Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-11 / 35. szám

Zárszámadás a szabolcsbákai Bázakalász Tsz-ben Meghalt lurij Andropov Moszkvában közzétették a Szovjet­unió Kommunista Pártjának Közpon­ti Bizottsága, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának elnöksége és a Szov­jetunió Minisztertanácsa közleményét. A közlemény szövege a következő: A Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak Központi Bizottsága, a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsának elnöksé­ge és a Szovjetunió Minisztertanácsa mélységes fájdalommal értesíti a pár­tot és az egész szovjet népet arról, hogy 1984. február 9-én 16 óra 50 perckor hosszú betegség után elhunyt Jurij Vlagyimirovics Andropov, az SZKP Központi Bizottságának főtit­kára, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának elnöke. Jurij Vlagyimirovics Andropovnak, a kommunista párt és a szovjet állam kimagasló személyiségének a kommu­nizmus eszméjéért, a békéért vívott küzdelem állhatatos harcosának emlé­ke mindörökre megmarad a szovjet emberek, az egész haladó emberiség szívében. Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Losonczi Pál, a Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának elnöke és Lázár György, a Minisztertanács elnöke Jurij Andropov elhunyta alkalmából a következő táviratot küldte a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizott­ságának, a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségének és a Szovjetunió Minisztertanácsának: N agy tervei voltai:, óri­ási akaraterővel pró­bálta legyűrni beteg­ségét. Az utolsó pillanatig küzdött, mint élete 69 esz­tendejében mindig ... Tizenhat éves koréban munkásként kezdett dolgoz­ni, olyan messzeségben, amely a mi fogalmaink sze­rint szinte felfoghatatlan: az Észak-Osszét Autonóm Köz­társaság Mozdok városkájá­ban. Nyughatatlan fiatalem­ber volt. Matróz a volgai ha­józásnál, hogy világot lásson. Ekkor már Komszomol-tag, és megfogadta, amit Lenin hagyott az ő korosztályának örökségéül: tanulni, tanulni, tanulni. Eljutott a felsőfokú végzettséghez, hogy azután a kommunista mozgalom hiva­tásos harcosa legyen. A Komszomol funkcionáriusa lett 1936-iban. Tulajdonképpen szinte az iskolában kezdte a politikai életet, amikor egy hajózási technikum Komszomol-szer- vezete függetlenített titkárá­nak választották. Nem sokkal később megbízták Ribinszk- ben a Volodárszkij Hajó­gyár ifjúsági szervezetének létrehozásával. Híre lett a Komszomolban. Jó csengésű nevet szerzett, s 1938-ban már egy területi bizottság titkára, 1940-hen pedig a ka- réliai központi bizottság el­ső titkára. Ekkor már egy esztendeje múlt, hogy felvet­ték a Szovjetunió Kommu­nista Pártja tagjai sorába. Karéliában érte a Nagy Honvédő Háború. Szinte az első napoktól kezdve részt vett a helyi partizánmozga­lomban. így élte át a háborút. Érthető, hogy a felszabadulás után 1944-ben ismét párt- ( munkával bízták meg: meg­választották a Petrozavodszk városi pártbizottság másod­titkárává. A következő elő­relépése: 1947-ben a Karéliai Kommunista Párt Központi Bizottságának felelős mun­katársa lett. Ilyen hosszú tapasztalatok előzték meg Andropov Ma­gyarországon különösen jól (Folytatás a 4. oldalon) Kedves elvtársak! A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa és Miniszterta­nácsa, egész népünk mély megrendüléssel értesült Jurij Vlagyimirovics Andropov elvtárs, a Szovjetunió Kom­munista Pártja főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnöksége elnökének elhunytáról. őszinte részvé­tünket és együttérzésünket fejezzük ki a Szovjetunió Kommunista Pártjának, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa elnökségének, a Szov­jetunió Minisztertanácsának, a testvéri szovjet népnek, az elhunyt családjának. Mély gyászukban osztozunk. A magyar kommunisták, népünk is régóta személyesen ismerte, őszinte barátként tisztelte Jurij Andropov elv­társat. A legnehezebb időben segítette népünk harcát a munkásosztály hatalmának megvédéséért, szocialista vív­mányaink megszilárdításáért. A testvéri szovjet nép hűsé­ges fia volt, azé a népé, amely elhozta Magyarország számá­ra a felszabadulást és oly sok áldozat árán megteremtette a lehetőséget a magyar ' nép társadalmi felemelkedéséhez, boldogulásához. Jurij Andropov elvtárs el­hunytával nagy veszteség ér­te a szovjet népet, a nemzet­közi kommunista és munkás- mozgalmat. Adropov elv­társ elévülhetetlen érdemeket szerzett a szovjet társadalom minden oldalú fejlődésében, a kommunista építőmunka si­kereiben. Személyében a ha­ladó emberiség azt a kiemel­kedő államférfit, igaz kom­munistát gyászolja, aki fá­radhatatlanul tevékenykedett a Szovjetunió Kommunista Pártja politikájának követke­zetes megvalósitása, a társa­dalmi haladás ügyének elő­mozdítása, az emberiség bé­kéje, biztonságos jövője ér­dekében. A magyar kommunisták, egész népünk e nehéz órák­ban is együtt van önökkel, kész mindent megtenni a szo­cializmus, a haladás ügyének előbbreviteléért, megbontha­tatlan testvéri barátságunk és együttműködésünk további elmélyítéséért. Meggyőződé­sünk, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártja, a szov­jet nép eredményesen oldja meg a szocializmus építésé­nek soron következő felada­tait, megsokszorozza erőfe­szítéseit közös, nemes ügyünk folytatásáért, amelynek egész életét szentelte igaz elvtár­sunk és barátunk, Jurij Vla­gyimirovics Andropov elv­társ. Az eredményesebb munka alapja a szorgalom, a kezdeményezés, a jé légkör Négy település — Szabolcsbaka, Anarcs, Nyírlövő es Lö- vőpetri — életének fontos eseményére került sor pénteken a szabolcsbákai Búzakalász Termelőszövetkezet gépműhelyé­ben megtartott zárszámadó és tervtárgyaló közgyűlésen. A 652 aktív tag és alkalmazott 1983. évi munkájáról kis házi kiállítás is ízelítőt adott, amelyen a közös gazdaság termé­keivel ismerkedhettek a szövetkezet jelenlevő dolgozói — és a vendégek, köztük Varga Gyula, a megyei pártbizottság első titkára. Kovács Géza tsz-elnök a nehéz esztendő ellenére is szép eredményekről számol­hatott be. A kedvezőtlen ter­mőhelyi adottságú gazdaság — amely korábban kétszer nyerte el a Kiváló Termelő- szövetkezet címet — az aszály, az értékesítési és pénzügyi ne­hézségek ellenére tizennégy százalékkal haladta meg az 1982-es termelési értékét. Az előző évinél burgonyából ti­zenkilenc, dohányból öt, bú­zából négy, kukoricából há­rom mázsával termeltek töb­bet hektáronként. Almából 4 forint 60, szilvából 5 forint 40 filléres átlagárait értek el. Harminchét százalékkal sike­rült növelniük az állattenyész­tés árbevételét. ötvenkét százalékkal több húst — elsősorban, baromifit, hízómarhát és pecsenyebá­rányt — termeltek, mint ko­rábban. A homoki gyep meg­felelő mennyiségű szálas ta­karmányt adott, új takar­mánykeverőjükben 1840 ton­na intenzív abrakot állítottak elő. Az ipari termékek egész sora készült 87 milliós érték­ben. Háromszázan dolgoznak az almásláda, a raklap, a műanyagok, száraz tészta, a textil-konfekció gyártásénál és a fémforgácsolás is belé­pett a kiegészítő tevékenység körébe. A 147 milliós termelési ér­ték — bár a ráfordítások is növekedtek — több mint 8 milliós nyereséget hozott a szövetkezet konyhájára, a kö­zösből származó átlagos havi jövedelem négyezer forint volt. A fejlődés fontos eleme a bonyolultabb közgazdasági feltételekhez való igazodás, de mint a beszámolók is hangsúlyozták, az eredmé­nyek igazi alapja a dolgozók tenniakarása, a kollektívák jó összhangja, a költségcsökken­tő újítások, módosítások. Ezt a szorgalmat és közösségi gondolkodást ígérték az idei terv kapcsán is. 1984 fő irány­elve elsősorban a költségek — különösen a dohányszár Rés­nél és a baromiinevelésnél használt energia — csökken­tése. A 24 millióval megemelt termelési érték — terv a rá­fizetéses .növények kiiktatá­séval, a hozamok növelésével, az ipari tevékenység intenzív fejlesztésével új termékek indításával számol. A közgyűlésen felszólaló Varga Gyula átadta a tagság­inak a megyei pártbizottság és a megyei tanács üdvözletét, majd a többi között a követ­kezőket mondta: — A beszámolókat is a fel­szólalókat hallgatva választ kaptam arra, mi a magyará­zata, hogy kedvezőtlen termé­szeti közgazdasági feltéte­lek között is nyereséggel zár­hatott a szabolcsbákai szö­vetkezet. A siker első számú alapja a tsz-tagság szorgal­ma, becsületes munkája. Ez fontos, de megyénk vesztesé­ges szövetkezeteiben is több­nyire ilyen a tagság. Olyan vezetőséggel találkozunk itt, amely bátran kezdeményez, kockáztat, kísérletezik. Ez is lényeges, mégsem elég a si­kerhez. Ügy gondolom, 1983 eredményeinek legfőbb alapja volt, hogy a Búzakalász Tsz tagsága, alkalmazottai és ve­zetői együtt gondolkodtak. Si­került megteremteni a közös és a háztáji egységét, a tsz- ben kölcsönös a bizalom és emberi a légkör. Ezt követően szólt Szabolcs- Szatmár megye mezőgazdasá­ga elmúlt esztendei munkájá­ról. Elmondta: az év eleji szép reményeket követően romlottak az értékesítési vi­szonyok, tárolási gondjaink is voltak, jött a szárazság. Emelkedtek — különösen az almánál — a minőségi köve­telmények, aminek a terme­lők nem mindenütt tudtak megfelelni. Az említett okok mintegy 850 milliós értékben sújtották megyénk mezőgaz­daságát. A tsz-ek többsége nagy erőfeszítéseket tett a ki­esés pótlására. Jó eredmé­nyek születtek a gabonafélék­nél, állatállományunk maga­sabb, mint bármikor, a szük­séges szálas takarmányt meg­termeltük. Az erdő- és fagaz­daság teljesítette feladatait, némi előrelépés tapasztalható a melléküzemágak fejleszté­sében is. Ezek az erőfeszítések sem voltak azonban elégsé­gesek ahhoz, hogy a nehézsé­geket teljesen leküzd j ük. Több mint 350 milliós veszte­ség keletkezett, s jó néhány közös gazdaságnál kemény intézkedéseket szükséges ten­ni, hogy a gazdálkodás javul­jon. Az idei feladatokról szólva Varga Gyula hangsúlyozta: a 82-es rekordtermés elérését tűzte ki célul a megyei párt­bizottság. — Meggyőződésünk, hogy — bár minden tsz maga dol­gozza ki konkrét tennivalóit — az ott megfogalmazott fel­adatok jól szolgálják e célt. Megyénk lehetőségei kedve­zőtlenebbek mint az országos átlag, a gyengébb minőségű földnek több embert kell el­tartania, sokszor több mun­kával kell megszerezni az át­lagosnál alacsonyabb jöve­delmet. Ez a helyzet történel­mileg alakult ki. Bizonyos dolgokkal viszont szembe kell néznünk. Nem várhatunk cso­dára, nem kesereghetünk sem a helyzeten, sem a szabályo­zók szigorodásán. Alkalmaz­kodnunk szükséges a körül­ményekhez, az új követelmé­nyekhez. Miként itt is el­mondták: meg kell találni a lehetőségét annak, hogy ke­mény munka, rengeteg szá- mítgaltás, okos, fillérre kiszá­A sikerek első számú részesei: a Búzakalász Tsz tagsága. mólt gazdálkodás árán jus­sunk nyereséghez. Sokat beszélünk manapság a hatékonyságról. Mezőgaz­dasági üzemeinknek el kell gondolkodniuk azon, korsze­rű-e belső szervezeti rendjük? Sajnos megyénk téeszeinek még csupán nyolc százaléka alkalmazza a legmodernebb szervezési elveket, az ágaza­ti önelszámolást, amely nem eltakarja, hanem kimutatja a pontos nyereséget, vesztesé­get. önállóságot, egyben fele­lősséget szükséges adni az embereknek, így lehet többet követelni. Mindenki annak alapján jusson jövedelemhez, amilyen nyereséget tesz le a közös asztalára. Ma már nem elég csak többet termelni. Nélkülözhetetlen pontosan tudni, mennyiért állítjuk elő a tejet, á húst, a gabonát, az egyéb termékeket. — Pontosnak tartom bizo­nyos szemléleten változtatni. Sok tsz-vezető mondja, hogy ő megtanult termelni, mások pedig kereskedjenek. Higgyük el, hogy jól termelni sem tu­dunk még mindenütt, keres­kedni pedig valóban meg kell tanulni. Minden tevékenység kezdetén fel kell tenni önma­gunknak a kérdést: van-e ar­ra a bizonyos termékre szük­sége a piacnak, ha igen, mi­lyen módon leszünk képesek a legjobban eladni? Különö­sen áll ez az almára, amely­nél az elmúlt évben nagy­arányú kivágás kezdődött el, s ha a folyamatot nem sike­rül megállítani, súlyos követ­kezményei lehetnek. Meggyő­ződésem, hogy van jövője a szabolcsi almának. A megyében még foglal­koztatási gondok is vannak, mondta a felszólaló. Óriási felelőssége van a tsz-ek ve­zetőinek abban, hogy megte­remtsék, bővítsék az ipari te­vékenységet, amely — mint a szabolcsbákai példa is mu­tatja — egész éves foglalkoz­tatást jelent, egyben fokozza a jövedelmet is. Végezetül arról szólt, hogy a jó munka elengedhetetlen feltétele a jó légkör, amely­ben a tsz-tag érzi, hogy való­ban kíváncsiak a véleményé­re, válaszolnak a kérdésére, végiggondolják, s megvála­szolják a javaslatát. Töre­kedjünk arra, hogy 1984-ben ne legyen hiánycikk a jó szó. Emberi módon osszuk meg örömeinket, bajainkat. Na­gyon szeretném minden ve­zető figyelmét felhívni arra: az embereknek nem csupán pénz kell, hanem a jó szó, a megértés, a becsületes bánás­mód is. Igen fontos, hogy ezt mindenki — aki emberek ügyeivel foglalkozik — min­den nap, minden órában tud­ja és gyakorolja. Munkánk, gazdálkodásunk nagy tartalé­ka ebben is rejlik. E gondola­tok jegyében kívánok a Bú­zakalász Tsz és megyénk me­zőgazdasága minden dolgozó­jának 1984. évre még ered­ményesebb munkát, szemé­lyes boldogságot.

Next

/
Thumbnails
Contents