Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-04 / 54. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. március 4. A jugoszláv alelnök moszkvai tárgyalásai — Választások Baszkföldön: nem módosultak az alapvető erőviszonyok — Az HÉTFŐ: Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsának ülése Addisz Abebában Meglepetés New Hampshire-ben, a demokraták előválasztá- KEDD: sán Hart megelőzi Mondale-t — Súlyos harcok Irak és Irán között — Trudeau kanadai kormányfő bejelenti lemondási szándékát Az ENSZ főtitkára pozitívan nyilatkozik négy szocialista or- SZERDA: szagban tett körútjáról — A Contadora-csoport külügyminisztereinek értekezlete Panamavárosban Az amerikai tengerészgyalogosok befejezik a kivonulást Bejrútból, de a hadihajók Libanon part menti vizein maradnak: CSÜTÖRTÖK: Dzscmajel Damaszkuszban; A Szovjetunió ellenszavazata megakadályozza az ENSZ-csapatok Bejrútba küldéséről szóló francia javaslat elfogadását Konsztantyin Csernyenko beszédével befejeződnek a választá- PÉNTEK: si gyűlések a Szovjetunióban — Magyar felszólalás a stockholmi konferencián — Választási előkészületek Nicaraguában SZOMBAT: Harcok Salvadorban — Kohl kancellár az Egyesült Államokba látogat Á hét három kérdése Nagy feltűnést keltett Amin Dzsemajel libanoni elnök damaszkuszi látogatása. A képen (balra): Dzsemajel Hafez Asszad szíriai elnökkel tárgyal. O Melyek voltak a Szovjetunióban megtartott választási gyűlések legfontosabb témái? Ma képviselőket választanak a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsánaik két házába s a választások napját, immár hagyományosan, nagyfokú politikai aktivitás előzte meg. Egymás után rendezték meg a választási gyűléseket, amelyek során az utolsó napokban a Politikai Bizottság tagjai is a szónoki emelvényre léptek. Maguk a szovjet vezetők is hangsúlyozták, hogy a választási kampány mindig számadást jelent az eltelt öt évről és programot ad — a pártkongresszusok elvi irány- mutatása alapján — a legfontosabb gyakorlati feladatok elvégzésére. Ennek jegyében beszélt Gromiko külügyminiszter a valódi tárgyalások lehetőségéről és feltételeiről; Usztyinov honvédelmi miniszter a Szovjetunió határozottságáról, hogy minden körülmények között fenntartja a stratégiai egyensúlyt; Gorbacsov és Tyihonov a gazdaság korszerűsítésének, az irányítási mechanizmusok tökéletesítésének folyamatáról. Végezetül Konsztantyin Csernyenko főtitkár adott szinte összegezést a kül- és belpolitika legfontosabb vonatkozásaitól. A beszédeket természetesen azért is nagy figyelem kísérte, mert nem sokkal azután hangzottak el, hogy Jurij Andropov halála miatt személyi változás történt az SZKP élén. Ismét nyilvánvaló lett, hogy a kulcsmondat: az SZKP és a szovjet állam töretlen folyamatossággal képviseli eddigi politikáját — állandó megújulást jelent, az új követelményeknek megfelelően. A választási kampány során elhangzott megnyilatkozásokból kitűnt, hogy változatlanul a gazdaság magasabb szintre emelése, a tartalékok mozgósítása és hasznosítása, a fegyelem, a munka- szervezés javítása, egyszóval a minőségi fejlesztés áll a középpontban. Ez az a betonalap, amely egyrészt biztosítja a védelmi képességet s ezáltal kiemelkedően fontos tényező a béke megóvására, másrészt az életszínvonal és éltekörülmények szüntelen javítását. (Az SZKP főtitkára külön is hangsúlyozta, hogy jóllehet a védelmi képesség fenntartására — az ismert imperialista kihívások következtében — nem kis áldozatokat kellett hozni, mégis folytatódott a szociálpolitika fejlesztése.) Ha úgy tetszik, ez a belpolitika egyben külpolitika, bé- ikepolitika is, hiszen az építést és az egyensúly fenntartását állítja középpontba. A Csemyenko-beszéd azonban emellett valóságos összefüggő stratégiáját kínálta a nukleáris háború elhárításának, részletesen felsorolva és nyomatékosan megismételve mindazokat a lehetőségeket, ahol mód nyílna tárgyalásokra, megegyezésekre s a feszültség enyhítésére. E tekintetben is kitűnhet a folyamatosság — a tárgyalásokhoz viszont mindig két fél szükséges. A nyugati hatalmakon s mindenekelőtt az Egyesült Államokon múlik, mennyire hajlandók komolyan tárgyalni az előterjesztett, ésszerű javaslatokról, amelyek a fegyverzetkorlátozás legkülönbözőbb formáit érintik. O Miért nem küldenek ENSZ-csapatokat Bejrutba? Nem voltunk híjával a héten a Libanonnal foglalkozó híreknek. Befejeződött az amerikai tengerészgyalogosok kivonása Bejrutból, de a bőrnyakúak továbbra is ott maradtak a partközeiben cirkáló hadihajókon, s a nagyobb nyomaték kedvéért W einberger hadügyminiszter szemleutat tett a hatodik flotta egységeinél. A négyhatalmi erők alaposan megfogytak, egyedül a francia légiósok és ejtőernyősök tartózkodtak Bejrutban, de ők is távozásra készülődnek. Párizs közben ENSZ-csapatoknak a libanoni fővárosba való küldését indítványozta a Biztonsági Tanácsban, de a Szovjetunió ellenszavazata következtében erre nem kerülhet sor. Moszkva nem azért vétózott, mert általában a kéksisakosok bevetése ellen van. (ENSZ-csapatok tartózkodnak például, a Szovjetunió hozzájárulásával is, a Golan- fennsíkon, vagy Unifil néven Dél-Libanonban, igaz 1982 nyarán bebizonyosodott, hogy nem túl nagy hatékonysággal.) A Szovjetunió azonban joggal úgy vélte, hogy a jelenlegi, sajátos bejrúti körülmények között, az ENSZ- csapatok odavezénylése több bonyodalmat okozna, mint esetleges hasznot. Az Egyesült Államok például nem mutatott hajlandóságot arra, hogy visszavonja hadihajóit a libanoni vizekről, s ugyancsak elzárkózik minden olyan konferencia elől, amely hosz- szabb távra próbálná megoldást keresni. Nem tett le arról a gyakorlatáról sem, hogy a hajóágyuk rendszeresen lőjjék libanon földjét. Ebben a helyzetben az ENSZ kék zászlaja csak elfedhetné Washington és a libanoni jobboldal szándékait, védettséget biztosítana számukra az erőátcsoportosításhoz, s egy újabb offenzívára való felkészülésre. Vannak rossz tapasztalatok az elmúlt évtizedek történetéből; ENSZ- csapatok jelenlétében számoltak le a mai Zaire-ban Lumumbával, a törvényes kormányfővel a hatvanas évtized kezdetén. Közben egy utazás is magára vonta a figyelmet, amióta elnökké választották, Amin Dzsemajel első ízben kereste fel Damaszkuszt. A látogatás hátterében az elmúlt napok libanoni változásai álltak: a kormányhadsereg felbomlása; az ellenzéki erők előretörése; a druzok és síiták fennhatóságának biztosítása Nyugat-Bejrútban. A hírek szerint a szíriai fővárosban megállapodás jött létre arra vonatkozólag, hogy a libanoni elnök felmondja az Izraellel aláírt különszerződést, folytatódik a nemzeti megbékélési konferencia Svájcban és egységkormányt alakítanak. Ezzel együtt életbe lépett az újabb, kilenc esztendő óta a 184. tűzszünet. A hivatalos részletek mindezidáig nem ismeretesek, s nem tudni azt sem, milyen formák között történik meg a szerződés érvénytelenítése. A helyzetet bonyolítja, hogy Izrael máris katonai ellenlépésekkel fenyegetőzött, s a libanoni szélsőjobboldal — nyilván külföldi támogatással — ezúttal még a maroni- ta elnöknek is ellentmond. A jelek szerint az olvasó az elkövetkező napokban sem fog szűkölködni a Libanonnal kapcsolatos jelentésekben. © Milyen következményekkel járt a New Hampshire-i előválasztás? Az amerikai szokásoknak megfelelően New Hampshire-ben megkezdődött az előválasztások sorozata. Az előválasztás tulajdonképpen afféle közvélemény-kutatásnak is beillő szavazás, a két nagy párt, a republikánusok, illetve a demokraták soraiban. Az Egyesült Államoknak. öt ven állama van és New Hampshire, népességét tekintve, a legkisebbek között található, az első előválasztás győztesei és vesztesei azonban óhatatlanul reflektorfénybe kerülnek s ennek országos kihatása van. Feljegyezték, hogy 1952 óta nem választottak olyan elnököt, aki ne győzött volna pártja színeiben a New Hampshire-i tesztelés során. A köztársaságiaknál nem volt baj a papírformával, Reagan gyakorlatilag ellenfél nélkül végzett az első helyen. A demokratáknál azonban nyolcán álltak a szorí- tóba s meglepetésre Gary Hart szenátor vitte el a szavazatok negyven százalékát, jócskán megelőzve a favoritnak tartott Walter Mondale-t. Máris megkezdődött a nagy átcsoportosítás. A három sereghajtó kiszállt a versenyből, hasonló megfontolásokat mérlegel McGovern, s a fekete bőrű jelölt, Jackson tiszteletes, aki alatta maradt a várakozásoknak; inkább jövő politikai pályáját építi, minthogy komolyan hinne esélyeiben. Hárman maradtak tehát: Mondale, aki élvezi a pártgépezet s a szak- szervezetek támogatását, a legtöbb pénze van. de nyomja a múltbeli kudarc: Carter melletti alelnöksége nem jó ajánlólevél. Hart-ot hívei szeretik „Kennedy-ember- nek” feltüntetni, de programja egyelőre nem világos, egyébként is a Kennedy- örökségnek lehetnek jó és rossz oldalai. Glenn, az űrhajós-szenátor eddig nem remekelt, ő egyébként a demokrata jelöltek közül a legjobboldalibb, tehát a legkisebb választási lehetőséget kínálja Reagannel szemben. Március 13-át szuperkedd- nek nevezi az amerikai politikai nyelv, e napon több fontos előválasztásra kerül sor, elsőízben délen, Alaba- mában és Georgiában is. Lehet, hogy ez a kedd már döntést hoz, s gyakorlatilag eldől a demokrata elnökje- jelölt személye. Az sincs kizárva, hogy még jó ideig elhúzódik a belharc. A köztársasági oldalon ezt aligha bánnák... Réti Ervin Indiában a hindu és a szikh közösség összecsapásaiban mintegy nyoicvanan vesztették életüket. A képen: a szeparatista szikhek kormányellenes jelszavakat kiáltoznak templomuk udvarán. Peace, pax, Friede, mir Ami összeköt... B udapest, SZOT-iskola, a marxisták és hívők nemzetközi konferenciája ... Kis beszélgetőcsoportok a tanácskozás szünetében. A társalgás nyelve hol angol, hol francia vagy német, olykor egyikről a másikra váltanak át, ha újabb partner csatlakozik a csoporthoz. Sokféle ember — ennyi első pillantásra is látszik. Mégis mindig megtalálják — és nemcsak a szónak szótári értelmében — a közös nyelvet. Ha majd valaki a jegyzőkönyveket tanulmányozza, könnyen megállapíthatja, hogy a leggyakrabban szereplő szó: peace, pax, Friede, mir — azaz béke. Jóllehet a tanácskozás ennél szélesebb témakörrel foglalkozik: az emberiség jövőjével, címe szerint: „Az ember felelőssége a mai világban”. S az emberek elsősorban és mindenekelőtt a békéért felelősek, hiszen ez az alapja minden további párbeszédnek és cselekvésnek. Tizenöt országból csaknem százan ültek három napon át a tanácskozóasztalok körül. Valamennyien komoly, megfontolt férfiak, a harmincasok éppúgy, mint a hetven éven is túl járók. Komolyak és megfontoltak a felszólalások is: más és más oldalról, de mindnyájan azt taglalják, mit lehet és kell tenni az emberiség fennmaradásáért, a békéért, a különböző felfogású, világnézetű emberek, marxisták és hívők közti hídépítésért. Korántsem arról van szó, hogy kölcsönös engedményeket kívánnának tenni a marxisták és a hívők — meggyőződésükben. A budapesti tárgyalóasztaloknál ült szovjet, magyar, bolgár, NDK-beli és más marxista filozófusok a vita során is hangot adtak meggyőződésüknek, amellyel szemlélik a világot. S ugyanígy a katolikus, református, evangélikus, izraelita, görögkeleti és más felekezetű lelkészek és gondolkodók. „Két világháború áll mögöttünk” — ez a mondat a legtöbb előadásban és felszólalásban elhangzott. Két olyan világégés, amely Európából indult el, s amelynek sok millió áldozata volt. Mindent el kell követnünk, hogy harmadik ne legyen. Ezért kell — mint egy világszerte ismert osztrák jezsuita, Kari Rahner mondta — megtárgyalni egymással az embernek és világának kérdéseit, a gondokat és a reményeket egyaránt. Nekünk, keresztényeknek és a marxistáknak együttesen kell válaszolnunk a mai világ konkrét és égető problémáira — hangsúlyozta egy német protestáns teológus. „Itt és most nem az a fontos, ami elválaszt bennünket, hanem az, ami összeköt” — ez a gondolat ugyancsak sokszor elhangzott a tanácskozás során, marxisták és hívők részéről egyaránt. Hiszen lehet és kell is vitatkozni, szembesíteni az álláspontokat, amelyek igen sok kérdésben különbözőek. A további vitáknak is az a feltétele, hogy megmaradjon a béke, fejlődjenek a békés kapcsolatok az országok és a népek között. „Az élet értelmét és célját illetően voltak, vannak és lesznek különbségek marxisták és hívők között — mondta egy szovjet tudós —, de arra kell törekedni, hogy a világnézeti ellentétek ne váljanak politikaivá.” A különböző felekezetű teológusok, akik fejhallgatón kísérték figyelemmel a felszólalást — rábólintottak. Pedig talán évekkel ezelőtt maga a szó is kellemetlenül érintette volna őket: az SZKP Tudományos Ateizmus Intézetének igazgatója volt a szónok. Az a mintegy száz ember, aki a budapesti tanácskozó- teremben három napig együtt ült, önmagában kevés ahhoz, hogy megmentse a világot az évek, évtizedek óta fenyegető katasztrófától. De valamennyien képviselnek — kisebb vagy nagyobb — tömegeket. Van, aki csak saját híveinek táborát tudja maga mögött, más egy pártot, egy egyházat vagy éppen egész országot. Szavuk mindenképpen messzebbre száll a teremnél, ahol együtt ülnek. Figyelemmel kísérte a tanácskozást sok ország közvéleménye. Egyetértő vélemények és kritikák is hangzottak és hangzanak el, hiszen még nem mindenki ért egyet azzal, hogy közös fórumot kell kapniuk mindazoknak, akik el akarják hárítani az emberiség feje felől a veszedelmet. S mégis reményt kelt ez a tanácskozás. Annak a tanúbizonysága, hogy minden ellentéten felül lehet emelkedni, amikor az emberiség igazán nagy kérdéseiről van szó. Lehet, hogy némelyik résztvevő a 2000. évnek, mint szentévnek meg- ünnéplésére készül. Lehet, hogy mások a sok országban pusztító éhínség megszüntetésének határidejét látják az ezredfordulóban, s ismét mások a szocializmus újabb sikereit várják ugyanattól az időponttól. A lényeg mindenképpen, mindenekfölött az, amiről most három napig tanácskoztak Budapesten marxisták és hívők: hogy az emberiség megérje az ezredfordulót, meg az azutáni időket is. Hogy béke legyen. S ehhez kétségtelenül hozzájárult ez a tanácskozás, amelyen különböző világnézetű emberek, más-más oldalról — lényegében ugyanazt az akaratot szólaltatták meg. ÉRTESÍTJÜK TISZTELT ÜGYFELEINKET, hogy Balkány, Ságvári E. u, 3. sz. alatt március 5-től MÉH-átyeyőhelyet nyitunk. Nyitvatartási idő: hétfő — szabadnap keddtől—péntekig 7,30 h — 16 h-ig szombaton 8 h — 12 h-ig Az átvevőhely foglalkozik haszonáruk értékesítésével és hasznosítható hulladékanyagok begyűjtésével Kelet-magyarországi Vállalat Debrecen. (D. 243901)
