Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. január 7. O IRODALOM —FILMEN NAGY GYÖRGY Viszontlátásra, otthon t Az egykori, mezítlábas tanyai gyerek előtt kitágult a világ. A vén Európán .kívül még két földrészen megfordult. Az észak-koreai, a szíriai hegyeket, homokdombokat összehasonlította a mátészalkai Csikóheggyel. Amikor sok év után hazajött Mátészalkára, kereste a már elhordott, ellapított „hegyet”, amely valójában homokdombocska volt, gyermekkori élményeinek égyik színtere. Végigsétált a Czine-végen, megismerte a régi mozi épületét és természetesen az idősebb embereket is. De ismeretlen volt számára a sok új középület, meg a viskók helyén tornyosuló lakótelep. Nagy György, a munkásőrség országos parancsnokának első helyettese Mátészalkára és Érpatakra is Hazajön. Ezenkívül még öthat szabolcs-szatmári falut és tanyát tekint sajátjának, elindító állomásának. A rossz sorsa sodorta számos, sőt számtalan helyre. Dolgozószobájában régi, faragott bútorok, szobrok társaságában beszél múltról és jelenről. Beszél csendesen, máig megmaradt szatmári ízzel és zamattal. Pedig hát beszélhetne palócosan vagy pestiesen, hiszen élete jókora szakaszát ezen a két helyen töltötte. De indíttatása emlékeit, az első szokásait nem tudja és nem is akarja kitörölni az életéből. Sőt ezt mondja: „Mindenütt tudják szabolcsi múltamat. Nem csak a beszédem miatt. Amikor rossz jelzőt mondanak Szabolcsra, védekezem, személyes sértésnek veszem. Aztán mindjárt szólok a roppant fejlődésről. Arról is, ami az emberek fejében végbement.” Szóval sokfelé sodorta a rossz, később a jó sorsa. Honnan és hová is? Kezdetben oda, ahová az apja vitte a családot. A ma is élő 83 éves édesapa, aki kommenciós cselédként, dohányosként járta a birtokokat. Nagy György pici gyermekkorában éppen Érpatak következett. Felsorolni is nehéz, hová költöztek szegényes holmijukkal, a sok gyerekkel. (Ma is öt testvére él.) Laktak Geszte- réden, Őrben, a Vaja melletti tanyán, aztán Mátészalka melletti tanya következett. A húszas és a harmincas években majdnem tipikus életet éltek. A szokásosnál azért vették többször kezükbe a vándorbotot, mert a rebellis apa gyakran összeveszett a tulajdonosokkal. a földbirtokosokkal, mert emberi bért szeretett volna tőlük. Anyja (most 80 éves) többnyire mosónőként szolgált az utaknál. A majdnem tipikus család hőse lehetne valamelyik Nagy Lajos-, Kosztolányi- vagy Móricz-regénynek. Nagy György még alig tízévesen dolgozott a „forró mezőkön”, de 1940-től a mátészalkai „gyártelepen” vállalt munkát. Tulajdonképpen előléptetésnek számított, amikor a malomban kapott munkát. Itt napi 12 órát cipekedett. vitte-hozta a kenyérnek valót. Ereje és szorgalma miatt biztatta a főmolnár: „Tanulj tovább, szakma lesz a kezedben.” A sorsfordulón, 1945-ben lett molnársegéd. Így egyszerre ismerte meg a cselédek, a parasztok és a munkások sorsát-kenyerét. Ennek a tapasztalásnak azóta is hasznát veszi. Egy nyelven beszél munkással, paraszttal, értelmiségivel. Könnyen tud váltani, minden közegben van beszédtémája, érdeklődési köre. A felszabadulás után „csillogó” volt a káderlapja és néha sodródott az eseményekkel. Persze nem hagyta magát elsodorni. Csak azt tette, amit jónak látott, amihez kedve is volt. Az új időkre így emlékezik: „A mátészalkai utcán plákátök hirdették, hogy Veres Péter Debreceniben nagygyűlést tart, s a vonat ingyen viszi be azokat, akik meg akarják hallgatni. Őszintén megmondom, hogy részben azért ültem fel a vonatra, mert ingyen vitt. Nem is tudom, hogy azelőtt ültem, ülhettem-e vonaton ... Persze az is érdekelt, hogy ez a hozzám közel álló nagy ember mit fog mondani. Ma sem bánom ezt a debreceni utat. A vonat utasai Veres Péterrel együtt útra- valót adtak nekem.” Szónokok, plakátok hirdették akkoriban, hogy tanulni lehet, sőt tanulni kell. Nagy György lelkesen nyúlt a könyvek után, merített a tudás kútjából. Már meg volt a nyolc osztálya, amikor megkérdezték tőle: akar-e egyéves állattenyésztő tanfolyamra menni? Akart. Amikor elvégezte, még mindig nem látta tisztán a jövőjét. „Sóséin felejtem el, hogy 1949 második felében három helyre is hívtak. De a városi pártvezetők kijelentették, hogy egyik legfontosabb cél a néphadsereg erősítése. Fontolóra vettem a dolgot. Szép pályának ígérkezett a katonáskodás és mi tagadás, a pénzre is szüksége volt a családomnak. Én vagyok a legidősebb gyerek a családban, ekkor is segítenem kellett az apámnak, hogy jobban éljünk. Egyszóval nagy reményekkel vállaltam a katonaságot. Tulajdonképpen itt nyílt ki előttem a világ.” Hogy milyen volt az akkori világ, tudjuk a történelemből. A tanyák, falvak csendjéhez szokott fiatalember viszonylag könnyen szokta meg a nyüzsgő életet. Szegényemberi múltja, jó tanulmányi eredményei miatt megnyílt előtte az út. Nem álszerény, amikor azt mondja, sohasem kereste a szélesebb, a fényesebb utakat, szeretettel és felelősséggel vállalta az egyre nehezebb feladatokat. Sok-sok lemondás árán vállalta a számtalan társadalmi megbízatást is. Kapáláshoz, zsákoláshoz szokott keze esténként is könyvet tartott. A politikai tiszti iskolán, meg a katonai akadémián mindvégig a jó tanulók közé tartozott. Míg tanult, szülei visszaköltöztek Érpatakra. Szép emlékei közé tartozik, hogy fiatal tisztként, fényes csillagokkal hazajött a szüleihez és megismerkedett egy érpataki lánynyal, aki hamarosan a felesége lett. Érpatakhoz emiatt is ezernyi szállal kötődik. Mintha történelemkönyvet lapozna, sorolja az 56-os és az azt követő eseményeket. A fényes szellők helyett új szelek fújtak, amikor Nógrádba kapott meghívást. Egykori tiszttársa, aki valaha bányász volt, 1957 elején megbízatásként kapta, hogy megyei^ parancsnokként szervezze meg a munkásőrséget. Segítségre volt szüksége. Ekkor jött hozzám, „te Gyurka, ha eljönnél Nógrádba és a helyettesem lennél, együtt sokat tudnánk tenni”. Tettek is. Hat évig dolgozott az északi megyében, végül már mint a munkásőrség megyei parancsnoka. Ebben a beosztásban mélyen megismerte a bányászok életét. Igaz barátokra tett szert ebben a megyében is. Nem titkolja: egy kicsit Nógrádba is hazamegy. Élete újabb sorsfordulója 1963-ban volt. Ekkor kapott beosztást a Munkásőrség Országos Parancsnokságán. Itt is felfelé haladt a ranglétrán. Bár hangsúlyozza, a testületben nem rangok, hanem beosztások vannak. Kiképzési osztályvezetői beosztást kapott először, s megszerette ezt a területet. A munkásőrök nevelésében felhasználhatta emberi, szakmai tapasztalatait, pedagógiai ismereteit. Mit is tanulhattak tőle a fiatal munkásőrök? Egyebek között segítőkészséget, hazaszeretetei. És a belőle szüntelen áradó derűt, emberi melegséget. Úgy mondja: nem elron- tója semmi jónak .,., de a fegyelmet, a pontosságot megköveteli. Illetve finomabban fogalmaz: inkább meggyőz. Talán munkásőri hitvallásának is nevezhető: „Ebben a testületben jó szóval, jó példával, igaz meggyőzéssel többre megyek. És azt hiszem, minden parancsnok többre megy." Csaknem tíz éve az országos parancsnok helyettese. Tagja az országos parancsnokság pártbizottságának és a Hazafias Népfront Országos Tanácsának. „A népfrontban sokszínű a munka, ahol szintén jól lehet szolgálni népünket.” Ezért a sokszínű szolgálatért kapta meg a Vörös Csillag Érdemrendet és a Szocialista Magyarországért Érdemrend kitüntetést. Valóban sokat tett a hazáért. Két megyéről, a hazáról beszél, de vallja, hogy Szabolcsba, Szatmárba nyúlnak vissza a „gyökerei”. Hivatalból gyakran jön haza. A megyei pártbizottságra, a munkásőrség megyei parancsnokságára, az üzemekbe, egv- egy szakaszgyűlésre. „Évente öt-hat utam arra vezet. Magánemberként néha megyek a rokonokhoz. Valamelyik nyáron _ az anyósom óljának a tetejét cseréltük ki, a kertben is teszek-veszek. Milyen jó így felnőtten, mezítláb taposni a szabolcsi homokot!” Az országos parancsnokhelyettes most éppen Szálkára készül, az ottani munkásőr- egység évzáró-évnyitó gyűlésére. Ismerősök, barátok közé. Kapásból néhány nevet is sorol: „Barátomnak tekintem Szűcs Ferencé!, Sándor Bandit, meg a Tölgyesieket." Azzal is búcsúzik a tágas hivatali szobában: Viszontlátásra otthon! Nábrádi Lajos Excalibur és társai A világirodalom kimeríthetetlen kincsesházából gyakran merítenek a művészek, különösen a filmesek. Különböző országok rendezői jelentkeznek irodalmi adaptációkkal, és szinte válamennyi korosztályhoz szólnak. Kezdjük magyar produkcióval. Bódy Gábor készítette a Kutya éji dalát, Csapiár Vilmos novellája nyomán. Különös emberek különös története, különös helyzetekben — röviden elmesélhetetBoorman rendező előjátszik egy jelenetet a csodálatos karddal, az Excaliburral. len. A főszerepet a rendező, Bódy Gábor játssza. Mario Soldati kisregénye alapján forgatta Franco Gi- raldi A zöld kabát című filmet. Egy zenekari próbán találkozik a karmester és az egyik muzsikus tekintete. Megelevenedik a múlt, amelynek kettőjük közti párviadala most elölről kezdődik. Főszereplők: Senta Berger, Jean- Pierre Cassel és Renzo Mon- tagnani. Hózuhatag a címe Hriszto Piszkov kétrészes bolgár filmjének, amelynek alapja Blaga Dimitrova regénye. A történet középpontjában egy tragikus kimenetelű hegyi túra áll. Jorge Amado regénye a Flor asszony és két férje, amelyből az azonos című brazil filmet forgatta Bruno Ba- retto. A regény és a belőle készült film egyaránt bizarr és indokoltan csak 18 éven felülieknek játsszák, akik bizonyára jól fognak szórakozni. Az elmúlt évi Karlovy Vary-i fesztivál díjnyertes filmje A hentessegéd. Zoros- lav Záhon rendezte Ladislav Ballek regénye nyomán. A cselekmény a második világháború befejezése után játszódik egy kis szlovák faluban. Érdekes a szereposztás. Elő Romancik, Pécsi Ildikó és Koncz Gábor. Kipling elbeszélése a Riki- Tiki-Tévi az alapja az azonos című szovjet filmnek. Alekszandr Zgurigyi neves művészek közreműködésével eleveníti fel a kis monguz- nak és barátainak történetét: Margarita Tyerehovával és Alekszej Batalovval, akit az Margareta Tyerehova, a Riki- Tiki-Tévi egyik főszereplője. utóbbi években ritkán láthattunk. Csemege a mozikedvelőknek az Excalibur című kétrészes ír film. Tomas Malory 14. századi műve alapján John Boorman rendezte. „Filmfantázia az emberiség őskoráról” — írja a Film című lap. Excalibur első része Uther Pendragon történetét mondja el — ugye ismerős a név Szerb Antaltól? —, aztán találkozunk Arthur király- lyal, a varázsló Merlinnel, Lancelot lovaggal, Guenever- rel, Percevallal és a többi, az Arthur-mondakörből ismert alakkal. A főszerepeket Nigel Terry, Nicol Williamson, Helen Mirren, Nicholas Clay, Charie Lunghi és Paul Geoffrey játssza. Á Shvoy-napló (SHVOY KÁLMÁN TITKOS NAPLÓJA ÉS EMLÉKIRATA 1918—1945. Bp„ 1983. Kossuth Kiadó. 362 p.) Nem az egyetlen, még csak nem is az első ,a maga műfajában a Shvoy-napló. Ellenkezőleg: újabb jele annak, hogy mennyire reneszánszát éli nálunk a két világháború közötti negyedszázados érával foglalkozó irodalom. Az Akadémia Történettudományi Intézetében készülő tízkötetes „Magyarország története” című szintézis megjelent nyolcadik kötete kialakította már a mi mai legjobb tudásunk szerinti Horthy- korszakbeli Magyarország- képünjcet. Közéleti személyiségek, köztiszteletben állt politikusok árnyalták ezt a képet. Neves művészek és egyszerű emberek nem egy képviselője kért s kapott szót e tárgyban. A Kossuth Kiadó egyebek mellett az ellenforradalmi rendszer dokumentumait, Zadravecz, sőt Bethlen István és Horthy Miklós titkos iratait is közreadta. „Shvoy Kálmán titkos naplója és emlékiratá”-nak jelentősége nem mérhető a Bethlen- és a Horíhy-irato- kéhoz. Töredékesen pedig éppenséggel nem (a kimaradt textusok ismeretének hiányában ugyan sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy az ez i-rányú szerkesztői meggondolást minősítsem, mégis indokoltnak látom annak regisztrálását, hogy Shvoy 35 füzetnyi ,.Napló<m"-jának, „Naplószerű emlékiratom”- jának, illetve „Emlékiratom”- jának csupán egy, bár nagyobbik része kapott nyilvánosságot). Megjelenése mégis eseményszámba ment. Könyvpiacra kerülését jóval megelőzte a híre, s keresetté vált. Mi indokolja a mű népszerűségét? Töredékessége aligha. Talán a szerző személye, a vallatott negyedszázad vagy még inkább az arról elmondottak? Minden bizonnyal ez is, az is. Külön-külön is és együttesen is. Shvoy maga például több okból is. Egyrészt azért, mert sokáig az ellenforradalmi éra haszonélvezője, vezetőinek jó ideig bizalmát bíró katonája és politikusa, aki fontos posztjairól — Bajcsy-Zsilinszkyhez és Kiss János tábornokhoz hasonlóan — közelről és belülről ismerte a rendszer titkait:- Másrészt pedig azért, mert — ugyancsak Bajcsy- Zsilinszkyhez és Kiss Jánoshoz hasonlóan — egy fokozatosan jobbra tartó államban jutott el a Horthyékkal történt (bár valójában sohasem fenntartás nélküli) azonosulástól a hatalommal való nyílt szembefordulásig. Az ominózus korszak Magyarországa iránti érdeklődés megléte nemigen szorul különösebb bizonyításra. Szükséges viszont rámutatni Shvoy. korrektségére, objektivitásra törekvésére, könyve új ismeretet is közlő voltára, valamint a jegyzetekben is helyreigazított tévedéseire. Más források ide vágó közléseinek elégtelensége miatt jószerével tőle hallunk először a Szegedi Katonatanács szervezeti felépítéséről, működéséről és belső küzdelmeiről. .Plasztikus képet festett a rendszer kulcsembereiről. Horthyt akaratgyenge gyilkospártolónak, Gömböst végső soron egy uborkafán felkapaszkodott kalandornak. Darányit „gyenge kezű em- ber”-nek, Imrédyt „rendkívül diktatórikus hajlam”-nak tartotta. A Héjjas Iván-féléket és a Prónay-különítményt egyértelműen „gyilkos társaságinak minősítette, „...melyben igen sok kétes múltú egyéniség volt”, kiknek szereplését „ ... kulturált országban eltűrni nem lehetett, s akik eltűrték, éppen olyan bűnösök, mint a gyilkosok maguk”. Helyesen értékelte a polgári ellenzék egynémely képviselőjét is. Objektivitásában odáig ment, hogy elismerte a szociáldemokrata vezetők jó szándékát, s a tanácsok „ ... saját elhatározásból, a forradalmi mentalitásból” eredő voltát. Melléfogott viszont a „szegedi gondolat”- hoz fűzött reményeivel, Gömbös Gyula korai szereplése értékelésével, 1919 júliusi államtitkárságával és a Zadravecz páter tábori püspökké történt kinevezése körül leírtakkal. A korábbi ismertetéseket megerősítő, a módosító és a cáfoló minősítések és értelmezések, a tévedések, egyáltalán: a könyv helyére tevésekor nem téveszthetjük szem elől, hogy Shvoy információiban és ítéleteiben mindenkor az ő tetteivel is alátámasztott szempontjai érvényesültek. Tidrencze! Sándor KM
