Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-15 / 38. szám

1984. február 15. Kelet-Magyaro rszág 3 Sürget az idő Egy gyár — levegőben □ evegőben „lóg” egy gyár. A Tiszai Kő­olajfeldolgozó Vál­lalat nyírbogdányi gyáregy­ségében tanácstalanok a jövőt illetően. Kettős a bi­zonytalanság. Az egyik a termelésben található, ugyanis másfél évvel ez­előtt leállították a kőolaj­finomító desztiláló tornyot így a milliárdon felül ter­melő gyáregység legfonto­sabb és legfőbb tevékeny­sége maradt abba. Munká­sokat helyeztek át másik üzembe, próbálják mással pótolni a kiesett termelést — például a Szovjetunióból érkező benzinkeveréssel. Ha más nem, a termelési bizonytalanság éppen elég volt ahhoz, hogy a dolgozók körében kétség szülessen. A másik, számukra érthetet­len dolog pedig magának a gyáregységnek a sorsa. Amikor 1975-ben a TIFO- hoz kapcsolták a korábban önálló vállalatot, igazán el­fogadható magyarázatot senki sem adott. így jogos volt a megyei szervek ké­rése, hogy bontsák fel a különben semmiféle komo­lyabb termelési kapcsolat­tal nem megalapozott „há­zasságot”, az Országos Kő­olaj- és Gázipari Trösztön belül újra önálló vállalat­ként dolgozzon a nyírbog­dányi gyár. November végén Nyíregy­házán tárgyalt Kapolyi László ipari államtitkár, aki ma már a tárca vezetője. Lapunkban adott nyilatko­zatában többek között a kö­vetkezőket mondta: „Nyír- bogdányban egy régi javas­latra kell pontot tenni, s ez ennek a gazdasági egység­nek az önállósága. Szeret­nénk, ha az Országos Kő­olaj- és Gázipari Tröszt ke­retén belül a jelenlegitől eltérően dolgozna ez a gyár, s nem a Tiszai Kőolajfeldol­gozó Vállalat része lenne. Változott a gyár helyzete annyiban is, hogy megszűnt a kőolajfeldolgozás.” A gyáregység sorsáról ugyancsak november végén döntöttek Budapestem, a Ju­hász Ádám államtitkár ál­tal vezetett megbeszélésen. Az idő rövidsége miatt az a határozat született, hogy nem ez év végével, hanem 1984. július 1-től váljék is­mét önállóvá a gyár, a trösztön belül. Egy másik V__________________ bizottságnak pedig azt kell megvizsgálnia, hogyan le­het pótolni a kiesett fő ter­méket, miből álljon a gyár termelése. Február közepét írjuk, s a múlt heti miniszterhelyet­tesi látogatás után nyugod­tan mondhatjuk: Nyírbog- dányban, illetve vele kap­csolatban nem történt sem­mi. Pedig hetek, hónapok teltek el a döntés óta. S most ismét válasszuk ketté a gyár gondjait — bár szorosan összefüggnek egy­mással. A július 1-i önál­lóságnál sürget az idő. Jó lenne megkezdeni az előké­szítést, hiszen vagyonmeg­osztásról, reális mérlegké­szítésről, személyi problé­mákról kell intézkedni. A tröszt vezérigazgatója nem rejtette véka alá vélemé­nyét, amikor kijelentette, hogy az önállósítással ugyan nem ért egyet, de jó kato­na módjára érvényt szerez a döntésnek. Ezért most már a tröszti cselekvésen a sor. A kőolajfinomítás meg­szüntetése reális döntés volt ezt minden szakember elis­meri. A benzin keverésével a gyáregység nyereségesen dolgozik, az egyéb termé­keknél belépett beruházá­sok pedig nagyarányú tőkés exportot tesznek lehetővé vazelinből, importot válta­nak ki a korróziógátló anya­gokkal, de még az ipari se­gédanyagokkal is. Annak a kidolgozásához viszont, hogy milyen más terméke­ket gyártsanak, petrolké­miai és más vegyipari fel­dolgozást valósítsanak meg, több idő szükséges. Ä éppen itt zárul a kör — az önállóság és a gyáregység töb­bi sorsa. Joggal hirdetjük, hogy a helyi alkotó ener­giákat érdemes felszabadí­tani, serkenteni a gazdasá­gos termelés érdekében. Nyírbogdányban a mostani gyártmányok többsége is a helyiek szaktudását dicsé­ri. S ha ehhez a trösztön belül megkapják a megfe­lelő támogatást, akkor a közös cselekvés csakis ered­ményeket hozhat. Márpe­dig ha valahol sürget az idő, akkor éppen az ered­ményeknél, az felszalasztott lehetőségek ellen. Lányi Botond ______________________ A BAKTALÓRANTHAZI VÍZMÜTELEP téli időszak­ban 650 köbméter ivóvizet szolgáltat Nyírjákó, Nyír- kércs, Petneháza és Baktalőrántháza lakói részére. A közeljövőben a négy településhez csatlakozik Laskod is, ahol már fektetik a vízvezetéket. Képünkön: Juhász Pál gépész a hálózati tolózárat szabályozza. (Császár Csaba felvétele) SZÉPEN GYARAPODIK CSENGEK, a határ menti nagyközség. Sok új ház is épül; a Lenin közben társasházsorokat emelnek. (Elek Emil felvétele) Van-e pénz a kultúrára ? Korszerűsítés, új szolgáltatások—ésszerűbb tervezés Kevesebb lesz a hiba Polietilén kábelek Nyíregyházán eddig olajos kábeleken kapták az áramot a lakások, üzletek, közületek. Sajnos elég sok volt az áram- kimaradás, mely részben ép­pen a kábelek hibái miatt következett be. Ügy tűnik, véglegesen ha­dat üzen a hibának a tech­nika, ugyanis polietilén ká­belekre cserélik ki a régie­ket. Nyíregyházán legalább 150 kilométer hosszú olajos kábelt cserélnek ki a korsze­rűbbre, a munkát folyamato­san végzik. Ezek a kábelek látják majd el azokat a transzformátorokat, amelyek­ről a város lakóházai, üzle­tei stb. kapják az áramot. Hogy a munka sikeres le­gyen, a TITÁSZ nyíregyházi kirendeltségének szerelőit tanfolyamon képezik ki a po­lietilén kábelek szerelésére. Sokszor elhangzik az aggály: a feszesebb gazdálkodási körülmények között nem jut-e kevesebb pénz a kultúrára? Három megyei kulturális intézményünk vezetőjétől kérdez­tük meg: hogyan alakul az idei költségvetés, mire jut az 1984-ben jóváhagyott pénzből. Vida János, a nyíregyházi megyei-városi művelődési központ igazgatója: — Tavaly 20,7 millió fo­rint volt a költségvetésünk, amelyben természetesen min­den benne van, a dolgozóink munkabére, a fenntartási költségek is. Az id£p 22,2 mil­lió forintos költségvetéssel dolgozunk. Rendeződött a sza­badtéri színpad ügye, amely­nek felújítására 1,1 millió Ft- ot kaptunk. Azt szeretnénk elérni, hogy június táján már közönséget fogadjon a meg­újuló szabadtéri művelődési intézmény. Növelni a bevételi — Egyébként a már emlí­tett idei költségvetésünkből 2 millió 350 ezer forint az úgy­nevezett működési bevétel, amit a különböző rendezvé­nyek, kulturális szolgáltatá­sok ellenértékéből, a közön­ségtől kell beszednünk, s ami kb. 300 ezer forinttal több a tavalyinál. Vagyis még gondosabb, jobb munká­val kell a saját bevételt nö­velni, hogy az éves költség- vetésünkből jusson mindenre. Idei tér veink között szerepel a hozzánk tartozó kilenc kör­zeti művelődési ház, klub tárgyi feltételeinek javítása, valamint a Lenin téren lévő képzőművészeti stúdiórend­szer felújítása. Foglalkozunk a kábeltelevízió technikai fel­tételeinek megalapozásával is. koptatnak az olvasók. Befe­jeződik a gyermekrészlegnél a zenei sarok építése és né­hány lehallgatóhellyel bő­víteni kívánjuk a zenei könyvtár kapacitását is. Kiemelt együttesek Mester Zoltán, az SZMT megyei művelődési ház igaz­gatója: — Talán mi vagyunk most a legnehezebb helyzetben, több — egymástól távoli — épületben van az intézmé­nyünk. Az idei költségveté­sünk főösszege 2,4 millió fo­rint. Ebben az éves állami támogatás 700 ezer forint, ez 12 ezer forinttal kevesebb a tavalyinál. A költségvetés kétötödét elviszik az igazga­tási, fenntartási költségek. — örülünk neki, hogy az idén új, főfoglalkozású nép­művelőt állíthattunk munká­ba — aki gazdag tapasztala­tokkal rendelkezik — és köz­vetlenül ad segítséget a mun­kahelyi művelődés fejleszté­séhez. — Költségvetésünk tovább­ra is lehetőséget ad a két ki­emelt együttesünk — a KSZ- DSZ Szabó lvs-Volán tánc- együttes és az Ifjúsági fúvós- zenekar — és a kisebb cso­portok fenntartására. Tizen­négy kis közösséget'is támo­gatunk — szakköröket, klu­bokat. tanfolyamokat. Egy év alatt 43 ezer látogatója volt a szakszervezeti kulturális rendezvényeknek. Nem szűkültek tehát •— legalábbis nem lényegesen — a kulturális ágazat pénzfor­rásai, de nagyobb lett a köz- művelődési intézmények ve­zetőinek felelőssége, hogy a tartalmas. a nagy tömegek művelődését szolgáló tevé­kenységnek adjanak elsőbb­séget. Nagy tartalékok van­nak a különböző művelődési intézmények rendezvényei­nek összehangolásában is. Ehhez a divatos együttműkö­dési szerződések sem szüksé­gesek, csupán átgondolt, a másik intézmény munkájára is figvelő tervezés. Páll Géza Gyarapodó állomány Szűcs Imre. a megyei könyvtár igazgatója: — Éves költségvetésünk — bérekkel, fenntartási és egyéb kiadásokkal — meghaladja a tízmillió forintot, 181 ezer forinttal magasabb a tavalyi­nál. Ennek ellenére nagyon összehangoltan, átgondoltan szükséges gyarapítani a könyvállományunkat, mert drágultak a könyvek, ugyan­annyi pénzből kevesebbet tu­dunk a fejlesztésre fordítani. 1984-ben úgy tervezzük: 1,4 millió forintot költünk könyvállományunk gyarapí­tására, dokumentumok, hang­szalagok, mikrofilmek és egyéb eszközök beszerzésére. — A legfontosabb kézi­könyvekre, helyismereti, hely- történeti munkák beszerzésé­re ezután is gondot fordí­tunk, de igyekszünk fejlesz- | teni a társintézményekkel — ■tanárképző főiskola, SZMT megyei könyvtára stb. — az együttműködést. Szeretnénk kiküszöbölni a párhuzamos beszerzéseket, a könyvtárak­kal pedig elevenebbé tesszük a gyűjtőköri együttműkö­dést. — Az idén a könyvtár el­használódott berendezései­nek felújítására is jut pénz: a nyáron új szőnyegpadlót kap a 740 négyzetméteres kölcsönző, melyet nyolc ével Társulásban, olcsóbban VÍZTISZTÍTÓ- ÉS VISSZAFORGATÓ BERENDEZÉSEK NYÍREGYHÁZÁRÓL A fürdők és strandok vizé­vel szemben ma már olyan magasak az egészségügyi kö­vetelmények, hogy azok mi­nőségét csak folyamatos tisz­títással lehet mifeoldani. A régi módszer az volt, hogy a medence egyik végén befolyt, a másikon meg kifolyt az el­használódott víz. Ez nagyon sok vizet igényelt, az egész­ségügyi előírásoknak mégsem felelt meg. A Szabolcs megyei Víz- és Csatornamű Vállalat a meg­oldás érdekében a megye mind a 13 úszómedencéjébe, termálfürdőjébe víztisztító és visszaforgató berendezést épített be. Ezzel javult a víz minősége, hiszen állandóan forgatják, tisztítják, fertőtle­nítik. A módszer jó, csakhogy az olasz gyártmányú berendezés drágának bizonyult, s devizá­ba került. Ez adta az ötletet, hogy próbálkozzanak, kísér­letezzenek saját gyártmányú víztisztító és visszaforgató berendezés megalkotásával. A terv sikert hozott, ráadásul fele annyi pénzből készült a víztisztító, mint amennyibe az olasz gyártmányú került. Már ilyen berendezéssel üzemel a csengeti, a fehér- gyarmati, a nagykállói, a ti- szavasvári, a tanárképző fő­iskolai medence. Ilyennel szerelik fel a nyáron a már üzemelő baktalórántházi és nyírbátori úszómedencéket is A saját konstrukció tehát bevált. Kiválóan üzemel, igény van rá másutt is. így következett az újabb lépés a vízmű vállalat, a Nyíregy­házi Vas- és Fémipari Szö­vetkezet és az Optimal ter­vező kisszövetkezet létrehoz­ta a „HIDROSET” gazdaság társulását, mely 1984. január elsejétől működik. Az Opti- mál je^vezi a vízvisszaforga- to Derendezést és piacot ku­tat, a vasipariak gyártják, a vízmű vállalat feladata pe­dig a teljes beüzemelés. Az első megrendelések meg is érkeztek, egyelőre öt beren­dezés készül Nyíregyházán. (f. k.) lutalom a brigádoknak A Szabolcs megyei Tejipa­ri Vállalatnál értékelték a szocialista brigádok elmúlt esztendei munkáját. Megál­lapították; a vállalat 43 szo­cialista brigádja jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy a ta­valyi esztendőt 53,7 milliós nyereséggel zárhassák. A szocialista brigádok el­végezték az 1983. évi válla­lások teljesítésének önérté­kelését is. Ezt a rendkívüli termelési tanácskozásokon értékelték, ahol döntöttek a szocialista cím odaítéléséről. Ezt követően a szocialista brigádvezetői testületek a magasabb címek adományo­zását is mérlegelték. A vál­lalatnál 43 brigád érte el a szocialista címet, három kol­lektíva a vállalat kiváló bri­gádja lett, 23 nyert arany, 8 ezüst és 11 bronz fokozatot. A vállalatnál az 1250 dol­gozóból 900 vett részt a szo­cialista brigádmozgalomban. A kitüntetett brigádok között több mint 300 ezer forintot osztottak ki. /------------------------------------­Hriszto Pelitev: Vásárosnamény Szépségszalon Üj fodrászszalont nyit Vá- sárosnáményban a Nyíregy­házi Fodrász Szövetkezet. A 200 négyzetméteres szalonban helyet kap női és férfifodrá­szat, kozmetikai részleg, to­vábbá manikűr- és pedikűr­szolgáltatást is nyújtanak. A helyiség műszaki átadása feb­ruár első hetében megtörtént, a gépeket, berendezéseket megvásárolták, áprilisban lesz a premier. Tanmese ■ *olt egy embernek három gyereke, egyik tehetsége- y sebb, mint a másik. Az egyik gyönyörűen énekelt, a másik pompásan rajzolt, a harmadik remek ver­seket írt. Viszont, őszintén szólva, a gyerekeket elkényez­tették, azok gyakran szeszélyeskedtek, nyafogtak. Egyszer az emberünk meglátogatta az ö Petko nevű szomszédját, s beszélgetés közben elpanaszolta neki, mi­lyen szófogadat tanok a gyerekei. — Ezen lehet segíteni — nyugtatta meg a szomszéd. — Hadd beszéljek csak velük, tüstént olyanok lesznek, mint a kezes bárány. Az emberünk elhozta a gyerekeit. — Hé, ti! — rivallt rájuk Petko. —’ Ha be nem fog­játok azonnal a szátokat, belétek fojtom a szuszt’ Száz botot kaptok, bitang naplopók! Ezenkívül bezárlak benne­teket, az újságban pedig leszedem rólatok a keresztvizet, gazemberek, csirkefogók, csavargók!... — Hagyd abba, Petko! — könyörgött az apa. — Hát szabad így bánni a gyerekekkel, méghozzá ilyen tehetsé­gesekkel! — Ugyan, szomszéd! — torkolta le önelégülten Petko. — Petko tudja, hogyan kell gyereket nevelni. Nézd csak meg a saját szemeddel, mi történt. És valóban, a gyerekek abbahagyták a szeszélyeske­dést, a nyafogást. De az egyik nem énekelt, a másik nem rajzolt, a harmadik nem írt verseket többé. Antal Miklós fordítása

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents