Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. január-7. Kommentár Pretoria nem tágít! 0 ** rökzöld téma: ismét a dél-afrikai csapatok Angola elleni agresz- sziója foglalkoztatja a Biz- i ton sági Tanácsot. Pretoria az utóbbi hetekben újabb összpontosított támadást indított Angola déli országrésze ellen. A dél-afrikaiak ezúttal — mint az angolai nemzetvédelmi minisztérium közölte — mindenfajta nemzetközi megállapodást fölrúgva — idegbénító mérgeket is bevetettek a harcokban. Az agressziónak igen sok a polgári áldozata, köztük nők, gyermekek és aggastyánok. Nemrég némi reményt keltett egy tűzszüneti felhívás. Ám utóbb kiderült: Pretoria nem hajlandó figyelembe venni az angolai feltételeket. Pedig ezek a legjózanabb realitás talaján fakadtak: csupán azt kötötték ki, hogy a harmincnapos fegyvernyugvás fejében a Dél-afrikai Köztársaság vonja ki katonáit Dél-Angolából és a tűzszünet életbelépése után lásson hozzá a namíbiai kérdés rendezéséhez. Ennyi, pontosabban csak ennyi volt Angola követelése. Végtére is egy szuverén állam határait megsértve, a nemzetközi jog elemi normáit fölrúgva Dél-Afrika reguláris haderővel támadja Angola területét. Ami pedig a namíbiai rendezést illeti, az ENSZ különböző fórumain, a Biztonsági Tanács előtt számtalan esetben született már döntés Namíbia önállóságának és függetlenségének helyreállítására, amit Pretoria — dacolva a nemzetközi közvéleménnyel — eddig minden esetben megtagadott. Kérdés, vajon a fajüldöző rendszer önmagában merészelne-e szembehelyezkedni a világszervezettel? Aligha. Csakhogy Pretoriát közvetve és közvetlenül bátorítja Washington, s ezt a körülményt a dél-afrikai rezsim soha nem hagyja figyelmen kívül. Most például nyolc el nem kötelezett ország javaslattervezetet nyújtott be a Biztonsági Tanácshoz. Ebben elítélik Pretoriát, szankciókat követelnek ellene és indítványozzák a dél-afrikai csapatok haladéktalan, feltétel nélküli kivonását Angola déli részéből. Persze, a tervezet megfogalmazói tisztában vannak vele: az USA — és netán a BT más tagja is — bizonyára vétót emel a tervezet ellen. Sam Nujoma, a Délnyugatafrikai Népi Szervezet, a SWAPO elnöke ugyanakkor üzenetet intézett az ENSZ főtitkárához. Kérte: járjon közben, hogy a szervezet és Pretoria közvetlen tárgyalásokon kidolgozhassa a tűzszüneti megállapodást. S ajnos, a dél-afrikai álláspont e tekintetben is rendkívül merev, s emiatt aligha lehet feltételezni, hogy az érdekeltek tárgyalásokat kezdjenek. Pretoria ugyanis ahhoz a feltételhez köt mindenfajta egyezményt, hogy a kubai csapatokat vonják ki Angolából. Ez a kérdés pedig Kuba és Angola megállapodásától függ, s nem lehet összekapcsolni sem a durva agresz- szióval, sem a régóta húzódó namíbiai kérdés megoldásával. Pretoria cinkosai ezt jól tudják. Mégis, támogatják; 5 fajüldöző rendszert, amelyhez stratégiai és gazdasági érdekeik fűződnek. Gyapay Dénes A Szibériát Nyugat-Európával összekötő gázvezetéken megindult a szovjet földgáz exportja. Elsőként Franciaország fogadja a szovjet földgázt. A képen: a gázvezeték francia- országi állomása Evry-Gregy-sur-Yerresben. (Telefotó — UPI—MTI—KS) Összeült az NKP VII. kongresszusa Pénteken délelőtt Nürn- bergben megkezdte munkáját a Német Kommunista Párt VII. kongresszusa. Csaknem negyven testvérpárt és felszabadító mozgalom képviselteti magát küldöttséggel. A magyar delegációt dr. Korom Mihály, az MSZMP PB tagja, a KB titkára, a szovjet küldöttséget pedig Grigorij Romanov, az SZKP KB PB tagja, a KB titkára vezeti. Korom Mihály esti felszólalásában tolmácsolta az MSZMP Központi Bizottságának a kongresszushoz intézett üdvözletét. A Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága üzenetben üdvözölte a kongresszust. Az Erich Honecker által aláírt üzenet méltatja az NSZK-ban élő kommunisták békeharcát. Az első tanácskozási napon Herbert Mies, az NKP elnöke terjesztette elő a párt elnökségének beszámolóját. L Egy hordozórakétával nyolc műhold A Szovjetunióban csütörtökön felbocsátották a „Kozmosz—1522”, a „Kozmosz—1523”, a „Kozmosz— 1524”, a „Kozmosz—1525”, a „Kozmosz—1526”, a „Kozmosz—1527”, a „Kozmosz—1528” és a „Kozmosz—1529” jelzésű mesterséges holdakat. Mind a nyolc műholdat egyetlen hordozórakétával juttatták Föld körüli pályára. A műholdak fedélzetén tudományos berendezéseket helyeztek el a világűr kutatásának folytatása céljából. Mind a nyolc műhold az eredetileg kiszámítotthoz közel álló pályán mozog. A főbb pályaadatok: keringési idő — 115 perc, a Föld felszínétől való legnagyobb távolság — 1510 kilométer, a legkisebb — 1449 kilométer, a pálya hajlásszöge — 74 fok. A műholdakon elhelyezett berendezések megfelelően működnek, az irányító-számító központ folyamatosan feldolgozza a beérkező adatokat. Mérgezés az Ámazonasnál Ki a felelős 42 ember haláláért? A dioxin, az „agent orange” félelmet keltő szavak, amelyek az olaszországi Se- vesóban történt mérgezéshez és a vietnami háborúhoz kapcsolódnak. A brazil sajtót az utóbbi időben egy titokzatos lombtalanító szer foglalkoztatja: sokan ezt a vegyszert, illetve előállítóit okolják az Amazonas melletti faluban történt halálos kimenetelű tömeges mérgezésért. A vizsgálat még tart, így a 42 ember haláláért felelős' bűnöst még nem lehet megnevezni. Tény, hogy az Amazonas mentén levő őserdők egyik ösvénye melletti, Tai- landia nevű, kétezer lakosú település közelében lombtalanító szerrel erdőírtást végeztek, hogy helyet csináljanak egy magasfeszültségű vezeték tartóoszlopainak. Az AFP francia hírügynökség többször is érdeklődött a vezeték építésével megbízott „Eletronorte” társaságnál, amely mindannyiszor a következőképpen védekezett: „Nem használtunk semmiféle mérgező vegyi anyagot, csakis a Tordon 101—BR elnevezésű gyomirtó szert, amelyet a Dow Chemical állít elő, és szabadon kapható a kereskedelemben.” A vizsgálat során kiderült az is. hogy a múlt év eljén az „Eletronorte” kapcsolatba lépett több brazil kutatóintézettel, hogy működjenek együtt erdőírtásra alkalmas új lombtalanító előállításában. Paulo Nogueira Neto, brazil környezetvédelmi államtitkár erélyesen tiltakozott, s lemondással fenyegetőzött arra az esetre, ha lombtalanító szereket használnak az Amazonas menti őserdőkben. A lombtalanító szer használata után a Belemtől 400 kilométerre fekvő Tailandiá- ban negyvenketten meghaltak, s sokan megbetegedtek. A tünetek — hányás, fejfájás, terhes nőknél vetélés — mind mérgezésre utaltak. Elhullott több háziállat, főleg szárnyasok.és birkák, feltehetően azok, amelyek az erdő- iirtáahoz használt vegyszerrel fertőzött vízből ittak. A Veja című lap közlése szerint a vizsgálat eddig any- nyit állapított meg, hogy a Tordon 101—BR lombtalanító- hoz valamiféle hatásfokot növelő szert is kevertek. Hátravan a neheze: ki kell deríteni, mi volt ez a titokzatos szer, alkalmazása előtt meggyőződtek-e arról, hogy emberre és háziállatra ártalmatlan, mi tette szükségessé és ki rendelte el használatát. A Veja című lap szerint a vizsgáló bizottságnak nem lesz könnyű dolga. Kambodzsa ünnepe Kambodzsa nemzeti ünnepe alkalmából Kádár János, Losonczi Pál és Lázár György táviratban üdvözölte Heng Samrint, a Népi Forradalmi Párt KB főtitkárát, az államtanács elnökét és Chan Syt, a minisztertanács elnökét. M inden külföldi tudósítónak vannak olyan munkaélményei, melyek örökre az emlékezetébe vésődnek. Indokínából tudósítván az 1970-es évek második felében a sors s a politika fordulatai döbbenetes élmények sorával gazdagítottak. Közülük is kiemelkedik 1979 januárjában Phnom Penh-e. őszintén szólva sokáig azt hittem, pusztán a szenvedések ragadják el a kambodzsai menekültek fantáziáját, amikor arról számolnak be, hogy a két és fél milliós nagyváros valósággal holttá merevedett. ,1979 januárjának Phnom Penh-e, napokkal Pol Pót gyilkos rendszerének ösz- szeomlása után maga volt a felfoghatatlan, az elképzelhetetlen, az a különös eset, amikor az ember nem hisz tulajdon szemének. Délkelet-Ázsia egykori gyöngyszeme egy teremtett lélek nélkül, ép házak, megvetett ágyak gazdáik nélkül, mintha az élet megállt volna. Másokat Phnom Penh neutronbomba-sújtott városra emlékeztetett, ahol a tárgyak a túlélők, s az ember a pusztulásra ítéltetett. Ettől, az újkori történelemben példátlannak mondható értelmetlen és kegyetlen, öncélú és eszelős rendszer végső kiteljesedésétől mentette meg Kambodzsa fogyatkozó népét 1979. január 7-e. A nap. amikor a vietnami néphadsereg egységei által támogatott kambodzsai hazafias erők megdöntötték Pol Pót és hívei rémuralmát. Nem tagadom, akkor én is, s kivétel nélkül valamennyi tudósítótársam úgy vélte, évtizedekbe telik még. amíg Kambodzsa a pusztítást kiheverd, s talpraáll. Tévedésünk a szemtanúk bocsánatos tévedése: kiürített városok, szétrombolt kórházak és iskolák, megsemmisített infrastruktúra, tömegnyomor és gyermekhalál láttán ki vállalkozott volna optimista jövendölésre? Kambodzsa népe' azonban hihetetlen élniakarás- ról tett tanúbizonyságot. Néhány év leforgása alatt poraiból újjászületett egy ország. Phnom Penh ma ismét több száz ezres szín- pompás nagyváros, a földék ismét benépesültek, a gyárak újból működnek, az iskolák megteltek az ifjabb nemzedék nagyszámú képviselőivel. Az élet újjászerveződésének ebben a csodálatos folyamatában Kambodzsa az első -perctől fogva élvezte Vietnam, s a vele szövetséges szocialista országok erkölcsi és tevőleges anyagi támogatását. Nekik köszönhető az is, hogy a rémuralom alóli felszabadulás első hónapjait nem követte tömeges éhhalál, miként az is, hogy a szocialista útra lépett délkelet-ázsiai állam függetlenségével szemben szervezkedő erők minden erőfeszítése hiábavalónak bizonyult. Kambodzsai kérdés nincs többé a szónak emberi, kulturális és gazdasági értelmében. Keletiek és nyugatiak, szocialisták és anti- korrum önisták egybehangzó véleménye: Kambodzsa legjobb úton van afelé, hogy ugyanolyan mércével mérettessék, mint a világ bármely más nemzete. De kambodzsai kérdés mégis létezik. Mindenekelőtt amiatt az amerikai, kínai és ASEAN-politika miatt, amely mindmáig nem hajlandó tudomásul venni a kambodzsai realitásokat, pusztán azért, ment Phnom Penh vezetői országuk jövőjét a Vietnammal és Laosszal, tágabb értelemben a szocialista közösséggel ösz- szefogva képzelik el. Ennek a politikának tudható be, hogy Thaiföld és Kambodzsa határtérsége továbbra is hidegháborús feszültségzóna, hogy a népi Kambodzsa nem foglalhatja el azf*őt megillető helyet az ENSZ-ben, hogy ez a kérdés Délkelet-Ázsia regionális együttműködését gátolja. N em titok, a kambodzsai realitásokkal szembehelyezkedő külső erők legfőbb érve a vietnami csapatok jelenléte. Márpedig, miként ezt Indokína szocialista államai több ízben kinyilvánították: csokis a kambodzsai átalakulás a megfordíthatatlan, nem a vietnami csapatok jelenléte. A tavalyi vientia- nei csúcsértekezleten Indokína államai konkrét és építő megoldást kínáltak fel mind a Kambodzsa körüli ellentétek rendezésére, mind a két eltérő társadalmi rendszerű regionális tömb közötti híd felépítésére. Pol Pót rendszere összeomlásának 5. évfordulója a legidőszerűbb alkalom a felkínált párbeszéd lehetőségének újragondolására. Győri Sándor bállá ödön.■ Volt egyszer egy szálloda 3. Fejadag — hét lövedék Nyitott szemmel, álmatlanul fekszem a szobámban, az ágyúdörgés, a távoli morajlások, a közeledő és ismét távolodó zajok ébren tartanak. Aztán ajtó csapódik, úgy látszik a szomszéd szobába érkeztek. Valaki ordít, részeg bőgő hangon: — Miattad maradtunk le — hallatszik át a vékony falon. — Régen Bécsben lennénk, te hülye cafat! De neked az apádhoz kellett előbb lemenned, hogy így nem látod többet, úgy nem látod többet. Hát aztán, ha nem láttad volna. így sem látod, mert megöllek, az úristenedet ! ISíiierös a hang, nagyon ismerős. És folytatja: — Hazamenni, te ostoba! Mit keresel te otthon? Azt hiszed, az anyád visszafogad az egyszoba-konyhába? És azelőtt nem is akartál visszamenni ! Persze akkor még volt miért. Én csináltam belőled valakit! A női hang keserű, de csupa indulat: — Valakit? Mit csináltál te belőlem? Krajcáros statisztából pengős statisztát. Mi lettem? Öriási rang. Hölgyeim és uraim, figyelem: következik báró Petneházy Alex első számú szeretője. Hát persze, ezért volt olyan ismerős. Ugyanúgy mondta egy órával ezelőtt Tamás szobájában: itt döglünk meg, értitek? De ismét ő válaszol a lánynak. — Miért? Hát mi lehettél volna, nem mondanád meg? Takarítónő a rákospalotai pályaudvarom? Vagy esetleg fű- tőné, az apád fűtőjének nagyságos neje. — Az apámat hagyd! A környezete, a körme alatt a piszok többet ér, mint a te egész mocskos életed! Buda felől a tüzérség ágyúi szólalnak meg és végigpász- itázzák a Duna-partot. Ha egyszer megkezdődik a tüzelés, szinte mértani pontossággal ki lehet számítani, mikor hová vágódnak a következő lövedékek. Az ablakomat már kitörte a légnyomás, a rést matraccal tömtem be. A két ajtó közé guggolok, amíg elmúlik a vész. Az ajtón kopognak. — Bocsánat. uram — mondja egy csendes, nyugodt hang, amely sokkal figyelemreméltóbb, mintha yglükí segítségért kiabálna, mert az már megszokott. Az ajtóban kék köpenyes férfi áll. KörüV pillant a szobában, majd az ablakhoz lép. És már szösz- mötöl is, kalapál, szögei. Fur- nórlemezt az ablakra. Közben beszél.1, — Mert tudja "kérem, azért megfagyni mégse kell. Ugyan a nóta azt mondja, hogy csak egy nap a világ, de hátha nem mindenkinek? Kisvártatva ismét kopognak, ajtót nyitok, egy nő lép be. Fürdő- iköpenye fölé kisbundát borított. Gyorsan beszél, sietősen. — Láttam ide bejönni — mondja a kalapáló férfinek. — Legyen szíves átjönni a szomszédba. Nálunk is kitörött az ablak, és a víz se jön. — Most először néz a férfi arcába, és hirtelen elsápad, szemei tágra nyílnak a meglepetéstől. A szerelő is meglepődik, de ráreccsen a nőre: — Hogy kerülsz te ide, Mariska! Ezek közé! Van a hangjában valami, amire felfigyelek. Most már értem a mozdonyvezető papát. A nő pedjg lehajtja fejét és vértelenné vált ajakikai suttogja: — Hosszú lenne ezt elmondani, Béla bácsi. Itt most nem alkalmas, érti? Majd beszélünk. És már surran is ki az ajtón. A kék köpenyes férfi a szoba közepén áll, kezében a kalapács. És ezt mondja: — Tudja uram, milyen rendes szülei vannak ennek a lánynak? Csak tudnám, hogy került ide! Mit tehetek mást, megmondom. Ö meg befejezi a szögelést, de egy közeli bombarobbanásra megfogja a karomat. — Jöjjön le a pincébe! Azt hiszem, a dolog most komoly. A Hungária és környéke néhány napja új arculatot kapott. A Dunára néző éttermet és a bárt mér aprófává lőtték. A Duna-parton a Hangli kioszk előtt légvédelmi ágyú áll, körülötte néhány homokzsák. A szálló pincéjében tüzérek is megbújnak. Amikor a szerelővel a pincébe érünk, feltűnik egy másik csoport katona. Béla bácsi nyilván ismeri őket, mert rájuk-szól: — Hát ti? Miért nem maradtok odafent, hiszen most jönnek a repülők. — Felőlem gyühetnek — mondja egy tizedes. — Gyühetnek, mert mink a napi adagot már kilőttük. Egy napra hét lövedék, oszt kész! Azt kilőjjük, a többi mér nem miránk tartozik! Következik: 4. Intermezzo a hallban.
