Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-10 / 59. szám
— Csakhogy forradalmi- ságból senki sem fog megélni. Számoljunk csak! Ha most elmegyek Budapestre, a végzett szakmámba és felveszem a fehér köpenyt, elérhetem a három és fél, talán a négyezret. De hajtani kell. Ha továbbtanulok a főiskolán, akkor négy év múlva kaphatok ugyanannyit, mint ma egy középszintű szakember. Nekem nem cél albérletben nyomorogni égy-két gyerekkel. A mintát a felnőttektől úgy látjuk: előbb a ház, aztán a kocsi és csak azután jöhet a „hasmelegítő” —asz- szony, család. Egyszerűen elkeserítő, hogy ha továbbtanulok és végigjárom a ranglistát, legfeljebb 50 éves koromra lehet viszonylag elfogadható életszínvonalam. Döntöttem: talán valamikor a szakközépiskolai érettségit is felhasználom, de most egyelőre elmegyek kubikolni — 9 ezerért. (Kádár Lajos) — Nemcsak az anyagiak miatt van baj a fiatalokkal, azaz velünk, a mostani „tavaszi szél” nemzedékével. Mert igaz, azt látjuk: hajts rá, űzd a mellékest, de azt is: nem éri meg a közösségért tenni. Egyre jobban elhatalmasodik az az elv: ne szólj szám, nem fáj fejem. Ha nem csinálok semmit, abból nem lehet baj. Vállalják csak mások a kockázatot, a rizikót... Mi lesz így velünk? Később, húsz év múlva? (Fülöp Zsolt) — Meg a lustaság — ez a baj. Sehol másutt, egész Nyugaton nem tudnának így megélni azok, akik csak a középszert vállalják. A mi forradalmáraink: magyarok.. Erre büszkék voltak minden körülmények között. De tessék nekem megmondani, ki fogja külföldön a mellét döngetni, hogy ide nézzetek, én magyar vagyok! Például én is készülök külföldi munkára. Kuwaitba szeretnék menni. Nem biztos, hogy én lennék az első melldöngető. (Kádár Lajos) Nádasi Zoltán, Fülöp Zsolt, Nagy András. — Mondanak minket mindennek, lustának, unottnak, fásultnak. Én meg mondok egy példát. Minek vettek az egyik iskolatársunknak a kettes bizonyítványáért 1600-as Ladát? Most ő a menő, pukkasztja a többit. Én meg vagyok a diáktanács titkára és lesajnálnak,, mert megint el kell intéznem valamit, értekezlet van, munka. Az más kérdés, hogy én szívesen vállalom, de az is biztos, hogy semmiféle közösségi munka nem népszerű ... (Nagy András) — A hazafiság, hazafiasság csak egy szó. Frázis. Nem több ma már a jelentése, mint egy tárgyé. S ha pont az előttünk lévő kávéscsészét kérdezi, akkor nem több a jelentése, mint egy kávéscsészéé. Nem tetszik érteni, mi ez a közöny? Én például el vagyok fásulva. Igen, tizennyolc éves koromra. Egyelőre. Azt nem tudom meddig. Most adok magamnak egy évet, ennyire biztosan szükségem lesz az iskola után, hogy tisztázzam, ki vagyok, mit akarok, hol a helyem. Persze, dolgozom addig is, utána talán megpróbálom a továbbtanulást. (Geszten. József) Beszélgetünk persze a történelemről, múltról is a jövő miatt. Nagyon érdekes, ki mit szeretne kihúzni történelemből az érettségi vizsgán: „Vállalta a küzdelmet“ , Nádasi Zoltán: — A 48-as forradalom és szabadságharc történetét, főképp a hazafiasság értelmezése miatt. Ez ugyan manapság nem divat, de hol lennénk elődeink nélkül? Azt is megmondom: a Kossuth—Széchenyi vitában nekem Kossuth a szimpatiku- sabb... Fülöp Zsolt: — Az 56-os ellenforradalmat szívesen eleGeszten József, Kádár Lajos, mezném, mert nagyon érdekel, hol lehet elrontani a szocializmus építését, s talán arra is választ lehetne találni, mit tegyünk, hogy ez ne ismétlődjék meg ... Geszten József: — A görög demokráciáról beszélnék, az idilli korról, a demokrácia eszményi állapotáról. Persze van alantasabb okom is: ez az első témakör, ezt nyúztuk a legtöbbet, ez a legkönnyebb. Kádár Lajos: — A második világháborút. Annyit hallottunk már róla, hogy szinte készülni se kell belőle. Nagy András: — A honfoglalás érdekel. A haza és nemzet megteremtése. Istvánnal, a honalapítóval szemben Koppány szerepe, aki nem véletlenül az év énekese a fiatalok körében, és nem véletlenül a legnépszerűbb figurája Szörényiék István a királyának. Miért? Mert ő mert ellenszegülni. Vállalta a küzdelmet. öt lány, öt fiú. Tíz ifjú ember — köztük elfásult 18 éves és olyan nagy terveket szövögető lány, aki három gyereket is szeretne a diploma mellé. A lányok még boldogabbak, a társadalmi problémák iránt kevésbé érzékenyek. A fiúk válaszai olykor szélsőségesek, indulatosak, közönyösek, mert mindnyájan meglehetősen kilátástalanul álldogálnak egy ismeretlen ajtó előtt, bebo- csáttatást kérve a felnőttek világába. Vajon mi, akiket a mostani és a jövendő nemzedékek mintáznak, hogyan fogadjuk őket? Leng a zászló, a tavaszi szélben. Manapság már a felnőttek ünnepségein is gépzenéről szólal meg a Himnusz. Elszoktunk a közös éneklés örömétől... Irta: Baraksó Erzsébet Fotó: Császár Csaba BEVEZETŐ HELYETT SUMMÁZOTT VÉLEMÉ NYÉK ARRÓL, MIT JELENTENEK A MAI FIATALOKNAK A KISZ TAVASZI ÜNNEPEI, HOGYAN JÉLIK MEG A NEMZETI, FORRADALMI, KIEMELKEDŐ ESEMÉNYEK ÉVFORDULÓINAK KÖSZÖNTÉSÉT. EGY KISVÁRDAI ÉS EGY NYÍREGYHÁZI SZAKKÖZÉPISKOLA ÉRETTSÉGI ELŐTT ÁLLÓ LEGJOBB TANULÓI VÁLASZOLNAK. Sztercsa Mária, Takács Irén, ann, Bedécs Katalin. — Forradalmiságból senki nem fog megélni... — Nem tud lekötni a kérdés, mert egyelőre el vagyok fásulva... — Állandóan vádolnak bennünket, hogy lusták, érzéketlenek vagyunk, de hát nem tehetünk arról, hogy most nem kell meghalni a hazáért... — Egyenruha, zászló, szavalat, hosszú unalmas beszéd, s mindenki azt lesi, mikor lesz már vége az ünnepségnek ... — A tavaszi ünnepek azt jelentik, hogy a hagyományokat tovább kell vinni. Kossuth és Széchenyi eszméjét ... Variációk egy témára: ifjúsági ünnepek Nemzeti lobogót lenget a friss tavaszi szél. Elég nehezen találták meg, mert tavaly óta nem vették elő, kinél is van a kulcs, aztán csak előkerült a „három tavasz ünnepére” vásárolt külön zászló, kihajtogatják, jó gyűrött, lerázzák róla az egyéves raktári port, feltűznék a rúdra, de nem megy, mert több helyen hiányzik a kötőszalag. Szaladnak irodai tűzőgépkapocsért, de az se bír vele. Marad úgy, ahogy van, lóg esetlenül a diákok feje fölött. Az egyik diák észreveszi, milyen nevetséges, megböki a szomszédját, s a fojtott vihogás terjed, mint a futótűz. Így kezdődik az ünnepség ... A zászló valaha jelkép volt. Imádkoztak hozzá, halálba indulók ajkukkal érintették a szegélyét, a nemzet szellemének, összetartozásának, á harc értelmének szimbóluma volt. Rákóczi zászlaja, Delacroix zászlaja, népek zászlaja ... Nem tudom, megfigyelték-e már nagy ünnepeink, április 4., május 1. utcai „zászlódíszeit”? Ránézni is rossz némelyikre, megviselt, színehagyott, mála- dozik, ha belekap a szél. Vasalják a lányok a matrózblúzokat, a fiúknak készül az egyenruhához tartozó ing, ünnepi dísz jár a forradalmi ifjúsági napok rendezvényeihez. Piros drapéria, kancsó víz, mikrofon. Aki mindig verset mond ilyenkor, nem azért izgul, mert esetleg belesülhet, elfelejtheti a következő sort, hanem attól fél, hányán súgják vajon utána, amíg a sorok között az emel— Ahogy Mari mondja, az értékrenddel van a legnagyobb baj. Meg kell nézni egy ebéd után, mennyi kenyeret dobálunk ki a szemétbe. Miért ne? Ügyis adnak holnap is. Láttam egy háborús filmet, már nem emlékszem, mennyi volt a fejadag, de akkor kimérték, kinek hány deka jut egy napra. Meg nemrégiben Lengyelországban. Én egyszerűen nem tudom felfogni, hová jutunk, ha ez így megy tovább. Az a baj, hogy mindent készen kaptunk, de azt nem tanították meg velünk, hogy mindenért meg kell dolgozni. És persze mi se nagyon törtük magunkat... (Bedécs Katalin) — A forradalom tiszta. Ezt tanultuk. De azon kívül, hogy fel kell mondanunk a leckét: XY forradalmár született itt és itt, anyja neve, apja foglalkozása, hol járt iskolába, főbb művei — ezzel vége. öt sor. Mint embert, el se tudjuk képzelni. Legfeljebb, ha magunkat vesszük vizsgálat alá és szeretnénk hőstetteket véghezvinni, akkor sajnáljuk, hogy rosszkor születtünk. De hát mi nem tehetünk arról, hogy most nincs szükség nemzeti hősökre, hogy most nem kell meghalni a hazáért. (Soltész Mariann) — Jó lenne, ha időnként arról is beszélgethetnénk, akár az iskolában, akár a KISZ-ben, akár a vitakörben, ami jobban érdekel bennünket, mint mondjuk az éves akcióprogram teljesítése. Olyasmiről, ami a teljes emberi értékeket átfogja, vagy például a boldogságról. Van már az iskolában menyasszony, sokan nyilván hamarosan férjhez mennek. Gyerekeket szeretnénk. A nő szerepéről, a családtervezésről semmilyen hivatalos fórumon nem beszélhetünk, csak egymás között. Még szerencse, ha vannak lelkes tanáraink, akiktől ilyen kérdésekről is tanácsot kaphatunk... (Takács Irén) Mi lesz húsz év múlva? Más környezet, más világ mint a lányoké: határozottabb célok, keményebb szavak, reálisabb szemlélet — öt érettségi előtt álló diák beszél ugyanezekről, a nyíregyházi Bánki Donát Ipari Szakközépiskolában. Nem divat lelkesedni Negyedikesek véleménye a KISZ-ről, a fiatalok hazafiasságáról, az életre készülésről. Kisvárdán, a Császy László Szakközépiskola érettségi előtt álló diákjaival beszélgettünk. Valamennyien közösségi érdeklődésűnek vallják magukat, ha lehetett, igyekeztek feladatokat vállalni másokért is. Mind tervezik a továbbtanulást, számviteli főiskolán, vagy köz- gazdasági egyetemen. — KISZ-tagnak lenni nem kötelező, de sokan belépnek, mert azt remélik, így jobban előre jutnak, Aztán egy (Sár ember húz, a többi nézi és lesajnálja: mit nyüzsög ez már itt megint, mit akar, jobb jegyet, előmenetelt, tanári dicséretet? A politikai vitakörök unalmasak. Nenr arról van szó, ami bennünket érdekelne. Pedig, az az igazság, mi, magunknak rontjuk el, vagy javíthatnánk ... Nem divat lelkesedni, így, aki ezzel a szándékkal indult, az is megunja. Mi a minta? A háromszintes családi ház, a pénz. Üj értékek teremtődtek. Hogy ez így nem jól van, azt látjuk, sokan, de hogy mit lehetne tenni azért, hogy ne csak a pénz legyen a legfőbb bálvány, azt nem tudom ... (Sztercsa Mária) — Tényleg nem divat tanulni, érdeklődni, lelkesedni. A lányok többsége úgy gondolja, valahogy csak végig járom ezt a négy évet, utána majd csak lesz valami. A legtöbben abszolút nem is foglalkoznak közösségi dolgokkal. De még az iskolai dolgokkal se nagyon, aki nem akar továbbtanulni, az eleve arra rendezkedik be, hogy átvészelje ezt a négy évet. Ezért aztán nagyon sokan nem is tanulnak. (Nagy Ibolya) egyenlő fiatalsággal. Mindig a fiatal nemzedék vitte előre a hazát. A forradalmiság azt jelenti, hogy a hagyományokat nekünk kell ma továbbvinni... (Nádasi Zoltán) Nagy Ibolya, Soltész Marivényig ér: „ugye nem lesz hosszú?”. Éölteszik a Himnuszt a lemezjátszóra. A lemez régi, recseg, a hangszóró csatlakozása rossz, a szöveg érthetetlen. Elöl úgy-ahogy állják a sarat, hátul vicceket mesélnek, a tornapálya végén — tavasztól, ahol van ilyen, itt tartják az ünnepséget — a sor szélén^ állók felmásznak a kerítésre, a gyenge hangszórót nem nehéz túlkiabálni. Rágóznak, vihognak, sutyorognak. FIATALOKRÓL FIATALOKNAK — A „tavaszi szél” az egy jelszó, olyan, mint egy jelvény, egy zászló, a forradalmat jelöli. Forradalom — KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. március 10. Tavaszi szél...
