Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-29 / 50. szám
1984. február 29. Kelet-Magyarország 3 Két hónappal az átszervezés után Hatékonyabb tanácsi munka Két hónap telt el azóta, hogy a közigazgatás korszerűsítése újabb jelentős állomáshoz érkezett: megszűntek a járások, s szerepük igen jelentős részét átvették a városok, amelyek január X. óta nemcsak saját maguk gazdái, hanem egy körzet — többnyire a volt járás — központjának szerepét is be kell tölteniük. Hogyan ké pesek megfelelni ezeknek a feladatoknak? — erről be' szélgettünk a rövid tapasztalatok alapján Tóth Lászlóval, a Kisvárdai Városi Tanács elnökével. — A mi esetünkben a vonzáskörzetben gondolkodás nem teljesen új; eddig is volt néhány területe a munkánknak (mint például az egészségügy, sport, a munkaerő-gazdálkodás), amely városi tanácsi feladat volt — mondta a bevezetőben. — Közvetve még a közművelődés is ide sorolható, mert a felügyelet a hivatalhoz tartozott ugyan, de a művelődési központ tevékenysége az egész járásra kisugárzó hatással volt. Nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kereskedelem és a szolgáltatások is a városba hozzák az embereket. Nem jelent számunkra újat a nagyobb területben gondolkodás már csak azért sem, mert tíz környező . községgel együtt olyan általános rendezési tervet készítettünk, amely Kisvárdának a vonzáskörzetben betöltendő szerepét, funkcióját is meghatározza. Ez elegendő alap a továbblépéshez. — Feltehetően mégis az új vonások vannak többségben . .. — A legfontosabb valóban az, hogy megtaláljuk a város helyét a települések rendszerében. Ebben különösen fontos az együttműködés, hogy kialakuljanak a mellérendelt kapcsolatok. Ez általában társulásos formákban valósul meg. Tervünk koordinációs bizottság alakítása. Ennek tagja lenne minden tanácselnök és e bizottság megbeszélésein dőlne el: mik a közös érdekeink, s milyen közös lépéseket kell, vagy tanácsos tennünk. — Van néhány olyan államigazgatási ügy, amelyet a városi tanácshoz célszerű csoportosítani. Ilyen például az árellenőrzés. Szerintem két hozzáértő szakember az egész környéken el tudja látni ezt a munkát. Említhetem egy másik elemét, a műszaki társulást. Kékese, Pap, Nyírlövő, Lö- vőpetri első fokú műszaki munkáit ezután egy kisvárdai műszaki ügyintéző végzi el, a határozatot — például egy építési engedélyt — azonban mindenütt a vb-titkár adja ki. Ez azt jelenti, hogy a községek felelőssége megmarad. — A város feladatai közül tehát a mellérendeltségen alapuló funkció a legfontosabb. Van azonban felügyeleti feladata is a városnak. De lényeges, hogy egyes területeken a város másodfokként dönthet közié Kérdésekben. Mit jelent ez < eddigi gyakorlatban? — Valóban a hatósági funkció az egyetlen olyan tevékenység, ahol bizonyos esetekben alá-fölérendeltség viszony van, tehát a községekben hozott első fokú döntések fellebbezés esetén a városhoz kerülnek jogerős döntésre. A jellemző mégis az, hogy szinte minden ügyet el lehet intézni a keletkezés helyén, tehát a községben. — Szakmai, emberi tekintetben megoldhatónak tartom feladatainkat. Bí zom benne: sikerült elérni, hogy az alapvető változásokat a községekben élő lakosság nem érezte meg és bízom abban, hogy egy idő után érezni fogja a változás minden pozitív elemét. — Az átállás azonban nyilván még sok tennivalót igényel... — Talán természetes is, hogy két hónap után még jellemző egyfajta útkeresés. Sem elegendő gyakorlatunk, sem elegendő helyismeretünk nincs még ahhoz, hogy az átállás zökkenő- mentes legyen. A szemléletünk nincs felkészülve eléggé hármas gondolkodásra: együttműködés, felügyelet, másodfok. Vannak esetek, amikor késünk a beavatkozással, de olyanok is előfordultak, amikor túlzottan közbeléptünk. Ha megnézem például, kik és minek mennek vidékre, látom, hogy legtöbbször a művelődésiek utaznak. Pedig talán nem is nekik kellene. A művelődési intézmények fenntartása a községek kezében maradt, a szakmai vezetés pedig régen dolgozó, arra alkalmas emberekből áll. — Hogyan álltak át az új munkastílusra a két apparátusból érkező szakemberek? — Az összevont tanácsi apparátus régi tagjai megszokták a hagyományost, nekik az új elemeket kell megtanulni. Ehhez idő és türelem kell. A járástól átvett dolgozóknak nagy előnyük a helyismeret, de nekik a régi módszereiken kell tudni változtatni. Az apparátusban jó szándékot tapasztaltam és azt, hogy mindenki igyekszik megtalálni helyét az új munkában. Balogh József mm arslakó barátomról twW már írtam egyszer. *WH Együtt szoktunk kávézni vasárnap délutánonként, s közben televíziót nézünk, ö nem ragaszkodik ehhez, sajátos véleménye van a televízió haszontalanságáról, de eltűri, mert roppant érzékeny fülé van. Különösen a gyereknyafogásra érzékeny, ami a készülék kikapcsolása után azonnal felhangzik. — Valami rejtett elektromos kapcsolat van a gyerek, meg a tévé nyomógombja közt? — kérdezte egyszer, még barátságunk kezdetén. — Várj, megnézem. Behunyta a szemét, majd kinyitotta és elgondolkodva nézett rám. — Nem érzem az áramkört — mondta. — Nincs semmi összefüggés. — Dehogy nincs — mondtam akkor neki, — csak sokkal bonyolultabb, mint gondolod. Különleges hullámhosszon működik, azért nem érzed. Van egy relé, nem tudom pontosan, hogy a gyerekbe van-e beépítve, vagy a televízióba, nem vagyok műA csodarelé szaki ember. Egy biztos: nagyon sokoldalú kis szerkezet. Valóságos mikroelektronikai csoda. — Ez a korszerű technika diadala például a szombatot és a vasárnapot is ki tudja számítani, és bekapcsol. — Mit? — A tévét. Már reggel nyolckor, amikor az ember nyugodtan alhatna kilencig is. — És hétköznap? Miért csendes a küldöttgyűlés? Az igazgató neheztelni látszott az emelvényen: — Kedves fiatal szaktársak! Tisztelt küldöttgyűlés! Megvallom, sokkal hevesebb vitára számítottam. Vállalatunknál még nemigen tartottak olyan ifjúsági rendezvényt, ahol a fiatalok ne élesen fogalmazták volna meg az őket foglalkoztató gondokat. Ügy látszik, a lecsendesedett tanácskozás is mutat valamit... — következtetett Kanda Pál, a SZAÉV igazgatója a február 25-i KlSZ-küldöttgyű- lésen. — A csendnek is megvan az oka — magyarázza szünetben a KISZ-bizottság titkára, Varga Zoltán. — A munkahelyi fórumokon, brigádgyűlésen elhangzott panaszokat már orvosolták és így nem kell a nagyobb testület elé vinni a dolgot. Értékelés Ezen a szombaton 82 fiatal ült le a központ ebédlőjében, hogy egy év mozgalmi munkáját értékeljék, megválasz- szák a 15 tagú vállalati KISZ- bizottságot. A rangos eseményen ott volt a párt- és a szakszervezet titkára, a megyei és a városi párt- és KISZ-bizottság képviselője is. Ezeregyszáz ifjúmunkás nevében terjesztette elő a beszámolót Varga Zoltán. Impozáns adattal kezdte: a három és fél ezer dolgozót foglalkoztató SZÁÉV-nél a munkások 58 százaléka, közel kétezer harminc éven aluli fiú és lány keresi a kenyerét. Szinte egyedülálló, hogy a fiatalok túlnyomó többsége rendszeresen látogatja a politikai oktatásokat. A minden lényeges területre kitérő beszámolót a KISZ-alapszervezetek képviselői egy-egy sajátos tevékenység részletezésével egészítették ki. Endresz István, a Soltész Mihály alapszerve— Hétköznap meg se mozdul. Lefogadom, hogy hagyná aludni a gyereket délig. Ilyenkor mi ébresztjük, hogy el ne késsen az iskolából. S milyen nehezen. — Különös szerkezet — bólogatott marslakó barátom. Vannak dolgok, amiben előbbre jártok nálunk. Ekkor hirtelen kikapcsolt a televízió, és a gyerek nem nyafogott. — Mi történt — állt fel vendégem, mert már készülődött. — Meghibásodott a szerkezet? — Nem — mondtam, mint beavatott — most az esti mese következik, ezekkel az idétlen hóemberekkel és azt már nagyon únja. Vagy a gyerek, vagy a relé. Mester Attila zet tagja a fiatal műszakiak és közgazdászok tanácsáról, valamint az Építőipari Tudományos Esésűiét ifjúsági tagozatáról beszélt: Ifjúsági lakótelepet! — Ifjúsági lakótelepünk utolsó fázisához érkezett. Megtérült sokszorosan a befektetett szellemi kapacitás, hamarosan költözhetnek az első lakók a négyszobás lakásokba a Ságvári-lakótele- pen. Üjabb megtisztelő feladat jut nekünk: az Orosi úti ifjúsági lakótelep szervező munkáját mielőbb elkezdhetnénk, és pár év múlva 160, illetve 152 lakással gazdagodnának megyénk fiataljai. Ökenézen felújítunk egy régi kastélyt. Az FMKT nevében javaslom: rendezzünk itt be 40—50 fiatal részvételével építőtábort és kommunista műszak keretében vegyük ki részünket a munkálatokból. A pályakezdők gondjainak enyhítése ösztönözte Gebri József csőszerelő hozzászólását. Az akcióprogram adjon konkrét feladatot a KISZ- tagoknak: miként segítsék elő az új belépők szakmai, emberi beilleszkedését. — Nem nőtt a munkaver- seny-mozgalom tekintélye a múlt évben — állapította meg Jósvai József. Üj érdekeltségi rendszer kidolgozását sürgette a tmk- üzemből Vida László; Farkas Balázs azt nehezményezte, hogy a szakmai versenyek megrendezése döcög, Hegedűs Zoltán az Ifjú Gárda népszerűsítéséről szólt, Antal István ötleteket adott az ifjúsági klub profiljának bővítéséhez, Márton Mihály a KISZ-en kívüliek bevonását sürgette. Dr. Hradics László főkönyvelő, maga is fiatal értelmiségi, a termelés hatékonyságának növelését jelölte. meg a bérfejlesztés alapjául. Egy százalék anyagtakarékosság már 7—8 millió forint nyereséget jelent a SZÁÉV-nek! Boltot nyitnak az építtetőknek, gépeket kölcsönöznek, a garanciális javításnál a személyes felelősség megállapítását szorgalmazta. Tóth Kornélia Sokat adhatott az alma mater a négy év alatt, hiszen az első adandó alkalommal — ezúttal is, mint az minden évben szokás — a téli szünetben megjelentek az iskolában a „visszajáró lelkek”, hogy tanulmányaikról, előmenetelükről beszámolj anak egykori tanáraiknak. Közülük kettővel találkoztunk: a hosszúra nőtt nyíregyházi fiúval, Lukács Lajossal és a szolnoki Vántus Péterrel. Tőlük tudtuk meg, hogy 1979- ben végeztek utoljára magyarok ezen az akadémián, azóta nem vettek föl hazánkból hallgatókat. Érthetően nagy izgalommal készültek, s vágtak neki a nagy erőpróbának, ami elsősorban az orosz nyelv tökéletes ismeretét jelenti, de azt is, hogy az egyes szaktantárgyakból elegendő felkészültséggel kell rendelkezniük az orvosi pálya követelményeihez. Idehaza öt év az orvosi egyetem, s tulajdonképp ott ABC épül ♦ Nyíregyházán a Szamuely- lakótelepen a SZÁÉV kivitelezésében ötmillió forintért hatszáz négyzetméter alapterületű ÁFÉSZ- áruházat építenek, mely az év közepére elkészül, és megoldja a környék vásárlási gondjait. Az épület vázszerkezete már kész, jelenleg az oldalfalakat szerelik. A műszaki átadás és az üzembe helyezés a tervek szerint júliusban lesz. (Jávor László felvétele) Kastélypark Megszépül a megye egyik legértékesebb védett kertje, az anarcsi kastélypark. A különlegesebbnél különlegesebb fafajtákkal rendelkező parkot még a múlt század elején alapította a Czóbel család, ám az utóbbi évtizedben nem sok gondot fordítottak a kertre. A mulasztást pótlandó, az utóbbi hónapokban nagyarányú munkába fogtak a helyiek, akik megszerezték a megyei tanács támogatását is tervükhöz. A múlt évben 200 ezer forintot fordítottak a park felújítására, míg ebben az évben 400 ezer forintot kaptak a megyei tanácstól ugyanezen célra. Az idén például kiirtják a „parkidegen” bokrokat, s kitisztítják a volt csónakázótavat, valamint az ezt tápláló patakot. Makett P etróczy Aladár technika szakos tanár irányításával maketten örökítették meg az újkenéziek az 1200 lakosú település mai képét. Mester Győző, Dicső Erika] Csuka Gyuri, Lukács Erika és a többiek feltérképezték a közutakat, épületeket, jelzőtáblákat s egyéb, a terepen észlelhető jelenségeket. A makett jól hasznosítható az alsósok helyes közlekedésre nevelésében is. ~ ~ Egy perc — egy rubel Diplomáért Leningrádba Négy osztály végzett tavaly a nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban, egy ének-zene, egy sport-, azaz testnevelés tagozatos és kettő a katonai kollégium osztályaként. Ez utóbbiból összesen hat diák startolt sikeresen külföldi egyetemen folytatandó tanulmányi pályázatával, s jelenleg első éves hallgatók a leningrádi Kirov Katonaorvosi Akadémián. is annyi, ami a szakmai részeket illeti, de mégis több eggyel, azzal az első évvel, amikor csak a nyelvet gyakorolják. Ennyi idejük van a teljes fölkészüléshez: elsajátítani a fizika, kémia, biológia terminológiáit — természetesen jól — oroszul, mert jövőre már csak ezen a nyelven hallgatják a szakelőadásokat. Jó kedvvel, jó kedéllyel érkeztek,„ elmondták, hogy eddig mind a hat vasváris fiú megállja a helyét. Valóságos nemzetközi kavalkád jellemzi az ottani kollégiumi életet, etiópok, arabok, kubaiak a csoporttársaik, de szinte a világ minden népével lehetőségük van barátságot kötni. Jól érzik magukat, őket a déliekkel szemben kevésbé viseli meg az orosz tél, de, mint mesélik, a többieket is kemény fából faragták, s ez valahogy így természetes, hiszen kemény a hivatás is, amire készülnek. Mi az, ami a legjobban lenyűgözte őket? Főképp maga a város, a történelmi hangulatot árasztó épületek. Szabad idejük nagy részét arra használják föl, hogy róják az utcákat, ismerkednek a szovjet emberek életével. Szerencsére gazdag programról intézményesen is gondoskodnak — említik az Ermitázs — a képtár — megtekintését, ami bámulatos élményt kínált, vagy a sportolási alkalmakat. A tervek között szerepel például minél több előadás megtekintése a világhírű Kirov- balett művészeitől. Nem nehéz alkalmazkodni a katonás fegyelemhez — hiszen itthon még a nyíregyháziaknak is kötelező volt a bentlakás. Jól élnek, panaszra semmi okuk, az a 130 rubel, amit egy hónapra zsebpénzként kapnak, első hallásra még irigylésre méltó is lehet, de azt is elárulják, ennek legnagyobb része telefonra megy el, gyakran hívják szeretteiket, s egy perc — egy rubel. Megkérdeztük, volt-e valami előzménye, családi háttere ennek a pályaválasztásnak? Elmondták, hogy a jelentkezési lapok kitöltése előtt egyikük sem gondolt külföldi egyetemre, sőt, volt, aki fél óra alatt döntött. Most már látják: megérte. Mert nagy teljesítményt kíván ugyan a szaknyelv, de mégis - az eredeti álom teljesül: katonaorvosok lesznek. Baraksó Erzsébet
