Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-24 / 19. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. január 24, Willy Brandt (balra) és Olof Palme sajtóértekezletet tart Kómában az általuk vezetett két bizottság együttes ülése után. Mintegy 700 fiatal tüntetett a chilei fővárosban a junta ellen Eduardo Frei volt kereszténydemokrata kormányfő halálának második évfordulóján. A rendőrség gumibotokkal és vízágyúval támadt a tiltakozókra. Marokkóban az elmúlt napokban több nagyarányú tüntetés volt. A képen páncélos harckocsi vigyázza a rendet Nádor utcáin. Kommentár A lig néhány évtizeddel a gyarmatbirodalmak széthullása, a független fejlődő világ tömbjének létrejötte után Ázsia, Afrika és Latin-Amerika helyzete ismét a nemzetközi politika reflektorfényébe került. Akkor pozitív, most negatív előjellel. A függetlenség elnyerése utáni első évek magasra csapó reményei, hogy a történelmi lemaradást viszonylag hamar sikerül ledolgozni, s hogy a gyarmati uralom katasztrofális következményeit dinamikusan sikerül majd lenyesegetni ; a realitásoktól elszakadt elképzelésnek bizonyult. Az elmúlt évek immár megállíthatatlannak tetsző tendenciája: egyfelől a fejlődő világ polarizálódása, másfelől együttes, folyamatos térvesztése a világgazdaságban, s — kevés kivétellel — a társadalmi és szociális ellentmondások éleződése. Problémájuk világpolitikai jelentőségű, mert a nemzetközi gazdasági és pénzügyi élet összefüggései, kölcsönhatásai miatt érzékenyen befolyásolják egymás és valamennyi más országcsoport életét, s földünk stabilitását általában. A svéd Olof Palme és a nyugatnémet Willy Brandt vezette — hosszú évek óta tevékenykedő és egymástól független — két nemzetközi bizottság az elmúlt héten együttes ülésen vizsgálta meg a legsürgősebb tennivalókat. Tanácskozásukon 25 európai, ázsiai, afrikai és amerikai ország' személyiségei vettek részt. Javaslatot tettek árrá, hogy rendeljenek el egyéves moratóriumot az atomfegyverek fejlesztésére, s hívjanak össze gazdasági világértekezletet a fejlődő országok eladósodása ügyében. Annak megítélésében, hogy melyek is a lényeges ok-oko- zati összefüggések a fejlődő világ mai helyzetének alakulásában, kétségkívül vannak eltérések a két bizottság és a szocialista országok álláspontja között. Legfrissebb indítványaik azonbán azt jelzik, hogy mind a nemzetközi biztonság, mind a gazdasági fejlődés alapkérdéseiben reális megközelítés vezérli őket. Napnál világosabb, hogy a fegyverkezési verseny megfékezése, mindenekelőtt a nukleáris arzenál bővítésének megállítása olyan anyagi erőforrásokat szabadíthat fel, amelyek óriási jelentőségűek lehetnének a fejlődő roszágok megsegítésében. Ezzel logikailag szorosan összefügg az eladósodás problémája. A fejlődő országok többségének katasztrofális pénzügyi helyzete ugyanis fejlődésük lelassulásából fakad, ez viszont nagyrészt visszavezethető belső erőforrásaik történelmi okokból következő szűkösségére. Kicsit elkoptatott fordulattal, bűvös körnek szoktuk ezt nevezni, amely azonban egyáltalán nem az, ha a fejlődő világ sorskérdéseit építően, tárgyszerűen, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élésének, a nemzetközi biztonság szélesebb összefüggéseinek optikáján át szemléljük. Gy. S. Az 1. számú őrhely * •Hatvan éve halt meg V. I. Lenin, a szovjet állam megalapítója, a nemzetközi proletariátus vezére. Ebből az alkalomból közöljük az írást. A Lenin-mauzóleum bejáratánál megállt az új őrség. Két katona, karabélyokkal. A Nagy Október unokái, a hitleri Németország legyőzőinek fiai. Ez az ország legfontosabb őrhelye — az 1. számú őrhely. Ha virágzanak a hársfák a Vörös téren, vagy ha hó borítja a Kreml falánál sorakozó fenyőfákat — minden időben végtelen emberáradat kígyózik el az őrök mellett. Nincs a földön raegtisztelőbb őrhely, mint ez. Minden váltás hatvan perc. Az első váltást 1924. január 27- én állították fel, amikor a vörös koporsót Lenin holttestével a mauzóleumba vitték. A hatvan éve készült képet először Moszkvában, a Marxizmus—Leninizmus Inr- tézetben láttam. A hajnalban befejezett mauzóleum faépülete bejáratánál karabélyokkal felszerelt őrök állnak. Bentről lassan kivonulnak a párt- és kormányvezetők, arcukon a mély gyász nyomaival. Röviddel ezelőtt helyezték el az elhunyt Vlagyimir Iljics Lenin vörös koporsóját. A teremben balról hármain állnak. Egyenruhájukról ítélve egyikük a Kremlben levő paraincsnokképző iskola növendéke, a másik kettő — csekisita. A moszkvai helyőrség parancsnokának utasítása ér=_ leimében a temetés befejezését követően a parancs- nokképző iskolai növendékei adnak őrséget. A fényképet megmutattam az iskola egykori növendékeinek. Véleményük szerint a bejáratnál őrt álló katona Grigorij Koblovra hasonlít... ★ Idős férfi nyitott ajtót. Civil ruhában van, de egyenes testtartása elárulja, hogy hivatásos katona volt A fogason tábornoki egyenruha. Házigazdánk Grigorij Petrovics .Koblov gárda vezérőrnagy, a Lenin-mauzó- leum első őrségének tagja volt. ő emlékezik 1924-re. — A lovasszázad 25 növendékét valamint a különleges rendeltetésű parancsnokság ugyancsak 25 katonáját jelölték ki, hogy Lenin koporsóját utolsó útjára kísérjék — a Szövetségek Házától a mauzóleumig. Mi, növendékek Drejer parancsnok vezetésével kettes oszlopban, a koporsó két oldalán meneteltünk. A koporsót a párt és a kormány vezetői, munkások és parasztok vitték vállukon. öt nappal korábban, január 22-én reggel a Bolsoj Színház diplomáciai páholyánál álltam őrségben a szovjetek XI. összoroszor- szági kongresszusán. Soha nem felejtem el azt a pillanatot amikor Kálinydn bejelentette, hogy Lenin meghalt. Elsötétült előttem minden, s csak nehezen tudtam állva maradim. Mindenhonnan zokogás hallatszott. Azelőtt sokszor találkoztam Vlagyimir Iljiccsel. Sok munkája ellenére gyakran eljött hozzánk a laktanyába, kérdezgetett bennünket hogy élünk, miről írnak az otthoniak. A kongresszusokon és értekezleteken őrséget állva sokszor hallottam beszédeit Amikor Hjics megbetegedett — folytatta az ősz tábornok —, a növendékek őrségbe menve nem „ví- gyázzban” menetelték, ahogy a szabályzat előírta, a patkós bakancsokat másikkal cserélték fel. Nem énekeltek menetelés közben, hogy ne zavarják a beteg Iljicset Nagyon sokat jelentett mindannyiunk számára. Ma is jól emlékszem — merengett el a tábornok —, mennyire örültünk, amikor meghallottuk, hogy Lenin jobban érzi magát! Később a beteg Iljicset a Moszkva környéki Gorkiba vitték. A Kremlben levő lakása előtti 27-es számú őrhelyen szinte árvának éreztük magunkat. Lakásának ajtaja nem nyílt ki többé. Nem hallottuk reggelenként meleg szavait: „Jó reggelt, növendék elvtárs!” Remegő szívvel figyeltük az állapotáról szóló híreket. Hittünk benne, hogy meggyógyul. A növendékek következő kibocsátó ünnepségén — 1923-ban — Lenint az iskolánk „tiszteletbeli vörös parancsnokának” választottuk. És — Iljics nincs többé! — Az eligazításon felhívták az őrség figyelmét, hogy jól készüljenek fel, mert harminc fok körüli hideg lesz, s a téren sokáig — reggeltől késői estig — kell majd állni. Meleg fehérneműt és különleges kenőcsöt osztottak szét közöttünk, hogy bekenjük arcunkat. ★ Hat órán keresztül vonultak Moszkva munkásai a Vörös téren, meghajtva zászlóikat a vörös zászlóval letakart — fából készült emelvény előtt, ahol Lenin holtteste feküdt. Mi, őrök harminc percig álltunk a vörös borítású koporsó mellett. Amikor leváltottak bennünket, nem mentünk el melegedni, beálltunk az emelvény két oldalán felsorakozott katonák közé. Izgatottan tekintgettünk a Szpasszkij-torony órájára, mintha megállíthatnánk az időt. De a búcsú utolsó percei elkerülhetetlenül közeledtek. Tizenhat órakor — a gyárak először felhangzó kürtjei mellett — vezetett fel bennünket Arszentyij Kas- kínnal Mészáros János felvezető a koporsó melletti őrhelyre — emlékszik sok évtized távlatában is egészen pontosan a tábornok. Mi a halott lábánál álltunk, a fejénél két csekista. Ma is jól emlékszem, a koporsót lassan felemelték és elindultak vele. Én bal oldalon mentem, Arszentyij Kaskin — jobb oldalon. A gyárak kürtjei egyre hangosabban és erősebben szóltak. Aztán tompa ágyúdörej hallatszott. Vigyázva bevitték a mauzóleumba a vörös koporsót, mögötte Iljics rokonai és harcostársai mentek. Ezekben a percekben a Szovjetunió rádió- és távíróállomásai az egész világ számára tudtul adták korunk örök érvényű jelszavát: „Lenin meghalt, de a leninizmus örökké élni fog.” Grigorij Koblov és Arszentyij Kaskin őrök és Mészáros János az első felvezető 1924 szeptemberében fejezték be a Kremlben lévő parancsnokképző iskolát. Mielőtt különböző ezredek- hez utaztak volna, a mauzóleumba mentek. ... Messze van Budapest Alexandrov-Gaj-tól. Az első világháború viharában ezekből a városokból indult a frontra két katonai szerelvény. Az egyiken Mészáros János az osztrák—magyar hadsereg altisztje, a másikon — Grigorij Koblov orosz katona. A tizenhétéves Arszentyij Kaskin a A. V. Kaskin, az első váltás másik őre. Mészáros János, az első váltás felvezetője 1924-ben és 1947-ben. behívóját várta, őket, a parasztokat azért küldték a frontra, hogy megöljék egymást. Egyiket a „császár és a haza” nevében, a másikat a „cár és a haza” nevében. Az októberi forradalomban új jelszó született: „Békét a népeknek!” És ők fegyvertársak lettek. János és Arszentyij a machnovistákat vagdalta az ukrán sztyeppékén, Grigorij — a fehérkozákokat Asztrahány környékén. A hős lovaskatonákat a híres kremli parancsnokképző iskolára küldték. Ott született igaz barátságuk. Egy szakaszban tanultak, s a szünidőben meghívták Jánost szülőföldjükre. Ö nemegyszer beszélt róla, hogy eljön majd az az idő, amikor együtt utaznak pihenni Budapestre. ★ A Szpasszkij-torony kapujában három katona jelenik meg, karabélyuk „vállra” helyzetben. Arcuk fegyelmezett, rezzenéstelen. Sötétkék tányérsapkájukon vörös csillag villan meg a napfényben. Őrségváltás ... A Vörös téren beállt csendben a közelgő katonák egyszere koppanó kemény léptei hallatszanak. Szuronyaik meg-megvillannak a tribünök mellett, majd a Nagy Október hőseinek tömegsírjai fölött, a mauzóleum fekete és vörös márvány falánál. A Lenin-mauzóleum őrhelyein mindig fiatal katonák állnak. Így volt hatvan éve, így van most és így lesz mindig. A másodpercre kiszámított és begyakorolt mozdulatok láttán az őrségváltást nézőknek úgy tűnik, mintha a Szovjetunió egyes számú őrhelyének katonái soha nem öregednének. Ifjúságuk igaz ügyük örökérvényességének szimbóluma. Vámosi Zoltán G. P. Koblov, az első váltás őre 1924-ben és ötven évvel később.
