Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-07 / 56. szám

2. Kelet-Magyarország 1984. március 7. Park, virág, karbantartás Tízmillió összefogásból F ebruárban megjelent egy újság Mátészalkán, no nem magasnyomású, nem valamilyen rendkívülien szép lap. Diákújság. Gazdá­ja az Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskola. Diákok, tanárok, mindazok, akik ön­magukról szeretnének vala­mi fontosat elmondani. Nem hivalkodó a címe sem: latinból kölcsönözték, mert­hogy a név, az „et” a latin­ban sem több egy kötőszónál. Annyit jelent, hogy ..és". Volt már több diáklap is Mátészalkán. Most a harmadik lapot köszönthetjük. Való­ban érdekes, a diákközvéle­ménynek fontos tartalommal jelent meg az első szám. Jó érzés lehet hinni a hasonló folytatásban. Az „ET", az a bizonyos „és”, ami után min­dig ott lehet a három pont, követeli. ígéri is ezt a folyta­tást. Márpedig ha ez így van. akkor ebben az újságban nemcsak a diákoknak telhet sok és szép örömük. Fogászati szakrendelés a MOM-ban A társadalmi összefogás szép példája, hogy a máté­szalkai üzemek és a kór­ház fogászatának összefogá­sával fogászati szakrendelést szerveztek a MOM mátészal­kai gyáregységében. A ren­delőre égető szükség volt. már csak azért is, mert a szálkái üzemekben mintegy nyolcezer dolgozó ingázik na­ponta, és számukra nagy Elet az új rendelőben (gaál) előnyt jelent a helyben lévő szakrendelő. A környező köz­ségekben a fogászati ellátás amúgy sem volt megoldott, és ez nagy leihet jelentett a kórház rendelőjének is. Mátészalkán eddig mind­össze négy fogorvos látta el a város és a környező közsé­gek lakosait. Igaz. vannak a területen fogorvosi státusok, varinak rendelők is, de je­lenleg is hat fogorvosi állás betöltetlen. Elsődlegesen or­vost kellett találnia a gyár­nak, és ehhez a MOM adott segítséget. A gyár segített he­lyiséggel is. amelyet a megyei egészségügyi osztály támoga­tásával rendeztek be. Az új szakrendelő nemcsak a MOM dolgozóit látja el, hanem a bútorgyár és a tangazdaság dolgozóit is. Az üzemek anyagiakban járultak hozzá a rendelő berendezéséhez. 35—35 ezer forintot adtak erre a célra. A kórház 73 ezer forint értékű bútorzat­tal, és a szükséges műszerek beszerzésével segített. Ezek értéke mintegy 150 ezer fo­rint. A rendelőt a MOM-gyár- egység műszaki brigádja ala­kította ki. Alig hat hét alatt végezték el a szükséges mun­kákat, és ez tette lehetővé hogy heti 36 órában a teljes értékű rendelés megkezdőd­hetett. A rendelő működést természetesen enyhit a kór­ház fogorvosi rendelőjének zsúfoltságán. Vetélkedő Hét brigád vett részt február utolsó napján u KISZ-bizottság által szervezett „Méltó előde­ink nyomában”, című vetélkedő, városi dön­tőjén. A kilenc forduló­ból álló vetélkedő győz­tesei a városi kórház fi­ataljai lettek. így a me­gyei döntőn a kórház képviseli városunkat A tavasz még várat magá­ra, de a szokásos, immár húsz éve megrendezésre kerülő Mátészalkai Dalos Tavasz rendezvénysorozat mintegy előhírnökként jelzi az évszak megjelenését. Az ének, zene és kórusmu­zsika barátai mintegy tizen­két rendezvényen vehetnek részt március 1-től június 9- ig. Az első hangversenyen, március 1-én, a klasszikus francia muzsika művészi in­terpretálásának közönsége Fasang Árpád zeneszerző, és ifjabb Fasang Árpád zongo­raművész igen szuggesztív előadását ünnepelhette. A ze­ne és a szó által bemutatott Dalos Tavasz '84 VITATKOZUNK Glossza jelent meg az Esze Tamás Gimnázium szalag­avatóján falra mászó, a faion nyomokat hagyó fiatalok­ról. Anélkül, hogy a glossza egyetlen szaván is változtat­nánk. közöljük u gimnázium KISZ-titkárának hozzászó­lását. ismeretterjesztés ma igen nagy hiánycikk a közművelő­désben. A következő rendezvény március 10-én lesz, amikor az úttörő éneklő rajok mutatják be dallal, játékkal, tánccal az elmúlt hónapok felkészülésé­nek bizonyítékát. A Dalos Tavasz rendez­vénysorozat hivatalos meg­nyitójára március 15-én, 18 órai kezdettel kerül sor, ami­kor már — külföldön is igen népszerű — Nyíregyházi ve­gyes kar és a mátészalkai Holborne fúvósötös közös hangversenyét élvezhetik az érdeklődők. A következő három rendez­vény — az Éneklő ifjúság kó­rushangverseny, a Magyar rézfúvósnégyes bemutatko­zása, a mátészalkai zeneisko­la növendékeinek műsora — az iskolás gyermekek és a szülők számára jelenthet si­kerélményt. A Mátészalkai Dalos Tavasz rendezvénysoro­zata elsősorban a kórusmu zsika népszerűsítését kívánja szorgalmazni. Áprilisban és májusban bemutatkoznak a mátészalkai középiskolák. A városban kerül megrendezés re a megyei II. kategóriás kórusok műsora, a budapesti MOM Szakasits Árpád Mű velődési Központ énekkara a Mátészalkai Pedagóguskórus közreműködésével ad hang­versenyt. és igen érdekesnek ígérkezik a mátészalkai álta­lános iskolák közös éneklése is. Üj színfoltja lesz a rendez­vénysorozatnak a fúvószene­karok találkozója, amelyen Mátészalka úttörő és felnőtt együttesei vendégül látják a szovjet Szvoljavói Erdőkom­binát rézfúvós zenekarát, és a város több helyén június 9- én térzenét adnak. A városban tervezett tár­sadalmi munka 1984-ben meghaladja a 10 millió fo­rintot. Sok ez, vagy kevés? Akár kevés, akár sok, a 20 ezres lakossászámot eloszt­va, ezzel a 10 millióval, ki­derül, hogy nemcsak köz­ponti pénzekből megvaló­sítható ajándékokra vár a város. Néhány példa: a lakóhá­zak és közintézmények előtt virágosítunk. Én nem tu­dom hogy ki, hányszor ha­jol le, de egy bizonyos: több mint 300 ezer forintot ér ez a városnak. A Felszabadulási és a Széchenyi úti járdaépítések­nél háromezer forintot ad a lakosság. Ugyanitt, egyniil- lió-négyszázötvenezer fo­rintot tervez a tanács, és a társadalmi munka tervezé­sében nyilvánvalóan benne van a helyi üzemek és vál­lalatok támogatása is. A városközpontban az óvoda és a Lakszöv-lakások előtt park épül. Ehhez hu­muszt és facsemetéket a ta­nács biztosít, de a földmun­kákat a lakosság vállalja. Parkosítunk a Felszabadu­lási lakótelepen, épül járda a Felszabadulás és a Széche­nyi úton is. A járdaépíté­sekhez, a lakótelep rendezé­séhez a tanács a szükséges építőanyagot biztosítja. Az Északi lakótelep ut­cáinak fásításához a facse­metéket a városi tanács vb költségvetési üzemének ker­tészeti részlege adja. Az ül­tetés, a csemeték gondozása a lakótelepen élők gondja lesz. Ugyancsak az Északi lakótelepen a KÉV elvégez bizonyos tereprendezési fel­adatokat. de a további föld- rendezési munkák már az ottlévők, a lakótelepen élők feladata lesz. Majdnem ötmillió forint társadalmi munkával segít­jük a város intézményeit. Ebből jut felújításra és fenntartásra is. Gyermekin­tézményeink felújítási és fenntartási költségeihez vál­lalataink mintegy három­millió forintot adnak. Természetesen, ahogyan ez korábban is volt, a város lakossága segít az almaszü­retben, és a helyi vállala­tokkal kötött megállapodás alapján azok 250 ezer forint­tal segítik az új óvoda épí­tését. Tervez a tanács — társadalmi munkában — szállítási munkákat, bizo­nyos földmunkákat is. A rendelkezésre álló pénzügyi lehetőségek csökkennek. Nyilvánvaló, hogy ebben a helyzetben számos javaslat­ra, kérésre számít még a vá­rost tanács. A tervezett társadalmi munka értéke 1984-ben is meghaladja tehát a 10 mil­lió forintot. Természetesen ez az érték, és ez csak raj­tunk múlik, lehet ennél több is. A tanácsülésen is született újabb javaslat, megszépül a sportpálya. A tervezés dolga csak egy le­het: anyagot, alkalmat és feladatokat teremteni, mert a város lesz így más, a vá­ros lesz szebb, és otthono­sabb — általunk. TűI a hídon Mesemozi, fiúklub A városon kívül, a repülő- hídon túl, van egy iskola és egy klubkönyvtár. Az el­múlt évek során a maguk csendességében kialakították azokat az együttműködési tormákat, amelyek köny- nyítik a tanárok munkáját és élményt nyújtóan. gazda­gítják a kisdiákokat. Az alsó tagozatosok mese­mozija és felsősök fiúklubja már szerves része a napközis foglalkozásoknak. A vöröske­resztes oktatófilmek és a szaktanárok által kért, és a ... tananyaghoz kapcsolódó ve­títések a 4-es számú általá­nos iskolában évek óta rend­szeresek. A kézimunka szak­kör tagjai a népi hagyomá­nyok ápolásával és tájegy­ségünk varrási, hímzést faj­táinak elsajátításával fog­lalkoznak. A hét végi gyermekklub­ban rendszeres filmvetítések, játszóházak, vetélkedők vár­ják az újtelepi gyerekeket. Az oldalt összeállította: BARTHA GÁBOR Tisztelt Szerkesztőség! Jól csak a szívével, láthat az ember — volt a címe a mátészal­kai Esze Tamás Gimnázium és Szakközépiskolában a szalagava­tó ünnepség irodalmi műsorának. Kánk nagy hatással volt ez a mondanivaló: útravailónak szán­ták nekünk. Jól meg is jegyez­tük. Ezért is olvastuk fokozott fel­háborodással a Kelet-Magyar- ország 1984. február 22-i számá­ban Bartha Gábor újságíró Gra­tulálunk címú cikkét. Mindazok számára, akik nem tudhatják. — a cikk írójának tudnia kell — elmondjuk, a bál idején szüléink és nevelőink ügyeletét tartottak, s ebben az ügyeletben közre­működött Ifjú Gárda alegysé­günk is. Nem volt könnyű do­log távoltartaniúk a jegy nél­kül bejutni akarókat, de el­mondhatjuk, hogy incidens nél­kül megoldották ezt a problé­mát. Az. hogy valaki, vagy valakik esetleg a homlokzati falon pró­báltak az emeleti bálterembe be­jutni. megtörténhetett. De hon­nan a „pontos” információ, hogy diák volt tíz a valaki? Sem ügyeletes szüléink. nevelőink, sem diáktársaim nem tudnak erről. És nem szeretjük, ha ál­talánosítanak, „a” diákokról be­szélnék. Nemcsak bennünket, Eszes” diákokat sért ez, sérti Mátészalka valamennyi középis­kolását. Biztosíthatom önöket, még „nem süllyedtünk olyan mélyre”, mint ahogy azt sokan gondolják. Diáktársaim boldogan vették: birtokukba a volt járási hivatal patinás épületét, örülnek, hogy ott tanulhatnak. Es higgyék cl. tudnak rá vigyázni. Hálásak va­gyunk a városnak, hogy átme­netileg ilyen kellemes környe­zetben oldotta meg a tanterem­hiányt. Az említett cikk nem csupán felháborító számunkra. Azon tű­nődünk azóta, vajon a mátészal­kai újságíró, aki maga is alma materünkben végzett, és- jól is­meri az Esze Tamás Gimnázium életét, vajon miért nem a „szí­vével lát” minket, diákokat. „A szivével lát az ember” gyö­nyörű igazsága örökre megmarad benitünk, az ominózus nyomok azonban percek alatt eltüntethe­tők voltak, és el is tűntek a díszes oromzatról. Diáktársaim nevében: Patai Anikó, “ az iskolai KISZ-bizottság titkára Mit tehetnénk mindehhez? Ami történt, az ténykérdés. Ezzel kapcsolatban feltételes módot aligha használhatunk. A diákfelháborodásnak viszont kifejezetten örülünk. A nyo­mok ugyan nem maradéktalanul tüntethetők ei. de’ez talán nem is lényeges. Függetlenül attól, hogy szívesen elhisszük, miszerint nem diák volt az elkövető, de mindez egy diák- rendezvényen történt. A felháborodással kapcsolatban csak annyit, hogy azt kizárólag a glossza okozta. Két hétig, ami a szalagavató és a glossza között eltelt, amíg a nyomok a falon virítottak, mindez egyetlen diákot sem sértett. Kár, ugyanis úgy gondoljuk, hogy felháborodni a tények miatt lehetett es kellett volna. Még akkor is. ha maga körül a világot a „szívével” akarja látni az ember. Szálkái arcok „A fiatalok nem hagytak megöregedni...“ Ott ül a „csapatban”. Egy grammal nem izgul keveseb­bet, mini a többiek, egy ár­nyalattal sem izgul máskép­pen, mint a többiek. KISZ-vetélkedő. Mindaz, amiről szó van, egy kicsit po­litikai, egy kicsinél több tör­ténelem, valamiképpen a vi­lág, amiben élünk, és ami­ben megélni szeretnénk. Pálinkás Imre túl van az ötvenen, a három csapattárs életkora a hatvan évet is alig haladja meg. — Mondja már. hogy túl a félszázadik éven, mi teszi, mi adja a kedvet a játék­hoz? — Ha nem játszik az em­ber, abba belehal — mondja Pálinkás Imre. Tudja, én tizenhárom gyerekes kispesti családban születtem. Vassal dolgozott az apám, a nagy­apám, de talán a dédapám is. Mi a társadalom? Egy kö­zeg, amiben élek. Néha eszembe jut, hogy alig vol­tam túl a tizedik éven, ami­kor engem ebből a munkás­családból elzavartak, hogy plakátokat ragasszak a fa­lúkra a háború ellen. Ez volt a gyerekkor. Aztán jött a felszabadulás, és a magam fajtájúak közül mindenki megpróbált élni valamikép­pen. Frázis lenne, ha azt mon­danám, hogy jött a GYOE. hogy jött a SZÍT, aztán a DISZ és végül a KISZ. Tu­dom én, hogy így egy vetél­kedőn akad olyan, aki meg­mosolyog, hogy én együtt iz­gulok a gyerekekkel. Hiszek abban, hogy a jókedvbe nem lehet belefáradni. Én vol­tam Mátészalkáit a Mezőgép­nél KISZ-titkár. Most a fi­am az. Ezek szerint valamit a gyerekeknek is oda lehet ad­ni a magam életéből. — Mit jelent Pálinkás Im­rének Mátészalka? — Az otthont. Kispesti vol­tam, és egy rövid kitérővel kerültem ide. Ez a város úgy nőtt, úgy lett valamivé, aho­gyan én a magam életében lettem mássá. Még azt is ki merem mondani, hogy töb­bé. Szeretem a fiatalokat? Irgalmatlanul szeretem ezt a körülöttem lévő, ezt az egy­re jóízűbb, a nagyság átká­tól megóvott várost. Máté­szalkát. / — Van a világban valami olyan hiba. hogy kevesen és ritkán ülünk be közéjük, pe­dig, elhiheti nekem, hogy «lágyon lehet ám szeretni őket. — Játszik közöttük? — Nem. Játszom velük. Még az is lehet, hogy job­ban izgulok náluk, de nem ez a lényeges. Az, hogy ve­lük vagyok. Én munkásként a gyerekeim sorsából tudom, hogy mi az a döbbenetes, ami megváltozott körülöt­tünk. Ezt nagyon szeretném a fiataloknak is elmondani. Azt hiszem ezért vagyok tisz­ta, mosolyogni valón immár túl a félszázadik éven. Ez nem valamiféle szerepját­szás. Egész egyszerűen, és ezt írja meg, ha akarja, en­gem a fiatalok nem hagytak megöregedni... Együtt va­gyok munkásőr a fiammal, együtt játszom, és szívesen játszom együtt a gyerekek­kel. Énbennem már csak így teljes a világ... Pálinkás Imre: „A munka mindig jólesik.. .’* Szálkái ET11 ir*" 1

Next

/
Thumbnails
Contents