Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-18 / 41. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. február 18. Q Kedves barátom! Ismerlek rég. Tudom, hogy nagyon érzékeny vagy. Hallottam egy hasonlatot is rólad, amikor még együtt dolgoztunk, öreg barátunk mondta, aki fejből tudta a logaritmustáblát és ezzel a félelmetes eszével együtt viszonylag jól viselte a mindennapi élet apró s nagyobb kellemetlenségeit. Azt mondta: olyan vagy, mint a túltenyésztett versenyló, izmaid is idegkötegekké alakultak át, az tartja össze a csontjaidat. Mert téged mindig, minden bosszant. Ha reggel, munkába menet véletlenül meglátod, hogy csap- ják-vágják a tejesládákat a bolt előtt, az egész napod el van rontva. Vadon élünk! — dühöngsz ilyenkor. Nincs munkakultúránk! Engem általában idegesít az ilyen „szöveg”. Ügy érzem, mintha engem sértenének. Leparasztoznának, mondjuk, mert két diplomámmal még ma sem tudok elég fesztelenül viselkedni a Mátyás-pincében. De tőled mégis elfogadom. Sok mindent elfogadok tőled, mert ismerem a munkádat. Könyörtelenül gondosan dolgozol, ami már az önsanyargatással is felér. Egy csipetnyi iezserség végül is minden munkában megengedhető, de te ezt a szót nem ismered. Ha három tizedesig elég volna, te öt tizedesig számolsz. Ha 0,1 a tűréshatár, te 0,001-nél nem adod alább. Nem a fantáziátlan középszer „elvágólagossága” ez nálad. Ez megszállottság. Elszánt, sőt dühödt törekvés a jóra. Te mérgelődtél egyszer azon is, hogy valaki, vagy valakik mindig elforgatják a reflektort a Lenin-szoborról — áramot kéne oda vezetni — mondtad —, csapjon agyon vagy két sz... házit. Te akartál levelet írni az Autó-Motornak, hogy ezentúl kivilágítatlan biciklisekre fogsz vadászni, beiratkozol egy vadász- társaságba, puskát veszel és lőni fogod őket. Szerencsére egyiket se gondoltad komolyan, mert valójában egy legyet se tudsz agyoncsapni, csak etted a mérget napokig, s füstölögtél. Lopnak — mondtad megint egyszer — az anyjuk szentségit, ami nincs valahova odahegesztve, kapupánt-csavarokkal, ellenanyával duplán meghúzva, azt ellopják A biciklim hiába zárom le, elviszik háton. Nem tudtam mit mondani erre. nekem is akkoriban lopták le egy éjszaka az összes nyíló orgonát a bokraimról, de olyan vandál módon, úgy törve-csonkítva, hogy a bokrok azóta is nyomorékok. Amikor legutóbb találkoztunk, éppen egy úgynevezett „tartós fogyasztási cikket” dobtál ki a kukába. — Elromlott — mondta —, pedig még fél éves sincs. Még a részlete se járt le. — Meg lehetne javíttatni, kockáztattam meg. — Nem érdemes — szűrted a szót, s láttam, hogy minden izmod remeg, mint annak a bizonyos versenylónak. — Belenéztem. Értek valamit a technikához, elhiheted. Ez olyan konstrukció, hogy három kalábriai hegyipásztor különbet csinál, ha jól megfizetik őket. És akkor csodálkozunk, hogy nem vagyunk exportképesek. Akkor már láttam rajtad, hogy nem vagy jól. Sovány vagy, a szád kék, a vállad előreesett, ‘mintha nem is együtt Hajráztunk volna valamikor a harminc- három egyharmados medencében, aminek olyan hideg volt a vize — hogy csak azért nem fagyott be, mert folyton ugráltunk bele és nem érkezett összeállni. Nem tudtam, hogy túl vagy egy infarktuson és Balatonfüredet is megjártad már, csak a napokban hallottam, hogy megint kórházban vagy és nagyon hiányzol a munkahelyeden. Feleséged is szomorú. r-> Nem lehet vele beszélni — mondta nekens. — Megmérgezi magát ezzel a kegyetlen kritikus természetével és.mirtűent maga körül, Végül rámegy gz élete is. Féltelek barátom, szedd össze magad. Engem is bosszantanak ezek a dolgok, de , terelem nélkül nem lehet élni. Végül is, . így.: vagyunk,együtt,.térben és időben Összezárva ezen a világon, s hg bölcsen meggQndpljuk,. el lehet viselni, sőt néha szeretni is lehet minden nyűgével, nyavalyájával együtt. Egyet nem szabad: erőnek, erejével idő előtt belepusztulni. Igaz, Ha mindenki úgy gondolkodna, úgy tudna s szeretne dolgozni mint te, más lenne az élet. Egyszer majd az is eljön. Gyógyulj meg és gyere haza. Űj prímás van a kedvenc vendéglőnkben. Egészen fiatal, de olyan balkeze van, hogy a füled ketté áll, ha meghallod. Ja és a Malom utcai fürdőhöz úszómedencét építettek. Jó volna megnézni, mennyi idő alatt bírjuk még a százat öreg cimbora. Szeretettel üdvözöl: Mészáros Jánossal, a kállósemjéni Új Elet Tsz elnökével az eredményes gazdálkedásról A Homokhatár a kállósemjéni is, mégis évről évre sikeres a gazdálkodás. Főként a növénytermesztés az. Miként magyarázza? —Egy mondatban erre nehéz felelni. A jobb megértés miatt azzal kell kezdeni, hogy a megyében talán a legutolsóként nálunk fejeződött be a mezőgazdaság szocialista átszervezése, jobban mondva itt zárult az egyesülési korszak. Akkor, 1979-ben volt egy 1117 hektáron gazdálkodó kis termelőszövetkezet és volt a jóval nagyobb területű szakszövetkezet. Az egyesülés 1979. február 16-án történt. Egy falu, egy nóta, mondtuk, de ez kezdetben nagyon sok gonddal járt. Mindenekelőtt nyomasztó volt az eszközszegénység, aztán a termőföld leromlott állapota. El lehet képzelni, hogy a szakszövetkezeti tagok milyen talajművelést tudtak végezni, amikor voltak akik tehénnel szántottak. Tönkretette a talajt az egyoldalú és szakszerűtlen vegyszerezés is. A gyomirtó szert kézzel, ömlesztve szórták ki. Mindezt tudtuk, jó előre felkészültünk a bajok elhárítására. Alakítottunk egy bizottságot, tagjai voltak az agrár- szakemberek, a szövetkezet hozzáértő tagjai. Végeztünk környezettanulmányozást és meghatároztuk a feladatokat. Így sikerült kialakítani egy szerencsés termelésszerkezetet, amely bevált, hosszú távon gazdálkodásunk alapja lett. A növénytermesztésben alapvető a kalászos, a kukorica- és a takarmánytermesztés. A Ha már itt tartunk, ne halasszuk későbbre a kérdést, beszéljünk a gabona- termesztésről. Tavaly miből, mennyit termeltek és hogyan? — Szántóföldünk 2400 hektár. Ebből 1000 hektár az őszi kalászos, a búza és a rozs. 419 hektár volt a kukorica. Búzából tavaly 4,5 tonnás, rozsból 2 tonnás átlagtermést kombájnoltunk. A kukoricatermés hektáronként átlag 7,08 tonna volt. Ha most az 1979. évi terméshez viszonyítok, a fejlődés óriási. Akkor a búzatermés 2,8 tonna volt, kukoricából csak 2,9 tonnát termeltünk hektáronként. De mivel nálunk minden munkában vezérlő elv az eredményre való törekvés, más szóval a nyereségcentrikusság érvényesül, nemcsak a tonnákat mérjük. Időről időre megvizsgáljuk, hogy a költség és az árbevétel miként alakul. Tavaly száz kilogramm búzát 315 forint költséggel termeltünk, ezzel szemben az árbevétel 445 forint volt. Kukoricánál 296 forintos költség után az árbevétel 416 forint volt. Van még egy nagyon jól jövedelmező növényünk, a napraforgó. Tavaly 188 hektáron 1,8 tonnás átlagterméssel, hektáronként 2000 forinton felüli nyereséget hozott. A Tud-e egyáltalán olyan növényt mon- w dani, amely veszteséges? — Minimális összeggel a csillagfürt, de nem ez a meghatározó. Szerencsénkre nekünk nincs almánk. Volt korábban egy 28 hektáros, kiöregedett, erősen leromlott állományú ültetvény, azt 1982-ben felszámoltuk. Helyette 40 hektáron szamócát, 10 hektáron köszmétét termesztünk. A szamócára tavaly nagyon rossz időt kaptunk. Az aszályt ennél a gyümölcsnél éreztük igazán, sok tő kipusztult. Így is, ennek ellenére is az árbevétel messze meghaladta az önköltséget. Ami előnyös a szamócánál: jó piaca van, korán hoz pénzt, sok embernek ad munkát. A A növénytermesztésnél maradva arról v még nem beszélgettünk, miként lehetett a termésátlagokat megduplázni, megháromszorozni? Csoda történt? — Nem történt csodá. Mint mondtam, az egyesülés után rossz feltételekkel, kedvezőtlen alapokkal indultunk. Viszont volt egy jó elképzelés, gondosan kimunkált terv, amelynek alapján munkához láttunk. Legfontosabbnak tartottuk a termőföld feljavítását. Nem sajnáltuk a pénzt például a műtrágyára. 1979-ben a felhasznált műtrágya hektáronként hatóanyagban 261 kilogramm volt. Tavaly a felhasználás mértéke már elérte a 350 kilogrammot. Erről az a véleményem, azzal nem lehet takarékoskodni, hogy nem adjuk meg a földnek és a növénynek azt, amire szüksége van. Amit nyernénk a költségekben, azt többszörösen elvesztenénk az alacsony termésátlagok után képezhető nyereségnél. Az öt évvel ezelőtt kidolgozott programban nagy figyelmet szenteltünk az állat- állomány fejlesztésének. Erre olyan okból is szükség volt, hogy elegendő szerves anyaghoz jussunk. így öt év alatt több mint 500 hektárra szórtunk ki istállótrágyát. Fokozatosan kialakítottuk a jó talajszerkezetet. Ehhez már csak jó talajmunka, jó vetőmag és hozzáértő, a munkát fegyelmezetten végző szakemberek kellettek. A Csak a jó talajmunka, a jó mag és a jó ^ szakember? Kimondani ezt könnyű, de hogyan lehet mind összehozni? Például a jó szakembereket? „Végeztünk számításokat, elemző munkát és ezen az alapon megfeszített erűvel kívánunk eredményekéit elérni. I szabályzékra valé hivatkozás ágy gondolom, csak kifogás lenne. Mi ágy tartjuk, már sikerült önmagunknak és másaknak bizonyítani, bogy a szigorodé körülmények mellett is mire vagyunk képesek.” — Türelemmel és utánajárással. Megint csak az öt évvel korábbi állapotra hivatkozom. Akkor mindössze 4 felsőfokon végzett szakvezető volt. Ma 42. Harminchárom a középfokú képzettségű szakember, 64 a szakmunkás. Ami szerintem nagyon jó, hogy néhány kivétellel a szakvezetők kállósemjéni- ek. Itt születtek és most itt dolgoznak. Felkutattuk őket, bejártuk értük az országot és akit lehetett, azt hazahívtuk. G ön is itt született? — Igen. Amikor befejeztem az iskoláim, előbb Nagykállóban dolgoztam rövid ideig, aztán hazajöttem. Egyesülés előtt főagronó- mus voltam, 1979-ben megválasztottak elnöknek. A Van egy mondás: „senki sem lehet pró- w féta a saját hazájában”. Erről mi a véleménye? — A hazai pályának lehetnek hátrányai, de szerintem jóval több az előnye. A helyi ismeret a gazdálkodás nélkülözhetetlen része. Ismerni a földet, az embereket mindenképpen előnyt jelent. A felelősségtudat is nagyobb. A hazai születésű szakember nem csupán gazdálkodni akar, de jól gazdálkodni, hogy ne valljon szégyent a rokonai, a volt iskolatársai, a földijei előtt. Jó érzés tenni a közösségért, az itt élő emberek boldogulásáért. Hiszem, sőt tudom, hogy nemcsak én gondolkodom így. Annak idején egy úgynevezett csikócsapattal kezdtünk. Fiatal volt a vezetés, az átlagéletkor ma sem több 33 évnél, ez csak- előnyünkre vált Kialakult a jó csapatmunka, de úgy, hogy ki-ki a maga területén felelősséggel és önállóan dolgozik. A szakirányítók, öntevékenyek és azt is mondhatom, fogékonyak az új iránt. £& Mindezt jó hallani, de a jó munkához ** talán mégsem elég csak a lelkesítő tudat. Szükség van az anyagi megbecsülésre is. Milyen az érdekeltségi rendszer? , — A fizetését, ki-ki a beosztása szerint kapja, differenciáltan. A prémium a végzett munka eredményétől függ. Mi változtattunk a korábbi sémán, miszerint a prémium is a beosztás függvényében 20, 30 vagy 40 százalék lehetett. A lehetőség nálunk egységes, mindenki elérheti prémiumban a 40 százalékot. ha a feltételeket teljesíti, ha a végzett munka eredményes, nyereséges. A Eddig jószerével csak a növénytermesz- ” lésről és a szakirányításról volt szó. A gazdálkodás megítélése azonban úgy egész, ha minden ágazat teljesítménye mérlegre kerül. — Való igaz. A növénytermesztésen kívül fő ágazat az állattenyésztés és takarmány- gazdálkodás. Van a műszaki, az ipari és háztáji ágazat. Az 1983. évi 8 millió 312 ezer forintos nyereséghez valamennyi ágazat hozzáadta a maga munkáját, eredményét. Az állattenyésztés két ága, a szarvasmarha és a juhászat. Tavaly tejtermelésben rekordot értünk el, 358 ezer liter tejet értékesítettünk. Kedvező volt a borjúszaporulat, minimális a borjúelhullás. Előbbre léptünk a hústermelésben is, 379 vágómarhát értékesítettünk. Végeredményben a szarvasmarha ág nyereséges volt. A juhászatban egyesüléskor az volt a cél, hogy elérjük a 2000-es anyalétszámot. Év végén a zárólétszám 3208 volt, ebből anya 2120. Ami a juhászatunk munkájában igazán jó eredménynek számít, hogy a bárányszaporulat 1,33 darabbal jóval felette van a megyei átlagnak. Eltérő nálunk más gazdaságok gyakorlatától, hogy a takarmánytermesztés az állattenyésztéshez és nem a növénytermesztéshez tartozik. Ezzel ’ egy örök vitának vettük elejét. Nem mutogathat senki a másikra, főként az állattenyésztők nem hivatkozhatnak a növénytermesztőkre, ha a mennyiséggel, a minőséggel baj van. A Mikortól van ipari ágazat, mi benne a w jó, mennyiben szolgálja az alaptevékenységet? — Az ipari ágazatot mint mindenütt, nálunk is a szükség teremtette. Kállősemjén 5000 lakosú és a vas- és fémipari szövetkezet üzemét leszámítva, a termelőszövetkezeten kívül nincs más munkalehetőség. Pár éve is 1100 ember járt el innen dolgozni. Ezen, valamint a tsz-tagok foglalkoztatási gondjain próbáltunk változtatni akkor, amikor előbb egy posztókivarró, majd egy műanyag üzemet létesítettünk. A varrodában ötvenen dolgoztak, a műanyag üzemben három műszakban 63 fő. Ad még munkát a sófeldolgozás, csomagolás, de ez rapszodikus. Egyszóval az ipari üzemek bár nyereségesek, de főként a foglalkoztatás miatt szükségesek. A műanyag üzemben tavaly fejlesztettünk, gépeket vásároltunk, új üzemcsarnokot építettünk. Ennek hatásaként a 12 millió forint értékű tavalyi termelés idén 15 millió forint lesz. A A háztáji-termelés mindenütt két szempontból fontos. Áru termelődik és a háztájiban végzett munka jövedelemkiegészítő. Ennek .integrálásában mekkora a termelőszövetkezet szerepe? — A háztáji gazdálkodás őrzi a hagyományokat. Valamikor a szakszövetkezet is nagymértékben foglalkozott dohánytermesztéssel. Ma a háztáji dohány 123 hektár, igen jól jövedelmez. Foglalkozik ezenkívül a tagság kismértékben paradicsom-, burgonya-, sárgarépa- és káposztatermesztéssel. A tsz az árunövény-termeléshez megfelelő ellenszolgáltatásért minden gépi munkát elvégez, részt vállal a szállításból, értékesítésből. Egyébként tavaly az értékesített termékek együttes árbevétele meghaladta a 20 millió forintot. A háztáji termeléssel kapcsolatos véleményem az, hogy akkor jó és hasznos, ha a közös gazdasággal együtt fejlődik és nem annak hátrányára. Néha nehéz a munkák szervezése és összehangolása, de nem annyira, hogy abból komolyabb gond keletkezne... £ Hogyan tovább? Ez a kérdés szükség- w szerűen minden megtett út végén, az eredmények összegzése után újra és újra elhangzik. Lehet-e újítani? — Nem csak lehet, de kell is. Az idei feladatokról, a termelés fejlesztéséről már sok fórumon beszélgettünk, végeztünk számításokat is. Növénytermesztésben, a termésátlagok fokozásában már nehéz lesz nagyot, az eddigiekhez mérten kiugrót elérni. De vállalkozunk rá, vagy ha úgy tetszik kockáztatunk is. 1984-gyel belépünk az IKR-be. A termelési redszer szaktanácsadással, korszerű talajművelő és betakarító gépek bérbeadásával, beszerzésével, jó minőségű, nagy hozamú vetőmaggal segíti tagjait. Részünkről ez az elhatározás egy harmincmillió forint értékű gépesítési program kezdete. É Mi ebben a kockázat? — Az IKR-tagság beruházással, költségekkel jár, kamatvonzata is nagy, éppen ezért nagyfokú önbizalom kell ahhoz, hogy belevágjunk a dologba. Mert könnyű kimondani, hadd jöjjön az a 30 milliós technika, alkalmazni, hasznosítani annál nehezebb dolog. A korszerű, nagy értékű technika, technológia nemcsak hozzáértést, de fegyelmet is igényel. Ha kimarad valami a számításból, nem megfelelő a végrehajtás, könnyen keletkezhet veszteség. Az ebből származó hiányt nem lehet kibírni. Mi előre készültünk, készülünk az új technika, technológia fogadására, kidolgozzuk hozzá a feladatokat Célunk, hogy öt tonnán felüli búzát termeljünk, a kukorica hektáronkénti átlagtermése meghaladja a 8 tonnát. Nem lesz könnyű, de van bátorságunk és amit együtt határoztunk, azt végrehajtjuk. Egyébként az idei évre még más termelésnövelő elhatározás is született. Áttérünk az önelszámoló egységes termelési módra, természetesen a mi sajátos viszonyainknak megfelelően. A Órák óta beszélgetünk és valamiről nem w esett szó. Arról, hogy a szabályzók mennyire nehezítik a munkát, milyen gondok, problémák vannak a gazdálkodás vitelében? — Szándékosan nem említettem ezeket a dolgokat. Ez nem azt jelenti, hogy mi a gazdálkodási feltételekkel, körülményekkel nem foglalkozunk behatóan. Végeztünk számításokat, elemző munkát és ezen az alapon megfeszített erővel kívánunk eredményeket elérni. A szabályzókra való hivatkozás úgy gondolom, csak kifogás lenne. Mi úgy tartjuk, már sikerült önmagunknak és másoknak bizonyítani, hogy a szigorodó körülmények mellett is mire vagyunk képesek. Vannak tartalékaink. A termeléshez szükséges eszközök, szakemberek rendelkezésünkre állnak, nekünk kell helytállni. Bármit mondunk is, más nem végzi el helyettünk a feladatokat. Köszönöm az interjút. Seres Ernő HM HÉTVÉGI^ INTERJÚI
