Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-28 / 74. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. március 28. Armos karolt beadtam az ipart... de ha be­legondolok, hány lakáson, templomon dolgoztam én öt- ven esztendőin át! — Melyik mesternek volt itt a legnagyobb becsülete? — Hogy-hogy melyiknek! Mindnek, amelyik szeretett dolgozni. A szép, árvíz után épített lakás konyhájában beszélge­tünk, a tűzhely mellé húzód­va figyeli a szavak pergését a mester felesége is, aki nem állhatja meg szó nélkül: — Nem a szakma, a tartás adta meg az emberek rangját Mindegy volt az, ha cipész, asztalos, szíjgyártó, vagy mit tudom én mi, az számított: milyen munkát végez, s mi­lyen életet él. De az biztos, Gyarmat életében mindig nagy szerepet játszottak az iparosok. A város túlsó végében öreg, tomácos házban idős ember üldögél, a valamikor nagy gazdálkodó hírében állt Miski Sándor. Mondjuk, kivel beszéltünk az előbb, bólogat: a mesteremberek mindig rá- tartiak voltak. Igaz, büszkék is lehettek, hiszen létezhetett iámnak idején egy olyan nagy falu, mint Gyarmat kötélve­rők, kovácsok, ácsoké asztalo­sok nélkül? — Azért mi sem voltunk kutyák, mi is megadtuk a módját — emeli fel figyel­meztetően ujját — Jaj de szép lovak jártak azokban az időkben! Amikor befogtunk, szépen felszerszámo ztunk, fennaikadt a szíjgyártók sze­me is! — A földet bevittem a tsz- be, de nem léptem a szövet­kezetbe. Felmentem Pestre Suszter lettem. Nem' volt még akkor itt Gyarmaton semmi, nem úgy mint most, hogy egymást érik a gyárak. Ké­rem, aki ma dolgozni sze­ret ... ! — Mikor járt fent a város­ban utoljára? — Vagy három hete ... ? Betértem az „Ácsorgóba” egy pohárka borra, összefutottam az öreg cimborákkal. Mintha csak a régi gazdakörben jár­tam volna. De hallják, micso­da szép lányok vannak most is ... Vagy csak ahogy vénül az ember, úgy látja mind szebbnek a világot? A Birhó név a Nyíren élőknek nem sokat mond, annál többet a szatmáriak­nak: a nagy Tisza menti er­dők utolsó maradványainak egyike. A vadregényes, Túr övezte erdő hosszú ideje kedvelt kirándulóhelye már a gyarmatiaknak, akik kö­zül bizonyára sokan kapták fel bosszúsan fejüket a hír­re, miszerint pusztítják az erdőt. A hírből annyi valóban igaz, hogy néhány hete mo­torfűrészek zaja veri fel az öreg tölgyes csendjét, ám pusztításról szó sincs. Az egyik legszebb részen, mint­egy nyolc hektáron sok évti­zeddel ezelőtt telepített töl­gyek sajnos már elöreged­tek, s megszületett a döntés: földre kell fektetni a faóriá­sokat, mielőtt a vihar tenné ezt. Jut a kitermelt fákból a gyarmati mellett a nagysze- keresi, jánkmajtisi, gacsályi TÜZÉP-telepre is, míg az ér­tékesebb rönkökből bútor készül majd. S akik aggódnak az erdő sorsáért, megnyugodhatnak, hiszen az elaggott tölgyek pótlásához hamarosan hoz­zákezdenek a FEFAG szak­emberei, a csemeték még most az ősszel földbe kerül­nek. Képünk: dőlnek az öreg fák... (M. K. felv.) A művelődni vágyók örömére Új helyre költözik Megújul az erdő Sok gondot okoz Fehér- gyarmaton is a közterülete­ken eldobált szemét össze­gyűjtése. A korábban kihe­lyezett szeméttárolók nem feleltek meg a kívánalmak­nak, éppen ezért vették fel a város illetékesei egy dunán­túli üzemmel a kapcsolatot, ahol kimustrált gázpalacko­kat alakítanak át szeméttá­rolókká, melyek jól rögzít­hetők, könnyen üríthetők, s nem rontják a városképet. Március közepén Gyarmat legforgalmasabb pontjain 30 darab ilyen szeméttárolót szereltek fel a költségvetési üzem dolgozói. (M. K. felv.) Tiszta, virágos Parkszópítés közösen Évtizedek óta egyik leg­főbb ékessége Gyarmatnak a város szívében húzódó park. Terebélyes fái, gondo­sán ápolt bokrai alatt sókán keresnek —. ha csak néhány percre, órára is — nyugal­mat, elgyönyörködve a ta­vasztól őszig pompázó virá­gokban, a hancúrozásra csá­bító gyepszőnyegben. A Kossuth park azonban — ha a legszebb is — de koránt­sem az egyetlen a városban, ahol ma már 99 ezer négy­zetméter parkosított terület fenntartásáról kell gondos­kodni. Az idén erre 807 ezer forint jut a közös kasszából, ám a jövőben a lakosság, valamint az üzemek, intéz­mények mind nagyobb segít­ségére lesz szükség, ha azt akarjuk, hogy a város to­vábbra ' is kiérdemelje a tiszta, virágos jelzőt. Az idén egyébként mint­egy másfél millió forint érté­kű társadalmi munkára le­het számítani Gyarmaton, tovább folytatva a fásítást, parkosítást. Az idei tervek közül néhány: új park épül a szakmunkásképző intézet mellett,, csinosítják a Május 14. tér környékét, de meg­szépül a kisgyarmati rész is. Két keréken Ki a legjobb kerékpáros Fehérgyarmaton és környé­kén? — ezt döntötték el azon a versenyen, amit március első felében rendeztek meg a Széchenyi úti sportpályán. A győzelmet végül a gyar­mati 1. számú általános is­kola csapata szerezte meg a cégénydányádiak előtt, míg a harmadik helyen városunk 2. számú általános iskolásai végeztek. A megyei döntőre az első helyezett csgpat ke­rült, ahol dicséretesen szere­peltek, hiszen a harmadik helyen végeztek. TELEFON Üj telefonközpont műkö­dik a városi tanácson. Külö­nösen a járási hivatal meg­szűntével rengeteg bosszúsá­got okozott a városi taná­cson a telefon, hiszen nem volt megfelelő az összekötte­tés a hivatal két épület­tömbje között, de a külső hí­vások is sokszor „összekeve­redtek”. Nos, a gond azóta megoldódott, hiszen márci­us közepén új, nyolcvan al- állomással rendelkező köz­pontot kapott a tanács. Az ott dolgozók így ezentúl köz­vetlenül, házi vonalon be­szélhetnek, míg a fővonala­kon érkező hívásokat az új központ irányítja majd a kí­vánt helyiségekbe. Menetdal« verseny Gyarmaton A forradalmi Ifjúsági na­pok kezdetén menetdalver­senyt szervezett a KISZ vá­rosi bizottsága Fehérgyar­maton, ahol több mint tíz kollektíva versenyzett. A szemle legjobbjának a Pető­fi Sándor Közgazdasági Szak- középiskola Ifjú Gárda cso­portja bizonyult, megelőzve az 1. sz. általános iskola út­törőit, és a 142. sz. Ipari Szak­munkásképző lányait. (Mol­nár Károly felvétele) Emlékek a régi Gyarmatról Armos károlyné rek, minid a három fiú ács tett. Mi pedig négyen voltunk fiúk a családban, s mimdany- nyáam szekercét fogtunk a kezünkbe. A bátyám például hetvenikitenc éves, de most, a napokban is négy családi há­zat vállalt íeL Én viszont már nem dolgozom. Sajnos gyere­künk nincs, minek már ne­künk a pénz. Megellünk a nyugdíj bók meg lefoglal ben­nünket a ház körüli munka. — Honnan ment nyugdíjba? — A földművesszövetkezet - bői. Hatvanegyben ugyanis a könyvtár? MISKI SÁNDOR Itt voDt például a nagy te­kintélyű ipartestiilet, melynek több mint egy évtizedig volt elnöke Ármos Károly. — Volt nekem más tisztsé­gem is — legyint. — A fel­szabadulást követően például évekig én voltam Gyarmaton a rendőrség vezetője. Megvá­lasztottak, nem volt mit ten­ni ;.'. De hát a fa1, meg a sze- kerce volt az én világom! Maguk még olyat nem láttak, ha az Ármos família dolgozni Legutóbbi városi oldalunkban arról fagga- tóztunk, milyennek látják a városba nemrég köl- tözöttek lakóhelyüket, a nyolcvanas évek Fehér- gyarmatát. De milyen volt itt az élet harminc­negyven esztendeje, hogyan éltek akkor a gyar­mati emberek ... ? A város északkeleti részién, vadonatúj utcákon bolyong velünk az autó. Két évtizede sincs még, hogy legelők, szán­tóföldek húzódtak itt, most meg szép, kényelmes családi házak. Itt, a mábrádi faluvé­gen éli nyugdíjas éveit a kör­nyék egyik leghíresebb iparo­sa, Armos Károly ácsmester. A gazda túl van már a het­venen, ám emlékezete oly friss, mint a hegyi patak vi­ze Aligha van ember, aki ná­la is jobban ismeri Gyarmat közelmúltját — Apám is, nagyapám is ács volt, itt Gyarmaton, vá­laszthattam volna én más mesterséget? — mondja orrá­ra tolva a szemüveget, mert az imént még régi iratokat böngésztünk. Elismerő okle­veleket, kinevezéseket, meg­bízó leveleket... — Apámék például hárman voltak testvé­kezdett... Most is ha felsétá­lok a városiba, nem győzöm összeszámlálni: ezen a házon is mi dolgoztunk, azon is ... Volt ugyan nekünk egy kis földünk is, három-négy hold, de azt jobbára az asszo­nyaink művelték. Mert az iparos ember maradjon ipa­rost Könyvtár a volt járási bí­róság épületében? Közismert, hogy a járások megszűntével a fehérgyarmati bíróság át­költözött Mátészalkára, s felszabadult a patinás épü­let. Ez adta az ötletet a vá­ros vezetőinek, közművelő­dési szakembereinek: mi len­ne, ha könyvtárként hasz­nosítanák a tágas létesít­ményt. A városlakók az utóbbi időben mind gyakrabban ta­pasztalták, hogy Gyarmat már régen kinőtte a jelen­legi könyvtárát. Igaz, lehe­tőség van itt a könyvköl­csönzés mellett lemezhallga­tásra, nyelvtanulásra, külön­féle csoportos foglalkozások­ra, mikrofilmek tanulmá­nyozására, ám a zsúfoltság mind jobban nehezíti az ott dolgozók munkáját, s nem­egyszer megkeseríti a mű­velődni vágyók örömét. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet a szomszédos műve­lődési központban sem. Itt jelenleg is tizenhétféle cso­portos tevékenység zajlik rendszeresen, s mindezt te­hetik egy nagy-, s két klub­teremben. Sokszor még a színpadi öltözőkben is mű­vészeti csoportok próbálnak, s nem ritka, hogy a nagyte­rem egyik sarkában valame­lyik szakkör, másik sarká­ban pedig mondjuk a fúvó­sok tevékenykednek. Ezek az áldatlan állapotok viszont egy csapásra meg­szűnnének, ha a közművelő­dés szolgálatába állítanák a bíróság épületét. A városi tanács illetékesei már meg­tették ennek érdekében a szükséges lépéseket, s min­den remény megvan, hogy a terv valóra váljon. Az el­képzelések szerint tehát a könyvtár költözne át, míg az így felszabadult helyisé­geket a művelődési központ kapná meg. A költözködés időpontja még ismeretlen, ám az biztos: a gyarmatiak­nak aligha lehetne sokkal nagyobb örömet szerezni a vázolt lehetőségek, elképze­lések megvalósításánál. Az oldalt összeállította: BALOGH GÉZA AflBBI FEHÉRGYARMATON A tisztaságért DARABNYI MÚLT

Next

/
Thumbnails
Contents