Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-21 / 17. szám

1984. január 21. Kelet-Magyarország 3 Napjaink izgalmas gazdasági kérdése gyár és központ kapcsolata. Különösen igaz ez a megyé­ben, ahol az üzemek többsége valamilyen, má­sutt található központhoz kapcsolódik. S ezen alapon érdemes elgondolkodni azon az egyre job­ban hangoztatott nézeten: az előrelépésnek csak a vállalaton belüli nagyobb önállóság, a gyárak­ban lévő szellemi erő kibontakoztatása lehet az alapja. Ennek néztünk utána a Csepeli Szerszám- gépgyár központjában, s a nyírbátori fúrógép- gyárban, hogy tudjuk, mennyire látják a köz­ponti és helyi vezetők a megfelelő önállóságot a gazdaságos termelés alapjának. SZOVJET MEGRENDELÉSRE gyárt 60 ezer pár rövid szárú női csizmát és 35 ezer pár női félcipőt a rakamazi Racita Cipőipari Szövetkezet. Képünkön: készül a félcipő a tüződei szalagon. (Császár Csaba felvétele) Alap, pótlék, feszültség M ennyit keres egy me­gyében dolgozó peda­gógus? A kérdésre a statisztika felhasználásával egyszerű válaszolni: a leg­utóbbi Országos pedagógus­béremelés hatására, 1977-ben — a saját források feltárásá­val együtt — a Szabolcs-Szat- márban dolgozó átlagpedagó­gus bére 3555 forintra emel­kedett. Akár elégedettek is lehetnénk azzal, hogy 1980- ban a megyei átlag 3998, 1981-ben 4183 forint, míg 1982-ben 4389 forint volt. Minden évben emelkedett — az évi 3,5 százalékos bér- fejlesztések jóvoltából — és ami mégis meglepő: az utób­bi három-négy évben ennek ellenére növekedett a lema­radásunk az országos átlagtól. A legutóbb mért adatok sze­rint a szabolcsi pedagógus át­lagbére 177 forinttal marad alatta az országos átlagnak. Miért van ez így? Talán megyénkben kevésbé becsü­lik meg anyagilag a nevelő­ket? A közelmúltban foglal­kozott a témával a Pedagó­gusok Szakszervezete megyei bizottsága is. A testület meg­vitatta azokat a megyei taná­csi intézkedéseket, amelyeket megyén belül hajtottak vég­re az utóbbi években az aránytalanságok csökkentése végett. Több okra vezethető vissza az országos átlagtól való le­maradás. 1967-ben, amikor az oktatásügyben először alkal­mazták a jelenlegi bérgazdái - kodási rendszert, a bérái tko­kat nem átlagbérrel rögzítet­ték, hanem az akkori tényle­ges béralappal. így megyénk, ahol sok volt a pályakezdő, vagy képesítés nélküli neve­lő — akiknek alacsony volt a bére — lényegesen hátrányo­sabb helyzetbe került azokkal a megyékkel szemben, ahol magasabb képesítésű és hosz- szabb szolgálati idővel ren­delkező pedagógusok dolgoz­tak zömében. Azóta erre a bázisra épült az éves bérfejlesztés, amely nem csökkentette, hanem to­vább növelte az indokolatlan bérkülönbségeket. Az ebből adódó feszültséget — fogal­maztak a szakosztály vezetői — ne mcsökken tette az 1976 januári óvodai és az 1977 szeptemberi oktatásügyi bér­emelés sem. Ezért az alacsonyabb bér­szinttel induló Szabolcs-Szat- már megye nem tudott fel­zárkózni még az átlaghoz sem, nem beszélve a feljebb lépésről. Mit tehettek ebben a hely­zetben a tanácsi oktatási szervek és a szakszervezet vezetői? Minden évben mód­szeresen napirendre tűzik a bérhelyzetet, hogy feltárják a megyében, egy-egy iskolá­ban meglevő fejlesztési, fel­használási lehetőségeket. Már a központi pedagógus­béremelést követően 1978-ban megyei szintű felmérés ké­szült a szabolcsi községek, városok pedagógusainak bér- színvonaláról, és rá egy évre a megyei tanács végrehajtó bizottsága 1,4 millió forinttal segítette a területi arányta­lanságok mérséklését. Elsősorban azokon a helye­ken, ahol a legsürgetőbb volt a nevelői ellátottság, ahol tartósan nem sikerült betöl­teni a pedagógus álláshelye­ket. Ezzel párhuzamosan a szakosztály a Pedagógusok Szakszervezete megyei bi­zottságával közösen korszerű­sítette a területi pótlékot, s nagy gondot fordítottak a tervszerűbb, tudatosabb bér- gazdálkodás elősegítésére a megye valamennyi oktatási intézményében. Azóta is egy sor megyei in­tézkedés segítette a nevelők keresetének növelését. Töb­bek között 1982-ben a nyug­díjazás miatt megüresedett álláshelyek felszabadult bér­alapjának 40 százalékát köz­pontosították, hogy azoknak az iskoláknak juttassanak be­lőle, amelyek saját hibájukon kívül képtelenek a bérfej­lesztésben továbblépni. Külön is figyelemmel kí­sérték a tanácsi és szakszer­vezeti szervek a pályakezdők bérének emelését, amelyre megyei összeget is megsza­vaztak. Egyes iskolákban a továbbtanuló nevelőknek már a záróvizsgák előtt megelőle­gezik a magasabb bért, s az oklevél megszerzésekor csak a kulcsszám változását rögzí­tik. örvendetes, hogy a bérpo­litika a megye iskoláiban mindinkább nyíltan, demok­ratikusan valósul meg. Szá­mítva a tantestületi közvéle­mény egészséges állásfoglalá­sára. Helyben kell ugyanis eldönteni, milyen arányban részesüljenek a pedagógusok és az intézmény egyéb dolgo­zói az éves bérfejlesztési összegből, s a rendelkezésre álló öszeget a személyi alap­bérek emelésére, vagy a pót­lékok növelésére akarják-e felhasználni, melyik pótlékot és milyen elvek szerint kí­vánják emelni. Melyek azok a belső bérfe­szültségek, amelyeket oldani akarnak, nagyobb figyelmet szentelnek-e a hosszabb szol­gálati idővel rendelkező és eredményesen dolgozók béré­nek dinamikusabb fejleszté­sére. Ehhez azonban elenged­hetetlen, hogy javítsák min­den iskolában és tanácsi szervnél a bérgazdálkodási tevékenységet és merjenek állást foglalni, különbséget tenni a jól, jobban vagy rosz- szul és még rosszabbul dol­gozók között. lem megnyugtató, hegy a folyamatos bérpolitikai ____I erőfeszítések ellenére — csak az utóbbi két évben 3,9 millió forint összegű bér­korrekciós intézkedés való­sult meg — megyénk pedagó­gusainak átlagbér-növekedési üteme alacsonyabb az orszá­gos átlagnál. A helyi erőfe­szítések a gondok megoldásá­hoz nem elégségesek. Ha ja­vulnak a feltételek, a köz­ponti erőforrások teremthet­nek jobb életkörülményeket a nevelők számára. Páll Géza Ha már üzemtörténet A beszélgetés Csepelen kez­dődött, ahol Erdei István igazgató rögtön leszögezi: — Alapvetően építünk a nyírbátoriak önállóságára. Alacsony műszaki és techni­kai színvonalon állt a gyár, amikor átvettük. Bennün­ket azért érdekelt, hogy ki tudjuk telepíteni a fúrógép­gyártást, s ez a gondolat ta­lálkozott az ottani műszaki vezetés elképzelésével. Ma üzemtörténetnek szá­mít, hogy az egyes évek mi­lyen fejlődést hoztak Nyír­bátorban. Látható jelei, hogy új csarnokokat építettek, a régi gépeket fokozatosan cse­rélték fel újabbakkal, s már a legkorszerűbb; programve­zéreit forgácsológépek is megtalálhatók. Ugyanígy az egyszerű alkatrészgyártást követte előbb a részegységek összeszerelése, majd a fúró­gépek gyártásának meghono­sítása. Közben pedig változ­tak az emberek is. A na­gyobb műszaki feladatok gondolkodóbb vezetőt és mun­kást követeltek, a betanított munkások helyett egyre több — saját képzésű szakmunkás állt a gépek mellé. Á vállalati stratégiában — Ezekben az eredmények­ben vontuk meg a mérleget, határoztuk el a további ten­nivalókat — állapítja meg Csóka Péter, a vállalat párt- bizottságának titkára, amikor azt az együttes végrehajtó bizottsági és nyírbátori párt­vezetőségi ülést említi, ame­lyen a hogyan tovább került terítékre. A vállalat stratégiájában Nyírbátor fontos szerepet kap. A tröszt megszűnése után felmérték a helyzetet, s kiderült, hogy Csepelen ne­hezen állítható meg a lét­szám csökkenése (a produk­tív dolgozók fele már Nyír­bátorban dolgozik), ezért a központban a több évtized alatt kikristályosodott szel­lemi kapacitást szükséges hasznosítani, a fajlagosan megnőtt termelőterület elle­nében is, miközben Nyírbá­torban a szakemberképzésre alapozva további fejlesztése­ket valósíthatnak meg. — Mi háromszáz kilomé­terről nem tudunk minden­ben nagyon okosak lenni — fogalmaz Erdei István. — Ezért valljuk, minél széle­sebb a helyi döntési jogkör, annál nagyobb lehet a haté­konysága a vállalatnak is. Mindez megegyezik a Nyír­bátorban hallottakkal. Szórni Iván, a fúrógépgyár igazga­tója mondja: — Január 15-től változott a belső elszámolási rendsze­rünk, amely a korábbitól jobban igazodik a gazdasági szabályozókhoz. Lényege, hogy a nyereség minél tisz­tábban tükröződjön, ennek alapján szervezzük a terme­lést. Az idei tervek további fej­lődéssel számolnak. (S eze­ket nem valamiféle utasítás­ként kapták, hanem közösen alakították ki a központtal.) A termelés és az árbevétel 10—15 százalékos emelése mintegy 30 millió forintot jelent. Ehhez a gyártó kapa­citás rendelkezésre áll, a termelési folyamatok irányí­tását szükséges erősíteni. — Amennyire feszített a vállalat terve, legalább any- nyira kell nekünk is emelni a termelést — vélekedik Ti­sza István műszaki igazga­tóhelyettes. Az eredményes munkához Nyírbátorban például tud­ják, hogy a hegesztett gép­szerkezeteknek jó piaca van. Ezért a vállalaton belüli tech­nológiai szakosodás ilyen irányú előnyeit igyekeznek kihasználni. A nemzetközi gazdasági pangás mellett megnőtt a fontossága a szol­gáltatásoknak. Tervezik a felújítások, a fúrógépek ge­neráljavításának bővítését. Jó esélyei vannak a tárgya­lásnak az NDK-val, folyik az idei megállapodás moauatóeo Január első napjaiban helyezték üzembe azt a program .'e- zérelt NC-szerszámgépet, amelyből az idén még újabbakat állítanak munkába. Képünkö n: Agárdi Miklós a koordináta fúrógépen dolgozik. Csehszlovákiával, míg a ha­zai felhasználók rendre- másra jelentkeznek. Nagyobb felelősség — Lényeges, hogy dolgo­zóink felvethetnek új gon­dolatokat — tájékoztat Tisza István. — A fúrógépek konst­rukciójánál például változta­tást javasoltak, s az első kí­sérleti darab már így műkö­dik. Azzal, hogy a gyárban létrejött a konstrukciós rész­leg, szintén a fejlődést, a gazdálkodást erősítjük. Mindehhez hozzátehető, hogy az anyagbeszerzéstől kezdve az egyes megrende­lőkkel való tárgyalásig sok mindenben maguk döntenek Nyírbátorban. Mégpedig úgy, hogy az alkalmazotti létszá­mot nem bővítik, hanem a kapott önállóságnak megfe­lelő belső átcsoportosításokat hajtják végre. — Mindez nagyobb fele­lősséggel is jár — állítja Szó­rni Iván. — Azonban ezt vál­laljuk, s nem állunk meg a vezetőknél, mert a gyáron belül is módosítottuk az ösz­tönző rendszert, hogy a mun­kás tudja, csakis a gazdasá­gosabb termelés lehet az alapja a több bérnek, a meg­becsülésnek. Lányi Botond Boris Filan: A milánói keverék zeretem az édességet. Pontosabban mondva szükségem van rá. Egy nagy tudományos fel­mérés alapján megállapí­tották, hogy nyugtatóan hat. Vettem magamnak 10 dkg csokoládés drazsét. A neve milánói keverék. Hogy mi­ért milánói, nem tudom. Keveréknek viszont azért keverék, mert a csokoládé­ban található mogyoródara­bok között néha egy-egy ka­vics is van. Nem mondom, hogy minden zacskóba be­lekerül, azt sem mondom, hogy Sok van. Egy-kettő ... .Az egyikben kitört a fo­gam. Igaz. egy kicsit lyukas volt, nem is első fog volt, de mégis csak fog. Nagyon ideges lettem, még a tudományos felmérés eredményeit is kétségbevon­tam, és felháborodva siet­tem abba az üzletbe, ahol a milánói keveréket gyártják. A gyárban egy felelős ember fogadott, aki sajnál­kozását fejezte ki esetem miatt. Ügy látszik — mond­ta —, a dolgozók minden erőfeszítése és az ellenőrzés minden alapossága ellenére a hosszú évek alatt egyszer előfordulhatott egy ilyen eset is. — Ne vegye annyira tra­Szabolcs-Szatmár megyé­ben több ezren várnak új munkalehetőségre. Éppen ezért jelent örömet, hogy me­gyénk két vállalata és két ipari szövetkezete olyan be­ruházásokba kezd, amelyek­kel 170—180 embernek tud­nak munkát adni. A Magyar Optikai Művek mátészalkai gyárában a mű­anyag szemüveglencse ka­pacitásbővítését tervezik, méghozzá olyan módon, hogy a gyermekgondozási szabad­ságon lévő nők is munkába állhatnának, mert egyműsza- kosra tervezik az üzemrészt Nagykállóban, a ludastói iskola épületét használják fel arra, hogy a Magyar Posztó­gyár nagykállói gyáregysége 30—35 embernek munkaal­kalmat teremtsen. A Mándoki Fa- és Vastö­megcikk Ipari Szövetkezet csavarok és anyák gyártását kívánja megoldani a Buda­pesti Csavaripari Vállalattal együttműködve, s ez 50 ember foglalkoztatását teszi lehető­vé. Az Űjfehértói Építő és Faipari Szövetkezet egy fa­ipari hulladékból gyártható falazóblokk, hőszigetelő le­mez, födémpanel és oldalfal­panel gyártására alkalmas eljárást kíván bevezetni, ez 30 ember foglalkoztatását je­lenti majd. ' ■■ 'J-f, gikusan — nyugtatgatott —, -S hiszen tulajdonképpen sze­rencséje van, a harminckét fogából még mindig meg­maradt harmincegy... Tévedett. Kilenc maradt meg. A tízből. Még-mondott valamit, de azt én már nem hallottam. Ugyanis a csillapító szó- zuhatag közben bal kezem­mel hirtelen elkaptam a fe­lelős ember gesztikuláló ke­zének csuklóját, jobb ke­zemmel pedig zsebkésemet hirtelen kikattintva, villám­gyorsan lenyisszantottam az egyik ujját. Minden igyekezetem, ala­posságom és önuralmam el­lenére. A hpsszú évek alatt egy­szer egy ilyen eset is elő­fordulhat. Remélem, nem fogja fel tragikusan. Hiszen a tíz ujja közül kilenc meg­maradt neki Bérgazdálkodás az iskolákban Nemcsak a központ dönt Egymásra utalt gyár és nagyvállalat A MUNKÁS IS TUDJA...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents