Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
KM HÉTVÉGI MELLÉKLET 1984. január 7. Németh Péter megyei múzeumigazgatóval a közművelődési szerepről Kedves Bátyám! Bevallom, régies a megszólítás, az uram-bátyám kort idézi valamiképpen. Pedig amit mondani akarok, az korántsem a letűnt világról szól. Ezért maradjunk abban, hogy a megszólítás az életkornak és a tapasztalatnak szól. Teháíl, kedves Bátyám! Csodállak! Mégha esetleg azt hihetted is, megsértettél legutóbbi találkozásunkkor. Éppencsak beugrottam hozzád, a megyejáró kíváncsi újságiró kotnyeleskedésével vártam két-három jó szót tőled, hogy amilyen váratlanul jöttem, olyan gyorsan továbbtűnjek, s olyan kiszámíthatatlan legyen legközelebbi látogatásom, mint általában lenni szokott. Nem mondhatom, hogy elküldtél, mindössze finoman értésemre adtad: jobb lenne, ha magadra hagynálak. Füstölögtem is magamban az első pillanatban, aztán felidéztem azt a halom papírt íróasztalodon, a kimutatásokat, számításokat, amelyek egy adott helyzetet tükröznek gazdaságotokban. Majd rájöttem, hogy nem ez a lényeg, hanem a számtalan papírfecni, odafirkantott feljegyzés, ami az árkus papírlapok között hevert. Ezek gondolattöredékek voltak, ötlet- felvillanások, amelyeket te rendeztél egybe, hogy kibonta'kozzék egy olyan jövő, amely a jelen eredményeiből fakad, amelyben a ma vadhajtásait kell nyesegetni, hogy a holnap termőre forduló fája a maga pompájában kínálja gyümölcseit. Alkotás. Kínkeserves, mégis örömteli folyamat, ebben merészeltelek zavarni. Elhessentettél, mint egy okvetetlenkedő madarat, nehogy kizökkentselek a gondolatok ritmusából, nehogy elveszítsed a kusza gombolyagban végre megtalált vezérfonalat. Hajtott az idő, sürgetett a belső késztetés, hogy mielőbb papírra vesd elképzeléseidet, amelyet majd munkatársaiddal, beosztottaiddal kell elfogadtatnod ahhoz, hogy az új évet újabb erővel kezdjétek. Azóta eljött az új esztendő, s éppen az ünnepi készülődés idején jutottál újra eszembe, az év fordulóján, amikor az ember szerbe-számba veszi tetteit. Biztosan így tettél te is a jól végzett munka után. Oldódtak feszültségeid, mihelyst kibontakozott a teljesebb kép a jövőről, mihelyst megláttad felderengeni a szebbet. Tudom ugyan, hogy akadnak gyenge pillanataid. Egyszer igencsak mereszt- getted a szemed, alig vártad, hogy hozzák hamar a friss kávét, s bevallottad, késő éjszakáig töprengtél, hánykolódtál, végül a hirtelen bekapott tabletta zu- hintott álomtalan álomba, tagokat ösz- szetörő, pihenés nélküli nemlétbe. S reggel kíméletlenül csörgött a vekker, de hajtott a magad lelkiismerete is, hogy bent, az irodában a réginek tűnjél. Mindez a múlté, nekem mondtad egyedül, amikor a kétségek mardostak. S megértetted azt is, öngyilkos, egészséget kikezdő, kórházzal fenyegető magatartás a szervezet becsapása, az éjszakai altató után a reggeli izgatás a kávéval. Kedves Bátyám! Irigylésre méltó ember az, aki a jövőt tervezheti. Lehet bármilyen sok az akadály, lehet bármennyi viharfelhő a boldogulás egén, ha az elme megtalálja a mindenen átsütő napsugarat, ha kibontakoznak a világos távlatok. Tudom én, hogy egyszerűbb erről beszélni, szinte hallom morgásodat, amikor a papírra vetett szép tervekért lelkesedem. Igazad van! Nem elég az ötlelt, kevés a szívmelengető távlat, ha elmarad a megvalósítás. Nálad viszont ezzel sincs baj. Talán ezért látszol újabban kiegyensúlyozottnak, ezért irigyelhetnek mások. Ráadásul párosul mindez az önzetlenséggel, hiszen nem kimondottan a magad, inkább mások boldogulását egyengeted. Erőt adsz a cselekvéshez, hitet csepegtetsz a gyengékbe, hogy ne csüggedjenek, hanem bátran álljanak ki a rivaldafénybe, az élet színpadára, mert nekik íródott a színjáték. Bár neked, a háttérben buzdítónak köszönhető, ha sikeres lesz a szereplés, mégis elhárítod a dicséretet; a közös munkára hivatkozol, s csak megemlíted, hogy ehhez tervezni is kellett. Ezért kívánom, hogy máskor is bízzanak meg ilyen tervezéssel, mások menedzselésével. * Megyénkben gazdag és változatos kiál- ™ lítási anyaggal várják a vendégeket a múzeumok, amelyek hálózata 1962-ben jött létre a nyíregyházi Jósa András Múzeum és a kisvárdai vármúzeum egyesítésével. Két évtized alatt a nyírbátori, vajai, vásárosnaményi, tiszavasvári, mátészalkai tájmúzeumok, a Sóstói Múzeumfalu létrehozásával, a tiszacsécsei, ti- szaberceli, nagykállói emlékházak, a szatmárcsekei emlékszoba és a szabolcsi kiállítóhely megnyitásával fokozatosan kiépültek az igazgatóság intézményei. E mennyiségi fejlődéssel változott-e a minőség is, hol állnak a szabolcsi múzeumok az országos „ranglistán” — kérdeztük elsőként Németh Péter megyei múzeumigazgatót. — Elmondhatom, hogy igazgatóságunk az elmúlt öt évben rendkívül sokat fordított a vendégfogadás feltételeinek javítására. Épületfelújítások, új kiállítások, technikai eszközök, katalógusok jelzik ennek eredményességét. Országos tapasztalat, amely megyénkre is érvényes, hogy összehasonlító vizsgálatok szerint a lakásból való kimozdulást igénylő művelődési alkalmak közül leginkább a múzeumok vonzzák a közönséget. így megtérülnek a látogatottság növekedésében, a múzeumbarátok körének gyarapodásában, a múzeumok közművelődést szolgáló sokrétű tevékenységében a befektetett forintok. A Hol állunk a megyék között a látoga- w tottságban? — Megyénkben évről évre nő a múzeumok látogatóinak száma. 1978-ban 367 ezer, 1980- ban 418 ezer, 1981-ben pedig 458 ezer látogatót fogadtak a megye múzeumai. Külön örvendetes, hogy növekvőben van az egyéni érdeklődők száma. Az is igaz viszont, hogy 1982-ben már nálunk is jelentősen, csaknem 50 ezerrel csökkent a látogatottság, amit az utazási költségek emelkedésével hozunk ösz- szefüggésbe. — Természetesen, további lépéseket teszünk azért, hogy bővítsük a múzeumlátogatók táborát, de azt sem hallgathatjuk el, hogy a mostani szám is jelentős, mert például a Balaton-parttal rendelkező Somogybán tavaly 230 ezer, Szolnok megyében 104 ezer, Bács-Kiskunban 398 ezer, Fejér megyében 363, Nógrádban 210 ezer, Tolnában 220 ezer volt az évi látogatók száma. A múzeumi szervezet munkáját ismerte el a Művelődési Minisztérium múzeumi osztálya, amikor 1979- ben az országos régészeti, 1980-ban a néprajzi továbbképzést Nyíregyházán rendezte meg, s amikor 1982-ben az országos múzeumigazgatói tanácskozásnak Szabolcs-Szatmár volt a házigazdája. A Az igazi elismerést azonban, úgy véljük, ^ a közönség érdeklődése hozza a múzeumoknak. Mit tettek és tesznek a közönség nagyobb rétegeinek megnyeréséért? — Igazgatóságunk intézményeinek állapota általánosságban megfelelő, az állagában leromlott nyírbátori állandó kiállítás felújítása 1983-ban tanácsi és minisztériumi támogatással megkezdődött. Átadták rendeltetésének a kisvárdai Rétközi Múzeum újjáalakított épületét, /^jövőben az alábbi helyeken tervezünk múzeum bővítést: Nyíregyházán vagy a volt munkásotthon, vagy pedig a Sza- muely-ház birtokba vételével létre kívánjuk hozni a megye forradalmi-munkásmozgalmi hagyományainak állandó bemutatóhelyét. Szintén Nyíregyházán, a Jósa András Múzeum épületének bővítésével „Szabolcsi Galéria” néven állandó képzőművészeti kiállítást rendezünk, a Sóstói Múzeumfaluban pedig folytatjuk a második építési ütem munkálatait. A Hogyan alakult a közművelődés szem- ^ pontjából igen fontos szerepet betöltő állandó és időszaki kiállítások mérlege? — A közművelődési munkában valóban elsőrendű szerepet játszó múzeumi állandó kiállítások száma 1982-ben 44 volt. Ez a megyék átlagánál jobb arány. Számit azonban az is, milyen idejűek a kiállítások, megfelelő-e a felfrissítésük, amelyek az érdeklődés ébren tartásához nélkülözhetetlenek. Az állandó kiállítások közül 32 a tíz évnél fiatalabb, ebből 12 öt évnél frissebb. A régi kiállítások, kettőt kivéve — Kisvárda és Nyírbátor az átépítések miatt — megfiatalodtak, újabb anyagokkal várják a közönséget. Az időszaki kiállítások száma 1982-ben 38 volt, ez az országos átlagnak megfelelő, azonban számukat a jövőben csökkenteni szeretnénk, hogy kevesebb, de tartalmasabb, nagyobb közönségsikereket hozó bemutatókat rendezhessünk. — Az elmúlt nyolc esztendőben valameny- nyi tájmúzeum székhelyén megalakultak a múzeumbaráti körök, azonban meg kell vallani, a jól működők — Vaja, Nyíregyháza, Tiszavasvári — mellett a múzeumvezetők egy ....az elmúlt öt évben igazgatóságunk rendkívül sokat fordított a vendégfogadás feltételeinek javítására. Épületfelújítások, új kiállítások, technikai eszközük, katalógusok jelzik ennek eredményességét. Országos tapasztalat, amely megyénkre is érvényes, hogy az ösz- szehasonlító vizsgálatok szerint a lakásból való kimozdulást igénylő művelődési alkalmak közül leginkább a múzeumok vonzzák a közönséget...” • ' része nem támaszkodik eléggé ezekre a társadalmi egyesületekre, munkájuk formális. Jó eredményeket hozott viszont a „Tájak — korok — múzeumok” akció, mélyet a megyei múzeum irányít. — Szintén sikeres az „Egy üzem — egy múzeum” akciónk is. Ennek keretében a szocialista brigádok művelődéséhez a tájmúzeumi hálózat a múzeumi terület alaposabb megismertetésével, a kulturális felajánlások teljesítésének támogatásával járul hozzá. Eredményes volt az ipari üzemekben és a tsz-ekben meghirdetett, a brigádók nevét megismertető programunk is. A megyében született híres emberek életútjával, emlékeivel ismerkedtek meg a brigádok — Esze Tamás, Rákóczi, Zalka, Korányi, Jósa András stb. Egy éve indítottuk el a „Múzeumi matiné” sorozatunkat általános iskolai tanulók részére szombaton délelőtt, ennek látogatottsága a pedagógusok elfoglaltsága miatt hullámzó. A Hol vannak elhelyezési, kiállítási gon- ~ dók a megyében? — Két helyet említenék, Vásárosnamény- ban és Mátészalkán a múzeum nem rendelkezik még időszaki kiállítási teremmel sem, nincs megfelelő helyiség a felnőtt- és gyermekfoglalkozások megtartására a tájmúzeumi hálózatban. Márpedig ilyen igények léteznek, a korszerű múzeumi munka megkívánja az úgynevezett cselekvéses formákat is, ahol a közönség nem csupán szemlélő, hanem maga is részesévé válik az egyes folyamatoknak. De nem csupán elhelyezési gondjaink vonnák. — A szemlélet is akadályozza egyes helyeken a korszerűbb múzeumi közművelődési tevékenységet, ugyanis az egyetemi oktatás hiányosságai miatt fiatal szakembereink egy része idegenkedik a népművelési feladatoktól, lekezelik a múzeumi közművelődés valamennyi formáját, még az írásos népművelést is. Itt említem azt is, ami a külső kapcsolatok szempontjából fontos: bizonyos kötöttségek és anyagi források hiánya miatt múzeumaink nincsenek ellátva képeslapokkal, megfelelő múzeumi kalauzokkal, ajándéktárgyakkal. Ez utóbbiakon az új rendelet hatálybalépése hozhat megfelelő változásokat. A Mivel gazdagodtak a múzeumok a VI. w ötéves terv időszakában? — A hatodik ötéves terv múzeumokra vonatkozó feladatait időarányosan, rendben megvalósítjuk. Két éve megnyílt a szekérki- állítás Mátészalkán, átadtuk az anarcsi házat Sóstón, 1982-ben Szabolcs-Szatmár katonaiforradalmi hagyományai címmel új, állandó kiállítást avattunk a Jósa András Múzeumban, átadtuk a kállósemjéni portát, új régészeti kiállítással avattuk fel a Vasvári Pál Múzeum épületét. Ebben az évben megnyílt a tiszaberceli Bessenyei György-emlékház, megkezdődött a nyírbátori múzeum új komplex kiállításának előkészítése. Időarányosan halad a gyűjteményfejlesztés, a tudományos feldolgozás és a közművelődést tevékenység. A félidőt mérlegelve, a hatodik ötéves tervben foglaltaknak eddig eleget tettünk. gfc Milyen a megye múzeumainak személyi w ellátottsága? Mennyiben tudnak részt venni az országos tudományos életben? — A megyei múzeumi hálózat létszáma ebben az évben 63 főfoglalkozású és 13 részfoglalkozású dolgozó volt, melyből a tudományos munkát is végző szakalkalmazottak száma 18. Ez utóbbi az országos átlagot tekintve a középmezőnyt jelenti. Szakágankénti megoszlásban a régészek és a néprajzosok száma megfelelő, alacsony viszont a művészettörténészek és történészek száma, nincs irodalomtörténész, technikai, termeléstörténeti tudományokkal foglalkozó munkatársunk. — A szakalkalmazottak között a férfiak- nők aránya kettő az egyhez, ami az országos átlagtól jobb. Húsz év feletti gyakorlattal hatan rendelkeznek, ami azt mutatja: igazgatóságunk összetételében a fiatalabbak közé tartozik. Egyetemi diplomával tizennégyen, főiskolaival négyen rendelkeznek, egyetemi doktori fokozata nyolc' munkatársnak van, kandidátusi aspirantúrát ketten végezték. — Munkatársaink tudományos munkásságukat a régészet, néprajz, történelem és antropológiai szakterületen végzik, általában egyenletes hatásfokkal. Az egyéni munkatervekben szereplő témákon kívül munkatársaink országos feladatok megvalósításában is részt vesznek. Ezt jelzi például a régészetben a „Szabolcs-Szatmár megye műemléki topográfiája” című 140 íves, az Akadémiai Kiadónál 1984-ben megjelenő munkában való közreműködés, a néprajzban a „Szabolcs-Szait- már megye népművészete” című, az Európa Könyvkiadónál megjelenő kötet előkészítésében való részvétel. — A debreceni Kossuth Lajos Tudomány- egyetemmel való együttműködésünk jegyében jelent meg Farkas József „Az Ecsedi-láp gazdálkodása” című néprajzi kismonográfia, vagy az általam írt és készülő megyemonog- ráíia a Tudományszervezési és Informatikai Intézet anyagi támogatásával, örvendetes, hogy fiatal munkatársaink nemzetközi fórumokon is szerepelnek, hárman nemzetközi folyóiratokban publikálnak. Szakembereink jrásai a megyei kiadványok mellett a hivatásos könyvkiadók — Móra, Minerva, Panoráma, Kossuth, Akadémiai stb. — gondozásában is megjelennek. A Nem csökkentek-e az utóbbi időben a tudományos tevékenységre (ordítható összegek? — Sajnos, ezek az összegek az utóbbi négy év alatt a fenntartási költségek növekedése miatt fokozatosan csökkentek. Igazgatóságunk költségvetése 1983-ban 7,5 millió forint volt. Csupán összehasonlításként említem, hogy Baranya megye 1980-ban 14 milliós, Fejér megye 1978-ban 11,7 milliós, Somogy megye 10,2 milliós összeggel gazdálkodott. Hozzáteszem, a mi költségvetésünkben a tudományos és közművelődési célokra fordítható pénz alig haladta meg az egymilliót. Még rosszabb az arány, ha az egy főre jutó összeget tekintjük, akár a megye lakosságának számát, vagy a szakalkalmazotti létszámot hasonlítjuk össze az említett megyékkel. A Az eddigiekből kiderült, hogy megyénk- w ben mennyiségileg és minőségileg tovább gyarapodott a múzeumi hálózat, látványosan növekedett a múzeumi szakembergárda létszáma. De úgy tudjuk, gondjaik vannak a technikai szakemberek létszámával és a múzeumban őrzött értékek biztonságos védelmével is ... — Igen, amíg 1975—82 között a szakalkalmazottak száma erőteljesen növekedett, jelentős lemaradás történt a technikai dolgozók — teremőrök, takarítók —, de különösen középkáderek — raktáros, fotós stb. — terén. A nagyszámú épület ellenére nincs karbantartó gárdánk — villanyszerelő, asztalos —, s megoldásra vár Nyíregyházán a két nagy múzeum biztonságára felügyelő fegyveres vagyonőrök alkalmazása is. A kisebb területi hálózat ellenére a szomszéd megyékben a mi létszámunk kétszeresét foglalkoztatják. A Milyen gondok foglalkoztatják még a w megyei múzeumok igazgatóját? Milyen múzeumon túli feladatokat látnak el szakmailag? — Vannak természetesen eldöntő, válaszra váró kérdések. Ezek közül ide sorolom, hogy eldöntésre vár: Fehérgyarmaton az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal épületében létrehozandó állandó kiállítás kinek a költségén és kinek a kezelésében valósuljon meg. Egy másik: szó van arról, hogy Záhonyban állandó közlekedéstörténeti kiállítást rendezünk, melyhez a Közlekedési Múzeum segítségét kívánjuk igénybe venni. — Szóba került a múzeumon túli feladatok ellátása is, amely szintén munkánk része. Igazgatóságunk látja el a megyében a más szervek kezelésében levő kiállítások és gyűjtemények szakmai felügyeletét is. így a tarpai tájházét, amely a nagyközségi tanács fenntartásában működik, a bátorligeti bemutatóhelyét, amely az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatalé, az építőipari gyűjteményét, amely a KEMÉV-nél található, valamint a görög katolikus egyházi gyűj- temény'működéséhez ad szakmai segítséget. 9 Köszönöm az interjút. Páll Géza M-IETVÉGIJ ^IMTERJűJ
