Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-04 / 29. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. február 4. □ VÁLTOZÓ ÉLETŰNK Ujmódi adózás Az adózás és az adóztatás, világszerte gond. Elég utalni Ingmar Bergmannra, a világhírű svéd rendezőre, aki a magas adóterhek miatt egy időre elhagyta hazáját, és említést tehetünk a Sophia Loren, Carlo Ponti házaspárról is, akiket szintén adózási gondok gyötörnek. Persze, igaz ami igaz, az említettek bármelyikének szívesen venném át minden anyagi búját és baját. “Amióta állam létezik, van ben nőtt az adó, hogy nem adózás is, és egyfolytában dúl volt értelme többet keresni. a harc adószedők és adózok között. Mert ki tud és ki akar önszántából lemondani vagyona, jövedelme egy részéről? Csakhogy az állam nem jókedvéből adóztat, még akkor sem, ha néha ezt hisz- szük, s ha tudjuk, hogy voltak korszakok, amikor adó címén még a kenyeret és vizet is elvették az emberek szájától. (Némely afrikai, közép-amerikai országban ma sem sokkal jobb a helyzet.) De, ha tetszik, ha nem, tudomásul kell azt is venni, hogy minden államnak vannak kiadásai, hogy a köz- igazgatás, a közintézmények működtetése, a közrend védelme és. a hadsereg ma még szükségszerű fenntartása rengeteg pénzbe kerül, s ezeket az összegeket részben az állampolgárok adóiból fedezik. Az adórendszerek már számtalanszor változtak és változnak is, de arra aligha számíthat bárki, hogy egy» szer megszabadulhat eme kényszerű tehertől. A Magyar Közlöny 1983. 52. számában megjelent új adózási rendelet szerencsére aligha fog sokakat arra sarkallni, hogy a bevezetőben megnevezett világhírességek nyomdokaiba lépjenek. Mert, alapjaiban nézve, — s ebben egyezett az adóztatok (maguk is adózók) és az adófizetők véleménye —, kedvezők a változások. Balogh Béla, a megyei tanács pénzügyi osztályának helyettes vezetője szerint: — A rendelet abban hozott alapvető változást, hogy míg korábban a tevékenységet 'adóztatták, addig most, a jövedelem a ' kizárólagos szempont. Az adókedvezmény lényegében megszűnt, pontosabban a helyi tanács végrehajtó bizottsága adhat 50 ezer forintig terjedhető kedvezményt. Egy évre szólóan, de többször is megismétel- hetően. Az adókivetés alapja továbbra is a becslés, illetve a bevallás lesz. Horváth István' adócsoportvezetővel azt tekintettük át; kiket is érint a megyében a rendelkezés? Az adatok szerint: összesen 6200 kisiparos él Szabolcs-Szatmárban, közülük 3200-an adókötelesek. Hatszáz a kiskereskedők száma, háromszázhetvenöten folytatnak adózásra kötelezett szellemi tevékenységet, százhúszan vannak akik szerződéses boltot, vagy vendéglőt vezetnek, mintegy 120— 150-en ingatlan eladás-vétel miatt kötelesek az állampénztárat gyarapítani, s végül 160 egyéb adózót tartanak még számon. Kik a legnagyobb adózók? Három-négymillió forintos éves jövedelem, 400—450 ezer forintos adóalap után adóznak a legjobban menők. Élre a közületeknek dolgozó építő kisiparosok • kívánkoznak. Közülük is elsősorban a villanyszerelők. Mennyien lehetnek a kiugró keresetűek? Erről egy 1980-as adat beszél. Eszerint: az összes adó 65 százalékát a kisiparosok és kiskereskedők 4,2 százaléka fizette be. — Az új adóhatárokat nézve egy dolog szembetűnő: a „tól-ig” pontok jelentősen eltolódtak. Ez azt is jelenti, hogy eztán nem lesz érdemes egy bizonyos jövedelmen túl leállni a munkával? — Ez is az egyik cél — mondják a szakemberek —, hiszen azelőtt egy bizonyos összegen felül olyan mérték Nyitott kérdés persze továbbra is marad. Mert — és ebben alighanem igaza volt az Élet és Irodalom cikkírójának —, bizonyos szellemi foglalkozásúak minden jövedelme fillérre szemmel kísérhető és adóztatható, azonban-ugyanez nem mondható el a kisiparosok mindegyikéről, vagy a számla nélkül vásárló kiskereskedőkről. És akkor még nem beszéltünk a hét végén fusizókról, a kaláka címén, de pénzért dolgozókról De felmerülhet a kérdés: miért nem lehet szempont a társadalmi hasznosság? — Az ellenőrzés eléggé hatékony és még inkább az is lesz. És nő a büntetés mértéke is, mert, hogy példával éljünk — mondja Horváth István —, a közelmúltban az egyik kisiparost 450 ezer forint adóhiányért vonták felelősségre. A bíróság egy év felfüggesztett börtönnel és ötvenezer forint pénzbírsággal sújtotta. Mindent egybevéve, nem csinált rossz üzletet. A büntetés nem volt arányos a bűntettel. Ezek után azonban az adócsaláson kapottak adóját 20—25 százalékkal megemeljük, ráadásul a büntető bíróság is szankciókkal sújthatja őket... Érdemes megjegyezni, hogy a túl nagy jövedelműeknél fennáll a „veszély”: nem ismerik a rendelkezéseket, mert ügyvédet tartanak, „gazdasági tanácsadót” foglalkoztatnak. ’ Nyíregyházán keringett a közelmúltban egy történet, mely könnyen lehet, hogy nem igaz, de az adócsalások egyik, eddig bevett formájáról mesél. Állítólag középiskolások — a jó tréfa reményében — nyertes lottószámok ismeretében töltöttek ki egy négytalálatos szelvényt, s azt akarták kipróbálni, mi történik akkor, amikor nyereményüket váltanák ki. A kiváltásra azonban nem került sor. Mert mögöttük állt a kifizető helyen egy idősebb, elegáns úr, aki miután megtudta, hogy a gyerekeknek ' négytalálatosuk van, azonnal zsebből fizetve vette meg a szelvényt. Mivel a gyerekek valóban tréfára készültek, megijedtek, és a pénzzel azonnal a rendőrségre mentek. Az összegért azóta sem jelentkezett senki. — A történet feltehetően nem igaz, de a mese valóságon alapul. Az ilyen vásárlásoknak a vagyonosodási vizsgálatok próbálják elejét venni. A kérdés ez esetben mindig az, hogy „miből telik?” Ha valaki nyereményre hivatkozik, akkor igazolnia kell, olyasmit pedig nem fogadunk el, hogy a kis nyugdíjas nagymama adta a százezer forintot. De — fejtegeti Mendler Miklós, az illetékhivatal adócsoportjának vezetője —, az állampolgárok sem segítenek az ellenőrizhetetlen jövedelmek megállapításában. Furcsa kettősség áll ilyenkor elő. Az építtető irigyli a kisiparost magas jövedelméért, de ha az adatszolgáltatás céljából megkérdezzük tőle, hogy mennyit fizetett ki a szakembernek, akkor azt mondja, hogy semmit. Mert a férje szerelte be a fűtést, a villanyt, ő tapétázott és parkettázott. Egy ilyen esetben kérdeztük: mi az ön férje? A felelet: ezermester. • Egy biztos: sokan akarnak (akartak) a törvényes adózás alól kibújni. Tavaly 368 kisiparosnál és 23 kiskereskedőnél került sor adóvizsgálatra. A vizsgált kisiparosok között száznyolcvanötnél, a kiskereskedőknél pedig tizenháromnál állapítottak meg adóhiányt, köznapiasab- ban mondva: adócsalást. Az adóhiányok összege az iparosoknál majdnem öt és fél milliót, a kereskedőknél pedig 216 ezer forintot tett ki. Ezenkívül a kisiparosok £ községfejlesztési alapból 1 millió 86 ezer forintot „spóroltak” meg (a kiskereskedők 52 ezer forintot), a forgalmi adóhiány pedig a vizsgált iparosoknál 231 ezer forintra rúgott,. a kereskedőknél viszont 231 ezer forintot tett ki. — Mindehhez azonban tegyük hozzá — mondja Balogh Béla — a nagy többségnél nincs gond, s bízzunk abban, hogy ezután még kevésbé lesz. Egyetlen dolog van, ami a jelzések alapján főfájást okoz az érintetteknek: az SZTK-illeték erőteljes emelkedése. Eddig a hivatal véleménye. Majkó József autószerelő kisiparost, ha úgy tetszik, „betyárként” és „pandúrként” is megkérdezhettük. Mert ő nem csak kisiparos, de a KIOSZ adóvéleményező bizottságának is tagja. — Mit jelent ez a tagság? — A bizottság segítségével demokratikusabb az adómegállapítás. Mi tudjuk, hogy ki mit ér, így ha valaki kevesebbet akar bevallani, akkor mondhatjuk „ne tedd ezt komám ...” Van aki kevesebb jövedelmet mondott be, mint amennyit gyárban kereshetne. — Mi a véleménye az új adórendszerről ? — Nagyon jó, hogy magasabbra kerültek a jövedelmi küszöbök, mert így valóban nem éri meg leállni. Én tavaly — mivei jó gépeim vannak —, az egyik gyártól importkiváltó megrendelést kaptam, csakhogy nem volt értelme elfogadni, mert nagyon megugrott volna az adóm. Mén már más a helyzet, egy ilyen ajánlaton el kell gondolkozni. Az is jó, hogy eztán két alkalmazott után lehet átalányban adózni. Jelenleg egy alkalmazottal dolgozom, most azon tűnődöm, ne vegyek-e fel még egyet? — A rendelet kedvező megítélése általános vélemény? — Azt hiszem igen. — És az SZTK? — Ennek már nem örülök. Én például eddig 2960 forintot fizettem havonta, eztán ötezer körül kell. De az is igaz, hogy tíz éve minden gyűlésen azt sürgettük: legyen végre nekünk is társadalombiztosításunk. A betegség mindenkit utolér ... A rendelet friss, tapasztalat - — érthetően — még nincs. - De a f enntartásokkal együtt (ami egyes kategóriák szinte ellenőrizhetetlen jövedelmét illeti, legyen szó szellemi, vagy egyéb foglalkozásúakról) úgy tűnik: az adózásban kedvezőbb lett a helyzet. Ez, valamint a szigorúbb felelősségre vonás azt eredményezheti majd, hogy kevesebb lesz a visszaélés, nem lehet majd olyan esettel példálózni, amikor valakiről kiderült: öt év alatt egymillió forint adóhiányt gyűjtött össze. , Speidl Zoltán Történelmi mozaikok a Szamosról ENNEK A PETŐFI ÁLTAL is megénekelt folyónak a neve Zomus alakban egy 1150-ből származó oklevelünkben bukkan föl először Kiss Lajos „Földrajzi nevek etimológiai szótára" (Bp. 1978. 594.) szerint, de már ő is megemlíti, részletesebben pedig Melich János mondja el „A honfoglaláskori Magyarország” (Bp. 1925. 51.) című munkájában, hogy a. rómaiak idején is ezzel a névvel jelölték Szatmárnak ezt a sokak által kedvesnek tartott folyóját. A régészeti kutatások ugyanis a romániai Alsókosály területén felszínre hoztak egy olyan időszámítás után 239-ből származó római eredetű követ, amelyiken ez a fölírás található: „Samum cum régióné”. E fölirat Samum szava azonos a Szamos folyónév latin nyelvű alakjának tárgyesetével, s így a jelentése ez: Szamost. A névnek ez a korai és idegen nyelvben való fölbukkanása arra utal, hogy már az időszámítás előtt kialakulhatott, és a Kárpát-medencében egymást . váltó népfajok mindig örökbe hagyták az utánuk itt megtelepülő népeknek szinte változatlanul ezt a nevet. Ennek lehetősége tudományosan is bizonyított, hisz Kálmán Béla is azt mondja „A nevek világa” (Bp. 1967. 11.) című kitűnő munkájában, hogy „A nagyobb folyók, hegyek neve rendszerint évezredek óta öröklődik nemcsak nemzedékről nemzedékre, hanem az egyik népről a másikra is.” Ez a lehetőség áll fönn a Szamos név esetében is. E folyónév eredetéről több, de valamelyik részletében mindig elbizonytalanodó elgondolás is született a névtudományban. Ezek közül Melich János és Kiss Lajos már idézett munkájukban található magyarázata érdemel leginkább figyelmet. Melich a Szamos folyónév végén található — s hangból indul ki,.s úgy véli, hogy nevünk dák eredetű, ahonnan a latin, keleti germán, hun, avar, majd bolgár-török nyelvek közvetítésével került a magyarba, mivel csak ezek a nyelvek ismerik a szóvégi -s hangot. E nehézkesnek látszó, de mégsem lehetetlen magyarázat mellett egész egyszerűnek tűnik Kiss Lajosnak a névtudomány legfrissebb eredményeire épített elgondolása. Ő a francia Somme folyónévből próbálja levezetni a Szamos nevet. Ha ez igaz, akkor a névadásra folyónk lassú, csendes folyása adott lehetőséget, minthogy arra a kelta eredetű samo” köznévre vezethető vissza, aminek ősi jelentése „nyugalom” volt. Persze a név nagyon kacskaringós utakon került el a magyar nyelvbe. A kelta köznév előbb a latinba jutva Samara, Sumina alakban folyónévvé vált, s innen a francia nyelvbe kerülve Somme formájú névvé alakult, amit aztán szláv nyelvek közvetítésével vettek át őseink, s lett belőle a magyarban a mai Szamos folyónév. A név régisége és változatlan formában való fönnmaradása arra is utal, hogy a folyó ősidőktől kezdve nagy jelentőséggel bírt. Jelentőségének egyik ilyen tényezője volt, hogy nemcsak hallal és jó ivóvízzel látta el a mellékén élő lakosságot, hanem éles szögű kanyarjaival, úgynevezett szegjeivel, természetes védelmet is biztosított azoknak, akik ezekbe a szegekbe betelepültek. Ha csupán a naményi torkolattól Tunyogmatol- csig tekintjük át az alig 15—20 kilométernyi partszakaszt, ma is nyolc olyan települést találunk rajta, amelyek a középkor óta léteznek. A történeti emlékek figyelembevételével pedig megkétszereződik e partszakasz településeinek száma. Természetes védelmi lehetősége mellett az is növelte a folyó jelentőségét, hogy a korabeli viszonyoknak megfelelően közlekedési és szállítási célokra is felhasználhatták. Mezőék említik például, hogy a Panyolán és Kérsemjénben birtokos Balogsemjén nembeli Mihálynak és fiainak hajói már 1290- ben járták a Szamos vizét szállítási céllal. A „Csengeri krónika” (Csenger, 1975. 167.) pedig azt is megemlíti, hogy Máramaros és Erdély sója, Szatmár ásványi kincse, Bihar fája is részben a Szamos vizén érkezett rendeltetési helyére a középkorban. A középkor után egyre inkább csökkent a folyó jelentősége, sőt gyakori árvízveszélyeivel lassan több kárt okozott, mint hasznot. E veszélyen, ahogy a „Csengeri krónika” említi, az 1858-ban elkezdett és két év alatt befejezett folyamszabályozás sem sokat segített, minthogy 1881-ben is, és 1884-ben is árvíz sújtotta a Szamos mellékén lakókat. A SZAMOS TEHÁT MOSTANRA kisebb folyó lett, minden különösebb jelentőség nélkül. Néha, mint 1970 májusában is, még képes tengerré változva hatalmas károkat okozni a mellékén élő lakosságnak. Azt viszont, hogy mivé lesz ezután, legföljebb csak sejthetjük. Az 1983 augusztusában mutatott barna színű vize nem sok jót ígér. Szennyeződik, és egyre fokozottabban. Hamarosan nemzetközi megállapodásra kell jutni, hogy a tíz évvel ezelőtt még iható Szamos vize újabb tíz év után nehogy miaz- más fertővé váljék. Balogh László KM Fények — árnyak. (Gaál Béla felvétele)
