Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-18 / 14. szám
4 Kelet-Magyarország 1984. január 18. (Folytatás az 1. oldalról) az értékektől, amelyekben őszintén hisznek”. A kormányfő kifejezte reményét, hogy a stockholmi találkozó elősegíti az őszinte párbeszédet, a félreértések és a téves értelmezések kiküszöbölését az országok képességeit és szándékait illetően. Fordulópont» t,_ új indulást jelent Stockholm, amelyben a népek a remény jelét látják és amelytől konkrét eredményeket várnak — mondotta végül Oloí Palme svéd miniszterelnök, aláhúzva^ hogy a biztonsági problémák megoldása csak politikai akarattal és gyakorlati együttműködéssel lehetséges. „A békét és a biztonságot a tárgyalóasztalnál kell keresni” — hangoztatta. Kedden délután a stockholmi konferencia a küldöttségvezetők nyilatkozataival megkezdte érdemi munkáját. A francia diplomácia vezetője, Claude Cheysson azt fejtegette, hogy az államok közötti bizalmat nem lehet egyszerre és deklarációkkal helyreállítani. Nem lehet figyelmen kívül hagyni az Európában levő szövetségek tényét. Mindenekelőtt meg kell akadályozni a meglepetésszerű támadást, csökkenteni kell az ettől való félelmet, ki kell kapcsolni a megfélemlítő erődemonstrációkat, majd a hagyományos fegyverzet szintjét kell jelentősen leszállítani. Claude Cheysson külügyminiszter a helsinki folyamat szellemének megfelelő pragmatikus lépések megtételét ajánlotta a konferenciának ahhoz, hogy elérje célját. Az első ülés szónokai között volt George Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere. Viszonylag mérsékelt hangvételű beszédében bejelentette, hogy az amerikai küldöttség Stockholmban javaslatokat készül előterjeszKik voltak a képrablók? Legújabb információ: Görögországban — ahol a helyi rendőrséggel együttműködve dolgozik két magyar rendőrtiszt — feltartóztatták azt a milliárdos gyáriparost, aki feltehetően az ellopott képek megrendelője, s akihez már — más jelentések szerint ■— eljuttatták az olasz bűnözők a festményeket. A milliárdos tagad, a képek után még nyomozni kell. A részletes jelentést most fordítják magyarra. Olasz hírforrások szerint két bűnöző, Graziano lóri és Ivano Scianti ellen elfogatási parancsot adtak ki, föllelhető helyűk valószínűleg Románia. (Ezt látszik alátámasztani az a tény is, hogy a magyar résztvevők közűi először őrizetbe vett Jónás Katalin november 9-én — nyilván, hogy találkozzon olasz társaival —hivatalos útlevéllel Romániába utazott, ahonnan, apja bejelentése után, miszerint leánya eltűnt, december 6-án tért vissza, amikor a magyar rendőrség őrizetbe vette. A műkincsrablás gyanúsítottjai: jobbra Kovács Gusztáv, balra Raffai József. További gyanúsítottak: Jónás Katalin jobbra, Giacomo Mo- rini balra. További gyanúsítottak: Graziano lóri balra, Ivano Scianti jobbra. (Kelet-Magyarország telefotó) teni a katonai erőkre vonatkozó tájékoztatáscseréről, a hadgyakorlatok éves előrejelzéséről, a számottevőbb katonai tevékenységre utaló előzetes értesítésekről, a megfigyelők cseréjéről, a kormányok közötti „válságkommunikáció” javításáról. Jelezte, hogy más országok pozitív szellemű javaslatait is készek a Madridban körvonalazott ismérvek alapján megvizsgálni. » Két szocialista ország, az NDK és Csehszlovákia kül- ügymiindsztere szólalt fel a kedd délutáni ülésen. Oskar Fischer, az NDK diplomáciájának vezetője rámutatott, hogy az amerikai rakéták nyugat-európai telepítésének megkezdésével sokszorosára nő-tt a békét fenyegető veszély. Utalit a szocialista országok leszerelési javaslatainak folyamatosságára, egyebek között a politikai enyhülés katonai enyhüléssel való összekapcsolását célzó kezdeményezéseikre. Beszélt az államok katonai tevékenysége „megjósolhatóságának”, „kiszámíthatóságának” problémáiról. Az NDK külügyminisztere, akárcsak csehszlovák kollégája, Bohuslav Chnoupek, síkraszállt az erőszak kizárásának nemzetközi jogi erejű rögzítése, az atomfegyver elsőként történő alkalmazásáról való lemondás, az atom- fegyvermentes övezetek témájának azonnali és céltudatos megvitatása mellett. Mindketten helyeslőén szóltak arról a svéd javaslatról, amely az úgynevezett harctéri atomfegyverektől mentes övezet létrehozását célozza Küzép-Európában. A NATO középhatalmait a keddi felszólalók között a norvég és a dán külügyminiszter képviselte. Mindket- iten a bizalomerősítő intézkedések elsőbbségét igyekeztek kimutatná a biztonsógerősítő intézkedésekkel szemben. TELEX IMF-HITEL MAGYARORSZÁGNAK A Nemzetközi Valuta Alap (IMF) ügyvezető igazgatósága 425 millió SDR (körülbelül 450 millió dollár) összegben elfogadta a Magyarországgal kötött újabb hitelmegállapodást. Az egy év alatt igénybe vehető, hétéves lejáratú hitel az 1984. évi gazdaságpolitikai célok eléréséhez nyújt pénzügyi támogatást. 1982 és 1983 decembere között az IMF két, összesen körülbelül 600 millió dollár összegű középlejáratú hitelt nyújtott Magyar- országnak. SPANYOL CSENDÖRÖK HALÁLA A spanyolországi Valencia közelében kedden ismeretlen tettesek géppisztollyal agyonlőttek három járőröző csendőrt, akik az országúton teljesítettek szolgálatot. A tűzharcban az egyik támadó is életét vesztette. A hatóságok szerint egyelőre nem világos, vajon a támadást terroristák vagy köztörvényes bűnözők követték-e el. HOLLANDIA: FERTŐZÖTT RAKOK Tizenheten haltak meg kedd reggelig Hollandiában vérhashoz hasonló megbetegedésben. Előzőleg mindegyikük Délkelet-Ázsiából behozott tengeri rákot és kagylót evett. Több száz személyt kórházban ápolnak, fertőzött tengeri rákok fogyasztása miatt. Az elhalálozottak többsége idős ember. A megbetegedést okozó rákokat valamelyik délkelet-ázsiai országból, Tajvanról vagy Thaiföldről, Malaysiából vagy Banglades- ből importálták. Indrej Gromiko és XVI. Gusztáv svéd király ialálkozéja Andrej Gromiko, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének első helyettese, külügyminiszter kedden — a stockholmi konferencia megnyitása előtt — látogatást tett XVI. Gusztáv svéd királynál. Gromiko és az uralkodó mindenekelőtt leszögezte, hogy a két fél az egyenlőség és a kölcsönös tisztelet alapján kész a közös kapcsolatok építő jellegű fejlesztésére. A szovjet külügyminiszter a továbbiakban hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezéseinek célja a béke megszilárdítása, a fegyverkezési, különösen a nukleáris fegyverkezési hajsza megfékezése. XVI. Gusztáv kijelentette, hogy országa kész hozzájárulni az európai enyhülés előmozdításához, az egész nemzetközi légkör megjavításához, Andrej Gromiko pedig rendkívüli fontosságúnak nevezte, hogy a stockholmi konferenciának hatékonynak és építő jellegűnek kell lennie. Kíaai—amerikai kapcsolatok Látogatás után, látogatás előtt evéssé valószínű, hogy í Csao Ce-jang kínai U'-l miniszterelnök csupán az útiköltséget akarta megtakarítani, amikor az Egyesült Államokban tett látogatása után beiktatta a Kanadába esedékes utat is. Ez az útiterv sokkal inkább azt a kínai tételt kívánja bizonyítani, hogy Kína a világ minden országával javítani kívánja a kapcsolatait. A kínai vezető ezt tételesen éppen az Egyesült Államokban szögezte le, nevezetesen akkor, amikor a Szovjetunióval való viszonyról kérdezték. Természetesen ma is fontos tényezője a nemzetközi életnek, hogy a kínai— amerikai kétoldalú és világpolitikai kapcsolatrendszer sokkal szerteágazóbb és többszálú, mint a hatvanas évektől Peking által módszeresen leépített kínai—szovjet reláció. A kínai—amerikai kereskedelem volumene 6 milliárd dollár körül jár, Peking három alkalommal is fogadott amerikai elnököt. Az utóbbi években azonban Kínában is ráébredtek, hogy Washington részéről a korábban az egyik főellenségnek minősített KNK-val kezdeményezett flört meghatározó motívuma az, hogy Pekinget sakkfiguraként használják fel a szovjetellenes játszmáiban. Reagan elnökségével, miután a Fehér Ház jelenlegi lakója nem is titkolta a tajvani rezsim iránti rokonszenvét, ez még világosabbá vált és arra vezetett, hogy a kétoldalú kapcsolatok több ízben is kiéleződtek. Peking korántsem rejtette véka alá felháborodását, s immár azt sem, hogy az amerikai külpolitika több aspektusával sem ért egyet. Miután ez a feszültség 1983 vége felé még a kínai kormányfő washingtoni látogatását is megkérdőjelezte, Washington számára az is siker volt, hogy Csao Ce-jang utazására végül mégis sor került, s így Reagan elnök — választási szempontokból, tehát az amerikai belpolitika színpadán is fontos — áprilisi pekingi meghívása továbbra is érvényes. Az amerikai politikusok nem titkolják, sőt ezúttal is nyíltan hangoztatták: stratégiai — azaz összehangolt, hosszú távú, világosan megjelölt. célkitűzésekre irányuló, hatalmi — együttműködésre törekszenek Kínával (természetesen elsősorban a Szovjetunióval szemben). Nos, Washingtonnak minden célzás, felszólítás, ajánlat ellenére sem sikerült a kínai rr; ni i-zterelnököt belevinni ebb utcába, bár újra felvet mint erre a kínai mini'll, elnök utalt, a fegyvereladás lehetőségét is. Csao Ce~ iang kifejtette, hogy bár Kína bizonyos nemzetközi kérdésekben azonos vagy hasonló nézeteket vall az Egyesült Államokkal (Afganisztán, Kambodzsa), más kérdésekben (Közel-Kelet. Latin-Amerika, harmadik világ) nézeteltérései vannak vele. Ilyen körülmények között egy mindent felölelő stratégiai partneri viszony „lehetetlen”. Pekingben pedig a washingtoni megbeszélésekről szóló összefogó értékelést azzal a megjegyzéssel zárták, hogy Kína miközben mind az Egyesült Államokkal, mind a Szovjetunióval javítani kívánja kapcsolatait, reméli azt is, hogy olvadás áll be az amerikai— szovjet viszonyban, ami hozzájárulna a világ békéjéhez. | "gaz, Faking megerősí- ; tette, hogy nem tart „egyenlő távolságot” Washington és Moszkva között, de a meghívók kétségkívül ennél többet szerettek volna hallani vendégüktől. Csao Ce-jang világosan jelezte, hogy Peking ura kíván maradni döntéseinek, nem fogja azokat alárendelni az amerikai stratégiai érdekeknek, folytatni kívánja azt az új diplomáciát, amelynek célja az ország modernizálásához megteremteni a Pekingben megfelelőnek tartott nemzetközi hátteret. A washingtoni látogatáson ennek jegyében műszaki, tudományos, kereskedelmi és ipari együttműködési egyezményt írtak alá, s Reagan pekingi útjáig halasztották a még vitatott atomenergetikai együttműködési egyezmény tető alá hozását... Azaz végső soron a kínai vendég amerikai látogatása nem hozott nagyobb világpolitikai szenzációt. De néha éppen ez az esemény, Baracs Dénes Kiessling tábornok rejtélyes egye Az NSZK hadseregének 220 tábornoka közül mindössze három a négycsillagos — január 1, óta gyakorlatilag csak kettő. Manfred Wörner kereszténydemokrata hadügyminiszter ugyanis december 31-ével kényszernyugdíjazta az 58 éves Günter Kiessling tábornokot, a NATO európai haderőinek nyugatnémet főparancsnok-helyettesét. Wörner észrevétlenül, a nyilvánosság teljes kizárásával és az ok megnevezése nélkül akarta elbocsátani Ki- esslinget. Ezt azonban két körülmény megakadályozta. Kiessling december 23-án fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen és a sajtónak is feltűnt az ilyenkor szokásos katonai tiszteletadás elmaradása. Az újságírók feszegetni kezdték az ügy hátterét, mely két hét alatt az NSZK első számú botrányává dagadt, g_ Wörner — január 18-án — kénytelen a parlament hadügyi bizottsága elé állni, hogy részletes tájékoztatást adjon. A bonni hadügyminisztérium által kibocsátott ködfelhő csak lassan kezdett oszladozni. A katonai vezetés először csak annyit közölt kényszeredetten, hogy Kiessling „biztonsági kockázattá” vált. Majd január 12-én Wörner végre megnevezte a „fő okot” is. Kiessling ügyvédjéhez írott levelében közölte: a katonai elhárítás nyomozása bebizonyította, hogy a tábornok homoszexuális életmódot folytatott, így rendszeresen megfordult olyan kölni lokálokban, amelyek homoszexuális és bűnöző egyének kedvelt találkozóhelyeinek számítanak. A mintakarriert befutott tábornok elszántan utasítja vissza a vádakat. Soha nem volt homoszexuális, csupán egy nagy szerelmi csalódása miatt nem nősült meg, az ellene felhozott gyanú vagy hamisításra vagy személyének mással történt összecserélésé- re épül. Január I3-án a nyugatnémet sajtó magánnyomozásba kezdett. Munkatársai az említett lokálokban állítólag nyomára is bukkantak a „hasonmásnak”. Itt egyesek tudni vélnek egy idős úrról, aki a megszólalásig hasonlít Kiess- lingre. Ez a bizonyos „Jürgen” szintén a Bundeswehr tagja, azzal a különbséggel, hogy négy tábornoki csillag helyett csak nagyon kis csillag ékesítheti paroliját, mivel valamilyen „őrző funkciót” lát el. A „hasonmást” azonban egyelőre sem a hatóságok, sem az újságírók nem találták meg. A kriminek is beillő történetben azonban egyre szaporodnak az első pillanattól is jelenlevő politikai elemek, a Kiessling-ügy mindinkább Wörner-üggyé válik. Kezdettől fogva tartják magukat azok a hírek, hogy Kiessling távozásában szerepet játszott Bernard Rogers tábornok, a NATO európai haderőinek amerikai főparancsnoka és a CIA is. A pletyka szerint Rogers és Kiessling között elviselhetetlenül megromlott a viszony, mivel Rogers döntően az Egyesült Államok érdekeit tartotta szem előtt, figyelmen kívül hagyva a nyugat-európai szövetségesek kívánságait, s ennek érdekében olyan amerikai döntési mechanizmust épített ki, amelyben az NSZK képviselőjének csak szűk mozgástere maradt. Ezeket a híreket mind a NATO brüsszeli főhadiszállása, mind a nyugatnémet hadügyminisztérium kategorikusan cáfolta. Ám megszólalt Hans Apel, volt szociáldemokrata párti hadügyminiszter, aki megerősítette, hogy már Kiessling nyugatnémet elődjének is súlyos gondjai voltak a nagy szövetséges képviselőivel. Az SPD ezen túlmenően felületesnek minősíti a katonai elhárítás nyomozását, hiányosnak nevezi azt a tájékoztatást, amelyet Wörner eddig adott a parlament illetékes szerveinek. S arra az esetre, ha a „hasonmás”-verzió beigazolódna, a szociáldemokraták Wörner lemondását követelik. Bonni megfigyelők (legalábbis egyelőre) nem számítanak Wörner visszalépésére, még akkor sem, ha utólag kiderülne, hogy a katonai elhárítás hibákat követett el a nyomozás során. Ha a fejlemények netán így alakulnának, Wörner valószínűleg nyilatkozatban „megkövetné” Kiessling tábornokot, biztosítva neki a katonai pompával való búcsúztatást. Minden eshetőségre számítva, a hadügyminisztérium határozottan hangoztatja: a biztonsági előírások alapján Wörner így, csakis így és nem másképpen cselekedhetett. Follinus K. János
