Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-21 / 43. szám
1984. február 21. Kelet-Magyarország 3 Tudósítóink jelentik a falugyűlésekről Megosztani a lakossággal Befejeződtek a falugyűlések a Máriapócs, Kisléta, Pócspetri közös nagyközségi tanácshoz tartozó területen. Most már megválaszolható a korábban esetleg feltett kérdés: kell-e egyáltalán falugyűlés? Hiszen az év vége amúgyis programokkal zsú; folt, december a tanácstagi beszámolók ideje, az év első hónapja a zárszámadásoké, s mindkét fórum a falu lakóinak életével, gondjaival, eredményeivel foglalkozik. A három községben megtartott falugyűlések után azonban határozott igennel lehet válaszolni — a falugyűlések szükséges, hasznos közéleti fórumok voltak. A nagyközségi közös tanács elnöke, Palóczy Lajos- né például érdekes megfigyelésről beszélt. Míg korábban az volt a falvak lakóinak gondja, hogy vajon egyenértékű elbírálásban részesül-e mindhárom község, egyenlően kap-e a „közös kalapból”, addig manapság az emberek már arra kíváncsiak, hogy áll a „szomszéd”, milyen eredménnyel zárta az évet, s nincsenek-e lemaradva a társközségtől. Egészséges versenyszellem alakult ki, mely serkentőleg hat mindhárom községben. Hogy ez mennyire igaz, a társadalmi munka értékében például számokkal is bizonyítható. Pócspetri lakói eddig nem tapasztalt érdeklődéssel, nagy létszámban vettek részt a falugyűlésen. Felszabadult, nyílt légkörben beszélték meg településük gondjait, önkéntesen felajánlott társadalmi munkával kívánnak előbbrelépni a járdaépítésben. Fokozni akarják a falu népesség- megtartó erejét azzal is, hogy új építési telkek kijelölését sürgették. Máriapócson a falu rendezési tervét készítik. A falugyűlésen elmondták a lakosságnak azt a kérését, hogy a rendezési tervet ne a tervező álmodja meg ismeretlenül, hanem kérje ki az emberek véleményét, akár utcánként is. Így remény lehet arra, hogy a falu ma ga formálja jövendő arculatát Fedett buszváró kialakítása, a Volán-járatok sűrítése szerepel még a pó csiak tervei között. Kislétán az elmúlt évek eredményeit elégedetten vették tudomásul a falugyűlés résztvevői. Társadalmi munkában a járdaépítés, útjavítás gondjain kívánnak segíteni. Mindhárom községben jó hangulatú beszélgetés közben beszélték meg a közös gondokat. Feltétlen említést érdemel, hogy a lakosság önkéntesen ajánlotta fel segítségét például ravatalozó építésére, vagy járda bővítésére. Az eredményességben döntő szerepet játszott, hogy a tanács vezetői és dolgozói igyekeznek gyorsítani az ügyintézést és javítják a tájékoztatást. A tanács azt is tervezi, hogy a tanácstagok számára havonta sokszorosítva küld egy összefoglalót, amely a gondokkal és a tervekkel foglalkozik. Azt akarják, hogy a település lakossága minden problémát ismerjen, így eredményesebben tudjon segíteni a terület munkájában. Kovács Éva Segélyből a kocsmába Bár tavaly már 27 új családi házat is építettek Dombrádon, még mindig csökken a lakosság száma — mondta Solymosi László tanácselnök a legutóbbi falugyűlésen. Sok szó esett az utakról, járdákról, a világításról, a közutakról, a belvíz elvezetéséről és a kereskedelmi ellátásról, amelyek leginkább foglalkoztatják a lakosságot. A 34 kilométeres úthálózatból mindössze 10 kilométer a szilárd burkolatú. Járdaépítést a tanács azzal segítette tavaly, hogy 300 ezer forint értékű anyagot vásárolt, a lakosság például társadalmi munkában készítette el a járdát. Az ivóvízellátás hozta a legjobb hírt: vezetékes vizet kapott Dombrád, Ti- szakanyár és Ojdombrádon is építik a vezetékeket. Az elnök beszámolóját hozzászólások követték. Formeszter Sándor javasolta: gondoskodni kellene bentlakásos szociális otthonról. amelyet ki lehetne alakítani a Horváth-féle kastélyt — ami jelenleg a tsz méregraktára. Juhász Sándor sürgette, hogy az ABC-től a vasút mellett egészen a Dózsa György útig építsenek járdát, mert sok gyerek jár ott és a vasúti sínek miatt nagy a balesetveszély. Gombos Albert a sáros utak miatt emelt szót. Karászi Ferenc a hangoshíradó hangját kifogásolta, mert 100 méternél messzebbre nem hallik. Lingvay Istvánná a szociális segélyek szétosztásáról beszélt, mert szinte olyanok is kapnak, akik erre nem méltók. Ez nem serkent munkára. Esetenként segély helyett munkaalkalmat kellene teremteni, például kosárfonót, seprükészi- tő üzemet létesíteni — ami nem kerülne sokba, s a Tisza mellett olcsón lehetne fűzvesszőt termelni. Bereuest Zoltán szélesítette a kört. s a közbiztonsággal is foglalkozott, mert az utóbbi időben sok a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmény. Elmondta: jó néhány család élősködik a falun. Példákat hozott, hogy sok tsz-tag, aki onnan ment nyugdíjba, nem kap annyit, mint egyik-másik szociális segélyezett, aki csak alkalmi munkát végzett vagy végez. Kérte a szociális segélyezettek felülvizsgálását, mert sokan a kapott segélyt a kocsmákba viszik. Borbély Géza a temető rendje miatt kért szót. Az oda vezető út nincs jól megvilágítva, nincs kocsiforduló, nehézkes a közlekedés. Szabó Endre Bőröndök Nagy-Britannióba Versenyben a világpiacon Nyolcadik éve állja a versenyt a világpiacon a kállóiak bőröndje. Hét éve szállítanak öt különböző méretben görgős repülőbőröndöket is Nagy-Britanniába. Az eltelt idő alatt csaknem 200 ezer Nagykallóban gyártott bőrönd utazott ki a ködös Albionba. Januárban Londonba küldtek 2 ezer darabot, most február első hetében 1200-at postáztak a Nagykállói Áfész üzeméből. A káliói bőrönd a szigetország területén kívül Nyugat-Európában és Afri-. kában is keresett termék. Úttörősíp Nyírbéltekről Munkamegbeszélés. A labdavarráshoz tanácsot ad Szabó Gyula igazgató. kát varrunk. úttörősípokat festünk, varrtunk ujjvédő- ket, bőrdíszműhöz kellékeket, zsebkendőt, igazol vány tokot, diszkóerszényt, különböző készlettartókat... Mást ne mondjak, van termékünk, amit Dániába és Iránba szállítanak. A nálunk varrt labdák közül nem is egy ott pattogott a moszkvai olimpia pályáin. Gyorsan hozzáteszem. hogy mindez legfeljebb hivalkodás, vagy éppen mellékes haszna ennek a vállalkozásnak. — De nem mellékes? — Kétségtelen, hogy ha gazdaságtalan lenne, akkor sokkal nehezebb helyzetben lennénk, de valóban nem ez az elsődleges. Amit a gondozottak keresnek, azt jórészt ők kapják zsebpénzként. Mi csak annyit veszünk el belőle. amennyi a folyamatos munka biztosításához kell. A A háttérben a parányi kiállítás. Labdák az olimpián Munkások az öregek szociális otthonában A rosszkedvű tél. szó ami szó, elcsúfítja az öreg fás parkot. Fodrozódó tócsákon didereg a szél, és ami máskor nagyon szép, az most egy kicsit szomorú. Hinnéd, hogy maga az intézmény is az. Beteg emberek lakják a házat. Szociális gondozottak Nyírbélteken. A portás kaput nyit, gondozott ő is. A parányi irodában két idős ember intézi az ügyeit. Gonddal, mert hát a keresetüket veszik fel éppen. A megérdemelt, megszolgált munkabért. Szabó Gyula, az intézet igazgatója: — Zavarba jönnék, ha egy mondatban kellene elmondanom, hogy mit jelentett nálunk az idős, beteg, gondozásra szoruló emberek számára a munka. Még 1977- ben történt, hogy kapcsolatba kerültünk a fővárosi kézműipari vállalattal. Természetesen nem mindenki dolgozik, nem mindenki dolgozhat, senki számára se kötelező, de azóta már jóval több, mint egymillió forint érték az. ami a foglalkoztató szobánkból kikerült. Labdámi gondozottaink ki-kijár- nak az intézetből, lényegében nyitva van a kapunk. Tavasszal, nyáron sokan dolgoznak a kertészetünkben, de még a sertéshizlaldánkban is. A lényeg: minden olyan idős, vagy beteg, a szociális gondozottságra rászolgáló ember, aki még dolgozni vagy dolgozgatni tud, dolgozhat itt nálunk. Megdöbbentő volt látni, hogy milyen gyönyörűség, hogy mekkora érték lett nekik a munka. A tudat, hogy nem ingyen élnek, a hit, hogy ők hasznosak ennek a világnak. Nagyon figyelmesen és pontosan mértük ezeknek a foglalkozásoknak az eredményeit. Nem azt, hogy hány sípot festettünk, hanem azt, hogy azok Között, akik dolgoznak, kevesebb lett a hozzánk hasonló; intézményekben elkerülhetetlen és szükséges súrlódás. — Van-e mód e foglalkoztatások .bővítésére? — Nem okvetlen célunk a számszeríj fejlesztés. Csak az dolgozik, akinek ehhez kedve van. Ö viszont, és ez fontos, -folyamatosan dolgozhat, akár úgy, mintha valahol alkalmazásban állna. A kézműipari vállalat nagyszerű és megértő partner, és az sem tagadja, hogy ha szolidan is, számára is nyereséges ez a kapcsolat. Nos, számunkra is az. Most tél van, a szabadban senki sem dolgozhat, kinőttük a régi foglalkoztatót. Már felépült és rövidesen teljesen kész lesz az új foglalkoztató helyiségünk. Eddík csak kézzel dolgoztunk, de már megérkezett egy sajtoló gép is. Lábtörlőket fogunk gyártani. A műhelycsarnokban kellemes meleg, duruzsolós halk beszélgetés, írhattam volna* úgy is, meleg csendesség fogadott. Gratuláltunk a moszkvai labdákhoz, de meg kellett néznünk a sípot, no meg a rögtönzött kiállítás fogadott. Látni lehetett ott mindent, amit abban a kis műhelyben, a maihoz hasonló csendes, beszélgetős dél- előtlökön készítettek. A kiállításnál is többet mondott el az, ahogyan félkész munkákkal is eldicsekedtek a gondozottak az igazgatójuknak. Ki többet csinál, ki kevesebbet, de az emberért való munka e kis csarnokában maga a munka, a betegség, az elmúlás fölötti győzelem. És ugyanúgy, mintha egy termelési riportot írnánk, következzék itt néhány név, a műhelyben a legjobbaké: Majár Mihályné, Erac Jónás, Gégény Sándor és Bogdán Sanyi bácsi... Persze folytatni kellene a 'névsort, de akkor le kellene írnunk va- lamennyiőjük nevét. Ami itt elmaradt, azt megpróbálják pótolni a képek. Fogadják annyi örömmel, amennyivel itt a munkát fogadták. Bartha Gábor Majár néni labdavarrásban az egyik legügyesebb. Tudományos ülés, dombormű- avatás, jubileumi pályázat Ez év november 30-án emlékeznek meg megyénkben a nagy orvos, régész Jósa András születésének 150. évfordulójáról, melyre a nevét viselő megyei kórház és művelődési bizottsága is készül. Tudományos emlékülést tartanak az évforduló alkalmából a nyáron, ahol plenáris ülés keretében előadás hangzik el Jósa Andrásról, az orvosról és régészről, majd az egészségügyi dolgozók a régészekkel és történészekkel szaküléseken folytatják a megemlékezést. A központi rendezvény az évforduló napján, november 30-án lesz, ekkor nyitják meg az új kórházi épület tanácstermében a kórházi orvostörténeti gyűjteményt és kiállítást. Az anyagot az üzemtörténeti szakkör lelkes tagjai részben már összegyűjtötték. Eddig 64 írásos dokumentum és 96 könyv van a birtokukban. A könyvek között számos ritkaságot találunk: a Nagykállói Nyilvános Közkórház 1887—1899 évekből származó évkönyvét, a Nyíregyházi „Erzsébet” Nyilvános Kórház 1900—1910, 1912 és 1914. évi betegforgalmi kimutatásait. A Jósa András-ünnepsé- gen tartja ülését a Magyar Orvostörténeti Társaság, majd leleplezik Tóth Sándor Munkácsy-díjas szobrász- művész Jósa-domborművét. A névadó születésének 150. évfordulójára a megyei kórház főigazgatósága felemelt összegű jubileumi pályázatot írt ki a klinikai orvos- tudomány, az orvostörténelem, a kórházügy, a betegápolás témaköréből. Veröfényes zárszámadás B orítsa jótékony homály a helyszínt! Miért is árulkodnánk? Amit most felidézünk, az a gazdaságra nem jellemző, sőt éppen ellenkezőleg. Megyénk egyik legjobb termelőszövetkezetében történt az eset, amely több elismerő díjjal rendelkezik, és a tagság is nagyszerűen boldogul a közösben szerzett jövedelemből. Fiatalnak mondható elnöke magas kitüntetés birtokosa és évek óta változatlanul élvezi a bizalmat. A vadonatúj gépműhely betonpadozata olyan tiszta volt, mintha lakodalomra készültek volna. Az elnökség asztalán a zárszámadáskor már megszokott piros drapéria, az elnökség első sorában, pedig jeles megyei vezetők. A ceremónia a maga megszokott rendjében zajlott. Beszámoltak a bizottságok, „számadott” az elnök, kiderült, hány millió a nyereség, — telt-múlt az idő. közgyűlésről volt szó, tehát mindannyiszor szavaztak is ... A hatalmas panoráma üvegablakokon beáradó napfény szögéből egyre inkább lehetett következtetni: nem sok híja az ebédidőnek. A szép feketébe öltözött parasztembereken azonban nyoma sem volt a türelmetlenségnek. Lassan' rájuk is sor került, következtek a hozzászólások. — Én Galyatetőről jöttem haza, csak azért, hogy mint minden évben, most is én lehessek az első felszólaló, jelentette ki egy idős bácsi és büszkén nézett szét a tágas teremben. — Az elismerés morajába itt-ott némi tinikuncogás vegyült. — És most azt indítványozom, hogy tartsunk cigarettaszünetet! — Vitte fel a mondat végén a hangsúlyt. Nyomatékkém. előszedte ezüst dózniját és megindult kifelé. Tömeges széknyikorgás követte, amely megelőzte, hogy szavazásra bocsássák a dolgot. Az elnök kínosan mosolygott a vendégeire: nem tudta eldönteni: sületlen viccnek minősítse-e az esetet, vagy a demokrácia határtalanságának. A cigarettát mindenesetre pontosan végigszívták, és lassan visszaszivár- gott mindenki. Már majdnem egy órára járt az idő. — Nos, akkor folytassuk a hozzászólásokat --1 invitálta az elnök a résztvevőket. Arcára fagyott a mosoly, amikor ugyanabban a pillanatban magasra lendült a bácsi keze. — Tessék! — adta meg a szót. — Pupákok! — tegezte le a jelenlévő mintegy félezer embert. (A kora felől megtehette.) Nekem ugyan mondhatjátok ezeket a milliókat! Én végig azt figyeltem: ki veszi mór észre ezt a rengeteg zümmögő, fényt árasztó lámpát. A szünetet is azért kértem, hátha felnéz valamelyikötök. T ucatnyi embernek váltott azon nyomban pirosra az arcszine, kinek a szégyentől, kinek a dühtől. A fiatal tanulók zavarukban még a kapcsolókat sem találták. Végül azonban elaludt a rengeteg fénycső, de csak az armatúrák zümmögése hallgatott el, a megvilágítás a tágas ablakok jóvoltából semmit sem csökkent. A pillanatnyi csendben a bácsi elégedett arccal súgott valamit a feleségének. Esik Sándor Jósaévforduló
