Kelet-Magyarország, 1984. február (44. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-12 / 36. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. február 12. Nemzetközi békeértekezlet kezdődött Athénban, amely az európai atomfegyvermentes övezet kérdéseivel foglalkozott — HÉTFŐ: Brazíliában tárgyalt Shultz amerikai külügyminiszter — Belgrádba érkezett az olasz külügyminiszter, Giulio Andreotti " ' ' — .................... i ........." " Befejezte hollandiai tárgyalásait Mitterrand francia köztársa­sági elnök — Nyugat-Bejrút a mohamedán ellenzéki erők ke- KEDD: zére jutott, az amerikai nagykövetség diplomatái elhagyták a fővárost — Hivatalos látogatásra Marokkóba érkezett Mubarak egyiptomi elnök _______ Reagan elnök elrendelte, hogy az amerikai tengerészgyalogo­sok fokozatosan vonuljanak vissza Bejrút mellől a libanoni vizeken horgonyzó hadihajókra — Az angol katonák egy cso- SZERDA: portja is elhagyta Bejrútot — Francia kormányszóvivő nyi­latkozata arról, hogy ENSZ-erőknek kellene felváltaniok a több nemzetiségű haderőt — Vogel, a nyugatnémet szociálde- __________ mokrata parlamenti frakció elnöke Washingtonban tárgyal Amerikai hadihajók lőtték a libanoni ellenzéki erők állomá­sait — A Dzsemajel libanoni elnök távozását követelő ellen- CSUTÖRTÖK • zék vezetői Damaszkuszban Asszad Szíriái elnökkel tárgyal­tak — Csao Ce-jang kínai és Hawke ausztrál kormányfő esz­mecseréje Pekingben — Bastian nyugalmazott tábornok kilé- __________________ pett a nyugatnémet zöldek parlamenti frakciójából Jurij Andropov halála után a szovjet vezető testületeknek a Szovjetunió népeihez intézett felhívása a békés egymás mel­lett élés politikája mellett foglalt állást — Reagan elnök le- PÉNTEK: vélben fejezte ki részvétét — Kohl nyugatnémet kancellár be­jelentette, hogy személyesen vesz részt a gyászszertartáson — A libanoni kormánycsapatok körülzárták a mohamedánok ke­zébe került Nyugat-Bejrútot További részvétnyilatkozatok Andropov halála alkalmából — Mubarak egyiptomi elnök útban Washington felé villámláto- SZOMBAT: gatást tett Párizsban — Lengyelország és a Vatikán viszo­nyáról tárgyalt Varsóban Poggi érsek Olszowski külügymir niszterrel A hét három kérdése O Várható-e a libanoni válság éleződése? Saj­nos, igen. Azok a hírek, ame­lyek izraeli és amerikai légi­támadásokról szólnak, ame­lyek a libanoni partok köze­lében levő amerikai hadiha­jó-csoportosítás újabb meg újabb egységekkel, például egy helikopter-anyahajóval való megerősítéséről tudósí­tanak, vagy amelyek a Da­maszkusz címére küldött washingtoni meg jeruzsále- mi fenyegetésekkel kapcsola­tosak, nos, mindezek a hírek az ellenségeskedésekben vár­ható eszkalációra utalnak. A frontvonalak annyira ku­szák, hogy aligha lehet elkép­zelni „csapatszétválasztást” akár az ENSZ „kéksisakosai­nak” odaküldése árán. A je­lek szerint Gemajel hadsere­ge meggyöngült ugyan, de a teljes összeomlástól az ame­rikai hajóágyúk zárótüze és az ismétlődő légi bombázás meg tudta menteni, sőt, a mo­hamedánok kezére került Nyugat-Bejrútot újra körül­zárták. A politikai probléma meg­oldását láthatóan csak Gema­jel elnök lemondása, és új, a libanoni nép egészét képvi­selő államfő megválasztása hozhatná meg. Gemajel utol­só esélye még az lehetne, ha határozottan és látványosan semmissé nyilvánítaná az amerikai áldással tavaly má­jusban nyélbeütött izraeli— libanoni megállapodást. Ez azonban olyan ár lenne az ő megtartásáért, amelyet sem az USA, sem Izrael nem fi­zethet meg. Reagan elnök személy szerint sem, hiszen az elnökválasztási kampány­ban súlyosan latba eső presz- tizsvereséget kellene ezzel neki magának is elkönyvel­nie. Maradna a katonai megol­dás erőszakolása, amelyet a washingtoni és a Tel Aviv-i „héják” nyilván elképzelhe­tőnek is tartanak, meg amelyre már az amerikai— izraeli katonai együttműkö­dési egyezmény szerint fel is készülhettek. O Elérte-e célját az athé­ni tanácskozás? A hé­ten a görög fővárosban nagy­szabású európai béketanács­kozás zajlott le: 29 európai országnak, továbbá az Egye­sült Államoknak és Kanadá­nak háborúellenes szerveze­tei küldték el képviselőiket Athénba, hogy megvitassák, mit kell tenni a nemzetközi légkör javításáért, a fegyver­kezési hajsza megállításáért, a nukleáris katasztrófa meg­akadályozásáért. 64 szervezet — köztük a magyar békemoz­galom — küldöttei valóban vitatkoztak is, hiszen külön­böző világnézetű, más-más politikai hitvallású békehar­cosok találkoztak. Abban pél­dául nem igen volt egyetértés köztük, hogy mely hatalmak, mely országcsoportok felelő­sek a nemzetközi helyzet olyan alakulásáért, amely megnövelte a válsággócok számát. De ez a kérdés tu­lajdonképpen csak a múltra vonatkozik már, fontosabb a jelen és méginkább a jövő kedvezőbb formálása. A je­lenlegi helyzetet elemző fel­szólításból kitűnt, hogy az európai népek mind aggódnak a békéért, s hogy nem akar­nak nukleáris katasztrófa ál­landó félelmében élni. A négynapos európai bé­kekonferencián számos je­lentős politikus jelent meg és szólalt fel, az elsők között a házigazda Görögország kor­mányfője, Papandreu. A ta­nácskozás résztvevői egyetér­tettek abban, hogy a találko­zó hasznos volt. O Mik az USA új latin­amerikai szándékai? Shultz amerikai külügymi­niszter kilenc napot töltött a világnak napjainkban ,sok szempontból is izgalmas, ugyanakkor válságoktól meg­gyötört, társadalmi-politikai feszültségekkel terhes térsé­gében: karib-tengeri kis or­szágokban, valamint Közép- és Dél-Amerika egyes na­gyobb államaiban. A körút méretei is szokat­lanok voltak, hiszen Shultz nem utazik annyit, mint elő­dei, például a villámlátoga­tásairól vagy a közel-keleti ingázásáról híres Kissinger. A state department mai ura most járt Salvadorban és Ve­nezuelában, Brazíliában és a gyászos emlékű amerikai ag­resszió színhelyén, Grenadá- ban, végül pedig Barbados- ban fejezte be tárgyalásso­rozatát. Hogy így körbejárta a nyugati félteke egy jelen­tős részét, azt a gondok nagy­sága és különbözősége is ma­gyarázta. Shultz, aki valaha pénzügyminiszter volt és aki legutóbb az üzleti életben jeleskedett egy óriási kon­szern vezető testületében, az aggasztóan nagy dél-ameri­kai államadósságokról tár­gyalt a helyszínen. Szemé­lyes súlyát vetve be a tör­lesztések siettetésébe. Barbadosban arról volt szó, amit a külügyminiszter gre- nadai megjelenése külön is jelzett, hogy tudniillik Wa­shington egy új katonai szö­vetség létrehozását szorgal­mazza a Karib-tenger térsé­gében. A kis nyugatbarát ál­lamok ott szívesen adják oda nevüket az amerikai tervhez. A grenadai invázióban is részt vettek az USA oldalán vagy féltucatnyian. Shultz egyelőre nem részletezte a nyilvánosság előtt, hogy egy ilyen „karib-tengeri regioná­lis katonai szövetség” milyen elkötelezettséggel járna Wa­shington, illetve „a megsegí­tendők” szempontjából. Arról sem szólt nyíltan, amit azon­ban politikai megfigyelők ele­ve feltételeznek, hogy tudni­illik Kuba ellen akarná fel­sorakoztatni az USA a sziget­világ kis államait. Pálfy József 1945. február 13. Oz élet diadalmaskodott M agyar, születtél volt bárhol és bármikor, ha Budapesten jársz, jusson eszedbe, hogy ebben a városban tombolt a második világháború, itt volt a világ- történelem egyik legvére­sebb, legkegyetlenebb utcai csatája. 1944 karácsony nap­ján kezdődött, hat héten át tartott a magyar főváros ostroma. A harcok súlyos kö­vetkezményekkel jártak. A hitleristák felrobbantottak valamennyi Duna-hidat. El­pusztult a budai vár, ahol a legutolsóként maradt ellen­séges erők egészen 1945. feb­ruár 13-ig védekeztek. Ezen a napon ért véget az ostrom. Röpcédula, ma már a le­véltárban, annak idején any- nyi budapesti kezében: „Bu­dapest népe! A főváros és környéke meg van tisztítva a német fasiszta csapatoktól. Életetek és vagyonotok most veszélyen kívül van. Jöjje­tek elő rejtekhelyeitekből! Térjetek vissza házaitokba! A Vörös Hadsereg Parancs­noksága.” Ereklye ma már a rossz, háborús papírra nyomott felszólítás, amely a pincék mélyéről hívta a napfényre a budapestieket. Ekkor már dolgoztak a kommunisták, megalakultak a felszabadított városrészekben a demokra­tikus pártok, egy élni akaró metropolis hozzálátott az új élet megteremtéséhez. Jöttek az első élelmiszer-szállítmá­nyok a már felszabadított or­szágrészekből — kevéske élelmiszer, hosszú, körülmé­nyes úton, hiszen az ország vérkeringését jelentő vasút­hálózatot is tönkretették a hitlerista vandálok. Buda­pesten nem volt kenyér, víz, áram, gáz, fűtőanyag, de Budapest élt és élni akart. És a világ demokratikus köz­véleményének nem volt két­sége az iránt, hogy ez az él- niakarás győzedelmeskedik majd a reménytelenség, a kilátástalanság felett. Moszkvában, ahol 324 ágyú 24 sortüze köszöntötte Buda és ezzel a magyar főváros el­foglalását, egyben intézked­tek: a 2. és 3. ukrán front, bár további feladatok vártak rá a hitlerellenes háborúban és ehhez minden technikai eszközére szükség volt, a nélkülözhető gépjárműveit Budapest népe megmentésé­re adja át. A Szabadság, az első de­mokratikus budapesti lap, amely már Pest felszabadu­lása óta rendszeresen meg­jelent, bár Budán még dö­rögtek az ágyúk, a fasiszták onnan lőtték a balparti ol­dalt: „Szavakban alig fejez­hető ki az a megindulás, amit az antifasiszta magyar nép érez, amikor végre láthatja gyilkos ellenségeinek szé­gyenteljes kivonulását Buda­pest fellegvárából. Buda el­este és az ott körülvett né­met erők likvidálása most megnyitotta az utat Bécs fe­lé, a Dunántúl még náci ura­lom alatt lévő részei felé.” Jó másfél hónap múltán egész Magyarország felsza­badult. A romhalmazból még azon a nyáron ismét fővá­ros lett — Budapestre köl­tözhetett az Ideiglenes Nem­zeti Kormány, amely Debre­cenben alakult meg, hogy kezébe vegye a magyar nép nevében egy végveszélybe so­dort ország, nemzet sorsának intézését. A romhalmazzá változtatott városban meg­indult az élet, és diadalmas­kodott a pusztuláson. A ma­gyar nép történelmében ed­dig még nem kapta meg mél­tó helyét az a csak hősiesnek nevezhető küzdelem, amely- lyel a város lakói, az egész ország segítségével, az élet diadalmaskodott a halálon. A romokból újra város lett. Metropolis, ahol lüktet az élet. M agyar, élj ebben a har­minckilenc esztendeje felszabadított város­ban, vagy bárhol azon a 93 ezer négyzetkilométeren, amelynek fővárosa Budapest, ne feledd, hogy pusztítani mennyivel gyorsabb, mint építeni. És küzdj a háború, a pusztulás ellen. Soha ne csüggedj, hiszen éppen ne­héz. még kilátástalannak lát­szó helyzetekben nincs helye ilyesminek. Bátran kell a jö­vőbe nézni. És ezért kell né­ha visszanézni a múltba. A mai napon arra a napra, amikor Budapesten elhall­gattak a fegyverek és a sza­baddá vált magyar főváros lakói máris téglát téglára • ettek, hogy felépüljön az, ahol élni lehet, ahol élni ér­demes. Pintér István Athéni keresztutak Az esztendő első néhány hetének eseményei azt mu­tatják, hogy Görögország egész Európa politikai légkö­rét érintő, fontos fejlemé­nyek központjává válhat. Immár egymást érik a hírek a Balkán-félsziget országai­nak találkozóiról, amelyeken az atomfegyvermentes övezet tervét vitatják meg. A NATO- tagállam Görögország egyér­telműen támogatja ezt a tervet. S Athén volt a házi­gazdája annak a tanácsko­zásnak, amelyen az atomfegy­vermentes Európa megte­remtéséről folyt eszmecsere. Az ilyen akciók jellemzőek Athénre, amióta — 27 hónap­pal ezelőtt — a görög szocia­listák, Andreasz Papandreu vezetésével győzelmet arat­tak a választásokon. Görögor­szág volt ebben az időszak­ban az atlanti blokknak az az országa, amely a leghatáro­zottabb fenntartásokat han­goztatta az új amerikai kö­zép-hatósugarú rakéták te­lepítésével szemben. A Pa- pandreu-kormány befagyasz­totta részvételét a NATO ka­tonai szervezetében és alig néhány nappal ezelőtt erre hivatkozva visszautasította Washingtonnak azt az igé­nyét, hogy Larissza városa mellett új NATO-parancsnok- ságot létesítsenek. A görög kormány magatar­tását mindenekelőtt a kor­mányon lévő Pánhellén Szo­cialista Mozgalom és szemé­lyesen Papandreu miniszter- elnök elvi álláspontja hatá­rozza meg. Általános, a szo­cialisták vonzáskörén mesz- sze túlterjedő nemzeti támo­gatást azonban ez a magatar­tás elsősorban Ciprus és az Égei-tenger ügyében kapott. Amikor Papandreu pártja 1981-ben megnyerte a válasz­tásokat, a ciprusi válság már megteremtette a NATO-tól való távolodás - nemzeti támo­gatásának tömegbázisát. Gö­rögországon nemzeti sebet ejtett, hogy amikor a török csapatok inváziója kettésza­kította a szigetet — a NATO tétlen maradt. Hasonlóképpen a NATO magatartása miatt megoldat­lan az Égei-tenger feletti lég­tér ellenőrzése. Az Égei-ten- geren lévő görög szigetek ügyében hosszú esztendők óta igen heves vita folyik Athén és Ankara között. Ebben a vitában az USA eddig semle­ges maradt, s ez önmagában is irritálta a mindenkori gö­rög kormányt. Ami azonban a. szigetek feletti légtér konk­rét ellenőrzését illeti, ebben az ügyben Washington in­kább a törökök felé hajlik, miután azok hajlandóak len­nének ebben nagyobb szere­pet juttatni a NATO-nak. Ez a körzet az amerikaiak földközi-tengeri szovjetelle­nes stratégiája szempontjá­ból igen fontos és Görögor­szág egyértelműen elutasítja az amerikai ellenőrzés min­den formáját a légtérben. Pa­pandreu néhány nappal ez­előtt megismételte, hogy Gö­rögország mindaddig nem tér vissza a NATO katonai szervezetébe, amíg Washing­ton és Ankara nem ismerik el Athén jogait ebben a vitá­ban. Ilyen háttérrel játszódnak le a görög belpolitika esemé­nyei. Itt a legfigyelemremél­tóbb fejlemény a kormányzó szocialisták és a Görög Kom­munista Párt közötti széles körű együttműködés. Január végén Papandreu és Flora- kisz, a GKP főtitkára a nem­zetközi helyzetről és a görög külpolitikáról tanácskozott. A megbeszélés lényeges ered­ménye annak hivatalos beje­lentése volt, hogy a GKP tá­mogatja a Papandreu-kor- mány külpolitikáját. A szocialisták és kommu­nisták együttműködésére a kormánynak nem elsősorban külpolitikai okokból van szüksége. Görögországot is rendkívül keményen sújtotta az általános válság. Az or­szág gazdasági növekedése két éve stagnál, a munkanél­küliség emelkedik, az infláció üteme eléri a 20 százalékot. Mint annyi más országban, Görögországban is kénytelen volt a kormány népszerűtlen intézkedéseket bevezetni. E gazdasági kényszerpolitika végrehaj tásához e: engedhe­tetlen a görög szakszervezeti szövetség támogatása. A szö­vetségben a kommunisták meghatározó szerepet játsza­nak. A GKP a legutóbbi par­egyenlőség alapján, együtt­működnének a parlamenti többséget kézben tartó szo­cialistákkal. Egyelőre Pa­pandreu és pártja nem tart­ja érettnek a helyzetet en­nek a lépésnek a megtételé­re. lamenti választásokon a sza­vazatok 11 százalékát kapta, a munkások körében azon­ban ez az arány lényegesen magasabb volt, s a szakszer­vezeti mozgalomban erősödő kommunista befolyás egyik jeleként néhány hete (38 év óta először) kommunista szakszervezeti vezetőt válasz­tottak a szövetség főtitká­rává. A szocialisták és a kommu­nisták együttműködésére an­nál is inkább szükség van, mert a politikai színkép má­sik oldalán a jobboldal min­dent elkövet a gazdasági ne­hézségek kihasználására. Az a nemzeti támogatás, amelyet a kormány a külpolitika fő kérdéseiben élvez — a bel­politikában távolról sem ér­vényesül. Itt a jobboldal leg­főbb célja, hogy idő előtti választásokat kényszerítsen ki olyan időszakban, amikor a gazdasági nehézségek még nem oldódtak fel és emiatt a kormány népszerűsége csökken. Voltaképpen ez a háttere a Görög Kommunista Párt leg­utóbbi központi bizottsági határozatának, amely felve­tette, hogy az országnak „az összes haladó erők által tá­mogatott demokratikus kor­mányra" van szüksége, amely­ben a kommunisták, az Harialosz Florakisz, a Görög Kommunista Párt vezetője. fejggj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents