Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-08 / 57. szám

Kádár János Belgrádban Megkezdődtek a magyar—jugoszláv pártközi megbeszélések Kádár János a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára szerdán délután hivata­los baráti látogatásra Belg- rádba érkezett. A magyar és jugoszláv zászlókkal díszített belgrád- topcsideri pályaudvaron a vonatból kilépő magyar ven­déget és kíséretét a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Központi Bizottságának el­nökségének képviseletében elsőként Dragoszlav Marko- vics elnök köszöntötte. A sze­retettel várt vendégnek úttö­rők virágcsokrot nyújtottak át. Ezután a JKSZ KB elnök­ségének elnöke bemutatta a fogadásra megjelenteket. Az ünnepélyes fogadtatás után Kádár János Dragosz­lav Markovics társaságában a pályaudvarról a szálláshelyre hajtatott. Nem sokkal a megérkezést követően az MSZMP KB el­ső titkára felkereste a Joszip Broz Tito emlékkózpontot. A jugoszláv párt és állam egy­kori vezetőjének, a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalom kiemelkedő szemé­lyiségének emlékét őrző épü­letegyüttes területén lévő vi­rágházban Kádár János ko­szorút helyezett Tito elnök sírjára, majd bejegyzést tett a virágház emlékkönyvébe. Kádár János koszorút helyez el Tito elnök sírján. A délutáni órákban a JKSZ KB új-belgrádi szék­házában megkezdődtek Ká­dár János és Dragoszlav Mar­kovics hivatalos tárgyalásai. A szerdai tárgyalások be­fejeztével a jugoszláv ven­déglátók az esti órákban díszvacsorát adtak Kádár Já­nos és kísérete tiszteletére. A vacsorán pohárköszöntők hangzottak el. Dragoszlav Markovics I r I ■■ . ff ■ poharkoszontoje Tisztelt Kádár elvtárs! Tisz­telt elvtársak! Elsősorban szeretném még egyszer üdvözölni önt és mun­katársait, és kellemes jugo­szláviai tartózkodást kívánni. Úgyszintén engedjék meg, hogy megelégedésemet fejez­zem ki látogatásával kapcso­latban, amellyel folytatódik a Jugoszlávia és Magyarország legmagasabb párt- és állami vezetői közötti véleménycse­re hasznos gyakorlata. Kap­csolatainkban ezt a gyakorla­tot Tito elvtárs és ön kezdték meg találkozóikkal, amelyek­kel megalapozták a barátsá­got és együttműködést népe­ink és országaink között. Őszintén örülünk, hogy talál­kozhatunk önnel, mert önt, álláspontját és véleményét nagyra értékeljük, és becsül­jük. Meggyőződésünk, hogy ez a látogatás is tovább ösz­tönzi a JKSZ és az MSZMP és a két szomszédos szocialis­ta ország közötti baráti kap­csolatok és kölcsönösen hasz­nos együttműködés fejlődé­sét. Ez alkalommal is szeret­ném kiemelni, hogy Jugoszlá­via nagy figyelemmel kíséri a szomszédos és baráti Ma­gyarország fejlődését. Széles körben ismertek az MSZMP és Magyarország dolgozóinak erőfeszítései a jobb életért, országuk felvirágzásáért és a szocialista eszmékért folyta­tott harcban, őszintén örü­lünk azoknak az eredmények­nek, amelyeket Magyarország dolgozói valósítanak meg a politikai, a gazdaság, a kultú­ra terén, valamint a társadal­mi fejlődés más területein. Kívánunk önöknek új mun­kasikereket és az előttük álló társadalmi feladatok eredmé­nyes megoldását. Jugoszlávia dolgozói szin­tén jelentős eredményeket ér­tek és érnek el mind társadal­munk anyagi és kulturális fejlesztése terén, mind pedig a szocialista önigazgatási vi­szonyok fejlesztésében. Az utóbbi években, mint sok más ország, súlyosbodó gazdasági nehézségekkel kerültünk szembe, amelyek a nemzetkö­zi gazdasági feltételek, vala­mint bizonyos belső gyenge­ségeink következményei. Dolgozóink nagy erőfeszíté­seket tesznek, hogy a nehéz­ségeket eredményesen leküzd­jék. Világos, hosszú távú gaz- daságszilárdítási programunk van, ennek alapján szándé­kozzuk megoldani a mostani problémákat és ebben már el is értünk kezdeti eredménye­ket. Célunk természetesen nemcsak a jelenlegi gazdasá­gi nehézségek megoldása, ha­nem olyan feltételek kialakí­tása, amelyek lehetővé teszik stabil társadalmi-gazdasági és politikai fejlődésünket, a szo­cialista önigazgatás' erősödé­sét és összes alapvető célki­tűzésünk megvalósítását. Eb­ben hazánk munkásosztályá­nak és dolgozóinak teljes tá­mogatását élvezzük. Ezután Dragoszlav Markor vies airról szólt, hogy a talál­kozóknak, a megbeszélések­nek óriási jelentősége van egymás kölcsönös megismeré­sében és megértésében. Ezért a kapcsolatoknak ezt a mód­ját tovább kell ápolni és gaz­dagítani. A két ország gazdasági kapcsolatáról kijelentette kapcsolatainkra és együttmű­ködésünkre a kölcsönös érde­keken alapuló folyamatos és kiegyensúlyozott fejlődés jel­lemző. Meggyőződésünk, hogy gazdasági együttműködésünk további előmozdítása kölcsö­nös érdek, különösen a világ- gazdaság állandóan súlyos­bodó feltételei között. Ennek tükrében igen fontos, hogy a gazdasági együttmű­ködésben felmerülő problé­mákat eredményesen és köl­csönösen elfogadható módon oldjuk meg a kölcsönösen hasznos további együttműkö­dés érdekében. Barátságunk fejlődésében fontos szerepe van a Magyar- országon élő szerb, horvát és szlovén nemzetiségeknek és a Jugoszláviában élő magya­roknak. Országunk minden nemzete és nemzetisége egyenjogúságának politikája, népfelszabadító harcunk és szocialista forradalmunk egyik legnagyobb vívmánya. Kádár elvtárs! Elvtársak! A világhelyzet komolyan aggaszt bennünket. A világ­békét és a népek biztonságát mind komolyabban veszé­lyezteti a tömbpolitikai és a konfrontáció, a fegyverkezé­si verseny, a fejlett és a fej­lődő országok közötti mind mélyebb szakadék. Ezért minden ország, minden de­mokratikus erő elsőrendű fel­adatának tekintjük, hogy maximális erőfeszítéseket te­gyen a nemzetközi viszonyok jelenlegi negatív és veszélyes fejlődésének megakadályozá­sa, a fegyverkezési verseny megszüntetése, a leszerelési folyamat megindítása, az új nemzetközi gazdasági rend­szer fejlesztését és kiépítését célzó nemzetközi gazdasági együttműködésre vonatkozó átfogó tárgyalások megkezdé­se, a válsággócok és konflik­tusok békés és igazságos megoldása irányában. Országunk erőfeszítéseket tesz és — az el nem kötele­zett mozgalom keretében, az Egyesült Nemzetek Szerveze­tében, az európai biztonsági és együttműködési értekezle" ten, valamint számos kétol­(Folytatás a 4. oldalon) Nők, 1984 A nőknek a legnehezebb. /I Igaz, nem függnek többé a férfiaktól. Szabadok. Ám e szabadság elemei között a kényszerű­ség is fellelhető. Mert ahogy a társadalmilag szervezett munka nem mondhat le a nőkről, a nők sem mond­hatnak le arról, hogy a családfenntartás gondjából részt vállaljanak. Megbecsülésükkel — ha közös életünket az ő társa­dalmi helyzetük alapján igyekszem megítélni nem lehetünk elégedettek. Szerencse, hogy ők sem azok. Szerencse? Vívmány! Vívmány, hogy a nők zö­me azzal nem éri be, ha a munkahely csak mint mun­kaerőre, s nem rájuk ma­gukra tart igényt, társadal­mi vívmány, hogy akár sző, akár kertészkedik, akár ta­nít, akár gyógyít a nő, nem pusztán a fizetésért dolgo­zik. Felbecsülhetetlen ered­ménye ennek a társadalom­nak, hogy a nők sajátjuknak érzik a munkahely, az or­szág gondjait, hogy egyen­értékű munkatársként jusst követelnek e gondok meg­oldásából is. De tudnunk kell, hogy ne­kik nehezebb. A nők kettős hivatásúak, s bár szívük alatt a jövő ígérete, s ezért szívükben jövőpártiak; éppen a kettős hivatás teszi nehezebbé szá­mukra, hogy történelmi cél­jainkkal azonosuljanak. Egyenjogúak, igen, de ami őket egyenrangú társakká emeli, céljaink része csak. És ők bizony nem is igen gon­dolnak ezzel, hiszen rájuk — amint a fárasztó nap után munkaruhájukat az öltözőszekrénybe zárták — nem a jövő ábrándja vár, hanem a mai gond és a zsú­folt autóbusz. S nekik a világpiac ... a sarki bolt. Mérlegelve megrakott szatyraikban ... Világnyi gond. Háztartásukba betört a világgazdaság, otthonukban — amely már nem pusztán második munkahely, de még nem műhelye a neve­lésnek — a politika is ott­honra lelt. Sorsuk, helyzetük ... mér­ce. Mérnünk pedig azért is fontos, mert politikai elkép­zeléseink női erjesztők nél­kül megvalósíthatatlanok, mert nélkülük mi — anya­méhben fogant emberek — soha nem érhetjük el tör­ténelmi céljainkat, csakis velük, általuk. Kitüntetési ünnepség a Parlamentben a nemzetközi nőnap alkalmábéi A nemzetközi nőnap alkal­mából szerdán kitüntetési ün­nepséget tartottak a Parla­mentben. Részt vett az ün­nepségen Losonczi Pál, az El­nöki Tanács elnöke, Németh Károly, az MSZMP Központi Bizottságának titkára, Sarlós István, a Minisztertanács el­nökhelyettese — az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai —, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára és Duschek Lajosné, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának elnöke. Losonczi Pál, az Elnöki Ta­nács elnöke a párt Központi Bizottsága, az Elnöki Tanács és a kormány nevében kö­szöntötte a kitüntetetteket. A kitüntetettek egy csoportja Losonczi Pállal. minden magyar asszonyt és lányt: — Hazánkban már egy em­beröltővel ezelőtt törvénybe foglaltuk a világ nőmozgal­mának alapkövetelését: a nők egyenjogúságát, s e fontos tör­vény szelleme egyre eleveneb­ben él társadalmunkban — mondotta beszédében. Szólt arról, hogy március 8. szá­munkra nem csupán politikai töltésű, jeles nap, hanem a férfiúi felelősségvállalás és önvizsgálat napja is: vajon megtettünk e már mindent azért, hogy a dolgozó nők mél­tóképpen állhassanak helyt, a törvény szellemének meg­felelően, érdemeik szerinti megbecsülésben részesülje­nek? Megadtunk-e már min­den lehetőséget ahhoz, hogy a közéletben, az élet irányítá­sában is mindenütt ott lehes­senek azok, akik minden gon­dunkban velünk vannak, akik a terhek viselésében már ré­gen a férfiak egyenrangú tár­sai — mondotta Losonczi PáL Ezután kitüntetéseket adott át. XLI. évfolyam, 57. szám ÁRA: 1.40 KORÍN! 1984. március 8., csütörtök jfPjl* jjEj|, s yl Bg. 7 * Mi* 3E?Síj ja. fepr * 'Wpfcs 'mí ■öKáJp? 'S Jl ^ » j jjjt kí JMfc : Hr jfm ! JPttg :v... áfc Ék Irallil Jog

Next

/
Thumbnails
Contents