Kelet-Magyarország, 1984. március (44. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-02 / 52. szám

1984. március 2. Kelet-Magyarország 3 C py látszik, él a szemlé­let, ami szerint mi szülők, a szükségesnél többet adunk gyerme­keinknek, mert — szól ilyen­kor az indoklás —, ha már nekünk nem jutott, legyen ne­kik ... Kérdés persze: miben akarunk többet adni? Kultú­rában és törődésben, vagy va­lami másban? Kétségtelen, hogy érthető a többet adni akaró törekvés, de ez csak akkor vezethet jóra, ha érezzük, hol is húzódnak az ésszerű határok. Ügy látszik, sokan nem tudják még miből és mennyit kell adni, és gya­kori az az eset is, amikor gye­rekre való figyelést váltjuk meg pénzzel, édességgel, aján­dékkal. A jelek azt mutatják, nagyon is élő ez a probléma. Ezt iga­zolja, hogy az idei falugyűlé­sek egyikén, Lövőpetriben ez a gond a hivatalos beszámolóban is helyet kapott, természetesen úgy, hogy a jelenség a társ­községekre, Papra és Nyírlövő­re is érvényes. „Az utóbbi években — szólt az előterjesztés —, elég sokat beszélünk a takarékosságról. Vajon hogyan érvényesül ez az iskolás gyerekek szüleinél?” A kérdésre adható válaszból ki­derült: a gyerekeknél a kelle­ténél sokkalta több pénz van; ha egy iskolai kirándulásra elegendő lenne ötven forint, akkor a szülők ötszázast csúsz­tatnak a nebulók zsebébe. „Fe­lesleges pazarlás, fényűzés, egymás túllicitálása” — mond­ja erről a beszámoló, teljesség­gel elfogadhatóan. Feltűnő ez különösen akkor, amikor más esetekben — sok­szor persze indokoltan is — arra hivatkoznak a szülők, hogy valami nagyon is sokba kerül. De az már erőteljesen megkérdőjelezhető, hogy a sok édességet adó, a felesleges pénzszórást elősegítők a ma­gasnak tartott térítés miatt nem járatják a gyerekeiket a napközibe, de a befizetendő összeg többszörösét adják oda nekik reggelire, ebédre. A jelenség tehát igaz — nem csak az említett helyeken —, és úgy tűnik: sokszor hiába a józan szó, ha kevesen hallgat­ják csak meg. Mintha nem éreznék, nem tudnák, hogy a nehéz helyzetben, amikor a sok munkával előteremtett pénznek foga van, miként kell lefaragni a valóban nélkülöz­hető fölösleget, annak ponto­sabban egy részét, hiszen ki kívánná, hogy gyermekeink ne egyenek csokoládét, s ne ihas­sanak egy kólát, ha éppen er­re támad ingerük. A falugyűlésen, melyen mindez felvetődött, ma­gam is részt vettem. S ha a jelenségnek nem, de annak örültem, hoey a fa­lu életének egy évét felölelő be­számolóban ilyen, — látszólag talán periférikus — problémák is helyet kaptak. A százezer és millió forintok mellett jól meg­fértek az ötvenesek és ötszá­zasok is. Hiszen a dolgok ösz- szefüggnek, s ha gond a víz­mű megépítéséhez szükséges pénz előteremtése a családok­nál, ha mind több társadalmi munkát kell kérni mondjuk az utak rendbehozatalára, akkor nagyon is helyénvaló az ilyen gondok felvetése. Nem tudom, lesz-e foganatja az intő szónak, de bízom ben­ne, hogy igen. Mert azok az emberek, akik az ennél sok­kalta nagyobb horderejű kérdé­sekben is véleményt, ha kel­lett ellenvéleményt nyilvání­tottak, a mondottakra csend­del válaszoltak. Talán érvé­nyesül majd a mondás: „A hallgatás beleegyezés.” Speidl Zoltán Megcsalva A vonaton halkabb volt a sűrűdve hulló égi korom­nál, melyet úgy látszott, figyel az ablakon át. Az estével ért haza. Otthon is csak ült, sóhajokkal próbálta a csend készsé­gét. Eleredt a könnye. — Mit sírsz? Ő vá­lasztotta. Kenyérkereső volt már, mikor elvette, nem is szólhattál volna semmit, — mondta az öregember. — Különben látni le­Számítógépen a zöldborsó Tudom, a huszadik század vége felé nem illik rácsodál­kozni a számítógépre. Hír­adások jelennek meg arról, hogy külföldön tinédzser ko­rú kis zsenik készítenek ön­állóan számítógépet, a prog­ramok gyártásáról nem is szólva. De mit jelent egy élelmiszeripari üzemnek a modern masina, mit jelent a két évtizede ott dolgozó törzsgárdatagoknak a számí­tógép forradalma? Programozó — 35 alatt Tóth Istvánná, a számító- központ vezetője kalaúzol ki­csiny birodalmán. Közben érdekességként megjegyzi, a napokban látott hirdetést egy országos lapban, mely szerint programozónak lehetett je­lentkezni, kizárólag 35 év alatt... Fiatalok kiváltsága tehát az egyre szélesebb kör­ben terjedő modern techni­ka? A konzervgyár számító- központja is meggyőzhet er­ről, jobbára harminc körüli, vagy az alatti fiatalok irá­nyítják ezeket a bonyolult szerkezeteket. — Eljutottunk odáig, hogy a termelés közvetlen befo­lyásolását és az operatív vál­lalati döntések előkészítéséi is számítógépek segítségéve] végezzük — összegzi egy mondatban a fő tevékenysé­güket Tóthné. — Keresett exportcikkünk, a sűrített al­maié gyártása során közvet­lenül a termelővonal mellett helyeztünk el egy számítógé­pet, amely emberi beavatko­zás nélkül módosítja az al­maié sűrítését, derítését, a segédanyagok hozzáadását. Termeléstől a kutatásig Egyre bonyolultabb műve­leteket bíznak a számítógép­re. A kezdeti adatrögzítés helyett ma már a termelés­ről, az értékesítésről, az ön­költségszámításról, a jöve­hetett azon, hogy rongy, mikor először idejött. Csak úgy hegyeit az ut­cán. De ha ez kellett ne­ki! Jó, hogy adtuk azt a sok pénzt! — füstölgött tovább. — Azokkal a gyere­kekkel mi lesz, ha ezek széjjelmennek? — ke­sergett inkább csak ma­gának az öfegasszony, majd arra gondolt, neki meg az emberének elég volt a boldogsághoz, ha a hombárnak volt annyi terhe, hogy nem tudott elszaladni. S valahogy az egész élettől megcsalva érezte magát, mint az a gyüle­kezet vigaszán élő néni­ké, aki azon kapta a ka­rácsonyi angyalt, hogy a hóra piszkít. Sztancs János A monitorokon számsorok futnak le, az írógéphez ha­sonló billentyűk kezelői nem a szokásos szavakat táplálják a számítógépbe. A modern, világos, esztétikus környezetben bizonyára többet tudnak a Nyíregyházi Konzervgyár egész tevékenységéről, mint magában a termelőüzemben. A szá­mítóközpont hároméves múltva tekint vissza, s a kezdeti próbálkozások után ma már bízvást nevezhetjük forradal­minak azt a változást, amelyet az éppen 30. születésnapját ünneplő gyárba a számítógép hozott. delmezőségről, sőt az idén először a vállalati tervezés­ről szerezhetnek megbízha­tóbb adatokat a gépek révén. — Az értékesítéssel össze­függő információ például megmutatja, hogyan, miért tértünk el a tervezett árbe­vételtől — hallottuk Csizma­dia Lehelné programozó szervezőtől. — Egy tonná­ban számolunk, ezért a mennyiségért megkaptuk-e a tervezett devizát? Elég gyak­ran változnak ugyanis a de­vizaszorzók és a szakembe­rek a számítógép adatai ré­vén minden hónapban napra készen ismerik a gyár leg­fontosabb adatait. Saját kutatási-fejlesztési program kidolgozásán fára­doznak az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottsággal közö­sen: a zöldborsót vitték szá­mítógépre. — A mezőgazdasági ter­mesztéssel kezdjük az ada7 tok betáplálását — említi Tóth Istvánná. — A gép adatokat továbbít arról, hogy milyen legyen az optimáli­sabb vetésszerkezet, a vető­mag minőségét megszabja és főként azt, melyik gazda­ságban mikor érik majd a zöldborsó. Ennek azért van óriási jelentősége, mert csak néhány napig őrzi meg ez a növény legkiválóbb tulajdon­ságait. Fia leérik, romlik a minősége. A konzervgyár sem engedheti meg, hogy egyszerre itt vesztegeljenek a teherkocsik, hiszen a terme­lés folyamatosságán túl a zöldborsót is a legmegfele­lőbb időben kell beszállítani. Sok-sok millió forintot taka­ríthat meg a gyár már ennél az egy növénynél is. Befogadták mint családtagot Nagy Zsuzsa programozó matematikus szakavatott is­merője a számítógépeknek. Angolul tanul, hogy értsen a gép nyelvén, és mielőbb el­sajátítsa a számítógép sajá­tos szókincsét, amely egyet­len beszélt nyelvre sem ha­sonlít. — Minden adatot, amelyet a gépre viszünk, leellenőriz­zük és próbasorral futtatjuk le a programot. Ha jól síké­ről, ez öröm nekünk is, mert utána a gép — másodpercen­ként egymillió összeadást, ki­vonást végezve — szédületes sebességgel elvégzi a rábízott feladatot. Jönnek tanulmányozni a nagykőrösi, debreceni, békés­csabai, szegedi, kecskeméti, hatvdni konzervgyárból is a nyíregyházi tapasztalatokat. A raktárgazdálkodást is ha­marosan a számítógépre bíz­zák, megszüntetve ezzel az üzemrészekben a kartono­zást. Számítógépet visznek a vajai és tyukodi üzemükbe. A beérkező nyersáru adatait is gép dolgozza fel. A min­dennapi használat eszköze lett a számítógép, amelyet a húsz éve itt dolgozó is be­fogadott, mint. kedves csa­ládtagot szokás. Tóth Kornélia Számadás után MILYEN ÁRNYALTAN; és sokoldalúan lehet be­szélni olyan száraz dolgok­ról, mint az aszály, vagy a szigorodó közgazdasági környezet? Ezen utóbbi már nem tudom, meddig szigo­rodhat még? Zárszámadási beszámolókat végighallgat­va, elolvasva azt látni, hogy új fegyver került egyes gazdálkodók kezébe. A sze­gény időjárás mellett most már a szabályozók is sza­badon szidhatok, egyikük sem szólhat vissza. Ahol egyikükről sem esett szó, ott hál’ istennek jutott idő arra érdemes cselekedetek­ről megemlékezni, öröm tudni, hogy még mindig akadnak olyan termelőszö­vetkezetek, ahol az idén is részesedni szeretnének a gabonaprémiumból. Hu­szonöt százalékkal kell eh­hez többet aratni, de Nyír­bátorban annak ellenére is terv, hogy tavaly az elő­ző évhez képest majdnem egyharmadával termeltek többet. Tímáron, ahol 1983-ban a megyei búza­rekord megszületett, szin­tén szeretnék egynegyedé­vel megfejelni a dicséretes csúcsot. A KÉT PÉLDA MELLÉ még sorakozhatna néhány, de mindegyik ékes bizonyí­ték lenne arra, hogy igen jelentős tartalékok vannak még feltáratlan. Jó példa az olyan tsz, ahol évről év­re dőlnek meg a rekordok, de van ennél beszédesebb is. A nyírtelekiek néhány éve még annyira nyakig ültek az adósságban, hogy akkori vagyonuk sem lett volna elég fedezetnek. Nem csak az volt művészet, hogy ennyi kölcsönt meg tudtak szerezni, hanem az, hogy az idén már szép nyereségről számolt be az új vezetés. Hogyan hozott a pénzteme­tő buji tsz hatmillió nye­reséget? Most, amikor szi­gorodunk és szigorodunk..., amikor a saját források lassan elapadnak, a pénz­ügyiek nyelvén fogalmazva. A BAJ CSAK AZ, hogy sem földrajzi, sem arany­korona szerinti vonal nem húzható a megye térképé­re, megindokolni a sikert, vagy a kudarcot. Ajakon, Kéken, Nyíribronyban, Porcsalmán meglepetés volt a csőd. Őket, és a hasonló sorsú tsz-eket hirtelen „víz­re vitte” az alma, vagy a krumpli, amelyre ugyan­annyit költöttek mint más­kor, de a bevétel elmaradt, vagy tényleg a szárazság miatt, vagy a piac vált hir­telen kiszámíthatatlanná. A gyorsított eljárás, amellyel a minisztérium segített el­ismerte a rajtuk kívül álló okokat, és vezetőiknek n.em kellett szégyenkezni az idei zárszámadáson. Nem mond­hatták el magukról ugyan­ezt a tartósan veszteséges­nek minősített termelőszö­vetkezetek. Semmivel nem magyarázható az eredmé­nyesen gazdálkodó nyír­egyházi közös gazdaságok mellett krónikusan veszte­séges orosi Váci Mihály Tsz esete. Sorolhatnánk ide Ömbölyt is, bár ott mintha megcsillant volna a re­ménysugár. Kérdezhetnénk, mi lesz Ököritófülpösön ? A sorrendben hátul kullogok köre és névsora egy kis túl­zással állandónak mondha­tó. NINCS MÉG MINDIG ELÉG KÖZEL A TAGHOZ a közvetlen érdekeltség. Ez a mondat egy zárszámadá­son hangzott el, és tegyük hozzá, egy jelentős nyere­séggel záró gyűlésen. Fo­kozottan igaz ez a kudarcot kudarcra halmozó gazda­ságokra. Az önelszámoló egységek bevezetése érde­kes módon ezeken a helye­ken késik, itt pusztít leg­jobban az aszály, itt okoz­zák a legtöbb kárt a szabá­lyozók. Kevesen vannak szerencsére, és a többség példája meggyőző: a válto­zásoknak igenis elébe lehet menni, a szabályozókat meg lehet lovagolni, pályá­zat útján rendkívüli és magas béremelést lehet el­érni, (lásd: Tiszavasvári Munka Tsz), és lehet biza­kodóan a jövőbe nézni. Ésik Sándor A kad-e irigye a da- daiaknak? Nem tudom. A töp­rengésre késztető kér­dés akkor fogalmazó­dott meg bennem, mi­kor a mai téli falusi es­tékről kérdezősködtem. A megyénk nyugati csücskében búvó falu­ban sem remélhettem, hogy a régi népélet itt­felejtett zárványaira bukkanok. A fonókról a fiatalok legfeljebb csak hallomásból tudnak, a tanyázás, szomszédolás is ritka manapság. Hol tölthetik estéjeket a tiszadadaiak? A csa­ládok munka után a ház körül foglalatoskodnak, vacsora után tv elé ül­nek, elalvásig nézik a műsort. Aki szeretne ki­mozdulni, az bekopog­hat a művelődési ház­ba, ismerősökre akadhat a vendéglőben, benyit­hat az iskolába. A téli estéken marad a vendéglő, a művelő­dési ház és benyithat­nak az iskolába. Este az iskolába? Miért éppen oda? A dadaiak tudják a választ. Az emeletes iskolát az évek során nem azért. növelték majd’a duplájára, hogy a tanórák után csend tanyázzon falai között. Nem azért korszerűsítet­ték a fűtést, hogy a ba­rátságos termek fekete ablakszemekkel bámész­kodjanak az esti járó­kelőkre. Kevés helyben a munkaalkalom, sok az eljáró, de nem az elvá­gyó. A lakossági fel­ajánlások, társadalmi munkák legalábbis erről árulkodnak. Értelmes célokért nem sajnálták erejüket, idejüket a da­daiak. A tornaterem pontosabban a tornatér építésével kezdődött Esték minden évekkel ezelőtt. Részben vállalatok tá­mogatásával sikerült be­szerezni a tetőszerkezet elemeit. A fedett torna­tér köré azután falakat emeltek ... Ennek már három éve. Azóta az őszi idők beköszöntével nincs olyan óra, amikor zárva tartanák. A téli napokon az át­lagosnál is nagyobb a forgalom a mini torna- csarnokban. A testne­velésórákon és az atlé­tika-, röplabdaedzéseken kívül hetente két dél­után a tömegsporté. Péntek este a futballis­ták „bérlik” a termet. A hétfők változatosak. Minden érdeklődő dadai mozoghat kedvére. A röplabdázók nem zavar­ják a bordásfalakon füg- geszkedőket, a sarokban felállított asztaloknál pingpongozókat. Egyre gyakrabban érkeznek szülők gyerekeiket ké­zenfogva. Az óvodások, kisiskolások anyuka, apuka segédletével buk­fenceznek, kötelet mász­nak. A felügyelettel megbízott tanárok örül­nek ennek. A falunak épült tornatermet a la­kosok apraja-nagyja a magáénak érezheti. Az iskolabővítéssel született az új könyvtár is, amely a múlt év ősze óta kettős szerep­kört lát el: szolgálja az iskolásokat és a felnőtt olvasókat egyaránt. Az ifjúsági könyvtárszoba délelőtt rendhagyó iro­dalomórák helye, dél­után olvasóterem, ahol kedvükre böngészhetnek a polcokon sorakozó könyvek között a tanu­lók. Á téli estéken te­hát látogatott a dadai általános iskola. Az általános művelődési központok mintájára leleménnyel igényeikre szabottan ön­álló „modellt” készítet­tek. A falu szellemi éle­tében ismét központ, a szabad idő hasznos el­töltéséhez mértékadó lett az iskola. Bevallá­suk szerint még csak sejtik, hogyan lehet ezekkel a maguknak te­remtett feltételekkel jobban élni. Reszler Gábor • • és milliók

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents