Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-04 / 54. szám
1984. március 4. Kelet-Magyarország 3 A Kemecse-Kótaj „Egyesült Erő” Termelőszövetkezet elnökével arról beszélgettünk, hogy egy vezető még családi, baráti összejöveteleken sem tud kikapcsolódni a munkájából, amikor csengett a telefon. Pál Elemér máris papírt, ceruzát vett elő, számolni kezdett, végül azt mondta: úgy tűnik, érdemes ráállni. Vezető készenlétben — Valaki eldobható raklapok gyártására keres vállalkozót — magyarázta később. — Egy ismerősöm, akivel néhány napja társaságban találkoztam, akkori eszmecserénkből ötletet kapott, s üzletet ajánl nekünk. Hasonlóképpen jött létre a bélragasztó üzemünk is, ahol hulladékból exportot csinálunk. Valahol valaki hallotta, hogy létezik ilyen, más azt, hogy ismer egy belga megrendelőt, aki megvenné az árut. Elmentünk Kaposvárra, tapasztalatcserére, leültünk tárgyalni, s végül beindult az üzem. — Ilyen egyszerű egy vállalkozás? — Utólag igen. A hallottak nagy részével természetesen eleve nem lehet mit kezdeni. Éppen azért, mert az ötlet óriási befektetést igényelne, vagy aránytalanul soká térülne meg a beruházás, vagy nyomban kiderül, hogy nem gazdaságos. De ha csak egy olyan tipp elhangzik, amire érdemes odafigyelni, azon már gondolkodni kell, hogyan lehetne megvalósítani! Költség, ár, haszon, piac — Ha valamit olcsón, viszonylag gyorsan megtérülő költségekkel és nyereségesen meg lehet csinálni, akkor csinálni kell mindenképpen? — Nem. Maradjunk annál a példánál, ami még csak ötlet: az eldobható raklapoknál. Vegyük csak a mi szempontjainkat: van a gyártáshoz eszközünk és munkaerőnk. Akkor még össze kell hasonlítani a költségeket és az árat, s ez még nem minden. Nem mindegy, hogy egy terméket meddig tudunk értékesíteni. Meddig biztos egy piac? És meddig biztos egy ár, alapanyagár? Szinte naponta alkalmazkodnunk kell a változásokhoz. Évente változó 0 — A termelőszövetkezet eredményeiről, így a mostani tizenhárommillió forintot meghaladó nyereségről hallva a kívülálló azt hinné, minden új vállalkozásuk „bejött” . .. — Ne tegyünk különbséget az új és régi között. Mert az egyik évben ez hoz hasznot, a másikban amaz. Arra kell — kellene — törekedni, hogy minden esztendőben legyen egy pár stabil ágazat, ami viszi a többit. Eddig azt mon- tuk — hittük, és így is volt —, a mezőgazdasági alaptevékenységet jól kisegítik a melléküzemágak. De ma már az sem igaz, hogy a melléküzemág csak nyereséget hozhat, a növénytermesztés pedig veszteséget. Itt van a gumiüzemünk például, ami kétmillióval alatta maradt a tervezett nyereségnek. — És a növénytermesztés? — A tavalyi időjárásról ne beszéljünk. De. nemcsak az időjárás, a termőhelyi adottságok, a gépesítettség, hanem az évről évre változó ösztönzők is meghatározzák, mit érdemes termeszteni. Mi a legnagyobb napraforgó-termesztő gazdaság voltunk, az idén — az állami támogatás megvonása miatt — búzát és kukoricát termesztünk, amire ár- kiegészítést kapunk. Jövőre lehet, hogy másképp döntünk, és az is lehet, hogy megbánjuk. Emberség és kemény kéz... — Vplt már ilyenre példa? — Igen. Van egy szakosított szarvasmarha-telepünk, 1200 tehénnel. Tavaly elmentünk a kettős hasznosítás irányába, az idén visszakozni kellett. A január elsejétől megváltozott felvásárlási árak biztosan kedvezőek a tejtermelésre ráállt gazdaságoknak. De nekünk olyan nagy beruházásra lenne szükségünk — istállóra, fejőházra, hogy ne soroljam tovább —, ami tíz év alatt sem térülne meg. A kockázatba tehát bePál Elemér, az elnök. letartozik az is, hogy visszakozni is tudni kell. — Nem mintha nem mondott volna épp elég tényt, ami miatt még egy jól működd gazdaság vezetőjének is lehetnek álmatlan éjszakái, mégis megkérdezem, mi a legnagyobb vezetői gondja? — Az emberség és a kemény kéz feloldhatatlannak tűnő ellentmondása. Követelni is, humánusnak is lenni a mi korunkban, nagyon nehéz. Kovács Klára Egy éve már országos program részeként heti egy alkalommal hat órán keresztül méri a Szabolcs-Szatmár megyei KÖJÁL levegőhigiénés laboratóriuma Nyíregyháza különböző pontjain a levegő szállópor szennyeződését. A Vasipari Kutató által készített pormintavevő készülék adatait laboratóriumi körülmények között, automatikus képelemző berendezéssel értékelik ki. Köztudott, hogy megyeszékhelyünk „poros város”. Az eddigi mérések alapján ezt a műszerek is igazolják. Nyíregyháza központjában a higiénés határérték felett volt minden méréseredmény. Acs Gusztávné vegyésztechnikus beállítja a mintavevő készüléket a városi méréshez. Bútorvásár, 1984 Nem Domus, de áruház Kissé komor hangulatot áraszt a nyíregyházi Dózsa György utcai bútorbolt, hiányzik a szín, a csillogás, a látvány — ami pedig egy bemutatóteremben nélkülözhetetlen. Márpedig ez tulajdonképpen nem is üzlet — hiszen bútort vásárolni az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat Orgona utcai telepén (raktárában) lehet. A belvárosi bolthelyiségben csak szemügyre venni lehet a bútort — aztán kimenni a raktárházba. — Az Orgona utcán van az igazi forgalmunk — mondja Krammer Gyula, a vállalat főosztályvezetője. — Ott az elmúlt évben több, mint 145 millió forint értékű bútort adtunk el. Jellemző az érdeklődésre, hogy az év vége felé átlagosan 18 nap volt a bútorok „forgási sebessége”. Nem nagyon álltak hát raktáron ... Ebben persze, közrejátszott, hogy kósza hírek terjengtek áremelésről... — Ilyen hírek egy nyíregyházi Domus Áruházról is szálldostak régebben... — Nemcsak hírek. A Domussal kapcsolatba is léptünk, közösen akartunk áruházát építeni. Nincs rá pénz. A kapcsolat azonban maradt: a Domuson keresztül szerezzük be az árut, közvetlenül a gyárakkal nincs kapcsolatunk. Elégedettek vagyunk ezzel a renddel. — Visszatérve a Dózsa György utcai bemutatóteremhez, nem túlságosan vonzó... — Már tavaly elterveztük az átalakítását, idén tavasz- szal ez meg is történik! A külső képét is rendbe tesz- szük, és belül is változtatunk, szebb, látványosabb bemutatótermet szeretnénk létrehozni. Meg kell elégednünk ezzel, mivel áruház építése egyelőre nem lehetséges. Áruház azonban nyílt Nyíregyházán — pontosabban Sóstón. A kultúrparki nagy csarnokban tavaly június óta működik a Sztár Áruház — a Szatmár Bútorgyár és a Nyírbátor és Vidéke ÁFÉSZ közös üzlete. — A nyitás előtt úgy gondoltuk — mondja Tóth Lászióné vezető —, hogy körülbelül hatvanmilliós forgalomra számíthatunk egy év alatt. Minden várakozást felülmúlt á valóság: fél év alatt 53 millió értékű bútort adtunk el! Az 1984-es tervünk már 100 millió körüli forgalommal számol. A Szatmár Bútorgyár minden terméke megtalálható nálunk, és kapcsolatban állunk az ország összes bútorgyárával — a választék nagy. A sokat hiányolt kiegészítő bútorokból is! Nem mellékes az sem, hogy bútorok mellett más lakberendezési tárgyakat is árulunk. — Elég messzi vannak a várostól... — Nem láttuk hátrányát. A szállításhoz tehertaxit kaphat minden vásárló. Szívesen jönnek ki az emberek, mivel tágas helyen, jól be tudjuk mutatni a bútorok választékát. Márpedig ez nagyon hiányzott eddig Nyíregyházán. így igaz. Van tehát bútoráruháza a megyeszékhelynek, még ha nem is a legideálisabb helyen. De akinek bútorra van szüksége, az utána megy. Azt pedig, hogy mekkora az igény, jól jelzi: az IKV Orgona utcai bútorboltja (raktárháza) egyáltalán nem érezte meg, hogy egy új, nagy forgalmat lebonyolító áruház nyílt meg Nyíregyházán — még így is túlteljesítették tervüket. Ez tehát joggal ösztönözheti a vállalatot arra, hogy minél szebb, otthonosabb körülmények között mutassa be bútorkínálatát a belvárosban. Elvégre, ha most még nem is érzik a konkurrenciát — ez nagyon könnyen megváltozhat ... T. Gy. MUNKAFÓRUM Hogyan szokott vásárolni? — Legtöbbször lakóhelyemen, Tiszateleken vásárolunk. Munkahelyemen, Nagyhalászban kevésbé, a munkaidő letelte után nem sokkal már indul is a járat, így nincsen rá időm. A zsákgyár melletti boltban pedig csak tízórait, vagy uzsonnát vásárolok. — Milyennek tartja a ti- szateleki bolt ellátását? — Átlagosnak. Vagyis az alapvető élelmiszereket, háztartási dolgokat, sőt még apróbb iparcikkeket és ruhaneműket is lehet kapni. Nem Nagy Józsefné nagyhalászi szövőnő. kell egy zokniért, vagy egy ingért a városba szaladni. — Mi az, ami kevés, amit hiányolnak az ott lakók? — Nagyon sok gondot okoz a háziasszonyoknak, hogy kevés bontott és fagyasztott csirkét kap az üzlet. Hetente csak egyszer. Olykor három-négy órát kell sorbaállni, s akkor sem biztos, hogy a felénél többnek jut. — A többi élelmiszerrel más a helyzet? — A drága húsokból általában mindig van, ám az olcsóbbak gyorsan elfogynak. A töltelékáruból, felvágottból jobb a helyzet. Tejet mindig kapunk, ellenben a kenyér gyakran sületlen, amit szóvá is tettünk a héten tartott szövetkezeti gyűlésen. Hiányzik a zöldségbolt is, mert tavaszra már elfogy az előző esztendőben termelt. Ilyenkor a dombrádi piacra megyünk vásárolni. — Az élelmiszer-vásárláson túl öltözik is az ember ... — Ruháért, cipőért Nyíregyházára utazunk. A bő választék megéri az utazási fáradságot és költséget. Sipos Béla Helyben válaszolni! S okak szerint az összteljesítmény igazít el, ha az kielégítő, vagy kiemelkedő, ott nem lehet nagy baj a demokratizmussal. Van ellenpélda is. Ismerünk munkahelyzeteket, ahol a demokratizmus szárnyasze- gett madárhoz hasonlít, mégis jól mennek a dolgok, mert a munkahelyi kollektíva nem tud, nem képes rosszul dolgozni. E kérdésekre keresték a választ a napokban a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottságának tagjai. Természetesen ezúttal a szak- szervezeti tevékenység oldaláról, amellyel a mozgalom választott tisztségviselői — és kialakult fórumai ;— is hozzájárulhatnak a kedvezőbb munkahelyi légkör állandósításához. A megye iskoláiban is számos lehetőség kínálkozik a demokratizmus adta jogok és kötelességek gyakorlására. Az iskolai munka sajátossága azonban, hogy még a legapróbb ügy is jogszabály útján dől el — tanévkezdés, befejezés, nevelési értekezletek témája, pedagógiai munkatervezést stb. — így sokan úgy érzik, alig van tere a döntések meghozatala előtt a beleszólásnak, a véle- ménykiféjtésnek. Sokan vélekednek úgy, az iskolában is minden a vezetőn múlik. Ha igényt tart a közösség véleményére, nemcsak formálisan tesz eleget a demokratizmus követelményeinek, ott rendben mennek a dolgok. Ahol viszont az igazgató mindent maga akar eldönteni, ő a legkisebb és a legnagyobb kérdésben is a „legokosabb”, ott hiába erőlködnek a társadalmi szervek. Miben kell egyezségre jutni az esetek többségében? Fizetésbesorolás, -emelés, jutalmazás, minősítések, kitüntetések és így tovább. Nemrég országosan is újra napirendre került egyebek mellett az éves bérmaradványok dolga, ami az intézményi bér- gazdálkodás egyik érzékeny pontja, s amelyről nem mindig kapnak megfelelő tájékoztatást az iskolák vezetőitől az intézmény dolgozói. Ezért is érezzük időszerűnek a megbeszélésen elhangzott megjegyzést, amely szerint hiányos az iskolai dolgozók tájékozottsága, pedig csak ennek alapján vehetnének felelősséggel részt a döntések kialakításában. Még mindig kevés a közösséget érintő gondok, tennivalók napirendre tűzése, a vélemények bátortalanok, nem eléggé kritikusak. Figyelemre méltó az a megfogalmazás is, ami természetesen nem mindenütt érvényes: az emberek egy része nem mer, a másik nem tud szólni, a harmadik szólna, de nem tájékozott. Sokat segíthet a tisztánlátásban, a helyi tennivalók megfogalmazásában, hogy a közeljövőben a szakszervezeti alapszervezetek is napirendre tűzik a demokratizmus gyakorlati kérdéseit, melyekre helyben kell válaszolni. Páll Géza Galambos Lajos: ÜNNEP # igen jó évet zárt a termelőszövetkezet, fennállása óta ilyen jót még soha. Meg is jelent mindenki aki csak mozdulni tudott, az állattenyésztők is elvégezték a munkájukat ideje korán, csak hogy személyesen ott lehessenek a bő osztáson. Két ember, Kis Menyus és Kis Mihály leghátul állt meg a hajdani uraság tánctermében, még csak véletlenül sem ültek volna le az egykori kastély nagy tánctermében felállított székekre, ahol egyébként minden nagyobb összejövetelt tartani szoktak; csak az osztást várták, hogy aztán mehessenek vissza a tehenekhez, kettőnek az ellését lehetett várni még ezen az éjen. — Csak Varjú Miska fel ne szólaljon — súgta egyik a másiknak —, még elrontja ezt a jó hangulatot. — Bizony, csak ö ne. — Mert amilyen! — Az a! Amilyen. Ám a beszámoló végeztével Varjú Miska igenis szót kért. Elvégre a vezetőség tagja volt, s még az ilyen ünnepi hangulatban lévő gyűlés nyilvánosságát is fel akarta használni arra, hogy kimondja azt, ami a begyét nyomja. Megkapta a szót. — Na, mit mondtam neked? — vélte az egyik koma. — Tudtam én, hogy el fogja rontani az ünnepet. Varjú Miska pedig azt mondta: — Mind igaz, és mind szép, amit az elnök elvtárs elmondott, ilyen jó évet a mi hatalmas szövetkezetünk még sohasem zárt. Minden ember megérdemli a vastag borítékot az elmúlt évi jó munkájáért. Csak egyetlen kifogásom van... — Maradt volna inkább otthon, az ágyban. Be kellett volna rúgatni — mondja Menyus. — Gondolod? — Nagyon. — Be lehet egy ilyet rúgatni? — Sajnos, nem valószínű. Varjú Miska pedig így folytatta: — Megszavaztuk az őszön, hogy azt a rengeteg, felgyülemlett istállótrágyát még a tél beállta előtt kihordjuk a földekre, szétszórjuk a tavaszi vetések alá, hogy a hóié a drága fekáliát belemoshassa a talajba. Megtörtént ez? A trágya ugyan ki lett hordva, de hová került? A földek végeiben szarvasba rakták az emberek. Csináltunk tehát egy munkából kettőt. És elvesztettünk egy jó hetet. Holott a hóié után például a mákot már azonnal vetni lehetett volna. Most már esztendők óta mondogatom ezt. Bocsánat, emberek, hogy felszólaltam. Mostmár jöhet az ünnep. — Rövid volt — mondta az egyik koma. — Az. Ilyen rövid még sosem volt. — De igaza volt. — Igaza. Ennek mindig igaza van a szentségit. Aztán megkapták a pénzt. Az elnökség mindenkit meghívott az ünnepi vacsorára. — Mi nem maradunk — kiáltotta ekkor az egyik atyafi — csomagoljanak be nekünk egy-egy szelet húst, hadd menjünk. Két tehén elleni fog az éjjel. — Csomagoljanak nekik — súgta Varjú Miska az elnöknek —, két-két szelet húst. Meg egy csatos üveg bort. A felszolgálónők azonnal intézkedtek. S ahogy a két koma ballagott vissza az istállóba a tehenekhez, útközben az egyik sokára megszólalt: — Mégsem olyan rossz gyerek ez a Miska. — Én mondtam, hogy rossz? — Én aztán nem, ilyet ne kenjél rám. mm entek csendesen az istállók felé, nem szóltak, tudták iwt mindketten, ha még egy szót szólnak, abból bicskázás lesz. S ki akar ilyen szép ünnepen bicskázni?
