Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

1984. január 12. Keteí-Magyárország 3 r Gyarmat-e a vidéki gyáregység? (1.) Mitől függnek a keresetek? Mostanában sokan — fő­ként a bérből és fizetésből élők — panaszkodnak, ke­veslik jövedelmüket. Viszo­nyítanak másokhoz, a nö­vekvő drágasághoz, olykor a teljesítéshez, a végzett munkához. Szinte kilóg a sorból az, aki bár nem a magas és nem a különjöve- delmű kategóriák valame­lyikébe tartozik, mégis elé­gedett sorsával. Pedig van­nak ilyenek. Gondoljunk például a későn iparosodott vidéki településekre, ahol a biztonságos megélhetés — akár a több műszak, a fu­tószalagos munka ellenére is — előrelépés. Ezt azon­ban többnyire vitatják azok az üzemek, városi-megyei illetékesek, akik — össze­hasonlítva a helyben, illet­ve a központi telephelyeken dolgozók kereseti különbsé­geit — társadalmi igazság­talanságról beszélnek. Három tényező A keresetek országrészen­ként valóban igen különbö­zőek. De a háttérben nem­csak a nagyvállalati köz­pont és a vidéki „gyarmat” konfliktusa rejlik, ennél összetettebb a probléma. A fizikai dolgozók havi keresetének eltérése az or­szágos átlagtól 1979-ben (fo­rint hó). Megyék Alapfokú iskolai végzettségű Szakmun­. Szakké­kás képe­pesítés sítéssel nélkül Budapest 244 251 Baranya 213 — 70 Bács — 440 — 244 Békés — 502 — 276 Borsod 254 123 Csongrád — 303 — 8 Fejér 352 166 Győr — 153 77 Hajdú — 398 — 195 Heves — 132 — 141 Komárom 831 272 Nógrád 28 — 222 Pest- 20 — '54 Somogy — 480 — 190 Szabolcs — 596 — 243 Szolnok — 440 — 318 Tolna — 183 — 120 Vas — 414 — 193 Veszprém 258 106 Zala — 308 — 182 Országos átlag 4646 3712 A mellékelt táblázat átte­kintése után ez nyilvánva­lóvá válik. Hiszen Komá­rom, Borsod, Veszprém és Fejér megye a szakmun­kás-átlagkeresetekben meg­előzi a fővárost. Különösen a kiugró Komárom megyei átlag érzékelteti, hogy a ke­resetbe beépül a jelentős kalóriapénz, a fokozott fi­zikai igénybevételt ellensú­lyozó bányászati felár. Az élenjáró további három me­gyében szintén jelentős a szén- és bauxitbányászat, továbbá a vas- és alumíni­umkohászat. Vagyis az ipar jellege, szerkezete eleve differenci­álja az egyes vidékek kere­seti lehetőségeit. További igen lényeges differenciáló tényező, hogy a keresők közt milyen nagy a szak­munkások aránya, a kép­zettség foka, színvonala. Ahogyan az a táblázatból kiderül, a szakmunkáské­pesítéssel járó többletkere­set országos átlagban 934 forint. Nyilvánvaló tehát, hogy amelyik megyében, városban, üzemben több és képzettebb szakmunkás dol­gozik, ott eleve magasabb V ______________________ lesz a fizikai munkaválla­lók havi átlagkeresete. Vé­gül a harmadik, keresetet differenciáló tényező a tel­jesítmény, amely döntően a fegyelem, a szervezettség, a begyakorlottság függvénye. Aligha kétséges, hogy ebben is a hagyományos iparvi­dékeknek és az anyaválla­latoknak van előnyük. Például az építőipar... E három tényező szere­pét többnyire elismerik, bár mértékét, a keresetkü­lönbségekre gyakorolt ha­tását már gyakran vitatják. „Valami nincs rendben”, ál­lítják az igazságtalanságra, a hátrányos megkülönböz­tetésre gyanakvók. Annál is inkább, mivel az anyaválla­latok, a hagyományos ipar­vidékek bérelőnyeinek bi­zonyos része, mintegy 20— 30 százaléka az iménti lo­gikával: teljesítménnyel, szakképzettséggel, iparszer­kezettel nem indokolható, „íme valami nincs rend­ben”, mondják, mintha tet­ten érték volna az igazság­talanságot, a munka szerin­ti elosztás elvének nyil­vánvaló megsértését. Pedig erről nincs szó. A munkaerő helybeni keresle- te-kínálata gyakorlatilag megyénkben is az a bérala­kító tényező, amellyel so­káig nem számoltunk, bár valójában létezett, hatott. Vegyük például az építő­ipar. A különélési pótlék soha nem volt akkora ösz- szeg, hogy hatásosan ösz­tönzött volna az ingázásra. Az érdekeltséget csak rész­ben és időlegesen pótolhat­ta a kényszer, a helyi mun­kaalkalom hiánya. A fővá­rost jórészt a vidékiek épí­tik, függetlenül attól, hogy vonzó-e az ingázás vagy sem. Mivel a szükséges bér- különbségek hiányában a fővárosi építőipari vállala­tok létszáma csökkent, a megyei vállalatok vállaltak Budapesten munkát. Vagyis jobb híján a kivitelező in­gázik és ingáztat, saját for­rásokból kénytelen megte­remteni az utazásra ösztön­ző kereseti különbségeket. Feszültségek forrása Minden vállalat számol a kereslet-kínálat piaci törvé­nyeivel a munkaerő-gazdál­kodásban, s a bérfejlesztési lehetőségeit oda összponto­sítja, ahol jelentős a lét­számhiány. Volt olyan idő­szak, amikor a béremelése­ket kizárólag az új dolgo­zók kapták szinte függetle­nül a képzettségtől, a szor­galomtól, a teljesítménytől. Sok igazságtalanság és bér­feszültség forrásává vált, hogy a mennyiségi szemlé­let, a fejlesztés extenzív módszere a vállalatok több­ségénél akkor is érvénye­sült, amikor a szabad mun­kaerőforrások végképp el­apadtak. Időközben túlju­tottunk ugyan a létszám­csábítás túlhajtott gyakor­latán, de a munkaerő keres- lete-kínálata változatlanul hat a bérek alakulására. Kovács József (Következik: A munka­erőpiac és a megyehatá­rok) _______________________/ „Nálunk nem történt semmi...”------1 Egy izgalmas este Rétközberencsen |-----­Adorján Csabáné: „Elég a falunak egy kocsma.” ta, aztán erősebben' is fogal­mazott: „a mi falunkban a múlt évben sem történt sem­mi. Bereites az el van nyom­va.” Kovács Gábor az Ady utcában hét hónapja rossz kút mialt emelt szót, Bodor Bertalanná az iskolás gyere­kekre panaszkodott, akik tönkretették a kerítését, a háztetőjét. — Én azt kérdezem meg. miért kell nekünk sokszor egy cipőfűzőért is Várdára beutazni — kért szót Ador­ján Csabáné, aztán javaslatot is tett. — Nyílt a faluban egy maszek presszó, azóta meg­csappant a kocsma forgalma. Ha már így van, nem lenne-e célszerű elvenni belőle és bő­víteni a vegyesbolt területét? Pető Miklós utcájának gondjáról beszélt, ahol hiába v, készült el három éve a víz­elvezető árok, ma már sem mentő, sem tűzoltó nem tud­na behajtani, ha szükség len­ne rá. Danku Sándorné a bol­tok nyitvatartását kifogásolta joggal, mert hétfőn csak egyet tartanak nyitva, Juhász Pálné meg azt tette szóvá: miért fizettek ki a közvilágí­tásért 374 ezret, ha hónapokig nem égtek az utcai lámpák. Szólt a trafó alá helyezett buszváróról is, aminek nem­csak a teteje hiányzik. És özönlöttek a gondok to­vább. Kállai Sándornéé, aki­nek elviszi a víz a kertjét, a Dombrádi Sándornéé, aki ar­ra kért választ: miért fizetik a fejlesztési hozzájárulást, ha se bolt, se járda, se fúrott kút, se buszmegálló, a Ko­vács Béláé, aki azt nem ér­tette, miért csinálnak olyan csatornát, amelyik nem ve­zeti el a vizet, és sok család­nak csak ártottak vele, a Nyárádi Károlynéé, aki arra várt választ, miért nem ren­gos. Az egyik, a kisebb da­rab, leesik a földre. Fel­venné, de a haragos fel­nőttek vonszolják tovább. A gyerek mentében is Lángos viszabámul, de hát az a lángos már a másé: négy veréb ugrál körülötte. Híg a parkban a sár. A felnőttek megállnak, és úgy marják egymást to­vább. A lángoshoz, testes varjú sétál. A verebek fel­rebbenek, a varjú enne, — de a verebekre figyel. A verebek a lányost látják de a varjút nézik. Hogy va­lami igazságtalanság tör­ténik a világban azt a gye­rek is érzi. Már vagy nyolc veréb ugrál a lángos kö­rül, kétségbeesett tehetet­len izgalommal, de túl nagy az éhséghez a varjú. A varjú éhségéhez meg sok a veréb. És ekkor a Borkő Károly: „Berencs az el van nyomva.” delhet a boltos annyi árut, amennyi elég lenne, vagy mi­ért nem juthatnak otthon ház­tartási gépekhez, ruhaneműk­höz. Sorolták egymás szavába vágva is: miért nem szállíta­nak szombaton kenyeret, mi­ért kell hétfőn is a pénteki sütést enni, miért nem old­ják meg a háztájiból a fel­vásárlást, miért nem gondos­kodik a tsz egy olyan pász­torról, aki nemcsak egy órá­ra hajtja ki a jószágot, miért nem megy hívásra az állat­orvos? Miért? Miért?-Miért? — hangzottak hol csendesebben, hol hangosabban a kérdések, amelyek egy részére a ta­nácselnöktől, az ÁFÉSZ, a sü­tőipar képviselőjétől meg is kapták a választ. Ám a fel­vetések zöme megválaszolat­lan maradt. Nemcsak azért, mert hiába nagyobbak az igé­nyek, a tanács pénze keve­sebb lett, hanem, mert nem tehettek ígéretet azok helyett az ellátás, a szolgáltatás ja­vítására, akik nem voltak a falu gondjaira kíváncsiak. ★ Néhány éve még 1800-an, most 1225-en élnek Rétköz­berencsen. Száznegyvenheten a tsz-ben dolgoznak, 350 az ingázók száma, a nagy több­ség pedig nyugdíjas. Van még annyi iskolás gyerek, hogy helyben tanítják őket, s nem kell naponta ingázni­uk nekik is, mint szüleiknek. De isten őrizz, hogy a körze­tesítés is megtörténjen. Mert Rétközberencsnek már sem­mije sincs. A tanácsuk Aja- kon, az ÁFÉSZ-ük Kisvár­dán, a tsz-ük Pátrohán van. csoda-e hát, hogy árvának érzik magukat? Balogh József Gaál Béla felvételei gyerek, akinek az apai és az anyai nagyanyját is emlegetik már a háta mö­gött, letör jmég agy darab­ka iángost, és röpteti szé­pen. Nem messzire a má­sikhoz, de úgy, hogy va­lahogy odalent béke le­gyen. Húsz veréb és négy var­jú veri, üti egymást a konc körül, aztán mind­két lángosdarab körül csak varjak állnak. Üres csőrrel nyelnek velük a verebek. A gyerek új da­rabkát tör a lángosából, és hangosan felkacag, mert mielőtt földreesne az, le­vegőben csap rá két ügyes veréb... 4 veszekedésnek árt a gyermeknevetés. Most már a két fel­nőtt is parányi lángos da­rabokat repít, és nincs is már tél, meg lucsok, meg sár, madár felhő van kö­rülöttük, és nevet a gye­rek, nevetnek ők is, mert jórajött körülöttük, amit az ember olyan könnyen elrontani képes. Bartha Gábor A falu csendesnek és kihaltnak látszott. A napközben hullott kevés havat az estére lehűlt levegő jéggé dermesz­tetté az utakon. Mintha parancsszóra történt volna, az ab­lakok szinte egyszerre sötétedtek el, csak az utcai lámpák mutatták: merre kanyarodik az út. A művelődési ház utcai lámpája azonban elárulta: ébren van a falu. Falugyűlés van Rétközberencsen. A bejárati ajtón kívül vagy húszán várakoznak, bent per­cek alatt telnek meg a szék­sorok. Mi, idegenek az ajtó mögött nézelődünk, keressük magunknak a helyet. Egy fér­fi köszön ránk. — Egy Negróval megkínál­hatom magukat, mert itt nem nagyon illik cigarettázni. Az­tán bemutatkozik ő — ha jól értettük — Kun Béla. Köz­ben odaköszön Kovács Pál, az Ajaki Nagyközségi Közös Ta­nács elnöke, és Kun már tőle kérdi: ő is felszólalhat-e? A válasz nagyon egyszerű, per­sze, hogy fel! A terem zsúfolásig telt, a gondok következtek. A ta­nácselnök is jókora csokrot kötött belőlük, hiszen hiány­zik a körzeti orvos, s helyét-» te nem találnak másikat, nem szívesen telepednek le a pe­dagógusok, pedig a község­nek ez volna a jó, gond, hogy az ÁFÉSZ vegyesboltjában nem kielégítő a választék. A szolgáltatásról hét kisiparos gondoskodik, de nincs köz­tük egy kőműves sem, vagy aki a háztartási kisgépeket megjavítaná, és kellene egy zöldségbolt is. És sorolták a bajaikat a berencsiek is. Borkő Károly a buszközlekedést kifogásol­Kovács Béla: „Ha törődné- Pető Miklós: „Minek az árok, nek velünk, nem mennének ha nem tisztítják?” el az utódok.” 20—30 embernek már állva kellett meghallgatni az elnök tájékoztató, elismerő, s bi­zony olykor bíráló szavait. El- ismerőt, mert a nemrég tar­tott tanácstagi beszámolókon 287-en vettek részt, s 37 hoz­zászólás is volt: a bírálót, mert a tanácsülésekről a be- rencsi tanácstagok negyede többször is hiányzott: s a tá­jékoztatón, amelyben a részt­vevők arról szerezhettek tu­domást, hogy mi is történt náluk a/ legutóbbi falugyűlés óta. Például felújították a Belfő csatorna hídját, 350 ezret köl­töttek az iskola és a pedagó­gus szolgálati lakás felújítá­sára, rendszeres szociális se­gélyt kaptak a rászoruló csa­ládok, tizenegyen részesül­nek szociális étkeztetésben, rendkívüli segélyre 73 ezret fizettek ki, tizenegy család kap rendszeres nevelési se­gélyt. Aztán elmondta a ta­nácselnök, hogy az idén a közvilágítást oldják meg, ad a tanács pénzt járdaépítésre, de abból csak anyagra telik, s hogy járda legyen belőle, ahhoz társadalmi munkával kell a berencsieknek hozzá­járulni. E kevés vigasztaló szó után Magánlakás-építőknek Tetőléc Hamar reagált az Érdért tuzséri gyáregysége, amikor a magánlakás-építkezők a tetőléc hiányára panaszkod­tak. Az ország szükségletei­nek túlnyomó részét magára vállalta a gyáregység, hogy egyenletes minőséggel, meg­felelő mérettel álljon ren­delkezésre. Olyan gépeket ál­lítottak munkába, amelyeket a helyi szakemberek alakítot­tak át. A szalagokon évi 20—25 ezer köbméter lécet gyárta­nak. Az eredmény kettős: ki­elégítik az építkezők igé­nyeit, s a gyáregység jöve­delmezősége is nő a maga­sabb feldolgozottság révén. Nyárádi Károlyné: „Harminc forintot fizetünk a buszért, hogy vehessünk egy cipő­fűzőt.” mjtép: ködös délután Jn Nyíregyházán, az állomás előtti téren. Balra a lángossütő, ki­csit ködbeveszetten, elöl a lucskos léli park. Hárman állnak az út szegélyén. Két felnőtt és egy gyerek. Valameny- nyiök kezében lángos. A gyerek eszik, a két fel­nőtt teleszájjal veszek­szik. Olyanok így együtt, mint az atomkor szent családja. Az asszony pe­rel, mert sör mellett vár­ta a férje, a férfi veszek­szik, mert sokáig vásárolt az asszony. Finom a lángos, de rossz a vita, mert már ré­gen elfelejtették, hogy mi­vel is kezdték a veszeke­dést. A gyerek — szegény — ott remeg közöttük, őrá már senki sem figyel, de a felnőtt indulatok között mégis fél szegény. A cso­magokban csupa boldog­ság, de körülötte csupa színtelen tél, lucsok, ha­rag. Ekkor történik, hogy kezében kettétörik a Ián-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents