Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-07 / 56. szám
2. Kelet-Magyarország 1984. március 7. Park, virág, karbantartás Tízmillió összefogásból F ebruárban megjelent egy újság Mátészalkán, no nem magasnyomású, nem valamilyen rendkívülien szép lap. Diákújság. Gazdája az Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola. Diákok, tanárok, mindazok, akik önmagukról szeretnének valami fontosat elmondani. Nem hivalkodó a címe sem: latinból kölcsönözték, merthogy a név, az „et” a latinban sem több egy kötőszónál. Annyit jelent, hogy ..és". Volt már több diáklap is Mátészalkán. Most a harmadik lapot köszönthetjük. Valóban érdekes, a diákközvéleménynek fontos tartalommal jelent meg az első szám. Jó érzés lehet hinni a hasonló folytatásban. Az „ET", az a bizonyos „és”, ami után mindig ott lehet a három pont, követeli. ígéri is ezt a folytatást. Márpedig ha ez így van. akkor ebben az újságban nemcsak a diákoknak telhet sok és szép örömük. Fogászati szakrendelés a MOM-ban A társadalmi összefogás szép példája, hogy a mátészalkai üzemek és a kórház fogászatának összefogásával fogászati szakrendelést szerveztek a MOM mátészalkai gyáregységében. A rendelőre égető szükség volt. már csak azért is, mert a szálkái üzemekben mintegy nyolcezer dolgozó ingázik naponta, és számukra nagy Elet az új rendelőben (gaál) előnyt jelent a helyben lévő szakrendelő. A környező községekben a fogászati ellátás amúgy sem volt megoldott, és ez nagy leihet jelentett a kórház rendelőjének is. Mátészalkán eddig mindössze négy fogorvos látta el a város és a környező községek lakosait. Igaz. vannak a területen fogorvosi státusok, varinak rendelők is, de jelenleg is hat fogorvosi állás betöltetlen. Elsődlegesen orvost kellett találnia a gyárnak, és ehhez a MOM adott segítséget. A gyár segített helyiséggel is. amelyet a megyei egészségügyi osztály támogatásával rendeztek be. Az új szakrendelő nemcsak a MOM dolgozóit látja el, hanem a bútorgyár és a tangazdaság dolgozóit is. Az üzemek anyagiakban járultak hozzá a rendelő berendezéséhez. 35—35 ezer forintot adtak erre a célra. A kórház 73 ezer forint értékű bútorzattal, és a szükséges műszerek beszerzésével segített. Ezek értéke mintegy 150 ezer forint. A rendelőt a MOM-gyár- egység műszaki brigádja alakította ki. Alig hat hét alatt végezték el a szükséges munkákat, és ez tette lehetővé hogy heti 36 órában a teljes értékű rendelés megkezdődhetett. A rendelő működést természetesen enyhit a kórház fogorvosi rendelőjének zsúfoltságán. Vetélkedő Hét brigád vett részt február utolsó napján u KISZ-bizottság által szervezett „Méltó elődeink nyomában”, című vetélkedő, városi döntőjén. A kilenc fordulóból álló vetélkedő győztesei a városi kórház fiataljai lettek. így a megyei döntőn a kórház képviseli városunkat A tavasz még várat magára, de a szokásos, immár húsz éve megrendezésre kerülő Mátészalkai Dalos Tavasz rendezvénysorozat mintegy előhírnökként jelzi az évszak megjelenését. Az ének, zene és kórusmuzsika barátai mintegy tizenkét rendezvényen vehetnek részt március 1-től június 9- ig. Az első hangversenyen, március 1-én, a klasszikus francia muzsika művészi interpretálásának közönsége Fasang Árpád zeneszerző, és ifjabb Fasang Árpád zongoraművész igen szuggesztív előadását ünnepelhette. A zene és a szó által bemutatott Dalos Tavasz '84 VITATKOZUNK Glossza jelent meg az Esze Tamás Gimnázium szalagavatóján falra mászó, a faion nyomokat hagyó fiatalokról. Anélkül, hogy a glossza egyetlen szaván is változtatnánk. közöljük u gimnázium KISZ-titkárának hozzászólását. ismeretterjesztés ma igen nagy hiánycikk a közművelődésben. A következő rendezvény március 10-én lesz, amikor az úttörő éneklő rajok mutatják be dallal, játékkal, tánccal az elmúlt hónapok felkészülésének bizonyítékát. A Dalos Tavasz rendezvénysorozat hivatalos megnyitójára március 15-én, 18 órai kezdettel kerül sor, amikor már — külföldön is igen népszerű — Nyíregyházi vegyes kar és a mátészalkai Holborne fúvósötös közös hangversenyét élvezhetik az érdeklődők. A következő három rendezvény — az Éneklő ifjúság kórushangverseny, a Magyar rézfúvósnégyes bemutatkozása, a mátészalkai zeneiskola növendékeinek műsora — az iskolás gyermekek és a szülők számára jelenthet sikerélményt. A Mátészalkai Dalos Tavasz rendezvénysorozata elsősorban a kórusmu zsika népszerűsítését kívánja szorgalmazni. Áprilisban és májusban bemutatkoznak a mátészalkai középiskolák. A városban kerül megrendezés re a megyei II. kategóriás kórusok műsora, a budapesti MOM Szakasits Árpád Mű velődési Központ énekkara a Mátészalkai Pedagóguskórus közreműködésével ad hangversenyt. és igen érdekesnek ígérkezik a mátészalkai általános iskolák közös éneklése is. Üj színfoltja lesz a rendezvénysorozatnak a fúvószenekarok találkozója, amelyen Mátészalka úttörő és felnőtt együttesei vendégül látják a szovjet Szvoljavói Erdőkombinát rézfúvós zenekarát, és a város több helyén június 9- én térzenét adnak. A városban tervezett társadalmi munka 1984-ben meghaladja a 10 millió forintot. Sok ez, vagy kevés? Akár kevés, akár sok, a 20 ezres lakossászámot elosztva, ezzel a 10 millióval, kiderül, hogy nemcsak központi pénzekből megvalósítható ajándékokra vár a város. Néhány példa: a lakóházak és közintézmények előtt virágosítunk. Én nem tudom hogy ki, hányszor hajol le, de egy bizonyos: több mint 300 ezer forintot ér ez a városnak. A Felszabadulási és a Széchenyi úti járdaépítéseknél háromezer forintot ad a lakosság. Ugyanitt, egyniil- lió-négyszázötvenezer forintot tervez a tanács, és a társadalmi munka tervezésében nyilvánvalóan benne van a helyi üzemek és vállalatok támogatása is. A városközpontban az óvoda és a Lakszöv-lakások előtt park épül. Ehhez humuszt és facsemetéket a tanács biztosít, de a földmunkákat a lakosság vállalja. Parkosítunk a Felszabadulási lakótelepen, épül járda a Felszabadulás és a Széchenyi úton is. A járdaépítésekhez, a lakótelep rendezéséhez a tanács a szükséges építőanyagot biztosítja. Az Északi lakótelep utcáinak fásításához a facsemetéket a városi tanács vb költségvetési üzemének kertészeti részlege adja. Az ültetés, a csemeték gondozása a lakótelepen élők gondja lesz. Ugyancsak az Északi lakótelepen a KÉV elvégez bizonyos tereprendezési feladatokat. de a további föld- rendezési munkák már az ottlévők, a lakótelepen élők feladata lesz. Majdnem ötmillió forint társadalmi munkával segítjük a város intézményeit. Ebből jut felújításra és fenntartásra is. Gyermekintézményeink felújítási és fenntartási költségeihez vállalataink mintegy hárommillió forintot adnak. Természetesen, ahogyan ez korábban is volt, a város lakossága segít az almaszüretben, és a helyi vállalatokkal kötött megállapodás alapján azok 250 ezer forinttal segítik az új óvoda építését. Tervez a tanács — társadalmi munkában — szállítási munkákat, bizonyos földmunkákat is. A rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek csökkennek. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben számos javaslatra, kérésre számít még a várost tanács. A tervezett társadalmi munka értéke 1984-ben is meghaladja tehát a 10 millió forintot. Természetesen ez az érték, és ez csak rajtunk múlik, lehet ennél több is. A tanácsülésen is született újabb javaslat, megszépül a sportpálya. A tervezés dolga csak egy lehet: anyagot, alkalmat és feladatokat teremteni, mert a város lesz így más, a város lesz szebb, és otthonosabb — általunk. TűI a hídon Mesemozi, fiúklub A városon kívül, a repülő- hídon túl, van egy iskola és egy klubkönyvtár. Az elmúlt évek során a maguk csendességében kialakították azokat az együttműködési tormákat, amelyek köny- nyítik a tanárok munkáját és élményt nyújtóan. gazdagítják a kisdiákokat. Az alsó tagozatosok mesemozija és felsősök fiúklubja már szerves része a napközis foglalkozásoknak. A vöröskeresztes oktatófilmek és a szaktanárok által kért, és a ... tananyaghoz kapcsolódó vetítések a 4-es számú általános iskolában évek óta rendszeresek. A kézimunka szakkör tagjai a népi hagyományok ápolásával és tájegységünk varrási, hímzést fajtáinak elsajátításával foglalkoznak. A hét végi gyermekklubban rendszeres filmvetítések, játszóházak, vetélkedők várják az újtelepi gyerekeket. Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR Tisztelt Szerkesztőség! Jól csak a szívével, láthat az ember — volt a címe a mátészalkai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskolában a szalagavató ünnepség irodalmi műsorának. Kánk nagy hatással volt ez a mondanivaló: útravailónak szánták nekünk. Jól meg is jegyeztük. Ezért is olvastuk fokozott felháborodással a Kelet-Magyar- ország 1984. február 22-i számában Bartha Gábor újságíró Gratulálunk címú cikkét. Mindazok számára, akik nem tudhatják. — a cikk írójának tudnia kell — elmondjuk, a bál idején szüléink és nevelőink ügyeletét tartottak, s ebben az ügyeletben közreműködött Ifjú Gárda alegységünk is. Nem volt könnyű dolog távoltartaniúk a jegy nélkül bejutni akarókat, de elmondhatjuk, hogy incidens nélkül megoldották ezt a problémát. Az. hogy valaki, vagy valakik esetleg a homlokzati falon próbáltak az emeleti bálterembe bejutni. megtörténhetett. De honnan a „pontos” információ, hogy diák volt tíz a valaki? Sem ügyeletes szüléink. nevelőink, sem diáktársaim nem tudnak erről. És nem szeretjük, ha általánosítanak, „a” diákokról beszélnék. Nemcsak bennünket, Eszes” diákokat sért ez, sérti Mátészalka valamennyi középiskolását. Biztosíthatom önöket, még „nem süllyedtünk olyan mélyre”, mint ahogy azt sokan gondolják. Diáktársaim boldogan vették: birtokukba a volt járási hivatal patinás épületét, örülnek, hogy ott tanulhatnak. Es higgyék cl. tudnak rá vigyázni. Hálásak vagyunk a városnak, hogy átmenetileg ilyen kellemes környezetben oldotta meg a tanteremhiányt. Az említett cikk nem csupán felháborító számunkra. Azon tűnődünk azóta, vajon a mátészalkai újságíró, aki maga is alma materünkben végzett, és- jól ismeri az Esze Tamás Gimnázium életét, vajon miért nem a „szívével lát” minket, diákokat. „A szivével lát az ember” gyönyörű igazsága örökre megmarad benitünk, az ominózus nyomok azonban percek alatt eltüntethetők voltak, és el is tűntek a díszes oromzatról. Diáktársaim nevében: Patai Anikó, “ az iskolai KISZ-bizottság titkára Mit tehetnénk mindehhez? Ami történt, az ténykérdés. Ezzel kapcsolatban feltételes módot aligha használhatunk. A diákfelháborodásnak viszont kifejezetten örülünk. A nyomok ugyan nem maradéktalanul tüntethetők ei. de’ez talán nem is lényeges. Függetlenül attól, hogy szívesen elhisszük, miszerint nem diák volt az elkövető, de mindez egy diák- rendezvényen történt. A felháborodással kapcsolatban csak annyit, hogy azt kizárólag a glossza okozta. Két hétig, ami a szalagavató és a glossza között eltelt, amíg a nyomok a falon virítottak, mindez egyetlen diákot sem sértett. Kár, ugyanis úgy gondoljuk, hogy felháborodni a tények miatt lehetett es kellett volna. Még akkor is. ha maga körül a világot a „szívével” akarja látni az ember. Szálkái arcok „A fiatalok nem hagytak megöregedni...“ Ott ül a „csapatban”. Egy grammal nem izgul kevesebbet, mini a többiek, egy árnyalattal sem izgul másképpen, mint a többiek. KISZ-vetélkedő. Mindaz, amiről szó van, egy kicsit politikai, egy kicsinél több történelem, valamiképpen a világ, amiben élünk, és amiben megélni szeretnénk. Pálinkás Imre túl van az ötvenen, a három csapattárs életkora a hatvan évet is alig haladja meg. — Mondja már. hogy túl a félszázadik éven, mi teszi, mi adja a kedvet a játékhoz? — Ha nem játszik az ember, abba belehal — mondja Pálinkás Imre. Tudja, én tizenhárom gyerekes kispesti családban születtem. Vassal dolgozott az apám, a nagyapám, de talán a dédapám is. Mi a társadalom? Egy közeg, amiben élek. Néha eszembe jut, hogy alig voltam túl a tizedik éven, amikor engem ebből a munkáscsaládból elzavartak, hogy plakátokat ragasszak a falúkra a háború ellen. Ez volt a gyerekkor. Aztán jött a felszabadulás, és a magam fajtájúak közül mindenki megpróbált élni valamiképpen. Frázis lenne, ha azt mondanám, hogy jött a GYOE. hogy jött a SZÍT, aztán a DISZ és végül a KISZ. Tudom én, hogy így egy vetélkedőn akad olyan, aki megmosolyog, hogy én együtt izgulok a gyerekekkel. Hiszek abban, hogy a jókedvbe nem lehet belefáradni. Én voltam Mátészalkáit a Mezőgépnél KISZ-titkár. Most a fiam az. Ezek szerint valamit a gyerekeknek is oda lehet adni a magam életéből. — Mit jelent Pálinkás Imrének Mátészalka? — Az otthont. Kispesti voltam, és egy rövid kitérővel kerültem ide. Ez a város úgy nőtt, úgy lett valamivé, ahogyan én a magam életében lettem mássá. Még azt is ki merem mondani, hogy többé. Szeretem a fiatalokat? Irgalmatlanul szeretem ezt a körülöttem lévő, ezt az egyre jóízűbb, a nagyság átkától megóvott várost. Mátészalkát. / — Van a világban valami olyan hiba. hogy kevesen és ritkán ülünk be közéjük, pedig, elhiheti nekem, hogy «lágyon lehet ám szeretni őket. — Játszik közöttük? — Nem. Játszom velük. Még az is lehet, hogy jobban izgulok náluk, de nem ez a lényeges. Az, hogy velük vagyok. Én munkásként a gyerekeim sorsából tudom, hogy mi az a döbbenetes, ami megváltozott körülöttünk. Ezt nagyon szeretném a fiataloknak is elmondani. Azt hiszem ezért vagyok tiszta, mosolyogni valón immár túl a félszázadik éven. Ez nem valamiféle szerepjátszás. Egész egyszerűen, és ezt írja meg, ha akarja, engem a fiatalok nem hagytak megöregedni... Együtt vagyok munkásőr a fiammal, együtt játszom, és szívesen játszom együtt a gyerekekkel. Énbennem már csak így teljes a világ... Pálinkás Imre: „A munka mindig jólesik.. .’* Szálkái ET11 ir*" 1
