Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-21 / 43. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. február 21. Ma hazánkba érkezik a svéd külügyminiszter Várkonyi Péter külügyminiszter meghívására február 21-én hivatalos látogatásra hazánkba érkezik Lennart Bodström, Svédország külügyminisztere. TELEX... ÉLÉNK HARC- CSELEKMÉNYEK AZ IRÁNI FRONTON Izrael a haladó erők állásait bombázta és lokozta katonai te­vékenységét az általa megszállt területeken Libanonban. A képen: izraeli páncélos tüzelésre kész fegyverekkel az egyik déli kisvárosban. A nukleáris fegyverek el- zetközi Atomenergia Ügynök­terjedésének megakadályo- ség garanciarendszerének zásával kapcsolatos kérdések- megerősítéséről és az atom­ról tanácskoztak Becsben a sorompó-szerződés végrehaj- Szovjetunió és Nagy-BrLtan- tását vizsgáló harmadik nem- nia képviselői. A megbeszé- zetközi értekezlet előkészü­léseken egyebek közt a Nem- létéiről volt szó. A Bagdadban és Teherán­ban közzé tett legfrissebb ha­dijelentések szerint a front­vonal ' középső szakaszán a hét végén is folytatódtak a súlyos harcok. A leghevesebb összecsapások a Bagdadtól keletre eső térségben, a ha­tár mentén zajlottak le. Az ÍRNA iráni hírügynök­ség a Teheránban kiadott ka­tonai közleményt idézve arról számolt be, hogy a hét végén ezerötszáz iraki katona esett el és az iráni erők lelőttek két iraki helikoptert. Hat ira­ki ellentámadást vertek visz- sza a front középső részén, megsemmisítve az ellenség húsz harckocsiját és sok pán­célozott szállító járművét. DÉL-AFRIKAI— MOZAMBIKI tárgyalások Mozambik és a Dél-afrikai Köztársaság hétfőn Maputó- ban újabb tárgyalásokat kez­dett a két szomszédos ország kapcsolatainak rendezéséről — jelentette az AIM mozam­biki hivatalos hírügynökség. A dél-afrikai küldöttséget Roelof Botha külügyminiszter vezeti. Zárszámadó éa tervtárgyaló küldöttgyűlések Fokozott anyagi érdekeltség (Folytatás az 1. oldalról) NYÍRKÁRÁSZON a kül­döttgyűlésen Kiss Miklós el­nöknek az elemzések, a miér­tek magyarázata volt a fel­adata. A két és fél milliós nyereség az elmúlt 9 év leg­alacsonyabb jövedelme, A tagság pedig nem dolgozott rosszabbul, mint az előző években, A szabályzók na­gyobb elvonása, az aszály, az alma új minősítése tízmillió­kat vitt el. A költségek a nö­vényvédelemnél, az alkatré­szeknél és általában a gazdál­kodásnál növekedtek szembe­tűnően. Jelentős tétel volt a táp­pénznövekedés, amely jobb ellenőrzéssel helyileg is csök­kenthető lett volna. A kisebb nyereség összeho­zása sem volt tehát könnyű, sem a tagságnak, sem a ve­zetőségnek- Hosszú évek után először nem fizetnek évvégi részesedést, hiszen ez elvitte volna az összes nyereséget, így az 1984-es év sokkal rosz- szabb pozícióból indult volna. Az 1984. évi terveket nehe­zebb közgazdasági körülmé­nyek között kell teljesíteni­ük. Keresik a lehetőségeket az apró bevételekre is. Mivel az ő területükön a tavaszi ár­pa jövedelmezőbbnek látszik, mint a kukorica, most 100 hektár árpát vetnek. A Sza- bolcs-Iádák helyett a fafel­dolgozó ágazat kapacitását másra állítják át. Jobb szer­vezéssel, a termelékenység fokozásával minden területen növelni kívánják a hatékony­ságot. A vitában a résztvevők a jobb munka, a nagyobb rend és fegyelem, az ésszerű taka­rékosság, az anyagi érdekelt­ség következetes végrehajtá­sa, a gépek, épületek, eszkö­zök jobb kihasználása mellett szóltak. Többen kérték az ágazati önelszámolás beveze­tését, hogy a tagság közvetle­nül is lássa, mi, mibe kerül. A küldöttgyűlésen résztve­vő Dajka Balázs, a MÉM sze­mélyzeti főosztályának veze­tője elmondta: a szigorúbb szabályzók fő célja a jobb teljesítményekre való ösztön­zés. 1984-ben az ország gabo­nából még akarja termelni a 15 millió tonnát. A húsnál és az állati terméknél, valamint a kertészeti ágazatban a mennyiség mellett jóval na­gyobb gondot kell fordíta­nunk a minőségre, (csb) A professzor járni tanul A múlt héten örvendetes hírt közölt Albert Bruce Sabin professzor: „ismét tanul járni” és egyre könnyebben tud mozogni. A sors kegyetlen fintóra. hogy a járványos gyer- mekparalízis elleni harc egyik — és sikeres — elindítója most maga is súlyos bénulásos betegségben szenved. Albert Bruce Sabin orosz származású amerikai bakte­riológus gyermekkora óta él az Egyesült Államokban. Egyetemi tanulmányai után, a víruskutatás területen kezdett tudományos munká­ba. Nevét az ötvenes évek­ben feltalált Sabin-vaccina — köznapi nevén a Sabin- cseppek — tette világszerte ismertté Az ötvenes években világ­szerte aggasztó mértékben nőtt a gyermekparalízises megbetegedések száma. Elő­ször E. J. Salik amerikai mikrobiológus kísérletezett ki egy ellenszérumot. Több országban is beoltották ez­zel a leginkább veszélyezte­tett korosztályokat. A Saitk- féle módszer azonban nem járt teljes sikerrel, hatásos­sága csak nyolcvan száza­lékos volt. Albert Sabin professzor ekkor dolgozta ki módszerét a kórokozó végleges megsemmisítésére. Az Egyesült Államokban Sabin professzor nem ka­pott lehetőséget az oltó­anyag tömeges gyártására. Ekkor a Szovjetunióba uta­zott és ott minden támoga­tást megkapott. A Sabin- cseppeket tömegméretekben először Magyarországon ve­zették be. 1954-ben Magyar- országon 1176 bénulásos megbetegedést regisztráltak. Az esetek száma 1958-ban a Sálk-féle védőoltás beve­zetése után ugyan 168-ja csökkent, de a következő év­ben ismét 1830-ra szökött fel. Ebben az évben vezet­ték be a Sabin-cseppe'k kö­telező (folyadék, vagy dra­zsé formában történő) be­adását. Eredményeként Ma­gyarországon a gyermekpa­ralízises megbetegedés tel­jesen megszűnt. Sabin professzor többször is járt hazánkban, 1966-ban pedig a Magyar Tudomá­nyos Akadémia tiszteletbeli tagjává választották. Tavaly májusban egy igen ritka bé­nulásos betegség támadta meg. Heves fájdalmai vol­tak és egyre nehezebben tu­dott járni. Az orvosok elő­ször túlságosan kockázatos­nak tartották a sebészi be­avatkozást, ezért egy fémből •készült gallért szerkesztet­tek neki. amely a professzor nyakát tartva, átmenetileg enyhítette a gerincvelőre és mozgató idegsejtekre nehe­zedő nyomást. Sabin ezzel utazott el Brazíliába, ahol egy új víruskísérletet foly­tatott. A nyár közepére azon­ban alsó végtagjai teljesen megbénultak, „deréktól le­felé olyan voltam, mint egy darab fa" — mondotta ké­sőbb. A bénulás felső testé­re is kezdett átterjedni, már légzési nehézségei is voltak. Elkerülhetetlenné vált a műtét. Utána — sze­rencsére — megkezdődött a fokozatos gyógyulás. A he­ves fájdalmak megszűntek és Sabin sétabot segítségé­vel már járni is tud. Au­gusztusban a kórházat is el­hagyhatta, de egyelőre or­vosi megfigyelés alatt tart­ják és i udományos munká­jának folytatását is el kell halasztania az örökifjú 77 éves Sabin professzornak. H. Gy. Talán nincs még egy olyan’ ága a szocialista országok együttműködésének, amely­ben annyira korán nyilvánva­lóvá és kézzelfoghatóvá váll, mennyire előnyös a közös munka, mint amilyen az energetika. S ez sok tekintet­ben érthető is, hiszen az_ener­getikai beruházások sohasem tartoztak az olcsón megvaló­sítható építkezések köré. Egy­részt maguk a berendezések is drágák voltak, másrészt egy-egy építkezés lényegesen több időt vesz igénybe az ipar más ágainál. Mindezek a szempontok, amelyek ma számunkra szin­te közhelyszámba mennek, kétségkívül közrejátszottak abban, hogy a KGST-orszá- gok immáron több mint há­rom évtizede konkrét együtt­működési formákba kezdtek. Megtakarítanunk egy erőmüvet A közös munka lényegében a kölcsönös villamosenergia szállításokkal kezdődött. Az első lépésben az egymással szomszédos országok ismer­ték fel, mennyire gazdaságos lehet, ha kisegítik egymást energiával. Az első ilyert üz­leti szerződés hazánk és Cseh­szlovákia között jött létre, még 1953-ban, amikor Kisig- mánd és Érsekújvár között megépítették az első 110 kilo­voltos távvezetéket. Ezt kö­vették a lengyel és a csehszlo­vák, majd az NDK-beli ener­giarendszert összekötő távve­zetékek. Az így kialakult vil­lamosenergiai rendszerhez aztán hazánk is csatlakozott. A közös munka következő, nagy jelentőségű dátumai — amelyek a felsorolásban s így utólag nyilvánvalóan egysze­rűnek tűnnek, de amelyek mögött a KGST sokéves mun­kája, nemegyszer keserves vajúdása is megtalálható —: 1962-— a már meglevő rend­szerhez csatlakozik a Szovjet­unió nyugat-ukrajnai rend­szere; 1963, Bulgária is tag­ja lesz a hálózat felhaszná­lóinak: 1967, következik Ro­mánia. S alig telik el néhány év, s hat szocialista ország összefogásával 1979-ben meg­épül a Vinnyica—Albertirsa közötti 750 kilovoltos távveze­ték. Ma is tény. amit e nagy­jelentőségű vezeték elkészül­tével szinte valamennyi keleti és nyugati lap egyaránt meg­írt: ilyen nagyfeszültségű ve­zetéket eddig a világon csak hármat, Európában pedig mindössze egyet építettek. Ez a távvezeték kapcsolja össze a Szovjetunió és a KGST-or- szágok távvezetékrendszerét, amellyel nem kisebb dolog született meg, minthogy lét­rejött a világ legnagyobb együttműködő villamosener- gia-rendszere. Kisegítjük egymást Az egyesített villamosener- gia-rendszer áramot szolgál­tató erőműveinek összteljesít­ménye meghaladja a 300 ezer megawattot — ez a magyar erőművek teljesítményének több mint az ötvenszerese. Kérdés persze, hogy ezek a valóban impozáns számok mi­lyen előnyöket rejtenek ma­gukban az együttműködésben résztvevő országok számára. Nos, a számítások azt mu­tatják, hogy a KGST-orszá- gok a rendszer létrehozásával eddig összesen 1500 megawatt teljesítményű erőmű felépíté­sét takaríthatták meg. Ha lehet ezt mondani, még nagyobb előny származik a biztonságból: az egyes rend­szerek ugyanis egymás tarta­lékául is szolgálnak, s így egy esetleges üzemzavar esetén bármikor kisegíthetik egy­mást. Nem kevés előnyt je­lent az sem, hogy minden or­szágban más-más a csúcsfo­gyasztás időpontja — ezáltal jobban széthúzható az erőmű­vek teljesítménye. S végül az sem elhanyagolható szem­pont. hogy az együttműködés révén a kisebb országok szá­mára is lehetőség nyílt arra, hogy a legmodernebb techni­kát alkalmazzák. A hetvenes évek azonban nemcsak a villamosenergeti­kában volt a nagy építkezé­sek kora. Emlékezzünk csak rá — az utóbbi időben mint­ha kevesebb szó esnék erről, pedig annak idején szinte mindennapos téma volt — ekkoriban kezdtek el olajat szállítani a Barátság-vezeté­kek, elkészült a Testvériség gázvezeték, s ebben az idő­szakban került sor a korszak egyik legnagyobb közös vál­lalkozására, az Orenburgi gázvezeték megépítésére. Ezt a vállalkozást azóta a Szibé­riát Nyugat-Európával össze­kötő gázvezeték túlszárnyalta ugyan, ennek ellenére az orenburgi csaknem három­ezer kilométeres hosszával a szocialista országok együtt­működésében mérföldköves jelentőségű marad. A hetvenes évek persze nemcsak a nagy építkezések korszaka, hanem egyszer­smind az olajválságé is. A nagy beruházások még többé- kevésbé azt a felfogást tük­rözték. hogy energia bősége­sen, szinte korlátlan mennyi­ségben áll mindenki rendel­kezésére — köszönhetően persze elsősorban az évről évre növekvő szovjet szállí­tásoknak. Az 1973—74-ben kitöri olajválság azonban ha nem is egy csapásra, de Véget vetett ennek az illúzió­nak. (Nem egycsapásra, hi­szen az olajár képzésénél megállapított ötéves csúszás — ennyi idővel követi a szov­jet olajár a világpiacit — csak fokozatosan terhelte meg az olajimportra szoruló szo­cialista országok gazdaságát.) Dráguló beruházások Az olajválsággal egy időben növelte a gondokat az is, hogy a legnagyobb szállító, a Szovjetunió európai területén mindinkább kimerültek a készletek, s ennélfogva a ki­termelés mindinkább keletre tevődött át. Ez a körülmény pedig nemcsak a szállítást tette a korábbinál sokkalta nehezebbé és drágábbá, ha­nem a keleti területek meg­lehetősen mostoha természeti viszonyai miatt maguk a be­ruházási költségek is lénye­gesen megnövekedtek. A hetvenes évekre tehát hosszú évtizedek munkájával létrejött a széles körű együtt­működés a szocialista országok között az energetikában, ám ezzel együtt számos olyan új gond is felmerült, amelyeket — s ezt világosan látták a KGST-országok — meg kell vizsgálniuk, s amelyekre megoldást kell találniuk, an­nak érdekében, hogy a nyolc­vanas években ,a hetvenesé­hez hasonló dinamikával folytatódjék az együttműkö­dés a szocialista országok gazdaságának e fontos terüle­tén. K. Nyirő József Következik: 2. Az olajtól az atomkorszakig A Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat felvesz KÜLFÖLDI MUNKAHELYÉRE; KŐMŰVES. ÁCS. VASBETONSZERELŐ, HIDEGBURKOLÓ ÉS MÜKŐKÉSZfTÖ SZAKMUNKÁSOKAT. Kőművesek és ácsok líbiai kiküldetését soron kívül bizto­sítjuk, amennyiben a feltételek megfelelnek. Kereseti lehetőségek szakmunkások esetében a külföldi munkavégzés ideje alatt havonta 5000 Ft idehaza, és Lí­biában ezen felül 18—20 000 Ft-nak megfelelő Líbiai dinár napidíj havonta. Dolgozóinkat légkondicionált lakókonténerben helyezzük el. Étkezésüket magyar vendéglátó vállalat biztosítja. JELENTKEZNI LEHET: a SZÁÉV munkaügyi osztályán, Nyíregyháza, Toldi u. 1. sz. alatt. KGST­1. A naiv építkezések laaa A Villamosenergiaipari VIIJ J Kutató Intézet nagy­11111 81 feszültségű laboratóriumában kísérletet készítenek elő. Szovjet—-angol

Next

/
Thumbnails
Contents