Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-09 / 33. szám

4 Kelet-Magyarország 1984.február 9. Három utassal a fedélzetén Föld körüli pályán a Szojuz T—10 r -----S Kommentár Genfi nyitány A svájci konferencia­városban megkez­dődött a leszerelési értekezlet (korábbi nevén: leszerelési bizottság) idei (ülésszaka. Kezdetben tizennyolc, ma már negyven szocia­lista, tőkés és fejlődő Or­szág, köztük valamennyi atomhatalom képviselői is ott ülnek a teremben, akik az általános és tel­jes leszereléshez vezető utakat kutatják-vizsgál- ják. Vannak bizonyos kö­rök, amelyek éppen a túl­ságosan általános jelleg ürügyén próbálják lebe­csülni e fórum jelentősé­gét, mondván, hogy az ilyen nagy létszám és az ilyen nagy nyilvánosság nem teszi lehetővé a hala­dást. Sosem volt és most sincs igazuk! E bírálat éppen azokból a NATO— körökből érkezik, ame­lyek útját állták a még nagyobb előrehaladásnak. Hangsúlyozom: a még nagyobbnak. Mert az sem igaz, hogy ez a fórum nem hozott komoly ered­ményeket. Jórészt ennek a testületnek köszönhető, hogy — a földalattiak ki­vételével — betiltották a nukleáris kísérleti rob­bantásokat (atomcsend- egyezmény), hogy meg­született a Washingtont és Moszkvát összekötő forró drót nemcsak technikai­lag, hanem politikailag is lényeges távközlési rend­szere, valamint az atom­hatalmak számát korlá­tozni szándékozó megál­lapodás (az atomsorompó- szerződés), amelyhez az­óta százhúsz ország csat­lakozott. Ezek olyan ered­mények, amelyek normá­lis körülmények között is igazolnák a testület lét- jogosultságát. Ám most — főleg Washington ma­gatartása miatt — nin­csenek normális körülmé­nyek. A jól ismert okok­ból (rakétatelepítés stb.) megtorpant és veszélybe került az enyhülés folya­mata, így minden, a pár­beszédet segítő fórum ér­telemszerűen a korábbi­nál fontosabbá vált. Pon­tosabban ezt hangsúlyoz­ta Iszraeljan szovjet fő­delegátus az új ülésszak nyitányakor: a kiélezett helyzet és a fokozódó ka­tonai szembenállás ide­jén nem a fanyalgó pasz- szivitás segít, hanem az a szándék, hogy a napiren­den szereplő kulcskérdé­seket konstruktív szel- • lemben közelítsék meg. H. E. Újabb merénylet Párizsban Szerdán újabb merényletet követtek el a francia fővá­rosban, egy nappal azután, hogy a nyílt utcán agyonlőt­ték Gholam Ali Oveisszi volt iráni tábornokot, a „teherá- ni hóhért”, aki a sah uralma idején Teherán katonai kor­mányzója volt. Az újabb merénylet szín­helye az Eiffel-torony köz­vetlen környéke volt. Egy merénylő súlyosan megsebe­sítette El-Mubarrakot, az Egyesült Arab Emírségek párizsi nagykövetét, majd elmenekült. A nagykövetet kórházba szállították, s az orvosok szerint állapota rendkívül súlyos. A francia kormány nyilatkozatában élesen elítélte, „gyalázatos tett”-nek minősítette a nagy­követ elleni merényletet és biztosította az Egyesült Arab Emírségek kormányát, hogy mindent elkövet a tettes kéz- rekerítésére. Szerdán, moszkvai idő sze­rint 15 óra 7 perckor három­fős legénységgel a fedélzetén a Szovjetunióból föld körüli pályára juttatták a Szojuz T—10 űrhajót. Az űrhajó pa­rancsnoka Leonyid, Kizim, fedélzeti mérnöke Vlagyimir Szolovjov, kutató űrhajósa Oleg Atykov. A Szojuz T—10 személyze­te a kutatási program elő­(Folytatás az 1. oldalról) említette a rubel elszámolású exportfeladatok maradéktalan teljesítését. A tervek szerint idén a KGST-országokkal nagy a külkereskedelmi for­galmunk összességében 1,4 százalékkal növekszik majd. Erőpróbát jelent, mert nem­csak az idei árucsere-forgal­mi megállapodásoknak kell eleget tennünk, hanem a ta­valyról visszamaradt szállítá­sainkat is feltétlenül teljesí­tem kell. Ennek kapcsán az 1984-es terv a rubel elszámo­lású forgalomban azzal szá­mol, hogy a kivitel 7—8 szá­zalékos növekedése mellett az import a tavalyi szinten ma­rad. A konvertibilis elszámolá­sú forgalomban 1984-ben fontos cél a 700—800 millió dolláros kiviteli többlet tel­jesítése. A tervezet szerint mindezt az export 5 százalé­kos növelésével, és az import 1983. évi szinten tartásával CUELLAR BULGÁRIÁBA LÁTOGAT A bolgár kormány meghí­vására február végén hiva­talos látogatásra Bulgáriá­ba érkezik Pérez de Cuellar, az ENSZ főtitkára — jelen­tették be szerdán Szófiában. THATCHER NYILATKOZATA MAGYARORSZÁGI ÚTJÁRÓL Margaret Thatcher brit miniszterelnök az alsóházban kijelentette: magyarországi látogatása nagyon értékes volt, de nem hiszi, hogy pusz­tán egy ilyen látogatás meg­oldhatná a Kelet és Nyugat közötti tárgyalások problé­máit. Ezek a tárgyalások ar­ra irányulnak, hogy elősegít­sék az általános és kölcsö­nös megértést, és több ered­ményt biztosítsanak a le­szerelés kérdésében, ezért elkerülhetetlenül hosszú időt vesznek igénybe — mondot­ta Thatcher asszony. LETARTÓZTATÁSOK MILANÓBAN Nyolc személyt vettek őri­zetbe kedden este Milánóban egy terrorista-ellenes rend­őrségi akció során — közöl­ték rendőrségi források. Az elfogott személyek kilétét egyelőre nem fedték fel. Az akcióra nem sokkal azután került sor, hogy egy megbá­nást tanúsító terrorista, Ro­berto Sandalo bevallotta: a „Vörös brigádok” több osz­írásai szerint átszáll a Szal- jut—7 űrállomásra, amely a múlt évi novembere, Vla­gyimir Ljahov és Alekszandr Atekszandrov visszatérése óta automatikus üzemmódban kering a föld körül. Az űr­állomáson műszaki és orvos­biológiai kísérleteket és egyéb vizsgálatokat végez­nek majd. kell elérni. A külkereskede­lem feladatait növeli, hogy a piaci bizonytalanságok — mindenekelőtt a fejlődő or­szágok egyre kedvezőtlenebb fizetési pozíciója — miatt fo­kozottabban kell az alterna­tív piaci lehetőségeket keres­ni. Ez feltételezi a világgaz­daságban végbemenő folya­matok korábbiaknál jobb, naprakészebb követését, vala­mint az áraknak lehetőség szerint előnyösebb — csere­arány-javító — kialakítását. A miniszter hangsúlyozta, hogy — a korábbi években ha­sonlóan — kedvezőbb gazda­sági feltételekkel sem a fej­lődő országok piacán, sem pedig a fejlett tőkés orszá­gok vonatkozásában nem le­het számolni. Elmondta, hogy az eredményesebb külkeres­kedelmi tevékenység érdeké­ben elengedhetetlen a külke­reskedelem szervezetének a változó világgazdasági, külső piaci körülményekhez igazo­dó fejlesztése. taga még mindig működik. Az olasz belügyminiszter is célzott rá, hogy számos jel szerint a szervezet újra ren­dezi sorait. FEGYVERES RABLÁS LISSZABONBAN Fegyveres gengszterek ke­rítették hatalmukba Lissza­bon központjában egy pénz- szállító cég autóját, és mint­egy hétszázezer dollárnak megfelelő pénzküldeményt zsákmányoltak. Ez az eddigi legnagyobb öszeg, amit Por­tugáliában valaha is elrabol­tak. A rablók lopott gépko­csikkal zárták el az utcát a pénzszállító autó előtt. A HOSSZÚ ÉLET TITKA Floridában 113 éves korá­ban elhunyt Jugya Jones asz- szony, az Egyesült Államok egyik legöregebb állampolgá­ra. Hosszú életének titka ne­hezen megfejthető: 108. élet­évéig dolgozott és egész éle­tében pipált. Kerülte az orvo­sokat, csak 73 éves lányára hallgatott, aki aszpirint adott neki, valahányszor rosszul érezte magát. Az orvosoktól főleg azért tartott, mert el­tiltották volna a pipázástól, amit — mint állította — há­roméves korában kezdett el. Senki sem mondta nekem, mikor kezdjek pipálni, hát azt se mondják meg, mikor hagyjam abba — hajtogatta. Egyébként élete végéig szem­üveg nélkül olvasott és néz­te a tv-t. A Szojuz T—10 űrhajó fellövése előtt. A legénység sajtó- értekezletet tart Bajkonurban. A képen (balról jobbra) Vla­gyimir Szolovjov, Leonyig Kizim és Oleg Atykov. TELEX-TELEX (^Á kapitány egy napja) A Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola folyosóján huszonkét éves fiúk — végzett mezőgaz­dasági repülők — tablóján fedezem föl régi ismerősömet, Pesák Tibort. Nyolc éve nem láttam. Vajon hol szántja gépével az eget? A TU—134-es gépen ötvenegy utas rajtol a pesti télből, hogy kétezer kilométer repü­lés után feleslegesnek érezze magán a nagy­kabátot a tavaszi spanyolhonban. Repülőis­kola Nyíregyháza—MALÉV Budapest. Az egyik 1969 óta képezi a gépek vezetőit- A másik utasokat repít szét Európába. A nyír­egyházi főiskolán végzett repülőgép-vezetők közül a legtöbben a repülőgépes szolgálatot választották. Ám számos növendék előtt ki­tárul a „légi világ” s a MALÉV-nál járják Európa útvonalait. Vajon hogyan állják meg helyüket? Ferihegy, repülőtér. A hangosbeszélő a tranzitváróba szólítja az 580-as számú Bu­dapest—Zürich—Madrid járat utasait. A TU—134-esre várók megkönnyebbüléssel ve­szik tudomásul, hogy a hirtelen támadt hó­esés ellenére felszállhatnak. — Jó napot kívánok, hölgyeim és uraim, itt Pesák Tibor kapitány beszél. Néhány má­sodperc múlva elindulunk ... Pontosan 10 óra. A HA—LBE kerekei fel­gyorsulnak, működésbe lép 13 ezer 600 kilo- pond tolóerő. Elmarad alattunk a beton, a 44 tonna összsúly levegőbe emelkedik. A ve­zetői fülkében itt a jól összeszokott stáb: Pesák Tibor kapitány. Toll Tibor másodpi­lóta, Bánki Tibor navigátor. — Kettőnk között lesz a helyed! — adja tudtomra a kapitány, s a pótülésre mutat. Ülök a két fiú között. Tibi — az egykori nyíregyházi repülőnövendék — elmagyaráz­za néhány alapvető műszer (magasság-, se­besség-, emelkedésmérő) működését. Tejfe­hér felhőben úszunk, a két hajtómű halkan duruzsol. Működésbe lép a világoszöld er­nyő, rajta Bécs radarképe. — Itt a meteorológiai információ — mu­tatja a papírt a navigátor- — A rádión ér­kezett előzetes szerint Zürichben 600 méter vízszintes, 60 méter függőleges látás várható, a szél örvényes, esik az eső. Kitérő repülő­terek: Genf és Basel. Az utastérben a légikisasszonyok már fel­szolgálták a Budapestről hozott tálakat. Az ülésekben helyet foglalók kényelmesen hát­radőlve lapozgatják az aznapi újságokat. A kapitány bekapcsolja a robotot. Ha szük­séges, korrigál, vízszintes és oldalirányt biz­tosít. — Emlékszel az első repülésedre? — Hát lehet azt elfelejteni? — kérdezett vissza. — 1954-ben születtem, előbb modelle­zőként fúrtam-faragtam a kis gépeket, majd vitorlázóként kóstoltam meg a fellegek ízét. Tizennyolcéves koromban Góbé gépemen Farkashegyen végeztem első szárnypróbálga­tásaim. 1973—76 között a nyíregyházi főis­kola hallgatója voltam. Itt szereztem diplo­mát. Egy évig dolgoztam mint mezőgazda- sági repülő, majd a MALÉV-pilóták közé kerültem. Kétéves repülőgép-vezetői képzés­ben vettem részt — közben három hónapot töltöttem a Szovjetunióban — TU—134-es típusvizsgát tettem. Közben a műszereket figyeli. Világosodik a ritkuló felhőzet, látni az Alpok havas csú­csait. Angol nyelvű szöveget továbbít a rá­dió, majd csend telepszik közénk, csak a gép lélegzése hallik. — Kapitány! Mi a különbség a kis Góbé és a TU—134-es között? — Bizony nagyon nagy! — S amíg eljut idáig a pilóta, sokat tanul? — Félévenként szimulátor továbbképzésen, földi viszonyok között gyakorolunk. Évente szakszolgálati megvédő tesztet állítunk ki, szóbeli vizsgákat teszünk, gyakorlati ellenőr­ző repüléseket végzünk, melyeket vészvizs­gával kötnek egybe. Az ablak ismét vak, a sűrű, tejfehér felhő mindent befed. — Milyen kötöttséggel jár ez a pálya? — Az csak természetes, hogy itt kiválóan felkészült, makkegészséges emberek repül­hetnek. Minden út előtt orvos vizsgál, fura, de mégis így van: szondára is sor kerül- Van egy hármas mondás: első a biztonság, aztán a menetrend, végül a gazdaságosság. — Fizikum, erőnlét? — Kell bírni a gyűrődést, hiszen hosszúak az utak! Kopognak. A stewardess kávéval, frissítő­vel kedveskedik. Kijelez a műszer: A Rhinei távoli irányítóról Zürichre kell kapcsolni. Gyors rutinmunka, utasítások: „Kabintól ­nyomást zárni! Futó ki! ... Fényszórót kap­csolj !” A magasságmérő fokozatosan süllyed. Alig győzöm jegyezni a két pilóta szavait: Pesák: — Menjünk még befelé! Toll: — Látom a betont. Az örvény tácoltatja a gépünket. A fülké­ből jól látszik a megvilágított leszállópálya. Süllyedünk. Pesák: — Balra... baaalra, nem látod! Toll: — Erős az oldalszél, a szentségit! Pesák: — Nyomjad! ... balra! •.. Fülemben érzem a leszállást, majd lábujj­hegyen ér földet az óriás. Lassít, gurulópá­lya következik. — Megizzadtál Tibor? — Óh nem, vagyis alig-alig. Pedig átnedvesedett az inge. Gurulunk a sárga vonalon, majd beállunk a Swissair DC—8-asai közé. ZÜRICH — Airport. 11 óra 50 perc. Utasok távoznak, újabbak érkeznek. A pilóták is kiszállnak, hadd múljék a végtagokból a zsibbadtság. 12 óra 45 perc. Irány Madrid. Tizenegy- ezer méter magasban érünk Franciaország fölé. St. Prex-nél kitisztul az ég. A külső hi­deg jégvirágokkal rajzolja tele az ablakok üvegét. Az utasok étkeznek, kellemes a me­leg. — Tehát, fizikum, erőnlét •. -? — Nálunk alapvető kívánalom, hogy a ha- józónak megfelelő legyen az erőnléte. Jó­magam — ha tehetem — futballozom, úszom, teniszezek, lovagolom a hullámokat. Nyáron Balatonkenesén rendszeresen úgynevezett regeneráló pihenésben veszünk részt. A MA­LÉV SC-nek saját sporttelepe van, egy uszo­dánk most készül. Február közepén sítábort tervezek a Magas-Tátrába. Elmaradnak a Pireneusok láncai. Ez már Spanyolország. A táj fentről olyan, mint egy összegyűrt óriási vörös pokróc. Odakinn süt a Nap, fárad a szem, villog az egész min- denség. Hozzák a frissítőt. Párás a pohár. — Ez jólesett. — Kér még? — kérdezi a kapitányt a légi­kisasszony. — Köszönöm, talán később. Aztán átkattintja a száznál több kapcsoló egyikét. Sötétkék egyenruhája karján a négy arany csík díszeleg. Rám szól: — Talán elfogytak a kérdéseid? Miután nyugtáz egy újabb rádióüzenetet, megkérdezem: — Milyen titkot tárol a „fekete doboz”? — Ez a gép szerves része, s tulajdonkép­pen két doboz. Ráadásul nem fekete, hanem piros és sárga. Egyik a forgalmi beszélgeté­seket rögzíti, másik a műszerek működését raktározza. 14 óra 30 perc. Madrid hatókörzetébe ér­keztünk- „Leszállás 170 fokról” — jön a föl­di parancs. Ismétlődik minden: ...futók ... nyomás ... süllyedés ... Már csak 200 mé­ter ... 100... 60.-. Föld! Begurulunk a főépület elé. AEROPUERTO DE MADRID. Az utasok elhagyják a gépet. Csak a legénységnek nincs ideje a pihenés­re. Tankolást kérnek, s végzik az ilyenkor szükséges tennivalókat. Némi pihenés után indulás vissza. Ibériát lepellel takarja az este. Illedelmesen besoro­lunk a gurulópályán egy Boeing, egy DC 10- es és egy magángép közé. Rajt! A kapitány meghúzza a magassági kormányt. 15—20 métert emelkedünk másod­percenként. A kapitány figyel, irányít, ha­tározott Nem tudom megállni, hogy nyíregyházi emlékeit ne kérdezzem. Szeme, arca feszül­ten a távolt figyeli, csak a hangja meleg: „Nyíregyházán még fiatal fiú voltam, itt ta­nultam, itt éltem talán legszebb éveimet. El­ső nagy szerelem, első jó repülés, kiváló ta­nárok, nagy tudású oktatók és a város: egyi­ket sem lehet elfelejteni •..” Tízezer méter magasból látjuk a kivilágí­tott Zaragózát. Négy óra múlva Budapest. Kivilágított a leszállópálya. Egy kicsit elfáradt a kapitány. Nyolc órát töltött a levegőben, négyezer kilo­métert repült, 19 ezer 200 liter hajtóanyagot „égetett” el. így telt el egy napja. Kovács György

Next

/
Thumbnails
Contents