Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-10 / 59. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. március 10. Kommentár Jószomszédság J óleső érzés tudni: déli szomszédunkkal, Ju­goszláviával rendkívül sokoldalú együttműködésünk, s kapcsolataink a jövőben to­vább bővülnek. Kádár János rövid hivatalos baráti látoga­tása kitűnő alkalmat kínált arra, hogy tárgyalópartnerei­vel összegezze a két párt és a két ország viszonyának jelen állapotát, és ebből kiindulva kölcsönösen meghatározzák az együttes teendőket. Az MSZMP KB első titkára és belgrádi házigazdái meg­elégedéssel állapíthatták meg: kapcsolatunk, együttműködé­sünk kiegyensúlyozottnak mondható. Magától értetődik, hogy a szocialista építömun- ka különböző útjai más-más tapasztalatot kínálnak ha­zánk és Jugoszlávia népeinek. Az alapvető kérdésekben: a béke, a társadalmi haladás, a szocialista jövő igenlése te­kintetében azonban nincsenek nézetkülönbségek köztünk. Helyesnek bizonyult a két or­szág gyakorlata a különböző szintű párbeszéd, a rendszeres véleménycsere folytatásában. Hazánk közvéleményét öröm­mel töltheti el, hogy a szom­szédos ország népei a kommu­nisták vezetésével hatalmas eredményeket értek el a népi hatalom négy évtizede alatt az ország fölemelkedésében. Ugyanakkor tudjuk: déli ba­rátaink is nagy figyelmet szentelnek a mi erőfeszítése­inknek. Ebben különös szerep jut az ott élő magyaroknak, illetve a hazánkban élő hor- vi „, szerb és szlovén nemzeti- ségűeknek. ök a szó legneme- stöö értelmében hidat képez­nek a barátság, a jószomszéd- s'/ 7 ápolásához. Vannak természetesen fela­datok is, megoldásra váró te­endők. Távolról sem merítet­tük ki "a gazdasági,- tudomá­nyos-technikái, valamint a kulturális együttműködés va­lamennyi tartalékát. Szakem­bereinken a sor — nálunk és déli szomszédainknál egy­aránt —, hogy a kooperációt "új, életrevaló ötletekkel to­vább gazdagítsák. Megfelelő formát kínál erre a többi kö­zött a határ menti területek és városok, a helyi társadalmi és politikai szervezetek már meglevő együttműködésének továbbfejlesztése, a két ország turizmusának bővítése. Ami a nemzetközi helyzet értékelését illeti: Budapest és Belgrád egyaránt aggodalmá­nak adott hangot a fennálló feszültség miatt. Azonosan ítélte meg Kádár János és Dragoszlav Markovics, a JKSZ KB elnökségének elnö­ke azt az aggasztó jelenséget is, hogy „a kölcsönös bizalom csökkenése miatt nehezebbé váltak az államok közötti érintkezés feltételei”. Hazánk — mint a Varsói Szerződés tagja és Jugoszlá­via, mint az el nem kötele­zettek mozgalmának egyik alapítója — a jelenlegi bo­nyolult és feszült világhely­zetben sok közös törekvést vall magáénak. A kölcsönös bizalom helyreállításában, a fegyverkezési hajsza korláto­zásáért folytatott erőfeszíté­sekben, a leszerelés feltételei­nek megteremtéséért mindkét ország rendkívül sokat tehet és tesz is. Példás jószomszédi kapcso­lataink, a két ország és népe­ink egyre gyümölcsözőbb együttműködése Kádár János belgrádi látogatásával tovább szilárdultak. Meggyőződésünk, hogy a találkozó nyílt, elvtár­si légkörben megvitatott té­mák újabb tapasztalaitokkal gazdagítják mind hazánk, mind Jugoszlávia vezetőit. Céljaink azonosak, még ha a megvalósítás útja más és más is: a szocialista gazdaság és társadalom gyarapításán munkálkodunk. Zavartalan együttműködésünk, az élet minden területéin gyarapodó kooperációink nemcsak a két ország és népeink javára vá­lik, hanem az európai bizton­ságnak és békének is. Gy. D. Rendőrkordon tartóztatja (el az asszonyokat az angliai Greenham Common amerikai repüiőtámaszpontnál. A tün­tetők meg akarják akadályozni, hogy újabb Missile robot- repülőgépek alkatrészeit szállítsák a bázisra. Mark Hatfield szenátor, az amerikai szenátus költségvetési megajánlási bizottságának elnöke (balról) a bizottság ülé­sén, amelyen elutasították a kormánynak azt a kérését, hogy az USA folyósítson 21 millió dollár gyorssegélyt a nicaraguai ellenforradalmárok támogatására. A Valle de Achondo spanyol halászhajó Lorient francia ki­kötőben. Oldalán láthatók a lyukak, amelyeket egy francia hadihajó lövedékei okoztak. A franciák azért tüzeltek két spanyol halászhajóra, mert azok úgymond engedély nélkül halásztak a francia halászati vizeken. MÖZAMBIK ÉS DÉL-AFRIKA SZERZŐDÉST KÖT A Mozambiki Népi Köztár­saság és a Dél-afrikai Köz­társaság képviselői március 16-án írják alá a két ország meg nem támadási és jó­szomszédsági egyezményét. Mint az AIM mozambiki hír- ügynökség csütörtökön a mozambiki elnökségi hivatal közleményére hivatkozva je­lentette, az egyezményt Sa- mora Machel mozambiki el­nök és Pieter Botha dél-afri­kai miniszterelnök írja alá a két ország határán. KORMÄNYÄTALAKlTÄS MAURITÁNIÁBAN • Mohamed Huna Üld Haida- la mauritániai államfő csü­törtökön átalakította kormá­nyát és átvette a miniszterel­nöki és a hadügyminiszteri tisztséget — jelentették be az ország fővárosában. A döntés hátterében megfigyelőik sze­rint az áll, hogy Mauritánia tíz nappal ezelőtt elismerte a Szaharai Arab Demokratikus Köztársaságot és a lépéssel kapcsolatban a kormányban nem volt egyetértés. Nyugat- Szaharát, a volt spanyol gyar­matot évekkel ezelőtt Marok­kó és Mauritánia katonai erőkkel megszállta, a terület függetlenségéért harcoló Po- lisario Front ellenében. A NIGÉRIAI ZAVARGÁSOK MÉRLEGE A nigériai egészségügyi szolgálat közlése szerint 1800 ember vesztette életét a szél­sőséges muzulmánok által a múlt héten Yolában kirobban­tott és napokig tartott zavar­gásokban. A hatóságok azon­ban csak 1128 halálos áldo­zatról tudnak. Yolában egyéb­ként az élet kezd visszatérni a normális kerékvágásba, mi­után a központi kormányzat katonai erői szétzúzták a fa­natikus muzulmánok gócait. SZOCIALISTA HORIZONT II bolgár - olvasó nép A bolgárok szeretik a könyveket. Mindenhol olvasnak — vonaton, villamoson, parkban, tengerparton... Az olva­sási kedvet nem kevesebb mint 10 500 nyilvános könyvtár, mintegy százmillió kötet szolgálja. Ezeknek évente csaknem egyharmadát adják ki olvasásra. Bulgáriában emellett szá­mos magánkönyvtár is működik. A szocialista forradalom győzelme (1944) óta Bulgá­riában a könyvtárak száma megnégyszereződött, a köl­csönzésre váró könyvek szá­ma pedig 40-szeresére nőtt. A leglátogatottabbak az olvasó­körök könyvtárai. A könyv­táraknak Bulgáriában törté­nelmi hagyományai vannak. Az évszázadás oszmán rab­ság legsötétebb éveiben, ne­héz feltételek között a bol­gár nép megszervezte „csita- liste”-it, olvasóköreit — a művelődés és az olvasás el­ső központjait. És ez a szép hagyomány a bolgár emberek könyvhöz való viszonyát is feltárja. A könyvek a szelle­mi felemelkedés okmányaivá válnak, amikor kézről kézre járnak. Erről tanúskodik ma is a nyilvános társadalmi könyvtárak könyvállományá­nak állandó forgása. Ugyanez a jelenség tapasztalható a nagyszámú, jó összeállítású magánkönyvtárakban is, amelyekben főleg szépiro­dalmi műveket találunk. Az országban évente körül­belül 4000 könyvet adnak ki. A bolgár szocialista könyv­kiadás szakemberei állandó kapcsolatban állnak a könyv­tárakkal, és az olvasókörök­kel, amelyek az olvasók igé­nyéről tájékoztatják a kia­dókat. A könyvtárakban az olva­sók kartonjai érdekes in­formációkat adnak. Milyen könyveket keresnek a bol­gárok? A szép, tartalmas könyveket részesítik előny­ben, olyanokat, amelyek reá­lisan tükrözik a valóságot, el­képzelést nyújtanak a jövő­ről, a bonyolult társadalmi­történelmi folyamatokról. A bolgár olvasó nemcsak a szó­rakoztató, könnyű olvas­mányt keresi, értékeli az iga­zi, tartalmas könyvet. Az állam minden segítsé­get megad, hogy kielégítse áz olvasók igényeit, kezdve a legkisebbek könyvtáraitól, az iskolai könyvtárakon ke­resztül (amelyeknek száma megegyezik az országban lé­vő iskolák számával) a köz- és magánkönyvtárak támo­gatásáig. A * bolgár ember munkahelyén kézikönyveket és segédeszközöket használ, amelyek az adott területen elősegítik munkáját. Köny­vekkel rendelkezik otthon is — saját vagy kölcsönzött könyvekkel. Több mint tízezer nyilvános könyvtár. „Jó utón haladunk” A Kelet-Magyarország exkluzív interjúja Frantisek Karppal, a LEMP Rzeszów vajdasági Bizottságának első titkárával Lengyelország 1980. augusztus óta válságokat él át a politikában, a gazdaságban. A szocialista közösség — benne hazánk lakossága — aggódó figyelemmel kísérte és kíséri a kibontakozásra irányuló erőfeszítéseket Sza- bolcs-Szatmár megye lakóit sok területen fűzik szoros szálak a lengyel testvérterületen élőkhöz, s a napokban járt a rzeszówi területen megyénk párt- és tanácsi dele­gációja is. Most abból az alkalomból kért interjút Fran­tisek Karp elvtárstól, a vajdasági pártbizottság első tit­kárától a Kelet-Magyarország számára testvérlapunk, a Nowiny főszerkesztője, Henryk Paslawski, hogy a Len­gyel Egyesült Munkáspárt országos küldöttértekezletére készül. — Első titkár elvtárs küldöttként vett részt a IX. kongresz- szuson. Mi volt e kongresszus mondanivalójának lényege? — Rendkívül nehéz időszakban találkoztak e legfelsőbb pártfórum küldöttei. Mély politikai és gazdasági válság, társadalmi nyugtalanság — íme, ilyen jelenségek kísér­ték a kongresszusi tanácskozást. Mint az élethez a víz, olyan szükséges volt a párt számára a program, s az arra a kérdésre adandó válasz: miért is így történt? Hogyan került erre sor? A kongresszus számvetést készített a múltról és levonta belőle a következtetéseket. A kong­resszus határozatai újra visszavezették pártunkat és or­szágunkat a szocialista fejlődés útjára. Emlékeztetett a lenini formák és módszerek alkalmazásának szükséges­ségére a kormányzásban és az emberek közötti kapcso­latokban. Megerősítette Lengyelországnak a szocialista államok közösségéhez fűződő szoros eszmei, politikai és gazdasági kapcsolatait. — A kongresszus új pártvezetőséget választott. Mi változott ez által? — A központi bizottság soraiba korábban nem ta­pasztalt mértékben kerültek be munkások és parasztok, s általában a közvetlenül termelésben dolgozó emberek. Ezek voltak a legdemokratikusabb választások, amelyek­ben eddig részt vettem. A kongresszus sokoldalú, mély­reható és alaposan átgondolt programot dolgozott ki. Meghatárbzta az ideológiai, politikai és gazdasági fel­adatokat és célokat, ezeket elválaszthatatlan egységnek tekintve. Kitűzte a válságból kivezető utat és kijelölte a reformok irányait. Az elmúlt két és fél éves időszakban erőfeszítéseinket a IX. kongresszusi határozatok meg­valósítására összpontosítottuk. — Milyen eredményei vannak ennek a rzeszówi vajdaság­ban? — Emlékezzünk csak vissza 1981 második fél­évére, amikor hozzákezdtünk a IX. kongresszusi ha­tározatok megvalósításához. Vajon kedvezőek voltak ehhez az akkori körülmények — a folytonos sztráj­kok, a brutális és az eszközökben nem válogató antiszocialista és lengyelellenes propaganda? S a polgárháború fenyegető veszélye, amelyre oly for­rón ösztökéltek a „Szolidaritás” és a nyugati poli­tikai szószólók? Milyen remény volt akkoriban a konstruktív tevékenységre? Csupán a december 13-i dön­tés a szükségállapot ^bevezetéséről ragadott ki bennünket ebből az erőtlen, tehetetlen körből, a további elmélyü­lésből. Emlékszem milyen nagy aggodalommal követtem figyelemmel a termelési tervek végrehajtásáról szóló je­lentéseket az egész 1981. évben és közel az 1982. első fél évig. Állandóan kevesebb, mindig csak tovább a mély­be... S végül 1982 májusában sikerült megállítani a ter­melés csökkenését. Újra megkezdődött a felfelé ívelés, az országos átlagnál gyorsabb ütemben. Jelenleg vajda­ságunkban az ipari termelés négy százalékkal magasabb a válság előtti legjobb évnek számító 1979 évinél. — Ebben a nehéz időszakban Lengyelország, s ezen belül a mi vajdaságunk is óriási segítséget kapott a ba­ráti szocialista országoktól, különösen a Szovjetuniótól. A társadalmunkat igen érzékenyen érintő, az amerikai és más nyugati kormányzatok által velünk szemben al­kalmazott hátrányos megkülönböztetés ellenére többek között a baráti segítségnek köszönhetően elboldogu­lunk és gazdaságunk lassan felfelé ível. Vajdaságunk az »n' amerikai táptakarmány-szállítások felfüggesztése követ­keztében csupán 1982-ben több mint 10 ezer tonna broj­ler-baromfihúst veszített el. Ez nagyon visszavetette az ellátást. De a hasonló példákat még tovább sorolhatnám. Társadalmunkban az alapvető élelmiszercikkek iránti szükségletet mégis képesek voltunk tartósan kielégíteni, bár az ipari tartós fogyasztási cikkekből az ellátás még mindig nem kielégítő. — Vajon a társadalom értékeli-e a párt és a szocialista ál­lamok erőfeszítéseit? — Ügy vélem, igen. Erről tanúskodik az ipari és mezőgazdasági termelés volumenének az emelkedése. Számottevő erő a nemzeti újjászületés hazafias mozgal­ma, s mennyiségileg és minőségileg is erősödik az új szakszervezetek mozgalma. Véleményem szerint a leg­fontosabbnak számító tény, hogy — itt Jaruzelski elv­társ szavait idézem: „Pártunk létszámát tekintve kisebb, de eszmeileg és politikailag összeforrottabb, mindenek­előtt pedig képes betölteni vezető szerepét...” — Mit vár a titkár elvtárs a kongresszusi küldöttek napok­ban megrendezendő országos konferenciájától? — Mindenekelőtt a megtett út alapos értékelését. Azt várom, hogy a pártkonferencia kimondja: jó úton haladunk, a IX. kongresszus irányvonala helyes és ha­tékony. S végül pártunk további eszmei-politikai meg­szilárdulását várom. — Megkérhetném, hogy röviden értékelje a Szabolcs-Szat- már megyével folytatott eddigi együttműködést? — Vajdaságunk már évek óta sokoldalú kapcsolato­kat tart fenn a szocialista országbeli testvérmegyék­kel. Szoros kapcsolataink vannak a magyarországi Sza- bolcs-Szatmár megyével is. Még az elmúlt nehéz esz­tendőkben is ellátogattak hozzánk magyar barátaink. Én szintén jártam Nyíregyházán. Alkalmam volt megismer­ni az ottani ipari üzemeket és a magyar falvakat. Nagy segítséget jelent számunkra a kereskedelmi szervezetek által folytatott árutöbbletből rendezett kölcsönös csere. Most ismét szívesen látott vendégeket fogadhattunk. Ez is nagymértékben hozzájárul, hogy a népi Lengyelor­szág fennállásának idei, 40. évfordulója esztendejében még tovább bővülnek és erősödnek internacionalista kap­csolataink. Minden jót kívánok a szabolcsi embereknek! k_________________ _____________/

Next

/
Thumbnails
Contents