Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-24 / 19. szám
1984. január 24. Kelet-Magyarország 3 A tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet lakatosüzeme harminc Szatmár Modul vasvázas színt készített a szolnoki Ag- roker Vállalat megrendelésére. Kocsi József és Kiss Zoltán szállításhoz készíti elő a tárolószínek tetőszerkezeteit. (Császár Csaba felvétele) Traktorvazetéstől méreg kezelésig — Üzemi iskola Vaján — Államilag elismert bizonyítvány Szakember! képez a tsz a tanulást. Előttük 27 gyümölcs-szeszfőzdei betanított munkás kapott bizonyítványt. gaszalag-, körfűrész- és mo---------------------------------"N Fordulóponthoz érkéz etl az Idén a tyukodi Kossuth Termelőszövetkezet varrodája. A mintegy félszáz asz- szomyt foglalkoztató — eddig csak bérmunkát végző — üzem januárban megkezdte saját terméked, az őszi BiNV-n már bemutatott divatos szúíű és kivitelű munkaruhák gyártását. A fehér, kék, sárga, barna, olajzöld overállok, kertészmadrágok, dzsekik és köpenyek — az utóbbiakból az első négyszáz darab az orvosok számára éppen most készül — a megrendelések szerint kelendőek lesznek. Sőt, a jelenlegi létszámmal aligha győzik az igényeket. Éppen ezért határozott úgy a szövetkezet vezetősége, hogy bedolgozókat is foglalkoztatnak. Fehér, kék, sárga, zöld Ruha orvosnak, péknek A megrendeléshez igazodó, mornuál vagy telt méretben is gyártott védő- és munkaruhákhoz a modelleket a ruhaüzem vezetője, Tardy Jánosaié tervezte. A melléküzemág egyébként a saját termékeken kívül továbbra is vállal bérmunkát a Debreceni Ruhagyártól. Most kétrészes kosztümöket és krémszínű gézruhákat készítenek. A tyukodi asszonyok munkájának minőségét jelzi: az itt varrott ruhákat exportra bánják. k. k. V _________________/ Milyen iskola a vajai, milyen céllal hozták létre? Erről kérdeztük Sasvári Istvánt, az iskola eddigi vezetőjét, aki a stafétabotot most adta át Szeőcs István gépész- mérnöknek (ő a termelőszövetkezetben más, magasabb beosztásba került). A megye minden részéből — A vajai termelőszövetkezetben már a hetvenes években felismerték — mondta Sas vári István —, hogy a képzésben, továbbképzésben az államilag fenntartott iskolák nem képesek a mező- gazdasági igényeket teljesen kielégíteni. Korábban a helyi művelődési házban téli tanfolyamokon tanítottunk különböző szakmákat. Az 1979- es esztendő nagy változást hozott, amikor a termelőszövetkezet vezetősége elhatározta egy bentlakásos iskola építését. Két tanteremmel, 56 fős kollégiummal és egyéb kiszolgálóhelyiségekkel meg is épült az iskola. Azóta évente a megye minden részéből 3—400 fő szerez beta- nítottmunkás-bizonyítványt a vajai iskolán. — Mit tanítanak és kiknek? — A tanfolyamokon traktorvezető, targoncavezető, intorosfűrész-kezelő, növényvédő és méregkezelő szakokat tanítjuk. Most január közepén ért véget egy tanfolyam a megye termelőszövetkezetei és áfészei kezelésében lévő gyümölcsszeszfőzdék dolgozói kaptak betanítottmunkás-bi- zonyítványt. A tanfolyamok általában 4—6 hetesek. — Az iskola kezdettől megyei igények kielégítéséhez nyújt segítséget. Szakszóval mi úgy mondjuk, a szórványtanulók kerülnek ide. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya minden évben bekéri a termelőszövetkezetek képzési, továbbképzési tervét. Azokból a termelőszövetkezetekből, ahonnan csak néhányon jelentkeznek egy- egy szakra, irányítják ide a dolgozókat. Kiválóan felkészültek — Milyen oktatógárdával /rendelkeznek? — Négy függetlenített oktatót foglalkoztat az iskola és mellettük óraadók vannak. Például a növényvédelmet a Nyírkert szakemberei tanítják. Ez jó, mert a legkorszerűbbet adják elméletben és gyakorlatban is. Különben az egyéb szakmák üzemi gyakorlataihoz jó háttér a vajai termelőszövetkezet. Mi kimondottan csak a szakmát oktatjuk, de néhány ismeretterjesztő előadást is beiktatunk, amelyhez a helyi általános iskolától és a megyei művelődési központtól kapunk segítséget. Arra a kérdésre, hogy mennyire vált be ez az oktatási forma, az éppen vizsgáztatáson ott lévő dr. Kiss Lajosáé, a megyei tanács mezőgazdasági osztályának oktatási szakfelügyelője és Fe- rencz Albert, a MÉM szakoktatási és kutatási főosztályának munkatársa adták meg a választ. Egybehangzóan dicsérték a vajai termelőszövetkezet kezdeményezését. Megyei szinten nyújt segítséget a képzéshez, a továbbMonológ a karrierről f|| ül a hivatalos beszel- / getésen, barátként “ kezdi mesélni az elnök: „Fiatal voltam, a tinta. se száradt meg talán a diplomámon. Kevesen voltunk a szövetkezetben felső fokú képesítésnek, így hát én ágazatvezetőként kezdtem. Bejáratos voltam az elnökömhöz. Szerettem is az öreget, de a fogam csikorgóit, amikor fel-fel sóhajtott. Valahogy így: „Hej de cserélnék veled te gyerek, lennék csak egyszer beosztott és nem az elnök ...” „Nagyokat nyeltem. Neki egy hatszor hétméteres irodája volt, de olyan, hogy az ember torka összeszoruli mire az ajtótól, a puha szőnyegen, az íróasztaláig eh ért. És még a sáros csizmájára is figyelt közben. Persze hogy irigyeltem! Neki az íróasztala is nagyobb volt, majd majdnem nagyobb, mint nekem az egész irodám. Jó termelőszövetkezethez kerültem, így az elnökömet az isten is meg- süvegelte, én meg az alkalmi munkásoknak imádkoztam, hogyha már úgy is isznak, igyanak inkább olyankor, amikor én nem látom. Akkortól vissza se köszöntek nekem...” „Később, nem is sokára, én lettem a főagronómus. Lett szobám, félpuha szőnyegem, és egy kis íróasztalom is. Az isten nem, de az ismerős már megsüve- gelt. Én még mindig haragudtam az öregre, mert változatlanul fel-fel sóhajtott. Valahogy így: „Lennék csak mégegyszer főagronómus...” Nem lett szegény. Egy rosszullét vitte el, előbb a kórházig, kényszernyugdíjig azután. Már nem is él, de nem sokkal a halála előtt azt mondta nekem: „Mindig jól bosszantottalak, amikor azt mondtam, hogy helyet akarok cserélni veled. Nem mondom többet, de gondolkozz majd rajta, ha te leszel az elnök...” „Az lettem. És a minap, egy fiatal, most kezdő ágazatvezető volt nálám. Akaratlanul is felsóhajtottam, ugyanúgy mint a régi elnököm, mert legszívesebben helyet cseréltem volna ezzel a nagyon szimpatikus gyerekemberrel. Nagy irodástól, mindenestől, csak azért, hogy mégegyszer gazdász legyek, süvegeletlen is megbecsült egyszerű szakember, a bot- változó szabályozók-csinálta közgazdász, jogász, sima modorú üzletember helyett. Szakember szeretnék lenni, nem a külföldi vadászok házigazdája, — ne értsd félre, de nem tudom mondani másképp — kupec a munkaerő piacon, a gyűléseken elnökségi szótlanságba kényszeritett „közéleti” személyiség. Tudom én, hogy vala- menyi ebből is kell, de láttam, hogy abba a ménkű nagy irodámban hogyan dugta el hirtelen haragját az ágazatvezetőm. Bárhogy magyaráznám, nem hinné el, hogy <az ő békéje gyakran az én éjszakázó békétlenségem, hogy az ö szakmai kielégülése az én kielégületlen- ségem, hogy az én íróasztalom nemcsak szép, hanem bizony súlyos is annak, aki mellette ül. Ezt írjátok meg egyszer...” ★ Nehéz év után, nehéz év előtt, a zárszámadó közgyűlések napjait éljük. Éppen ezért, vagy ezért is szívesen lejegyezte a monológot: Bartha Gábor képzéshez. Együttműködés szakmunkásképzőkkel — Hogyan tovább? — Alapjában nem változik az iskola oktatási munkája, a tanított szakmák maradnak. Az eddigi kooperációt fenntartjuk a mátrafüredi, két- egynázi, tiszaberceli szakmunkásképző iskolákkal, a nyíregyházi élelmiszeripari szakközépiskolával és az ATI-val. Néhány szakmában azonban továbblépünk. Például a traktorvezetői tanfolyamok hosszabbak és osztottak lesznek. Bent az elméletet tanulják a dolgozók, a küldő gazdaságban pedig a gyakorlatot. Eddig két ilyen kísérleti tanfolyam volt. Ennek tapasztalatai alapján a Mezőgazdasági és Élelmezés- ügyi Minisztérium hozzájárult az állami érvényű traktorvezetői betanított-munkás- bizonyítvány kiadásához. Korábban csak olyan vezetői jogosítványt kaptak az ATI- tól a tanfolyam résztvevői, amellyel üzemen belül vállalhattak munkát. A kibővített, osztott tanfolyamot sikeresen elvégzők, az állami érvényű bizonyítvánnyal az ország egész területén elhelyezkedhetnek traktorvezetőnek. Csikós Balázs r---------------------------------------------------------------------------■>. Szükséges lépés A döntést ismerjük: január 23-tól központi árintézkedések bevezetésére került sor, aminek következtében emelkedett néhány alapvető fogyasztási cikk ára, drágább lett az építőanyagok egy része, egyes szolgáltatások díja. Ennek részleges ellensúlyozása csak a leginkább rászorulók között valósul meg, az alacsony nyugdíjak jövedelem-kiegészítésével, a családi pótlék, a gyermekgondozási segély emelésével, a magánerőből történő lakásépítésnél a szociálpolitikai támogatás növelésével. Nem ért bennünket meglepetés, hiszen az ország- gyűlés téli ülésszakán már elhangzott, hogy az idei népgazdasági terv számol a fogyasztói árszínvonal emelkedésével. A bejelentés nyilván nem öröm senkinek, okairól, hátteréről mégis beszélnünk kell. Ezek szerint most a bizonyítványt magyarázzuk? Korántsem. Az ország mai gazdasági helyzete követelte meg, hogy a fogyasztói árakat változtassuk. Nem esik jól emelkedő árakat látni sem a döntéshozónak, sem a vásárlónak. Akkor, amikor összébb húzzuk a nadrágszíjat, amikor arra számítunk, hogy nem fogy több hús, olaj helyett többen fűtenek szénnel, a csápokból nem folyik feleslegesen a kincset érő víz, valamiképpen igazodunk egy kialakult helyzethez. Tudjuk, a legtöbben azért tanácstalanok, mert szeretnék, ha egyszer és mindenkorra megállna az árak változása. Ám rögtön kikívánkozik a kérdés: mennyire értenének azzal is egyet, hogy a bérek se változzanak, netalán egyenesen csökkenjenek a dolgozók jó néhány rétegénél. S ha úgy, általában még ezt el is hiszi, akkor saját magát javasolna-e valaki az alacsonyabb fizetésre? Ezt a Kérdést egyáltalán nem bosszantásként tettük fel. Köismert, hogy országunk változatlanul kedvezőtlen külgazdasági feltételek között dolgozik. Számunkra hátrányosan alakultak a világpiaci árarányok, jóval több hazai terméket kell kivinnünk ahhoz, hogy a termeléshez szükséges import anyagokat, eszközöket megkapjuk. Ilyen helyzetben pedig — az ország fizetőképességének fenntartása érdekében — nincs más út, mint a fogyasztás szigorú keretek között tartása, a megtermelt javak felhasználásának szabályozása. Érzik ezt erősen a vállalatok, szövetkezetek, amikor sokkal jobb teljesítményt várnak el tőlük, tudják a tanácsok, intézmények, amikor kevesebb pénzből kell a korábbihoz hasonló szinten gazdálkodniuk. Az idei népgazdasági terv a reáljövedelem szinten tarV _____________________ tását határozta el. Szokatlan ez a pár évvel ezelőttiekhez képest, de szükséges lépés. (S nem árt belegondolni, hogy az átlag mindig szóródást takar. Sokan lesznek, akiknek kevesebb jut, s szeretnénk, hogy akik többet tesznek le az ország asztalára, azok valamivel többet is kapjanak.) A kiáramló jövedelmek ellensúlyozására következtek be az árváltozások. Nyilván nem mindegy, minek az ára nő, hiszen mérlegelni kell, hogy kikből, mely rétegekből tevődnek össze a vásárlók. Az sem közömbös, hogy egy adott cikk árában mennyi az állami támogatás, hiszen azt szeretnénk, hogy az ár a ráfordításokkal legyen arányos. így a húsnál, a húskészítményeknél a magasabb ár ellenére marad ártámogatás. Az építési anyagoknál hasonló a helyzet, nem beszélve a víz- és csatornadíjakról. Ráadásul a hús olyan hagyományos exportcikkünk, amelynek a kivitele nőhet, ha a magasabb ár miatt rövid időre megáll a fokozatosan növekvő fogyasztás irányzata. A fűtőolaj magasabb ára a tüzelőanyagok közötti kívánatos árakat teremti meg. A gépkocsiknál a beszerzési lehetőségek szabják meg az árat, míg az éjszakai áram díjának emelése arra is szolgál, hogy elkerüljük az ilyen irányú felhasználás további növekedését. Szabolcs-Szatmárban az idén négyezer család gondja, hogy közel húszezer forinttal drágább lesz egy ház tető alá hozása. A háztáji állattartók tízezres tábora örült, amikor növekedtek a felvásárlási árak, s most megértik, hogy ezért a hús is drágább lesz. M egértik, elfogadják, tudomásul veszik. Olyan kifejezések ezek, amelyeket egy-egy árintézkedésnél használunk, különösen, ha tudjuk, hogy még más ármozgások is várhatók az idén a szabad árformába tartozó termékek körében. Ám ne higgye senki, hogy akkor évente mint valami istencsapása zúdul ránk a változó árak tömege. Ennek a mértéke ugyanis munkánk minőségétől függ. Attól az alkalmazkodókészségtől, amely megmutatja, hogy a hazai termelés felveszi a versenyt a külfödi- vel, ha érvényesül a takarékosság anyaggal és energiával, ha visszaszorul a gazdaságtalan termelés, ha erősödik az iparban és a mezőgazdaságban az a nézet, amelyik nemcsak a mit, hanem a mennyiért kérdését is felteszi. Szűk esztendőket élünk, de nem kilátástalanokat. Rajtunk múlik a gyorsabb előrehaladás megalapozása, a kedvező változás megteremtése. _______________________ A kállősemjéni Üj Élet Termelő zövetkezet varrodájában exportra készítenek férfi dzsekiket. lS84-ben ötmillió forint értékű tőkés exportot is terveznek, svéd, svájci és NSZK piacra. (Jávor László felvétele) Telt ház a vajai II. Rákóczi Ferenc Termelőszövetkezet üzemi iskolájában: január 16-án száz traktorvezető kezdte meg
