Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-17 / 65. szám
KM HÉTVÉG! MELLÉKLET 1984. március 17. | „Egy tisztaságra szánt jellem... ” kor, s vasárnap volt. Páncélosok, motorosok, vonaton szállított egységek, valamint az SS és a Gestapo egységei özönlötték el Magyar- országot. A minden ellenállást tiltó parancs következtében zavartalanul szállták meg a fővárost, s az ország stratégiai pontjait. Mindezzel egy időben a német titkosrendőrség és az SS akcióba lépett azokkal szemben, akik a feketelistájukon szerepeltek. Ügynökeik és magyar segítőik már kész névsort állítottak össze mindazokról, akikről tudvalévő volt, hogy németellenesek, a baloldalhoz tartoznak, vagy azzal rokonA klessheimi alázatos kézfogás pillanatában, amikor Horthy kormányzó mélyen meghajolt Hitler Adolf előtt, már megindult a német hadigépezet, hogy megszállja Magyarországot. 1944. március 19-ét írtak akszenveznek. A háborúban már eddig is tragikus szenvedést kiállt népünk számára a történelem újabb drámai felvonást tartogatott. Egy tehetetlen, s konokul antikom- munista politikai vezetés csupán szemlélője lehetett annak, hogy a nemzeti cselekvő- képesség maradék önálló lehetőségét is poé- ba tiporták a német csizmák és tankok. A küzdőtéren csak a legjobbak maradtak: a kommunisták és a németellenes radikális ellenállás polgári-paraszti képviselői. Küzdelmük útját sírkő-jelkövek szegélyezik Tar- pától Sopronkőhidáig. Negyven éve történt Emlékezés Bajcsy-Zsilinszky Endrére t oltak a magyar antifasiszta ellenB yK állási mozgalomnak kiemelkedő T® eseményei, teljesítményei és már- E tírjai is. Harcoltak magyar ellen- állók Európa sok országában, Belgiumban és francia földön, Jugoszláviában, harcoltak a szovjet felszabadítók seregeiben is. Voltak idehaza is csoportosan küzdők és magános harcosok. Ságvári Endre és Schőnherz Zoltán mellett volt Pesty Barnabás, és volt Kiss János és Tartsay Vilmos. És volt Bajcsy-Zsilinszky Endre. Bajcsy- Zsilinszky, aki bizonyos értelemben kiemelkedik az antifasiszta magyar mártírok köréből $ nekünk, szabolcs-szatmáriaknak kétszeresen drága. Kiemelkedik azzal, hogy az ő személye látszott tatón a legalkalmasabbnak arra, hogy az antifasiszta hazai mozgalom élére álljon, s a politikai és katonai vezetést képes legyen összekovácsolni és aktív harcra vezetni. És nekünk drága azért, mert életében is ide húzott a szíve hozzánk, Rákóczi népének, a kurucoknak az unokáihoz, s velünk maradt halála után is, itt nyugodván a tar- pai temetőben, végakaratának megfelelően.- X - X Bajcsy-Zsilinszky nagysága ott kezdődik és abban rejlik, hogy személyisége, embersége a saját társadalmi típusa tagadására kényszerítette. Származása és környezete hatására lehetett volna egy senkivé, mint Csörgheő Csuli, vagy jobbik esetben Szakh- máry Zoltán, nevetséges, vagy tragikus hőse osztályának. Hiszen dzsentri középbirtokosnak tekinthető, szerette a lovakat, kiváló párbajozó volt, hivatali pályáját szolgabírósági tisztviselőként kezdte. Mégsem ezek sodorták el. Nem ezek a körülmények határozták meg magatartását. Hanem a felelős gondolkodás, a kultúra és minden magányossága ellenére valami nagy- nagy felelősségérzet népe, nemzete és a társadalom iránt. Hamar érzékeli a szociális feszültséget is a magyar társadalomban. Magából a mindennapi életből, de emellett, mint a magyar progresszió többi nagy alakja, a magyar irodalomból is, főként Ady Endréből, de Móriczból, Babitsból, sőt Szabó Dezsőből is. S aztán nem véletlen, hogy a későbbiek során környezetébe vonja egy időre József Attilát is, meg a népi írókat, Illyés Gyulát, Szabó Pált, Féja Gézát, Tamási Áront és sokakat még. Bajcsy-Zsilinszky maga is újságíró, publicista volt. Sőt lapszerkesztő, lapkiadó. Itt dolgozott együtt a fentebb említett írókkal és másokkal is. Egyelőre, a 20-as évek végéig még a politikai jobboldalhoz, Gömbösék köréhez tartozik, de már akkor is felfel rejlik írásaiban a fokozott szociális érlúság érvényesítendő. A másik: egyetlen út a magyar paraszt. (Ez utóbbi egyik könyvének a címe is lett.) Az agrárkérdés, a parasztság szociális helyzete a két világháború közötti Magyar- ország legalapvetőbb társadalmi és politikai kérdése volt. így látta ezt nyilván Zsilinszky is. De majdnem a parasztkérdéssel egyidejűleg érzékeli és hangsúlyozza Zsilinszky a munkáskérdés fontosságát is. Amikor 1930-ban a Népszavában megjelenik az SZDP programja, annak agrárfejezetéről elismeri, hogy az hibái ellenére is „még mindig nagyobb szabású, mint akár a keresztény kisgazda, földműves és polgári párt, illetőleg a kormány fele részben elavult, fele részben pedig véglegesen elárult programja, akár más polgári pártok majdnem teljesen hiányzó falupolitikája”. Ez lényegében annak felismerését jelenti, hogy Zsilinszky szerint a parasztkérdés jó megoldása csak a munkásmozgalom felől jöhet. És nemsokára felismeri Zsilinszky a két nagy dolgozó osztály egymásrautaltságát. Ennek több alkalommal és több formában kifejezést adott. Többek között akkor is, amikor nyíltan megkérdezték tőle, miért írt cikket ő is a Népszava híres, 1941. évi karácsonyi számában. Azért — válaszolta ő —, mert úgy látja, hogy „a munkásság nem kíván szellemi téren elszigetelődni a maga osztálykereteiben, tisztán látja a jövő nagy nemzeti feladatait, s megérti a kor szavát, mely a dolgozó osztályok összefogását és felsőbb harmóniáját írja mindnyájunk elé, éspedig nemcsak a szorosabb értelemben vett nemzeti és állami feladatok betöltésére, hanem magának a szociális kérdésnek a jobb megoldására is”, és azért, mert „a magyar belső és külső kérdések helyesen és szervesen meg nem oldódhatnak, de a magyar történelem szellemében sem, mindaddig, amíg a magyar élet három fő tényezője, a magyar parasztság, a magyar ipari munkásság és az igazi magyar szellemi elit egy nagy történelmi feladat ihletésében nem találkoznak”. Itt már készen áll előttünk Bajcsy-Zsilinszky politikai gondolatrendszere: a nemzeti függetlenség ügye összekapcsolva a társadalmi feladatok megoldásával, és az egyetlen járható osztálypolitika, szövetségi politika, a három nagy dolgozó társadalmi osztály, réteg szövetségének a kimondása. Zsilinszky tehát a maga útján eljutott a népfrontpolitika legfőbb társadalmi tartalmának a felismeréséig. E nézetek és gondolatok ismeretében tisztábban láthatjuk Zsilinszky antifasizmusát, Hitler-ellenességét is. ö egy gyökeres, radikális társadalmi rendszerváltozás érdekében volt antifasiszta is.- X - X zékenység és a németellenes élű, önálló nem-^ Bajcsy-Zsilinszky parlamenti és külpolitikai küzdelmei a háború alatti időre reduzeti politika hangsúlyozása Mivel úgy tűnik, mindeddig jobban hangsúlyoztuk Zsilinszky németellenes, antifasiszta magatartását, s kevésbé méltányoltuk társadalmi, szociális nézeteit, most ezt pótolva, szóljunk ez utóbbiakról is. Bajcsy-Zsilinszkynek a nézeteit majdnem két jelszóban lehet sűríteni. Az egyik: minden külpolitikai érdekkel, különösen a hitleri német nagyhatalmi érdekkel szemben a magyar nemzeti érdek, mondhatnánk öncékálódnak. A háború előtti években ugyanis nem volt, csak elvétve országgyűlési képviselő. Képviselőházi fellépései közül az a nevezetes, amikor a Jugoszláviával való háborúskodásunkat és a délvidéki kegyetlenkedést elítélte — sajnos, úgyszólván egyedül maradva véleményével. Talán a másik fellépése még nagyobb jelentőségű, amikor 1943-ban, Mussolini bukása után, benyújtja a parlamentben a Kisgazdapárt memorandumát, melyben többek között ez áll: „ ... Magyarországnak minden politikai, jogi igazságával és katonai erejével szembe kell szállnia nem egy esetleges német megszállás kísérletével, hanem még egy német katonai átvonulással is, még akkor is, ha milliós haderőnk hiányos felszerelésében nem volna elég erős, az átmeneti német megszállás elhárítására”. Láthatjuk, Bajcsy-Zsilinszky tudta, hogy a távlatos nemzeti politika az, ha szakítunk, sőt szembefordulunk a hitlerizmussal. Számolt azzal is, hogy akkor leszünk, lehetünk a háború után győztesek, ha vállaljuk a le- veretést a Hitlerrel való harcban. Szomorú, hogy a kommunistákon kívül alig fogadta el valaki az ellenzék oldalán is Zsilinszky véleményét. Így érthető, hogy akik megértették, őt választották a Magyar Nemzeti Felszabadító Bizottság vezetőjének. De ez 1944 őszén történt. Közben volt még 1944. március 19.- X - X Ami 1944. március 19-én, Zsilinszkyék budai lakásán történt, az özvegy, a ma már Tarpán, a mártír mellett nyugvó feleség, küzdőtárs emlékezetében maradt reánk. Szó szerint idézzük: „ ... nagyot reccsent kint az ajtó, lövések hallatszottak, a németeknek sikerült kilőni a zárat, és behatoltak az előszobába. Az uram lövésre készen tartott fegyverrel a hálószoba ajtajában állott. A külső szoba homályos üvegajtaján keresztül megjelent az egyik fegyveres SS árnyalakja... „Hinaus! Hinaus!” — hallatszott az ordításuk az ajtón keresztül. Endre akkor lőtt először. Az SS-ek géppisztolysorozatokkal válaszoltak. Azután újra Endre lőtt, s a németek ismét sorozattal válaszoltak... És a lövések közepette hallottam Endre szavait: „Egy haslövés... egy vállövés ...” Azt hittem, az ő lövéseinek a találatait közli velem, de kiderült, hogy a saját sebeit mondta be. Végül is eldőlt az egyenlőtlen harc...” A németek Zsilinszkyt a lakásról a rabkórházba szállították. Onnan a pestvidéki fogházba, majd a gyűjtőfogházba került. Börtönéletéről, szenvedéseiről nem sokat tudunk. Kiszabadulásának körülményeiről sem. Mintha csak azért engedték volna szabadon, hogy az ellenállási mozgalom további alakulását figyeljék, s még több embert tartóztassanak le és pusztítsanak el a fasiszták. így is történt. A fegyveres felkelés előkészítése közben spicli férkőzött közéjük és vagy 20 embert egyszerre tartóztattak le Tartsay Vilmos lakásán, az Andrássy út 29. szám alatt. 1944. november 22-én, Zsilinszkyt másnap, november 23-án tartóztatták le. Kiss Jánost és társait már Budapesten kivégezték. Bajcsy-Zsilinszky ügyét elkülönítve kezelték. S elszállították Sopronkőhidára, december 11-én. Sopronban ülésezett Szálasi „parlamentje”. Innen már gyorsan peregtek az események. Jött a parlamenti mentelmi jog felfüggesztése, az ítélet és a kivégzés. A bitó alá állva harsány hangon ezt kiáltotta: „Isten mindent lát! Éljen Magyar- ország!” Zsilinszky az életét valamiért adta, valakinek adta: egy közösség földi üdvéért, vagyis nekünk adta. Bajcsy-Zsilinszky Endre Bajcsy-Zsilinszky Endre sírja a tarpai metőben. tetolsó kívánsága szerint tették végső nyugvóhelyére Tarpán, 1945. május 28-án. Előző napon Budapesten, az í yJEu .Országház előtt ravatalozták fel. Gépkocsikaravún hozta tovább; a kormány tagjainak és a barátoknak a kíséretében. Nyíregyházán, a városháza előtt megállt a halottas menet. A Kossuth tér ünnepi külsőt öltött. A városháza környékén nemzetiszínű zászlók között lengett egy hatalmas fekete lobogó is. Ezres tömegek fogták körbe a teret. A vármegye hivatalosan búcsúztatta és befogadta a nagy halottat. A szónokok között volt dr. Tompos Endre alispán és Fazekas János, a város munkás polgármestere, ö mondotta: „Nyíregyháza népe Bajcsy- Zsilinszky Endrét nem így akarta visszavárni. Nem így, ilyen szomorú menetben, hanem diadalkapuval, virágokkal, a népeknek hangos kiáltásával szerette volna visszavárni...” A temetésre szomorúan készült Tarpa népe is. Sőt az egész járás, a mártír volt választói, barátai. A járási nemzeti bizottság intézkedett, hogy minden községi nemzeti bizottság képviseltesse magát a temetésen, s szóljanak a harangok azokban a falvakban, amelyeken a temetési menet áthalad. Sírja, s így a tarpai temető, része a magyar nemzeti sírkertnek. A sír lakója a nagy magyar nemzeti mártírok közé került és ott is marad, míg magyarok élnek. Hársfalvi Péter a történelemtudományok kandidátusa
