Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-17 / 65. szám

1984. március 17. Kelet-Magyarország o Vaskerítés Győrtől Nyíregyházáig „Elvállaljuk tisztességes haszonért..." KÉPZELJÜNK EL EGY VASKERÍTÉST, MELY 400 KILOMÉTEREN ÄT KÍGYÓZIK, AZAZ DURVÁN NYÍR­EGYHÁZÁTÓL GYŐRIG ÉR. ILYEN KERÍTÉS PERSZE NEM LÉTEZIK AM A 400 KILOMÉTER IGAZ: MERT HA EGYMÁS MELLÉ ÁLLÍTANÁNK A FEHÉRGYAR­MATI ASZTALOS- ÉS VASIPARI SZÖVETKEZETBEN TAVALY GYÁRTOTT KERÍTÉSEKET, PONTOSAN EZ A szAm jönne ki. Hogyan boldogul ma egy parányi üzem távol minden nagyobb centrumtól, az or­szág északkeleti csücskében? Olyan termékeket állítanak elő, melyek országszerte hi­ányt pótolnak, s megkeresték azokat az értékesítési csa­tornákat, melyeken a leg­gyorsabban jut el a felhasz­nálóhoz a kerítés, a szek­rény, a gólyafészek, a cefrés- kád, a vaskapu ... Sorolhat­nánk még a legkülönfélébb termékek nevét mert ez a szövetkezet látszólag min­dennel foglalkozik ám sokkal érdekesebb a kérdés: — Nem aprózza el magát a szövetkezet? Felkutatni, elvállalni Deli István elnök csende­sen mosolyog a fenti eszme- futtatáson, látszik, nem elő­ször kérdezik ezt tőle. — Alapelveink egyike: fel­kutatni és elvállalni minden olyan megbízatást, mellyel jól jár a szövetkezet tagsá­ga és jót teszünk ezzel a na­gyobb közösségeknek is — fogalmaz. — Valóban nem sorolhatjuk magunkat a meg­határozó súlyú vállalatok kö­zé, s azzal is tisztában va­gyunk, hogy nem kelhetünk versenyre mondjuk a Szat- már Bútorgyárral vagy a ..Fémmunkás” Vállalattal, de éppen a kicsinységünk teszi lehetővé, hogy olyan felada­tokat is felvállaljunk, mely- lyel a nagyobb egységek ne­hezen birkóznának meg, vagy egyszerűbben nekik nem fi- zetődne ki. Itt vannak példá­ul a gólyafészkek, melyeket a villanyvezetékek mellett láthatunk. Mit gondol? A Ganz-MÁVAG például vál­lalkozott volna a gyártására? Persze, hogy nem. Hiszen néhány ezres tételről volt szó. Mi viszont boldogan belevág­tunk, mert tisztes hasznot ígért. A szövetkezet valóban ren­geteg termék előállításával foglalatoskodik, ám ezt csak azért tehetik meg, mert van bét olyan termékcsoportjuk, mely szilárd bázist jelent. Egyik a már említett vaske­rítés, másik a bútorcsalád. Ezek adják az üzem bevéte­lének döntő hányadát. A vas­ipari részleg — ahol a kerí­tések és a kapuk is készül­nek — tavaly például több mint negyvenmillió forintos értéket produkált, de az asz­talosok munkája is csaknem húszmilliós bevételt eredmé­nyezett. — Bútorokat készítünk — mondja a részleg vezetője, Kalydi Béla. — De ne gon­doljanak valami komplikált extraigényeket kielégítő szekrénysorokra. Ezek előál­lítása meghaladná az erőn­ket, különben is ezért vannak a komoly berendezésekkel, szakemberekkel rendelkező üzemek. Mi egyszerű, kiegé­szítő szekrényeket gyártunk, s az évek során remek üzleti kapcsolatokat építettünk ki. Igaz, nem volt nehéz, csak kezde tben... Olcsót, praktikusat Az olcsó, egy-két tagból álló szekrények gyártását a hetvenes évek elején kezd­ték, hasonlóan a kerítések­hez. Közvetlenül a nagy Szá­mos-völgyi árvíz után. S nem véletlen a dátum! Látták ugyanis a gomba módra sza­porodó vadonatúj házak so­kaságát, s rájöttek: az új ház elé kerítés kell, a szobákba pedig bútor. De azzal is tisz­tában kellett lenniük, hogy az építkezés igencsak lesová- nyítja az emberek pénztár­cáját, új bútorra tehát kevés jut. Ezért is döntöttek úgy, hogy nem valami drága, ci- rádás szekrénysorral lépnek a piacra, hanem olcsó, de praktikus bútorral. A kerítéseknek, a bútorok­nak több mint egy évtizedes múltja van már a szövetke­zetben. Kézenfekvő tehát a gondolat: nem kell-e attól tartania az üzemnek, hogy túlságosan is megmerevedik a termékszerkezetük, s a piac kívánalmai előbb-utóbb meg­előzik a szövetkezet tempó­ját? — Állnak elébe a változá­soknak — mondja az elnök. — Ezt az elmúlt tiz-tizenkét esztendőt különben sem úgy kell tekinteni, hogy a keríté­sek, a bútorok semmit sem változtak. Mindig tudtuk, hogy mi a vevő. kívánsága. Ha a fiókos szekrény volt a sláger azt gyártottuk, ha a kétajtós, akkor azt. — S miután tisztában vol­tunk azzal, hogy az egy-két termékre való szakosodás óriási kockázatot is rejt ma­gában — például ha a bútor­gyárak ráállnának a mi olcsó szekrényeinkhez hasonló gar­nitúrák előállítására — olyan munkákra is vállalkoz­tunk, melyek biztonságot ad­nak, s ha szükség lenne rá, azonnal át tudnánk állni — veszi át a szót az asztalosipa­ri részleg vezetője. Nem dédelgetünk... Egyik ilyen „biztonsági” vágány az úgynevezett Taj- ga lakókocsi. Ezeket a ME­ZŐGÉP gyarmati gyáregysé­ge készíti, míg a belső bútor­zatát a szövetkezet. Az idén akár félezer kocsi bútorzatát is előállíthatnánk, kapacitá­suk azonban nem tesz lehe­tővé ennyit. Az igény harma­dát azonban így is megpró­bálják kielégíteni. Ám a Ská­lával és a Kelet-Szövkerrel kialakított évtizedes kapcso­lataikat érthető módon nem akarják elrontani, hiszen leg­fontosabb termékeik éppen e két kereskedelmi vállalat közvetítésével jutnak el a vá­sárlókhoz. A múltról már igen, a jö­vőről még nem esett szó. — Nem dédelgetünk meg­valósíthatatlan álmokat — mondja a számok embere, Tóth Béla főkönyvelő. — A múlt évben 66 millió forin­tos termelési értéket értünk el, nyereségünk pedig elérte a nyolcmillió forintot. Az idén is hasonló számokat vá­runk, s azt, hogy ezentúl sem kell majd szégyenkez­nünk termékeink miatt. Azt kérdeztük írásunk ele­jén, hogyan boldogul ma egy parányi üzem az ország észak­keleti csücskében? A tömör válasz: meglelni azokat a ré­seket, melyeket a nagyválla­latok hagynak, s olyan ter­mékkel előrukkolni, melyre mindig szükség van. Balogh Géza S ok más, közéletinek mondott polgártár­sammal egyetemben minden esztendő tavaszá­nak kezdetén megkapom a Legfelsőbb Bíróság és a Leg­főbb Ügyészség körkérdését: milyen rendeletét hoznék a következő évben, s miért? Eddig még egyetlen egyszer sem válaszoltam. Talán most. Polgári Törvénykönyvünk második része „A személyek” címszó alatt több fejezet­ben és több paragrafusban a következőket tárgyalja: „Az ember, mint jogalany”, „Az állam, mint jogalany". Ez így, első szempillantásra is látszik, túlságosan egy­szerű. Polgári Törvényköny­vünk 25. és 26. §-a közé új cikkelyt kell beiktatni; „A férj, mint jogalany" cím­szóval. Ez a törvény egyelőre csupán azt vizsgálná: vajon kötelessége-e a férjnek szombati szabadnapján, el­lenkező esetben vasárnap délelőtt, variációs esetben mindkét alkalommal a kö­zös otthonban, lakásban stb. porszívóznia? Minthogy a kötelezettséget minden eset­ben a „második” személy rója ki, vajon jogában áll-e ez őnéki? Amennyiben nem áll jogában, legalább annyi büntetést kell fizetnie a sér­ség elvi állásfoglalását. Íme: „A porszívó szörnyű ta­lálmány, szörnyebb a poro­lónál. A férfi derekát a ve­le való munkálkodó': korra Galambos: Lajos < íj|||§ Kérdés és válasz tett félnek, amennyit órán­ként a takarítónőnek fizet­ne, mely összeget a sértett barátaival egyetemben, elsö­rözhetne minden utólagos korholások nélkül. Ha pedig jogában áll, az inkriminált napokon a „má­sodik” személy köteles a nagy esti időkben mind a tévé, mind a gyerekek elal- vása után a cselekvőképte­lenséget tudomásul venni és ezt a tényt a Polgári Tör­vénykönyv „Cselekvőképte­lenség” címszava szerint abszolválni. 2 Postafordultával megkap­tam a bíróság és az ügyész­való tekintet nélkül 12—2i órára is tönkreteheti. A por­szívózás népgazdasági kára, nem beszélve a családi ká­rokról, összegekben kifejez- hetetlen. Egy jó porszívó a parketta széleiből még a drótszeget is kihúzza, hol­ott az eredménnyel a „má­sodik" személy még akkor sem elégedett. Egy jó por­szívó a legnemesebb per­zsaszőnyeget, amelynek élettartama elvileg korlát­lan, a ,második’ személy út­mutatása szerint dolgoztat­va, három esztendő alatt fölszívja, tönkreteszi, meg­semmisíti olyannyira, hogy az többé a kutyák vackába sem való. A TUNGSRAM RT. Fényforrás Gyárában Kisxárdán törpe izzólámpák ezreit készítik el naponta. Termékeik nagy részét tőkés piacon értéke­sítik. Különleges igényeknek is eleget tesznek, mint a Fiat autógyár, amely úgy kéri a lámpákat, hogy előzőleg rázásszilárdsági vizsgálatnak vessék alá. Első képünkön: a túlfeszített tartós égetés során győződnek meg a lámpák élettartama felől. Ezt a mun­kát Kiss Antalné ötödik éve látja el. Gondos, precíz munkát igé- Speciális gépek segítségével Németh Mária a molibdén nyel az állványra szerelés. forrasztják a minialkatrésze- csőfelhúzó gép kezelője. (Elek két. Emil képriportja) — Szabályozók hajójában Gavalléros fizető Ui vízműtelepek A Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat 1984- ben mintegy félszáz kilomé­ter hosszú ivóvízhálózatot épít a hozzá szükséges mű­tárgyakkal, vízműtelepekkel. Ezáltal jut jó ivóvízhez töb­bek között Sóstóhegy, Petne- háza, Laskod, Vásárosna- mény, Gergelyiugornya, Var- sánygyüre, Tiszabercel, Pa- szab és a Nyíregyháza mel­letti szabadidő-központ Kaba- lás lakossága. Portalanításra azonban szükség van. Mint eddig a férfi, ezen­túl csupán a ,második’ sze­mély sem kötelezhető erre egyedileg. Joggyakorlatunk eddigi adatai szerint eme munkát a takarítónők sem vállalják óránként száz forintért sem. Elvi állásfoglalásunk tehát: feltalálóinkat arra kell ösztönöznünk, gondol­janak ki egy bioárammal működő — ez a legolcsóbb — szerkezetet, amelynek azt mondjuk: hipp-hopp. És ak­kor volt por, nincs por. A szőnyegek rojtjaival a felta­lálóknak teljesen felesleges törődniük, az éppoly mellé­kes, mint férfi mellén a szőr. Ilyenformán tehetünk csak egy téglát előrevivő, rögös utunkra. Ám, amíg e találmány nincs meg, az ,elsö’ személy törvényjavaslata méltány­landó.” Utóirat: az egész her­cehurca teljesen felesleges. Amíg férfi és nő van a vi­lágon, úgyis marad minden a régiben. M ar-már reflexszerű beidegződéssé válik a szabályozókra pa­naszkodni, pedig egyik-má­sik igen gavallérosan fize­tett annak, aki „meglova­golta”. Ilyennek számított a tejprémium, amely — mi­után betöltötte a felada­tát — vagyis olyan szintre emelkedett a tejtermelés, amennyi a népgazdaságnak éppen szükséges — a múl­té lett. Most már éppen a hiánya miatt sóhajtozhat­nak ott, ahol még most is tovább emelkedett a kifejt mennyiség. Lendülete van ugyanis az ilyen fejlesztés­nek, a szándékkal egy idő­ben nem lehet visszafogni. A timári Béke Termelő- szövetkezet az idén három és fél millió forintot pro­fitálhatott volna a többlet­tej után, és ezt csak rész­ben kompenzálja a felvá­sárlási ár emelése. Az el­nökhelyettes, Petróczi Já­nos azonban nem állt meg a kiesés elemezgetésénél legutóbb, amikor szóba ke­rült a dolog. Szavaiból ki­derült, hogy a tehenészetre irányult nagyobb figyelem másképpen is kamatozott. Három év alatt jelentős ál­lományjavító keresztezést hajtottak végre, és mente­sítették a telepet az egyik legveszélyesebb betegségtől, a brucellózistól. A terme­lési színvonal emelkedése tehát akár a tejprémium másodlagos hasznának is tekinthető. A támogatás ilyenformán történt megszüntetése ki­egészítő intézkedésnek te­kinthető, hiszen az egyik legfontosabb exportcik­l ______ künk, a hús termelését ösz­tönző szabályozó váltja fel. A változás logikája is jól követhető. A kibővített és jól tejelő tehénállomány­ban a szaporulat is maga­sabb, így könnyebben kike­rül a hízóalapanyag. A ti- máriak példájánál maradva elmondható, hogy nagyon gyorsan sikerült az irány­módosítás. Sőt, mivel még maradt hely és elegendő a takarmány is, a húsipartól fogadni tudtak plusz száz fiatal üszőt és bikát bérhiz­lalásra. Kétszáz kilótól öt­százötvenig tartják, és ez­után is megkapják a 11 szá­zalékos ártámogatást. B a már lúd, legyen kö­vér, tartja a mon­dás. Az ösztönző fel­árat nemcsak házon belül lehet kihasználni. A háztá­ji és kisegítő gazdaságok­ban igen élénk lett az állat- tartási kedv a Tisza-parti községben. Alighanem an­nak is köszönhetően, hogy a tsz felismerte: ha meg­szervezi a takarmányellá­tást, és az értékesítést és saját tulajdonaként kiadja a tagnak a borjút, a támo­gatás azután is jár. A ki­adott takarmány árát az elszámoláskor levonják, szálast általában maga ka­szál a gazda, és a tapaszta­latok azt mutatják, hogy mindenki jól jár. Bizonyít­ja ezt, hogy az igény mit sem csillapodik a bocik iránt, féltucatszám visz egy-egy gazda. A tsz pedig elmondhatja: sikeresen vál­tott szabályozóról szabályo­zóra. Esik Sándor H

Next

/
Thumbnails
Contents