Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-19 / 15. szám
1984. január 19. Kelet-Magyarország 3 Iskoláink tartalékai Korszerűbb szakfelügyelet „Kaland" E ltérítették az autóbuszt! Vagy mégsem? A reggeli nyíregyházi 15-ös járat utasai meghökkenve néztek ki az ablakon: a busz, ahelyett, hogy végállomására, a Jókai térre beállt volna, továbbment. A sofőr mellett nem állt álarcos-fegyveres eltérítő, remélték, hogy a fék sem romlott el, s nem emiatt fut tovább a kocsi... A meglepetés mérge- lődésbe és felzúdulásba csapott át, hullámai a vezetőfülkéig verődtek — így hát pár száz méter után megállt a busz. Nyíltak az ajtók, le- özönlöttek az utasok, — volt, aki mosolyogva, volt, aki idegesen. A vezető pironkodva mentegetőzött: azt hitte, az „M” járaton ül, márpedig az továbbmégy. A kis kaland persze nem érdemel sok szót, előfordul ilyen, hiszen a buszvezetők nem mindig ugyanazon a járaton ülnek — ők is tévedhetnek. Mondhatnák azt is: néha még szükség is lenne efféle kalamajkákra. Hiszen hallani-látni kellett volna, hogy ömlött a szó az előbb még álmos utasokból, hogyan mesélték el munkahelyükön a fura . epizódot. Szokványos hétköznapi reggel volt — de: történt valami ... (tárná völgyi) V ____________________J A felismerés — hogy nem elég megtanulni termelni, hanem ismerni kell a költségeket, nem elég az árut kínálni, azt el kell tudni adni — még ha egyeseknél későn is jött, érzékelteti, hogy megindult valamilyen változási folyamait, amely a szabályozók szorításában a kiutat keresi. Amikor a múlt év végén a városi pártbizottságok gazdaságpolitikai titkáraival egy- egy terület gazdaságát, közite a mezőgazdaság alakulását vizsgáltuk, sokszor éppen a kiút keresésére fordítottunk nagy figyelmet. Most mégis az eltérő jegyekről, egy-egy részen a követendő irányról szólunk — a teljesség igénye nélkül. Megtört lendület Egy biztos: az 1983-as gazdálkodás értékelése feladja a leckét mind az üzemekben, mind az irányítóknál. Vásá- roisnaményban és környékén például arra panaszkodtak, hogy az önmagához képest szép fejlődés lendülete tört meg, hiszen korábban évről évre 10—20 százalékkal emelkedett a mezőgazdasági termelés. A kisivárdai körzetben szokatlannak találják, hogy a korábbi eredmények után veszteséges gazdaságokat is találnak. Az okok sokrétűek, bárha DIVATTÁSKÁK SZOVJET EXPORTRA. A Gávavencsellői Vegyesipari Szövetkezet bőrdíszműüzemében ebben az évben 259 ezer darab divatos női táskát készítenek szovjet megrendelésre. Az asszonyok egy csoportja szállítás előtt a táskákat kikészíti. (Elek E.) FEBRUÄR ELEJÉTŐL JELENTŐSEN MEGJAVUL Mátészalkán a Keleti lakótelep ellátása. A napokban várható, hogy a tereprendezési és belső szerelési munkákat követően átadják a Mátészalka és Vidéke ÁFÉSZ 330 négyzetméteres ABC- áruházát és presszóját, valamint egy új fodrászszalont. Szabályozók szorításában Tá itermelés—óhajtásokkal egyensúlyozott gazdálkodásával, míg másutt sokkal jobb körülmények között alig-alig érnek el nyereséget. Mélyebb elemzés nélkül kiderül, hogy az emberi tényező szerepe mily fontos. A fehérgyarmati körzetben például kevés a szakember, még ha találnak is megfelelő első számú vezetőt, a második vonal már alig található meg. A beregi részien két és fél év alatt kicserélődött a vezetőgárda, mert a természetes váltós mellett csak így látták biztosítottnak az előrelépést. Ugyancsak az emberekre, az üzemi létszámra vezethető vissza, hogy a viszonylag sok munkáskéz miatt nem sürget annyira a gépesítés Szatmár- nak a határ széli körzeteiben, míg az iparosodottabb Kisvárba környékén már éppen a további gépesítésben látják a megoldást. Hatásosabban változtatni Forrong a megye mezőgazdasága, a hogyan tovább kérdésére várják a feleletet az üzemekben. Hiszen elgondolkodtató, hogy példamutató állami gazdaságok helyett hasonló bajokkal küzdő üzemeket találni Nyírlugostól Nyir- tiassiig. Tény. hogy a termelési szerkezetet szükséges felülvizsgálni a további boldogulás érdekében. S itt már nem csak a mit, hanem a mennyiért kérdése is felmerül. Rá kell jönni, hogy nem az eredmények önmagáért való hajszolása a cél, hanem a gazdaságossági szemlélet elterjesztése, amikor ötvözik a kistermelést, a táj adottságait, a meglévő szakértelmet áhíhoz, hogy kijussanak a hullámvölgyből. Lányi Botond Szervezett karbantartás Jó ütemben halad a gépek téli karbantartása a nyírbátori Üj Barázda Tsz-ben. A mintegy 50 millió forintot érő géppark nélkül el sem képzelhető a szövetkezet munkája. 1983-ban 8 millió forintért vásároltak gépeket, olyanokat, melyek a korszerű gazdálkodás nélkülözhetetlen feltételei. A karbantartás, javítás tempója és szervezettsége biztosítja, hogy tavaszra, a munkakezdésre minden gép készen álljon. A munkát azonban időnként alkatrészhiány lassítja. Vannak szépen hangzó megállapítások a megye mezőgazdaságáról. Az egyik azt állítja, hogy nem kell többet tenni, mint a táj adottságait felhasználni a sikeres termeléshez. A másik a vízrendezésben látja a kivezető utat. Azok, akik bajba kerültek, az almát szidják, egyedül ezt az ágazatot okolják a veszteségért. A kedvezőtlen közgazdasági és termőhelyi adottságokról pedig kötelességszerűen megemlékezik mindenki. Mindez már-már azt sugallja, hogy tehetetlenül tárjuk szét a karunkat azért, mert a sza- bolcs-szatmári mezőgazdaság az országban az utolsók között kullog. legtöbb helyen az almát említik először, mint ami veszteséget hozott. Táléin helyesebb lenne úgy fogalmazni, hogy igen sok üzemben túlzottan az almára figyeltek — másnak a rovására. Hiszen Mátészalka körzetében az állattenyésztés éppen csak kifutott nullára, pedig elég említeni az Ecsedi-Jáp környékét, ahol mindig is nagy hagyománya volt az állattartásnak. Végül is általános tapasztalatként leszűrhető, hogy azok mutatnak fel tisztes eredményeket, akik a gazdaság minden ágára figyeltek, ahol a meglévő munkaerő birtokában a melléküzemekre is gondot fordítottak. Az élenjáró tenmetósi, tartási módszerek alkalmazása, az okszerű termelés sajnos többször tűnik óhajnak, mint gyakorlatnak. Bár a beregi gazdaságoknál, ahol megteremtették a takarmányterme- lés és az állattartás összhangját, már ezit az irányt mutatják. Tiszavasváritól Ti- szadobig a gabonatermelésben jeleskednek. Termelési rendszerek Szót kell ejtenünk a termelési rendszerekről is — azokról, amelyek a megyében alakultak. A dohánytermelés magasabb szintre emelését éppen a gesztor, a mária- pócsi Rákóczi Termelőszövetkezet termelési nagydíja mutatja. Kevésbé mutatnak fel eredményeket a gyepgaadál- kodásra létrejött társulások, pedig tudományosain bizonyították, hogy a tartalékokat hasznosítani lehetne. S vegyes a kép a gyümölcstermelési rendszerek megítélésénél, hiszen nem alakult ki teljesen zárt technológia, mind a vajai, mind a mátészalkai központok kisugárzó hatása koránt sincs olyan, amely biztatná a gazdaságokat a fejtakiváilasztástól az exportszállításig, a teljesebb körű feldolgozásig. Differenciálódnak a mező- gazdasági üzemelj s a folyamat jellegét már több fórumon vizsgálták. Az lenne jó, ha nem alakulnának ki túlzott különbségek (különösen a gyengék esetéiben), azonban úgy tűnik, a változtatás útja hosszú és nehéz marad. S itt már nem lehet csak a termelőhelyi adottságokról beszélni. Említhető az encsen- csi szövetkezet a 6,2 aranyko- ranás földjével, s mégis ki5 zombaton különösen nagy forgalom volt az áruházban. A pultok előtt tolongtak a vevők. Paul ráérősen egyik emeletről a másikra ment, vásárolt néhány apróságot, de inkább csak szórakozásból, mintsem szükségből. A háztartási vegyiáruk osztályának bejárata előtt tekintete hirtelen egy ötmárkás pénzdarabra esett. A pénz a padlón feküdt, és hívogatóan csillogott. Paul nem hitt a szemének; elsétált a pult mellett, azután visszatért az előző helyre, hogy végleg meggyőződjék róla: nem optikai csalódásról van-e szó. Nos, válóban egy ötmárkás pénzdarab feküdt a padlón. Paul figyelmesen körülnézett, és tekintete találkozott az eladóéval, aki a közeli pult mögött állt. Az eladó merőn nézte Pault. Amikor aztán a következő vevő elterelte az eladó figyelmét, Paul odaszaladt a pénzdarabhoz és rálépett. Azután megpróbálta, hogy a cipője talpával félrehúzza valamerre, de hiába, a pénzdarabot valósággal odaszegezték a padlóhoz. Paul ekkor érezte, hogy valaki megfogja a vállát. Hátranézett, és ugyanazt az eladót pillantotta meg, aki az imént olyan figyelmesen szemmel tartotta öt. — Nyugodtan ajánlhatom önnek az új enyvünket! — mondta az eladó mézesmázos mosollyal. — Az előbb volt módja arra, hogy meggyőződjék kiváló minőségéről. Egy üveg ára 1 márka 20 pfennig, három üveg ára — 3 márka ... (Fordította: Gellért György) S ok arca volt az évek során az iskolákat látogató szakfelügyelőnek, ö az oktató-nevelő munka ,/neósa”, minőségi ellenőre, akit olykor szorongás, félelem vett körül tanár és diák részéről egyaránt. Munkája jellegéből eredt ez — nem is mindig a személyiségéből —, mert gyakran előfordult, csak a hibákat, az iskolai munka selejtjét kereste, kutatta, amiért rendszerint nem dicsérték meg a vétkeseket. Olyan időszak is volt, amikor a másik véglet vált uralkodóvá: a szakfelügyelő egészen jelentéktelen tényezője volt az iskolai munkának, látogatásai nemegyszer rutinszerűen zajlottak. Érlelődő iskolarendszerünkben mindinkább megtalálják és elfoglalják méltó helyüket a munkamegosztásban a szakfelügyelők is. Nem az iskolák mumusai többé, de nem is jelentéktelen figurái az oktatásügynek. Szerepük lényege: a felügyeleti, ellenőrzési munka mellett markánsabbá kell válni a tanácsadó, segítő, információt közvetítő, orientáló tevékenységnek. Ők azok, akik a különböző iskolákban tapasztalt legjobb oktatási, nevelési eljárásokat, módszereket tarsolyukban hordozzák és közkinccsé tehetik. Ebből következik: a korszerűbb szakfelügyeleti munkához nélkülözhetetlen, hogy e sajátos nevelési terület munkásai megszabaduljanak a korábbi beidegződésektől. Többek között azon szükséges változtatni, hogy ne csupán és elsősorban az iskolai órák elemzésében merüljön ki a tevékenységük, hanem szélesebb skálán az iskolát a maga teljességében igyekezzenek képernyőjük elé hozni és vizsgálni. Szakítani muszáj az egyoldalúsággal is, aminek az lehet az útja, hogy a szakfelügyelő nem csupán egy- egy oktatási, tantárgyi feladatra figyel, hanem a ne- veltségi szintre, a sokszor Háttérben levő motívumokra is. Segíthet az iskola nevelőinek a módszertani kulturáltság gyarapításában, a pálya- választás, továbbtanulás irányításában, a tehetséggondozásban, az egységes és folyamatos értékelés kialakításában. Magyarán a szakfelügyelőtől tanulni lehet, mégpedig nem is keveset szaktanárnak, munkaközösségeknek, igazgatóknak, közvetett szálon a diáknak is. Nem egy esetben ugyanis közvetlenül a szakfelügyelő is végez tudás-, vagy neveltségi szintre utaló próbákat, amiből a gyermek is tanul, ha azok tapasztalatait megbeszélik vele. Ezekről a látszólag csak a nevelőket érdeklő kérdésekről is véleményt cseréltek a közelmúltban a megye középfokú oktatási intézményeinek szakfelügyelői egy megbeszélésen. Az is kiderült, hogy 1979 óta a szakfelügyelet energiájának zömét az új tantervek, dokumentumok bevezetésével járó gondok emésztették fel, gyakran kellett választ találniuk arra a kérdésre, mit tanítsunk. Most már a hogyan kerül előtérbe, a jó módszerek terjesztése, a nevelők szakmai segítése, azért, hogy javuljon a megye középiskoláiban a tanulási fegyelem. Az már ugyanis nem csupán az iskolák belügye — bár ők tehetik a változásért talán a legtöbbet —, hogy az előző tanévben minden tizedik szabolcsi középiskolás — gimnáziumi, szakközépiskolai és szakmunkásképző intézeti tanuló — bukással fejezte be a tanévet. Igaz, hogy 73 százalékuk a javítóvizsgán kiköszörülte a csorbát, de a tanárnak, szakfelügyelőnek komoly szakmai és egyben lelkiismereti konfliktust okozhat, hol követett el hibát, hogyan kellene tanév közben rendszeresebb, alaposabb tanulásra nevelni a diákjait. Az sem mellékes adat, hogy a megye középiskoláiban 3,67 százalékos az év közi lemorzsolódás, több száz diák a tanév vége előtt kimarad az iskolából. Ezekre a tanulási „irányokra” figyelniük kell a szakfelügyelőknek is, hogy időben segítséget nyújthassanak az iskolák pedagógusainak. Látniuk kell a továbbtanulási grafikon alakulását is, amely a kedvező számok mellett — a megyében a nyolc általánost végzett fiatalok 48 százaléka jelentkezik a középiskolák elvégzése után továbbító nulásra — figyelmeztető is: mindössze a 18 százalékuk megy tudomány- egyetemre, 6,4 százalékuk műszaki egyetemre és 6,1 százalékuk agrártudományi egyetemre. A többség inkább a nem egyetemi jellegű felsőfokú intézményekbe, főiskolákra jelentkezik. Van hát bőven teendője a szaktanárnak, a pályaválasztási felelősnek, osztályfőnöknek — nem kevésbé a szakfelügyelőnek, hogy a jelenleginél jobb. tar- tósabb, alaposabb tanulási morálra neveljék a diákságot. □ égül: .megérdemlik a megbecsülést, elismerést a szákfelügyelők, akik fáradhatatlanul járják a megyét — sőt, van, aki két, három, sőt öt megyét —, miközben saját iskolájukban is, mint szaktanárok is helytállnak. Vagyis, nem csak hirdetik, terjesztik a jó pedagógiai módszereket, hanem maguk is alkalmazzák azokat. Nem tartják magukat csalhatatlannak, ők sem szégyellnek tanulni másoktól, azoktól sem. akiket éppen ellenőriznek, felügyelnek, segítenek. Páll Géza &Hans Arnold t*ÓKtáwwÍ Í
