Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-05 / 3. szám

1984. január 5. Kelet-Magyarország 3 Az alapbérrendszer korszerűsítéséről Á szakszervezet a városért Bérek, besorolások, tarifák A kormány határozata értelmében 1984. január elsejétől módosult a vál­lalati dolgozók alapbér- rendszere. AZ ALAPBÉRRENDSZER két, egymással összefüggő részből áll. Az egyik a beso­rolási rendszer, ami a kü­lönböző munkákat, munkakö­röket csoportosítja. Az elha­tárolásnál a munka bonyo­lultságát, az elvégzéséhez szükséges betanulási, szak­mai és begyakorlottsági időt, valamint a munkafeltétele­ket és munkakörülményeket veszik figyelembe. Az alap- bérrendszer másik része a besorolásokhoz kapcsolódó bértáblázat, azaz a bértarifa­rendszer. Az alapbérrendszer ritkán változó része a beso­rolást rendszer, ugyanakkor (már csak az árváltozások és a béremelések következtében is) a bértarifák viszonylag gyakran módosulnak. A hozzáértők és a laikusok is sűrűn felvetik: miért van egyáltalán szükség központi útmutatásokra, azaz alapbér­rendszerre? A vállalatok és a szövetkezetek miért nem határozhatnak önállóan dol­gozóik alapbéréről? A válasz több oldalú meg­közelítést igényel. Az alap­bérrendszer feladata, hogy a vállalatok és a szövetkezetek számára közvetítse a köz­ponti törekvéseket, a külön­böző munkakörökben dolgo­zók rangsorolásán keresztül. Enélkül, vagyis a viszonylag egységes munkaminösítés hiányában óriási nehézséget vállalnának magukra a vál­lalatok és a szövetkezetek az alapbérek megállapításánál. Tudvalévő, hogy a bértari­fák az egyes munkakörökre alsó és felső bérhatárokat ír­nak elő. Többen javasolták az alsó bérhatárok eltörlését. Ez azonban (kétségtelen gaz­dálkodási előnyei ellenére) mégsem indokolt, ugyanis az alsó határ léte ad garanciát többek között például a pá­lyakezdőknek, a minimális alapbérre. A SOK KRITIKA ELLE­NÉRE a szakemberek úgy ítélik meg, hogy a vállalati és szövetkezeti dolgozók alap­bérrendszere alapvetően be­vált. Az elemzések azonban néhány hiányosságra, illetve visszásságra is rávilágítanak. A technika változásait példá­ul az alapbérrendszer nem minden esetben veszi figye­lembe. A jelenlegi besorolási rendszer egyebek közt nem honorálja kellőképpen a szennyes, bűzös, undort keltő közegben végzett munkát, ami kétségkívül csökkenti a dolgozók munkavállalási haj­landóságát. A jelenlegi alapbérrend­szer hibájául róható fel túl­zott összevontsága, az, hogy nem eléggé árnyalt a külön­böző besorolások megállapí­tásánál. Csak könnyű és csak nehéz munkát ismer, és nem tesz megfelelő fokozati kü­lönbséget a testhelyzet, a hő­hatás, az egészségi ártalmak és a balesetveszélyek megíté­lésénél sem. Nem ad lehető­séget a kiemelkedő teljesít­ményt nyújtó szellemi dolgo­zók munkájának elismerésére sem. Az alapbérrendszer további hiányossága például az ügy­intézők és az ügyviteli dol­gozók alapbérének merev ki­alakítása. Nevezetesen arról az egyébként helyes feltétele­zésről van szó, ami szerint a gyakorlati idő növekedésével gyarapodnak az alapbérrel honorálható tapasztalatok. A tapasztalatok szerint a különböző bértételek ma már nem felelnek meg a gazda­ságpolitikai céloknak. Nem fejezik ki a szaktudást és a felelősséget. Aránytalanság tapasztalható a vezetők és a beosztottak alapbéreiben is. Ezt igazolja, hogy a vezetők alapbér- és keresetnövekedé­se az utóbbi 10—12 évben a népgazdaságban foglalkozta­tottak keresetnövekedésé­nek csak a felét érte el. AZ 1984. JANUAR 1-TÖL ÉRVÉNYES módosítások mind a besorolásokat, mind a. tarifákat érintik. A legjelen­tősebb változások a munká­sok alapbérrendszérére vo­natkoznak. Az új eljárások alapján a munkát befolyáso­ló körülményeket jóval ár­nyaltabban vehetik figyelem­be a gazdálkodó szervezetek. Mindez lehetőséget ad arra, hogy a vállalatok a korábbi­nál jobban megismerhessék a kedvezőtlen feltételek kö­zött végzett munkát. A be­sorolási rendszer új ismérvei közé tartozik a monotónia, a koncentrált figyelem, a meg­világítás, vagy például a ve­gyi porártalom, abban az esetben is, ha csupán befo­lyásolja a munkavégzést. Ed­dig ugyanis a figyelembevé­telhez a károsító hatás orvo­si igazolására volt szükség. A vállalatok számára segít­ség, hogy az új besorolási rendszer a különböző ténye­zőkhöz (például: fizikai erő­kifejtés, testhelyzet, veszély, klíma, monotónia, vibráció stb.) pontokat rendel, ame­lyeknek alapján könnyen ki­alakíthatók az új besorolási csoportok. Az új rendszer egyébként a korábbi 24+1 kategóriáról 30 + 1 kategóri­ára növeli (munkafeltétel-fo­kozat és szakképzettség foko­zat alapján) a besorolások számát. A VEZETŐK BESOROLÁ­SA IS VÁLTOZIK, e tekin­tetben azonban továbbra is mérvadó a vállalat népgazda­sági fontosságát kifejező vál­lalati kategória. Ezek száma azonban négyről háromra csökken, ugyanakkor a mére­tek kiegészülnek a gazdálko­dás minőségét kifejező ex­portteljesítés mutatójával is. Az a vállalat például, amely 2,5 milliárd forintot megha­ladó exportárbevételt pro­dukál, méretétől függetlenül kiemelt kategóriába kerül. Természetesen ennek megfe­lelő a vezetők javadalmazása is. Kedvező változással jár az új besorolási rendszer az ügyintézőknél is. A korábbi­nál nagyobb lehetőség nyílik arra, hogy alapbérben is el­ismerjék a kiemelkedő mun­kát végzőket. Korlátozott ke­retek között megmarad az ilyen- munkakörben dolgozók gyakorlattal szerzett joga; nyolcéves tapasztalat után azonban már csakis a teljesít­mény és nem a munkában töltött idő számít az alapbé­rek meghatározásánál. Az új bértarifa-rendszer fel­ső határai átlagosan 25 szá­zalékkal, az alsó értékek 10 százalékkal nőnek. A fizikai dolgozók besorolási rendsze­rét a vállalatoknak 1984 vé­géig kell elkészíteniük, és az alsó alapbérek fedezetét 1986 végéig valamennyi dolgozó számára elő kell teremteni. M. P. M arslakó barátom, — akivel együtt szok­tunk kávézni vasár­nap délutánonként, — leg­utóbb egy kicsit tovább maradt. Belefeledkezett A Hét műsorába, amiben ép­pen a műkincsrablásról be­szélgettek. Maga a televí­zió nem nagyon érdekli, náluk ilyen nincs és nem is tartják szükségesnek. Azt szokta mondani ró­la, hogy: „olcsó játék, szel­lemileg visszamaradott ci­vilizációknak". De most nem erről elmélkedett. Az ■ nyűgözte le, ahogy a kép­ernyőn a megosztott fele­lősséget latolgatta egy fel­ügyeleti szerv felelős kép­viselője. Azt mondta, — barátom talán szó szerint is tudná idézni, mert az ő feje káp­talan, de az enyém nem, ezért csak a tartalmát írom le, — szóval úgy fogalma­zott valahogy a miniszter- helyettes, hogy nem volt pontosan rögzítve: kinek a hatáskörébe tartozott volna „Támadt egy ji ötletünk...” A tízéves város fiatal, mindössze hároméves szak­maközi bizottságának munkája szemmel látható, kéz­zelfogható. A kezdeményezés, az ötlet értéket terem­tett. A legszembetűnőbb eredmény a város főterén levő két népszerű bolt: a bútorüzlet és a modellház. Igen, Nyírbátor két forgalmas üzlete szakszervezeti kezdeményezésre jött létre. Kevesen tudják. Aki vé­gigsétál a Dózsa György utcán, vagy a Bem utcán, vajon gondolja-e, hogy a járda szakszervezeti mozgó­sítással épült? A mozgalom sokféleképpen hozzájárul a várospolitika alakulásához. A városi tanács és a szak­maközi szakszervezeti bi­zottság gyümölcsöző együtt­működéséről dr. Nagy László, a városi tanács végrehajtó bi­zottságának titkára beszél — kettős minőségben, ö a szak­maközi bizottság elnöke is. Mint mondja, szakmaközi szakszervezet 1980 előtt is működött a városban, de más formában és összetételben. Százak fogtak össze Sándor József nyugdíjas­ként látja el a titkári teen­dőket. Munkájában hasznát veszi a régi, tanácsi és moz­galmi tapasztalatainak is. Részben a régi kapcsolatai­nak köszönhető a modellház szervezték a „Tíz óra társa­dalmi munkát a tízéves vá­rosért” akciót. Az üzemek­ben és a városszépítő társa­dalmi munkákban százak fog­tak össze — elsősorban a szakszervezet mozgósítására. Sándor József hangsúlyoz­za, hogy a szakmaközi bizott­ság nemcsak a gazdasági fel­adatok megvalósítására moz­gósít és nemcsak a tanács munkáját segíti. Ellátja az úgynevezett üzemen kívüli ér­dekvédelmi feladatokat is. A szakszervezet közbenjárására javult például a külső utcák, a külterületek kereskedelmi ellátása, de javaslatukra több rászoruló alacsony nyugdíját felemelték, vagy kapták szo­ciális segélyt. Közösen terveznek A szakmaközi bizottság évente 25 ezer forintot kap a szakszervezetek megyei taná­„Tevékenysége inkább a könnyű műfajhoz tartozott. Segítette a sportot, patronál­ta az idős embereket.” Kezdeményezők Az új szakmaközi bizott­ságban viszont képviseltetik magukat a helyi üzemek és az intézmények is — folytatja a vb-titkár. — Ez a bizottság tulajdonképpen összekötő ka­pocs a szakmai szakszerveze­tek és a tanács között. A vb- titkár értékelése szerint je­lentősége főleg abban rejlik, hogy szinte kötetlenül tud mozgósítani a helyi felada­tok megvalósítására és bár­milyen hasznos kezdeménye­zéssel előállhat. A változó Nyírbátor. (Elek Emil felv.) És elő is áll. Nagy László szívesen emlékezik például arra, hogy a kezdeményezé­sek jó részét közhasznú in­tézkedések követték. A bi­zottság aktivistáinak kezde­ményezésére változott a busz- közlekedés. Néhány boltban módosították a nyitvatartási időt. „Egy megüresedett helyi­ség kellő hasznosítására öt­leteket kerestünk. Ekkor jött Sándor József, a szakmaközi szakszervezeti bizottság titkára, hogy jó len­ne ott bútorboltot nyitni. Ö személyesen kereste meg a helyi ÁFÉSZ és a Szatmár Bútorgyár vezetőit, segített megszervezni az épület átala­kítását is. Így rövid időn be­lül a bútorgyár megnyithatta városunkban a mintaboltját.” megnyitása. A városban jár­tak a Magyar Gyapjúszövő Gyár vezetői. A velük történt beszélgetés közben jött az Öt­let, hogy egy bolt, egy mo­dellház megnyitása közös ha­szon lehetne. Az is lett. A mo- dellházban szerveztek már szövetvásárt — kedvezmény­nyel is. S hogy mi volt ebben a szakszervezet feladata? Előre értesítette a város nyug­díjasait, így a kis pénzű em­berek olcsóbban juthattak jó minőségű szövethez. Látványos, az egész várost átfogó munkát is végzett á szakszervezet. Nyírbátor várossá nyilvá­nításának tizedik évfordulójá­ra az aktivistákkal járták az üzemeket, intézményeket és termékbemutatót szerveztek. A városi tanáccsal és a KISZ városi bizottságával közösen csától. Ebből gazdálkodik. Egyebek között jutalmazza a legjobb aktívákat. Nemrégen Kardos Gyüláné a szociálpo­litikai munka segitéséért, Nun András a sportolók segítésé­ért kapott jutalmat, Szabó Er­nőt a helyi ipari üzemekben végzett felmérésért jutalmaz­ták. Jánvári Tibor, a városi ta­nács elnöke arról számol be, hogy az eredményes együtt­működésre építve a tanács és a szakmaközi szakszervezet 1984 elején közös feladatter­vet készít. A terv aláírói kö­telezettségeket is vállalnak egymás segítésére. Pontosabban a város dolgo­zóinak, lakosainak segítésére. Nábrádi Lajos intézkedni az elromlott biz­tonsági berendezések ügyé­ben, s így a milliós nagy­ságrendű képrablás felelős­sége erősen megoszlik. — Mit jelent az, hogy rögzíteni? — kérdezte marslakó barátom, aki ha akar, repülni is tud, ezért nincsenek pontos fogalmai a rögzítésről. — Érdekes — mondta a barátom. — Ti mindent le­írtok? Az emberek talán nem tudják, hogy mit kell tenniük? Avagy nem olyan helyre mennek dolgozni, ahol a legjobban kiismerik magukat, s tudják, hogy mik ott a tennivalók? — Nézd, ez nem olyan egyszerű. A feladatokat rög­Rögzítünk — Az, kérlek szépen, egy szakkifejezés. Terminus technicus, ha így jobban ér­ted. A munkaköri leírások és a hatásköri listák legfon­tosabb tartalmi mozzanatát nevezik így. Rögzítik (elő­írják, meghatározzák) ezek­ben az örökbecsű okmá­nyokban, hogy ki, milyen ügyekben köteles intézked­ni (eljárni, tenni, cseleked­ni), és milyenekben nem. zíteni kell, hogy elmulasz­tásuk esetén felelőssénr» lehessen vonni a dolgozót. — Nicsak, ez még érde­kesebb. Ti eleve feltétele­zitek tehát, hogy a munka- viszonyban lévő emberpél­dány el fog mulasztani va­lamit, ezért rögzítetek bi­zonyos dolgokat, — termé­szetesen nem mindent, mert az a dolgok végtelen száma és variációja miatt lehetet­len, — s ezzel mindazt (ez a több), ami a rögzítésből kimaradt, nyugodtan elmu­laszthatja az is, akinek szí­ve szerint semmit nem állt szándékában elmulasztani. Nem lehetne eldobni ezeket a hatás- és munkaköri mi­csodákat, s egyszerűen meg­kérni az embereket, hogy cselekedjenek meg mindent ami fontos, és aminek az elmulasztásából baj szár­mazhat? — Barátom, — kérdeztem tőle, — hol élsz te? — Természetesen a Mar­son — mondta. — De hogy függ ez össze? — Nagyon is. Ám te ezt úgy sem értheted — sóhaj­tottam lemondóan. — Azért azzal a csillagrendszereket átívelő telepátiáddal végig­fésülhetnéd kisded bolygón­kat, hogy hol lehetnek azok a képek. — Ne haragudj — állt fel a barátom, — ezt nem te- hetem. Nincs benne a mun- kaköri leírásomban. Mester Attila MHMSRHHMM tMHHHMHHMKHnnHWHinHMnMiMiMNINl Takarékosan! Brikett faliáncsbAI Évente több milliós költsé­get jelentett, hogy mindenfé­le gödröt megtöltöttek a kör­nyéken hánccsal és más hul­ladékkal az ÉRDÉRT tuzséri és mátészalkai gyáregységei. Évente töhb száz ezer köb­méter fát dolgoznak fel, ezért aggasztotta az üzeme­ket a keletkezett hulladék sorsa. Tuzséron várják azt a be­rendezést, amely nagy tüzeáő- értókű brikettet présel a háncsból, fűrészporból. Ezt kazánokban lehet elégetni, már előzetes érdeklődés van az új, s minden bizonnyal hasznos tüzelőanyagra. Máté­szalkán egy svéd berendezés beszerelésére kerül sor, amely a feldolgozás során keletkező hulladékot elégeti. Ezzel old­ják meg a gyáregység helyi­ségeinek fűtését, a szociális létesítményekben, a konyhá­ban innen kapnak meleg vi­zet. A két gyáregységben úgy számítják, hogy két-három éven belül megtérülnek a hulladék hasznosítására szol­gáló beruházások, (lb) Fűtés — ingyen Sok előnye van a gázfű- ' tésnek — erre már sok he­lyütt rájöttek (néhol nem ma­guktól), ezért aztán egyre több üzemben állnak át a gazda­ságosabb, tisztább, szabályoz­hatóbb gáztüzelésre. A SZÁ- ÉV nyíregyházi központi te­lepén az elmúlt évben tervez­ték a központi kazán átállí­tását pakuráról gázra — ám sajnos, nem sikerült tartani a november végi határidőt. Az ok: nem kaptak nyomássza­bályozót, gázórát. Így csúszik az átadás, pedig a több, mint ötmilliós átalakítás hamar megtérülne — a tervek sze­rint két éven belül! A vállalat mátészalkai munkásszállóján ugyancsak megszűnt az olajfűtés — visszaálltak a hagyományos, ám olcsóbb széntüzelésű ka­zánra, ezzel évente 26 tonna olajat takarítanak meg. De akad ennél érdekesebb kez­deményezés is a SZÁÉV-nél. A Tünde utcai telepük szak­ipari raktárának fűtése ez- után ingyenes lesz. Ugyanis kicserélik a kazánt, és a te­lepen keletkező fahulladék­kal, forgáccsal fogják fűteni! Eddig nem hogy veszendőbe ment a fa — még pénzbe is került az elszállítása, (tgy) A SÉNYÖI ZÖLD ME­ZŐ TERMELŐSZÖVETKE­ZET elektrotechnikai üze­mében Dajka Mihályné na­ponta húsz pár trafót teker­csel, hegesztőberendezésekhez. (jávor)

Next

/
Thumbnails
Contents