Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

1984. február 9. Kelet-Magyarország 3 Műsorpolitika ESZI, NEM ESZI, NEM KAP MÁST — ez a már- már szállóigévé lett mon­dás gyakran jut eszembe kulturális intézmények programajánlatát böngész­ve. Nyíregyháza közművelő­dési intézményeinek „háza elejét” nem emiatt érte szó elsősorban a korábbi évek­ben, azaz a közönség és a kritika nem a rossz prog­ramokat kifogásolta, ha­nem a választék szegénysé­gét, az ötlettelenséget, a vérszegény kínálatot. Gyak­ran leírtuk e lap hasábjain is, mennyire elsekélyesítet- te a közönség ízlését a tar­tós kiesés — amikor példá­ul még rendes művelődési házunk sem volt — oly­annyira, hogy a városlakó mór-mór leszokott a sür­getésről és beletörődve a változhatatlanba, kirán­dult Debrecenbe, Miskolc­ra, vagy a fővárosba, fel­téve, ha sikerült megőriz­nie a kultúra iránti vá­gyát. Mások teljesen elszok­tak a rendszeres művelődés közösségi formáitól. NYUGODTAN KIJE­LENTHETJÜK: ennek vé­ge. Bizonnyal minden nép­művelő vállalja ezt a gon­dolatot, hiszen nincs több ok a panaszra, előbb két jelentős intézmény — az önálló társulatú színház és az új megyei művelődési ház lépett be azzal a szán­dékkal, hogy a közönség igényét ismét felébressze és növelje. Ezt követte a me­gyeszékhely művelődési in­tézményeinek integrációja, valamint az egységes köz- művelődési szemlélet kiala­kításának érdekében hozott számos intézkedés. A 82-es tanulóév után a tavalyi. 1983-as már a gyakorlás éve volt, s az eredményeket összegezve úgy látszik: ígé­retes fellendülés következik a műsorpolitika és a kö- zönségigónyek találkozását vizsgálva. Mert igaz, hogy a balsi­kerű Janes ó-bemutató óta sokan nem teszik be a lá­bukat a színházba, azt gon­dolván, esetleg újra becsap­ják őket, de az is igaz. színházunk, egyelőre a nagy tavalyi „vérveszteség” el­lenére is jól állja a sarat, kemény munkával igaz, de sok élményt kínálnak a művészetkedvelő közönség­nek, megyén belül és túl. Igaz az is, a művelődésügy tanácsi szakemberei szor­galmazták, hogy aktívab­ban vegyen részt a színház nagyobb kulturális rendez­vénysorozatainkon — pél­dául a művészeti heteken ne csak a repertoárdarab szerepeljen műsoron —, de ennek Is megvannak az akadályai. KÖZÖNSÉGÜNK „BE­LAKTA” A MŰVELŐDÉ­SI HAZAT. A kezdeti této­vázás után kialakultak a művelődés új formái, fel­elevenítették és rögzítették a megőrzött hagyományo­kat, szokásokat. Számos or­szágos és nemzetközi prog­ramnak adtak otthont, ilyen volt például tavaly az or­szágos népművészeti kiál­lítás, a nemzetközi színház- technikai találkozó, a kari­katúra biennálé, a videó- szemle, a tánctábor. Az elő­adások, bemutatók, kiállí­tások rendje kialakult, részben az önálló progra­mok alapján, részben társ- intézményekkel együttmű­ködve a művészeti hetek, a nyíregyházi nyár, a Nyír­ségi Ősz, a sóstói nemzet­közi művésztelep, az Igaz ez a szép brigádvetélkedő­sorozat és a különféle se­regszemlék, népművészeti rendezvények idején. Íme, csak a legrangosab­bakat említettük, s még így sem teljes a felsorolás, de látható a fölzárkózás megannyi jele és a meg­erősödés szándéka. A kö­zönség ezt érzi és azonnal reagál — amire viszont a népművelőnek is „vennie kell a lapot”, a közművelő­dési munka színvonalával együtt rangja, tekintélye is emelkedjék. A múlt évben nagy fej­lődés következett be az üzemi közművelődésben — erről feltétlenül szükséges külön is szólnunk. Nemcsak az Igaz ez a szép vetélke­dő minden eddiginél na­gyobb visszhangja dicséri a népművelők kezdeményezé­seit, hanem az őszi mun­kásművelődési hetek sikere is. Az, hogy több mint öt­ven üzem vezetője figyelt fel erre az akcióra és egy­re több munkahelyre kér­tek kiállítást, író-olvasó ta­lálkozót, előadóestet, politi­kai fórumot, azt jelzi: ezen a téren is találkozott a mű­sorpolitika és a közönség igénye. A MŰVELŐDÉSI HÁZ ÚJFAJTA SZOLGÁLTA­TÁSAI ugyancsak sikere­sek voltak a múlt évben. Bebizonyosodott; sokkal többre használható a ház, mint egy átlagos művelődé­si otthon a hagyományos értelmezés szerint — lelki tanácsadástól a lakásépíté­si jogsegélyszolgálatig, vi­deózástól a csillagászatig. Az integráció a biztosíték arra, hogy a jó partnerkap­csolatok a továbbiakban még gyümölcsözőbbek le­gyenek. Baraksó Erzsébet FEBRUÁRI RANDEVÚ A borítékolt bizonyíték „Búcsújárás” volt januárban. Nyolc mezőgazdasági üzem szakemberei keresték fel a Balkányi Állami Gaz­daság szerelőműhelyét. Á látogatások célja tapasztalat- szerzés volt. Az érdeklődést az váltotta ki, amit a Ke­let-Magyarország is megírt január tizedikén „Az új munkaszervezés premierje” címmel. A tartalom egy mondatban: a téli gépjavítást a szerelők az új év kez- detétől órabér helyett már teljesítménybérben végzik... Január másodikán a pótko­csikkal, munkagépekkel meg­rakott nagycsarnokban szere­lőkkel beszélgettem. Akkor azt kérdeztem: mit várnak az új munkarendtől? Az embe­rek elfogadták, vállalták, de fenntartással éltek. Kijelen­tették: menjek majd el feb­ruárban. Ha megkapják az első fizetést, akkor töboet mondanak. Terv és teljesítmény Február van, egy hónap el­telt az évből. Rau András fő­mérnöktől, az új munkarend szorgalmazójától, műszaki előkészítőjétől most olyan in­formációkat kérek, amelyek bizonyítják.a teljesítménybér előnyét. Előkerül a januári program és párhuzamot vo­nunk terv és teljesítmény kö­zött. Kiderül: a szerelőbrigá­dok kevesebb munkaóra fel- használásával több gépet ja­vítottak a tervezettől. — Vegyük például a pótko­csikat. Eg^ évvel korábban, januárban egy-egy szerelő- brigád 9 pótkocsit újított fel. Ezt programoztuk idén is. Mi történt? A teljesítmény­bér ösztönző hatására a két brigád, akik pótkocsiszere­lést végeznek, tizenhárom-ti­zenhárom járművet javítót- Megérte tak meg. A márciusi tavaszi gépszem­lére készülnek a Balkányi Állami Gazdaság központi gépjavító műhelyében. Mor­vái Imre és Juhász Imre egy IFA billenőplatós teherautót javít. (Császár Csaba felvé­tele) gádtagok Kiss Sándor, ifjú Magyar Mihály és Karalyos Sándor, mert szabadságon is voltak, a brigádvezetőtől jó­val kevesebb munkanapot dolgoztak. Az órabérhez vi­szonyított teljesítmény után többletjövedelmük így is 600, 793, illetve 759 forint. Érvé­nyesült tehát az az elv, hogy aki többet dolgozik, többet keres. A meggyőző adatok birto­kában most már csak az volt hátra, hogy a januári beszél­getőpartner, Ványi Mihály is nyilatkozzék. Mi a véleménye a norma alapján elszámolt fizetésről? 4 pult előtt állok. Mo­solygok- Az asszony a pult mögül szin­tén mosolyog. Udvarias vagyok vele. ő velem — szintén. Körülöttem se­hol egy tábla, mely a kulturált érintkezésre fi­gyelmeztetne, ennek elle­nére kifogástalan modor­ban beszélgetünk. Azt az inget szeretném megnézni. Az asszony a pult mögül csábos mosoly- lyal adja át az inget. Nem, az ing nem is tetszik. Azt a másikat, ott, az alsó pol­con, nem, nem azt, a má­sikat, igen, igen, azt sze­retném megnézni. Az asz- szony a pult mögül majd- hogy nem pukedlizve ad­ja oda. A mosoly tovább­ra is virágzik az arcán. Sajnálom, de ez az ing sem nyerte el maradékta­lanul a tetszésemet. Ta­lán épp az a másik, ott a legfelső polcon, balra, nem, nem, még egy kicsit balra. Az asszony a pult mögül feláll egy székre, és leveszi az inget. Igen, pon­tosan ezt keresem. Meg­veszem. Az asszony a pult mögül azonban lebeszél: éppen az ilyesfajta nem áll nekem jól. Az ing Dimiter Bezsanszki: asszony a puli mögött kockás, én meg egy kicsit pocakos vagyok. A sör­hasú férfiaknak nem áll jól a kockás. A pocakos férfinak jobb a csíkos: azok a vékony, világos csíkocskák! Igen ám, csak­hogy ilyen csíkozású ing éppen nincs a polcon. Az asszony a pult mögül is­mét elmosolyodik, és köz­li, hogy alighanem lesz egy pontosan ilyen a rak­tárban, várjak, míg meg­nézi. Várok. Az asszony a pult mögül a raktárba megy- Megnézi. Szerencsém volt — maradt még egy ilyen ing a raktárban, ráadá­sul pont az én méretem. Az asszony a pult mögül odaadja. Megintcsak csá­bos mosollyal, ismét- csak félig pukedlizve. Igen, igen, az ing gyönyö­rű. Megyek a pénztárhoz. Az ördög vinné el! Az ing egy kicsit drága — néni elég a nálam lévő öt le­va... Dühbe gurulok. Az asszony a pult mögül meg­nyugtat, elővesz a zsebéből öt levát, és kipótolja az összeget. Boldogan távozok az üzletből. Milyen jó dolog, ha egy asszony a pult mögül a te asszonyod! A te törvé­nyes feleséged!. .. (Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán) A gazdaság elképzelése, hogy kevesebb szerelővel is gyorsabb legyen a gépjavítás, bevált. Januárban 26 pótko­csi, 15 traktor, három teher­autó, 13 munkagép, két bur­gonyaosztályozó egység és két szállítószalag hagyta el a sze­relőcsarnokot. A brigádok ösz- szesített teljesítménye 124,6 százalék volt. Kérdés: ezek r 1 r után a szerelők mit kapnak a több munkáért? Aki többet dolgozik — Ha jól emlékszem, janu­árban Ványi Mihály brigád­jánál járt. Nézzük, hogyan alakult az ő keresete. Ványi Mihály az elmúlt hónapban 187 órát dolgozott. Ha óra­bérrel számolnánk el a mun­kaidejét, a fizetése 3927 fo­rint lenne. Teljesítménye alapján a keresete 5075 fo­rint 60 fillér. 1048 forinttal több lesz a borítékban. A bri­— Alaposan megdolgoztunk. — Megérte? — Meg. Viszont most is ál­lom, amit januárban is mond­tam. Úgy lenne jó, ha anya­got, alkatrészt, mindent kéz­hez kapnánk. Rengeteg időt vesz el, ha nekünk kell anyag után járni, vagy mi készítjük a csavart, csapszeget. Az is gond, hogy a pótkocsik el­használódása nem egyforma, a normaidő ellenben azo- fhos ... Premier volt, egy új mun­karend bemutatkozása. Két­oldalú sikert aratott. A gép­javítás gyorsabb, hatéko­nyabb lett, a szerelők fizeté­si borítékja vastagodott. Hogy van még javítanivaló? Hogy lehetséges, sőt szükséges a finomítás, itt-ott a módosí­tás? Ez természetes dolog. Idővel azonban minden gond megoldható. Mire minden gé­pet kijavítanak Balkányban, az új munkarend is megszo­kottá, a legtermészetesebb do­loggá válik. Seres Ernő Az összedőlt siló helyett Nyírbátorban Az ősszel váratlanul ne­héz helyzetbe került a nyír­bátori Új Barázda Tsz: egy kukoricasiló összedőlésével a betakarítás és a tárolás gond- iai alaposan megnőttek — ezt annak idején lapunkban is megírtuk. Azóta intézked­tek, hogy a következő beta­karítást már új siló segíthes­se. Jelenleg a tervkészítés tart. Az AGROBER szakem­berei egy könnyűszerkezetes csarnoktároló terveit készí­tik, melynek kivitelezői a tsz dolgozói lesznek. A szakemberek azért döntöttek a könnyűszerkezetes csarnok mellett, mert a vizsgálatok azt bizonyították, hogy a vá­ratlan silóbalesetet statikai problémák okozták. Rövi­desen a bontási munkálatok kezdődnek, s minden garan­cia adott arra, hogy a követ­kező termést már az új tá­rolóban fogadhatják. Az építés költsége előrelátha­tólag 6—7 millió forint, me­lyet a kártérítésből finanszí­roz a termelőszövetkezet- A legolcsóbb módszerekkel a legjobb tárolót szeretnék megépíteni. (k. é.) Új termék, szolgáltatás Házhoz megy a szerelő Az elmúlt évi 55 milli­ós terv alapján 66 millió forint értéket termelt a Fehérgyarmati Asztalos és Vasipari Szövetkezet. Szinte változatlan lét­számmal kezdték ezt az évet, viszont szakcsopor­tok is segítik a munkát. Az asztalos részlegnek nagy feladatot jeletenek az 500 lakókocsi famun­kái, hiszen egy-egy kocsi­nál mintegy 36 ezer fo­rint értékű munkát kell el­végezni. Számottevő a szakcso­portok tevékenysége, ugyanis a Lepke és Kun­sági típusú kerítések iránt nagymértékben megnöve­kedett igényt nem győznék kielégíteni. A három szak­csoport viszont — a sza­bad idő feláldozása ré­vén is — segít abban, hogy a keresett termék­ből elegendő jusson a megrendelőknek. Az anyagellátás szem­pontjából kedvező, hogy a szövetkezet tagjai a debreceni szövetkezeti anyagbeszerző társulás­nak (több hajdúsági és megyénkbeli ipari szö­vetkezettel együtt) így ol­csóbban, gyorsabban, biz­tosabban jutnak a meg­felelő anyaghoz. A lakossági szolgálta­tás megfelelő szintentar- tását a jövőben is fon­tos feladatának tekinti a szövetkezet vezetősége, így a háztartási kisgépek­kel a tv-, rádiókészülékek­kel és az órákkal foglal­kozó részleg is a szolgálta­tás bővítését tervezi. Rendszeresen felkeresik a környék kis településeit túrajárataikon, hogy az állampolgárok minél ke­vesebb időt töltsenek utaz­gatással. (m. k.) —Hiányzó—, betűk a | em találom az L bé­ig tűt — mondja a ® múltkor egyik kis­korú gyermekem és lá­tom hogy a magyar nyelv értelmező szótárát lapoz­gatja. — Meg kell annak lenni — hagyom abba egy perc­re az olvasást, — mondd el magadban az ÁBC-t, s úgy keresd. — I, J, K, L szavalja sorrendben a gyerek — de akkor sincs meg. — Mutasd — mondom, és látom, hogy valóban nincs. A K után az M követ­kezik, de az sem teljesen, csak a „mezgerélni” igé­től. Innen egy ív, vagy kettő is hiányzik — állapí­tom meg. A kilós porcu­korból hat deka hiányzik, a rajzszöges dobozból — amit a múltkor meséltem neked — 35 darab, ebből a könyvből pedig az L betű és az M eleje. Nálunk mindig mindenből hiány­zik valami — morgolódom és folytatom az olvasást. Berta Bulcsu új könyvét olvasom, a Medvetáncol- tatást. Nagyon jó. Nem lehet letenni. Már el is feledkeznék az ívhiányos szótárról, a gyerekkel együtt, amikor a 99. ol­dalról átlapozok és nem hiszek a szemeimnek. A századik oldal üres. Utá­na még négy. A könyvet a híres Kner Nyomda ké­szítette Békéscsabán. A gondosságáról, alapossá­gáról ismert Kner Izidor már nem él. Viszont a könyvben van L betű. Nem számoltam meg mennyi, de nagyon sok. Például az író keresztne­vében is. M. A. Olcsón, jót!

Next

/
Thumbnails
Contents