Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-14 / 11. szám
Műszerek. A kívülállónak kegyetlen világ. 1984. január 14. HH HÉTVÉGI MELLÉKLET Férfikéz. A mozdulat a gyógyulás, az élet... MŰTÉT F ények. Hideg, éles, kegyetlenségig fehér fények. Zöld csempék. Fémek, krómozott műszerek. Kegyetlen világ. Arcok, amelyekben csak a figyelő szemek élnek. Embertelen mondja, akit riaszt e világ, de az eltakart arcokból, a nővérek figyelmes szeméből, az orvosok így képbe meredetten is pontos mozdulatából az ember üzen. Az ember, az életért. Műtő. Templom, fehér köpenyes szolgáló papokkal? Szertartás nem lehet szabályosabb, írott rend nem lehet pontosabb, az idő sürgetőbb, a csírátlanított tisztaság szükségesebb. Műhely ez. Műhelyszoba, amelyben mindenkinek pontosan megszabott a dolga, ahol úgy hinnéd nincs érzelem, ahol okos műszerek figyelik, mérik, mutatják, amit a szem nem láthat. Fények. Műszerek, okos gépek lámpái, mindaz, amit az ember kitalált az emberért. Ki a beteg? Mi a műtét? Nem tudni azt. Nem is szabadna tudnunk. Kórházi hétköznap ez. Ismétlődő szertartás, a feladat izzásában személytelen és emlékte- len, és mégis iszonyúan szép valahol. Kezek. Műszerekkel, fecskendőkkel. Szemek. Hunyt szemek a beteg arcában, de az ébredés már az élet. Kezek. Tehetetlen férfikéz, de a mozdulat az élet. Kezek: életet szolgálók. Pontosak, okosak — emberiekA team. Orvosok műtét közben. Szolgál mindaz, amit az ember kitalált... Figyelem. Egy mozdulat sem lehet felesleges...
