Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

2 Kelet-Magyarország 1984. január 24. Megkérdeztük: Miért fáznak Sóstón ? T arthatatlan állapotok uralkodnak a sóstóbe gyi általános iskolában — hallottuk a hírt, melyet megerősített az isko­la egyik tanára is. Fáznak a gyerekek, több mint négyszá­zan sapkában, kabátban ül­nek a padokban, elképzelhe­tő, milyen körülmények kö­zött kell a pedagógusoknak tanítaniuk, ha olykor 15 fok­ra esik a hőmérséklet. Meg­kérdeztük Láda Bertalant, az iskola igazgatóhelyettesét, mi­lyen intézkedést terveznek? — Már eddig is elég gyak­ran intézkedtünk — hangzott a válasz — ebben a fűtési szezonban legalább tízszer hívtuk a Kommunális Szol­gáltató Vállalat embereit. Rá­juk semmi panaszunk nincs, jönnek azonnal, de ahogy el­mennek, egy óra múlva me­gint hívhatnánk őket. Mi nem vagyunk szakemberek, de szerintem a 3—4000 forin­tos javításoknak — gépkocsi­használat, kiszállás stb. — több értelmük lehetne. Per­sze, az az igazság, hogy ha nincs mivel fűteni, akkor hiá­ba igyekeznek és igyekszünk. Rossz szenet kaptunk — meg kellett szitáUatni —, az olaj- kályhákhoz vásárolt fűtőolaj­ban nem tudom mi lehet, de rendre eldugul. Szerintem a mi vezetésünket nem terheli felelősség, mert még azt is megtesszük — csak ki ne hűl­jön az épület —, hogy szom­bat-vasárnap is fűtünk. Csak az az egy vigasztal, hogy re­mélhetőleg jövőre áttérünk a helyi kazánnal a központi fűtésre, ha lesz pénzmarad­vány. A válasz önmagában ki­elégítő és mégsem az. Meg­tudtuk még, hogy nem újke­letű a probléma, egyik-másik cserépkályha évek óta ren­detlenkedik. Igaz, a nyáron teljes felújítást tartottak, de némelyiket át kellett volna már rakni. Kérdésünk: vajon az iskola felügyeleti szervei tudnak-e arról, hogy rossz a kályha, rossz a szén, rossz az olaj, s mit tettek ellene? Ki a fele­lős, ha a gyerekek, tanárok megbetegszenek? Sajnos, úgy tűnik, eddig csak az enyhe tél volt kegyes a kicsikhez. (be.) Szatmár — a Kiskunságban „A régi Szatmár megyének mátészalkai járásában a Sza­mos egyik zugában, Sza- mosszegen születtem...” — így kezdi bemutatkozó so­rait Szállási László azon a meghívón, mely az ö nép­rajzi magángyűjteményének kiállítására invitál. A kis- kunmajsai tsz helytörténe­ti múzeumában mutatja be azokat a tárgyakat, melye­ket az elmúlt évtizedekben gyűjtött szorgalmas utánajá­rással, nem kis anyagi áldo­zattal. Mint írja: „Gyűjte­ményem alapját a családtól kapott dolgok képezték . . . sokat pedig vásároltam, oly­kor idegenek orra elől, hogy ne vihessék külföldre...” Szállási László neve ol­vasóink előtt sem ismeret­len, hiszen jó néhány írása jelenti már meg lapunkban — ezekben szülőföldje em­lékeit vetette papírra. Gyűj­teményét mától mutatják be Kiskunmajsán. Jó lenne, ha itthon is láthatnánk egyszer. (tgy) Pálya­választóknak A nyíregyházi és a város környéki általános iskolák­ból várnak gyerekeket ar­ra a pályaválasztási ren­dezvényre, melyet január 24- én délután öttől tartanak a nyíregyházi művelődési köz­pontban. A második emeleti kamarateremben a Kelet-ma­gyarországi Állami Építőipa­ri Vállalat szakemberei be­mutatják — hangosfilmet is igénybe véve — az építőipari szakmákat. A KEMÉV már tavaly is szervezett hasonló rendezvényt bemutatva víz- szigetelő, kőműves, ács-áll­ványozó és vasbetonkészítő szakmák fogásait, munka- körülményeit a pályaválasz­tás előtt álló gyerekeknek. A dolgozók képviseletében I jogsegélyszolgálat elintézte A közelmúltban több szak- szervezeti fórumon foglal­koztak a jogsegélyszolgálat­tal. Az építők szakszerveze­tének megyei bizottságán ál­talánossá vált szolgáltatás­nak nevezték el a jogászok és társadalombiztosítási szak­emberek munkáját. Valóban szolgálatás az, amit az ille­tékesek a dolgozók érdeké­ben ellenszolgáltatás nélkül végeznek. Szakszervezeti kö­rökben általános tapasztalat, hogy a jogsegélyszolgálat az utóbbi néhány évben megta­lálta helyét és szerepét, s a legtöbb helyen közmegelége­désre látja el feladatát. ki Őrizze? Egy konkrét példa a fen­tiek igazolására. Az élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalat egyik munkahelyén eltűnt egy nagy értékű szerszám. A vele dolgozó két fizikai mun­kást tízezer forint kártérítés­re kötelezték. Ezzel a vállala­ti döntőbizottság is egyetér­tett. Ám a dolgozók keresetet adtak be a munkaügyi bíró­ságra, ahol a jogsegélyszolgá­lat képviselte ügyüket. A tár­gyaláson kiderült, hogy a két dolgozónak nem állt módjá­ban a szerszám őrzése, de a dolgozók kérték művezetőjü­ket, hogy ő gondoskodjon az őrzésről, vagy az elszállítás­ról. Nem tette. így a bíróság a két fizikai dolgozót felmen­tette a kártérítési kötelezett­ség alól. A tízezer forintot nem vonták le a fizetésük­ből! Megyénk két kiskereske­delmi vállalatánál tavaly előtt 27, tavaly 33 ügyet in­tézett a szolgálat. Téved, aki azt hiszi: azért nem jelent­keznek többen ügyes-bajos dolgaikkal, mert a jogsegély- szolgálatnak nincs kellő pro­pagandája. A bizalmiakkal rendszeresen ismertetik a le­hetőségeket. Sőt, a két vál­lalat nyugdíjasainak is ki­küldtek egy udvarias levelet, amelyben közölték a lehető­séget. SEGÍTSÉG A NYUGDÍJASOKNAK A MEDOSZ megyei bizott­ságának ülésén hangzott el decemerben: a jogsegélyszol­gálat segítségét kérők között nőtt a nyugdíjasok aránya. Diétázók figyelmébe Szaktanácsok magnóról 1 Gombák a Zrínyi utcán A nyíregyházi Zrínyi utcán lévő tejbár egy hónap múlva alaposan átrendezve áll majd a vásárlók rendelkezésére. Megmarad a tejbár ere­deti jellege, a változás­nak elsősorban a cukor­betegek, a szívbetegek, a diétázók és a fogyni vá­gyók veszik majd hasz­nát. A forgalmas bolt je­lenleg a megyei élelmi­szer-kiskereskedelmi vállalaté. Az átalakítás után a kisker az Alföld Élelmiszer- és Vegyiáru Kereskedelmi Vállalattal közösen üzemelteti majd a boltot. A Szabolcs- Szatmár megyei Tejipari Vállalat sok újfajta tej­ipari terméket szállít majd a boltba, a Nyír­egyházi Sütőipari Válla­lat többféle sütőipari terméket forgalmaz itt. Diabetikus cukrászipari termékek is kaphatók lesznek. A Szeszipari Vállalat demecseri üze­me szőlőcukrot és bur­gonyacukrot ígért az át­rendezés utáni időkre. Több nyíregyházi or­vos vállalta, hogy patro­nálja a boltot. Az orvo­sok időnként majd ta­lálkoznak a boltban a vásárlókkal (elsősorban a betegekkel) és előadá­sokat tartanak a helyes táplálkozásról, meg ar­ról, hogy mit kell tudni a különböző ételekről, italokról. Néhány orvosi szaktanácsot magnóra vesznek, s a magnósza­lagot időnként lejátsz- szák a vevők előtt. Az élelmiszer-kiske­reskedelmi vállalat sa­ját brigádja február kö­zepén kezdi a bolt átala­kítását. Az átalakítás várhatóan egy hétig tart. Üj formában, szé­lesebb áruválasztékkal február végén nyit a bolt. Nyáron a sütemé­nyek mellett fagylaltot is árusítanak, s azt terve­zik, hogy a bolt előtt az „autómentes” Zrínyi ut­cán gombák alá asztalo­kat, székeket helyeznek el, így a vendégek az utcán is fogyaszthatnak. (n. 1.) Pár évvel ezelőtt az igénybe vevők 90 százaléka fizikai dolgozó volt, újabban az al­kalmazottak, a műszakiak is kérik a jogászok segítségét. Érdekes a másik számadat is, amely szerint a vízügyi igaz­gatóságon a szolgálathoz for­dulók fele nyugdíjas. KÖRÜL­TEKINTŐBBEN Az építők szakszervezeté­nek megyei bizottságán ért­hető örömmel állapították meg, hogy a szakszervezeti bizottságok irányítása alatt javuló feltételek mellett mű­ködnek a jogsegélybizottsá­gok. A jobb megértés ked­véért hangsúlyozni kell a bi­zottságokat. Mert nemcsak jogászokból áll a szolgálat. Idézet a megyei bizottság írá­sos beszámolójából: „Egy-egy konkrét ügy kapcsán jogi végzettségű dolgozó tanácsért fordul a társadalombiztosí­tásban jártas bizottsági tag­hoz.” Jó módszer ez, ezáltal megalapozottabb, körülte­kintőbb lehet a dolgozók kép­viselete. Természetesen a jogsegély- szolgálatok tovább javuló munkájához szükség van a dolgozók növekvő bizalmára, őszinteségére. A gazdasági ve­zetők, sőt bizonyos esetekben a tanácsi dolgozók is hozzá­járulhatnak még „áldáso­sabb”, még eredményesebb tevékenységükhöz. Nábrádi Lajos villámon energia: Az első leolvasásig régi áron A háztartásokban külön mért éjszakai villamos ener­gia árának emelése miatt az elszámolás a következők sze­rint történik: azokban a ház­tartásokban, ahol a villamos- energia-fogyasztást kétha- vonként olvassák le, az árvál­tozás utáni első leolvasásig a régi áron — 40 fillérrel — számlázzák a fogyasztást. Az ezt követő időben fogyasztott villamos energiát már az új — 60 filléres — áron szám­lázzák. Azokban a háztartásokban, ahol a villamosenergia-fo- gyasztást évente egyszer ol­vassák le, az 1983. évi leol­vasástól az 1984. január hó­nappal záródó időszakra még a régi áron, február hónap­tól pedig már az új áron számlázzák a fogyasztást. Az éves számlázásba tartozó vil­lamos hőtároló kályhát hasz­náló fogyasztókra ez nem vo­natkozik. ök az áramszolgál­tatótól, illetve a díjbeszedő vállalattól külön levélben kapnak tájékoztatást éves éj­szakai fogyasztásuk elszámo­lásáról. (MTI) “ JEGYZET” Meddig érték? R égi téma, de most, hogy megnéztem a múlt heti tudósklu­bot a televízióban, leírom. Bizonyára a műsor készí­tőinek is az volt a szándé­ka, hogy mi, nézők tovább­gondolkodjunk. A műsor az értékekről szólt, mely­ről mostanában oly sok szó esik, s megindult bennem a „folyamat” mely máris élet- sőt „városközeibe” rántotta a magasan ívelő tudományos érvrendszere­ket. Számos nyíregyházi épü­let sínylette meg a Nagy Portáltalanítási Akció „vé­rengző” időszakát. Lebon­tották az egyedi faportá­lokat, s tettek helyette mindenhova jellegtelen unalmas alumínium ajtó­kat, kilincs nélkül. Eze­ket az ajtókat vagy rángat­ni kell, vagy mindig nyit­va vannak résnyire. Még valami ideológia-félét is kitaláltak ehhez az építé­szek, hogy a portál eltakar­ja az épület architektúrá­ját, meg hogy anyagszerűt- len. Nincs a világon anyag- szerűtlenebb, mint tégla­falban az alumíniumkeret. Ma már tudjuk, s ahol még megmaradt, gondozzuk, kar­bantartjuk a portálokat. Mi történt itt? Csupán az, hogy kimondtuk valamire: nem érték, s közben kiderült, hogy az. Vannak dolgok, amiknek az értéke megnö­vekszik az időben, ha meg­őrizzük őket! Ezt rftár Köl­csey is tudta, amikor azt l _______ írta „Messze jövendővel komolyan vess öszve jelen­kort!” Sokszor nem vetjük össze. Úgy gyarapítunk, hogy értékeket veszejtünk • közben. Látni vélem a nyíregy­házi villamost. Itt kanya­rodott el az ablakom alatt az állomás felé. Álmom­ban néha „csönget egy pi­cit”. Csodájára járnának ma, idegenforgalmi „att­rakció” lehetne. Ráfizeté­ses volt? Bizonyára, de nemcsak pénzben mérhető értékek vannak. Ez csak a dolgok értékének „bioló­giai vetülete”, ahogy a mű­sorban Vitányi Iván fogal­mazott. — Kétféle emberi ma- gatártás van: az újító és az értékőrző. E kettő csak dialektikus egységben mű­ködhet hasznosan, csak így hathat, alkothat, gya- rapíthat. — Erről beszélt Ancsel Éva az ismert ér­tékkutató, s arról, hogy: — hosszú távon kellene bi­zakodnunk, mint aki diófát ültet, mert vannak, amik fölértékelődnek az időben. A ddig is, amíg majd mindnyájan így gon­dolkodunk, tépem, rángatom az alumínium aj­tót, s a zöldsárga villa­mosra gondolok, ami nyu­godtan járhatna még ma is, mondjuk a Tölgyestől a Sóstóig, kedves kis nyitott kocsijaival. Mester Attila J Hasznos anyag - hulladékból Kellemes fogadtatásra ta­lált Fábián Béla könyvtár- igazgató kezdeményezése a fiatalok között, Fehérgyar­maton. A cipész szülő gyer­meke ugyan messzire került a kaptafától, a bőrdíszmű­ves tevékenység azonban mindig vonzotta. A nyírbá­tori és csengeri cipőgyárak hulladékanyagából, a város fiataljai szemgyönyörköd­tető dolgokat készítenek. A késő ősszel indult szakkör szabad szombatokon, délelőt­tönként várja a város fiatal­ságát a művelődési központ­ba. övék, díszek, kulcstartók, s más termékek jelezték az alkalmi kiállításon: ered­ményesen dolgoztak a szak­körösök, s várnak másokat is, akik kedvet éreznek e te­vékenységhez. Kétszer támadott a rabló Szeptember 21-én a nyírbog- dányi Marton József elment Sé- nyőre megnézni, hogy főzik-e már a pálinkát. Felhajtott ott is egy kupicával, s hazafelé a nyír­turai kocsmában is, és kissé it­tas állapotba került. A kocsmá­ból kifelé tartva találkozott Bu­ra András 30 éves nyírturai al­kalmi munkással, aki egyébként idült alkoholista. Bura ajánlkozott, hogy elkísé­ri a 73 éves embert, sőt szerzett egy piros kerékpárt, s azzal ment utána. Mikor utolérte, nyomban kérte tőle a pénztárcáját. Már­ton nem adta oda, és bár Bura megragadta a mellén a kabátot, sőt a belső zsebébe bele is nyúlt, de Márton annyira védekezett, hogy Bura a pénzt nem tudta kivenni. Bura ekkor meglátta, hogy kö­zeledik feléjük egy teherautó, hirtelen felült a kerékpárra és elkerekezett. Márton József az it­tassága és idegessége miatt olyan szerencsétlenül ült fel a kerék­párjára, hogy áthajtott vele az úttest másik oldalára és az árok­ba borult. A bosszús teherautó­vezető kiszállt, és — önkényesen:, de teljesen érthetően — kiszedte a Márton biciklijének kerekeiből a szelepeket. Márton József ezután kénytelen volt maga mellett tolni a leenge­dett gumijú kerékpárt, s úgy ha­ladt Nyírbogdány felé. Találko­zott egy ismerősével, s annak el- panaszolta, hogy az ott kerék­párral haladó Bura el akarta venni a pénzét. Mert Bura nem ment ám mesz- száre! Ott várta, hogy megszűn­jön a 4-es úton a forgalom, s amikor ez elkövetkezett, az im­már egyedül lévő Márton Jó­zsefre támadt, Lerántotta, levág­ta a kőszegélyhez, a kabátjának a zsebéből pedig kivette használ- tas tárcáját 470 forinttal. Bura ezután kerékpárra ült és otthagy­ta Mártont. Márton József a kissé kalandos sényői utazást a helyi körzeti megbízottnál fejezte be, neki tett feljelentést. A körzeti meg­bízott tudta, hol találja majd a tettest: a nyírturai kocsmában éppen cigarettát és italt vásárló Burát őrizetbe vette. A Nyíregyházi Megyed Bíróság Bura Andrást a rablás miatt há­rom év börtönre büntette és négy évre eltiltotta a közügyektől. A bíróság elrendelte az alkoholista vádlott kényszergyógyítását, és kötelezte, hogy a meg nem térült kárt — a körzeti megbízott 198 forintot még megtalált nála —, térítse meg. Az ítélet jogerős. (ki) Téli hangulat Kisvárdán. (Elek Emil (elvétele) A tárgyalóterembél

Next

/
Thumbnails
Contents