Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-16 / 39. szám

1984.február 16. Kelet-Magyarország 3 JEGYZET Pályázat szépséghibával kiderült, teljesen tévúton járnak az elképzelései. Ezt csak azért tartottam szükségesnek leírni, mert ezzel utalni lehet a pályázó jellemére, s nem utolsósor­ban a vezetői rátermettségé­re, szakmai színvonalára. Még elképzelni is rossz, mi lett volna, ha az utóbbi pá­lyázó valami véletlen foly­tán elnyeri az igazgatói szé­ket. De erről szó sem lehe­tett, már korábban eldőlt a verseny. Félreértés ne essék, sem­mi problémám nincsen a jelenlegi igazgatóval, nem is mások érdekében és vé­delmében emelek szót. Vi­lii A DkJOlf ÉDftlT a Minőségi Cipőgyár nyírbátori gyáregységében, a minőség és a termelési wLI körülmények javítása céljából. A tágas épület lehetővé teszi, hogy a ter­melést zavaró zsúfoltság megszűnjék; sőt minimális létszámbővítésre is sor kerül. Mindezzel összefüggésben technológiai folyamatokat is módosítanak. Változtatnak például a készárut kibocsátó szalagokon a kikészítés technológiáján. A beköl­tözés a kész csarnokba több lépcsőben történik, de március első hetére már befejeződik. Az új épületszárny átadásával — — mely 16,5 millió forintba került — várhatóan tőkés exportra is lehetősége nyílik a nyírbátori gyáregységnek. Képünk az új csarnokban a szerelés befejezése előtt készült. (Gaál Béla felvétele) Egy este Lövőpetriben Falu köldökzsinóron Sok akarat — kevés lehetőség szont annak nincsen semmi értelme, hogy pályázatot hirdetnek az országos köz­pontban, de már a pályázat megjelenésével majdnem egy időben a bennfentesek tudni vétik, később már tudják, ki lesz a befutó. Miért van akkor szükség a pályázatra? Fölöslegesen izgatják tíz-tizenöt ember kedélyét, megrontják a han­gulatát, idegességet kelte­nek a munkahelyén, a csa­ládján belül. S végül meg­érkezik az udvariasan el­utasító levél. S zükség van a pályá­zatra, ezt a Minisz­tertanács is kimond­ta — de nem mindenáron. Csak olyankor érdemes meghirdetni, ha valóban nincs jelöltje a felsőbb szerveknek, tényleg a jók közül is a legjobbat akar­ják. Különben semmi szük­ség a meghirdetésére, meg nem is kötelező. Ezzel ép­pen a pályázati rendszer szenved csorbát, nem be­szélve a demokratizmusról. Talán jobban átgondolva és szervezettebben előkészítve elkerülhetők az ilyesfajta botlások. S. B. Lövőpetri köldökzsinóron függ: ide csak beérkezik az út, de nem vezet sehová. Hogy szimbólumként is fel­foghatjuk-e ezt, még nem dőlt el. Mert a kevesebb mint hatszáz lelkes faluból több mint nyolcvanan vettek részt a falugyűlésen. Ez pedig ar­ra mutat, hogy az itteniek talán nemcsak jelenüket, de jövőjüket is ebben a faluban látják. ★ Nagykabátban mindenki, a figyelem csendje üli meg a termet. (Egyetlen hangosko­dó akad csak, de a többiek hamarosan leintik. Kosztyu Béla iskolaigazga­tó odasúgja: — Pár éve még biztatták volna, hogy beszéljen, mond­ja csak a magáét. Ma lein­tik. Ez is változást mutat...) Már tart Tóth Imrének, Pap, Nyírlövő és Lövőpetri közös tanácsa elnökének be­számolója. Legyen bármilyen kis település Lövőpetri, van miről beszélni. Az elején dorgálás hangzik el, ám nem Lövőpetri a címzett. — A tanácsülésekre — mondja az elnök —, a ta­nácstagok felkészülten jöttek el, már aki eljött, mert a ko­rábbiaknál kevesebben jelen­tek meg. Nőtt a passzivitás. Csak a lövőpetriek kivéte­lek . . . — A települések intézmé­nyei fennakadás nélkül mű­ködtek — vált témát Tóth Imre —, a feltételek javul­tak, az orvosi ellátás jó, az iskolák felszereltsége kedve­ző. Lövőpetriben a Petőfi ut­ca 103. szám alatt lévő isko­lát és a szolgálati lakást fel­újítottuk, az iskolák, óvodák szebbé lettek. Papon elké­szült a négy tantermes isko­la. Az alapellátás megfele­lő ... Majd 1984-re kerül a szó. — A legfontosabb a gáz­cseretelep létesítése, de lehe­tőséget látunk járdafelújí­tásra, buszváró építésére is. Ehhez beszereznénk az anya­got, a lakosság pedig társa­dalmi munkában elvégezné a többit. Hiszen akad itt min­denféle szakember — teszi hozzá biztatóan. (Ha már a társadalmi mun­kánál tartunk: 1983-ban Lö­vőpetriben egy emberre 458 forint értékű társadalmi munka jutott, szemben az 1982-es 392 forinttal. Sok ez vagy kevés? Nézőpont kér­dése. miként ez később kide­rült . ..) A tanácselnök elmondta: Lövőpetriben háromnegyed­millió forint fordítható 1984- ben belvízelvezetésre. Peda­gógus szolgálati lakás kor­szerűsítésére pedig kétszáz­ezer forint használható fel. (Ennél a mondatnál Kosz­tyu Béla ismét hozzám for­dult: — Harminc év alatt, több mint harminc pedagógus ke­rült ki Lövőpetriből, és egy részük haza is jött. Ma is csak egy tanár van. aki Kis- várdáról jár ki . . .) Ezután keserűbb tények ke­rültek terítékre, Az, hogy fogy a társközségek lakossága, s az aránytalanul legnagyobb csökkenés éppen Lövőpetri-, ben következett be: 609-ről 583-ra csökkent a lélekszám egy év alatt. A tizenkét szü­letéssel szemben tizenhét el­hunyt húzza le a mérleget. Ide tartozik az is, hogy ta­valy mindössze egy ház épült a faluban, holott negyven építési telek várja az épít­kezni szándékozókat. Elhangzott még: hiába a jól felszerelt könyvtár, ha nincs olvasó. S meggondol­kodtató. hogy — más témába csapva át — a három köz­ségben összesen 25 szarvas- marha található. Szó esett a környezet sok gondot okozó védelméről is. Végül az elő­ző falugyűlésen felvetett kér­dések sorát tárgyalta a ta­nácselnök. — A járdafelújítás pénzét elvitte a papi iskola ... Fod­rászt sem sikerült szerezni. Felparkettáztattuk a kultúr- ház klubszobáját: továbbra is van gyalogút a szőlőbe, a Volán viszont még nem in­tézkedett, hogy a Lövőpetri­ből menő busz a kisvárdai kórházig közlekedjék. A mindhárom községet érdeklő vízművesítés ügyében — mondta Tóth Imre — az első lépésre, a tanulmányterv el­készítésére kerülhet sor 1984-ben.... Feltehetően a beszámoló sokrétűségének köszönhetően (itt csak a mondottak töre­dékét ismertethetjük), vi­szonylag kevés volt a hozzá­szóló. Molnár Dezső azt em­lítette: háza előtt megáll a víz, elönti a kertjét is, mert az áteresz eldugult. Katona Lajos szerint nem volt szük­ség a papi iskolára, mert Lö­vőpetriben két iskola is üres. Király József azt sérelmezte, hogy a hótoló csak buszfor­dulóig megy, pedig „a falu másik végén is emberek lak'- nak”. Kosztyu Béla szerint: — A családban sem juthat mindenre pénz, így a három községben sem ... Elmondta: hiába van itt is­kola, mert 5—6 gyerekkel osztályt indítani nem lehet. Kiemelte a jó felszereltséget, hiszen egy tanulócsoportra ötvenezer forint értékű szem­léltetőeszköz jut. Végül ezt mondta: — Az a célunk, hogy kine­veljük a falu értelmiségét. Mert az a falu vész el, ahol pines belőlük ... Nyéki Bálint, a Hazafias Népfront megyei bizottsága nevében kért szót: — Jó, hogy van színes tévé és szép szőnyeg a lakások­ban, de arra is szükség len- ng, hogy az utcák is tiszták legyenek .. . A társadalmi munkával kapcsolatosan pedig olyan példákat említett, mint Le­velek és Apagy, ahol 1700, illetve 2000 forint társadalmi munka jutott egy emberre. — Ha valamikor, akkor ma szükség van a falvakban az összefogásra — fejezte bé felszólalását. Forgács Józsefné, a kisvár­dai pártbizottság munkatársa is szót kért. „Van, ahol ke­vesebb a társadalmi munka, mint Lövőpetriben” — mond­ta. Megígérte, a buszok köz­lekedésével kapcsolatos prob­lémát továbbítja, s hangsú­lyozta : — Nagyon jó, hogy a fel­használható összegek ará­nyosan oszlanak meg a társ­községek között... ★ A tanácselnöknek nem sok összefoglalni valója maradt. Egyetlen mondatát idézzük csak: — Akarat van, lehetőség viszont kevés. Ennek megfe­lelően kell dolgoznunk... A falugyűlés több, mint két óra hosszat tartott. A székek recsegésébe, nyikor­gásába félmondatok vegyül­tek. Ezekből az derült ki: a gyűléssel elégedettek voltak az emberek ... Speidl Zoltán bért. Apám sajnos idejeko­rán megbetegedett. A máso­dik világháború idején sze­zonális munkán dolgoztam a demecseri káposztagyárban. Az országból 120—130 kádár­mestert összehívtak, sokukat katonai behívóval. Kellett a hordó a káposztának és mi rengeteget dolgoztunk. Akkor voltam 16 éves, de annyit ke­restem, mint az idősebb mes­terek. — A helyi szövetkezetbe 1952-ben léptem be, de aztán két év múlva újra kiváltot­tam az ipart és azóta itt dol­gozom a házam udvarán épí­tett műhelyben. A testvéreim közű! már csak én maradtam meg a szakmánál. A fiam, Ferenc Pécsett a tudomány- egyetem közgazdasági karára jár. A lányom a gimnázium­ban dolgozik. A fiam látva, hogy hogyan készül a hordó, más pályát választott. Pedig szép szakma, csak nehéz és poros, de amíg szőlő lesz és abból bor. addig a kádárra mindig szükség lesz. (Császár Csaba) Mit ér a könyvtár olvasó nélkül ? • ...hogy az utcák is tiszták legyenek... Lövőpetriben kevesebben élnek N o lám, ezt is megér­tük! Nemcsak segéd­munkást és lakatost keresnek egy-egy Vállalat­hoz, hanem egyenesen a legmagasabb posztra kérnek önjelölteket, az igazgatói székbe. Mert egy-két éve nem ritka, hogy pályázati feltételek látnak napvilágot, amelyben első számú veze­tőket keresnek. Nem egy helyen ezek alapján került Szabolcs-Szatmár megyé­ben is igazgató üzem, gaz­daság élére. Demokratikus dolog ez. Döntsön a józan ész. A jók, az alkalmasak közül is a legjobb, a legalkalmasabb vezesse a jövőben a vállala­tot. S demokratikus, hiszen a legszélesebb körben és körből választják ki a je­lentkezők közül azt az egyet, több szem többet lát elv alapján. A jelentkezők általában már írásban megkapják az adott üzem munkatervét, azt, hogy mit várnak majd az új vezetőtől. Aztán sze­mélyes beszélgetés alkalmá­val is vázolják a pályázók előtt, mit várnak tőlük. Csak ezek után kell számot adni a saját programjukról, elképzelésükről. Olyan ez. mint egy képviselőválasz­tás, csak éppen a kortes- hadjárat marad el. A magukban erőt, hitet érző emberek a jelentkezők. A legtöbben önkritikusan szemlélik és értékelik ma­gukat, de vannak, aikik túl­becsülik képességeiket. Ép­pen Nyíregyházán volt. hogy az egyik jelölt, mi­után megtudta mit várnak az elkövetkezendő igazgató­tól, felállt és csak annyit mondott, nem felel meg az elvárásoknak. Más pedig a körömszakadtáig bizony­gatta, igenis ő a legmegfele­lőbb erre a posztra, ám az első beszélgetés alkalmával V __________________________ A kádár- mester Baktalórántházán a Kos­suth utca 35. szám alatti ház udvarán katonás rendbe rak­va száradnak a tölgy és akác­fából kifűrészelt dongának való faanyagok. Hátul az ud­varban régi épületrészből felújított műhely, ahol hosz- szú évek alatt sok száz pin­cébe készített hordót Márton Ferenc kádár. Tél végétől őszig — a sző­lőszüret idejéig — a kádár az anyagot készíti elő a sze­zonra, mert a terméstől függ, hogy mennyi és milyen nagy­ságú hordóra lesz igénye a szőlősgazdáknak. — Az apám és a nagybá­tyám is kádár volt — meséli Márton Ferenc. Budapestről 1921-ben a nagy fakitermelés idején költöztek le Baktára. Abban az időben még kézi erővel aprították és hasítot­ták a kivágott rönkfát, de fiátalok voltak és a kenyé­rért akkor is meg kellett dol­gozni. Az idénymunka után szüleim letelepedtek itt Bak­talórántházán és apám mű­helyt nyitott. Nagy volt a mi családunk: tizenegyen voltunk testvérek és a hét fiúból hatan folytatták apám mesterségét. Mint második fiúgyermek már 16 éves ko­romban átvettem a műhely vezetését, ugyanis ez a mes­terség hamar elnyúzza az em-

Next

/
Thumbnails
Contents