Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET Dr. Ambrózy Pál Amibrózy Pál szerencsés ember, a hobbija a munkája. Pontosabban olyan kedvtelése, amellyel már iskolás korában is szívesen foglalkozott — a meteorológia. Míg beszélgettünk, gondolatban meg-megpróbáltam elképzelni az ötven év körüli, vezető beosztásban dolgozó, tudományos munkával foglalkozó meglett férfit, amint tizennyolc évesen a latinóra előtti szünetben felpattan kerékpárjára, hogy a meteorológiai állomáson leolvassa a műszereket és megtáviratozza a pesti központnak. 1951-ben — végzős kossuthos diákként — Ambrózy Pál volt ugyanis a „régi” nyíregyházi meteorológiai állomás tiszteletdíjas „észlelője”. Ma a Központi Meteorológiai Intézet igazgatója Budapesten. — Hogyan kezdődött e máig lobogó — s mint beosztása, jó kedve mutatja —, tartós szerelem? — Tanárként került édesapám Nyíregyházára. A leánygimnáziumban (a mai Vasváriban) tanított matematikát, fizikát. Már akkor is tananyag volt a légkörfizika, amit édesapám szeretett, talán azt is lehet mondani. hogy amatőr ^meteorológus volt. Ezért aztán gyakran kibaliagtunk a Szegényház térre (a mai. Széna térre), ahol a szerel^tott- hoií kerAj^qifpiuködŐtt, 3, meteorológiai ál- lorriás. Hivatásos észlelők dolgoztak ott, s mi minden alkalommal jól elbeszélgettünk. Elméleti, gyakorlati dolgokról, különlegességekről. Édesapám annak idején a Nyírvidék levelezője volt, minden hónapban írt az időjárásról egy cikket. Akkoriban előfordult, hogy a saját mérések mellé én hoztam az adatokat a meteorológiai állomásról — ahol természetesen minden sokkal részletesebben megvolt, mint egy amatőrnél lehetett volna.. Szóval gyakori vendég, segítő lettem, s nagyon élveztem a dolgot. . . — És hogy lett diákként alkalmazott is? — A MASZOVLET keretében 1950-ben létesítették Nyíregyházán a polgári repülőteret. A repülés kiszolgálásához szükség volt a helyben működő meteorológiai szolgálatra, s a személyzet egyik napról a másikra kiköltözött A városi állomás észlelő nélkül maradt, holott az összehasonlítás, elemzés, az adatsor teljessége milaitt még egy ideig — szakmai okók miaitt — szükség volt rá. Ekkor esett rá ma választás. A feladatom az volt, hogy reggel fél 7-kor. fél 2-kor, este fél 7-kor és fél 9-kor leolvassam a műszereket és az adatsort jelentsem Pestre. Szerencsém volt az órarenddel, mert ha elég gyorsan kerekeztem, csak egy latinórából kellett elvenni egy kis időt, ám ezt — a fontos munkára való tekintettel — tanárom, Margócsy Józsefné szívesen engedte. Ambrózy Pál azon a tavaszom-nyárom végleg elkötelezte magát a meteorológiával, s ősztől már az Eötvös Loránd Tudomány- egyetemen tanuLta a szakma rejtelmeit. 1955-től dolgozik jelenlegi munkahelyén, előbb egy kutatócsoportban munkatársként, majd csoportvezetőként. 1963-ban szerezte meg a doktori címet. 1968-ban egyéves ENSZ-ösztöndíjjal fél évet a Szovjetunióban, fél évet az Egyesült Államokban töltött. („Ez nagyon fontos volt a további munka szempomtj ából. hiszen meteorológiát 90 ezer négyzetkilométeren aligha lehetne művelni — ahhoz legalább kontinensnyi méretek szükségesek.”) Hazajőve még különböző beosztásokban dolgozott, s immár több mint egy évtizede az Országos Meteorológiai Szolgálat Központi Meteorológiai Intézetének igazgatója. Csendes, halk beszédű, tudós típus. Szereti a konkrét adatokat, nem szívesen bízza a tényeket csupán az emlékezetre. — Milyennek látja ma a meteorológiát? őszén repült az első szputnyik, 61-től már számolunk a meteorológiai mesterséges holdakkal. Tehát csak azt szeretném érzékeltetni, hogy a legfejlettebb technikai eszközöket — mihelyt az anyagiak lehetővé tették — a meteorológia azonnal szolgálatába állította... — Rendkívül imponáló a sor, de mit kapunk ezért cserébe ? — Annak a skálája is legalább ilyen széles. Régről fontos az időjárás-előrejelzés, de ha ilyen kifejezéseket mondok, mint agrometeorológia, orvosmeteorológia, mindjárt bekapcsoltuk az érdeklődési körbe a mező- gazdaságot, az ipart, az egészségügyet. Beszélhetnénk a Baranyában épült rakétás jégeső-elhárítási rendszerről, amelyhez a meteorológiai radarok szolgáltatnak támpontot. Vagy említhetjük a Nyíregyházi Konzervgyárat, amelynek szakembereivel szezonban heti, néha még sűrűbb szakmai kapcsolatban állunk; a számítógéppel programozott borsó- termesztés folyamatát meteorológiai adatokkal segítjük. Szóval az elmélet mellett elég gyakorlatias is ez a tudomány. De van egy nagyon sebezhető pont: váratlan folyamatokkal foglalkozik. Pithsjgorasz tétele minden derékszögű háromszögre érvényes, majdnem két és fél ezer éve tudjuk. Mi is ösz- szegeztünk sok mindent, például az időjárási frontokról már az 1920-as évektől, de még mindig nem tudjuk leírni, hogy a hidegfront így és így hat — márcsak azért sem, mert különbözőek az emberek ... — A nyíregyházi Kölcsey utcában laktunk, s gyermekkori emlékeimben ennek dús füve maradt meg leginkább, talán azért, mert számomra furcsa volt, hogy néha egy gazda megjelent ott teheneivel — és legeltette ... Ez persze nosztalgiával vegyes kuriózum ... Bár szüleim már meghaltak, de rokonaim most is élnek a városban. Emellett megszaporodtak a szakmai kapcsolatok, elég gyakran megfordulok a városban. Imponálóan fejlődik, nagyon szép lett a központja — de azért nekem két dolog nagyon hiányzik: a Virágcsarnok épülete a mai Lenin térről és a villamosnak legalább egy darabkája. — Ami a szakmái kapcsolatokat illeti: a megye nemcsak a Sóstóhegyen működő állomással büszkélkedhet, hanem a legmodernebbek közül való napkori obszervatóriummal is. Érdekesség, hogy Nyíregyházán már 1867-ben is működött önálló meteorológiai állomás, ahonnan Bánhegyi István szemináriumi igazgató közölt adatokat (egyebek között nagyon hideg májusiról, hűvös nyárról és ugyancsak nagyon hideg decemberről). Az önálló Magyar Meteorológiai Intézet megalakulásakor, 1871-ben Habzsuda Dániel néptanító volt Nyíregyházán az észlelő. A korábbi Kótaji úti, majd a sóstóhegyi meg- figyelőállomás és agrometeorológiai obszervatórium, a napkori radar meteorológiai állomás mind-mind minőségi változást jelent nemcsak Szabolcsban, hanem országos hálózatban is. Ezek jó működtetése, felhasználása nagyon fontos érdek. Ambrózy Pál tehát családi hagyományt — Nem ábrándozó embert igényel a mete- folytatott, amikor meteorológus lett. Meg- orológia, az biztos. Szembe kell nézni a lég- kérdeztem tehát a mai terveiről, s arról, va- köri folyamatok nehéz felderítésével — ezt jón az ő munkáját folytatja-e valaki a csa- a nagyközönség is tapasztalhatja, ha egy-egy Iádból? prognózis nem sikerül. De nagyon lelkesítő, hogy a legkorszerűbb technikai vívmányok szinte mindegyike a mi segítőeszközünk is — _ Hogy folytatja-e, azt még korai megtehet nem csalódtam az ifjúkori elképzelése- mcmdarli, de meteorológus más is van a csa- 1Iííi>6n-' De,^ diákköri (es természetesen az iádban — a feleségem. Nagyobbik lányom a akkori valóságos) horizont sokkal kisebb közgazdaságtudományt választotta, már VOIt' egyetemista. A gimnazista kisebb viszont Mert például amióta létezik szikratávíró, kedveli a matematikát, fizikát, elvileg ő még azóta továbbítanak rajta meteorológiai jel- léphet családi „lábnyomokba”, bár nem ezt zéseket. A repülés különösen sokat segített tervezi. az addig csupán a földön élő, és a légkört — Én pedig „csak” dolgozni szeretnék. A alulról tanulmányozó embernek. A rádió napi munka mellett továbbra is tanúimé- csakúgy, mert össze lehetett kapcsolni mű- nyokba foglalni a tapasztalatokat, elemzése- szerefckel és egy léggömbbel már szondaként két. Egy nagy kollektív munkában is részt több kilométer magasból küldhette az adat- veszek: Magyarország éghajlati atlasza 2. ki- sort. De az Egyesült Államokban a magyar adásának szerkesztésében. Szeretnénk még származású Neumann János már az első több tudományos értéket szolgáltatni általa elektronikus számológép megalkotásával — a mezőgazdaságnak, iparnak, vízgazdál- egy időben próbált meteorológiai feladatot kodásnak... megoldani. Vagy a mesterséges égitestek: 57 •’ Marik Sándor Egy legenda életre kel Alfred Hitchcock a televízióban A magyar filmforgalmazás az utóbbi néhány esztendőben oly sokait törlesztett évtizedes adósságaiból „világislágernek” tekinthető alkotások sorát tűzve a hazai mozik műsorára, hogy már- már illetlenség ezt az igyekezetét látva számon kérni, hogyan maradhatott ki a sorból Alfred Hitchcock. Ám bármennyire is akarnánk szépíteni a dolgot, a tény tény marad: a széles mozihálózatban a három évvel ezelőtt elhunyt mesternek egyetlen filmje, a Családi összeesküvés volt látható, miközben klubok zártkörű vetítésein abszolút sikernek számítottak azok a művei, amelyek a nemzeti filmarohí- vum jóvoltából hozzáférhetö- nek bizonyultak. A filmrajongók szerencséjére a jótékony munkamegr osztás jegyében a televízió az elkövetkezendő hetekben műsorára tűzi a teljes életmű egyhatodát. A bemutatásra kerülő tíz film között, öt olyan szerepéi', 'amelyek klubvetítésen sem voltak láthatók, így hát az ínyencek sem panaszkodhatnak. Ha filmjeivel korábban nem is, az őt ábrázoló fotókkal a magyar nézők is gyakran találkozhattak. Egyéniségére roppant jellemző az a kép, amely bejárta a világsajtót: saját fejének viaszból készült másolatával jelent meg egy tiszteletére rendezett fogadáson. Legenda nőtt személye köré külföldön és itthon is, s hogy ez a legenda terebélyesedjék, annak érdekében az öreg mester is megtett mindent. Hitchcock a hazai köztudatban horrorfilmek rendezőjeként él, s ennek a tévhitnek a megteremtődésében leghíresebb filmje, a Psycho játssza a főszerepet, amely évekkel ezelőtt látható volt a Filmmúzeumban. Kétségtelen, hogy ennek a filmnek néhány jelenetében kifejeződik az iszonyat, a rettenet, a félelem, s ezek a jegyek erre a filmfájitára utalnak, de Hitchcock általában szelí- debb eszközökkel éri el a hatást. Az ő leleménye a „suspense”, a feszültség. Ennek a léHosszasan lehetne értekezni arról hogy miért gyakorol olyan nagy vonzerőt a titok, a kimondhatatlan az emberre? A tatemisztifcus világkép maradványa talán, a .tabu megsértésének félelme és vágya munkál bennünk egyszerre, amikor vonzódunk a rejtelmes, beburkolt, elzárt hírekhez, amikor szűk körben elmondjuk, kimondjuk azt, amit nyilvánosan, sok ember előtt szégyellnénk. Valószínű, ez a mélyebb oka annak is, hogy a hatvanas években nagy vita folyt folyóiratainkban a trágárság és irodalom kapcsolatáról, s lényegében ettől kezdve kaptak nyomdafestéket a vaskosabb kifejezések, merészebb leírások. A Szépirodalmi Könyvkiadó új kötetének bizonyára nem lesz szüksége reklámra. Nem fogja terhelni a könyvesboltok pultjait, a könyvtárak polcait. A Pajkos énekek a nyelv alatti rétegekből válogat. Szókimondó, olykor nyers sorokat olvashatunk a kikapós lányokról, menyecskékről, a szerelem elméletéről és főképpen gyakorlatáról. Akik azért veszik a kezükbe a kötetet, mert a házfalak költészetét nyomtatásnyegét így fejtette ki egy 'interjúban Oriana Falatéinak: „Nos, tegyük fel, hogy ez az interjú egy film egyik jelenete. Mi itt ülünk, beszélgetünk, és nem tudjuk, hogy az ön magnetofonjában egy bomba van elrejtve. A közönség sem tudja, ám egy- szercsak a bomba felrobban, mi apró darabokra szakadva a levegőbe repülünk. A közönség meglepődik, elborzad. De meddig tart a meglepetés és a borzadás? öt másodpercig, egy pillanattal sem tovább. A feszültség viszont akkor keletkezik, ha mi itt ülünk, és nem tudjuk, hogy az Ön magnetofonjában egy bomba van elrejtve. De a közönség tudja és tudja azt is, hogy tíz perc múlva fel fog robbanni.” A legenda része az is, hogy pályája közepétől kezdve minden egyes filmjében megjelenik srtatisztaszerep- ben mindössze néhány másodpercre. Jellegzetes kövér figurája könnyen felismerhető, a keményfealap s néha a szivar további ismertetőjelek az azonosításihoz. Az arisztokratikus művé- szetszemlélet bizonyos témákat és műfajokat szívesen kívül rekeszt a művészet határain. Ezek közé tartozik a bűnügyi tematika is, amelynek Hitchcook egész életműben akarják élvezni, nem csalódnak. De vannak ennek az antológiának mélyebb — ha tetszik —, értékesebb vonásai is. A társadalmon és irodalmon kívüliség szólal meg számtalan alkotásában. Az utakat járó, énekei előadására alkalmat kereső énekmondó sanyarú sorsa tárul elénk néhány versből!. Deákok is vannak köztük, némi iskolázottsággal. De akár fönt, akár lent élnek, kiszolgáltatottságukat jól jellemzi Moldovai Mihály éneke: „Mikor urak udvarában / Felhínak szép tornácokban, / Hogy énekeljek nagy vígan, / Hátam viszket igen gyakran.” A deák énekmondók repertoárja nagyon gazdag volt. A vallásos és szerelmi költészeten kívül megjelennek a kitalált történetek, a kalandok, a képtelen hazugságok. Az énekmondók egy részének leggyakoribb témája az ital és a nők. Az ital már a XII. században költői téma, a szerelmi ének két változatban él. Az egyik vaskos, szabad szájú, a testi szerelmet szó- kimondóan dicsőítő, a másik fennkölt hangnemben vall a tárgyról. Balassi Bálint ezt a változatot emeli európai rangra. A virágénekeket ma szépségükért, lecsiszoltsá- gukért, finom harmóniájukért csodáljuk, a régmúlt időben egyáltalán nem hordoztak fennkölt jelentést, szeretőről, barátnőről szóló éneket jelentettek. Nem véletlen, hogy prédikátorok sora harcolt ellenük. vét szentelte. Ám ennek az életműnek van néhány darabja, amelyek csak a legmagasabb mércével mérhetők. A Hitehcock-fi Írnek, jellemzője a rendkívül világos,, bár szokványosnak aligha nevezhető cselekményvezetés. Bizonyára lesznek nézők, akik számára e művek első harmada kissé lassúnak, aprólékosnak tűnik, de amikor felgyorsulnak az események, akkor bizonyosodik be a részletekbe menő alapozás szükségessége. Mellesleg: Hitchcook rendkívül körültekintő a részletek dolgában, a tárgyi világ megjelenítésében is. Feljegyezték, hogy a Psycho alig egyperces fürdőszobai gyiikosságjelenetét, amelyet a tévéelőzetesben Láthattunk, hét napig forgatta és hetven kameraáüást használt hozzá. A bemutatásra kerülő filmek között van a Londoni randevú, amely még Angliában készült (megcsiilianitva a mester humorát); a Mander- ley ház asszonya, az első amerikai filmje (helyenként melodnamatikus felhangokkal); A gyanú árnyékában, melyet a rendező kedvenc gyermekének nevezett; a Madarak, az életmű legtalányosabb filmje, amelyben a fantasztikum evilági elemekből épül fel, s ahol a madarak behelyettesíthető módon jelképezik mindazokat a veszélyeket, amelyek az egész emberiséget fenyegetik. Falacci az említett interjút így fejezi be: „Kedves humorával, szép kerek arcával, kellemes pocakjával maga a leggonoszabb ember, akivel valaha találkoztam.” Truffaut, napjaink legjelesebb ren- dezőinek egyike pedig ekképp vélekedik: „Ma már elfogadhatjuk tán azt a gondolatat, hogy a film nem alsóbbrendű, mint az irodalom és ebben az esetben Hitchcockot az olyan nyugtalan művészek kategóriájába sorolnám, mint Kafka, Dosztojevszkij és Poe.” A sorozatot megnézve ki-ki eldöntheti, melyik véleménnyel azonosul. Hamar Péter Az énekmondás a XVIII. század végére eltűnik a magyar szóbeli költészetből, szerepét fokozatosan átveszi a falusi vőfély vagy az énekes koldus. A Pajkos énekek című kötet alapvetően az irodalmon kívüli költészetből válogat. De a magas irodalom kiemelkedő alkotói is jelen vannak: Tinódi Sebestyén, aki még ma is szemléletesnek ható képét fest a sokféle ré- szögösről; Madách Gáspár, Balassi Bálint, aki szerelmi kalandját énekli meg, vagy Pálóczi Horváth Adám két verse híres énekgyűjteményéből. Sokáig emlékezetes marad a Vásárhelyi daloskönyv ismeretlen költőjének verskezdete: „Mozdulj nótám, szívem vigasztalója, / Indulj pennám, életem táplálója, / Mit bánkódol te csak az skó- la-házban^ / Látod, minden vigad korcsoma-házban.” Az antológia amellett, hogy több — már ismert — éne- kesikönyvből, daloskönyvből veszi át a legtöbbet, közöl XVIII—XIX. századi kevéssé ismert deákköltészeiti emléket is. Ezek között olyanokra bukkanhatunk, amelyeknek egyes strófái, képei a népköltészeti alkotásokból már ismerősek. A Magyar ritkaságok című sorozat új kötete bizonyítja: a komolyságát feladó ember féktelen kedve az élet apró eseményeiből, jelentéktelennek tűnő helyzeteiből meríti energiáját. Nagy István Attila Pajkos énekek 1984. március 31.
