Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-09 / 33. szám
4 Kelet-Magyarország 1984.február 9. Három utassal a fedélzetén Föld körüli pályán a Szojuz T—10 r -----S Kommentár Genfi nyitány A svájci konferenciavárosban megkezdődött a leszerelési értekezlet (korábbi nevén: leszerelési bizottság) idei (ülésszaka. Kezdetben tizennyolc, ma már negyven szocialista, tőkés és fejlődő Ország, köztük valamennyi atomhatalom képviselői is ott ülnek a teremben, akik az általános és teljes leszereléshez vezető utakat kutatják-vizsgál- ják. Vannak bizonyos körök, amelyek éppen a túlságosan általános jelleg ürügyén próbálják lebecsülni e fórum jelentőségét, mondván, hogy az ilyen nagy létszám és az ilyen nagy nyilvánosság nem teszi lehetővé a haladást. Sosem volt és most sincs igazuk! E bírálat éppen azokból a NATO— körökből érkezik, amelyek útját állták a még nagyobb előrehaladásnak. Hangsúlyozom: a még nagyobbnak. Mert az sem igaz, hogy ez a fórum nem hozott komoly eredményeket. Jórészt ennek a testületnek köszönhető, hogy — a földalattiak kivételével — betiltották a nukleáris kísérleti robbantásokat (atomcsend- egyezmény), hogy megszületett a Washingtont és Moszkvát összekötő forró drót nemcsak technikailag, hanem politikailag is lényeges távközlési rendszere, valamint az atomhatalmak számát korlátozni szándékozó megállapodás (az atomsorompó- szerződés), amelyhez azóta százhúsz ország csatlakozott. Ezek olyan eredmények, amelyek normális körülmények között is igazolnák a testület lét- jogosultságát. Ám most — főleg Washington magatartása miatt — nincsenek normális körülmények. A jól ismert okokból (rakétatelepítés stb.) megtorpant és veszélybe került az enyhülés folyamata, így minden, a párbeszédet segítő fórum értelemszerűen a korábbinál fontosabbá vált. Pontosabban ezt hangsúlyozta Iszraeljan szovjet fődelegátus az új ülésszak nyitányakor: a kiélezett helyzet és a fokozódó katonai szembenállás idején nem a fanyalgó pasz- szivitás segít, hanem az a szándék, hogy a napirenden szereplő kulcskérdéseket konstruktív szel- • lemben közelítsék meg. H. E. Újabb merénylet Párizsban Szerdán újabb merényletet követtek el a francia fővárosban, egy nappal azután, hogy a nyílt utcán agyonlőtték Gholam Ali Oveisszi volt iráni tábornokot, a „teherá- ni hóhért”, aki a sah uralma idején Teherán katonai kormányzója volt. Az újabb merénylet színhelye az Eiffel-torony közvetlen környéke volt. Egy merénylő súlyosan megsebesítette El-Mubarrakot, az Egyesült Arab Emírségek párizsi nagykövetét, majd elmenekült. A nagykövetet kórházba szállították, s az orvosok szerint állapota rendkívül súlyos. A francia kormány nyilatkozatában élesen elítélte, „gyalázatos tett”-nek minősítette a nagykövet elleni merényletet és biztosította az Egyesült Arab Emírségek kormányát, hogy mindent elkövet a tettes kéz- rekerítésére. Szerdán, moszkvai idő szerint 15 óra 7 perckor háromfős legénységgel a fedélzetén a Szovjetunióból föld körüli pályára juttatták a Szojuz T—10 űrhajót. Az űrhajó parancsnoka Leonyid, Kizim, fedélzeti mérnöke Vlagyimir Szolovjov, kutató űrhajósa Oleg Atykov. A Szojuz T—10 személyzete a kutatási program elő(Folytatás az 1. oldalról) említette a rubel elszámolású exportfeladatok maradéktalan teljesítését. A tervek szerint idén a KGST-országokkal nagy a külkereskedelmi forgalmunk összességében 1,4 százalékkal növekszik majd. Erőpróbát jelent, mert nemcsak az idei árucsere-forgalmi megállapodásoknak kell eleget tennünk, hanem a tavalyról visszamaradt szállításainkat is feltétlenül teljesítem kell. Ennek kapcsán az 1984-es terv a rubel elszámolású forgalomban azzal számol, hogy a kivitel 7—8 százalékos növekedése mellett az import a tavalyi szinten marad. A konvertibilis elszámolású forgalomban 1984-ben fontos cél a 700—800 millió dolláros kiviteli többlet teljesítése. A tervezet szerint mindezt az export 5 százalékos növelésével, és az import 1983. évi szinten tartásával CUELLAR BULGÁRIÁBA LÁTOGAT A bolgár kormány meghívására február végén hivatalos látogatásra Bulgáriába érkezik Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára — jelentették be szerdán Szófiában. THATCHER NYILATKOZATA MAGYARORSZÁGI ÚTJÁRÓL Margaret Thatcher brit miniszterelnök az alsóházban kijelentette: magyarországi látogatása nagyon értékes volt, de nem hiszi, hogy pusztán egy ilyen látogatás megoldhatná a Kelet és Nyugat közötti tárgyalások problémáit. Ezek a tárgyalások arra irányulnak, hogy elősegítsék az általános és kölcsönös megértést, és több eredményt biztosítsanak a leszerelés kérdésében, ezért elkerülhetetlenül hosszú időt vesznek igénybe — mondotta Thatcher asszony. LETARTÓZTATÁSOK MILANÓBAN Nyolc személyt vettek őrizetbe kedden este Milánóban egy terrorista-ellenes rendőrségi akció során — közölték rendőrségi források. Az elfogott személyek kilétét egyelőre nem fedték fel. Az akcióra nem sokkal azután került sor, hogy egy megbánást tanúsító terrorista, Roberto Sandalo bevallotta: a „Vörös brigádok” több oszírásai szerint átszáll a Szal- jut—7 űrállomásra, amely a múlt évi novembere, Vlagyimir Ljahov és Alekszandr Atekszandrov visszatérése óta automatikus üzemmódban kering a föld körül. Az űrállomáson műszaki és orvosbiológiai kísérleteket és egyéb vizsgálatokat végeznek majd. kell elérni. A külkereskedelem feladatait növeli, hogy a piaci bizonytalanságok — mindenekelőtt a fejlődő országok egyre kedvezőtlenebb fizetési pozíciója — miatt fokozottabban kell az alternatív piaci lehetőségeket keresni. Ez feltételezi a világgazdaságban végbemenő folyamatok korábbiaknál jobb, naprakészebb követését, valamint az áraknak lehetőség szerint előnyösebb — cserearány-javító — kialakítását. A miniszter hangsúlyozta, hogy — a korábbi években hasonlóan — kedvezőbb gazdasági feltételekkel sem a fejlődő országok piacán, sem pedig a fejlett tőkés országok vonatkozásában nem lehet számolni. Elmondta, hogy az eredményesebb külkereskedelmi tevékenység érdekében elengedhetetlen a külkereskedelem szervezetének a változó világgazdasági, külső piaci körülményekhez igazodó fejlesztése. taga még mindig működik. Az olasz belügyminiszter is célzott rá, hogy számos jel szerint a szervezet újra rendezi sorait. FEGYVERES RABLÁS LISSZABONBAN Fegyveres gengszterek kerítették hatalmukba Lisszabon központjában egy pénz- szállító cég autóját, és mintegy hétszázezer dollárnak megfelelő pénzküldeményt zsákmányoltak. Ez az eddigi legnagyobb öszeg, amit Portugáliában valaha is elraboltak. A rablók lopott gépkocsikkal zárták el az utcát a pénzszállító autó előtt. A HOSSZÚ ÉLET TITKA Floridában 113 éves korában elhunyt Jugya Jones asz- szony, az Egyesült Államok egyik legöregebb állampolgára. Hosszú életének titka nehezen megfejthető: 108. életévéig dolgozott és egész életében pipált. Kerülte az orvosokat, csak 73 éves lányára hallgatott, aki aszpirint adott neki, valahányszor rosszul érezte magát. Az orvosoktól főleg azért tartott, mert eltiltották volna a pipázástól, amit — mint állította — hároméves korában kezdett el. Senki sem mondta nekem, mikor kezdjek pipálni, hát azt se mondják meg, mikor hagyjam abba — hajtogatta. Egyébként élete végéig szemüveg nélkül olvasott és nézte a tv-t. A Szojuz T—10 űrhajó fellövése előtt. A legénység sajtó- értekezletet tart Bajkonurban. A képen (balról jobbra) Vlagyimir Szolovjov, Leonyig Kizim és Oleg Atykov. TELEX-TELEX (^Á kapitány egy napja) A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola folyosóján huszonkét éves fiúk — végzett mezőgazdasági repülők — tablóján fedezem föl régi ismerősömet, Pesák Tibort. Nyolc éve nem láttam. Vajon hol szántja gépével az eget? A TU—134-es gépen ötvenegy utas rajtol a pesti télből, hogy kétezer kilométer repülés után feleslegesnek érezze magán a nagykabátot a tavaszi spanyolhonban. Repülőiskola Nyíregyháza—MALÉV Budapest. Az egyik 1969 óta képezi a gépek vezetőit- A másik utasokat repít szét Európába. A nyíregyházi főiskolán végzett repülőgép-vezetők közül a legtöbben a repülőgépes szolgálatot választották. Ám számos növendék előtt kitárul a „légi világ” s a MALÉV-nál járják Európa útvonalait. Vajon hogyan állják meg helyüket? Ferihegy, repülőtér. A hangosbeszélő a tranzitváróba szólítja az 580-as számú Budapest—Zürich—Madrid járat utasait. A TU—134-esre várók megkönnyebbüléssel veszik tudomásul, hogy a hirtelen támadt hóesés ellenére felszállhatnak. — Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim, itt Pesák Tibor kapitány beszél. Néhány másodperc múlva elindulunk ... Pontosan 10 óra. A HA—LBE kerekei felgyorsulnak, működésbe lép 13 ezer 600 kilo- pond tolóerő. Elmarad alattunk a beton, a 44 tonna összsúly levegőbe emelkedik. A vezetői fülkében itt a jól összeszokott stáb: Pesák Tibor kapitány. Toll Tibor másodpilóta, Bánki Tibor navigátor. — Kettőnk között lesz a helyed! — adja tudtomra a kapitány, s a pótülésre mutat. Ülök a két fiú között. Tibi — az egykori nyíregyházi repülőnövendék — elmagyarázza néhány alapvető műszer (magasság-, sebesség-, emelkedésmérő) működését. Tejfehér felhőben úszunk, a két hajtómű halkan duruzsol. Működésbe lép a világoszöld ernyő, rajta Bécs radarképe. — Itt a meteorológiai információ — mutatja a papírt a navigátor- — A rádión érkezett előzetes szerint Zürichben 600 méter vízszintes, 60 méter függőleges látás várható, a szél örvényes, esik az eső. Kitérő repülőterek: Genf és Basel. Az utastérben a légikisasszonyok már felszolgálták a Budapestről hozott tálakat. Az ülésekben helyet foglalók kényelmesen hátradőlve lapozgatják az aznapi újságokat. A kapitány bekapcsolja a robotot. Ha szükséges, korrigál, vízszintes és oldalirányt biztosít. — Emlékszel az első repülésedre? — Hát lehet azt elfelejteni? — kérdezett vissza. — 1954-ben születtem, előbb modellezőként fúrtam-faragtam a kis gépeket, majd vitorlázóként kóstoltam meg a fellegek ízét. Tizennyolcéves koromban Góbé gépemen Farkashegyen végeztem első szárnypróbálgatásaim. 1973—76 között a nyíregyházi főiskola hallgatója voltam. Itt szereztem diplomát. Egy évig dolgoztam mint mezőgazda- sági repülő, majd a MALÉV-pilóták közé kerültem. Kétéves repülőgép-vezetői képzésben vettem részt — közben három hónapot töltöttem a Szovjetunióban — TU—134-es típusvizsgát tettem. Közben a műszereket figyeli. Világosodik a ritkuló felhőzet, látni az Alpok havas csúcsait. Angol nyelvű szöveget továbbít a rádió, majd csend telepszik közénk, csak a gép lélegzése hallik. — Kapitány! Mi a különbség a kis Góbé és a TU—134-es között? — Bizony nagyon nagy! — S amíg eljut idáig a pilóta, sokat tanul? — Félévenként szimulátor továbbképzésen, földi viszonyok között gyakorolunk. Évente szakszolgálati megvédő tesztet állítunk ki, szóbeli vizsgákat teszünk, gyakorlati ellenőrző repüléseket végzünk, melyeket vészvizsgával kötnek egybe. Az ablak ismét vak, a sűrű, tejfehér felhő mindent befed. — Milyen kötöttséggel jár ez a pálya? — Az csak természetes, hogy itt kiválóan felkészült, makkegészséges emberek repülhetnek. Minden út előtt orvos vizsgál, fura, de mégis így van: szondára is sor kerül- Van egy hármas mondás: első a biztonság, aztán a menetrend, végül a gazdaságosság. — Fizikum, erőnlét? — Kell bírni a gyűrődést, hiszen hosszúak az utak! Kopognak. A stewardess kávéval, frissítővel kedveskedik. Kijelez a műszer: A Rhinei távoli irányítóról Zürichre kell kapcsolni. Gyors rutinmunka, utasítások: „Kabintól nyomást zárni! Futó ki! ... Fényszórót kapcsolj !” A magasságmérő fokozatosan süllyed. Alig győzöm jegyezni a két pilóta szavait: Pesák: — Menjünk még befelé! Toll: — Látom a betont. Az örvény tácoltatja a gépünket. A fülkéből jól látszik a megvilágított leszállópálya. Süllyedünk. Pesák: — Balra... baaalra, nem látod! Toll: — Erős az oldalszél, a szentségit! Pesák: — Nyomjad! ... balra! •.. Fülemben érzem a leszállást, majd lábujjhegyen ér földet az óriás. Lassít, gurulópálya következik. — Megizzadtál Tibor? — Óh nem, vagyis alig-alig. Pedig átnedvesedett az inge. Gurulunk a sárga vonalon, majd beállunk a Swissair DC—8-asai közé. ZÜRICH — Airport. 11 óra 50 perc. Utasok távoznak, újabbak érkeznek. A pilóták is kiszállnak, hadd múljék a végtagokból a zsibbadtság. 12 óra 45 perc. Irány Madrid. Tizenegy- ezer méter magasban érünk Franciaország fölé. St. Prex-nél kitisztul az ég. A külső hideg jégvirágokkal rajzolja tele az ablakok üvegét. Az utasok étkeznek, kellemes a meleg. — Tehát, fizikum, erőnlét •. -? — Nálunk alapvető kívánalom, hogy a ha- józónak megfelelő legyen az erőnléte. Jómagam — ha tehetem — futballozom, úszom, teniszezek, lovagolom a hullámokat. Nyáron Balatonkenesén rendszeresen úgynevezett regeneráló pihenésben veszünk részt. A MALÉV SC-nek saját sporttelepe van, egy uszodánk most készül. Február közepén sítábort tervezek a Magas-Tátrába. Elmaradnak a Pireneusok láncai. Ez már Spanyolország. A táj fentről olyan, mint egy összegyűrt óriási vörös pokróc. Odakinn süt a Nap, fárad a szem, villog az egész min- denség. Hozzák a frissítőt. Párás a pohár. — Ez jólesett. — Kér még? — kérdezi a kapitányt a légikisasszony. — Köszönöm, talán később. Aztán átkattintja a száznál több kapcsoló egyikét. Sötétkék egyenruhája karján a négy arany csík díszeleg. Rám szól: — Talán elfogytak a kérdéseid? Miután nyugtáz egy újabb rádióüzenetet, megkérdezem: — Milyen titkot tárol a „fekete doboz”? — Ez a gép szerves része, s tulajdonképpen két doboz. Ráadásul nem fekete, hanem piros és sárga. Egyik a forgalmi beszélgetéseket rögzíti, másik a műszerek működését raktározza. 14 óra 30 perc. Madrid hatókörzetébe érkeztünk- „Leszállás 170 fokról” — jön a földi parancs. Ismétlődik minden: ...futók ... nyomás ... süllyedés ... Már csak 200 méter ... 100... 60.-. Föld! Begurulunk a főépület elé. AEROPUERTO DE MADRID. Az utasok elhagyják a gépet. Csak a legénységnek nincs ideje a pihenésre. Tankolást kérnek, s végzik az ilyenkor szükséges tennivalókat. Némi pihenés után indulás vissza. Ibériát lepellel takarja az este. Illedelmesen besorolunk a gurulópályán egy Boeing, egy DC 10- es és egy magángép közé. Rajt! A kapitány meghúzza a magassági kormányt. 15—20 métert emelkedünk másodpercenként. A kapitány figyel, irányít, határozott Nem tudom megállni, hogy nyíregyházi emlékeit ne kérdezzem. Szeme, arca feszülten a távolt figyeli, csak a hangja meleg: „Nyíregyházán még fiatal fiú voltam, itt tanultam, itt éltem talán legszebb éveimet. Első nagy szerelem, első jó repülés, kiváló tanárok, nagy tudású oktatók és a város: egyiket sem lehet elfelejteni •..” Tízezer méter magasból látjuk a kivilágított Zaragózát. Négy óra múlva Budapest. Kivilágított a leszállópálya. Egy kicsit elfáradt a kapitány. Nyolc órát töltött a levegőben, négyezer kilométert repült, 19 ezer 200 liter hajtóanyagot „égetett” el. így telt el egy napja. Kovács György
