Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

1984. február 12. Kelet-Magyarország 3 MIMÁSFÓRUM Elégedett az órabéréyel? — Nem kerülöm meg a választ, ha azt mondom, hogy az életszínvonal tar­tásához több kellene — kez­di a beszélgetést Morauszky János, a MEZŐGÉP nyír­egyházi törzsgyárának vég­szerelő csoportvezetője. — A tanulóidőmet is beleszá­mítva tizenhét éve dolgo­zom a vállalatnál, s most a tízszázalékos csoportveze­tői pótlékkal együtt 24 fo­rint 70 fillért kapok. — Mit kell végeznie ezért a pénzért? — A törzsgyárban eszter­Morauszky János esztergá­lyos, végszerelő csoportve­zető. gagépek felújításával is fog­lalkozunk, a mi csoportunk szereli készre ezeket a szer­számgépeket. Ha csak az órabért számoljuk, akkor 4500 forintot kapok kézhez, viszont emellett teljesít­mény-elszámolás is van, s így 5000—5200 forintra jön ki a fizetésem. Különben én is ugyanolyan fizikai mun­kát végzek, mint a csoport tizenkét tagja. — És az ő keresetük ho­gyan alakul? — A legmagasabb órabért én kapom. A kollégáim bé­re differenciáltan függ az elvégzett munkától és a szakmában eltöltött időtől. — Mennyi a család havi jövedelme? — A feleségem a postán dolgozik és 3700 forint az alapfizetése, amihez a mun­kája után még némi juta­lék is jön. Gyerekünk még nincs, viszont önálló laká­sunk sem. A fizetésünk na­gyobb részét éppen ezért félretesszük, szeretnénk megteremteni az otthonun­kat. — Személy szerint mit te­het a nagyobb jövedelem eléréséért? — Végszerelők vagyunk, így a teljesítményünk nagy­ban függ az előttünk dolgo­zóktól, de szerencsére a na­gyobb kereset ambicionálja a műhelyben dolgozókat, így bennünket is sarkall a több teljesítésre. A vál­lalaton belül lehetőség nyilt gazdasági munkaközösség alakítására. Most még a kez­deti időszakban vagyunk, s csak számolgatjuk, találgat­juk, mennyit is kereshetünk a munkaidőn túli foglalko­zással. Egy-két hónapon be­lül indulhat a gmk, s sze­retnénk még egy fél fize­téssel megtoldani kerese­tünket. Sipos Béla f ülébe jutott a Min­denhatónak, hogy a szentek isznak, mint a kefekötő. Isznak otthon is, meg a csapszékben is. „Nem jól van ez így — morfondírozott a Minden­ható. — Ha így megy to­vább, ezek a szentek min­dent elisznak a világon. Ar­ról már nem is beszélve, hogy rossz példát mutatnak az embereknek!” Hivatta hát szent Tri- font, a csapszéklátogatók legbuzgóbbikát, s megpa- roncsolta neki, hogy vasár­napra vágjon le egy tok- lyót, gurítson az asztalok­hoz néhány hordó bort és hívja meg vendégségbe az összes szentet. Mikor mindnyájan asz­talhoz ültek, a Mindenható megparancsolta, hogy ve­zessék oda a szamarat és töltsenek meg neki egy ká­dat borral. A szamár megszagolta és elbődült: — Mi ez, uram! Mit vé­tettem én, hogy ezzel a moslékkal kínálsz?! És kereken visszautasí­totta. Ekkor odahajtották a disznót. Töltöttek neki egy vályú bort. A disznó visszahőkölt. — De uram! — röfögte felháborodva. — Mivel ér­demeltem ki ezt a bünte­tést? — Látjátok? — fordult a szentekhez a Mindenható. — Még a szamár, meg a disznó sem issza ezt a lő­rét, ti pedig vedelitek nyak­ló nélkül. « — A szamár, uram, azért nem iszik bort, mert sza­már — mondta szent Tri­ton —, a disznó pedig, mert disznó. Nekünk, szentek­nek viszont, már megbo­csáss, nem illik hasonlítani sem a szamárra, sem a disznóra. Hát ezért iszunk. Azóta isznak az emberek. Persze, a Mindenható sem hagyta annyiban a dolgot. A mérték nélkül ivó em­bert azóta szamárrá változ­tatja. Vagy disznóvá. Vagy egyszerre mindkettővé. Antal Miklós fordítása önelszámoló egységek a tsz-ben A siker titka: az érdekeltség lan eseményekhez, igazodni a nehezedő körülményekhez. Lényeges szempont, hogy csak alapos felkészültségű, lelki- ismeretes vezetés mellett hoz sikert bármilyen új módszer. Három évvel ezelőtt kez­dődtek azok a kísérletek, ame­lyek az önelszámoló egysé­gek bevezetésére irányultak Az idei volt az első év, ami­kor minden ágazatban — összesen 12-ben — önelszá­moló egységekben dolgoztak a tagok. Ágazatonként eltérő A részlegteljesítmények ága­zatonként eltérnek. Igen jó eredményt ért el a növény- termesztő, állattenyésztő és technikai ágazat. Jól zárt a háztáji is. Tízmillió forinttal többet hozott a tagságnak, mint az elmúlt évben. Mí­nusszal zár az almatermesz­tés, de ennek okai általáno­sak, közismertek. Az új gazdálkodási forma sikerének titka és éltetője az érdekeltség, amely vezetőre és dolgozóra egyaránt vonat­kozik. Nyírbátorban elmond­hatják: a kezdeti idegenkedés után az eredmények és ta­pasztalatok birtokában teljes elégedettséggel fogadják a dolgozók az új módszert. Mint Petis Mihály, a termelőszö­vetkezet elnöke fogalmazta meg: „Nálunk együttes, kö­zös munka folyik. Vezető és beosztott partnerei egymás­nak. Ez pedig igen fontos, már csak azért is, mert a le­hetőségeket ,lent' a dolgozók ismerik jobban. A jobb mun­kaszervezést pedig pusztán ,felülről’ nem lehet megolda­ni.” „Kismérleg” Az új módszer jellemzői még: negyedévenként teljes pénzügyi információt kap­nak a vezetők. Ez felér egy kisebb évközi mérlegkészítés­sel. Mivel saját belső árrend­szert alakítottak ki, minden munkának forintban mérhe­tő értéke van, s ez nagyban segíti az egységek közötti el­számolást, a reális ellenőr­zést. Az önelszámoló egysé­gek bevezetésével jobban le­het alkalmazkodni a várat­Mindenkit érdekel A nyírbátori kísérlet ered­ményességét bizonyítja az anyagi hasznon kívül az is, hogy bevezetése óta csök­kent a munkásvándorlás a termelőszövetkezetben. Aki nem vállalta a pontosabb, nehezebb munkát, az már az elején távozott. Akik marad­tak, azóta sem bánták meg. Érdekességként még csak annyit. A tsz vezetősége az új módszerről tájékoztatta az ország termelőszövetkezeteit is. Jellemző az érdeklődésre, hogy eddig 120 gazdaság vet­te át a nyírbátori szisztémát, s 60 szövetkezet vezetői sze­mélyesen jöttek el, hogy ösz- szegyűjtsék a tapasztalatokat. (k. é.) Hz a 700 forint... Tízéves a lencsegyártás Mátészalkán. A szatmári gyái jan ma már világszínvonalon gyártják a szemüveglencséket. A korszerű üzemben percenként hetven (!) lencsét készí­tenek. Termékeik hetven százaléka a tőkés piacon talál vevőre. Képriportunkat a szem­üveglencse-gyártás utolsó fázisáról, a minősítésről készítette Elek Emil. A számok árulkodnak: a megyében lévő gyáregységeknél ép­pen 700 forinttal alacso­nyabbak a havi keresetek, mint a vállalati átlag. In­dokolni persze lehet az ala­csonyabb szaktudással, ki­sebb gyakorlattal, még a gyengébben jövedelmező termékeket is sorolni le­het (bár erről a központok tehetnek, hogy mit telepí­tettek). Az Ipari Minisztérium­mal közösen most egy fel­mérést végeznek tíz gyár­egységben. S mint az előze­tes mérések mutatják, sem­miképpen sem indokolt ak­kora különbség az általában budapesti központ és a gyár­egység között, mint amilyen jelenleg található. Mert így az a furcsa helyzet ala­kul ki, hogy hiába maga­sabb egy-két tizeddel a szabolcsi bérfejlesztés, a különbség tovább nő. A béremelések előtti idő­szakot éljük. Ezért nem árt emlegetni azt a hétszáz fo­rintot, amit jó lenne, ha nem is az egyik napról a másik­ra, de jelentősen csökken­teni, a szabolcsi munkát és munkást ugyanúgy meg­becsülni, mint a budapestit. (lányi) Magán­beszél­getés A minap egy kis sztorit hallottam, melynek lényege a következő. Egy vállalat pénzügyi veze­tője utasította a telefonköz­pontost: hallgasson bele a beszélgetésekbe, s ha ma­szek a téma, közölje a díj­tételt az illetővel. Hogy ez a telefontörvény megsértése, arról nem elmélkedek, bár megérne egy misét. A foly­tatás ennél jobb. A telefo­nos ugyanis belehallgatott a pénzügyi vezető diskurzu­sába is, majd a parancsnak megfelelően neki is kézbe­sítette a papírt: magánbe­szélgetés, 114,50. Ugye mondani sem kell, a felháborodás óriási volt. Az érintett kioktatta a tele­fonost: ő csak hivatalosan beszél, akkor is, ha magán­beszél. Ennyi a történet. De ami az eszembe jut róla. Jó néhányszor hangzik el. hogy valami másnak tilos, de ha én teszem, akkor szabad. Én berúghatok, ő nem. Én to­lakodhatok, ő nem. Én erő­szakoskodhatok, ő nem. Én lehetek anyagias, ő nem. Mert ugye amit én teszek, nos az más. De miért más? Mert ugye van a társadalom, vagyis ők, s vagyok én. És én: az más. Vagy fontosabb va­gyok mint más, vagy kü­lönb, vagy okosabb. De min­denképpen más. Ami ter­mészetesen előjogokkal jár. Az okoskodás ellenszenves. És bizony, jaj annak a jó­zan eszű telefonosnak, aki erre még nem jött rá! Ha úgy tetszik, bővíthető a kör. A más jellegű köte­lességekre. Oldja meg a tár­sadalom. Vagyis ők. Parko­sítsanak, úgy szebb lesz. Ök. Fékezzék meg a pazarlást, ök. És aki mondja? Nos, ő egy emelkedettebb pontról lesi már a világot, amely mintha csak azért lenne, hogy őt szolgálja. A világért sem vagyok híve az egyenlősdi- nek! Aki jobb, élvez­zen többet a javakból. Aki szorgosabb, keresse a dup­láját! Aki tehetségesebb, jusson feljebb! Aki a szép, abból legyen a manöken! De vannak dolgok, ahol már nem nézhető és tűrhető a különböző mérce. És ez a társadalmi erkölcs. Az eti­ka, mely mindenkire egy­forma kötelmeket ró, egy­forma magatartást sugall. Ha valahol nem, úgy az er­kölcs terén nem lehet dif­ferenciálni! Hirtelenében ennyi köz­mondandó jutott eszembe egy magánbeszélgetésről. (bürget) Közeledik a zárszám­adás ideje a nyírbátori Barázda Tsz-ben. Már el­készült az év végi mér­leg, amely nem kevesebb, mint 13,7 millió forint nye­reséget mutat! Ennek az összegnek azonban törté­nete van. palánta Ahhoz, hogy tavasztól őszig szépek legyenek a me­gyeszékhely díszparkjai, kertjei, már most munkához kell látni. Legalább 10 féle virágpalántát nevelnek a kertészek a Nyíregyházi Köz­terület-fenntartó Vállalat üvegházában. Megkezdték a salvia, a petúnia, ageratum stb. egynyári magvak üveg­házi vetését. Ezekből 100 ezer palántát nevelnek fel, amelyek akkor kerülnek a város köztereire, parkjaiba, amikor a legszebbek lesznek. Tervek már '85-re Milyen cipőben járunk? Mind a hazai, mind a kül­földi piacon nagy sikere volt a Nyíregyházi Cipőipari Szö­vetkezet mokasszineljárással készült finom, hajlékony fér­ficipőinek. Sok százezer ké­szült belőlük az elmúlt esz­tendőkben. Ügy tűnik, hogy m^g mindig tartja magát ez a^modell a piacon, de már kezdenek új szelek fújdogál- nii. A szövetkezet elnöke el­mondta, hogy az 1985-ös esz­tendőre 50 cipőmodellt ké­szítettek el és mutattak be február 9-én, pénteken a kül­földi szakembereknek. Ezekből választották ki az 1985-ös esztendő férficipő- d ivatj át. A mokasszin mellett nagy tetszésnek örvendtek a sportos férficipőmodellek és a rövid szárú férficsizmák, s úgy tűnik, hogy jövőre ezek lesznek a slágerek. Hriszto Pelitev: Tanmese

Next

/
Thumbnails
Contents