Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-06 / 4. szám

1984. január 6. Kelet-Magyarország 3 Karban-tartás |ekem a karbantartók­ról mindentudó szak­emberek jutnak az eszembe, akik a gépek oldal- lemezeit leszerelve bólogatni kezdenek a szerkezet láttán. Aztán — már megszokásból is — a műszaki vezetőhöz mennek, hogy jelentsék: a gépet nem lehet megjavítani addig, míg nem szereznek be ilyen és ilyen alkatrészt. A műszaki vezető persze min­dent megígért, de ezt sem ő, sem pedig a karbantartók nem veszik komolyan, jól tudják, hogy Seim másnap, sem harmadnap nem lesz alkatrész. Valóságos csodaszámba megy, hogy a gépek egyálta­lán működni képesek — hal­lottuk egy gazdasági vezető­től. S a „csoda” említése nem csupán a karbantartók mes­terségbeli tudását jelzi. Kri­tika is egyúttal: ilyen nálunk a karbantartás színvonala! A karbantartók munkáját a tank mozaikszóval jelezzük, ami a tervszerű megelőző karbantartás fogalmát takar­ja. Nem tudom, hogy van-e érvénye a mozaikszó első két tagjának. Nemrégiben Nyír­egyházán tartották meg az országos karbantartási kon­ferenciát, ott hangzott el:mi­közben az elmúlt évtizedben hazánkban jelentős volt a műszaki haladás, az állag­megóvás, a felújítás színvo­nala alig változott. Háromszázmilliárd forint. Ekkora értéket képviselnek ma az állami ipar gépei, be­rendezései. Óriási érték ez, s még ha frázisszerűen hang­zik is, le kell szögezni: ek­kora értéket illik megóvni, s ha elérkezik az idő, felújítani. Annál inkább, mert elrom­lott gépeken nem lehet dol­gozni; nemcsak 300 milliárd forint, hanem a gépeken ter­melendő áru várható haszna is kockán forog. Ugyanakkor ennek a hatalmas értéknek az összetételét is érdemes megfigyelni: nem pár száz forint értékű gépekből tevő­dik össze ez az állomány; egy-egy gyárban több száz milliós értékű gépek töltenek be kulcsfontosságú feladatot a termelésben. A tervszerű, megelőző kar­bantartás fontossága, ha le­het, csak nőtt a műszaki fej­lődéssel. Miért hát, hogy mégis baj van ezen a téren? Joggal feltételezhetnénk, hogy a vállalatok vezetői, mint anya a gyermekét, kar­jukban tartják a karbantar­tást, hiszen az drága gyer­mek, nélküle kétségessé vá­lik a termelés gazdaságos to­vábbélése. A folytonosság. De az a tapasztalat, hogy a vezetők jelencentrikussága „ma még csak megy a . Bép^ holnap meg majd lesz 'vala­hogy” szemléiéiben nyilvánul meg. Erős túlzás volna a válla­latvezetők szemléletében ke­resni egyedül a hibát. Mert mit csinálhat a műszaki ve­zető, ha nem kap alkatrészt. Levelet írhat, telefonálhat. Attól ugyan még nem lesz alkatrész, néha filléres sem. A nagy értékű, és egyire bo­nyolultabb berendezések kar­bantartása, különösen felújí­tása pedig ráadásul még al­katrész birtokában sem old­ható meg gyárkapun belül. A mai műszaki színvonal mellett a karbantartás külön profillá vált, csoda tévő szak­emberek, mindentudó kar­bantartók nem birkózhatnak meg a feladattal, szakosodni kell a felújításra is. Nos, hová küldje a műsza­ki vezető értékes berendezé­sét? Mindössze három szako­sított javítóüzem van az or­szágiban, ahol évente alig négyszáz gép javítására vál­lalkoznak, pedig a felméré­sek szerint legalább kétezer berendezést kellene felújíta­ni, megjavítani. Ez annál is inkább, mert ma már — s ezt külföldi szakemberek is állítják —, csakis korszerű műszerekkel, bonyolult diagnosztikai be­rendezésekkel lehet megvizs­gálni a gépeket, több szak­mában otthonos szakembe­rek irányításával. M indez szépen hangzik, de figyelembe kell venni, hogy a karban­tartó bázisok kialakítása vé­gül is beruházás, amire csak korlátozott mértékben vállal­kozhat az ipar. Egyébként is alapkérdés, hogy milyen szin­ten kell megszervezni a kar­bantartást, a vállalatok fel­adata-e, vagy pedig az ága­zati szerveké. A hazai szak­emberek szerint a gépek fo­lyamatos felülvizsgálata és konkrét javítása mindenkép­pen vállalati feladat, de nyilvánvaló, hogy példáid az alkatrészellátás már irányí­tási probléma. Az érdekelt­ségi rendszer finomítása — átdolgozása — sem a válla­latvezetők dolga, mint aho­gyan a valahol már bevált tank-szervezési módszerek terjesztése sem rájuk hárul. Hasonlít a helyzet az újí­tókéhoz: sokkal több a hasz­nos újítás, mint ahogy azt feltételezzük, csak legtöbb­ször gyárkapun belül ma­riad. A karbantartásra is szü­letnek másutt is hasznosít­ható modellek, amelyeket nem csak hasonló profilú vállalatok alkalmazhatnának. Az említett konferencián több ilyen modellt ismertet­tek- Az MTSZ Gépipari Tu­dományos Egyesülete meg­kezdte a hosszú távú kar­bantartási irányelvek kidol­gozását, előre gondolva a ki­lencvenes évekre, amikorra a ma vásárolt gépek is öreg masinák lesznek. De szere­pük várhatóan semmivel sem csökken. M. G. ZÁRTLÁNCÜ TV. Az országban egyedülálló a nyír- stúdióban készült, ahol Dömötör Sándor vezető irá- egyházi Bánki Donát Ipari Szakközépiskola zártián- nyitása mellett a tanulók kezelik á berendezéseket, cú tv-rendszere. A kép- és hangtechnika segítségé­vel rendszeresen készítenek műsorokat. Képünk a (Elek Emil felvétele) Öröhbefooadás városban, építési engedély helyben Mit, hol intéznek? Bár többször is írtunk már a közigazgatás átszervezésé­nek gyakorlati végrehajtásáról, mégis sok a nyitott kérdés: vajon milyen is lesz a járási hivatalok megszűntével az új igazgatási szervezet felépítésé, hogyan alakulnak az alá- és fölérendeltségi kapcsolatok, s ami talán a lakosság számára a legfontosabb, hol intézik azokat az ügyeket, amelyek ed­dig a járásokhoz tartoztak? Ami az igazgatási szervezet felépítését illeti, ebben kulcs­szerepet kapnak a helyi ön- kormányzatok. A községi, vá­rosi tanácsok gyakorlatilag önállóan gondoskodnak a la­kossági igények minél jobb kielégítéséről, az ügyintézés megszervezéséről, a központi államigazgatási érdekek helyi képviseletéről. A megyei ta­nács feladata tehát elsősorban nem az operatív irányítás, ha­nem a normatív szabályozás és a határozatok végrehajtá­sának ellenőrzése. Közelebb a lakossághoz A járási hivatalok helyett a megye gyakorolja a költség- vetési és adóellenőrzést, s ide­kerülnek a községi tanácsi tisztségviselőkre vonatkozó egyes személyzeti és munkál­tatói hatáskörök. A községi tanácsok megyéi irányítása egyelőre általában az úgyne­vezett körzetközpontok — me­gyénkben a hat város és Ti- szavasvári — közvetitésével valósul meg, öt nagyközség — Csenger, Nagykálló, Rakamaz, Üjfehértó és Záhony közvet­lenül megyei irányítású lesz. A körzetközpontok termé­szetesen nem veszik át a ko­rábbi járási hivatalok felada­tait, csupán közreműködnek a községek megyei irányítá­sában. Az egyes községi, nagy­községi tanácsok tehát nin­csenek alárendelve a körzet- központok tanácsainak, viszo­5 zámba véve az újságírói noteszemben megíratlan sztorikat, zavarban va­gyok 1983-mal. Valójában amíg válo­gatnék, annyi minden jut az ember eszébe, hogy megrémül: igazságtalan lesz önmagá­hoz. Oly igen körülményesen jött be a pana­szos, hogy abban a pillanatban éreztem: ta­lán életem egyik nagy története kopogtatott egy szánni való, vagy éppen emberi sorssal. Leültettem a panaszost. Papírt és ceruzát készítettem, amíg ő a zsebében keresgélt, elővett egy tele irattárcát. Körülnéztem, hogy hol a ceruzahegyező, mert a tárca kö­vér volt és testes, a panaszos pedig komor és fenyegető. — Mi baj bátyám? Nem szólt, csak úgy negyedrészt az asztal felé emelte a lábát. És hogy én a lábát néz­tem, úgy mondta zordan: — Hát ez! Csizma volt a lábán, sárpettyes, őszben hordott, sok évet kiszolgált csizma. Cigarettával kínáltam. Pipára gyújtott. Én néztem a csizmát, ő a tömött irattárcájából elővette a személyi igazolványát, meg egy számlát, egy tubus bagarolról. Aztán mintha átszakadt volna így a gát, elkezdte mondani, hogy ő a rossz ellátás ellen tesz panaszt. Mert micsoda dolog az, hogy az ő legényko­rában még Schmol-pasztát is kapni lehetett, bármelyik faluban. Nem is beszélve arról, hogy mindig volt marhafaggyú, ami a nem ünneplő csizmákhoz, meg a bakancsokhoz volt az igazi. Jobb boltokban, no persze csak a gazda- csizmákhoZi igazi vazelint lehetett kapni. Most meg, ezeket a szagos krémeket adják, ami fényt ugyan ad a lábbelinek, de akár­hogy pucolja az ember, nehezebben esik benne a lépés ... írtam a panaszt, mert hiszen nem volt ab­ban rossz szándék egy csepp sem. Választ viszont azóta se írtam az ellátás ellen tett mérges panaszra. A bácsi talán megszerette azóta a bagarolt, ha ugyan megszerette, én meg nem írhattam volna mást, mint azt a vénecske igazságot, hogy vazelin ide, vaze­lin oda, hetvenévesen nehezebb a lépés, mint a legkeményebb csizmában esett húszévesen. És mert sokféle panaszunk van, lássuk be, hogy ez is egyféle válasz. Válasz, amiért nem a szolgáltatás, nem a kereskedelem, nem a körülöttünk lévő világ, hanem az elfutó idő felel. Bartha Gábor nyukat a mellérendeltségen alapuló együttműködés hatá­rozza meg. A járási hivatalok megszű­nése nem jelenti a hatósági jogkörök centralizációját: ezek a hatáskörök főleg a köz­ségi, nagyközségi tanácsok­hoz kerültek. Folytatódott te­hát az immár évek óta tartó tendencia, amelynek célja, hogy lehetőleg minden lakos­sági ügyet helyben intézze­nek el, minél közelebb az ál­lampolgárokhoz. Milyen ügyek intézése tar­tozik január 1-től a járások helyett a községek hatásköré­be? A helyi tanácsok járnak el első fokon a gyámhatósági ügyekben, kivéve a bonyo­lultabb eseteket. Ilyen az ár­va gyermek gyámjának és a cselekvésben korlátozott fel­nőtt gondnokának kijelölése, az állami gondozásba vétel és annak megszüntetése, az örökbefogadás engedélyezése és felbontása. Ezekben az ügyekben a körzetközpontok tanácsai intézkednek. Felebbezés a körzet- központhoz A községek hatáskörébe került egyebek között az apa ádatai nélkül anyakönyvezett gyermek családi jogállásának rendezése; a családjogi perek indítása; a kiskorúak örökö­södési és pénzügyi, valamint házasságkötésük engedélye­zése, a rendszeres nevelési se­gélykérelem intézése; az ifjú­ságvédő intézkedések, a párt­fogói felügyelet megszerve­zése, az elváltak gyermeklát­hatásának szabályozása, a külföldi állampolgárokkal szembeni tartásdíj-megállapí- tási perek kezdeményezése, s az ilyen ügyekben hozott bí­rósági ítéletek végrehajtása. Az újonnan létrejövő vá­roskörnyék-székhelyeknek másodfokú jogkörük is les2, azaz: ha az állampolgár nem ért egyet a helyi tanácsban hozott döntéssel, a városkör­nyék-székhelyhez fellebbez­het. Ha elégedetlen a felleb­bezési eljárás során született határozattal, akkor panaszt tehet a megyei tanácsnál, ahol a vitatott kérdésben vizsgálatot indítanak és dön­tenek. A községek hatáskörébe került az oktatási intézmé­nyek orvosi ellátása, a hadi- gondozottak érdekképviselete, a tanácsi bölcsődék nyitva­tartási idejének megállapítá­sa, valamint ugyanfennek vé­leményezése az üzemi "bölcső­déknél. A helyi tanácsok fog­ják engedélyezni a népművé­szeti vásárok megtartását, irá­nyítani és ellenőrizni a mun­kavédelmi feladatok ellátását. Új feladat 34 községnek Igen sok az újdonság az építésügyi hatáskörök terüle­tén, hiszen a járási hivata­lok első és másodfokú felada­tokat is elláttak. Az új elő­írások szerint a községi, nagyközségi tanácsok gyako­rolják majd az első fokú épí­tésügyi hatósági jogkört. Me­gyénkben ez 34 községnek je­lent új feladatot, január 1-ig ugyanis ezeken a helyeken nem voltak meg a feltételek, s ha valaki építeni akart, ak­kor a járási hivatal adott épí­tési engedélyt. A többi köz­ségben, nagyközségben — ahol már helyben intézték az építési hatósági ügyeket — a járási hivatalokhoz csak fel­lebbezés után kerültek az ügyek. Január elsejétől tehát Sza- bolcs-Szatmár megye minden községi, nagyközségi tanácsa adhat építési, bontási, hasz­nálatba vételi engedélyt, hely­ben végzik el a telekmegosz­tást, a másodfokot a városok és Tiszavasvári tanácsa, Csenger, Nagykálló, Rakamaz, Üjfehértó és Záhony esetében pedig a megyei tanács szak- igazgatási szerve gyakorolja. A helyi tanácsok dolga lesz január 1-től első fokon eljár­ni kisipar-igazgatási és kis­kereskedelmi, vendéglátóipari ügyekben is, de döntenek a közterület-felhasználásról, a vásártartásról is. Naptár 4 kártyanaptárok év­adja van. Nincs is kifogásom ellene, ha valódi reklámcélokat szolgálnak a színes la­pocskák, és nem azért vannak, hogy legyenek. Igényeim alacsonyak: ha a pucér, avagy félig pu­cér hölgy egy üveg üdítőt tart a kezében, már elfo­gadom reklámnak. Nem tudom azonban, hogy mit kezdjek a Nyír­fa Aruház naptárjával. Ezen ugyanis egy abszo­lút hiányosan öltözött nő látható, derekán egy szál kötéllel, ami egy antik oszlophoz rögzíti őt. Mit reklámozhat ez? Talán azt, hogy az áruházba be­lépő az árak láttán csak akkor nem esik össze, ha egy oszlophoz erősíti ma­gát? Netán azt fejezi ki, hogy a vásárláshoz szük­séges pénz összeszedésé- nél előbb le kell vetkőz­ni? Bárhogy okoskodom, nem jövök rá a titok nyitjára. Mert reklámcé­lokra pénzt költeni, nem baj. De csupán azért nyomatni kártyanaptárt, hogy a gyerekeknek le­gyen mit csereberélni, ér­zésem szerint, luxus. Napjainkban biztosan az. Legalább az alábbi szöveget olvashatnám: „A férjem megkötözött, nehogy a Nyírfába ro­hanjak vásárolni!” (speidl) AZ ÉRDÉRT VÁLLALAT mátészalkai üzeméből tizenhét külföldi partner részére szállítanak fűrészárut. Képünkön jugoszláv exportra papírfát raknak vagonokba. (Jávor Lász­ló felvétele)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents