Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-31 / 77. szám
1984. március 31. O Ember, hol a Te helyed? Kőrengeteg a város. Kőbe zárt világ a lakótelep. Te élsz benne. Már beton a színed. Vágyaid viszont színesek, virágosak. Húznak vissza. Ez már nem az az érzés, ami volt tíz évvel ezelőtt. Akkor, évtizede homályos sejtéseid, alaktalan elképzeléseid útilaput kötöttek a talpad alá. El a faluból a városba — ez volt a kívánságod. Most levelet írsz. Egy idegenre bízod titkaid, tegyen vele azt, amit jónak tart. Milyen is a sors ? Van, akiit a kegyedbe fogad, dédelgeti, elkényezteti, másokat viszont elejt. Ügy mondod; eleinte a sors kegyeltje voltál. Érettségi után elvégezted a főiskolát, munkát vállaltál, megnősültél, a szüleid lakást vettek. Felhőtlen volt az ég. Nem kevesebb mint három évig. Akkor egy napon bementéi az ABC-be, leemeltél a gondoláról egy üveg italt és kisétáltál az ajtón. Másnap újra. A harmadik napon elkaptak. Jegyzőkönyv készült. Azóta tart a kálváriád ... A munkahelyedről önként léptél ki. Illetve! Behívatott a főnök és közölte: tarthatatlan tovább az állapot. Mélypontra kerültél. Annyira rabja vagy már szenvedélyednek, az italnak, hogy tovább nem bízhat benned. Válassz, vagy kilépsz, vagy elbocsátanak. Akkor arra gondoltál, nincs még veszve semmi. Képzettséged, szakmai gyakorlatod elég ahhoz, hogy bárhol másutt újrakezd. Néhány apró dologgal viszont nem számoltál. Mindenekelőtt azzal, hogy leinformálnak. Botlásod miatt múltad árnyéka annyira sötét, hogy munkádra nem tartanak igényt. Rohadékok! Ezt a szót leveledben háromszor aláhúztad. Mindenekelőtt azért, mert a volt főnököd okolod a sikertelen próbálkozásaidért. De részben azért is, ami történt. Visszaemlékszel. Négy évvel korábban, amikor hivatalba léptél, romlatlan egészséggel, derűvel és optimizmussal, úgy hitted, jó kollektívába csöppentél. Az is volt. Raktak rád munkát doszt. Sőt, bevettek néhány maszek megbízás teljesítésébe. Jó pénz volt, könnyű pénz. Ittatok éjfélig a közismert vendéglátóhelyen. Aztán a kolléganő, aki elvált, aki bár túl volt a negyvenen, de tartotta magát, felajánlotta a lakását. Hatan mentetek. Három nő és három férfi. Az italt Te vetted és Te voltál az, aki mindenáron jópofáskodott. Szikráztál és kijelentetted: • — Jó a karosszériád. így indult a könnyűnek vélt, kezdetben jelentéktelennek tűnő kaland. Egy éve már nős voltál. Az, akit szerettél, elvettél, eleinte úgy tett, mintha semmiről sem tudna. Elmerevedett, megfagyott a szerelembe és még neked állt feljebb. — Falusi liba vagy — mondtad —, neked fogalmad sincs arról, mi a szex. Néha elmehetnél moziba. — Vagy tartsak szeretőt, mint Te? Azt hiszed, semmit sem tudok. Drágalátos kollégáid mindenről tájékoztattak ... Egy átveszekedett éjszaka, egy délelőtti italozás, és egy délutáni merev részegség nem bűntudatot, de mélységes önsajnálatot ébresztett benned. Hitted, hogy senki sem ért meg. Az elvált asz- szony jegesborogatást rakott a fejedre, aztán elmentél az éjszakába levegőzni. A kocsmában kilöttyent sörbe könyökölve mesélted vadidegeneknek, hogy érzelmileg kifosztottak. Hogy a pénzeddel, a fizetéseddel mi lett? A kijózanító állomáson már nem itudtál fizetni. Borostásan, tetőtől talpig koszosán és gyűrötten érkeztél haza és ott, a konyhaasztalon egy levelet találtál: „Elmentem. A válást beadom. Amit hoztam, vettem, elvittem.” Lezuhanyoztál. Három napig nézted a plafont. Kértél és kaptál három napi rendkívüli szabadságot. Családi ok. Volt ok... Könnyelműséged ott kezdődött hogy hamis illúzióid támadtak. Eleinte bemesélted magadnak és másoknak, jobb így. Szabad vagy, mint a madár. Nem köt senkihez semmi. Közben úgy alakult, hogy volt néhány jól sikerült névnap és a „bandát” már te vitted fel a lakásba. Bulik voltak a javából, a szomszédok kihívták olykor az urh-t is. A hivatali főnök beszélt veled. Részben mert elhanyagoltad a munkát, másrészt csúnya pletyka kerekedett körülötted. Feleségek panaszkodtak, hogy férjeiket megrontod, züllésbe viszed. Könnyű Katit táncba vinni — érveltél. Különben is nem te rontottad el őket, éppen- hogy fordítva történt. Mielőtt a hivatalhoz kerültél, addig sohasem ittál. A hivatalban rákapattak. Rávettek másna is. Ha nincs az elvált asz- szony, ha nincsenek a többi lányok, akkor Te még mindig a feleségedet szereted. Különben is, talán a hivatal főnöke nem volt ott a névnapokon? ö is ott volt minden bulin. Igaz, a főnök az adott a látszatra. Mindig hamarabb lelépett, mint más, mindig egyedül távozott, de sietett utána a szőke a könyvelésből ... Hibáztál, pajtás. Kikezdték és Te is beálltál a sorba intrikálni. Leszóltad kollégáidat. Hivatali főnöködet el- mondtad mindennek. És kinek? Annak aki éppen megosztotta veled ételed italod, ágyadat. Mit hittél? Szép fiú voltál, kedves pofa, jó partner, de mindenki a piacról él. A főnök értékeli, ha visz-1 szamomdanak dolgokat, a csoportvezető is hálás tud lenni. De Te? Egyre mélyebbre csúszol. Nem kapsz prémiumot, már nem vesznek be a különmunkáikba és nincs fizetésemelés. Vedd észre magad. Azt akarják, azt szeretnék, hogy (térj észhez. Viszont Te iszol. Már nem jó kedvedben, de meghántottságodban, haragodban', magadra marad ottan, Odáig jutottál, hogy nem ül le veled senki egy asztalhoz. A lányok elkerülnek, mert ápolatlan vagy, mert arcod petyhüdt, szemed véraláfutásos és kibírhatatlan a leheleted. Már sok az igazolatlan mulasztás. Már alig van pénz a borítékban és te szomjazol. Nem fizeted az OTP-részleteket, kölcsönöket kérsz és' elérkezik az a pillanat amikor a tízforintos kölcsönt is megtagadják. Akkor a hivatal főnöke megint beszélt veled. Leültetett, cigarettával kínált és megkérdezte: — Ember, gondolkodtál már azon, hogy hol a Te helyed? — A kocsmában — mondtad bárgyú vigyorral és reszketett ujjaid között a cigaretta. — Nem. Ne beszélj mellé. Elvonókúrán lenne a helyed, aztán újra a rajzasztal mellett. Tehetséges vagy és nem olyan rossz ember, amilyet most formálsz. — Ez magánügy. — Te csak hiszed. Gondolkodj azon, amit mondtam, és ha határoztál, gyere be. Meglátod, segítek. — Jó. Erre iszok — mondtad — és komolyan gondoltad. Ittál volna, de miből? Akkor bementéi az ABC-be és a folytatás már ismert. Hát miért nem adnak munkát? — kérded és azt írod, tudod. Eláztat mindenütt a volt főnököd, követ a rossz- indulat minden utadon. Most kegyelemkenyéren élsz. A szüleid jó emberek. Kifizették a tartozásaid és havi ellátmányt kapsz, mint egykor diákkorodban. Még iszol, de egyre kevesebbet. Foglalkoztat egy terv, mint végső megoldás. Visszamegy falura a szüléidhez. De hát a szégyen? Hogy mi lett belőled? Amikor elhagytad a falut, tiéd volt a világ, rajtad a világ szeme. Mindenki tudta, mérnöknek tanulsz, Apád büszke volt. Tehénszekérrel mentetek nyáron a határba és te akkor is, ott a bakon is tanultál, készültél a felvételire. Hol van már az az idő. De lehetne újrakezdeni? Apád jószágot tart, bikákat hizlal. A jószághoz te is értesz, kaszálni, kapálni nem felejtettél el. Szüleid nem bánnák a dolgot, de apád aggódik. Azt mondta: — Gyere, fiam. Csak több rosszat ne tegyél nekünk. Nem bimám ki, a kútba mennék... Mit tegyél? Menj vissza, fiú. Hiszen te magad írod, a város legyőzött, a falu felemelhet. A város bizony ilyen. Nem mindenkinek jó a városi levegő. Van, akit csak megrészegít, másokat lerészegít. De a várost kár ezért bántani. Sok jónak, szépnek a forrása és a rosszból sincs több benne, mint másutt, csak sűrűbben. Te a rossz sűrűjébe kerültél. Viszont a falun ott a munka. A mindennapi elfoglaltság a mai tétlenséggel szemben gyógyító lehet. És alakulhat jobban is, másként is az ügy. Vidéken is akad mérnöki munka, de ahhoz újra kell szigorlatozni. Nem professzorok, de önmagad előtt kell vizsgázni... Most pedig a válasz a hosz- szú leveledre. Ne hidd, hogy az életed kész regény. Van benne tanulság, de semmi több. Eljátszottál egy rossz szerepet. Te voltál írója, rendezője, főhőse a színdarabnak, de Te voltál a műértő közönség is, aki eleinte tapsolt, majd közönyös lett és a végién könnyekig hatódott balsorsán. Nem egy igazi drámai Szóval a falu tiszta levegőjével, a rengeteg zölddel és virággal, benne a hajnali ébredés és a késői fekvés nem is olyan rossz gondolat. Sokan visszavágyják. Nem azért, mert ilyen vagy olyan sebet kaptak. De a városban tényleg sok a kő, alig van fa és a bérházi konyhaablakból keskeny az ég, szűk a látóhatár. Vidékre vágyni, oda menni mindig érdemes. Seres Ernő ^ AJTÚK. Titkot rejt minden ajtó. Lehet, hogy világok küszöbét lépi át, aki megnyitja, lehet, hogy kincset lel vagy éppen hátrahőköl, örömöt lát vagy zokogást. Az ajtók arra valók, hogy elválasszanak. Lezárjanak. Kicsukjanak. Talán éppen ezért — mert minden ajtó egyforma — minden ajtó más... (Jávor László felvételei.) SZÁMÍTÓGÉP ÉS LEVÉLTÁR Kiicsesbánya a dokumentáció Egyre nagyohb figyelemmel kísérik az érdeklődők a levéltárakban folyó munkát. Mi haszna van az ezekben az intézményekben őrzött rengeteg iratnak? Ahogyan' növekedik a nemzeti múltunk iránti általános érdeklődés, úgy fordulnak egyre többen nem hivatásos történészek is a levéltárakban őrzött írott forrásanyagaink felé. Hazánk levéltáraiban 198 ezer folyóméter a történeti iratok mennyisége. 650 magyar levéltáros gondozza, őrzi és tárja fel ezt a hatalmas iratto- meget. A levéltárosok többsége humán műveltségű bölcsész, még a technikai személyzet is inkább a betűt hordozó papír iránti tisztelet hódolója. Térképeket, tervrajzokat, műszaki dokumentumokat a levéltárosok többsége is inkább kiállításokon láthatott. A műszaki dokumentumok a hagyományostól eltérő gondozást és hasznosítást igényelnek, ezek nem iktatott akták, anyaguk, méretük nagyon sokféle. Egy-egy ilyen dokumentum további ezer-tízezer adat hordozója. A pauszpapírra rótt vonalai, jelei csak az értőnek olvasható. Pedig növekszik az érdeklődés a tervek, műszaki dokumentumok és térképek iránt, amelyekből mintegy másfél milliót őriznek a magyar levéltáraink, a megyei levéltárunkban — pedig igazán tervszerű gyűjtését még el sem végeztük — több ezerrel kell számolnunk. Leginkább a tervező és építő vállalatok műszaki emberei keresik ezeket a dokumentumokat. Budapesten a Metró építészei voltak hálásak a Fővárosi Levéltár dokumen- tumtárosainak. Itt, Nyíregyházán csak egy példát idézünk, ma is talán üresen állna a posta melletti térség, ha a földalatti kábelek titkait a levéltári tervtár nem segített volna megfejteni a tervezőmérnökök számára. Nem hobbi ezeknek a tanulmányozása, nem is különös művelődési igény, hanem közvetlen napi szükséglet. Ismerik-e ezeket a szükségleteket éppen a rászorulók? Sokan igen. Földmérők, útépí- \ tők sokain járnak ma már Nyíregyházán is levéltárba. Csak sajnálhatjuk az egyik itteni vállalatot, amely ma éppen a múzeum és levéltár udvarán ásat, vagy húsz emberrel, mert egy század elején elhelyezett víz fővezető csövet szeretnék megtalálni. A levéltárban az asztalon várja a mérnököt a tervrajz, de még úgy látszik a drágább az olcsó! Épületek felújításához, bővítéséhez, sokféle üzemeltetéshez, végső soron népgazdasági célok érdekében van szükség a levéltári térkép, tervrajz- és műszaki dokumentumtárakra. Korszerű és gazdaságos műszaki tervezés a régiek ismerete nélkül talán nem Is lehetséges. Az általuk hordozott ismeretek elfelejtődnek, de soha el nem avulnak, csak tudni kel gyorsan és pontosan előszedni azokat. A napokban Veszprém adott helyt annak a tanácskozásnak, amelyen a levéltárosok, meghívott műszaki szakemberekkel együtt tanácskoztak a feldolgozás ésszerű lehetőségeiről és modern formáiról. A számítógépes szakemberek értően bizonyították, hogy viszonylag kis beruházással nagy szellemi értéket lehetne kamatoztatni, ha létrejönne ezeknek a levéltár részét képező táraknak számítógépes feldolgozása. Mivel ilyenre néhány megye összefogásából már van példa, a gazdája a Fővárosi Levéltár és a Szabolcs-Szatmár megyei Levéltár is 1979-től a sikeres kísértet részese, úgy határoztunk, hogy a VEAB (Veszprémi Akadémiai Bizottság) székházéban elhangzott tapasztalatok felhasználásával továbbra is részt veszünk abban az előmunkálatban, amelyek során a tervek és térképek gépi adatfeldolgozáséval az 1950 után keletkezett dokumentumok egységes nyilvántartása létrejön. Ezáltal itt a megyében is, de országosan a kutatások felgyorsulnak, a megyei levéltár és a MTESZ együttes erővel hasznosítható szellemi energiát exportálhat majd. Dr. Gyarmathy Zsigmondi KM HÉTVtei MELLÉK t£T
