Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-11 / 35. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. február 11.^^ Kedves Barátom! A legutóbbi politikai vitakörön, miután megbeszéltük gazdasági helyzetünk egynéhány dolgát, azt fejtegetted: jó-jó, de miért nem szólunk egy sor olyan dologról is, amely irritálja a közvéleményt. Es sorolni kezdted: honnan van ennek az országnak annyi pénze, hogy rossz filmek készüljenek egyre-másra? Hogyan lehet megtorlatlanul — mert erről nem volt eddig szó! — az olyan pazarlás, amit a tévé mutatott? Miért kell nekünk vásárolni a tucatnyi fajta dollárba kerülő cigarettát és konyakot, amikor a más oldalon korlátozzák az importot? Honnan . van anyagi arra, hogy kóklernek tűnő „művészek” állami dotációval készítsék senkinek nem kellő műveiket? Miért kell a stadionban délután teljes díszkivilágításban edzeni tizenéves gyerkőcöket? Hogyan tűrhető, hogy üzleti meggondolások alapján napvilágot lássanak olyan irodalmi művek, melyek nemcsak korszerűtlenek, hanem egyszerűen ártalmasok? És mondtad, szenvedéllyel, kérdeztél emelt hangon. Mit is mondjak? Sok dologban egyet is értettem veled, s ha úgy hozta volna a sors, még meg is tudtam volna toldani a dolgokat. Ami akkor visszatartott, az az volt, hogy a végkövetkeztetéseddel nem értettem egyet. Mert summázatod ez volt: ha mindez nics, akkor nem kell talán árat sem emelni, akkor élhetnénk úgy, ahogy eddig. Vagyis nyugodtabban, elegánsab- ban, könnyedébben. Mindaz amit elmondtál: igaz. De meggyőződésem, hogy nemcsak azon múlik a mai gazdasági helyzet, hogy sokfelé pazarlunk, s hogy gyakorta meggondolatlanul adnak ki milliókat. Ezen is. De nem volna jó, ha csak erre akarnánk fogni mindent. Vitathatatlan: több szigor kell, ami lefogja az élet bármely területén tékozlók kezét. De több szigor kell ahhoz is, hogy a valódi okok rajtunk múló részét megszüntessük. Mert hozzátehetted volna azt is: munkaidőnket sokfelé nem dolgozzuk ki. A termékszerkezet váltása vontatott. Egyes vezetők alkalmatlanok az újmódi feladatok végrehajtására. Gazdasági emberekben még nem mindenfelé vert gyökeret a piac fogalma, jelentősége. Lassú és kényszeredett az újítások, találmányok alkalmazása. Más szóval: milliárdos hiányok származnak abból is, hogy a termelő szférában korántsem megy olyan egyszerűen a váltás, mint ahogy vártuk. De ne feledkezzünk meg a nagyvilág dolgairól sem. Tagadhatatlan: nem fordult számunkra kedvezően a világpolitikai és a világgazdasági helyzet. Ha mindezt így összerakjuk, akkor kezd kerekedni a kép. Így lesz csak igazán egységes a kép: miért is kell népszerűtlen intézkedéseket hoznunk — feltehetően még jó ideig. Amikor ideértünk a vitában, akkor új nézőpontot hoztál elő. örültem neki, mert így még kritikusabb lett a vita. Azt mondtad: jó, ha ez mindenkit érint, akkor kénytelen vagy elfogadni. De mondjam már — szólítottál fel —, honnan van mégis az embereknek megfejthetetlen forrásból származó sok pénze? És magyaráztad a szerinted nem tisztességes pénzből emelt házak, hétvégi telkek, kocsik sztoriját. Való igaz. A nehézségek nem mindenkit egyformán sújtanak. De jó tudni, a legtöbben a munkával szerzik a többletet. Ez nem ingerelhet senkit. A tisztességtelenség viszont igen. Magam is úgy érzem, több erély kellene, hogy egyeseket elszámoltassanak. De hát minden, amiről szó volt, nem tőlünk független ügy! Ha jól körülnézünk, a te általad említettek, s az én példáim egyaránt feltételezik a szorosabb, demokratikusabb társadalmi kontrollt. Munkában, tervezésben, alkotásban, filmgyártásban, pénzszerzésben, pénzköltésben egyaránt. Szólni kell tehát, vitázni, szenvedélyesen. ' Saját dolgainkat más nem oldja meg. Se a gazdaságban, se a társadalmi élet szféráiban. Talán azért is jó, hogy szóba került a vitakörben, s jó, ha beszélünk róla másutt is. De a legjobb, ha cselekszünk. Ezért is számítunk mindenkire, akit szenvedélyes elkötelezettsége jobbító vitára, életalakító cselekvésre serkent. Üdvözöl: Kéri Tibor területi bizottsági elnökkel a kereskedelmi kamaráról m Előbb tisztázzuk: Ön, mint a debreceni székhelyű Biogal Gyógyszergyár igazgatója, egyben betölti a Magyar Kereskedelmi Kamara észak-alföldi területi bizottságának elnöki funkcióját. Milyen hátteret tudhat maga mögött? — Három megye, Szolnok, Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár azon gazdálkodó egységeit, amelyek tagvállalatai a Magyar Kereskedelmi Kamarának. Ha ide számítjuk azokat a gyáregységeket is, amelyek a területen működnek, száznál jóval több termelő és kereskedelmi vállalat, szövetkezet képviseletében látom el munkámat. A A név megtévesztő lehet. A Kereskcdel- w mi Kamara olyanfajta vállalatközi szervezetet sugall, amelynek fő feladata a kereskedelem fejlesztése. Azonban éppen a tagvállalatok összetétele mutatja, hogy ettől jóval többre vállalkoznak. — Valóban. A Kamara önmagában régi intézmény az országban, s amikor szocialista körülmények között, 1948-ban életre hívták, akkor főleg a nemzetközi kapcsolatok építésében végzett jelentős munkát. Bár ez a tevékenység továbbra is fontos, azonban az 1980-as kibővített feladatkör szerint ellátjuk a tagság érdekképviseletét az ágazati, helyi és országos gazdaságirányító szervek előtt. Érdekközvetítést végzünk a gazdaság- irányító szervek és a vállalatok között, valamint az egyes tagvállalatok körében. Feladatunk olyan információkat, szolgáltatásokat nyújtani, amelyek a nehezebb gazdasági környezetben is képessé teszik az eredményesebb gazdálkodást. Mindez felvetette a vállalati kör növelését, s ezzel párhuzamosan a központi irányítás oldását. A Vagyis megteremtette a területi szerve- w zetek létrehozásának alapját. — A fokozatosság ezt eredményezte. Előbb — az egyes tervezési-gazdasági régiókra bontva — összekötő bizottságokat hozott létre a Kamara, majd ezek területi bizottságokká alakultak. A Sokan csak megyei szemmel gondol- w kodnak. Miért nem ehhez az államigazgatási egységhez kapcsolódtak? — Okos és hasznos lépés volt a területi szervek létrehozása, hiszen egy-egy régióban közös gondok vannak, a termelés jellege is hasonló (mi például mezőgazdasági területen tevékenykedünk), azonban az erőket már nagyon szétforgácsolná, ha csak egy-egy megyére korlátoznánk á munkát. Kis ország vagyunk, a vállalatok közötti kapcsolat, együttműködés így jobban érvényesül. A Milyen anyagi bázisa van a Kamará- w nak? — Nem üzleti vállalkozásról van szó, azonban a taglétszám növekedésével lehetőség volt az anyagi önállóság megteremtésére. A vállalatok tagdíjait tulajdonképpen közvetve, a legkülönbözőbb módon visszajuttatjuk, amikor segítjük őket a gazdálkodási feladatok végrehajtásában, az információk közvetítésében, egyeztetünk közöttük, képviseljük érdekeiket. A A kamarai munkát kevésbé ismerők a w hajdanvolt GYOSZ, a Gyáriparosok Országos Szövetsége tevékenységére utalnak vissza, amikor a vállalati érdekvédelemről hallanak. — Nyilvánvaló, hogy létezik sajátos vállalati érdek, amit szociális körülmények között képvisel a Kamara. Azért, hogy az érdekvédelmi, érdekegyeztetési feladatunknak eleget tegyünk, a magyar intézményrendszerbe kell beépülnünk. Nem formális dologról van szó, amikor az irányító szervek, a párt és a kormány egyre jobban támaszkodik a Kamarára, mint a vállalati véleményeket összegyűjtő, közvetítő szervre. Szerepünk van a rendeletek előkészítésében, a gazdálkodási kérdések megítélésében, de kikérik véleményünket a szabályozás változtatásánál, az általános problémák rendezésénél. A Mindez országosan igaz, de hogy kap- ^ csolódik a területhez? — A Kamara vezetése erősen demokratikus, szeretné mind szélesebb körben megismerni a véleményeket. Más kérdés, hogy van-e elég idő a vélemények kifejtésére. Egyre inkább elkerülnek vidékre, az egyes területi Jaizottságokhoz az anyagok, bár meglehet, hogy mindnél széles körű konzultá„Ellátjuk a tagság érdekképviseletét az ágazati, helyi és országos gazdaságirányíté szervek előtt. Érdekközvetítést végzünk a gazdaságirányító szervek és a vállalatok között, valamint az egyes tagvállalatok körében. Fel- adatunk olyan információkat, szolgáltatásokat nyújtani a tagvállalatoknak, amelyek a nehezebb gazdasági környezetben is képessé teszi őket az eredmé- _ nyesebb gazdálkodásra.” ciót nem tudunk kialakítani. De eljutunk olyan vállalati körhöz a szakbizottságokon keresztül, hogy mérvadó véleményeket tudunk összegyűjteni. A A területi jelleg mindenképpen kapcsolatot tételez fel a megyei szervek és a Kamara között. Milyennek látja ennek alakulását? — Nem az udvariasság mondatja velem, hogy kitűnő kapcsolatokat sikerült kiépítenünk a Szabolcs-Szatmár megyei párt- és tanácsi szervekkel. Azzal, hogy részt vesznek az elnökségi üléseinken, kifejtik véleményüket, máris teljesül a területi bizottság olyan feladata, amely a helyi érdekek egyeztetését, továbbítását kéri tőlünk. A megyei tanáccsal a múlt évben együttműködési megállapodást írtunk alá, amelyben meghatároztuk azokat a főbb területeket, ahol kölcsönösen hasznos lehet a kapcsolat tartása, bővítése. A tanács kereskedelmi osztályával így szinte napi munkakapcsolatot lehet kiépíteni. Tisztában vagyunk azzal, hogy egyedül jelentősebb területi gondot nem tudunk megoldani, azonban ezek jelzésével, a megoldásra való törekvéssel mindenképp számolni kell. Említhetem a megye mostani nagy gondját, az alma termelését, eladását is, amiben érezzük feladatainkat. A Ez — országos nézőpontból — egyedi w jellegű gondnak is tűnhet, még ha százezrek közérzetét befolyásolja. — Ha ténylegesen általánosíthatók az egyedi gondok, akkor természetes a kiállásunk a vállalatok mellett. így szorgalmazzuk — indokolt esetben — az önálló külkereskedelmi jog elnyerését is. A Jogok, lehetőségek. Mintha többet be- ^ szélnénk a lehetségesről, mint arról, ami megvan. — Nem lehet kikerülni ezeket a kérdéseket, hiszen a területi bizottság napjainkban juthat el arra a szintre, hogy megerősödjék, önálló eredményeket mutasson fel. Természetesen nem valamiféle öncélú eredménymutogatásra törekszünk, csakis másokkal közösen, a jobb gazdálkodás érdekében. A Ami megyénk három országgal határos. ^ Mégis számtalan fórumon elhangzik, hogy a határmenti kereskedelem lehetőségeit korántsem használjuk ki. Van ebben feladata a Kamarának? — Nem is kevés. A határmenti gazdasági kapcsolatok erősítése évek óta szorgalmazott minden szinten. Kedvező, hogy ebben elvileg a szomszédos országokban élő partnerek is egyetértenek, azonban a gyakorlati megvalósítás jóval nehezebb, mert nagyon sok — és eltérő — érdek egyeztetésére van szükség. Az ésszerű gazdasági eredményeket kell bemutatnunk ahhoz, hogy jó fogadtatásra találjunk. A Beszéljünk néhány megyei sajátosság- w ról, ami nyílván a Kamarától, a területi bizottságtól másfajta megítélést követel meg. Ennek egyike éppen az Ön által említett mezőgazdasági jelleg. Amíg az iparvállalatok nagy része tagja a Kamarának, addig a mezőgazdasági üzemek kevésbé vesznek részt a munkájában. — Engedje meg, hogy itt inkább a lehetőségeket villantsam fel. A magyar mezőgazdaság — ahogy a gyakorlat igazolja — egyre inkább érzékeny a nemzetközi kereskedelemre. A távlati gondolkodásban, a termelési szerkezet alakításában ezért nem lehetnek mentesek a nemzetközi piaci hatásoktól az üzemek vezetői. Mindezt a kamarai információkkal, az általunk nyújtott szolgáltatásokkal ellensúlyozhatják. Korántsem akarjuk átvállalni a mezőgazdasági érdekvédelmi szervek szerepét, de mezőgazdaság és ipar kapcsolatában, a külkereskedelmi magatartás közvetítésében, a nyelvtudás bővítésének szorgalmazásában sajátos lehetőségeink vannak, amelyeket jól hasznosíthatnak a mező- gazdaságban dolgozó üzemek. Szabolcs-Szat- márból is van olyan termelőszövetkezet, amely tagjaink közé tartozik, sőt szövetkezeti elnök is található a területi bizottság elnökségében. A Az ipar szerkezetére jellemző, hogy vi- v szonylag kevés az önálló vállalat, a megyében sok gyáregység működik. Bár a vállalati központok többsége tagja a Kamarának, de mit tehet a gyáregység, hogy érezze a kötődést? — Az említettek nemcsak szabolcsi gondot tükröznek, hanem a másik két megyében is lehet hasonló problémákat találni. Mindez éppen a korábbi, szinte teljesen mezőgazdasági jellegből adódik, hiszen csak az utóbbi egy-két évtizedre jellemző az intenzív iparfejlődés. Tény, hogy a kamarai szervezet elsősorban az anyavállalat jogán ad lehetőséget a részvételre. Ennek egyes hatásai, hátrányai eléggé kézzel foghatóan jelentkeznek, s megmutatják a szükséges lépéseket is. Szeretnénk ugyanis a gyáregységi részvételt a mainál intenzívebbé tenni, amihez talán szervezeti megoldások is kellenének. Érthető, hogy az önálló vállalat aktívabb, sokkal inkább magáénak érzi a Kamarát, s ezen belül a területi bizottságot. Elég annyit felhozni erre, hogy a központban döntenek a kereskedelemről, oda futnak össze a külső szálak, s a gyáregységeknek sokszor csak a puszta végrehajtó szerep jut. Feladatunk, hogy nagyobb hangsúlyt adjunk azoknak a központi törekvéseknek, amelyek a vállalaton belüli önállóságot támogatják. Nem lehet közömbös a nagyon sok gyáregységi vezető véleménye, hiszen olykor a gyakorlati megvalósítás eredményessége éppen az ő magatartásukon múlik. A Vannak olyan vélemények is, hogy a v Kamara inkább a nagyvállalatokat tömöríti, az ő érdekükben szól. — Ha más nem, a magam példája cáfolhatja ezt. A Biogal közepes vállalat, így személyemben sem képviselhetem az úgynevezett nagyokat. Egyébként helyesebb úgy fogalmazni, hogy a Kamara vállalatcentrikus, legyen kicsi vagy nagy vállalatról szó. Ahol sérelem éri a nagyot, ott annak az érdekét védi, de ha a kicsi érzi ugyanezt, akkor érte vállal feladatokat. S hogy ismét szabolcsi példát hozzak: tagjaink sorába két nyíregyházi kisszövetkezet is belépett. Amikor alakultak ezek az új szervezetek, éppen a kereskedelmi Kamara volt az, amelyik kereste az új vállalkozási formák érdekvédelmét. A A működést nagyban befolyásolja, hogy ^ milyen feltételeket teremtenek számára. Az észak-alföldi területi bizottság székhelye Debrecenben van. Mi található ott, s mi jut el az egyes megyékbe? — Kezdetben önálló helyiségünk sem volt, ez nyilván befolyásolta működésünket. A Csokonai Színház felújítása után a Vöröshadsereg útján megürült helyiségeket kaptuk meg, amelyekben már megfelelő elhelyezést teremtünk a területi bizottságnak. Függetlenített titkárral dolgozunk, aki tartja a kapcsolatot a vállalatokkal, a megyei szervekkel. A debreceni helyiségekben mód nyílik előadások, konzultációk szervezésére is. Ám úgy tartjuk helyesnek, ha az egyes megyékben, városokban is ott legyünk, s éppen ennek jegyében tartottuk legutóbbi elnökségi ülésünket Mátészalkán. A rendezvényeket is megosztjuk a megyék között, egy-egy előadást az érdeklődésre való tekintettel szervezünk a területen. Egyes szolgáltatásainkkal, mint a nyelvoktatás, az egységes termékazonosító kód bevezetése, a védjeggyel kapcsolatos tudnivalókkal szintén a területen, a megyeszékhelyeken kívánunk megjelenni. Köszönöm a beszélgetést. Lányi Sotond Í HÉTVÉGI^ INTERJÚ Jj KM
