Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

1084. március 3. Q ^ iy ilyen környezetben pél- , mint ez a négy falu, nem a szaktudás, vagy a dip- i felmutatása, sokkal fon- ob, hogyan ért szót a nép­eié az emberekkel. Sok a-bínja van az aprómun- tk — nem lehet dologidő­ismeretterjesztő előadást /ezni, itt naptárnak a me- nunkák rendje használa- a műsorkezdési időt pedig >rda hazatéréséhez és a jó­ellátásához kell igazítani, mit ritkán tanítanak a fő­nkön ... négy faluban a kulturális ellátást megoldották, sőt, örvendetesen ennél több­futja az erőből, s a kő­ig ennél többet igényel, több Csarodán tartottak ikerült vidám falusi estét, a mezőgazdasági könyv- pra szerveznek »előadáso- Csarodán szép sikerekkel íélkedhet a gyermekek inccsoportja, a hetei—fe­ji fiatalok nemrégiben mint 60 ezer forintos tár­mi munkával és az Álla- júsági Bizottság százezres gatásával maguknak ala- ak ki, rendeztek be ifjú­sági klubot. Tákoson heti há­rom alkalommal találkoznak a fiatalok az ifjúsági klubban, ahol nemcsak a diszkó a divat, hanem például vitasorozat Hit, haza, hazafiság címmel — me­lyet a fiatalok kértek. Valaha nagy sikerű pávakör működött Tákoson. Ezt próbál­ják most újjáéleszteni. Szép a terv, de szomorú, hogy erre sor kerülhet, mert annak idején engedték szétszéledni a csopor­tot. Ez most az egyik legnehe­zebb népművelői feladat. A másik: rendet kellene tenni a vándormozi háza táján, mert most „hol volt, hol nem volt” — mint a mesében, vagy jön­nek vetíteni, vagy nem. És a legnagyobb gond: a művelődési házak állapota, felszerelése. Olyan helyen, mint például Csaroda, ahová a határokon túlról is sok vendég érkezik a híres-nevezetes műemlék miatt, a főúton álló ütött-kopott mű­velődési ház elkeserítő lát­ványt nyújt. Elgondolkodtunk, vajon mennyire érzik a helyi­ek a falu kulturális értékének jelentőségét? Ha jobban magu­kénak éreznék ezt a gondot, ta­lán nem várnának az amúgy is kétséges központi támogatásra, s az apróbb hibákat társadal­mi munkában is ki lehetne ja­vítani. Sarolta, vagy ahogy szólítják a négy faluban: Sári most tíz éve van a pályán. Társadalmi funkciói is vannak, a legfonto­sabb: ő Tákos pártszervezeté­nek titkára. Becsülik, hallgat­nak rá. Mi volt népművelői pá­lyája legnagyobb kudarca és sikere? — Nem egy siker számít, s nem egy kudarc. Nem az, ha valami jól, vagy rosszul végző­dött. Persze a munkát ez jelzi. Nekem az a legnagyobb siker, ha olyan ember jön el egy ren­dezvényre, aki még soha nem volt, s nagyon fáj, ha az nem jön el, akinek ott kellene len­nie. S még egy: megalakult ugyan a közművelődési társu­lás, de a gyakorlati munkában egyedül vagyok. Sokkal több segítséget szeretnék kapni a társadalmi szervezetektől. Ez a munka ugyanis nem napi nyolc órát igényel... Baraksó Erzsébet Rendbe hozták, átalakították Csengerben a főtéren találha­tó volt iskolaépületet — hely- történeti kiállítást rendeznek be itt. A gazdag anyag, mely bemutatja a nagyközség múlt­ját és jelenét, méltó helyet kap a tágas épületben. Már elké­szült — javarészt ifj. Fábián László általános iskolai peda­gógus és édesapja, a nyugalma­zott gimnáziumigazgató keze munkájával — az a paraszt­szoba, melyben a régi bútoro­kat, berendezési tárgyakat mu­tatják be. A község lakói egy­re nagyobb számban vesznek részt a kiállítás anyagának gaz­dagításában. Barcsay Antalné például régi bútort ajándéko­zott a tárlatnak, és időnként el­ellátogat az alakuló bemutatót megnézni, s ott segíteni. A Csengeri ÁFÉSZ, a tsz, a cipő­üzem és elsősorban természe­tesen a helyi tanács nagy se­gítséget nyújt az állandó kiál­lítás létrehozásához, melynek megnyitóját májusra tervezik. A képeken: Barcsay néni a pa­rasztszobát rendezgeti. Részle­tek a gyűjteményből. (Gaál Béla felvételei) TANDORI DEZSŐ: PÉCSI GABRIELLA: A kávé alja Történelem Dsida Jenő emlékére Bizonyos díszkutak kőperemén át könnyen hajigálózó utazók aprópénzt vetnek a viz fenekére, a védőrács elrekeszti e prédát, legföljebb a Nap fizet, ha ragyog, ily vagyonnal, szanaszéjjel az égbe. Ragyog a Nap, fény bankos a Duna, hajnali fél ötkor, ahogy kitárom az ablakot, s a gesztenyefasor olyan, mintha már tegnap volna ma, olyan, mint török-gyerekkori várrom, mit vissza nem hoz e turista kor. Megyek, megfőzöm kávéink sorát, madaraink harsogva jelzik: élnek, és elkezdjük a napot, szinte értük; nem értettük egyszer egy Nap szavát? Hullnak a védőrács mögé a fémek, majd egyszer fölszállunk, s onnét megértjük. Valami láthatatlan kertben fölzeng egy baljós orgonabokor majd-minden éjszaka. A lakótelep süketen villog, pedig mindenki hallja az orgonazengést. Kiömölnek az autóbuszokból, megvacsoráznak, meghallgatják az orgonát, aztán a gyerekeket lekapcsolják. A tv hallgat az orgonáról. A reggeli újságok is. Senki sem kérdezi, miért üvölt az orgona. A lakótelep lakást cserél. Az új lakók értenek orgonául. Korszerűbb művelődésirányítás Barcsay néni rendezget M a általában úgy fogalma­zunk, különösen megnőtt az emberek érdekeltsége gyerekeik iskoláztatásában, ta­níttatásában, a társadalomnak sédig egész népessége művelt­ségi viszonyai javításában. Természetes, hogy ez összefügg i társadalmunk hatékonysága ilakulásávali, az ebben felhajtó íróként funkcionáló mobilitási ;örekvésekkel is. Egyszóval nőtt i művelődési ágazat társa­dalmi presztízse, emelkedett a presztízst hordozó intézményé­nek rangja. Ezért is váltott ki, :gyes kérdéseiben máig le nem :árt, szenvedélyes vitát annak negítélése, hogy a tanácsi át­tervezésnek milyen igazgatá- i környezetet kell teremteni, .z oktatás és közművelődés in- ézményrendszerei számára. A latáskörök, irányítási és fel- igyeleti jogosítványok új el- endezésétől általában az in- ézmények szuverenitását és utonómiáját féltették, az op- imistábbak pedig az intézmé- lyi önállóság további növelé- ét remélik. A szakma érzé- enysége nem alaptalan. A közoktatásban kibontako- ott reformtörekvések csak az ítézményi önállóság szélesíté- ének eszközeivel vihető to- ább. A pedagógia kutatói, az nfejlesztő, önszabályozó, ön- llenőrző intézmény modellt ironizálják, a ma iskolájától yen irányú elmozdulást vár­ak. Megítélésünk szerint az ■kola csak így tud megfelelni társadalom növekvő követel- lényeinek, így képes folyton izdagodó funkcióit mind ma- idéktalanabbul ellátni. A művelődésirányítás első ika a korábbi igazgatási me- ianizmusban a járás volt, ma város. A járás e funkciójú­ik birtoklásáért bár élszán- n hadakozott, mégsem ezzel agyarázható az, hogy hosszú eépülése” folyamatában e po­cióját érintetlenül meg tudta rtani. Hanem azzal is, hogy a űvelődési irányítás nemcsak kszínű igazgatási, hatósági ládátokból áll, hanem annak lentős ideológiai, politikai rtalma és befolyásoló szere- : is van, minek feltételei csak igyobb, integráltabb igazga- si egységben teremthetők eg. De ezzel magyarázható az ■ hogy átszervezésekkel ebben ágazatban nem tudták lé- 'egesen érvényesíteni azt az yébként helyes politikai cél- tűzést, hogy növekedjen a ' ilyi tanácsok művelődésire- 1 ító szerepe, jelentősége. Hogy szinte egy az egyben az egyko­ri járási intézmények a szék­helyváros tanácsának irányí­tása hatáskörébe kerültek. A művelődésirányítás decentra­lizálására irányuló törekvések tehát úgy tűnik megrekedtek Az átszervezésből a művelődés­irányítás nem megerősödve került ki, a korábbi járási mű­velődési apparátus 37 százalé­kát elvesztette. De megválto­zott az ágazatnak a helye a városi apparátuson belül is, a szakma osztályönállósága meg­szűnt, nagyobb integráltabb igazgatási egységen belüli helyzete pedig nem eléggé tisztázott. Azzál, hogy a műve­lődési, egészségügyi és sportfe­ladatok egy osztályszervezet- ben tömörítődtek, aligha tár­nak fel olyan energiákat, me­lyekkel a részfeladatok végre­hajtási lehetőségei gazdagod­nának. A szakmák eltérő jelle­ge következtében — kivéve egy-két területet — úgy tűnik, hogy inkább gátolják, mintsem erősítenék egymás pozícióját. Anélkül, hogy a szükségből erényt csinálnánk, mondjuk azt, hogy minden „rosszban” van valami jó. Itt a jót első­sorban nem magában az igaz­gatási struktúrában lehet ke­resni, hanem abban, hogy az igazgatás objektív helyzeténél fogva is más intézményirányí­tó mechanizmusokat kénytelen keresni, más kapcsolatrend­szert kell kiépítenie. Feladatát csak nagyobb intézményi sza­badság és mozgástér nyújtásá­val tudja ellátni, ösztönöznie kell az intézmények belső ve­zetési struktúrája továbbfej­lesztését, új privát ellenőrző mechanizmusok kiépülését, a helyi tanácsi és társadalmi szervek közreműködését stb. A tanácsi irányítás és az in­tézmények kapcsolatának — az irányítás oldalán bekövetkezett változások motiválta — to­vábbfej lesztése, (kényszerlépés - tiek tetszik. A jelenségek olda­láról szemlélve ez úgy tűnik, nintha az ok és okozat szere­pe cserélődne fel. Valójában ez i logikai inverzió nem áll ienn. A tágabb terű önirányí- ást és önellenőrzést ösztönző lanácsi igazgatási-irányítási nagatartás csak az intézmény- iejlettségnek egy olyan fokán fenhet meg, amikor is az in- ézmény tárgyi, személyi felté- ole, nagyságrendje, kapcsolat- rendszere, belső struktúráltsá- ;a, pedagógiai-metodikai kul- uráltsága és nem utolsó sor­sán értékrendje ezt lehetővé te­szik. Az utóbbi évtizedekben az intézményrendszerünk egy részénél — az iskolák összevo­násával, iskolakörzetesítések­kel, közművelődési intézmé­nyek integrálásával — e felté­telek magas szinten biztosítot­tak. Más részüknél pedig tuda­tosabb irányítómunkával, az intézményi integráció további szorgalmazásával e feltételek megteremthetőek. Az intézmé­nyi önállóság növelésében te­hát bátrabban léphetünk, eh­hez az intézményeknek a mai­nál — a jogszabályok által is — nagyobb önállóságot és sza­badságot kell adni, hatéko­nyabban kell segíteni az intéz­ményvezetés belső struktúrája továbbfejlesztését, a vezetési mechanizmusok tökéletesítését és nem utolsó sorban a de­mokratizmus sokirányú kibon­takozását is. Elő kell segítenünk a dönté­si jogok további decentralizálá­sát, pl. tartalmi, nevelési, pe­dagógiai kérdésekben a nevelő- közösségek szerepének növeke­dését, az intézményvezetés igazgatási autonómiájának erő­södését, a tanulóifjúság felelős beleszólása lehetőségei bővülé­sét stb. Megnő a szerepe a kü­lönböző információs rendsze­reknek is, jelentős értékorien­táló szerepet is betödthetnek, de közvetíthetnek tapasztalatokat, módszereket, kipróbált és be­vált pedagógiai eljárásokat is. T ermészetes a művelődési irányításunk korszerű­sítése nem csak a váro­sok gondja. Bár a nehézségek most ott sűrűsödnek, a megol­dások kulcsa azonban több zsebben van. A megyénél első­sorban a tartalmi irányítás módszereinek és intézmény- rendszerének továbbfejleszté­se, a közművelődés vezető in­tézményeinek közvetlenebb in­tézményi kapcsolatai és szol­gáltatásai javítása jelent sür­gős tennivalót. A helyi taná­csok pedig az intézmények fel­tételei javításával, a közvetlen környezet érzékenységének, fe­lelősségtudatának növelésével, minden jó szándékú erő mozga­tásával teremthet az oktatás, a kultúra számára kulturált környezetet. Olyan légkört, melyben a sok bizonytalansá­got, az esetenkénti buktatókat is hordozó munkát vállalni le­hessen. Dr. Kuknyó János

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents