Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-06 / 4. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. január 6. Napi külpolitikai kommentár Baljós január Tunéziában Tuniszi utcakép — katonai páncélos járművel. □ január alighanem a 1978-ban. De ez nehéz is lett legbaljósabb hónap Tu- volna, hiszen a szakszerveze- nézia számára. A hat- teket ekkor jószerivel meg- milliós (bár Magyarországnál fojtották, s azóta is igen szi- több mint kétszer nagyobb gorúan ügyel rájuk a hata- területű) észak-afrikai állam lom. Az 1984-et „köszöntő” modern történetében, azaz az kenyérlázadás tehát sokkal 1956-os függetlenné válás óta spontánabb, következésképp már másodszor szabadult el még nagyobb elkeseredettsé- a pokol az év első hónapjá- get tükröz. Ami nem is cso- ban. Ez persze a fejlődő or- da, hiszen az ország helyze- szágok zömében megszokott, te az elmúlt években sem ja- gyakori politikai-gazdasági vult. Sőt! A gazdaság jó műrobbanásokhoz mérve nem ködéséhez elengedhetetlen exjelezne nagy bajokat, sőt akár port csökken (nem csoda, hi- a viszonylag nyugodalmas or- szén a fő kiviteli-bevételi szág képét keltheti. Csakhogy cikkei Tunéziának a kőolaj és a legutóbbi válság alig hat a foszfát), az élelmiszer-ellá- éve, 1978 januárjában érte táshoz mind többet kell im- utol Tunéziát, s ez a mosta- portálni, pénz viszont egyre ni robbanással együtt már kevesebb van. kétségkívül azt mutatja, hogy gyorsul az idő errefelé. WW- gazdasági válság kényA januári — ezek szerint 7 szerítette a kormányt ismétlődő — belpolitikai vál- MM arra, hogy megszüntes- ságok. okai, sőt a forgató- se a gabonafélék és ennek könyvei is kísértetiesen ha- nyomán a kenyér árának ál- sonlítanak egymásra. 1978- lami támogatását, mire janu- ban ugyanúgy a nehezülő ár 1-től több mint a dupláéi etviszony ok, a durván meg- jukra szöktek fel a leglénye- emelt élelmiszerárak, a riasz- gesebb élelmiszerek árai. Ez a tó és milliós tömegeket meg- legszegényebbek, főleg az or- nyomorító infláció gerjesztet- szág déli vidékén élők szá- ték a legszegényebbek elke- mára elviselhetetlen csapás seredettségét, amely aztán a volt. Elemi erővel robbant ki hatalom elleni nyílt lázadásba a „kenyérlázadás”, amely torkollt. Akkor, a hat év élőt- pár nap alatt lángra gyújtot- ti forró napokban a kormány ta a fővárost is. Rendkívüli némi habozás után véres ke- állapot, rendőrsortűz, katonai ménységgel lépett fel, lövetett ellenőrzés alá vont városok a tüntetőkre, letartóztatta, — ez Tunézia 1984 januárjá- perbe fogta, majd elítélte a ban. Az agg elnök, Burgiba szakszervezeti vezetőket. szokásos keménységével lép Most hasonlók történnek az fel a rendszere ellen lázadók- újév első napjai óta. A kü- kai szemben. Csakhogy ezút- lönbség csupán annyi, hogy a tál még nehezebb elcsitítani mai lázadást nem előzte meg az elkeseredetteket, néhány hónapos tompított forrongás vagy sztrájk, mint Avar Károly TELEX MEXIKÓI TEL Hófúvások tették járhatatlanná Mexikó északi területeinek több útvonalát az utóbbi negyedszázad leghidegebb telében. Az északi szövetségi államokban a hőmérő mínusz 15 fokra süllyedt és csupán Nuevo Leon államban kétszázezer tonnányi narancstermés fagyott el. A hideghullám eddig száz ember halálát okozta. GÜNTHER GRASS — BÍRÓSÁG „Ismeretlen személy” feljelentése alapján bírósági eljárást indítanak Günther Grass, a világhírű nyugatnémet író ellen, mert az ország fiatalságát a katonai szolgálat megtagadására buzdította — vált ismeretessé Karlsruhéban. Grass december 18-án több nyugatnémet íróval együtt adta ki a „Heilbronni felhívás” néven ismertté vált okmányt. Ebben felszólította az ország ifjúságát, hogy tagadja meg a katonai szolgálatot, ha az NSZK-ban harcászati atomeszközöket, vegyi és bakteriológiai fegyvereket tárolnak. (Folytatás az 1. oldalról) kezeti szolgáltatások körében egyaránt. A határozat síkraszáll a kis szervezetek további széles körű elterjesztése és működési feltételei javítása érdekében. A szolgáltatások szervezetének korszerűsítésével kapcsolatban az Országos Tervhivatalban az MTI munkatársának elmondták: a korábbi években hazánkban jelentős befektetésekkel korszerűen felszerelt szolgáltatóipar jött létre. A lakosság mégis elégedetlen volt egyes szolgáltatások színvonalával, amit gyakran alkatrész-ellátási gondok is nehezítettek. S miközben egész gazdaságirányításunk változáson ment át, a piac szerepe nem jutott kellően érvényre a fogyasztási szolgáltatásokban. Bebizonyosodott, hogy a nagy- vállalati forma a kellő érdekeltség hiánya miatt nem képes színvonalas szolgáltatást nyújtani, mert sok területen nem felel meg a szolgáltatások jellegének. Ezt alátámasztja az a folyamat is, amely az utóbbi években érezhető: a szolgáltatások bállá ödön: Volt egyszer egy szálloda 2. „Békesség a földön az embernek” Néhány napja csupán, hogy a Hungária-szállóban lakom. A 205-ös szobában, amelyet Romhányi barátom útján szereztem. Szép a szoba — egy kis közre nyílik —, szemben a Negresco kávéház. Ez jó, mert a Duna-partra néző szobák — és ez hamarosan kiderül — enyhén szólva nyugtalanítóak. Kifogástalan modorú és eleganciái ú emberek közt élek. A lift halkan zümmög. Ha akarom, a szobába hozzák föl a reggelit. Délben és este lejárok az étterembe, ahol az ezüsttálcán szervírozott jénai üvegtálban konzerv spárgafőzplék kelleti magát, na meg kon- zervhús. Igazolványa tulajdonképpen mindenkinek van, a legtöbb azonban hamjs. Naponta kapom egyik kollégámtól a XIV/2. Kiska-alakulat- tól a nyílt parancsokat, de érzem, hogy ez csak ideiglenesen jelent biztonságot. Ismerősöm nincs itt, csupa idegen arc. Közeledik a karácsony, persze nem tudom értékelni a hangulatát ebben a vészterhes világban. A közeledő ünnephez egyelőre (jáak a repülők zöld, kék és vörös irányjelző fényei világítanak. E belvárosi sziget, a Hotel Hungária négyszáz lakója azonban karácsonyra készül. Pontosabban, már aki. Egy napon kissé csatako- san, borostásan, megviselt eleganciával belép a szobámba Tamás, ledobja magát az egyik fotelba, kinyújtja lábait és nagyot fúj. — Elnézést, komám, hogy napokig egyedül hagytalak, de egy kis üzleti ügyem volt. Nézem a gyíkbőr bilgeris, magabiztos embert, bilgerije csupa sár. De a szemei vidáman csillognak. —.Dolgom volt — mondja. — Valakiket ki kellett emelnem a menetből. Hogy milyen menetből? Na, ne légy gyerek, ott hajtják az embereket az országutakon Németország felé. Közülük. Persze nem szerelemből zavartam el a fenébe azt a néhány nyilas suhéTncot. A Krisztus koporsóját sem őrizték ingyen. Ennyi cinizmus láttán csak nézek rá, mint egy hülye. Természetesen méltányolom, hogy megmentett néhány embert. De pénzért?! — Komám, én most megyek. Nekem is van itt egy fenntartott szobám. És Bessy vár. A, barátnőm. Majd megismered. Természetesen együtt karácsonyozunk nálam, a 120-asban. Gyere majd át. Szervusz! Ezzel eltűnik, mint egy fantom. Ismét egyedül maradok, nézek magam elé, csak kuszaság van bennem. Nehéz ezt felfogni, ami körülöttem történik. Aztán itt a karácsony esté. Ahogy végigmegyek a vörös szőnyegekkel borított folyosókon, néhány szobából muzsikát hallani. A rádió Stile Nacht, heiliget Nacht-ot zümmögi. Valakinek lemezjátszója is lehet. Egy éppen kinyíló ajtó mögött a fényes, feldíszített karácsonyfa előtt két kislány áll. A távolból erősödő, harsogó morgással a tüzérség ágyúi adják a kíséretet, amelybe olykor suhogó, vijjogó hang orgonázik a távolból. Bekopogok a 120-as szóba ajtaján. Ez aztán lakosztály! A kettős ágyon végigvetve világoskék teveszőr takarók. A csillár ragyog, mint békeidőben, a sarokban hangulatlámpa. Tamás, a házigazda selyempizsamában és köpenyben, most már A Minisztertanács megtárgyalta Rendelet — a villamoshálózat fejlesztéséről Bevezetik a hálózatfejlesztési hozzájárulást A népgazdaság energiafelhasználása összességében nem növekedett az utóbbi években, de ezen belül évi 3—4 százalékkal emelkedett az ország villamosenergia-fogyasz- tása, és különösen dinamikusan bővült a háztartásoiké, tavaly például 9 százalékkal. Az ország rendelkezésére álló beruházási eszközök nagyobb részét jelenleg is az energetikai fejlesztések kötik le. Ahhoz pedig, hogy a fogyasztók több villamos energiához jussanak, kilowattonként 40—60 ezer forintot új erőmű s 25— 30 ezer forintot pedig a hálózat fejlesztésére kell fordítani. A települések egy részén az érdekelt lakosok — az 1966- ban megjelent jogszabály alapján — önkéntes anyagi hozzájárulással részben, vagy egészében maguk fedezték az elosztóhálózat fejlesztési költségeit. Ám a méltányosabb teherviselés az eddigi gyakoriránti kereslet egy része az állami és szövetkezeti vállalatoktól a magánkisdpar és a kontárok felé tolódik el. Mindezt figyelembe véve született meg az az elhatározás, amely a piachoz rugalmasan alkalmazkodó, jobban érdekelt, bürokráciamentes kisszervezeti formák létrehozását szorgalmazza. Az AFIT és a GELKA átszervezése során összesen 150 kisvállalat alakult meg Budapesten és vidéken. Más területeken viszont még lassan haladnak ebbe az irányba, ezért még mindig nem bontakozhatott ki igazi verseny az ágazatban. A még meglévő nagyobb szervezeteknek is tudomásul kell venniük, hogy ma már áz általában szabaddá vált szolgáltatóipari árak ellenére sem járható út tartósan az árak emelése, hiszen, ha az ügyfél elmarad, a vállalatok nem tudják növedná nyereségüket. Az átszervezés, a decentralizálás, az önálló kis egységekbe való tömörülés, az érdekeltségi viszonyok összhangja versenyképessé teheti a szolgáltatásokat, s azok színvonalát tovább javíthatja, aminek elsősorban a lakosság látja hasznát. lat megváltoztatását, az elavult jogszabály korszerűsítését indokolta. Ezért a kormány most rendeletben szabályozta az új, kisfeszültségű elosztó vezetékhálózat létesítését, a meglévők bővítését. A Minisztertanács rámutat, hogy továbbra is elsősorban az állam, és ezen belül a tanácsok, az áramszolgáltató vállalatok pénzügyi eszközeiből kell fedezni a vezetéképítés költségeit, s csak rendkívül indokolt esetben lehet a lakosság önkéntes költségmegtérítésére alapozni a beruházásokat. S ha igénybe vesznek önkéntes hozzájárulást, annak eddigi gyakorlatán változtatni kell. A Minisztertanács rendelete értelmében a költségeket — az eddigiektől eltérően — nem a fogyasztók, — épületek, háztartások stb. — száma szerint egyenlően, hanem a villamos- energia-igény arányában osztják meg. Az önkéntes hozzájárulással épült hálózatra annak üzemibe helyezésétől számított tíz éven belül — csak olyan fogyasztó csatlakozhat, aki a hozzájárulást szintén befizette. Ezzel rendeződik az önkéntes hozzájárulásban részt nem vevők, a később odaköl- tözők és villanyáramra igényt tartók eddig sok vitát kiváltó helyzete. Az új kormányrendelet e beruházások eddigi pénzügyi forrásait kibővítette azzal, hogy bevezeti a hálózatfejlesztési hozzájárulást, amit azok fizetnek, akik az átlagot meghaladó villámosener- gia-teljesítményt igényelnek. A kormánytól kapott felhatalmazás alapján az ipari miniszter rendeletben szabályozza a hálózatfejlesztési hozzájárulás mértékét, megfizetésének és felhasználásának módját. A háztartások átlagos igénye 3,3 kilowatt villamos- energia-teljesítmény. A rendelet ezt az átlagot meghaladó új, vagy többletigények kielégítését köti kötelező hálózatfejlesztési hozzájárulás megfizetéséhez. A többlet- igénnyel járó hozzájárulás 3,3-tól 12 kilowattig progresz- szíven emelkedik: kilowattonként kétezer forint fizetendő az 5,5 kilowattig, ezen felül kilowattonként hárommi ezer forint a 7,7 kilowattig, és négyezer forint a 12 kilowattig terjedő, majd egységesen hatezer forint a hozzájárulás a 12 kilowattot meghaladó teljesítmény esetén. A nagyobb villamosenergia- teljesítményhez nagyobb villanyórát — szakszerű elnevezéssel: kismegszakítót —szerelnek fel. A 3,3 kilowatthoz — amely után még nem kell hozzájárulást fizetni — elegendő a 15—16 amperes kismegszakító. Aki például 5,5 kilowattot igényel és ezért 15 amperes óráját 25 amperesre cserélteti, annak 4400 forint egyszeri hálózatfejlesztési hozzájárulást kell fizetnie. A vállalatok, intézmények és egyéb, nem lakossági fogyasztók, — az iskolák, óvodák és más költségvetési szervek kivételével — egységesen kilo- volt-amperenként 7800 forint hozzájárulást fizetnek az új, vagy többletigények teljesítéséért. A rendelet előírja, hogy az áramszolgáltató vállalatnak vagy a tanácsnak befizetett hálózatfejlesztési hozzájárulást elkülönítetten kezeljék és kizárólag új hálózat létesítésére, a régiek meghosszabbítására, bővítésére használják fel. Az új rendelet nem szünteti meg a szerzett jogokat, sőt a jogszabály hatályba lépéséig még nem teljesített, de vállalt igények kielégítéséért sem kell hozzájárulást fizetni. A jogszabály felsorolja azokat az eseteket, amikor nem követelhető kötelező hozzájárulás. Így például mentesülnek ettől a befizetéstől az önkéntes fogyasztói hozzájárulás résztvevői, az új tanácsi lakások bérlői, az új szövetkezeti és öröklakások tulajdonosai, ha nincs nagyobb igényük a műszaki tervben, vagy az áram- szolgáltató vállalattal kötött szerződésben rögzítettnél, mert ilyen esetekben az építési költség már fedezte a hálózatfejlesztési kiadásokat is. A minisztertanácsi és a miniszteri rendelet a kihirdetéssel lép hatályba, s ezzel egyidejűleg érvényét veszti a villamoshálózat-fejlesztés szabályozásáról 18 évvel ezelőtt megjelent régi jogszabály. megborotválkozva, kölnivizesen. A fürdőszobából előjön Bessy. A Nagymező utcai mula- fó volt dizőze. Törve beszél magyarul, angolosan nyújtja a szavakat, hiszen a bárban angolul adta elő songjait. — Angol vagy amerikai? — kérdem. — Nem, csak sokáig éltem külföldön — feleli kedvesen mosolyogva. Tamás elneveti magát. — Csillagom, most nyugodtan beszélhetsz — mondja. — Ez itt a régi barátom. Megmondhatod nyugodtan, hogy lengyel vagy és a németek által alsóbb rendűnek tartott fajhoz tartozol. Elvégre van lengyel—magyar barátság! Bessy elmosolyodik. A szomszédból áthallatszik a rádió hangja, valami gyermekkórus: „Békesség a földön az embernek ...”. A szerény vacsora után harminc év körüli, sovány, elegánsan öltözött férfi érkezik, meghajlik Bessy előtt, bemutatkozik, aztán bedobja magát az egyik fotelba. — Mi újság, Jenő? — kérdezi tőle Tamás. — Semmi különös — feleli. Aztán hozzáteszi, hogy Budapestet körülzárták a szovjet csapatok. — Nem vagy te egy kicsit hazudós. Jenő? — kérdi Tamás. Radocsai Schwartz Jenő, a mindenütt bennfentes Radocsai mosolyog. — öregem, most jöttem Winckelmantól. Egy tétel árut vittem neki, a rádiósai úgy szaladgáltak, mint a patkányok. Az orosz tankok elvágták az összes utat nyugat felé. Hát ez van ... De Radocsai Schwartznak nehéz hinni. Nevéből is csak a Schwartz az igazi, de ez sem német név. Radocsait né- ,mi irathamisítással szerezte. Mindenkit ismert, már aki neki fontos. Mindent szállít. Konyakot, Napóleon-aranyat, dollárt, így mindig tele van pénzzel. Kint ismét szólnak az ágyúk. A váratlan híren Tamás elgondolkodik. Még nem biztos benne, hogy igaz. De néhány perecéi később az értesülést megerősíti az újabb vendég. Katonaruhában, hadnagyi rangjelzéssel és ha- lálsápadtan robban be a jóképű, hullámos hajú, láthatóan részeg férfi. — Végé, gyerekek, vége — lihegi. — Már nem tudtam átjutni. Adjatok valami italt, de gyorsan. Bessy konyakosüveget vesz elő, veszkődik a dugójával, de a jövevény kikapja a kezéből, és a mosdó szélén leüti a nyakát. Aztán pohárba töltve, nagy kortyokban issza. — Itt döglünk meg mindnyájan! Értitek?! Aztán szó nélkül kimegy a szobából. — Ki ez? — kérdezem Tamást. — Báró Petneházy Lexi. Ha ez mondja, hogy bezárult a gyűrű, elhiszem. Ez nem beszél a levegőbe. Az élete kész regény. Elég ronda regény. — Most mi lesz, Tomi? — kérdezi riadtan Bessy. — Ugyan, szívem, hát mi lenne? Talán egyebet vártál? Pont te? Ez előre látható volt. És ez így van jól. És Tamás cigarettára gyújt, de előbb megkínál engem is, ki tudja, honnan, egy Camellel. Kívülről egyre erősebb az ágyúdörgés, Bessy a sarokban áll a papírokkal elfüggönyözött ablak előtt. Vállai megrándulnak. Még az üldözöttek is félnek az ágyúdörgéstől. — Köszönöm a vendéglátást — búcsúzom, és megyek vissza a szobámba. Nem tartóztatnak. Csak még kellemes ünnepeket kívánnak. Bizarr kívánság ez. 1944. december 24-e van. Az utolsó felvonás következik, amit minden józanul gondolkodó ember előre látott. Következik: 3. Fejadag — hét lövedék.
