Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-12 / 9. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. január 12, TELEX-TELEX A SZOVJET—ALBÄN BARÁTI TÁRSASÁG ÜLÉSE Moszkvában az Albán Nép- köztársaság kikiáltásának 38’. évfordulója alkalmából szer­dán ünnepi ülést tartott a Szovjet—Albán Baráti Tár­saság vezetősége. NICARAGUÁI HARCOK A hondurasi hadsereg egy alakulata — somozista fegy­veres csoportokkal együttmű­ködve — január 8-án a Chinandega tartományban járőröző niearaguai határ­őrökre kétszer is tüzet nyi­tott aknavetőkkel és géppus­kákkal — jelentette be a ni- caraguai külügyminisztéri­um Managuában kedden ki­adott közleményében. Az új év első tíz napjában hondu- rasi területről felszálló gé­pek nyolc ízben sértették meg Nicaragua légterét. A re­pülőgépek az ország csendes­óceáni partvidékét bombáz­ták. CHILEI HAZAFIAK AKCIÓJA A „Manuel Rodriguez Ha­zafias Front” elnevezésű szervezet ötfőnyi csoportja kedden este rövid időre el­foglalt egy santiagói rádióál­lomást. Az akció célja egy közlemény felolvasása volt. A rádió alkalmazottai azonban a beolvasás megkezdése után röviddel kikapcsolták az adót, így a nyilatkozat nem hang­zott el teljes egészében. A csoport tagjainak a rendőr­ség megérkezése előtt sike­rült elmenekülniük. EMBERRABLÁS OLASZORSZÁGBAN Négy álarcos bandita hét­főn elrabolta Bruno Adamit, egy észak-olaszországi vagyo­nos ingatlanügynök és föld­birtokos 30 éves fiát. Adami az olaszországi emberrablók első idei áldozata. Tavaly 39 személyt raboltak el Olasz­országban. A rendőrség kö­zölte, hogy eddig az ember­rablók semmilyen váltságdíj- követeléséről nincs tudomá­suk. festménylopAs Ausztriában Szilveszter éjszakáján egy üzletember Graz melletti há­zából elrabolták A.usztria leg­ismertebb XX. századi fes­tőjének, Egon Schielenek egy olajfestményét. A képet az impresszionista irányzathoz tartozó festőművész életének utolsó évében, 1918-ban fes­tette, értéke mintegy 250 ezer dollár. LETARTÓZTATTÁK BIGNONE TÁBORNOKOT Letartóztatták kedden Bue­nos Airesben Reynaldo Big- none tábornokot, a múlt év végéig hatalmon volt argen­tin katonai rendszer utolsó államelnökét. A letartóztatást elrendelő vizsgálóbíró Bigno- ne személyét összefüggésbe hozta az argentin katonai akadémia két kadétjának 1976-os „eltűnésével”. Eb­ben az időben a későbbi el­nök az akadémia parancsno­ka volt. Argentínában 1976- tól több mint harmincezer embert nyilvánítottak „el­tűntté”. Dán választások. A győztes és a vesztes: a képen jobbra Schlüter, balra Jörgensen. Volt egyszer egy szálloda 7. Merésszé tesz a szesz niylIeBwr mentes Európát! A Varsói Szerződés tagál­lamai egyeztetett javaslattal fordultak a NATO tagálla­maihoz, amelyben indítvá­nyozzák : mentesítsék Euró­pát a vegyi fegyverektől. A javaslat jelentősége már első pillantásra is egyértelmű. Értelemszerűen területileg korlátozott, úgynevezett re­gionális indítványról van szó. A nemzetközi feszültség egye­temes növekedése elsősorban Európát fenyegeti a vegyi fegyverek esetleges bevetésé­vel — ez az indítvány regio­nális jellegének egyik oka. A másik ok, hogy a javaslat így kevesebb államot érint, tehát eleve könnyebb — persze köl­csönös jó szándék esetén — a megegyezés, mint több résztvevővel. A harmadik ok pedig az a kipróbált törté­nelmi tapasztalat, hogy min­den európai megegyezés jóté­konyan és hatékonyan sugár­zik ki az egész világra. A VSZ-tagállamok nemcsak ér­zékletesen felvázolják egy ilyen megállapodás előnyeit, hanem kijelölik a megegye­zéshez vezető utat is. Mivel a megállapodás a Varsói Szerződés összes tagállamá­nak területét érintené — hangzik mintegy elvi alapve­tésként a javaslatnak ez a ré­sze —, ki kell terjednie a NA- TO-tagországok területének megfelelő részeire is. Ezen túl az út lépcsőzetesen vezethet­ne felfelé: annak tisztázására, hol vannak és hol nincsenek ilyen fegyverek; biztosítani, hogy ahol nincsenek, ott ne is legyenek; e fegyverfajta össz­európai befagyasztása, a kész­letek kivonása vagy meg­semmisítése, lemondás azok gyártásáról, importjáról és így tovább. Legalább ilyen gyakorlati mozzanat a javas­latnak az a része, hogy még ebben az esztendőben talál­kozzanak ez ügyben a két nagy katonai szövetség kép­viselői. A javaslatnak nemcsak tar­talma, de időpontja is rend­kívül figyelemreméltó: az el­ső fontos politikai gesztus az­óta, mióta — nem a Varsói Szerződés hibájából — meg­szakadtak a genfi, illetve a bécsi tárgyalások. Ráadásul olyan gesztus, ami a stock­holmi konferencia küszöbén jól szolgálhatja a megtorpant tárgyalási mechanizmus újra­indítását. H. E. BÁLLÁ ÖDÖN: Volt kollégám, M. Pál hív fel valahonnan telefonon. Kétnaponként ő hozta nekem a XIV/2 Kisba alakulattól a nyíltparancsokat, amelyek­nek birtokában, már úgy- ahogy, biztonságban éreztem magam. — Nincs több nyílt parancs — hallom a készülékből. — Jobb, ha eldobod az igazol­ványodat, csak bajba kerül­hetsz vele. — De hát mi történt? Részletesen ezt csak később tudom meg. A Gestapo, az SS és Hain Péter emberei körülfogták az Abonyi utcai épületet, amely a Kiska be­osztottjainak székhelyé volt. Ez nem okozott nagy megle­petést. Az alakulatot — leg­alábbis a kormányzat és a németek előtt — abból a cél­ból hozták létre, hogyha majd a szovjet hadsereg megszáll­ja Budapestet, partizánakció- kat kövessenek el. De ez csu­pán ürügy volt, mert a XIV/2 Kiska alakulat náciel­lenes elemekből, hamis papí­rokkal ellátott munkaszolgá­latosokból és katonaszökevé­nyekből állt. És ennek az alakulatnak a keretében mű­ködött a Braun Éva által irá­nyított kommunista ellenállá­si csoport, a Vörös Brigád. Akiknél későb megtalálták a Vörös Brigád igazolványt, azokat a Várba vitték, ahol később kivégezték őket. De azokat a kiskatonákat is elhurcolták, akiket az épület körülzárásakor ott találtak. Szerencsére ezt elkerültem, de most már semmiféle iga­zolásom nem volt és elkerül­hetetlennek látszott, hogy razzia alkalmával, mint kato­naszökevényt elvigyenek. Teljesen tanácstalan voltam, hiszen a Kiska-alakulat em­lítése is életveszélyessé vált. Alig huszonnégy óra múlva német katonai sebesültszállí­tó autók érkeznek a szállodá­hoz. Már kora reggeltől bom­báznak és aknáznak, a front valahol a Wesselényi utca, a Kálvin tér körül lehet, vagy még közelebb. Az utcán te- metetlen katonaruhás halot­tak, no meg lódögök. Csak néha suhan át egy-egy ma­gányos árny a bombatölcsé- res utcákon. A szálloda mint valami narkotikus álomban fekvő beteg, várja a történe­lem műtőkését. A narkotiku­mot általában a szesz szol­gáltatja, az idegfeszültséget rummal, konyakkal, borral igyekeznek az itt lakók csil­lapítani, már aki hozzájut­hat. A szálloda előtt fékező ka­tonai mentőautóból egymás után hordják az egyik kiürí­tett pincerészbe a német se­besülteket. Az egykor fényes szállodafelirat helyére a „Werbindungplatz” kerül. A sebesültek nagy része fiatal fiú, egyik-másik az iskola­padból kerülhetett a frontra. A sebesültszállítók némi köt­szert ugyan otthagytak, de legföljebb egy vagy két nap­ra elegendőt. A velük érke­ző katonaorvos átkötözi a sebesülteket, aztán eltűnik. Többé vissza sem tér. Homoródy doktor — a megmentett fiatal lánnyal együtt — időközben eltűnt a szállodából. Még Béla bácsi sem tudta megmondani, mi­kor és hová. A németek a sebesültek őrzésére két gép- pisztolyos katonát állítanak a kötözőhely elé, miután a pin­cékben tartózkodók közül két nőt megkérnek, hogy ápolják a sebesülteket. De orvos se­hol. Az egyik ápolónőtől tu­dom, hogy a sebesültek kö­zött magyarok is vannak né­met egyenruhában. Egy szót sem tudnak németül. Az elő­ző napokban fogdosták ösz- sze, s öltöztették be őket, hogy harcoljanak. Az egyik­nek — egy józsefvárosi bor­bélynak — a kezét roncsolta szét egy aknaszilánk. Ö már sohasem csinál dauert a Víg utcai lányoknak. (Folytatjuk) Miért veszélyesek a Pershinaek? Az új típusú amerikai nuleáris fegyverek — a Pershing 2-es rakéták és a robotrepülőgépek — telepítésének meg­kezdésével rendkívül veszélyes folyamat van kibontakozó­ban földrészünkön. Miután az európai biztonságtól nagymér­tékben függ a világ békéje, a nyugati hatalmaknak ez a tu­datosan, előre átgondolt lépése nemcsak kontinensünk né­peit, hanem az egész emberiséget veszélyezteti. Abszurd elgondolások Hogy némi fogalmat alkot­hassunk a fenyegetettség nagyságáról és arról, hogy a szocialista közösség országai máért reagálnak olyan érzé­kenyen a rakétatelepítésre, egy fontos tényezőt tisztán kell látnunk. Nevezetesen azt, hogy a nemzetközi imperia­lizmus legakre&szívabb cso­portjai az úgynevezett euro- hadászati fegyverekkel nem egyszerűen csak az egyoldalú katonai fölény megszerzésére törekedtek, hanem arra is, hogy már békeidőben fokozó­dó politikai nyomást gyako­roljanak a Szovjetunióra és szövetségeseire. Más kérdés, hogy a kölcsö­nös megsemmisítési képesség mai szintjén ez az elképzelés teljesen abszurd és irreális. Mégis, a nyugati hatalmi központokban szép számmal akadnak olyan emberek, ajkik a NATO elsőcsapásmérő ere­jének meghatványozásával lehetségesnek tartják a két ellentétes társadalmi rendszer történelmi vitájának erősza­kos ^megoldását”. Ez a ka­tonapolitikai irányvonal ki­váltképpen azért veszedel­mes, mert a legújabb fejlesz­tésű rakéta-nukleáris harc­eszközök megjelenése, euró­pai elhelyezése a hadviselés új elemeinek előtérbe nyomu­lásával, új doktrinális tételek kidolgozásával jár együtt. Negyedik hadászétI komponens Ebiben az elgondolásukban elsősorban a kontinensünkre folyamatosan betelepített és a szocialista közösség légvé­delmi rendszereinek áttö­rése alkalmasnak vélt ro­botrepülőgépekre, még in­kább a Pershing—2-es ra­kétákra építenek. Rögtön meg kell azonban jegyzenünk: a Pershingekkel és az előre­tolt állomásoztatású NATO- atomfegyverekíkel szemben felsorakoztatott szovjet SS— 20-asok vonatkozásában is használatos „közepes ható­távolság” megjelölés ko­rántsem ugyanazt jelenti. Mi­ért? Azért, mert amíg a 2500—2600 kilométerre célha juttatható Pershingekkel a Szovjetunió csaknem egész európai területe elérhető, ad­dig az SS'—20-as okkal az Egyesült Államok egyáltalán nem sebezhető. E tekintetben a két fegyver katonai-techni­kai jellemzői össze nem ha­sonlíthatók, hiszen a Per­shing—2-esekkel a Varsói Szerződés tagállamai ugyan­úgy fenyegethetek, mint az USA honi területén lévő hadászati támadó erőkkel. Gyakorlatilag tehát az Egye­sült Államok a három, már rendszerben álló stratégiai „triód” — a szárazföldön, az atomtengeralattjárók és a távolsági bombázógépek fe­délzetén elhelyezett nukle­áris rakéták — mellett még egy, határaitól közel tízezer kilométerre előretolt negye­dük hadászati komponenst is kiépít a szocialista közösség veszélyeztetettségére. Az utóbbival kapcsolatban figyelembe kell vennünk azt a minőségi különbséget, hogy az interkontinentális ballisz­tikus rakéták mintegy 30 perces repülési idejéhez ké­pest — ami még módot adhat az esetleges tévedések korri­gálására — az NSZK-ból indí­tott Pershing—2-esek mind­össze 5—6 perc alatt közelít­hetik meg előre beprogramo­zott céljaikat. Ebből legalább két következtetés adódhat. Egyrészt nem lehetne utólag kijavítani a technikai hibá­ból, vagy tóves helyzetmeg­ítélésből eredő döntést, más­részt — és ez a fontosabb — a védelmi pozícióba lévő fél számára az előrejelzési idő a korábbiakhoz viszonyítva szinte a minimumra, alig az ötödére-hatorára csökken. Adott veszélyhelyzetben te­hát kénytelen lenne teljesen automatikus választ adni. Márpedig ez mindenképpen megnövelné a kockázati té­nyezők szerepét, annál is in­kább, mivel a Pershingek ilyen földrajzi közelsége ér­telemszerűen fokozza a po­tenciális ellenség váratlan, meglepetésszerű támadásában rejlő veszélyeket. Ráadásul az első csapás végrehajtásá­ra szánt amerikai atomraké- ták igen nagy találati pon- tosságúak; ? céltól való el­térésük kevesebb 50 méter­nél. Sajátosságuk, hogy ön- irányító fedélzeti rendsze­rükkel — jóval a becsapódás előtt — módosítani tudják repülési pályájukat, mélyen a talajba fúródva robbannak, nukleáris tölteteiket ennél­fogva a „legideálisabbnak” találják. A A Pershing—2-es rakéták egyike, amely már bevetésre kész az NSZK területén. az Egyesült Államok terüle­tének kivonását a megtor­lás tüze alól, az — enyhén szólva — felettébb kétséges. Az is bizonyos, hogy az euro- rakéták telepítéséhez hoz­zájáruló nyugat-európai ál­lamok — főleg az összes Pershing—2-es rakétát, szám szerint 108-at befogad NSZK — lennének a büntető visz- szavágás elsőszámú célpont­jai, amennyiben a NATO ki­robbantaná az agressziót. A Szovjetuniónak ezen felül minden szükséges eszköze megvan ahhoz, hogy az USA-t ugyanolyan sebezhetőségi helyzetbe hozza, mint ami­lyenbe a Reagan-kormányzat igyekszik hozni a szocialista közösséget. Az első ésszerű lépés Hogy a Szovjetunió és az érintett szocialista országok hatékony védelmi ellenintéz­kedései bármikor lehetővé tennék-e az atlanti7 tömb ve­zérkaraiban tervezett „lefe­jező” első csapás sikerét és A kialakuló magasabb fegy­verzeti szinttől azonban az államok biztonsága nem lesz szilárdabb, sőt még bonyo­lultabbá, bizonytalanabbá válik. Az egyetemes bizton­ság csakis azáltal erősödhet­ne, ha alacsonyabb szintre szállítanák a katonai szem­benállás mértékét. Ehhez pe­dig — első lépésként — visz- sza kellene térni a rakétate­lepítés megkezdése előtti állapothoz Európáiban. A Pentagonhoz közelálló U. S. News and World Report tér­képvázlata Nyugat-Európának azokról a pontjairól, ahová az új rakéta-nukleáris fegyvereket telepítik. A Csőszerelőipari Vállalat ' 1. SZ. SZERELŐIPARI üzeme tartós külföldi (NDK) MUNKAVÉGZÉSRE FELVESZ: — állványozási munkák létesítésére szakirányú végzettség­gel rendelkező, lehetőleg németül tudó vezetőt, — ács-állványozót, — bádogost, — hőszigetelőt, — mázolót. Középfokú végzettséggel, lehetőleg német nyelvtudással rendelkező, elektromotorok, ventillátorok és gépek szer­vizelésére (beszabályozásra és javításra) — villanyszerelőt, vagy elektrotechnikust, — géplakatost. JELENTKEZNI LEHET: személyesen vagy levélben, Leninváros, Tisza u. 2. sz.

Next

/
Thumbnails
Contents