Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

4 Kelet-Magyarország 1984. január 24, Willy Brandt (balra) és Olof Palme sajtóértekezletet tart Kómában az általuk vezetett két bizottság együttes ülése után. Mintegy 700 fiatal tüntetett a chilei fővárosban a junta el­len Eduardo Frei volt kereszténydemokrata kormányfő ha­lálának második évfordulóján. A rendőrség gumibotokkal és vízágyúval támadt a tiltakozókra. Marokkóban az elmúlt napokban több nagyarányú tüntetés volt. A képen páncélos harckocsi vigyázza a rendet Nádor utcáin. Kommentár A lig néhány évtizeddel a gyarmatbirodalmak széthullása, a független fejlődő világ tömbjének lét­rejötte után Ázsia, Afrika és Latin-Amerika helyzete is­mét a nemzetközi politika reflektorfényébe került. Ak­kor pozitív, most negatív elő­jellel. A függetlenség elnye­rése utáni első évek magasra csapó reményei, hogy a törté­nelmi lemaradást viszonylag hamar sikerül ledolgozni, s hogy a gyarmati uralom ka­tasztrofális következményeit dinamikusan sikerül majd le­nyesegetni ; a realitásoktól elszakadt elképzelésnek bi­zonyult. Az elmúlt évek im­már megállíthatatlannak tet­sző tendenciája: egyfelől a fejlődő világ polarizálódása, másfelől együttes, folyamatos térvesztése a világgazdaság­ban, s — kevés kivétellel — a társadalmi és szociális el­lentmondások éleződése. Problémájuk világpolitikai jelentőségű, mert a nemzet­közi gazdasági és pénzügyi élet összefüggései, kölcsön­hatásai miatt érzékenyen be­folyásolják egymás és vala­mennyi más országcsoport életét, s földünk stabilitását általában. A svéd Olof Palme és a nyugatnémet Willy Brandt vezette — hosszú évek óta te­vékenykedő és egymástól füg­getlen — két nemzetközi bi­zottság az elmúlt héten együt­tes ülésen vizsgálta meg a legsürgősebb tennivalókat. Ta­nácskozásukon 25 európai, ázsiai, afrikai és amerikai ország' személyiségei vettek részt. Javaslatot tettek árrá, hogy rendeljenek el egyéves moratóriumot az atomfegyve­rek fejlesztésére, s hívjanak össze gazdasági világértekez­letet a fejlődő országok eladó­sodása ügyében. Annak megítélésében, hogy melyek is a lényeges ok-oko- zati összefüggések a fejlődő világ mai helyzetének ala­kulásában, kétségkívül van­nak eltérések a két bizottság és a szocialista országok ál­láspontja között. Legfrissebb indítványaik azonbán azt jelzik, hogy mind a nemzet­közi biztonság, mind a gaz­dasági fejlődés alapkérdése­iben reális megközelítés ve­zérli őket. Napnál világo­sabb, hogy a fegyverkezési verseny megfékezése, min­denekelőtt a nukleáris arze­nál bővítésének megállítása olyan anyagi erőforrásokat szabadíthat fel, amelyek óri­ási jelentőségűek lehetnének a fejlődő roszágok megsegí­tésében. Ezzel logikailag szo­rosan összefügg az eladóso­dás problémája. A fejlődő or­szágok többségének katasztro­fális pénzügyi helyzete ugyan­is fejlődésük lelassulásából fakad, ez viszont nagyrészt visszavezethető belső erő­forrásaik történelmi okokból következő szűkösségére. Ki­csit elkoptatott fordulattal, bűvös körnek szoktuk ezt ne­vezni, amely azonban egyál­talán nem az, ha a fejlődő vi­lág sorskérdéseit építően, tárgyszerűen, a különböző társadalmi rendszerű orszá­gok békés egymás mellett élé­sének, a nemzetközi bizton­ság szélesebb összefüggései­nek optikáján át szemléljük. Gy. S. Az 1. számú őrhely * •Hatvan éve halt meg V. I. Le­nin, a szovjet állam megalapí­tója, a nemzetközi proletariátus vezére. Ebből az alkalomból közöljük az írást. A Lenin-mauzóleum bejáratánál megállt az új őrség. Két kato­na, karabélyokkal. A Nagy Ok­tóber unokái, a hitleri Németország legyőzőinek fiai. Ez az ország legfon­tosabb őrhelye — az 1. számú őrhely. Ha virágzanak a hársfák a Vörös té­ren, vagy ha hó borítja a Kreml falá­nál sorakozó fenyőfákat — minden időben végtelen emberáradat kígyózik el az őrök mellett. Nincs a földön raegtisztelőbb őr­hely, mint ez. Minden váltás hatvan perc. Az első váltást 1924. január 27- én állították fel, amikor a vörös ko­porsót Lenin holttestével a mauzóle­umba vitték. A hatvan éve készült ké­pet először Moszkvában, a Marxizmus—Leninizmus Inr- tézetben láttam. A hajnal­ban befejezett mauzóleum faépülete bejáratánál kara­bélyokkal felszerelt őrök állnak. Bentről lassan kivo­nulnak a párt- és kor­mányvezetők, arcukon a mély gyász nyomaival. Rö­viddel ezelőtt helyezték el az elhunyt Vlagyimir Iljics Lenin vörös koporsóját. A teremben balról hár­main állnak. Egyenruhájuk­ról ítélve egyikük a Kreml­ben levő paraincsnokképző iskola növendéke, a másik kettő — csekisita. A moszkvai helyőrség pa­rancsnokának utasítása ér=_ leimében a temetés befeje­zését követően a parancs- nokképző iskolai növendé­kei adnak őrséget. A fényképet megmutat­tam az iskola egykori nö­vendékeinek. Véleményük szerint a bejáratnál őrt álló katona Grigorij Koblovra hasonlít... ★ Idős férfi nyitott ajtót. Civil ruhában van, de egye­nes testtartása elárulja, hogy hivatásos katona volt A fogason tábornoki egyen­ruha. Házigazdánk Grigorij Petrovics .Koblov gárda ve­zérőrnagy, a Lenin-mauzó- leum első őrségének tagja volt. ő emlékezik 1924-re. — A lovasszázad 25 nö­vendékét valamint a külön­leges rendeltetésű parancs­nokság ugyancsak 25 kato­náját jelölték ki, hogy Le­nin koporsóját utolsó útjára kísérjék — a Szövetségek Házától a mauzóleumig. Mi, növendékek Drejer parancs­nok vezetésével kettes osz­lopban, a koporsó két olda­lán meneteltünk. A kopor­sót a párt és a kormány ve­zetői, munkások és parasz­tok vitték vállukon. öt nappal korábban, ja­nuár 22-én reggel a Bolsoj Színház diplomáciai páho­lyánál álltam őrségben a szovjetek XI. összoroszor- szági kongresszusán. Soha nem felejtem el azt a pilla­natot amikor Kálinydn be­jelentette, hogy Lenin meg­halt. Elsötétült előttem min­den, s csak nehezen tudtam állva maradim. Mindenhon­nan zokogás hallatszott. Azelőtt sokszor találkoz­tam Vlagyimir Iljiccsel. Sok munkája ellenére gyakran eljött hozzánk a laktanyá­ba, kérdezgetett bennün­ket hogy élünk, miről írnak az otthoniak. A kongresszu­sokon és értekezleteken őr­séget állva sokszor hallottam beszédeit Amikor Hjics megbetege­dett — folytatta az ősz tá­bornok —, a növendékek őrségbe menve nem „ví- gyázzban” menetelték, ahogy a szabályzat előírta, a pat­kós bakancsokat másikkal cserélték fel. Nem énekel­tek menetelés közben, hogy ne zavarják a beteg Iljicset Nagyon sokat jelentett mindannyiunk számára. Ma is jól emlékszem — meren­gett el a tábornok —, mennyire örültünk, amikor meghallottuk, hogy Lenin jobban érzi magát! Később a beteg Iljicset a Moszkva környéki Gorkiba vitték. A Kremlben levő la­kása előtti 27-es számú őr­helyen szinte árvának érez­tük magunkat. Lakásának ajtaja nem nyílt ki többé. Nem hallottuk reggelen­ként meleg szavait: „Jó reg­gelt, növendék elvtárs!” Re­megő szívvel figyeltük az állapotáról szóló híreket. Hittünk benne, hogy meg­gyógyul. A növendékek kö­vetkező kibocsátó ünnepsé­gén — 1923-ban — Lenint az iskolánk „tiszteletbeli vörös parancsnokának” vá­lasztottuk. És — Iljics nincs többé! — Az eligazításon felhív­ták az őrség figyelmét, hogy jól készüljenek fel, mert harminc fok körüli hideg lesz, s a téren sokáig — reg­geltől késői estig — kell majd állni. Meleg fehérne­műt és különleges kenő­csöt osztottak szét közöt­tünk, hogy bekenjük arcun­kat. ★ Hat órán keresztül vonul­tak Moszkva munkásai a Vörös téren, meghajtva zászlóikat a vörös zászlóval letakart — fából készült emelvény előtt, ahol Lenin holtteste feküdt. Mi, őrök harminc percig álltunk a vörös borítású koporsó mel­lett. Amikor leváltottak bennünket, nem mentünk el melegedni, beálltunk az emelvény két oldalán felso­rakozott katonák közé. Iz­gatottan tekintgettünk a Szpasszkij-torony órájára, mintha megállíthatnánk az időt. De a búcsú utolsó per­cei elkerülhetetlenül köze­ledtek. Tizenhat órakor — a gyá­rak először felhangzó kürt­jei mellett — vezetett fel bennünket Arszentyij Kas- kínnal Mészáros János fel­vezető a koporsó melletti őrhelyre — emlékszik sok évtized távlatában is egé­szen pontosan a tábornok. Mi a halott lábánál álltunk, a fejénél két csekista. Ma is jól emlékszem, a koporsót lassan felemelték és elin­dultak vele. Én bal oldalon mentem, Arszentyij Kaskin — jobb oldalon. A gyárak kürtjei egyre hangosabban és erősebben szóltak. Aztán tompa ágyúdörej hallat­szott. Vigyázva bevitték a mau­zóleumba a vörös koporsót, mögötte Iljics rokonai és harcostársai mentek. Ezekben a percekben a Szovjetunió rádió- és táv­íróállomásai az egész világ számára tudtul adták ko­runk örök érvényű jelsza­vát: „Lenin meghalt, de a leninizmus örökké élni fog.” Grigorij Koblov és Ar­szentyij Kaskin őrök és Mé­száros János az első felve­zető 1924 szeptemberében fejezték be a Kremlben lé­vő parancsnokképző iskolát. Mielőtt különböző ezredek- hez utaztak volna, a mauzó­leumba mentek. ... Messze van Budapest Alexandrov-Gaj-tól. Az el­ső világháború viharában ezekből a városokból indult a frontra két katonai szerel­vény. Az egyiken Mészáros János az osztrák—magyar hadsereg altisztje, a mási­kon — Grigorij Koblov orosz katona. A tizenhét­éves Arszentyij Kaskin a A. V. Kaskin, az első váltás másik őre. Mészáros János, az első váltás felvezetője 1924-ben és 1947-ben. behívóját várta, őket, a pa­rasztokat azért küldték a frontra, hogy megöljék egy­mást. Egyiket a „császár és a haza” nevében, a másikat a „cár és a haza” nevében. Az októberi forradalomban új jelszó született: „Békét a népeknek!” És ők fegyver­társak lettek. János és Ar­szentyij a machnovistákat vagdalta az ukrán sztyeppé­kén, Grigorij — a fehérko­zákokat Asztrahány kör­nyékén. A hős lovaskatoná­kat a híres kremli parancs­nokképző iskolára küldték. Ott született igaz barátsá­guk. Egy szakaszban tanul­tak, s a szünidőben meghív­ták Jánost szülőföldjükre. Ö nemegyszer beszélt róla, hogy eljön majd az az idő, amikor együtt utaznak pi­henni Budapestre. ★ A Szpasszkij-torony kapu­jában három katona jele­nik meg, karabélyuk „váll­ra” helyzetben. Arcuk fe­gyelmezett, rezzenéstelen. Sötétkék tányérsapkájukon vörös csillag villan meg a napfényben. Őrségváltás ... A Vörös téren beállt csendben a közelgő katonák egyszere koppanó kemény léptei hallatszanak. Szuro­nyaik meg-megvillannak a tribünök mellett, majd a Nagy Október hőseinek tö­megsírjai fölött, a mauzó­leum fekete és vörös már­vány falánál. A Lenin-mauzóleum őr­helyein mindig fiatal kato­nák állnak. Így volt hatvan éve, így van most és így lesz mindig. A másodperc­re kiszámított és begyako­rolt mozdulatok láttán az őrségváltást nézőknek úgy tűnik, mintha a Szovjetunió egyes számú őrhelyének ka­tonái soha nem öregedné­nek. Ifjúságuk igaz ügyük örökérvényességének szim­bóluma. Vámosi Zoltán G. P. Koblov, az első váltás őre 1924-ben és ötven évvel később.

Next

/
Thumbnails
Contents