Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-21 / 17. szám
» i Kelet-Magyar ország 1984. január 21. > Stockholmi levél Argentína forró nyara USJI: közvéleménykutatás Az amerikai közvélemény növekvő elégedetlenséggel szemléli Reagan kormányának külpolitikáját, különösen a Közel-Keleten és Közép- Amerikában — állapította meg az ABC televíziós állomás és a The Washington Post című lap legújabb felmérése. A közvélemény-kutatás pénteken közzétett adatai szerint a megkérdezettek ötven százaléka negatívan értékeli Reagan külpolitikáját. Hatvan százalék nem ért egyet az Egyesült Államok libanoni politikájával, s 59 százalék követeli az amerikai tengerészgyalogosok visszavonását. Raúl Alfonsin — a remény embere. élet és hálál urai váltak, most arra kénytelenek várni, hogy a törvények szelleméi ben mondjanak fölöttük ítéletet a katonai bíróságok. Hiábavaló volt a visszavonulást megelőzően kihirdetett „önamnesztia”, amellyel a saját büntetlenségüket akarták törvényessé tenni. Argentínában ma alig van ember, aki azzal merne dicsekedni, hogy családjában katonatiszt is van. Soha nem volt még az egyenruháinak olyan csekély becsülete, mint ezen a nyáron. Hét évig, nyolc hónapig és tizenegy napig tartott Argentínában a katonai diktatúra. Amikor véget ért a lidércnyomás, ragyogott a déli félteke napja. Ez a napsütés valószínűleg emlékezetes marad az argentinok számára. S még emlékezetesebb marad 1983. december 10-e, a köztársaság 42. elnöke beiktatásának napja. Raúl Alfonsin, a Polgári Radikális Unió vezetője világszerte meglepetést keltett október végén választási győzelmével, hiszen nagyon sokan ázt hitték — Argentínában is —, hogy a katonák tötték a dollárokat a későbbi szűk esztendőkre. És nem vall lelkiismeretességre a Falkland (Malvin)-(szigetekéit vívott esztelen háború sem. Emberi jogok napja Ha pedig szétverték; ennek a gabonában, szarvasmarhában és olajban is gazdag, iparilag elég fejlett országnak a gazdaságát,' és még a maguk kezdeményezte háborút sem tudták megnyerni, mihez értettek egyáltalán? Az éppen az emberi jogok világ- ■niapjáp .^ártották. Amlttt áz‘ sem véletlen, hogy a polgári kormány egyik első teendője a szörnyű bűnöket elkövető katonai vezetők bíróság elé állítása, a kisebb felelősséggel tartozók esetében pedig a nyugdíjazás volt. Azok, akik az előző években — némelyek pedig még a hatalom - váltás előtti napokban is — Ma már mindenki elismeri, hogy a katonák majdnem nyolcévi kormányzásukkal gazdasági, politikai, kulturális és erkölcsi romhalmazt hagytak maguk után. Az 1976 márciusában végrehajtott puccsot követő „nemzeti újjáépítési folyamat” végén mintegy harmincezer „eltűnt”, azaz bírósági ítélet nélkül fogva tartott, majd meggyilkolt személy, legalább 400 százalékos infláció, mintegy 45 milliárd dolláros külföldi adósság, nagyarányú munkanélküliség és nyomor, félelmetes mértékű iskolázatlanság terheli a tábornokok és a tengernagyok lelkiisme- metét. « ök és a lelkiismeret? Ezek iaz elegáns egyenruhfjp.,viselő urak habozás nélkül'elfogattak és meggyilkoltattak mindenkit, aki szerintük felforgató volt. Az sem éppen a lelkiismeretüket bizonyítja, hogy — miközben az állampolgárok milliói majdnem reménytelen küzdelmet folytattak a megélhetésért, — titkokat őrző bankokban gyűjSúlyos mulasztások okozták 83 áldozata van a japán bányaszerencsétlenségnek Folytatódik a vizsgálat a szerdai japán bányaszerencsétlenség ügyében, amelyben az újabb jelentések szerint 83 bányász vesztette életét. Két nappál a katasztrófa után egyre több a bizonyíték arra, hogy a bányát működtető Mitsui társaság részéről rendkívül súlyos mulasztások történtek. A Fukuoka tartományban lévő Omutai szénbányában tűz ütött ki, s az áldozatok többsége szénmonoxid-mér- gezésben halt meg. Az első vizsgálatok szerint több biztonsági ellenőrző berendezés, egyebek között a metángázérzékelők, illetve szénmono- xid-jelzők felmondták a szolgálatot, nem működött továbbá az az automata berendezés, amely idejében jelezte volna a szállítószalag-rendszer motorjának túlzott felhe- vülését. A bányászok szakszervezetének képviselői szerint még a biztonsági vízszelepek sem működtek, mert a Mitsui emberei korábban — a szén minőségének esetleges rosszabbodására hivatkozva — elzáratták azokat. A szakszervezet arra is rámutatott, hogy a társaság az elmúlt időszakban rendkívüli módon hajtotta a bányászokat a tavalyi termeléslemaradás behozatala érdekében, azaz a megfeszített munka miatt következett be a szállítószalagrendszer túlterheltsége. Végezetül — bár a sor még nem teljes — a szerencsétlenséget követően meglehetősen későn riasztották a mentőosztagokat, amelyek kezdetben nem is megfelelő létszámban dolgoztak. A statisztika szerint Japánban a háború után ez volt a negyedik legsúlyosabb bányaszerencsétlenség. A mostanit megelőző 1981-ben, a hokkaí- dói Yubari bányában történt, akkor a tűz, illetve a későbbi gázrobbanás következtében 93 bányász lelte halálát. A bányát lezárták, s feltehetően ez vár az Omutai bányára is, ami rendkívül érzékenyen érinti az ország széntermelését. Az utolsó katonaelnök, Reynaldo Bignone (az ősz hajú középen) kihallgatása után őrizetben maradt. (Fotó: AP—MTI —KS) denkitőili. Hiszen a „minden argentin a testvérünk, csak a katona az ellenségünk” típusú egységhangulat csupán ideig-óráig takarhatja el az óriási nehézségeket és a felszín alatti politikai ellentéteket. A peronisták egy része még ma sem alkarja elhinni, hogy a választásokat a vebélyitárs nyerte meg. A peronista szakszervezetek — a demagógia és az erőszak, sokszor alkalmazott módszerével — újra megpróbálják megtorpedózni a szociáldemokrata színezetű elnök gazdaságpolitikáját. Bizonyos, hogy az ipari és a banktőke emberei is fontosabbnak tartják a saját profitjuk növekedését, mint a nemzeti érdekeket szolgáló gazdaságpolitika végreha j -" fását. És nem várható az Egyesült Államok jelenlegi kormányától sem, hogy kezét- iábát törve siessen Argentína megsegítésére, hiszen a legutóbbi három junta aligha tehette volna, amit tett, ha nem tudja maga mögött Washington támogatását. A Buenos Airesd híreket mostanában nagyon figyelmesen olvassák i^atm-Amerikában, valószínűleg leginkább Uruguay ban és Chilében. E két országban már majdnem tíz éve „kormányoznak' hasonló módszerekkel a katonák, és az események azt bizonyítják, hogy az uruguayiak meg a chileiek isem félnek.többé, s már a napfelkeltében bíznak. Todero Frigyes Képtávírón érkezett A libanoni {óvárosban partraszállási hadgyakorlatot hajtanak végre olasz katonák, akik az úgynevezett nemzetközi békefenntartó erők tagjaiként tartózkodnak a közel-keleti országban. A marokkói Casablancában pénteken befejeződött az iszlám országok vezetőinek tanácskozása. A képen Jasszer Arafat, a PFSZ vezetője a csúcsértekezleten. Ezek a tiltakozó asszonyok eltűnt hozztártozóikról szeretnének megtudni valamit. (Fotó: Newsweek — KS) Az örömmámor rége Persze, az örömmámor hamar elmúlik. A felszabadulás extázisa szükségképpen rövid ideig tart. A gazdasági és erkölcsi újjáépítés-nagyon nagy erőfeszítéseket kíván mináltatónos csődje után ismét peronista korszak következik. Pedig Alfonsin győzelme csak az első meglepetés volt, folytatása napjainkban is zajlik Buenos Airesben. ők és a lelkiismeret? emberi méltóság megtaposá- sához, a valóságos vagy vélt ellenfeleik meggyilkolásához, a jogtalan haszonszerzéshez, a megvesztegetéshez. Nem volt egészen véletlen, hogy az új elnök beiktatását a konferencia első lezárult a stockholmi konferencia első munkahete. A svéd főváros kulturális központja, a tanácskozás színhelye fölött már nem rója a köröket a rendőrség fehér-piros helikoptere, a hosz- szú üvegépület előtti térről eltűntek a békéért doboló-kántáló buddhista szerzetesek, hazautaztak a külügyminiszterek, és megritkult a sajtóközpont ügyfélforgalma is A legyező alakú hatalmas ülésterem ajtóin hétfőtől kiakasztják a táblákat: „Zártülés”. Harmincöt beszéd hangzott el négy nap alatt, vitázó, böleselkedő. átfogó és olykor a részletekben elvesző beszédek. Minden külügyminiszter tükrözte országa politikai egyéniségét fejtegetéseiben, senki nem szorítkozott kizárólag a konferencia témájára: a bizalom és a biztonság, a leszerelés európai vonatkozásaira. Nicaragua és Libanon, Churchill és Molotov, az emberi jogok és a formális logika, az elrettentés és az ideológia — minden elhangzott és szóba került, akinek és aminek csak köze volt és van kontinensünk sorsához. Aligha becsülhető le az a tény, hogy a stockholmi konferencia megnyitására egyáltalán sor került, mégpedig külügyminiszteri szinten. Az európai országok, valamint az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszterei utoljára 1983 szeptemberében találkoztak, a madridi találkozó zárószakaszában. Négy hónap telt el, és az európai folyamat ismét összehozta őket. Diadalmaskodott az a felismerés, hogy maradtak olyan területek, ahol kifejezett érdekközösség van a harmincötök között, s ha már nem is lehet látványosan véget vetni a fegyverkezési hajszának, legalább a fegyverek fölötti politikai ellenőrzés erősödjék; ha már nem csökkenthető a szándékos háború eszköztára, legalább véletlenből, számítási hibából, a szándékok félreismeréséből ne robbanjon ki atomháború. A stockholmi konferencia első munkahetében világossá vált, hogy az amerikai rakétatelepítés megkezdése két irányból befolyásolta a tanácskozást. Andrej Gromiko egyértelművé tette, hogy az eurohadászati egyensúly megbontásával Washington aláásta a tárgyalások és a tárgyalásokhoz nélkülözhetetlen bizalom alapjait, egyben aláásta a saját maga iránti bizalmat is. Ezt csakis úgy lehet helyreállítani, ha az Egyesült Államok visszatér a nyugat-európai rakétatelepítés megkezdése előtti helyzethez. Ha viszont Reagan elnök erre most nem kész, akkor a három szinten bejelentett szovjet ellenintézkedésekre sor kerül, Európában tehát rakéták lesznek néhány percnyi távolságra a másik fél hadászati fontosságú objektumaitól. És ebből adódik, hogy az amerikai rakétatelepítés nemcsak gátat emel a stockholmi konferencia útjába. hanem létfontosságúvá is teszi a konferencián a gyors megegyezést. A svéd külügyminiszter csütörtöki beszédében kifejtette, hogy a hadászati csapásmérés percekkel mérhető lehetősége növeli a számítási, hibák, a félreértések veszélyét, s pánikhangulatban igen nehéz felelős döntést hozni a béke és a háború kérdésében. Ezért különösen fontosak azok a katonai bizalomerősítő intézkedések, amelyek ilyen helyzetekre higgadtságot adhatnak a döntéshozóknak, megóvhatják őket az elhamarkodott, szinte automatikus elhatározásoktól. » ltockholmban sokan hangoztatták, hogy a konferencia nem helyettesít- L heti a többi fegyverzetkorlátozási tárgyalófórumot. Ugyanakkor azonban az állásfoglalásokból kitűnt, hogy a Stockholmban egyeztethető biztonságerősítő intézkedések kedvezően befolyásolhatják akár a genfi, akár a bécsi eszmecserék légkörét és feltételrendszerét. Az erőszak kizárása, az atomfegyver elsőként alkalmazásáról való lemondás, Európa övezetenként! atomfegyver-mentesítése merőben új helyzetet teremthetne eurohadászati vonatkozásban és a közép-európai hagyományos haderők csökkentésének lehetősége vonatkozásában. Ami a svéd fővárosban aggodalmat kelt, az az a szomorú lehetőség, hogy a NATO európai stratégiája nemcsak Genf és Bécs, hanem Stockholm érdemi munkáját is tárgytalanná teheti. Stockholmban kétségkívül nehéz problémákat kell megoldani a következő években, amíg a szilárdabb katonai bizalom és az erősebb politikai biztonság alapján hozzá lehet látni az európai leszerelés problémáinak megoldásához. Pirityi Sándor
