Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-17 / 13. szám
2 Xelet-Magyarország 1984. január 17. „A család hiányzott legjobban...1 Gyárat indítottak Vietnamban KINT VASTAG ZÚZMARA FEDI A FÄKAT. SZEMBE VELEM, A NYÍREGYHÁZI GUMIGYÁR EGYIK IRODÁJÁBAN PEDIG HÄROM BARNÁRA SÜLT FIATALEMBER, MINTHA CSAK MOST ÉRKEZTEK VOLNA A TRÓPUSOKRÓL. NEVETNEK: ONNAN JÖTTEK, HÁROM NAPPAL EZELŐTT, MÉG HO SHI MINH VÁROS, AZAZ SAIGON UTCAIT RÓTTAK. NEGYVENFOKOS HŐSÉGBEN. A történet még nyolcvankettőben kezdődött, ekkor született a megállapodás, miszerint a Taurus Gumiipari Vállalat egy kerékpárköpe- nyeket gyártó üzemet létesít a volt dél-vietnami főváros közelében. A gépeket a nyíregyházi gumigyárból szállították át a baráti országba, s a három nyíregyházi szakembernek, Nagy Vilmos tervező mérnöknek, Bagdi Mihály automatizálási üzemmérnöknek és Sarkadi István lakatos csoportvezetőinek jutott feladatul a gépek beüzemelése, a technológia betanítása, a termelés megindítása. GRAHAM GREENE városában Az előkészítő munkálatok után, tavaly augusztus 13- án emelkedett fel velük a repülő Pesten, s indultak a 15 ezer kilométeres útnak. Nagy Vilmos három, Bagdi és Sarkadi két-két gyermeket hagyott itthon! Csaknem harmiincárás repülőutat követően landolt a gép velük Graham Greene és Robert Capa városában. A Majestic szállodához közel, egy másik kényelmes szállóiban, a Barátság Hotelben rendezkedett be a három nyírségi szakember, és mint mondják, az első hetekben bizony alig-alig volt idejük szétnézni a városban. Dolgozni kellett, méghozzá keményen, az első időkben napi tizenegy-tizenkét órát. — Mi hiányzott a legjobban? — A család — mondják egyszerre. — Különösen addig, míg hírt nem kaptunk rövid idő múltán már ^sül- ve-főve” együtt voltak. A búcsúhoz közeledvén például beállított a vietnami fiú a szállodába egy csomaggal. Kis faliképet hozott magyar barátjának. Valamikor szabad idejében készítette, s ki tudja mire gondolt, mikor a feliratot domborította: Souvenir Bagdi Mihálynak. — Mi volt nabb? a legszokatlaszerint másutt is franciásan főznek ami közel áll a mi gyomrunkhoz is. Természetesen a rizs volt a fő ételünk, de ugyanazokat a húsféléket, és . majdnem úgy elkészítve ettük, mint itthon. De ki lehetett volna hagyni a speciális vietnami ételeket... ? Végigkóstoltuk mi az egész vietnami konyhát, szerencsénkre, hiszen ki tudja, járunk-e még az életben ezen a tájon. Kimeríthetetlen a három gumigyártó az élményekben. S nem lennének igazi szakemberek, ha nem kezdenék el taglalni az út szakmai oldalát. Az például mindegyikőjüket valósággal megbabonázta, hogy milyen csodálatos köpenyeket lehet kéVietnam: tengerparti sétány. — A hőség — feleli Nagy Vilmos. — Ém ugyan négy évvel korábban már jártam ugyanitt, de hát a negyven- fokos hőséget mikor szokja meg az európai...? Ráadásul becsöppent iink a monf előlük. A család tüányát szun kellős közepébe, ilyentermészetesen végig éreztük, de sokat enyhített ezen a vendéglátók barátsága. El nem mondható, mennyire megszerettek bennünket, de az sem, mennyi nagyon tiszkor a levegő páratartalma olyan magas, úgy érzi az ember, mintha gőzfürdőben ülne. És az eső, legalábbis nekünk, mindig váratlanul jött. Délben még ragyogott a tesseges, becsületes emberrel nap, öt perccel később meg hozott bennünket össze a sors. — Sikerült barátokra lelni? — Mind a hár,mánknak — mondja Bagdi Mihály. — A tolmácsunk egy Veszprémben végzett vegyészmérnök, Nguym Minh Hoang volt, ő remekül beszélt magyarul, természetesen nagyon jó barátságba keveredtünk vele! De rajta kívül is megismerkedtünk több olyan vietnami fiatallal, akik igen közel nőttek a szívünkhöz. BAGDI „SOUVENIRBE A magyar üzemmérnök mintha dézsából öntötték volna a vizet. S ilyenkor nem használ semmiféle esernyő, hiszen a nagy szói miatt majdnem vízszintesen zuhog az eső. S ha ilyenkor nincs a közelben fedett hely...! — A szállodánk persze légkondicionált volt, így ott a hőség nemigen izzasztóit bennünket — kapcsolódik a beszélgetésbe Sarkadi István. — Különben is, hála a szíves vendéglátásnak, megszokott életvitelünkön nem kellett annyit változtatnunk, mint azt gondolni lehetett. Tudni kell akt, hogy a szálegyik szerelőjét említi, akivel lodában, de tapasztalataink NYÜZÖGÉPEN A VADDISZNÓ. A MAVAD nagyvadfel dolgozó üzemében évente mintegy 1000—1500 tonnányi vaddisznót dolgoznak (el. A feldolgozott, fagyasztott vadhúso' kát NSZK, Olaszország, Ausztria, Franciaország és Holtan' dia üzleteiben értékesítik. Képünkön: nyúzógépen a vad' disznó. (MTI fotó) szíteni az ottani természetes kaucsukböl. De nem tudnak elmenni szó nélkül a vietnamiak szorgalma, munkafegyelme mellett sem. bücsüztatAs — ÉRDEMRENDDEL — Azt még nem is mondtuk, hogy Ho Si Minh várostól húsz kilométerre, egy Hoc Mon nevű településen létesült az új üzem, melynek elődjét még a franciák építették — folytatják az élménybeszámolót. — Az egyik nap megyünk vissza a szállodába, a liftben halljuk, hogy oroszul beszél néhány velünk egykorú fiatal európai. Szóba elegyedtünk, s mire három emeletet megtettünk, már egymás kezét szorongattuk, hiszen kiderült, hogy szovjet válogatott futballisták, s jó néhányszor szerepeltek már a nyíregyházi stadionban is. Hajnalig folyt a szó ... S ami a legfurcsább, a kezdetben bármily hosszúnak, tűnő negyedév szinte észrevétlenül szállt el, s elérkezett a búcsú nap].a, A ceyloni fővároson Colombón, maid Abu-Dabim, s Szófián keresztül december elején érkeztek vissza Nyíregyházára. Zsebükben apró ajándékokkal, egy szép vietnami kitüntetéssel, Ho Si Minh város érdemrendjével. Balogh Géza se. A résztvevőket arra is megkérték, ha birtokukban van Szabolcs-Szaitmárhoz kötődő nélkülözhetetlen tárgy, okirat, könyv, ajánlják fel a városnak. A klub rendezvényeire — melynek leggyakoribb helyszíne a Benczúr utcai SZOT- szálló, a Dohány utcai Metró klub és a Thököly utca 73. sz. alatti helyiség — minden hónap utolsó péntekjén délután várják az érdeklődőket, elsősorban a Szabolcs-Szatmárból elszármazottakat, de hozzátartozókat, más megyéből elszármazottakat is. A külföldön élő, s haza látogató volt szabolcsiakat is várják a Benczúr utcai SZOT-szállóban minden év január, május, október második szombatján. Lakáshasználat, célszerűen Hol az útmutató? Sokáig emlékezetes marad hasznos tudnivalók olvasha- az a jósavárosi épülettűz, tők, mint például: hogyan mely a felelőtlenség, hozzá használjuk a liftet, miként nem értés miatt történt 1979- előzhetjük meg a tüzeket, hoben. Űj bútort vásárolt egy gyan szárítsunk a lakásban család, s a csomagolópapíro- Külön fejezet foglalkozik a kát begyömöszölték a szemét- fal- és padlóburkolatok, il- ledobóba. A torok azonban tetve a lakásgépészeti bérén - szűknek bizonyult a nagy fa- dezéseinek használatával, ja- lathoz. Az egyik szomszéd öt- vitásával, letére meggyújtották a be- Legutóbb három éve osz- szorult papírt... tották az útmutatókat. Kár, Esztendőnként százával ad- mert a most beköltözőknek is ják át az új lakásokat szerte szükségük lenne rá. Még ak- a megyében. Rengeteg család kor is, ha csupán tucatnyian költözik falurój városba, s a forgatnák haszonnal a köte- kertes házak sajátos rendje után bizony nem árt megtanulni, hogyan is kell használni a lakótelepi lakást. Hiszen nem ritka eset — mint a jósavárosi épülettűz is bizonyítja —, hogy a hozzá nem értés miatt keletkezik kár, történik rongálás. Pár évvel ezelőtt a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat a kulccsal együtt egy lakáshasználati útmutatót is adott a beköltözőknek. A 83 oldalas kiadványban olyan Kötelező □ e kell vallanom, hogy sosem szerettem a kötelező irodalmat, de — ha kényszerből is —, többnyire elolvastam őket. Manapság azonban úgy látszik, hogy a körülmények a kezemre játszanának, ha ma lennék diák. Ugyanis remek adu volna a kezemben: a könyvek egy része beszerezhetetlen. Mert, már az alsó tagozatban kiderül, hogy az előírt .és meg is követelt olvasmányok egy része szerezhető csak be. A könyvesboltokban egyáltalán nincs, a könyvtárakban pedig csak elvileg van, hiszen a fellelhető példányokat idejekorán kikölcsönzik a legszemfülesebb szülők és gyerekek. Nincs például Kinizsi Pál (Tatai Sándor műve), hiánycikk Móra Ferenc Titulász bankója, s nem kapható a Mátyás király és a száz- esztendős ember sem. A lista ezzel korántsem teljes, mindössze mutatóban áll itt néhány cím. Az (ossz) működés valamilyen zavarát látom a kötelező olvasmányok hiányában. Mert, vagy a tanmenetek készitői nincsenek tisztában azzal, hogy mi szerezhető be, vagy a könyvkiadás nem törődik az isko lai igényekkel. De, a legvalószínűbb, hogy kölcsönösen nem figyelnek egymásra. És, mint sokszor az életben, ezúttal sem a vétkesek húzzák a legrövidebbet. Végül: úgy vélem, a kötelezőség nem csak az elolvasásra vonatkozik. (speidl) Eét!^ V» i. ^ Még egyszer az ajándék udvarról _____________________________________________________ visszlUÜ M Tisztelt Szerkesztőség! Tiszteletem őszinte nyilvánítása mellett kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ami sok, az sok. A múltkor egy amerikai város közszóvá vált nevét írta helytelenül egy hírlapíró, a január 10-i számban pedig egy magyar (! !) falu nevét írta tévesen B. G. „Az erdők patrónusa” című cikkében, és még gyönyörűnek is mondja a téves nevet. Aknasugatag (románul Ocna Sugatag) helyett Aknazuhaitag a „gyönyörű” név a cikkben. Bár lehet, hogy nem az író tévedett, hanem a nyomdász? A szerkesztőség iránt mély, a tévedő iránt nagyon sekély tisztelettel: a Kelet-Magyarország egyik olvasója Egy baleset — két áldozat Komló László 28 éves ajaki vízvezetékszerelő június 27-én ittasan — vérében 3,01 ezrelék alkoholtartalommal — közlekedett személygépkocsijával Ajak belterületén. Ugyanebben az időben a Hajnal utca 15. számú ház előtt beszélgetett Rajzinger János, ismerősével, Harkály Mihállyal, aki korábban egy baleset miatt mindkét lábát elveszítette, s mankókkal jár. A beszélgetést befejezték, és Rajzinger éppen áttette a jobb lábát a kerékpárja vázán, mikor a közelükbe ért gépkocsijával Komló. Komló részben részeg volta, részben a vezetésben való járatlansága miatt későn vette észre Harkály Mihályékat, s előbb őt, aztán Rajzingert is elütötte. A baleset következtében Harkály Mihály combcsontrepedést, Rajzín- ger pedig bal lábszárán törést szenvedett. Komló az., eljárás során csak az ittassága miatt ismerte el a felelősségét, a baleset okozásában nem. Azt állította, hogy ha Harkály Mihály a botját nem tartja ki, nem következett volna be a baleset. Csupán az volt a kérdés: miért ment olyan közel hozzá, hogy egy mankó is elsodorhatta a két embert. De hát nemcsak erről volt szó: a két beszélgetőt a gépkocsi, ütötte el. A Nyíregyházi Megyei Bíróság Komlót súlyos testi sértést okozó ittas járművezetés miatt egy év börtönre büntette, és három és fél évre (!) eltiltotta a járművezetéstől. Az ítélet jogerős. (k> Filmvetítés, kiállítás 4 Szabolcs megyei baráti kör fővárosi rendezvényeI Elkészítette idei első félévi programját a Szabolcs- Szatmár megyeiek baráti klubja, amely a fővárosban élő, megyénkből elszármazottaknak szervez évek óta baráti találkozókat, kulturális programokat. Filmvetítések, képzőművészeti kiállítások, irodalmi találkozók, különféle témájú előadások, fehér asztal melletti beszélgetések kaptak helyet az első fél év programjában. A klub vendégei lesznek többek között; a megye és Nyíregyháza több tanácsi vezetője, a két főiskola, a megyei könyvtár, a megyei-városi művelődési központ vezetői, Ratkó József József At- tila-díjas költő, Berecz András festőművész, a nyíregyházi zeneiskola kamaraegyütteTöbb ötletet! Azt hiszem, igazán a gyermekek örültek a múlt decemberi nyíregyházi ajándékudvarnak. Nem csökkenő lelkesedéssel nógatták szüleiket, hogy másszák meg velük a narancsszínű tornyok lépcsőit, élvezték a jövést-menést, a ricsajt, rágták a főtt kukoricát. Nekünk, felnőtteknek inkább csalódást okozott a látványosságnak is szánt kirakodás. Nemcsak azért, mert — az erőfeszítések ellenére — szegényes volt a szűk ab- lakú, összezsúfolt pavilonsor, mert sokan szétdobálták a szemetet, hanem mert semmivel sem árultak jobb, szebb, vagy különlegesebb, esetleg olcsóbb holmikat, mint a szomszédos üzletekben. S a vásárlók bosszúsága bosszúságot okozott a kereskedőknek is. Hiszen a három szervező vállalat közül kettő bizony kevesebbet forgalmazott pavilonjaiban, mint egy évvel korábban. Egyedül az élelmiszer-kiskereskedelmi vállalatnak sikerült 24 százalékkal többet értékesítenie itt, mint egy évvel előbb. Sikere titka — akcióin kívül — alighanem az a kereskedői fogás volt, hogy az udvar egyetlen hangulatos pavilonjában igazi újdonsággal jelentkezett: vadat, s fenyőket is árult — bár előbbit igencsak borsos áron Termékeiből végül is 1 millió 150 ezer forintért vásároltak az ajándékudvarban. A legnagyobb tumultus a Szabolcs megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat pavilonjai előtt volt — hiszen itt kínálták a sokat vitatott forralt bort — mégis ez a cég zárt a legrosszabb eredménnyel. Ezúttal 400 ezer forint értékű árut forgalmazott, ami csupán kétharmada az előző évinek. Nem dicsekedhet nagy sikerrel az iparcikk-kiskereskedelmi vállalat sem. Bár legutóbb már öt pavilonjában árulta portékáit — az ajándéktárgyaktól, a könyveken át a kötöttárukig — majd 160 ezer forinttal kevesebbért vásároltunk, mint egy esztendeje. E pavilonok forgalma nem érte el a háromnegyedmillió forintot. Már az ajándékudvar 1982- es bemutatkozása után felmerült: vajon szükség van-e rá? A vélemények megoszlanak. Kétségkívül nagy lehetőségek rejlenek egy ilyen vállalkozásban; de egy biztos : változtatásokra van szükség. Mindenekelőtt azt kell eldönteni, a Zrínyi Ilona utcában vajon versenyezhetnek-e a szomszédos áruházzal, s a többi üzlettel az alkalmi boltocskák? Mindezek ellenére biztos, hogy ez év végén is sokan várják majd az ajándékudvar megnyitását. Az alkalmi bevásárlóhely a tavalyinál jobb forgalomra számíthat — feltéve, hogy olyan árukínálattal jelentkezik, ami eltér a megszokottól. Csoportosíthatnák ide az árengedményes árukat, vagy azokat, amelyekből kis tételhez jutnak hozzá — legyen sláger az ajándékudvar. S az is jó lenne, ha nem az italozóktól lenne hangos a környék... H. Zs.
