Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-18 / 14. szám

1984. január 18. Kelet-Magyarország 3 ÖTVEN ÉVE TÖRTÉNT Épitömuiifcások sztrájkja Nyíregyházán K ilátástalannak tűnt a dolgozó tömegek hely­zete fél évszázada me­gyénkben is. A reménytele­nül hosszúra nyúlt világgaz­dasági válság hatására elvi­selhetetlen mértékűre foko­zódott a nyomor, nőtt az elé­gedetlenség. Holnap lesz ötven eszten­deje: 1934. január 19-én dél­előtt a nyíregyházi építőmun­kások százötven tagú küldött­sége jelent meg a városhá­zán. Elözönlötték a kapualja­kat, a folyosókat. A megmoz­dulás hírére a városi rendőr- kapitány rögtön egy szakasz rendőrt vezényelt a helyszín­re. A küldöttség zömét eltá­volították a városházáról, egy kisebb csoport Szohor Pál helyettes polgármester elé já­rulhatott. A munkanélküli épitőmunkások panaszait és követeléseit. Egri Sándor, a szakmunkások elnöke és Groszmann Sándor festő ter­jesztette elő. Kijelentették, hogy a mun­kások több mint egy éve nem kaptak munkát, nem dol­goznak. Kérték, hogy a város költségvetésében előirányzott építőmunkák közül azonnal rendeljék meg azokat, amik télvíz idején is végezhetők. A helyettes polgármester meg­nyugtatta a munkásokat, hogy nyomban áttanulmá­nyozzák ilyen szempontból a városi terveket. Az egyik munkás panaszát négyszáz napi keresetéről így örökítet­te meg egy korabeli tudósító: „Tavaly, 1933-ban az egész évben összesen 97 pengőt ke­restem, most ebben az évben 5 napi inségmunkávai 6 pen­gőt keresek. Ez összesen 103 pengő. Ezt vittem haza. 400 nap alatt a családomnak. Há­rom gyermekem van. Pedig nekem is van érzésem, ízlé­sem, én is szeretem azt, ami az életben szép ■. Meghallgatás után a kül­döttség békésen távozott a városházáról További nyo­mozást igényelne, vajon be­váltotta-e ígéretét a helyet­tes polgármester? Annyi bi­zonyos, hogy az építőmunká- sok helyzete 1934 tavaszán sem változott meg gyökere­sen. A Magyarországi Építő­munkások Országos Szövetsé­gének helyi szervezete sztráj­kot hirdetett mindaddig, amíg a munkaadókhoz be­nyújtott kollektív szerződésre kielégítő választ nem kapnak. A szerződésben a munkások béremelést kértek, amitől al­kalmazóik elzárkóztak. A sztrájk napokig elhúzódott. A munkások a várót néhány pontján összeütköztek a sztrájtörőkkel. Április elején a sztráj kólók egy csoportja megtámadta Csicskc Gyula építőmester embereit, hogy azokat a munka abbahagyá­sára rábírják. A iettlegessé- get elkövető öt munkást le­tartóztatták és magánosok el­leni erőszak címén eljárást indítottak ellenük. R. G. „Gyárba nem megyek...” Osztályfőnöki óra a pályaválasztásról tediktől készülünk. Sok se­gédanyagot kapunk, az isko­lák, az üzemek és a pályavá­lasztási intézet munkatársai segítenek, szülői értekezlete­ket tartanak. Jó, hogy rend­szeres a kapcsolat az üzemek­kel, a legtöbben ugyanis ló körülményekéi— tisztességesen Megkülönböztetett béremelés A siker titka: minőség, határidő A nehezedő gazdálkodási körülmények között is rég nem látott nyereséget köny­velhetett el az Érdért tuzsé- ri telepe. Több mint három­százmillió forint nyereség ütötte a markukat 2,2 milli­árdos forgalmuk után. Külön is figyelemre méltó, hogy eb­ből a tőkés export nem ke­vesebbet, mint 291 milliót tett ki. Papírfájuk és fűrészáru­juk vásárlója Görögország, Ausztria, de még a Közel- Keletre is jutott. Sikerüket annak köszönhe­tik, valamennyi szerződéses határidőt betartották, és egyetlen minőségi kifogás sem érkezett az általuk szál­lított cikkekre. A speciális nagyságú, szé­lességű és hosszúságú ido­mok előállítása munkaigé­nyesebb ugyan, de, ez egyál­talán nem hozza zavarba őket. Szükségből erényt ko­vácsolva azt a célt tűzték ki, hogy az exportnak csak fele legyen fa, a másik fele saját munkájuk. A hazai piacon is erős of- fenzívában vannak. Tartalék­nak tekintik, hogy a régi anyagnormák meglehetősen tágak és teret nyitnak a pa­zarlásra. A külföldi ajánlata­ikhoz hasonlóan itthon is al­kalmazkodnak a különleges méretek gyártására, így a végtermék — ablak, ajtó — összeállításakor kevesebb a leeső hulladék. Jövedelmező termékeik, az állványfa, a vezetékoszlop, és a fűrészrönk továbbra is a termelés gerincét képezik, an­nak ellenére, hogy az import az idén is drágul. A telep 1700 dolgozójára az idén is kemény munka vár, elég azt tudni, hogy kévésük feje fö­lött van tető. Tavalyi sikeres munkájuk elismeréséül az idén kiemelkedőnek mondha­tó béremelésben részesülnek. A 2,2 százalék lehetőség mel­lett külön 1,9 százalékkal le­het több a borítékban a fi­gyelemre méltó export ered­ményeként. Emberség A ki pénteken este a második műsorra kapcsolt, és megnéz­te az „Emléktábla a Man­dula utcában” című doku­mentumfilmet, azzal az ér­zéssel állt fel a film végén, hogy ismét gazdagabb lett egy emberrel, akit Reviczky Imrének hívtak, s aki bebi­zonyította, hogy a humá­num örök kategória. Egy horthysta katonatiszt­ről szólt a film, aki zsidók és nem zsidók ezreinek az életét mentette meg, akinek érdemeit a demokratikus hadseregben ezredesi elő­léptetéssel honorálták (aki­től később megvontak min­dent), akiről Izraelben utcát neveztek el, aki a háború után az általa megmentet­tek sorfala között vonulha­tott végig korábbi működé­si területén, Észak-Erdé- lyen, s akiről, ha kissé meg­késve is, de megemlékezett a haza is. amikor emléktáb­lát helyezett el legutolsó lakhelyén, Budapesten, a Mandula utcában. Talán emlékezetes az a polémia, ami akkor alakult ki, amikor az Űj Tükörben, de a Népszabadságban is cikkek jelentek meg róla. Nem elhanyagolható ellen­vélemények is születtek, melyek azért érdemelnek figyelmet, mert bizonyítják: ma is él a felfogás, mely szerint sötét korszakokban — így a két világháború között is — az uralkodó osz­tályban még lámpással sem lehet felfedezni a tisztesség nyomait. A dokumentumfilm, mely­ben Reviczky Imre fia, Re­viczky Ádám beszélt apjá­ról Róbert Lászlónak, kitű­nő volt. Azért érdemli meg ezt a minősítést, mert sal­langmentesen ábrázolt egy embert, mert nem bombasz­tikus szavakkal akart hőst csinálni, hanem a teljes életút felvázolásával alakult ki bennünk egy valódi hős portréja. Róbert Lászlót, a film ké­szítőjét bemutatni aligha kell. Ezúttal is mestermun­kát végzett, hiszen szemé­lyes indulatoktól sem men­tesen (érzelmei még tárgyi­lagosságán is átsütöttek), mégis higgadtan, végig a háttérben maradva, csakis a legszükségesebb mondaniva­lóra korlátozva önmagát, vezette, terelgette az apáról — egyébként szépen és ösz- szefogottan — beszélő fiú mondanivalóját. Bár mennél több hasonló filmet láthatnánk, mert ezek azok a valóságot tükröző alkotások, melyek talán se­gítenek abban, hogy a bű­nöket nem feledve oszlat­hassunk el ma is élő hamis ítéleteket. Speidl Zoltán A MEGYEI TANÁCS SOKSZOROSÍTÓ KÖLTSÉGVETÉSI ÜZEMÉBEN Lovászi Jánosnű és Szoboszlai Lászlóné orvosi rendelőintézetek, valamint a megyei tanács vb részére ké­szít különböző nyomtatványokat. (Császár Csaba felvétele.) N em feledhetjük még az óévet A jó öreg 1983-at csak naptárilag tudtuk le, de hordjuk magunk­ban a közelmúlt hónapok örömeit, gond­jait. Az igazi megméretésre, munkánk értelmének, sikereinek vagy sikertelen­ségeinek elemzésére csak ezek után ke­rül sor. Mérleg készül, számadás követ­kezik. Terveket is kovácsolunk és ezek­hez is szükségesek a ’83-as számok. Mindezekre akkor1 gondoltam,, amikor csak halasztódott és az új évre csúszott át egy meg nem írt riport. Benyom jártunk. Népes társaság, egy­kor volt termelőszövetkezeti elnökök. Nekik mondta el Schaffer László, a Bú­zakalász Termelőszövetkezet elnöke a gazdálkodás újkori gondjait, eredmé­nyeit. Ott, Sényőn és Nyírturán csupa homokháté,rbítn nem könnyű a földmű­velés után eredményt nyerni. Évekig tartott, amíg kialakult az az ágazati rendszer és termékszerkezet, amely még mindig nem az igazi, de hasznot hajtó. A növénytermesztés sokféleségét pél­dául addig faragták, amíg — kiszűrve a veszteséges ágakat — maradt a kalászos, a kukorica és a takarmánytermesztés. Ez jó volt — mondta a tsz-elnök —• hi­szen 12 aranykoronát sem érő termőta­lajon búzából tavaly is 4,6 tonnás átla­got arattak, a kukorica viszont hektáron­ként 5,4 tonnás termést érlelt. Amiben erősen bíztak, az a kertészet volt. 66 hektár téli almát telepítettek és hoev ez mennvire volt jó, vagy rossz, azt talán két-három év rossz tapaszta­latai alapján könnyelműség lenne egy­értelműen megítélni. A gyümölcsös meg­van, gondozzák, ápolják és a remény is megvan, hogy lesz még belőle öröm. Jó viszont, a tehenészet, tavaly egy tehén­ből már négyezer liter körül fejtek és ha a juhászainál is jobban rendeződnek a dolgok, akkor az állattenyésztés 1984- ben erős ágazat lesz. Homokhatárban Panaszkodnak a tanárok a megyeszékhely iskoláiban egy jelenségre, amit a most aktuális pályaválasztás hozott felszínre. Erősödik az a szemlélet: kevés munkával sok pénzt keresni. Próbaképp egy városszéli iskolában érdeklőd­tünk a pályaválasztás részleteiről, a Ságvári-telepi Könyök utcában kopogtattunk be, a 7. számú iskolába. Ki választja a pályát, mit tudnak a gyerekek, illetve a szülők a választha­tó szakmák köréről? Segít-e a tanár, s ki segít a tanárnak? — Nálunk más a helyzet, mint a belvárosi iskolákban — magyarázza Albert Antal- né igazgató. — Munkáskerü­letben, gyáraktól körülvéve, j-ó messzire a központtól, ker­tes családi házak környezeté­ben nőnek fel a gyerekek. Ez a munkásnegyed rendkívül jó szellemű, főként olyanok él­nek itt, akik nem a torkukon eresztették le a pénzt. Mind­ez meghatározza az életcélt, a pálya kiválasztását is. Á munka értéke — Nincsenek nagy problé­máink a pályaválasztással kapcsolatban — folytatja —, de két dolgot megemlítenék. Az egyik: hiányolom, hogy a gyerekéknek 'nincs lehetősé­gük közvetlenül megismer­kedni a munkával — jó tenne a nyári munkavállalás lehe­tőségeit felülvizsgálni. A másik: baj van a munka ér­tékének megbecsülésével. Ezért mi arra törekszünk, hogy ne csak az anyagilag, hanem az erkölcsileg elis­mert ember is vonzó példa légyen... És most a VIII. b-sek kö­vetkeznek Heten mondták el közülük véleményüket a pá­lya kiválasztásának motívu­mairól, vonzásról és taszítás­ról, keresetről, munkásgene- ráciőkról. A gyerekek több­ségének édesapja, édesanyja nem abban a szakmában dol­gozik, amire valaha vágyott. Ez erősen hat a gyerekekre, s igen érdekes — pozitívan. Hisznek abban, hogy a mun­kát szeretni kell, s hogy ez a legfontosabb a szakma kivá­lasztásában Hogy is mondta Szabó Tünde? — Hiába ígérnének nekem akár 15 ezer forintot olyan szakmában amit nem szere­tek, a sok pénzért is csak kedvetlenül tudnék dolgoz­ni ... És már sorolják: kit mi ta­szít. Az egyik orvos nem sze­retne lenni, a másik bármit elvégez, csak írni ne kelljen stb Minden motívum más és más, egyben azonban meg­egyeznek és egyhangúan ál­lítják: — Gyárba nem megyek... Rossz emlékű üzemlátogatás Kiderül: egy rossz emlékű üzemlátogatás a ludas, a gu­migyárban a lányok még meg is ijedtek a tetőtől talpig kormos emberektől, akiknek csak a foguk látszik ki. Meg­egyezünk, hogy erre a mun­kára is szükség van, valaki­nek ezt is el kell végezni, de abban is azonos a vélemé­nyünk, az ilyen „vonzó” üzemlátogatásnak semmi ér­telme. Sorolják, ki hogyan döntött szakmát választanak, keve­sebben szakközépiskolába je­lentkeznek, a gimnázium nem divat. Az án osztályomban nincs egyetlen értelmiségi gyermek sem. Az idei legnagyobb problé­mák: a két nyolcadikból ösz- szesen négy gyerekről csak most, a kötelező orvosi vizs­gán derült ki, hogy színté­vesztő. Sajnos-egyiküknek ez­zel szétfoszlott minden alma az óhajtott műszaki pályáról. És a másik: az iskolákban már túl vannak a kampány nehezen, s a pályaválasztást tájékoztató, amiből választa­ni lehetne, még meg sem je­lent. Gyalog jöttem be a Könyök utcáról a város szívébe. Jó messze van minden kulturá­lis lehetőségtől Mégsem volt érezhető, hogy a gyerekekre ez a „hátrányos helyzet” hatna. Sőt, éppen ellenkező­leg, nagyon szép tervekkel indulnak az életnek, A fiúk szemléletét ez jellemzi: tisz­tességes munkával megte­remteni egy család jó anyagi körülményeit — a lányok pedig leendő 2—3 gyermekes családjaikban tervezgetik a legszebb/(hivatás, az anyaság gyakorlását. Szép példa ez a család és az iskola jó együtt­működésére. Baraksó Erzsébet Osztályfőnöki óra a nyolcadikban, (császár) a jövőről. Egyedül kevesen, inkább a szülök és a tágabb család segítségével. Amit vá­lasztottak, arról alaposak az ismereteik, sőt, arra is fölké­szültek, hogy esetleg nem lesz minden olyan rózsás, mint amilyennek így, kívülről tű­nik. Mit mondanak ők he­ten? A válaszokból szép kép áll össze, öten már biztosan döntöttek. Dobos Emőke előbb-utóbb könyvelő lesz, mert mindene a papír, a sta­tisztika. Papp Hajnalka is véglegesen határozott: tanár lesz, mert alkalmasnak találja magát erre a szép pályára. Tőkés Erzsébet választását édesanyja munkája befolyá­solta: oda megy nőiruha-sza- bónak, ahol a mama oktatja Ugyanezt. Bodnár György csakis sza­kács lesz, semmi más, pici korától megszállottan készül erre a szakmára. Békési Sán­dor célja, hogy a gépek, mű­szerek között legyen, mint az édesapja. Szabó Tünde még nem zárta le a tervezést, va­lószínűleg tanár lesz, de ha csoda történik, akkor nyomo­zó, Hankő Katalin további sorsa pedig attól függ, hány- szoros lesz a túljelentkezés az óvónői szakra. Hétből öt vég­leges döntés és reális elkép­zelés. megfelelő osztályzatok­kal és képességekkel a háttér­ben — ez igen jó arány. — Annak köszönhető, hogy nem most vesszük elő ezt a témát, aminek most van a kampánya — magyarázza az osztályfőnök, egyben az isko­la pályaválasztási felelőse, Perper Istvánná. — Már he­Amirc sóikat áldoztak tavaly és a ko­rábbi években, az a gépesítés. A tech­nikai eszköztár hosszú távon elég ah­hoz, hogy az alaptevékenység biztonság­gal fejlődjön. Ilyen és hasonló dolgokról beszélt a termelőszövetkezet elnöke, amikor hangot váltott és azt kezdte ele­mezni, hogy mit kellett tenni az embe­rekért, a tsz-tagokért, az asszonyok fog­lalkoztatásáért, a fiatalok megtartásáért. Ahol nincs tisztességes megélhetés, onnan menekül a nép. Ha a szülőföld nem képes munkát és elfogadható jö­vedelmet adni, oldódik a kötelék és aki teheti, vándorbotot vesz a kezébe. Az elvándorlás megállítására két lehetőség volt — közölte a vendégekkel Schaffer László. — Mindenekelőtt erőteljes ház­táji gazdaság kialakítására törekedtek. A 100 hektár dohány, 170 tonna dohány­terméssel jelentős bevételt adott. Ter­mett almájuk a tagoknak is, de ebben ők sem találták meg a számításukat. Jól prosperált viszont a két szakcsoport. Vé­gül is a 20 millió forint körüli háztáji termeléssel a tagok kiegészítő jövedel­me nem lebecsülendő eredmény Az ipari termelés (közismerehben, a melléküzemági tevékenység) Sényőn az átlagosnál korábban kezdődött és ma a megyei átlagnál nagyobb volumenű. Ma ott tartanak, hogy az alaptevékenységen kívüli termelés az egész termelésnek 62%-a. Kell ez a foglalkoztatásért, és kell a nyereség az alaptevékenység fejleszté­séhez, az egyre nagyobb termelési költ­ségek elviseléséhez. Műanyag-feldolgo­zással kezdték, aztán kifejlesztették, az elektronikai ágazatot . Az ipari terme­lés potenciális képessége ma 100 millió forint körüli. A vendégek látták, láthat­ták az üzemet, ahol asszonyok, lányok ügyes kézzel és nagy hozzáértéssel sze­relték a heges ztőapará toroka t.... Végkicsengése volt az üzemlátogatás­nak, hogy bár nehéz és gondokkal tűz­delt volt az év, azért lesz nyereség. A tsz-elnök bár nem tudott hajszálra pon­tos adatokkal szolgálni, de a termelési értéket 150 millióra, a nyereséget 6—10 millió forintra becsülte. Majd a mér­leg, a számadás mindent pontosít. Most nem is ez a fontos. Alapvetően azon van a Hangsúly: Nyírturán, Sényőn nem volt rossz az az év, mert sokan akadták és nagyon akarták. Seres Ernő

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents