Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

1984. január 7. Kelet-Magyarország 3 Orvosok az igazság szolgálatában Véleményük bizonyíték M intha csak a televízió népszerű Jogi esetek műsorában látnánk- hallanánk: egy fiatal lány sú­lyosan megsérült, emiatt nem tudja ellátni korábbi munká­ját, a vállalat pedig nem tud (vagy nem akar) könnyebb munkakört kijelölni számára. A sérült követeli a régebbi és a mostani keresete közti kü­lönbséget, meg még egy na­gyobb összeget is, mert a bal­eset miatt egész életére moz­gáskorlátozott marad, meg­változott és beszűkült élet­formája. Ezúttal azonban — és még nagyon-nagyon sok esetben — nem lehet arra várni, amíg a nézők megírják együttérző, vagy haragos leveleiket. Még csak nem is a jogászoké a szó — az övék, pontosabban a bí­róságé később lesz. Mielőtt döntésre kerülne a sor, meg­kérdezik az Igazságügyi Or­vosszakértői Intézet vélemé­nyét. Az intézet orvosainak kell megállapítaniuk: milyen súlyos a sérülés, mennyiben befolyásolja a munkaképes­séget, s a rehabilitációt. — Ez ma a legnagyobb probléma — mondja dr. Sza­bó Árpád, a budapesti Igaz­ságügyi Orvosszakértői Inté­zet vezetője. — A társada­lomban még korántsem vált általános gyakorlattá a reha­bilitációs szemlélet. Mi min­den tőlünk telhetőt megte­szünk ennek érdekében, de arra már nincs lehetőségünk, hogy a vállalatokat, intézmé­nyeket rábírjuk az orvosilag rehabilitáltak társadalmi, munkahelyi rehabilitására. Pedig ez csupán az egyik részfeladata az igazságügyi orvosszakértői munkának. S hogy mi a többi, azt aligha lehetne felsorolni, mert az életnek szinte nincs olyan te­rülete, amely valamilyen vo­natkozásban ne tartoznék ide, legyen az büntetőügy, polgári per, vagy akár a munkavál­laló és a munkáltató közti vi­ta. De az sem ritka, hogy la­kásügyben, szülő-, vagy asz- szonytartásban kérik ki az igazságügyi orvosszakértők véleményét. S a sort még va­lóban hosszan lehetne foly­tatni. Nagy társadalmi gond pél­dául: az alkoholizmus. Gyak­ran visszatérő témája azok­nak az ügyeknek, amelyek­ben szakértői véleményre van szükség. S nem csupán akkor, ha alkoholelvonó kúrára kö­teleznek valakit. Orvosszak­értő kell ahhoz is, hogy el­dőljön : mennyire volt alkoho­los befolyásoltság állapotában a gépkocsivezető, amikor gá­zolt. Vagy rablásnál, más erő­szakos cselekményeknél: mennyi része volt az agresz- szivitásban az alkoholnak a tettesnél és mennyi a szüksé­gesnél kisebb ellenállásban, a bűncselekményt megkönnyítő gondatlanságban a sértettnél. A mindenkori feladat: az igazság kiderítésének segíté­se a legkorszerűbb orvostudo­mány és orvosi eszközök al­kalmazásával. Köztudomású például, hogy egyik-másik la­za erkölcsű leány azt vallja születendő, vagy már meg­született gyermeke apjának, akitől nagyobb összegű gyer­mektartást remél. Csakhogy az újabban alkalmazott vizs­gálati módszerek már nem­csak 99 százalékos biztonság­gal zárják ki az apaságból azt, aki nem lehet a gyermek atyja, de pozitívan is tudnak bizonyítani. Tehát azt, hogy kitől származik a gyermek. Igaz viszont, hogy ehhez na­gyon drágú; csak devizáért beszerezhető eszközökre Y3n szükség. Talán még ennél is több gondot okoz, hogy — nincs utánpótlás. Az orvosszak­értőknek ma mindent tudnia kell. ami megkövetelhető egy gyakorló.általános orvostól — sőt annál is többet. Az anya­gi és erkölcsi megbecsülés vi­szont sokkal kisebb. Vagy mondjuk úgy is: az erkölcsi­ek terén nincs ok különösebb panaszra, hiszen mindenféle szintű hatóságok kérik és el­fogadják véleményüket. Ami viszont az anyagiakat illeti: minden kezdő orvos tudja. hogy itt sokat kell tudni és dolgozni, de csak a fizetésre számíthat. Ebből adódik, hogy az orvosszakértői pálya — bátran mondhatjuk: hivatás — utánpótlási gondokkal küzd. Pedig fiatal orvosokra máris nagy szükség lenne, hi­szen a munka sok és nehéz, állandó továbbképzés szüksé­geltetik hozzá. Annál is in­kább, mert az orvosszakértők nemcsak a hatóságok, hanem magánszemélyek kérésére is végeznek vizsgálatokat. Pél­dául olyankor, amikor valaki bizonyítani akarja, hogy rá­szorul az eltartásra, vagy hogy egészségileg káros szá­mára az a cserelakás, amit kiutaltak neki. És még felso- rolhatatlanul sok esetben. Az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet álláspontja az, hogy az igazságnak kell érvénye­sülni, legyen joga kételkedni a hatóságnak, a félnek is. Igaz: a magánszemély részére végzett vizsgálatnak díja is van, 1500 forint. Lehet azon­ban, hogy e költségek egy ré­szét átháríthatják arra, aki a jogi vitában alulmarad. Legjobb lelkiismeretük és tudásuk szerint véleményez­nek — ez olykor meg is hosz- szabbítja a jogi eljárás lefoly­tatását —, de csalhatatlannak nem tartják magukat. A bu­dapesti, miskolci, szolnoki, győri és veszprémi igazság­ügyi orvosszakértői intézet, valamint a négy orvostudo­mányi egyetemen működő ha­sonló intézetek másodszakér­tői tevékenységet is folytat­nak, például akkor, ha az el­ső fokú rendőrorvosi véle­mény ellen fellebbezést je­lentenek be. Az intézetek vé­leményét pedig — ha nagy ritkán előfordul — az Egész­ségügyi Tudományos Tanács igazságügyi bizottsága bírál­hatja felül. Í gy mindenki számára megvannak a biztosíté­kok ahhoz, hogy orvosi tekintetben is érvényesül az igazság. Az igazságügyi or­vosszakértői irodák minden tőlük telhetőt megtesznek en­nek érdekében, de a bírósá­gok ítéletét nem befolyásol­hatják, ott az ő véleményük csak az egyik bizonyíték a sok közül, bár gyakran a leg­fontosabb. S az élet más területeire is adnak jelzéseket: gyakrabban előforduló esetekről, a társa­dalom változásairól igazság­ügyi-orvosi szemmel. S bár ez sem kötelez senkit — ajánla­tos rájuk odafigyelni. V. E. í. i ' ‘ <’ J ^ ~ É 9 ft t ’,'£V . . . J— L'-J ,-r*' 3 lő, de lehetne még jobb. Sokat fejlő­dött önmagához ké­pest, de még vannak pó­tolnivalók. Aránytalan­ságok tapasztalhatók, s ebben nem a szabolcsi munkás a hibás. Üj üze­mek, fiatal gárda, ez a meghatározó — ismétlődő, már-már elkoptatott meg­állapítások ezek, amelyek a megye iparáról szólnak. Nehéz is lenne röviden jellemezni a mind izmo­sabb szabolcsi, szatmári ipart. Akkor, amikor az elmúlt hetekben egy-egy város és környéke gazda­ságának alakulását vizs­gáltuk a pártbizottságok titkáraival együtt, inkább a jellegzetességekre, a kü­lönbözőségekre hívtuk fel a figyelmet. Bár nem ösz- szegzésként, de nem árt néhány főbb területre együttesen felhívni a fi­gyelmet. Ipar - ingadozásokkal Gyáregység és vidéke. így fogalmazható meg aí egyik jellegzetesség, manapság in­kább negatív, mint pozitív előjellel. Vannak olyan üze­mek, mint a HÓDIKÖT Fe­hérgyarmaton és Tiszalökön, de említhetnénk a könnyű­iparból másokat is, amelyek jóformán puszta végrehajtó szerepet kapnak, azt sem tudják, mennyit ér a terme­lésük. Végletek Szerencsére megtalálható az ellenkező véglet is, hiszen az Ipari Szerelvény- és Gép­gyár mátészalkai gyárában maguk rendelik az anyagot, keresik a kooperáló partne­reket, vagy Kisvárdán, az ön­tödében is szinte teljesen sza­bad kezet kapnak a termelés­hez — vagyis a gyáregységi önállóság arra készteti a he­lyi vezetőket, hogy keressék a gazdaságosabb, eredménye­sebb termeléshez vezető utat. Sajnos, sokszor kiszolgálta­tottja a gyáregység a válla­lati központnak, hiszen a vá- sárosnaményi írógépgyárban a termelés ingadozása a raj­tuk kívül álló anyagellátási gondok miatt adódik, másutt a kapacitás lekötésének húzó­dása okoz az év indításakor kellemetlen napokat. Az sem elhanyagolható, hogy a gyáregységekben a fizetések sokszor jóval ala­csonyabbak, mint a központ­ban. Nyírbátorban a fúrógép­gyár példáját hozzák erre, ahol ugyanazért a munkáért Csepelen többet lehetett ke­resni. A ruházati iparban — mint a VOR nyíregyházi és A MEZŐGÉP nyíregyházi tására. Az évi több száz for vásárosnaményi gyáraiban — megesik, hogy a központban már arra a munkára nem találnak embert. Persze akad ellenpélda is, hiszen a fehér- gyarmati téglagyárban ma­gas keresetekkel honorálják a nehéz munkát, Nagyhalász­ban, a textilgyárban ugyan­azt a fizetést érik el, mint Budapesten. Nehezebb körülmények Korántsem berzenkedünk mindenáron a gyáregységek léte ellen, hiszen többségük valóban ilyen rendszerben képes jól termelni — külö­nösen, ha nagyobb önállósá­got kap vállalaton belül. En­nek bizonyítására azok a ko­rábban tröszti keretben dol­gozó élelmiszer-ipari válla­latok a jó példák — a Nyír­egyházi Konzervgyárral az élen — amelyek a nehezebb gazdasági körülmények elle­nére javuló eredményeket mutatnak fel. Megyeszerte szinte minde­nütt elmondják, hogy fiatal az ipar, új üzemek települtek. Ez a tény önmagában kedve­ző, hiszen a legtöbb helyen nemcsak az épületek újak, hanem az odatelepített gé­pek is. A kedvező változást pedig a menet közbeni tech­nológiai korszerűsítés hozza, Vásárosnaményban a forgács­lapgyárban újult meg a gyár­tósor, a már említett Nagy­halászban a legkorszerűbb technikát találjuk, Kisvárdán az öntöde és a VSZM gyára a gépek folyamatos cseréjé­vel számol, s még lehetne to­vább sorolni a példákat. Mindez olyan helyzetet te­remtett, hogy a megyeszék­törzsgyárában szakosodtak az eszterga- és marógépek íelújí- gácsológép felújítását már szervezetten lehet végezni. (J. L.) □ a már elkezdtem, mert elkezdette a naptár velem, akkor illő eltűnődnöm azon, hogy milyen is lesz 1984. Beval­lom, hogy újságolvasó, rá­dióhallgató és televíziónéző emberként is csak azt mondhatom, hogy az ördög se tudja. Ezt én onnan tu­dom, hogy a minap az év végi ünnepek sodrós két he­tében az ördög se törődött ilyen kisszerű dolgokkal. Milyen is lesz 84? Bejött a minap hirdetni a mátészalkai szerkesztőség­be egy házaspár. Mindegy,“hogy mit, hogy házat, vagy lakást adnak el, egy bizonyos: hosszasan tű­nődtek, ott a szerkesztősé­gi szobában, hogy egyszer hirdessenek vagy kétszer, hogy az egyszeres ár meny­nyivel több a kétszeresénél, meg, iiCgy az egyszeri hir­detés tud-e akkoiéí szolgál­ni, mint a kétszeres, és nem sértik-e meg Fortunát, no meg a reklámok szükséges istenét a spórolással. Éfi csak hallgatója voltam e vitának, de valamit megsej­tettem ebből a fránya új év­ből. A férfi azt mondta: — Kétszer, mert mit szá­mít az a 40—50 forint? Az asszony azt mondta: — Egyszer, mert hátha az is elég. és ha az is elég, ak­kor 40—50 forinttal drágáb­ban adjuk el a házat, vagy az autót... Bevallom, lehet, hogy pont fordítva volt, hogy , az asszony szavazott a kétszer és a férfi az egyszer mel­lett, de hát ez már teljesen mindegy. 1984 olyan lesz, olyan le­het, ahogyan számolni aka­runk és tudunk. Jól, és ha kell, bőkezűen a jobbért, szűkén és spórolósan, ha ezt diktálja a józan értelem. Sok mindennek súlya lesz az életünkben, aminek nem volt szükséges súlya idáig, és SClC mindennek kétszeres értéke lesz, aminek SZ Kié“ két se számoltuk idáig. Hallgattam a házaspár vi­táját, egyikük azt mondta, hogy kifizeti ő a hirdetés másik felét. A másiknak vi­szont eszébe jutott, hogy ő már tartozik a családi pénz­tárba 2—-3, vagy öt forint­tal. és hogy akkor ezt le kell vonni a második rész­ből. mért így az igazságos. összetartozó volt a két em­ber, összetartozó, akik sze­rették és szeretik egymást. A vitájukért, voltaképpen mókás játékért azóta is há­lás vagyok. 1984 ugyanis olyan lesz, amilyen gonddal, szeretettel, felelősséggel számot tartunk minden le­hetséges értéket, ahogyan számon tartjuk az értékein­ket. Még közel az ünnep, így hát játszhat velem a képze­let. Elgondoltam, hogy hány kicsi és összességében mi­lyen óriási hasznunk lehet­ne abból, ha a két egymást szerető emberpár játékos vi­tája megismétlődne a szö­vetkezetek, a vállalatok, az intézmények közötti beszél­getésekben. Ha megismét­lődne mindez a tervezésben, a költségvetéssel való gaz­dálkodásban, az értelmes bőkezűségben és a szüksé­ges takarékosságban. Lehet, hogy egy család példája va­lójában nem is példa, lehet, hogy mindez nem több, mint játék, de akkor 15 szükséges példa, és közös hasznunkra szükséges játék. Szívem szerint most azt mondanám; kicsi gyerek még az az 1984. Bánjunk hát vele takarékosan, féltő és bőkezünk okos szeretettel. Bartha Gábor helyen bátran kijelenthették: Nyíregyháza továbbra is ké­pes ipart fogadni, de nem akármilyent, csakis magas színvonalú termelést. Példa erre a Taurus abroncsgyára. Másutt ettől szerényebben fogalmaznak, hiszen Fehér- gyarmaton vagy Vásárosna­ményban és környékén a kö­vetkező években az iskolák­ból kikerültek foglalkoztatá­sát is meg kell oldani. Ezért üdvözölték örömmel Fehér- gyarmaton az Ipari Műszer­gyár és az evőeszközgyár te­lepítését. Messzire vezetne annak boncolgatása, mennyire igé­nyes az ipar megyén belül. Minden bizonnyal igazuk van azoknak, akik már-már káros aránytalanságnak tekintik a könnyűipar magas súlyát, hi­szen ez az ágazat kevesebb szakértelmet kíván, s keve­sebb bért kínál. Ha másutt nem, különösen a termelő­szövetkezeti melléküzemek gyarapodásánál lehet lemérni ezt a tendenciát. így Máté­szalka környékén hiába van szinte minden közös gazda­ságnak egy üzemecskéje, ha ezek jövedelmezősége előbb- utóbb igen alacsony lesz, hi­szen csak az olcsó munkaerő­re települtek. Alkalmazkodni kell A mérce mindenütt a pi­acképes termelés. Ez éppúgy igaz országosan, mint a me­gyében. Legfeljebb annyi a különbség, hogy szűkebb ha­zánkban a mennyiségi növe­kedés mellett nehezen akar­tuk észrevenni, hogy itt is akadhatnak szorító gondok. Kisvárdán a baromfifeldolgo­zó bizonyítja legjobban, hogy tudni kell alkalmazkodni a megrendelések változásához. Mátészalkán a Szatmár Bú­torgyár igazolja, hogy csak­is az él meg, aki utánamegy a vevőnek. A gépipari üzemek gyakor­lata — a gyakori átállás, ter­melésmódosítás — pedig nem valamiféle nemszeretem do­log, hanem természetes folya­mat akkor, amikor a meg­rendelők igényeihez kell al­kalmazkodni. Ugyanez mond­ható el a ruházati iparban, a cipőgyártóknál, s éppen né­hány ipari szövetkezet sa­nyarúbb sdrsa jelezte, hogy bajok lehetnek azoknál, akik később ébrednek. A megye iparának helyze­tét rövidesen felelős fórumo­kon is áttekintik. Szükséges a tisztánlátás ahhoz, hogy meghatározzák a fejlődés irá­nyát, útmutatást adjanak az üzemeknek a további célok eléréséhez. A képlet világos: csakis a magasabb szintű termeléssel, a jobb eredmé­nyekkel lehet többet letenni az ország asztalára, jut több az iparban dolgozók számá­ra is. Lányi Bolond Nemzedékek tabui A ki korábban is hallot­ta már a Nemzedé­kek című, havonta egyszer jelentkező műsort, az biztosan bekapcsolta ja­nuár 4-én este a Petőfi rá­diót, aki pedig most először csöppent az adásba, felte­hetően lesni fogja a követ­kező, februári dátumot. A műsor készítői ugyanis nem kisebb vállalkozásba fogtak, mint, hogy nagy ta­bunkat, a szexet járják kö­rül, mégpedig a lehető leg­közvetlenebb módon, azaz a hallgatók kérdései alapján. Megszólaltak idősebb asz- szonyok, egy álszemérmes, előítéletektől vezérelt szem­lélet képviselőiként, s ki­fejtette véleményét a 22 éves fiatalember, a mélyen gyökerező sztereotípiák el­len. Az adás célja egyértel­műen afféle „önsegély-elin­dítás” — mint azt a mű­sorvezető Csepeli György megfogalmazta — a házas­ságokban jelentkező, akár személyes, akár társadalmi eredetű konfliktusok megol­dására. Ilyen apróbb-na- gyobb konfliktusok előbb- utóbb minden házasságban áuódnak — hallottuk a pszi­chiátertől — kezdve attól, hogy a fiatal házasoknak nincs lakásuk, egészen ad­dig, hogy az úgynevezett társadalmi beidegződés sze­rint, egy bizonyos’ koron túl már csak szemlesütve, vagy sehogyan sem illik a sze­xualitásról beszélni. Gyako­ri ok a párkapcsolatok „ki­fáradásában” a helytelen munkamegosztás, azaz, ha a nőre, aki munkahelyén tel­jes értékű emberként dol­gozik, túl sok hárul a plusz­feladatokból — családi tűz­hely, gyermeknevelés stb. A műsor után bizonyára sokan elgondolkodtak, mi indítja a telefonálókat ilyen szintű feltárulkozásra, titka­ik megosztására a rádióhall­gatók több milliós táborá­val? Mert bár névtelenség­ben maradnak, a szűkebb környezet később azokra is ujjal mutogathat, akik má­soknak szerettek volna se­gíteni. Többnyiré magá­nyosság, tanácstalanság, ese­tenként feltűnni vágyás le­het az ok, de sajnos a leg­gyakrabban az, hogy nincs időnk egymásra és sokan igénylik; végre valakinek kibeszélhessék magukat. Ezúttal azt sugallta az adás: nem mindegy, hogyan tanulnak meg fiaink, lánya­ink szeretni, s ehhez a „ta­nuláshoz” kevés az iskolai szexuális felvilágosítás. Fi­ziológia és társadalom ke- resztútját vizsgálták a szak­emberek, sokakat érintő, fontos kérdésekre válaszol­va. Ezért Szereznének bizo­nyára nagy örömet a hall­gatóknak, ha a következő havi adások időpontjánál a tévé szerkesztőivel is egyez­tetnének. Baraksó Erzsébet J

Next

/
Thumbnails
Contents