Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

1984. február 11.

Kelet-Magyarország

3

Önkéntes szülők — dicsfény nélkül

T

alán a szakemberek megrónak" a saját kifejezésért: önkéntes szülők. A hivatalos nyelv nevelőszülőnek jelöli azokat, akik állami gondozott gyermeket fogadnak családjukba, s neveléséről- akár az igazi, vér szerinti szülők, gondoskodnak, önként vállalják a szülői szerepkört — olyanok is, akiknek van saját gyermekük, olyanok is, akiket a sors megfosztott, vagy meg sem ajándékozott a gyermeki örömökkel.

Első látásra úgy tűnik, mindez magánügy, ki hogyan igyekszik teljesebbé tenni életét, kiterjeszteni gondoskodását, szeretetét olyanokra, akik eddig melegség helyett közönyt, ridegséget, elutasítást kaptak a vér szerinti szüleiktől. Mégsem csupán magánügyről van szó, társadalmi problémáink egyike, hogy évről évre növekszik azoknak a fiataloknak a száma, akiket más megoldás híján állami gondozásba kell venni.

A megyében az elmúlt évben 2700 állami gondozott gyermeket tartottak nyilván a gyám szerepét ellátó gyermek- és ifjúságvédő intézet munkatársai. 950 gyermek él családias körülmények között 563 önkéntes nevelőszülőknél. Nem megnyugtató azonban, hogy 1978 óta hullámzó, az utóbbi két évben pedig szembetűnően csökken azoknak a száma, akik az önkéntes szülői hivatást vállalják.

Miért csökken az önkéntes szülők száma? Talán a szeretet lángja állítódott takarékra, vagy épp hogy pislákol? A gyermek- és ifjúságvédelmi intézet hivatott megyei szakemberei szerint nem erről van szó, sokan vállalnák továbbra is állami gondozott gyermekek nevelését, mert teljesebbé válna a családi életük, jó hatással lenne a saját gyermek fejlődésére is. Az okok egy része a felgyorsult városiasodással — a megnövekedett munkalehetőségekkel — magyarázható. Mind több nő áll munkába megyénkben is, márpedig a gyermeknevelés kulcsszereplője továbbra is a nő, az anya.

Az is meggondolkoztatja a gyermeket vállani akaró szülőket, vajon nem fog-e ki egy olyan lelkileg, érzelmileg sérült apróságot, akivel majd megygyűlik a baja. Némely szülőnél az is szerepet játszik, hogy az állami gondozott gyermekeknek egy nagy százaléka cigány, s nem mindenki tudja túltenni magát a valós, vagy tudat alatti előítéleten.

Mindezek ellenére a gyermek- és ifjúságvédelem megyei szakemberei az oktatási dolgozókkal és a társadalmi szervekkel együtt nem adták fel a reményt, hogy megállítsák a nevelőszülők táborának lassú apadását. Azt is el szeretnénk érni, hogy minél több fiatal szülő fogadjon állami gondozott gyermeket otthonába, javuljon a nevelőszülők korösszetétele. Jelenleg a szülők egynegyede 35 éven aluli, ötven-ötvenöt százaléka 35—50 éves, míg minden ötödik ötven éven felül van. Az újabb önkéntes szülők felkutatásában, kiválasztásában sokat segíthetnek az iskolák is, de a legnagyobb tennivalók a megyei, gyermek- és ifjúságvédő intézetre és az alkalmazásukban álló húsz főhivatású nevelőszülő felügyelőre hárulnak.

M

unkájuk szerteágazó és felelősségteljes. Űk a felelősei annak, hogy valamennyi nevelőszülőnél élő állami gondozott gyermek olyan szülőkhöz kerüljön, akik nemcsak szeretik a gyermeket, hanem a család légköre, a lakás felszereltsége is megfelelő, a szülői hivatásra való érettsége is eléri a kívánt szintet. Az önkéntes szülők táborát ezért nem mindenáron és a számok bűvöletében kívánják növelni, hanem a minőségi követelmények szerint. Az önkéntes szülők glória, dicsfény nélkül nevelik az „idegen” gyermeket, akik többsége az évek során édes gyermekké változik.

Páll Géza

ALMAHOLNAP

Nem önmagában kincs

Vajon hű-e a kép, amit magunkról alkotunk? Vajon teljesen alapos-e az a sok sirám, amely megyénk termelésének egyik alapjával, az almával kapcsolatos? Ha a kérdésre magunk válaszolunk, fennáll az elfogultság veszélye. Ezért volt hasznos néhány hiányossága ellenére az a tanulmány, amelyet az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársai készítettek, és terjesztettek elő nemrég a megye szakmai közvéleményének.

és gazdálkodási viszonyokkal, mindenekelőtt a szabad- áru-forgalommal, és a több- csatornás értékesítés rendszerével. A finanszírozás., rendjének követnie kellene a többször felhasznált ládák, csomagolóeszközök valóságos értékviszonyait. Rengeteget segítene a ládák minőségének javítása, újfajta csomagolás bevezetése.

A bevezetőben megtudhatjuk, hogy nálunk található az országos gyümölcsterület 26 százaléka, a téli alma mennyiségének mintegy fele. Ennek megfelelő az is, hogy az exportból kétharmaddal részesülünk. Az ágazat jövedelmezősége körülbelül tíz éve folyamatosan romlik, mert a felvásárlási árak viszonylag állandóak, a termelési költségek viszont meredeken emelkednek.

Hiányzó

feltételek

Szabolcs-Szatmárban a nagyarányú gyümölcstelepítés több mint kétévtizedes múltra tekint vissza: Hiába

tudjuk, hogy mennyit hozott ez a megyének, azt későn vettük észre, hogy az ország az 1,2—1,3 millió tonnás almatermésre nem készült fel. Hiányoznak a megfelelő feltételek. Az elegendő munkaerő, a tartósító üzemek, a szállítókapacitás, a fejlett marketingtevékenység, és ami a legfontosabb; az exportpiac. Az extenzív alma- termesztés fejlesztése és a

Tahi Józsel arcképéhez

S

zerte az országban vajon hányán ismerik és tisztelik a nyírbátori Tabi Józsefet? Bizonyára nagyon sokan, hiszen az ötvenes évektől napjainkig számos helyen letette a „névjegyét”. Az egykori pesti fiú útja Győrből vezetett Nyírbátorba. Szívből vallja, hogy itt „eresztett gyökeret” és nyugdíjasként is itt él majd, munkasikereinek színhelyén.

Amikor mesél az unokáinak, vagy élménybeszámolót tart fiataloknak, meleg hangon mindig elmondja, hogy a Duna partjáról indult és némi kitérővel érkezett a folyó nélküli Nyírbátorba.

Az Óbudai Hajógyárban lakatosként dolgozott. Szervezett munkásoktól kapott útravalót színes és változatos életéhez. Katonatisztként szolgálta a közösséget a Dunántúlon. A Nyírbátori Járási Tanácsnál (a januárban megszűnt járási hivatal jogelődjénél) előbb népművelési előadóként, később személyzetisként dolgozott. Hosszúak voltak a napjai: éjszakába nyúlóan olvasott,

művelődött, tanult, hogy kijelölt hivatásának eleget tehessen.

Aztán amikor megalakult a munkásőrség Nyírbátorban, őt nevezték ki parancsnoknak. Egy negyed századig állt ezen a poszton. A fiatalok százait nevelte, formálta, mindig megtalálta a hozzájuk vezető utat. Sok fiatal munkásőr a javaslatára lépett be a pártba. A város ifjúgárdistái az ő közreműködésével értek el megyei és országos sikereket. A határőr fiatalok részben általa ismerték meg és kezdték tisztelni a munkásőröket. Esténként, éjszakákon át, meg hét végeken is

dolgozott, hogy az általa vezetett munkásőr egység sikereket érjen el. A sikerek egyik állomására tavaly érkeztek: a munkásőr egység kollektívája a városi tanácstól megkapta a Pro Űrbe díjat. A jó légkörben vezényelt egység sok-sok társadalmi munkával valóban hozzájárult a város fejlődéséhez.

Tabi Józsefet a közelmúltban bensőséges ünnepségen búcsúztatták nyugállományba vonulása alkalmából. A sok baráti ölelés mellett magas kitüntetést is kapott. A Szocialista Magyarországért Érdemrenddel tüntették ki.

(n. 1.)

hatalmas termés elfedték a hatékonysági hiányosságokat, ezek csak az elmúlt években bukkantak elő.

Az élenjáró nemzetközi gyakorlatban hektáronként

25—30 tonna számít magas színvonalnak, míg nálunk a 15—18 tonna az átlag. Ami a fejlett alma termesztéssel rendelkező országokban egy mázsa almához egy-két munkaóra szükséges, nálunk négy-öt kell. A hazai alma- termesztés fejlesztésének mennyiségi nézőpontja háttérbe szorította a minőségi fejlesztés követelményét, amely a továbbiakban a kínálati piac viszonyai között sorsdöntő kérdéssé vált.

Az Agrárgazdasági Kutató Intézet szerint a kedvezőtlen termőhelyen álló korszerűtlen ültetvények fokozatos selejtezése és az új almások területének szakszerű kiválasztása az egyik első lépés, a korszerű almaágazat kialakításának. A fajtaösszetétel átalakításánál a szállítást jól tűrő, keményhúsú fajták bevezetése a célszerű. A szüreti idő széthúzásához szélesíteni kell a fajtaválasztékot, mert egy-egynek az optimális sze- dési ideje két hét. A minőség megőrzésére még árnyaltabb bérezéssel lehet törekedni.

Felülvizsgálatra szorul a jelenlegi göngyöleggazdálkodás. Ez ugyanis nem egyeztethető össze a fejlett áruÁ tárolás tartalékai

Sok tartalék van a tárolás korszerűsítésében. Fokozottabban kellene törekedni a jelentős állami támogatással épült tárolók saját erőből történő felújítására, rekonstrukciójára és cél szerinti használatára. Az újonnan épülő tárolóknál kívánatos lenne, hogy közülük minél több szabályozott légterű legyen. A megyében legalább 130—150 ezer tonna használható tárolókapacitásra lenne szükség. A tárolók átalakítására kellene összpontosítani a rendelkezésre álló pénzt.

Nagyobb szerepet kaphatna a termés levezetésében a feldolgozás fejlesztése. A jelenlegi 230—245 ezer tonnás ipari kapacitást 300 ezer tonnára kellene növelni. A feldolgozás — költség, jövedelem viszonyai javíthatók a céltudatosan ipari minőségű termelés költségmérséklő részarányának növelésével. Az öreg, vagy más okból ki- selejtezésre váró almaiterüle- teken felesleges étkezési minőségű célra növényvédelmet folytatni.

Legcélszerűbbnek a sűrítményfeldolgozás kínálkozik. Ennek érdekében a legfejlettebb nyugati technológiákat érdemes tanulmányozni. Az almának üdítő ital céljából történő feldolgozása egyébként fontos exportlehetőségeket teremtene azzal, hogy a bogyós gyümölcsök levéből többet adhatnánk el külföldön. Fel kellene tárni az alma alacsony alkoholtartalmú üdítő italként való feldolgozásának lehetőségeit. Az érvényes adózási rendszer és a költségvetési előírások súlyos feltételeinek enyhítésével fejleszteni lehetne a pálinka- és a szeszgyártást.

Export,

fogyasztás,

feldolgozás

A tanulmány az értékesítési rendszer korszerűsítésével is foglalkozik. Az azonos vagy különböző, de egymást feltételező termelési tevékenységi szakaszokban részt vevő vállalatok, szervezetek anyagi érdekeltségi rendszerének szerves egységben kellene lenni. Jelenleg különállás, számos ellentét és ütközések akadályozzák ezt, sőt néhány közreműködőt egyenesen „álszervezetnek” neveznek a kutatóintézet szakemberei. A tevékenységi láncolat egységét a megvalósító integrált rendszerben a résztvevők anyagi érdekeltsége, közreműködésük és teljesítményeik valódi mértéke teszi lehetővé.

Száz szónak is egy a vége: kevesebb téli almára van szükség. És ebből is több kell, hogy a feldolgozó üzemekbe jusson, és kevesebb a fogyasztó asztalára. A javasolt értékesítési struktúra szerint exportra 200—250 ezer, belföldi fogyasztásra 50—70 ezer, ipari feldolgozásra pedig 180—200 ezer tonna almát lenne célszerű termeszteni. Az értékesítési rend-# szer korszerűsítésére a meglévő két termelési rendszer, a Zöldért és az áfészek közös vállalatot kellene, hogy létrehozzanak, amelynek meg kellene szerezni az önálló exportjogot.

Esik Sándor

4 doktor bemosakodott, megitta a szokásos kávéját. A betegek türelmesen várták a ceremónia végét. Főleg a régi betegek, akik tudták, mi a módi. Így tett örzse néni is, aki megadóan ült a fehér lócán, ölében az üveggel. Kicsit bosszús volt, a busz késett, így legalább tízen megelőzték. De hát nincs mit tenni, a szúrós-tekintetű- beteg-leltározók pontosan besorolták.

— Kezdhetjük Abigél — fordult az orvos asz- szisztense felé. — Ha lehet, akkor azt a nénit hívja be, aki az üveggel ül. Tudja, jó kis telfölt várok. Legalább ennyije legyen, hogy ő az első.

— Igenis — mondta Abigél. Megszokta, már nem az első eset, hogy a kosaras-tojásossal, a palackos-pálinkással nyitják a sort. Most az üveges-tejfölös van soron — gondolta. Megigazította köpenyét, megsimította a haját. Az ajtóhoz ment más, kicsit unottan-szo- kottan és kiszólt:

Az üveg

— A nénike, ott! Igen, maga. Az üveggel!

örzse néni nem hitt a fülének, ö? És miért? Érezte magán és tarkóján a többiek megvető, utálkozó tekintetét. Szinte hallotta, miként mondogatták: a protekciós! Szégyellte is magát kegyetlenmód. Alig-alig akart felemelkedni a lócáról. De — gondolta — ha már így van, még jobb, hiszen hamarabb végez, lesz ideje beugrani a boltba, s a délivel haza is utazhat. Majd néz nagyott az öreg, ha meglátja, milyen fürge volt, s már-már elmosolyodott, amint az urára gondolt.

— Neve? — kérdezte Abigél.

— Kovács Istvánná.

— No Kovács néni! — kezdte a doktor. — Mi a baj, mi a baj? Tessék csak letenni azt az üveget.

— Nincs baj, drága doktor úr. Csak a férjem vizeletét hoztam. Nem tudott bejönni, gyenge már. Azt mondták, itt adjam le ..., tessék.

mm osolyok lehervad- fWj) tanak. Az üveg, gondosan papírba csomagolva, az asztalon várta sorsa beteljesedését. És örzse néni nem látta, mint oszlik el kendős feje felől a glória.

Bürget Lajos