Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-05 / 30. szám
1984. február 5. Kelet-Magyarország 3 Vasárnapi jegyzetek — fiatalokról Diákművelődési fórum | ogyan szervezik a diákok művelődé- | | | sét az iskolák, a közművelődési in- tézmények? Mit tesz ezért a fiatalok szervezete, a KISZ? összehangolt-e a különböző művelődési intézmények tevékenysége? Van-e kontaktus a tizenévesekkel? Sorolhatnánk tovább a válaszra, meg - oldásra váró kérdéseket, amelyek éppen tegnap és ma kerültek szóba az országos .diákművelődési fórumon, amelyen megyénk képviselői is részt vesznek. A KISZ KB Középiskolai és Szakmunkástanuló Tanácsa és Kulturális Osztálya hívta össze a február 4-én és 5-én tartó tanácskozást. A már említett kérdéseken kívül minden fontos tennivalót meg szeretnének vitatni az érdekeltekkel, ezért hívták meg az ország minden részéből azokat a fiatal szakembereket, népművelőket, pedagógusokat, ifjúsági házak, parkok, művelődési központok munkatársait, területi művelődési szervek, KISZ-bizottságok illetékeseit, azokat, akik naponta a diákközművelődésért dolgoznak. ‘ Megyénkben 11 ezer gimnáziumi és szakközépiskolai tanuló és 9 ezer szakmunkás- tanuló érdekelt a diákközművelődés alakulásában, lehetőségeinek kibontakoztatásában. A tanácskozás célja, mint előzetesként is hangoztatták, konkrét ötleteket, javaslatokat közreadni, kidolgozni egy-egy probléma lehetséges megoldási változatait. Négy fő témát vitatnak meg a résztvevők. Az első a sokat emlegetett művelődési ház és iskola kapcsolatára vonatkozik. A művelődési otthonok látogatóinak túlnyomó többsége fiatal. A középfokú oktatási intézményekben tanulók 50 százaléka jár a művelődési otthonokba, s rendszeres látogatók, csoportba járók egynegyede diák. Van min töprengeni: mit kell tenni, hogy az iskola és a művelődési ház jobban szervezze a diákok szabadidejének hasznos eltöltését. Érdemes szót váltani az ifjúsági amatőrművészeti mozgalomról is, amelynek izgalmas kérdése: vajon az iskolai amatőr művészeti tevékenység szerves része, vagy mostoha gyermeke az ország amatőr művészeti mozgalmának? Fontos téma a szórakozás megítélése is, amelynek izgalmas része: mennyiben lehet tere a diákok szórakozásának az iskola, mit lehet tenni azért, hogy az iskolai szakkörök, amatőr művészeti csoportok, KlSZ-össze- jövetelek ne a tanítási órákhoz hasonlítsanak, hanem a barátokkal közös szabadidős programokhoz álljanak közelebb. Nem elvont, nagyonis mindennap elhangzó kérdésekre keresi a válaszokat a diákművelődési fórum, amelynek tapasztalatait megyénk művelődési és oktatási intézményei, KISZ-szervezetei is remélhetően hasznosítani fogják. P. G. A különbség szembetűnő A 16 éves fiatalok negyven százaléka dohányzik. Egy részük igencsak kíváncsian kóstolgatja az alkoholt is. Vannak olyanok, akik — főleg kíváncsiságtól vezérelve — beleszippantanak a rendkívül veszedelmes, kábító hatású „szipó- anyagokba”. Mások gyógyszert és szeszt ötvöznek, és többé nem uraik cselekedeteiknek ... Sajnos, a káros szokások terjedőben vannak — kár lenne tagadni. A megyei Vöröskereszt-szervezet tevékeny munkába kezdett, és a megye összes általános és középiskolájába kijuttatja e napokban azt a felhívást és segédanyagot, melyet a pedagógusok felhasználhatnak a fiatalok között. Ilyen például az a módszertani útmutató, amelyben ötleteket adnak a tanároknak. Az általános iskolákban például javasolnak többféle, érdekes formájú játékot, egészségügyi totót, rajzpályázatot, nyomkereső játékot, kis vitafórumokat. A középiskolákban egy színvonalas vetélkedőt javasolnak — a kész forgató- könyvet mellékelték a felhíváshoz! Az is jó ötletnek tűnik, hogy javasolják: a gyerekek találkozzanak orvosokkal, rendőrökkel, gyógyszerészekkel, sportolókkal — akikkel elbeszélgethetnek arról, hogy milyen hatása van a dohányzásnak, a gyógyszereknek, az ittasságnak — a hétköznapi életben, a közlekedésben vagy éppen a sportban. Emellett például okos gondolat: egynéhány babszem csíráztatása ... Az egyik szem normális körülmények között, a másik alkohollal kezelve, a harmadik pedig dohányfüsttel „pácolva”. A különbség a fejlődésben elrettentőén szembetűnő ... Ugyancsak szokatlan, de életrevaló ötlet: bírósági tárgyalás a# iskolában. Ez annyit jelentene, hogy az összegyűlt tapasztalatok alapján a vádlottak a káros szenvedélyek lennének — a vádlók pedig azok a diákok, akik a hónap során közelebbről is megismerkedtek a szesz, a nikotin, a ragasztó, a gyógyszerek ártalmas hatásaival. Bizonyára lesz mit mondaniuk ... (tgy) Tájékoztató füzet D alán természetesnek hat ma már az iskola iránti folyamatos társadalmi érdeklődés. Az élet, a napi gyakorlat követeli a maga jogait: legyen az iskola olyan műhely, ahol a tanulók elsajátíthatják a kor színvonalán álló ismereteket, amely biztosítja, hogy a legújabb eredmények bevonuljanak a tanterembe. Persze mindez csak leírva ilyen egyszerű. Az óhajtól a megvalósulásig sokféle jellegű és irányú küzdelem, akadály vár az újat akaróra: anyagi — tárgyi, személyi, szemléleti. Azért jutott eszembe ez éppen most, mert február első napjaiban viszik haza az iskolások a félévi osztályzatokat, az ellenőrzőkönyvet. Első osztályba járó kisfiam tájékoztató füzetét várom. Felidéződnek az első napok, hetek. Alig telt el két- három hét, amikor azt kérdezi otthon: — Apu, tudod, mi az a lerációs jel? — Meghökkentem, felkaptam a fejem. — A lerációs jel itt ni — mutatott egy rajzra —, azt jelenti, hogy ez nagyobb, mint a másik. Gondolkodóba estem: a reláció szóba még „beletörik” a srác nyelve, de a tartalmát már ismeri. De vajon szüksége van-e rá? Dohogott bennem a hitetlen felnőtt. Túlterhelik a gyerekeket, nincs idejük játszani. Két hónap múlva a kisfiam elmagyarázta, hogyan működik a „számológép”. Kérte, vegyem észre a gép működésében a törvényszerűséget. Hát, nem vizsgáztam jelesre ... Várom a tájékoztató füzetet, s eszembe jut, hogy annak idején év végére értünk a zs betűig. Tudtuk a szorzótáblát, de azt, hogy a gondolkodás elevensége új tartományokat hódíthat meg, nemigen sejtettük. Várom a tájékoztató füzetet, s nagyon örülök, hogy szeptember elején megkérdezte tőlem a kisfiam: — Apu, tudod, mi az a lerációs jel? (n. i. a.) Pedagógusoknak, szülőknek M ár több, mint harminc fiatal esett áldozatul a „szipózásnak” — nemrégiben megdöbbentő tényeket bemutató rádióműsor is foglalkozott a témával ... A különféle vegyi anyagok ilyen célra való használata, sajnos, immár az egész országban ismeretes a fiatalok között — kevésbé közismert azonban ennek rettentő hatása. Bátran használhatjuk ezt a szót, hiszen emberi ronccsá válhat rövid idő alatt az a gyerek, aki rabjává válik — jómagam is láttam már szellemileg leépülőben lévő tizenévest, aki pár év alatt ment tönkre, és kórházba került. Nincs szükség rémisztő adatokra, elriasztó felsorolásokra, hiszen távolról sem szipóznak annyian, mint amennyien, mondjuk dohányoznak vagy szeszt isznak a tizenévesek között. Mégis: magasan a legártalmasabb mind között! Éppen ezért a pedagógusoknak és a szülőknek lényegesen többet kellene tudniuk arról, hogy mit is jelent mindez, milyen tünetekkel jár, hogyan ismerhető föl a gyereken, hogy ká- bultsága, rosszulléte ettől van. A Magyar Vöröskereszt Budapestről minden megyébe küldött nemrégiben egy olyan tájékoztató anyagot, amelyben ezek a tudnivalók megtalálhatók. Sokszorosítása sürgető — mielőbb el kell jutnia az iskolákba, hogy ott aztán a pedagógusok a szülőkkel is ismertethessék részleteit. Hiszen együtt kell munkálkodniuk azért, hogy időben megállítsák a fiatalokat, ha erre az életveszélyes útra lépnének ... (tgy) Eredményes gazdálkodás az „Almáskert” T erme löszövetkezet ben Cégénydányád, Gyügye és Szamosújlak lakói tevékenységét dicséri az „Almáskert” Tsz 1983. évi eredményes gazdálkodása. A múlt évet 6,7 millió forintos nyereséggel zárták. Jól sikerült az alma értékesítése (a tagoké is), soha nem tanasztalt eredményességgel gyártották az almalevet a léüzemben, s jó minőségű, rekord mennyiségű szálas takarmányt takarítottak be. Hogyan látja a fogyasztó? Terítéken az ellátás Van-e tej, kenyér az apró- falvak, városi peremkerületek kis boltjaiban zárás előtt is? Hozzá lehet-e jutni a mindennap szükséges fontos cikkekhez? Miért kell egy filléres alkatrész miatt egy egész új felszerelést venni? Miért kell kilószámra drága vegyszereket venni, ha például csak dekákra van valakinek szüksége? Nem ritkán szerezhetnek tapasztalatokat ilyen dolgokról a hivatásos, vagy társadalmi ellenőrök, ők azonban nem juthatnak el naponta minden boltba. Ott vannak viszont naponta a vásárlók. Tízezer kilowattnál nagyobb teljesítményű gázturbinák mormognak Beregdaróc egy határszegletében — kompresszorokat hajtanak. Acélmammutok dolgoznak itt és kezelőik... Feladatuk, hogy meggyorsítsák a Szovjetunióból csöveken érkező földgáz áramlását, megnöveljék az országra futó vezetékben a nyomást. Magyarország legnagyobb kapacitású kompresszorállomásán vagyunk. 500 Celsius-fokon fűtött határ Ágbogas folyamatábráival, színes kijelzőivel nyűgöz le a vezérlőterem. Évi ötmilli- árd köbméter gáz kompri- málását (sűrítését) iráhyítják, ellenőrzik innen. Itt mondja Vági István üzemvezető-helyettes : — Nagy ára van annak, hogy a továbbadott gáz a megfelelő paraméterekkel rendelkezzék. A beérkezőnek egy százalékát, azaz ötvenmillió köbmétert kell ezért a technológiai folyamat során turbináinkban elégetni. Hanem a felszabadított energiának — a dolog természeténél fogva — csak harmada hasznosul. A többi, 500 Celsius- fokon a levegőbe pufog. Hogy ez gyakorlatilag mit jelenthetne? A határ fűtése helyett 30—40 falu teljes energiaszükségletét biztosíthatnánk. Amint megtudtuk: e hulladékenergia dologra fogása — legalábbis az elmúlt három évben — sokakat foglalkoztatott, de foglalkoztat jelenleg is. Eddig a következő fő hasznosítási lehetőségek merültek fel: pélául a közeli falvak lakásainak fűtése meleg vízzel. Ezt azonban a gazdaságossági számítások után elvetették. Kiderült ugyanis, hogy mind a beruházási költségek, mind a távolságok miatti (hő)veszteségek óriásiak lennének. Csirke az „energiacsapnál“ Szóba jött a mezőgazdaság hasznosítás. Az itt felmerült, gondokat — kérésünkre — Az ő tapasztalataikat szeretné megtudni a Fogyasztók Megyei Tanácsa, hogy a szövetkezeteknek és kereskedelmi vállalatoknak konkrétan is megfogalmazhassa a jelzéseket, vagy felhívhassa az ipar figyelmét a vásárlók számára káros és sokba kerülő jelenségekre. A közeljövőben kerül terítékre az aprófalvak és városi peremkerületek ellátása, ekkor vitatják meg a lakosságra kényszerített pazarló fogyasztás tapasztalatait is, ezért kérik a lakosságot, hogy észrevételeiket juttassák el a népfront bizottságokhoz. Ábrák Imre, a beregdaróci Barátság Tsz elnöke vázolta: — Igényeket megfogalmazhatunk, tervezhetünk. De tele van a környék erőtlen tsz-szel, megvalósításra nincs pénzük. Mit kezdhet például a mi szövetkezetünk a kétmillió forintos fejlesztési alapjával ott, ahol 100 milliós beruházásokról van szó? Volt nekünk (de nen csak nekünk) számtalan ötletünk. Gondoltunk baromfinevelte- tőre, virágkertészetre, hűtőházra, almapontéra. — Tegyük fel, hogy egyikmásik elképzelés megvalósul. Akkor is túl nagyok lennének a szállítási költségek, és szembe kellene néznünk a piaci elhelyezés problémájával. Képzelje csak el, például mit csinálnánk annyi virággal? Sajnos, ez az „energiacsap” túlságosan félreeső helyen van. Az elmondottakhoz kívánkozik még, hogy a mezőgazdasági hasznosítás minden bizonnyal az energiák csak egy hányadát kötné le. Valami olcsóbbat? A legígéretesebb elképzelés a villamos energiává való átalakítás — nagyfeszültségű vezetékre csatlakoztatás. Kidolgozott tervek vannak rá. A beruházási költségek azonban olyan magasak, hogy alig maradnak el az úgynevezett nagy beruházásokétól. Az általános tőkeszűkösség és a visszafogott beruházások idején — mutatkozzék ez bármely jó befektetésnek — gyors megoldásra nem számíthatunk. A turbinák továbbra is a légbe fújják drága „forróságukat” — és addig bizonyosan, míg valami olcsóbb megoldást nem találunk. Járhatnak viszont az angyalok Daróc fölé melegedni. Sztancs János A kompresszorállomás egy részlete — és a ve- zérlőterem. (Gaál B. felv.) MUNKÁSFÓRUM Máriás Istvánná konzervgyári gépszerelő. Hogyan fogadták a gyes után? — Azzal nem mondok semmi különöset, hogy szívesen, sőt szeretettel vártak vissza a kollégáim. Igazából nem is voltam távol, mert a férjem is itt dolgozik, én is bejártam néhanapján — mondja Máriás Istvánná, aki a Nyíregyházi Konzervgyár tmk-műhelyé- ben villamosgép-szerelő és két és fél évig volt otthon gyermekgondozási segélyen. — A munkájában nem érzi a nagy kihagyást? — Egy hónapja, január másodikétól dolgozom ismét. Ügy érzem, ennyi idő alatt ismét a régi vagyok, teljes értékű munkát végzek. Nem lehet ezt elfelejteni, én pedig szeretem, amit csinálok. Munka is van bőven, csak győzzük tekercselni az elromlott villanymotorokat. — Hogyan fogadták főnökei? — Ök javasolták, néhány hónapig gyakoroljam a munkát, szokjam vissza, de én már most kérem, teljesítménybérben foglalkoztassanak. Közben az órabérem is emelkedett, 14 forint ötven fillérrel mentem el és 19 forinttal jöttem vissza. Vállalati támogatással kaptunk nemrég lakást, szükségünk van minden forintra. — És a gyerek? — Évike már decembertől bölcsődébe jár, szerencsére hamar megszokta a közösséget. A januárt átvészeltük betegség nélkül, nagyon remélem, ezután sem lesz vele 'problémánk. S ha mégis táppénzre kell majd mennem, a munkatársaim ígérték, elvégzik az én munkámat is. — Munka után pedig rohanás 'a bölcsődébe... — Ez a mindennapi utam. Délután, mire odaérek, már uzsonnázott a gyerek, öltöztetem és megyünk haza, a Malom utcából Örökösföldre. — Azt mondják, egy gyerek nem gyerek. Gondoltak másodikra is? — Szeretnénk még egy gyereket, s ha lehet, kisfiút. Azt hiszem, a második gyerekkel is hosszabb ideig leszek gyermekgondozási szabadságon, az ő érdekében. Szeretném — ha majd visz- szajövök — akkor is úgy fogadnának, mint most. Sípos Béla Légbe szállt energiák Daróc felett melegednek az angyalok
