Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-18 / 66. szám

4 Kelet-Magyarorsxág 1984. március 18. Az amerikai elnökválasztási küzdelemben Gary Hart (jobbra) tovább csökkentette hátrányát Walter Mondale volt alelnökkel szemben. A képen: a demokrata szenátor Floridában fogadja hívei köszöntését. AZ ESEMÉNYEK CÍMSZAVAKBAN: HÉTFŐ: Megnyílt Lausanne-ban a libanoni nemzeti megbékélési értekezlet — Csernyenko és Hans-Jocben Vogel megbeszélése Moszkvában — Befejezte damaszkuszi tárgyalásait Gejdar Alijev — Moszkvában megkezdődött a szovjet—kínai tárgya­lások újabb fordulőja KEDD: Az amerikai előválasztások során, az úgynevezett „szuper- kedd” kilenc demokrata versengésében Hart megerősítette pozícióját, de Mondale is tartja magát — Angola elutasította a Dél-afrikai Köztársaság rendezési javaslatát — Grönland kilépett a Közös Piacból SZERDA: Manguai dokumentum arról, hogy katonai intervenció fenyegeti Nicaraguát — Az Arab Liga tüzszüneti felhívást in­tézett Iránhoz — Vogel hazatérőben Berlinben tárgyalt, fogad­ta a nyugatnémet politikust Erich Honecker CSÜTÖRTÖK: A brit bányászok sztrájkja egyre terjed, az összetű­zésekben életét vesztette egy sztrájkőr — Kohl kancellár a bonni parlamentben a két német állam kapcsolatairól nyilat­kozott PÉNTEK: A Varsói Szerződés hét tagországa és 12 NATO-állam képviselője Bécsben újrakezdte a haderőcsökkentési tárgya­lásokat — Stockholmban véget ért a konferencia első, kéthó­napos szakasza — Megnemtámadási szerződést kötött Mozam- bik és a Dél-afrikai Köztársaság. SZOMBAT: A Lengyel Egyesült Munkáspárt országos értekezlete — Kompromisszum a libanoni konferencián — Feszültség Szu­dán és Líbia között — Gary Hart választási programjában az atomfegyverek és az Európában állomásozó amerikai csapa­tok csökkentését ígéri. Á hét három kérdése O Hogyan hat az európai légkör alakulására a két német állam viszonyának látható javulása? Újabb bizonyítékokat ho­zott az elmúlt hét az NDK és az NSZK viszonyának ja­vulására, a két német állam közti párbeszéd kedvező foly­tatódására. A leglátványo­sabb események a lipcsei vá­sáron zajlottak le, ahol vagy 50 rangos nyugatnémet poli­tikus jelent meg, köztük Franz Josef Strauss bajor miniszterelnök és Otto Lambsdorff gróf, a bonni kormány gazdasági minisz­tere. A tárgyalások alkalmá­val bejelentették, hogy Erich Honecker ez évben ellátogat az NSZK-ba. Egész sor konk­rét kérdésben is újabb meg­állapodásokat készítettek elő a környezetvédelemtől a ki­vándorlás kérdéséig, az áru­csere növelésétől Volkswa- gen-motorok NDK-beli gyár­tásáig. Ugyanekkor járt Moszkvá­ban Hans-Jochen Vogel, az ellenzéki szociáldemokrata párt egyik vezetője. Konsz- tantyin Csernyenko is fogad­ta. Az SZKP főtitkára ez al­kalommal is a szovjet politi­ka folyamatosságát hangsú­lyozta, ugyanakkor rámuta­tott arra a súlyos felelősség­re, amelyet a bonni kormány vállalt magára az amerikai rakéták telepítésével. Vogel útban hazafelé megállt Ber­linben. Erich Honecker esz­mecserét folytatott a szoci­áldemokrata politikussal, hogy újra kifejezésre juttas­sa az NDK szándékát a két német állam közti kapcso­latok normalizálására, az együttműködés fokozására. A héten volt a 45. évfordu­lója annak, hogy a németek megszállták Csehszlovákiát, s hogy Hitler Prágában pará­dézhatott. A csehszlovák saj­tó az évforduló kapcsán arra emlékeztetett, hogy az NSZK- ban még ma sem jelentékte­lenek a neonáci, revansista erők. A múlt emlékei, a maS ve­szélyek, ugyanakkor a már napjainkban is jelentkező po­zitív, ígéretes fejlemények együttvéve indokolják, hogy a figyelem Bécsre is ráirányul, ahol e hét végén újra tárgya­lóasztalhoz ültek a Hofburg- ban az európai haderő­csökkentés módjait kereső küldöttek, 7 szocialista ország és 12 NATO-állam képvsielői. Az európai közvélemény jog­gal várhatja el, hogy tíz év elteltével már valami ered­ményt is tudjon már felmu­tatni ez a kétségtelenül bo­nyolult kérdésekkel foglalko­zó konferencia. Most külön­ben a nyugatiak tartoznak ott a válasszal, a szocialista küldöttségek legutóbbi javas­latairól érdemben még nem nyilatkoztak. • Hogyan értékelhető a libanoni nemzeti meg­békélési konferencia? A tizedik éve tartó libano­ni dráma eddigi fordulatai­nak ismeretében a megfigye­lők már azt is eredményként könyvelik el, hogy a Lausan­Hans-Jochen Vogel, az SPD parlamenti csoportjának ve­zetője népes küldöttség élén a hét elején Moszkvában tár­gyalt. A képen: a nyugatné­met szociáldemokrata politi­kus (jobbra) sajtóértekezletet tart a szovjet fővárosban. ne-i Beau Ri vage-szálló falai között ennyi ideig együtt tud­tak maradni a heterogén ösz- szetételű értekezlet részve­vői. (Tavaly az első ilyen konferencia szinte már az összeültekor kudarcba ful­ladt.) Pozitívumnak számít, hc^y nyomban meg tudtak állapodni egy tüzszüneti bi­zottság felállításában és újabb fegyvernyugvás meghirdeté­sében. A 'libanoni alkotmány mó­dosításának szükségességét már íöbbé-kevésbé valameny- nyi tárgyaló fél elismeri, leg­feljebb annak mértéke és módja lehet vitatott. Az alap­kérdés változatlanul az, hogy évtizedek alatt a libanoni la­kosság összetétele alaposan megváltozott a mohamedánok javára, s az új számarányo­kat tükröznie kellene az új alkotmánynak a hatalom meg a funkciók felosztásakor is. Tulajdonképpen könnyeb­ben jutott túl a nemzeti meg­békélési konferencia a né­hány hónapja még megoldha­tatlannak látszó problémán: hogyan mondhatja fel Dzse- majel elnök az izraeli—liba­noni megállapodást, anélkül, hogy ezt Amerika és Izrael együttes erővél meg ne to­rolná ... Láthatóan Washing­tont a választási évben je­lentkező megfontolások visz- szafogottabbá teszik, Izrael pedig belső gondokkal is el van foglalva. A dél-libanoni megszállás kezd népszerűt­lenné válni az izraeli közvé­lemény jelentős részében, hi­szen ez igen költséges, pénz­ben és emberéletben egy­aránt A libanoni konferencia Lausanne-ban a hazafias el­lenzéki erők hangadó jellegű fellépését hozta, bár ez ellen berzenkednek a jobboldali csoportok vezetői, akik abban bíznak, hogy szaúd-arábiai közvetítéssel eljut a tárgyalá­sokra „Amerika hangja” ... O Mire készül az Egyesült Államok Közép-Ameri- kában? Ismét aggasztó hírek ér­keznek a nyugati féltekéről. Az USA úgynevezett „hátsó udvarában”, a kis közép­amerikai államokban mind 'többen tartanak olyan ag­ressziótól, amelyet formailag ugyan jobbára csak Washing­ton valamelyik szövetségese kezdene el, de amely az óriási amerikai hadi gépezet teljes .technikai támogatását vonná maga után. Az amerikai honatyák hu­zavonája akörül, mennyi se­gítséget kapjon hát, ha egyál­talán kaphat, a salvadori re­zsim és mekkora támogatást nyújtsanak a nicaraguai kor­mány ellen lázadóknak, nos, ez a sokszor csak szónoki küzdelemnek látszó huzavona jól mutatta a veszély nagysá­gát. Mert a végén igenis megszavazták a salvadori népednyomó rendszer fenn­tartásához szükségesnek tar­tott pénzt. Honduras felől a napokban fegyveresek törtek be Nica­raguába, de visszaverték őket. Salvadorban, ahol különben elnökválasztási komédiára készülnek, a hadsereg az or- ság északi részén levő Mora- zan tartomány megtisztítását tűzte ki célul. A hazafiak el­ten nagyszabású akciókat kezdtek, legalább 3500 kor­mány katonát szállítottak oda. Az Egyesült Államok támo­gatására utal, hogy a Salva­dort—hondurasi határon ame­rikai légi szállítású egysége­ket és hondurasi gyalogos osztagokat vontak össze. Sal­vador csendes-óceáni partjai elé pedig amerikai hadihajók érkeznek. Mindeme harci készülődés alighanem összefüggésben van az Egyesült Államok el­nökválasztási kampányával is. Az elnökjelölt-elnök nyil­ván hivatkozni szeretne kö­zép-amerikai sikerekre, az USA pozícióinak megerősíté­sére. Pálfy József A VOLKOV-ügy IDŐT NYERNI Ez a bizonyos személy én voltam és az ol­vasó bizonyára megérti, hogy eléggé kompe­tens voltam ennek a dokumentumnak a meg­ítélésében. Két szovjet ügynök a külügyi hi­vatalban és a harmadik a londoni kémelhá­rítás vezetője! Hosszú-hosszú időre volt szükségem az ira­tok áttanulmányozására, míg magamhoz tér­tem. Óvatosságból elvetettem a gondolatat, hogy Volkov kezdeményezését közönséges provokációnak minősítsem. Hiszen ez csak rövid ideig segítene és végül is lebuknék. Az egyetlen kiútnak a tárgyalás látszott. Azt mondtam a főnökömnek, hogy az ügyet rendkívül fontosnak látom és időre van szükségem annak alapos vizsgálatára. Amint elegendő információval rendelkezem, megfelelő ajánlásokat fogok tenni. A főnök beleegyezett és kérte, másnap reggel tegyek neki jelentést. Külön felhívta a figyelmemet a dokumentumok biztonságos őrzésére. A szobámba visszaitérve titkáromnak szigorúan meghagytam, hogy senki se zavarjon, kivé­ve, ha maga a főnök hívna. Egyedül akartam lenni. Az „iratok alaposabb tanulmányozására” kért időhúzás részemről természetesen csak ürügy volt. Biztos voltam ugyanis abban, hogy az Intelligence Service Volkovot eddig nem ismerte és ő — hogy saját értékét nö­velje — ajánlatát olyan óvatosan és többér- telműen tette, hogy az egy azonnali nyomo­záshoz semmiképpen sem jelenthet kiindu­lópontot. Kezdettől fogva tudtam, hogy az időtényező döntő lehet. Volkov vétója a távi­rati továbbítás ellen tíz napi késedelmet je­lentett, amíg az anyag hozzám került. Meg voltam győződve, hogy Volkov félelme indo­kolatlan: a brit chif reel járás ugyanis olyan rendszeren alapult amely gyakorlatilag ab­szolút biztos volt. Volkov védelme tehát ja­vamra szolgált. Egy dolog azonban nyugtalanított. Az ügy olyan kényes volt, hogy a főnök ragaszkodott hozzá, személyesen én foglalkozzam az ügy­gyei. A londoni döntéseket azonban az isz­tambuli embereinknek kellett volna végre­hajtaniuk. Nem volt lehetőségem, hogy in­nen én őket befolyásolj am. Ellenőrzésem nélkül pedig a következmények beláthatat- lanok lennének. Ennek megakadályozására feltétlenül Isz­tambulba kellett utaznom. A főnök terve er­re vonatkozóan semmiféle különös utalást nem tartalmazott. Ügy gondoltam, javasolni fogom neki, hogy odarepülök, s ott találkoz­nék Volkowal és a feleségével. Isztambul­ban biztos helyen elrejteném őket, majd — a törökök hallgatólagos beleegyezésével, vagy anélkül — Egyiptom britek által ellen­őrzött területére vinném őket. A dokumentumokat páncélszekrényembe helyeztem, s elhagytam az épületet. Aznap este késő éjszakáig dolgoztam. A helyzet kü­lönleges intézkedéseket követelt. Mindenek­előtt Moszkvának küldtem sürgős jelentést. Másnap reggel közöltem a főnökömmel, hogy bár a nyilvántartásban több Volkov is sze­repel, de egyik sem azonos a mi isztambuli emberünkkel. Hangoztattam az ügy rendkí­vüli jelentőségét és miután a levelezés kés­leltetné a tisztázást, ajánlottam: küldjünk valakit Isztambulba, aki — megfelelő inst­rukciókkal — a helyszínen intézkedne. „Én is erre gondoltam” — mondta a főnököm, de azután megdöbbenéseimre közölte, hogy elő­ző esite a klubban találkozott Douglas Ro­berts dandártábornokkal, a közel-keleti kato­nai elhárítás kairói kirendeltségének a ve­zetőjével, akinek éopen lejár a szabadsága. Roberts jó benyomást tett rá kérni fogja^hát David Petrie-t, a katonai elhárítás vezetőjét, küldje őt Isztambulba a Volkov-ügy tisztá­zására. Nem volt mit tennem Roberts magas ran­gú tiszt, ismeri a területet és jó kapcsolatai vannak a török titkosszolgálattal, ami szin­tén hasznos Lehet. Az is Roberts javára szólt, hogy folyékonyan beszél oroszul. Érthetően nyomott hangulatban tárgyaltam a további­akban főnökömmel arról, hogyan egyeztes­sük akciótervünket a külügyi hivatallal. ISZTAMBULI KÜLDETÉS Átkoztam a sorsot, amely előző este főnö­kömet Roberts-szel összehozta. Nem volt mit tennem, csak abban reménykedtem hogy az általam Moszkvától kért megelőző lépések Roberts akcióba lépése előtt megtörténnek. Az utolsó pillanatban azonban a véletlen jött segítségemre. Főnököm sürgősen hívatott. Lehangolt volt, s elmondta, má történt. Már az első szavaiból kiderült, hogy az átkozott sors vá­ratlanul a javamra fordította az eseménye­ket. Az egyébként bátorságáról ismert Ro­berts irtózott a repülésitől és ragaszkodott hozzá, hogy a következő héten induló hajó­val utazzék. • Válaszként azt mondtam, hogy ez esetben nincs mit tennünk: nekem magamnak kell Isztambulba repülnöm. Hélyettesemnek rö­vid idő alatt át tudom adni a folyó ügyeket és a szükséges formalitások elintézése után azonnal indulhatok. A főnök beleegyezett. Együtt mentünk a külügyminisztériumba. Ott kaptam egy Knox Helmnek a törökor­szági brit nagykövetség tanácsosának szóló levelet amelyben kérték, hogy küldetésemet mindenben támogassa. Ezután Hill tábornokot, a Code-osztály fő­nökét kerestem fel és kértem, hogy speciális code-t bocsásson rendelkezésemre. Ez meg is történt. Ez a kis késedelem nem vált károm­ra, mert így módomban volt isztambuli ak­ciótervemet még egyszer végiggondolni. Há­rom nap múlva a megfelelő papírokkal fel­szerelve Kairón keresztül Isztambulba ke­rültem. A repülőtéren az Intelligence Service otta­ni rezidense, Cyril Machray fogadott. Rövi­den tájékoztattam őt küldetésem céljáról. Este Machrayval együtt az akcióprogram va­lamennyi részletét végiggondoltuk. Különbö­ző változatokat dolgoztunk ki hogyan tud­nánk Volkovot elvinni. A számba jöhető he­lyek közül végül is a legkézenfekvőbbet vá­lasztottuk. Page, a briit alkonzul ugyanis elmesélte, hogy folyó konzuli ügyek elintézésére gyak­ran szokott Volkovval találkozni. így semná feltűnő nem lenne abban, hogy ha hivatalos megbeszélésre meghívná Volkovot. Page fel­emelte a telefonkagylót, hívta a szovjet kon­zulátus számát és kérte Volkovot. A hallga­tóból csaik egy gyenge férfihang szólt. A beszélgetést nem értettem, mert oroszul folytatták. Page csak csóválta a fejét. Sej­tettem, hogy valami újabb akadály támadt. Page visszatette a kagylót. „Nem tud jön­ni?” — kérdeztem. — „Érdekes.” Page így válaszolt: „Még érdekesebb, mint ahogy képzeli. Kértem Volkovot. Férfihang vála­szolt és közölte, hogy ő van a készüléknél. Ez pedig nem igaz: én ismerem Volkov hangját, hiszen gyakran beszéltem vele.” Page újra felhívta a számot. A telefonosnő ezúttal nem kapcsolta, hanem közölte, hogy Volkov nincs ott. Page dühöngött: „Egy perccel ezelőtt pedig állítólag kapcsolta őt!” Egymásra néztünk és nem találtunk ma­gyarázatot. Megjegyeztem, hogy a szovjet főkonzulátuson valószínűleg valami közbe­jöhetett. „Majd holnap újra megpróbáljuk, reméljük, több szerencsével” — fűztem hoz­zá. Éreztem, hogy valami történt. Ebéd után jelentést küldtem a főnöknek. Másnap reg­gel ismét találkoztam Machray-vel és Page- zsel, aki újra felhívta a szovjet konzulátust. Gyenge női hangot hallottunk, majd utána reccsenésit. Page zavartan nézett az elné­mult kagylóra: „Mit szólnak hozzá?” Volkov után érdeklődtem és a nő azt felelte, hogy Moszkvában van. Aztán valami zajt hallot­tam és tetették a kagylót.” Ekkor már tud­tam, mi történt. Az ügy elintéződött. Nekem az ügyet végig kellett vinnem, hogy megfelelő jelentést tehessek a főnö­kömnek. Kértem Page-et, hogy utolsó kísér­letként keresse fel személyesen a szovjet konzulátust és érdeklődjék Volkov iránt. Page el volt szánva, hogy végére jár a do­lognak és azonnal beleegyezett. Egy óra múl­va dühösen és zavartan tért vissza. „A vi­lágon semmit sem csinálhatunk!” — mond­ta. — „Már semmit sem értek. Senki nem tud semmit Volkovról!” Elváltunk és én is­mét táviratoztam a főnökömnek. Kértem az engedélyt, hogy visszatérhessek Londonba. Útban hazafelé kidolgoztam a sikertelen küldetésemről szóló jelentésem vázlatát. Kü­lönböző változatokat fejtettem ki az ered­mény elmaradásáról. Lehet, hogy Volkov maga is rájött arra, milyen hiba volt részé­ről, hogy ragaszkodott a postai úthoz. Meg­jegyeztem továbbá, hogy majdnem három hét telt el azóta, hogy Page-hez fordult és mi megpróbáltuk vete a kapcsolatot felven­ni. Ez alatt az idő alatt a szovjet elhárí­tásnak lehetősége volt a leleplezésre. Lehet, hogy feltűnt, hogy ő és a felesége is rend­kívül idegesen viselkedett és ezzel elárulta magát. Az is tehetséges, hogy túl sokat ivott és elszólta magát. Az sincs kizárva, hogy meggondolta magát és mindent bevallott. Persze mindezek csak feltételezések — fűz­tem hozzá és az igazság valószínűleg soha nem fog kiderülni. A másik változatot, hogy a szovjet elhárítás tájékozva volt Volkov szándékáról, semmi sem bizonyította. Erről tehát nem tettem említést jelentésemben. Gáti István Franciaországban a héten egymást érték a farmerek tüntetései a Közös Piac mezőgaz­dasági politikája ellen. A képen: Rennes vá­rosában másfél ezren tiltakoztak amiatt, hogy az EGK érdekeit sértő lépések megté­telére készül.

Next

/
Thumbnails
Contents