Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-15 / 38. szám
9 Kelet-Magyarország 1984. február 15. betegeknek. Hiába készült el már jó ideje a korszerűen felszerelt szakrendelő, szakember híján nem tudták megkezdeni a gyógyító munkát. Végre megoldódott ez a gond is, mivel januártól röntgenszakorvos is dolgozik a városban. Együtt az új óvodáért. Elké- szült a társadalmi munka első féléves programja a városban. A legtöbb^ felajánlást ezúttal az új óvoda építéséhez várják. Ennek érdekében felhívást juttattak el a városi üzemekhez, szövetkezetekhez, intézményekhez, melyben arra kérik a dolgozókat, hogy ajánljanak föl egy-egy műszakot az óvodaépítés céljára. Csakis újonnan felhúzott, vagy félig kész családi házakat .látni Nyírbátorban az Erzsébet és Sóhordó utca által határolt területen. Saccra is lehet vagy 40 építéssel „bajos’’ porta. Sok helyütt az udvarokon letakart építőanyagok. Most, a habarcsdermesztő télben áll-a munka; bár néhány földgép dolgozik. Egyelőre jellemzője e városszegletnek a befejezetlenség. Tartós használatba — 70 évre — adnak itt az igénylőknek közművesített telket, amelynél a használatbavételi díj megfizetéséhez a leendő lakók OTP-kölcsönt kapnak. A vásárlók kötelezettséget vállalnak arra. hogy a vételtől számítva legkésőbb három év múlva állni fog a házuk. Ugyanakkor az egységes városkép érdekében bizonyos beépítési követelményeknek eleget kell tenniük. (Pl. Meghatározott gerincmagasságon nem „léphetnek túl.”) Ezen a területen 44 parcella talált gazdára. Mi lehet ebben a vonzó? Az, hogy kevesebb induló tőkével is építkezésbe lehet fogni, hogy a telek közművesítése nem terheli az új gazdát, és nem utolsósorban, hogy kedvező feltételekkel szerezhető OTP-köl- csön. Nyírbátor hosszú távú rendezési tervében több, tartós használatra kiadható területet jelöltek ki. így a következő lépcsőben 37 telket bocsátanak áruba a Kisbogáti—Hunyadi utcák környékén. Képünkön; az épülő családi házak Nyírbátorban. Népi fafaragók keze munkáját dicsérik azok a fából készült játékok, melyek tavasszal kerülnek végleges helyükre Nyírbátorban, kőhaj í- tásnyira a városközponttól: az új szolgáltatósor belső udvarán. A Vas megyei Velem népművészeti stúdiójából márciusban érkezik meg — a gyermekek örömére — a faragott libikóka, a páva, a szekér, valamint a kötél és fa kombinációval készült mászóka. A fafaragványokat társadalmi munkában helyezik el a kijelölt területen a város lakói. Már csak a befejező munkák hiányoznak az úszómedence építkezésén. /V burkolás mellett a vízvisszaforgató berendezés szerelése vár még a szakemberekre, akik hozzá is látnak a tennivalókhoz, amint az időjárás engedi. Aki akar, téglajegyek vásárlásával még mindig hozzájárulhat az uszoda költségeihez. Röntgen szakrendelés indult ez év januárjában Nyírbátorban, a városi rendelőintézetben. Nagy gondot vett le ez a nyírbátoriak válláról. A tüdőszűrést kivéve ugyanis addig minden RTG-felvéte- lért — a csontröntgenezéstől a gyomorátvilágításig Nyíregyházára kellett utazniuk a Utógondozás Közhely, hogy Magyarországon sok alkohol fogy, sajnos megyénkben is. Esztendőnként százak esnek át az alkoholelvonó kúra gyötrelmein. Az intézetben történő gyógykezelés azonban csak az első lépés a gyógyulás útján. Ezután következik a nagyobb, rengeteg energiát fölemésztő, akaratot edző és próbára tevő vállalkozás: talpon maradni, ellenállni az ital csábításának. Ebben felbecsülhetetlen jelentőségük van az alkoholizmus elleni kluboknak. Napjainkban már mintegy száz ilyen közösség működik szerte az országban. Múlt év decemberében Nyírbátorban is megkezdték a klub szervezését, melynek tagjai február 14-én tartották klubavató foglalkozásukat a művelődési központban. Egyelőre 18—22 ember: elsősorban gyógyulóban lévő alkoholbetegek látogatják a foglalkozásokat. A városból és vonzáskörzetéből azonban várnak mindenkit, akinek valamiért a szeszmentes életmód kialakítására kell törekednie. A klub ugyanis többet vállal föl annál, minthogy összegyűjti a gyógyuló alkoholbetegeket. Legfontosabb feladata az utógondozás, amely szakmai irányítását — társadalmi munkában — a Nagykállói Ideg- és Elmegyógyintézet vállalta magára. E nagy jelentőségű munkában pótolhatatlan szerepe van a klubnak. Mindenekelőtt az, hogy Ti tagoknak nem kell rendszeresen — munkaidőben — Nyíregyházára utazniuk a megyei alkoholgondozó intézetbe ellenőrzésre. A sorstársak közössége pedig biztosíték rá, hogy sikerül tovább lépni a gyógyulás útján. A tagok tehát a gyógyszerillatú, riasztó fehér, orvosirendelő-hangulatír alkoholgondozó intézet helyett, a nyírbátori művelődési központban nagy kártyacsaták, jókedvű beszélgetések közepette részesülnek a szakgondozásban. A foglalkozásokon minden alkalommal ott van dr. Horváth Endre, a megyei elmegyógyintézet igazgató főorvosa és Mike Géza betegfoglalkoztató tanár. Ök személy szerint beszélgetnek el a tagokkal: az egészségügyi problémák megvitatása mellett megtörténik gyógyuló betegek állapotának ellenőrzése is. A gondozó orvos, ha kell, módosítja a terápiát, gyógyszert ír föl. Mindezt önként, társadalmi munkában. Hetenként egyszer: kedden délután 5 és 7 óra között ülnek össze a klubtagok. Nem kényszerűségből, hanem önszántukból — sokszor család tagjaikat is magukkal hozva egy kis tereferére. Ök már nincsenek egyedül. Hiszen úgy klub szakmai irányítói, szervezői, mint a családtagok egyet akarnak: újra egészségesnek tudni az egykori alkoholbeteget. Színvonalasabb ügyintézés m Nem könnyű összeszámlálni, mennyiféle rendeltetése volt már Nyírbátorban, a városi tanácson a bejárattól balra nyíló helyiségnek. Legutóbb a műszaki osztály egy része dolgozott itt. A múlt év végén kőművesek vették birtokba a helyiséget, két ablakot vágtak a folyosóra néző falba. Január első munkanapjára aztán helyére került az utolsó bútordarab is a szobában, ahol ez évtől az ügyfélszolgálati iroda működik. — Még nem hallottam róla — rázta meg a fejét Szath- mári Antalné, mikor szúrópróbaszerűen kérdezgettünk nyírbátoriakat a tanács új szolgáltatásáról. — A városkörzeti tanácskozáson tudtam meg, hogy létrejött az iroda — vette át a szót lgnácz Jánosné. — Sokkal régebben szükség lett volna rá — hallottuk Koczkás Jánosné tanácstagtól. — Hiszen sokféle gondjukkal fordulhatnak ide az emberek, nem említve, hogy számos esetben egyszerűbb let az ügyintézés. Egyelőre nem túl szembetűnő tábla hirdeti a tanácson, hol is található az iroda. Hamarosan lesz másik tábla is, de pillanatnyilag az osztályok ésszerűbb elhelyezése, a költözködés okoz gondot a dolgozóknak. A járások megszűnésével ugyanis szervezeti változás történt a hivatalban Egyrészt nőtt a létszám, másrészt új felállásban dolgoznak az osztályok. Több lett a feladat is, bár a megszűnt járási hivatalok szerepét nem vette át teljes egészében a városi tanács. — Huszonnégy község tartozik hozzánk — tájékoztat dr. Tóth László, a hatósági osztály vezetője. — E települések a korábbiakhoz viszonyítva nagyobb önállóságot kaptak. Ám jó néhány téma — így a gyámsági ügyek, a kisajátítás, vagy például az elvonókúrára utalás — első fokon hozzánk tartozik. A hatósági ügyekben pedig másodfokon kell intézkednünk. Mindez azzal is jár -majd, hogy nő az ügyfelek száma az osztályokon. S ez gondot jelent, mert eddig is hatalmas volt a forgalom a hivatalban. Tavalyi adatok szerint hetente ezren fordulnak meg itt. Háromnegyed részük nem ügyintézés céljából jön: egyszerűen érdeklődik, sürget. Az ügyfélszolgálati iroda várhatóan tehermentesíti az osztályokat — elsősorban az újonnan létrehozott hatósági osztályt. Ez — úgy tűnik — nemcsak remény, hiszen már most naponta 40—50 érdeklődő fordul meg az irodában. — Jönnek tájékoztatásért, különféle nyomtatványokért, munkakönyvért. Ide hozzák és itt keresik a talált tárgyakat, de itt történik a lakcím ki- és bejelentés, a hatósági bizonyítványok kiadása, vagy például az anyakönyvi ügyek intézése — sorolja Nyitrai Ferenc főelőadó. Szerencséjük van a bátoriaknak, hogy két olyan nagy rutinnal rendelkező dolgozó, ül a kis ablakok mellett, mint Feri bácsi és Szaniszló Imréné ügyintéző. Mindketten évtizedek óta dolgoznak a tanácson. — Ma délelőtt tízig úgy harmincán fordultak meg nálunk. Olyan sokan jöttek, hogy nem győztük ketten a munkát — sóhajt Szaniszló- né. — Ilyenkor segíteni szokott a népesség-nyilvántartó, meg az anyakönyvvezető, ők a szomszédos szobában dolgoznak. Ha szükséges, természetesen mi is segítünk nekik. A megye többi városában más elvek szerint hozták létre az ügyfélszolgálati irodát — folytatja dr. Tóth László. — Másutt úgynevezett OTP- rendszerű irodák működnek. Vagyis négy-hat dolgozó várja az érdeklődőket, s nemcsak a hatósági osztályhoz tartozó ügyekben. Mi a két- személyer fölállást tartottuk jónak, s eddig úgy látszik, a mi városunkban ez az ésszerű megoldás. Egyelőre reggel fél nyolctól délután ötig — pénteken fél négyig — várják itt az érdeklődőket. A nyitvatartás végleges rendjét a februári végrehajtó bizottsági ülésen hagyják jóvá. Igyekeznek úgy alakítani a szolgálat idejét, hogy tanácsi ügyintézés miatt lehetőleg senkinek se kelljen kilépőt kérnie munkahelyén. — Ehhez javaslatot kértünk az üzemektől is — szól az osztályvezető. — Várható, hogy az lesz a legkedvezőbb megoldás, ha a csütörtöki bevásárlónapon hosszabbítjuk meg az irodán az ügyfél- fogadást este 6 óráig. Hamarosan más változások is lesznek. Rövid idő múlva nem kell sorba állni egyes nyomtatványokért, melyeket polcra helyezve a folyosón talál majd meg a lakosság! Sőt, nemsokára okmánybélyegek, « terv szerint a ki- és bejelentkezésekhez szükséges jelentőlapok is kaphatók lesznek az irodán. IDÉN 25 EZER DIVATOS STEPPELT LEÄNYKADZSE KIT KÉSZÍTENEK szovjet exportra a nyírbátori ruhaipari szövetkezetben. Képünkön a szabászatban Borús Nándorné szabja méretre a dzsekik bélését. (G. B. felv.) Telek — tartós használatba Hagyományteremtők... Zsűri előtt a rozmaringos A felvetőszálak között fürgén szalad ide-oda a vetélő. Pár perc alatt már szemmel láthatóan nőtt, gyarapodott a színes faliszőnyeg Levenda Jánosné kezemunkája nyomán. Hihetetlen, hogy ez. az ügyes asszony még csak most tanulja ezt a varázslatosan szép mesterséget. Nyírbátorban nincs hagyománya a szövésnek. A nyugdíjasklub tagjai között vetődött föl egyszer — nem is olyan régen — hogy jó lenne kedvtelésből megismerkedni a szövéssel. Óhajuk meghallgatásra talált. Berendeztek egy, parányi kis műhelyt — melyben jelenleg .nyolc szövőállvány van — s a klub vállalkozó szellemű asszonyai hozzáláttak a tanuláshoz. Levendáné büszkén sorolja, hogy február óta már a hatodik faliszőnyeget készíti — nem számítva a futókat, párnákat. — Hatalmas az érdeklődés — veszi át a szót Szmolinka Józsefné, a művelődési központ munkatársa. Egyelőre még ő is csak ismerkedik a szövéssel, de hamarosan vezetője lesz a szakkörnek. — Nem csak nyugdíjasok, de kismamák is szívesen bekapcsolódnának a munkába. Hisz több ez. mint egyszerű időtöltés. Szép, érdekes és hasznos foglalatosság, s a társaság is jó. Sőt, ha minden igaz, hamarosan pénzt is kereshetünk vele. A Népművelési Intézet — látva a bátori lányok, asz- szonyok ügyességét további 10—15 szövőszéket — és állványt ajánlott fel a szakkörnek- A városi tanács pedig ígéretet tett rá, hogy még az idén végleges helyet ad ne- kik. Egyelőre kedvtelésből készülnek a csíkos, fogas, ri- zses, rozmaringos szőttesek a parányi műhelyben. Ám ha elköltözik új helyére a szakkör, megnő a létszám és jól vizsgáznak a szakmai zsűri glőtt a bátoriak munkái, akkor eladásra is dolgoznak majd. A szorgos, hagyományt teremtő szövők elsősorban megyénk boltjaiba szánják népi ihletésű alkotásaikat. Az oldalt összeállította: HÁZI ZSUZSA ^ \ ► T \ ' 1 lő A • / A ■; Ol ■ t r - T i : TBj ^ ~ j | T * T 1 * 1 I tHw SOROKBAN Stalad a vetélő, gyarapodik a faliszőnyeg. Levenda János né és Szmolinka Józsefné munka közben a szövőkörben (Gaál Béla felvétele)
