Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

1984. március 18. Kelet-Magyarország 3 Támogatás az önálló életkezdéshez „Hálás vagyok az intézetnek..." Hatodik éve, hogy a gyermek- és ifjúságvédő intézetek az állami gon­dozott gyermekek önálló életkezdéséhez anyagi tá­mogatást nyújtanak. Ezt azok kaphatják, akik a 18. életévüket betöltötték, vagy előtte házasságot kö­töttek és magatartásuk, valamint munkájuk pél­damutató volt. A Szabolcs-Szatmár me­gyei Gyermek- és Ifjúságvé­dő Intézet 1983-ban 61 nö­vendéket részesített ilyen tá­mogatásban, összesen 790 ezer forint értékben. A ka­pott összeget lakás céljára, illetve tartós használati cik­kek vásárlására fordíthatják az egykori intézeti gyerekek, s erről el is kell számolniuk. Lakás, bútor, stafírung... H.-né, a helyes szőke fia­talasszony betanított mun­kásként dolgozik férjével egy munkahelyen. — 15 ezer forintot kaptam az intézettől, melyből mosó­gépet és centrifugát vásárol­tunk. A többit félretettük, hogy a lakásigénylés elfoga­dásához szükséges összeget be tudjuk majd fizetni. Míg lakásunk nincs, bútor sem kell, jelenleg albérletben la­kunk, és én így élek 17 éves korom óta. Nagyon szeretnék végre saját otthont. P. I. hároméves volt, ami­kor nevelőszüleihez került, ahol saját gyermekükként szerették és nevelték fel, s hasonló körülmények között nevelkedett húga is a szom­szédban élő családban. Irén- ke éppen a városból jött, amikor találkoztunk. Mostan­ság elég sok a tennivalója, jövő hónapban lesz az eljegy­zése és nemsokára ez eskü­vője. — Én 11 ezer forintot kap­tam az intézettől. Ebből 9 ezer forintot befizettem egy kétszobás OTP-s lakás igény­léséhez. A fennmaradó ösz- szegböl paplanokat vettem, kiegészítettem a stafírungo- mat. Saját otthon... — Takarékos gyermek — szólt közbe a nevelőszülő —, sajnálom, hogy elmegy a háztól, higgye el, ha tudnám, hogy egy ilyen rendes kis­lányt kapok az intézettől, mint ő volt — mondja köny- nyes szemmel a hatvanon túli asszony — még szívesen felnevelném. A déli lakótelep egyik föld­szinti lakásába hiába csen­gettem, nem nyitott ajtót senki. Mint megtudtam, F. E. aznap délután dolgozott. Meg­lepett az ajtón a felirat, mely­ből arra következtettem, hogy az alig 19 éves lánynak már saját lakása van. — Nevelőszüleim rokonát ápoltam, ebben a lakásban laktam, s a beteg halála után kiutalták nekem. 30 ezer fo­rintot kellett fizetnünk a la­kásért. Így nagyon jól jött az intézettől kapott 15 ezer forint, a többit nevelőszüleim pótolták. Sőt, anyukám nem nézte jó szemmel a régi bú­torokat, kicserélte újra. Két­éves voltam, amikor öcsém­mel együtt nevelőszüleimhez kerültem. Nagyon hálás va­gyok nekik, hogy életem így alakult, öcsém most Várpa­lotán van tiszthelyettesi is­kolán, én levelező úton a gimnázium harmadik osztá­lyát végzem és magánúton gép-gyorsírást tanulok. „Becsüljék meg...” Később szeretne férjhez menni, családot alapítani és megadni a gyermekeinek mindazt, amit én és öcsém kaptunk a nevelőszüleinktől. Hálás az intézetnek is, ahová szívesen visszajár. — A hasonló körülmények között nevelkedő társaimnak csak azt tudom mondani: tiszteljék nevelőszüleiket, há­lásak legyenek fáradozásai­kért és becsüljék meg az in­tézettől kapott támogatást. Soltész Ágnes Három falu elégedett Kereskedni tudni kell DICSÉRNEK A PASZABIAK. AZ ÖVÓNÉNI SZÓLAL FEL ELSŐKÉNT, S ÖRÜL AZ ABC-BEN BEKÖVETKE­ZETT VÁLTOZÁSOKNAK. MEGKAPJÁK MINDAZT, AMIRE FALUHELYEN SZÜKSÉGÜK VAN. AZ ÉLELMEN, HÁZTARTÁSI CIKKEKEN TŰL MÉG NAPI RUHANEMŰT IS VÁSÁROLHATNAK. Henni kell az áruért Ünneplőbe öltözött időseb­bek és fiatalok ülnek az asz­talok mellett. „Ott a KISZ- titkár az elnökségben” — súgnak össze, majd folytat­ják: „Ezek a fiatalok fellen­dítik a vasboltot. Nem ülnek egy helyben, tudják, hogy menni kell az áruért.” Három falu tízezer embere érdekében jöttek össze és elé­gedettek. Pedig a kereskede­lemről szólva sokszor és sok helyütt inkább lehetne a pa­naszra ok. Mégis, az Ibrány és Vidéke Általános Fogyasz­tási és Értékesítő Szövetke­zet küldöttgyűlésén a dicsé­ret szól, abban bíznak, hogy ismét a legjobbak között lesz­nek. Falusi ünnep volt, amikor a könyvnek otthont teremtet­tek, önálló boltban kínálták az írott szót. S már az első évben másfél milliós forga­lommal bizonyították, hogy érdemes volt a boltot kialakí­tani. Most éppen az étterem átalakításán fáradoznak, mert egy év alatt harmadával nőtt az ételforgalom a szövetke­zetben. Kis bolt és napi cikk Mindennél többet mutat, hogy Ibrányban, Bujon és Paszabon tizedével több tejet, tejterméket vásároltak, hogy több hús fogyott, baromfiból többet kínáltak. A napi cik­kek közül mindegyik megta­lálható volt a kisebb boltok­ban is. S mindez párosult egy olyan gazdálkodással, ami kö­zel 8 millió forintos nyeresé­get hozott. tást kérik, elvárják, hogy le­gyen, aki megfelelő áron fel­vásárolja a gyümölcsöt, az uborkát, paprikát és más zöldségféléket. „Persze, hogy közel van Nyíregyháza, vásárolhatunk ott is” — jegyzi meg Bújról valaki. „Azonban ha itthon megkapunk mindent, akkor minek utazzunk?" így aztán az elnöki beszá­moló több hibát talált, mint amennyit a felszólalók ke­restek volna. Bár nem árt a megyei tanács vb kereskedel­Mi van, ha ráz a traktor ? A traktoros mást sem tesz, mint vezeti járművét Gépé­ről, s az emberről vezetékek húzódnak, jóval távolabb egy szobában különböző műszere­ken figyelik, milyen hatások­kal jár az emberi szervezet­re a traktor vezetése. A vizs­gálat nem öncélú. Azt sze­retnék tudni, milyen károsí­tó hatások vannak, hogyan lehet ellenük védekezni. Egy másik példa: a tarpai termelőszövetkezetben mű­szerrel állnak a fűrészgép mellett. Mérik a zajt, regiszt­rálják a felverő port. Az eredmény: pontos leírást kap a munkás, hogyan érdemes dolgoznia, miként vigyázhat az egészségére. Egy lelkes csapat dolgozik a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolán. A repülőgépvezető intézet keretében végeznek olyan vizsgálatokat, amelyek a pályaalkalmasságra vonat­koznak, majd menetközben a leendő pilóták egészségét vé­dik. Közben behatóbb isme­reteket szereztek pszicholó­giából, tájékozódtak más szakterületeken, így összeállt egy olyan társaság, amely a másfél-két millió forint érté­kű műszerpark segítségével, számítógép bevonásával jó­val nagyobb feladatokra vál­lalkozhat. — Az ember érdekében folytatjuk a vizsgálatainkat — tájékoztat Lukácskó Zsolt, a laboratórium nevében. — A megyében kialakult egy olyan bázis, amelyik alkalmas a mezőgazdaság sok területén elemzésekre. Az ergonómia, a munka ésszerű és biztonságos meg­szervezése éppúgy hozzátar­tozik ehhez, mint a tanács­adás. S ehhez keresnek part­nereket a laboratóriumban, mert hiába ismerik az ország más, hasonló feladatokkal dolgozó kutatóhelyeit, ha ép­pen a megyében alig hasz­nosítják a tudást. (1. b.) Az Ibrány és Vidéke ÁFÉSZ buji 20-as számú önkiszolgáló élelmiszerboltja havi átlagban 360—400 ezer forint forgal­mat bonyolít le, alapvető élelmiszerek, valamint vegyi-ház­tartási árucikkek eladásából. (Császár Csaba felvétele) r-------------------------\ Tartalom F ürgén élni, robbanó dinamizmussal rea­gálni rosszra-jóra, hormonenergia hajtotta lendülettel pörbeszállni in­dulattal, életet tenni elhitt igazságra, teljességre törve megélni mát — mindez a fiatalság. Mozgás, szívd ina­in ők kimeríthetetlen ára­mától izgatott tempó. Jórafordulást és fejlődést a világban mindig a moz­gás, az egyetlen örök hozta. Ki merevséget és megállást alkart, kudarcot élt. Mindez eszembe jutott ezekben a napokban, amikor megany- nyi fiatalokat hívó ese­mény követte és követi egy­mást. És sajnos korántsem azért, hogy a mozgást, a lendületet dicsérjem. A fé- kezőt — s nem az okos, mederbe szorító vitatkozót! — értem tetten. Azt, ami nemcsak leállít, de kedvet is szeg. Ifjúsági gyűlések beta­nult, öregek szobájában ki­talált, unottan ledarált mondatai csengenek a fü­lemben. Nevetésre készte­tik a fiatalt, hisz’ nem is érti e nyelv lényegét. Ko- modykodó-komorkodó kö­szöntések, ünnepségek hosz- szú s szüntelen protakoll- lisitái, tiszteletre méltó meg­jelentek vég nélküli felso­rolásai, ceremóniák és rítu­sok idejét múlt fordulatai vesznek el kedvet, lelkese­dést, érdeklődést. Azt hisszük: közéletre ne­velünk ezzel. De ez alapve­tő tévedés. Ügy véljük: po­litizálni tanítunk. Holott csak formális elemeket szajkózunk s -tatunk. Lete- rített, aszparágusszal díszí­tett, vizeskancsós asztallal választunk el szónokot, vi­tavezetőt és hallgatóságot, s e mesterséges barrikáddal a kapcsolatot kizáró korfci- nát bocsátjuk le. „A kedvező eredményünk hatékonysági mutatóinkat is javította, mellyel ez évben is a megye legjobb szövetkezete, sőt országos szinten is az el­sők között vagyunk” — je­lentette ki nem kis büszke­séggel az igazgatósági elnök, Fábiánná Puskás Amália. „Minek utazzunk?" A szövetkezeti tagság nem­csak annyi, hogy valamikor a kezdetben a földművesszövet­kezet tagja lett valaki. (Bár Ibrányban ez különösképpen jelentős, hiszen az országban az egyetlen ilyen közösség volt, amelynek munkáját, a vezetők fáradozását 1948-ban Kossuth-díjjal ismerték el.) Ám ha kell, akkor most is zsebbe nyúlnak — a négyezer tag célrészjegyként 4 millió forintot tett a közös kasszá­ba. Ezért cserébe a jó ellá­tni osztálya képviselőjének szavaira figyelni: „Jó lett vol­na a helyi tanács aktív rész­vétele, véleménye a kereske­delemről.” Valószínű, hogy ettől többet ér az elégedett vásárló és szövetkezeti tag megnyugvása, így ennyi szép­séghibával inkább elégedje­nek meg az ibrányi áfésznél, mintsem szép szavakat hall­janak a tanácstól, s morgo­lódjanak a vásárlók. L. B. M ozgallom — ez kell a fiataloknak. Lendület, tempó, vita, őszinte­ség, tiszta arcú gyülekezet. Ha a mozgalom szervezetté merevül, mindennek vége. A tartalom elsikkad a for­mák jól fésült, de unalmas labirintusában. Én azért hadd higgyek hitemben: ha­marosan eljön a mozgás, az igazi! Bürget Lajos Czuczor Attila, a húsipari vállalat nyíregyháza-jósavá- rosi szakboltjának eladója. — Mert úgy van értelme a kiszolgálásnak. Azt szeretem, ha visszaköszön az ember, ha elégedetten távozik a vevő. — És ha a gyereket kül­dik? — Annak igyekszem még szebb húst adni. Csak bele­gondolok, hogy otthon az anyja vagy az apja hogyan fogadja a kicsit, ha zsíros húst vinne haza, vagy nem olyant kap, amit felírtak a papírjára. — Tudja, hogy az Attilát emlegetik, ha jó boltosról be­szélnek? — Annyi biztos, hogy a ve­vők kétharmadát ismerem. Sokan vannak, akik vissza­térnek hozzánk, már tudom, hogy az egyik inkább vegye­sen kéri a húst, a másik azt szereti, ha a karajról lesze­dem a csontot. — Mi ebben a maga hasz­na? — Tulajdonképpen semmi és igen sok. Mert közvetle­nül csak annyit érzek, hogy szeretnek itt vásárolni, de ettől több, hogy jutalékos rendszerben dolgozunk, ezért nem mindegy, hogy milyen forgalmat érünk el, mert ezen is múlik a fizetésünk. — Nem azért, mert a vál­lalati szakboltnak jobb az el­látása? — Ugyanúgy kapjuk az árut, mint más boltok. Az viszont már rajtunk múlik, milyen rendelést adunk fel, mennyire kísérjük figyelem­mel az igényeket. S az a ta­pasztalatom, hogy a húsra kényesek az emberek, sze­retnek a pénzükért jó árut kapni. — Szenzációszámba megy; hogy legfeljebb egy-két de­kával tér el a levágott hús, mint amennyit bérnek... — Tíz éve vagyok a szak­mában, érzem, hogy mennyit kell vágni. — És ha sokan vannak? — Igazán azt szeretem. Ak­kor jó kiszolgálni, olyankor jobb a munkakedvem... Lányi Botond Divatozunk I útik, butikot ér. Te­lle drága gönccel, se­riff csillagos zubony- nyal, tengerészgyalagos- nadrággal, libegő, lobogó szoknyákkal, semmivel sem különb anyagból, mint a felmosórongy, vagy a kór­házi sebkötöző géz. Nyuga­ton ezeket fillérekért árul­ják, papírdobozba ömleszt­ve. Valami személetváltozás történt ebben a gyors világ­ban. Mindenki hirtelen akar imponálni, s ezt csak külsőségekkel lehet elérni. A belső értékeknek időre van szükségük, hogy meg­mutatkozzanak. Felületesek a kapcsolataink, nincs időnk egymásra, s ebben máris, mintha belenyugodnánk. Átrendezzük az értéke­ket. Mesterségesen kiter­melt „értékjelzőket’’ rend­szeresítünk, azokat aggat­juk magunkra, valami el­képesztően torz közmeg­egyezés alapján. Akinek szeme van, láthatja: mit hordok kívül. És belül mi van? Volt egy tanárom. Évekig egy ruhában járt. Soha nem láttam másban. (Tudom, ez meg a másik véglet, de bosz- szantó jelenségekről csak végletesen lehet írni.) Meg­jelent egy könyve, és a bel­ső borító alatt ott volt a fényképe is, ahogy az író­asztalán könyököl. Világo­san látni lehetett, hogy a zakója ujja ki van kopva, rojtos. Említettük neki. Ügy nézte meg a képet, ki­csit eltartva magától, mint­ha először látná. — Igen — dünnyögte, — megszolgálta már ez a ruha az árát. Még egyetemista koromban vet­tem. De nem ez a lényeg — csukta össze a könyvet —, hanem amiről írtam. Lényeg, tanár úr? Hol va­gyunk mi már attól, hogy ilyesmire figyeljünk? Hogy a világot többnyire a ko­pott könyökűek, a foszlott gallérúak vitték előre, mert könyvtárat gyűjtöttek, mert kísérleteikhez, kutatásaik­hoz kellett a pénz, vagy csak egyszerűen nem érteit rá divatozni. Ma minden venni, vásá­rolni biztat. Ha van pén­zünk, ha nincs. Csak venni és megmutatni. A reklámok áradata már az állunkig ér. Bárkát kellene építeni, hogy megússzuk ezt az özönvizet. Mester Attila Műszerek az emberért B lüKMIMl Miért udvarias?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents