Kelet-Magyarország, 1984. január (44. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-17 / 13. szám

2 Xelet-Magyarország 1984. január 17. „A család hiányzott legjobban...1 Gyárat indítottak Vietnamban KINT VASTAG ZÚZMARA FEDI A FÄKAT. SZEMBE VELEM, A NYÍREGYHÁZI GUMIGYÁR EGYIK IRODÁ­JÁBAN PEDIG HÄROM BARNÁRA SÜLT FIATALEM­BER, MINTHA CSAK MOST ÉRKEZTEK VOLNA A TRÓ­PUSOKRÓL. NEVETNEK: ONNAN JÖTTEK, HÁROM NAPPAL EZELŐTT, MÉG HO SHI MINH VÁROS, AZAZ SAIGON UTCAIT RÓTTAK. NEGYVENFOKOS HŐSÉG­BEN. A történet még nyolcvan­kettőben kezdődött, ekkor született a megállapodás, mi­szerint a Taurus Gumiipari Vállalat egy kerékpárköpe- nyeket gyártó üzemet létesít a volt dél-vietnami főváros közelében. A gépeket a nyír­egyházi gumigyárból szállítot­ták át a baráti országba, s a három nyíregyházi szakem­bernek, Nagy Vilmos tervező mérnöknek, Bagdi Mihály automatizálási üzemmérnök­nek és Sarkadi István laka­tos csoportvezetőinek jutott feladatul a gépek beüzeme­lése, a technológia betanítá­sa, a termelés megindítása. GRAHAM GREENE városában Az előkészítő munkálatok után, tavaly augusztus 13- án emelkedett fel velük a repülő Pesten, s indultak a 15 ezer kilométeres útnak. Nagy Vilmos három, Bagdi és Sarkadi két-két gyermeket hagyott itthon! Csaknem harmiincárás repülőutat kö­vetően landolt a gép velük Graham Greene és Robert Capa városában. A Majestic szállodához kö­zel, egy másik kényelmes szállóiban, a Barátság Hotel­ben rendezkedett be a há­rom nyírségi szakember, és mint mondják, az első hetek­ben bizony alig-alig volt ide­jük szétnézni a városban. Dolgozni kellett, méghozzá keményen, az első időkben napi tizenegy-tizenkét órát. — Mi hiányzott a legjob­ban? — A család — mondják egyszerre. — Különösen ad­dig, míg hírt nem kaptunk rövid idő múltán már ^sül- ve-főve” együtt voltak. A bú­csúhoz közeledvén például beállított a vietnami fiú a szállodába egy csomaggal. Kis faliképet hozott magyar barátjának. Valamikor sza­bad idejében készítette, s ki tudja mire gondolt, mikor a feliratot domborította: Sou­venir Bagdi Mihálynak. — Mi volt nabb? a legszokatla­szerint másutt is franciásan főznek ami közel áll a mi gyomrunkhoz is. Természe­tesen a rizs volt a fő ételünk, de ugyanazokat a húsféléket, és . majdnem úgy elkészítve ettük, mint itthon. De ki le­hetett volna hagyni a spe­ciális vietnami ételeket... ? Végigkóstoltuk mi az egész vietnami konyhát, szeren­csénkre, hiszen ki tudja, já­runk-e még az életben ezen a tájon. Kimeríthetetlen a három gumigyártó az élményekben. S nem lennének igazi szak­emberek, ha nem kezdenék el taglalni az út szakmai ol­dalát. Az például mindegyi­kőjüket valósággal megba­bonázta, hogy milyen csodá­latos köpenyeket lehet ké­Vietnam: tengerparti sétány. — A hőség — feleli Nagy Vilmos. — Ém ugyan négy évvel korábban már jártam ugyanitt, de hát a negyven- fokos hőséget mikor szokja meg az európai...? Ráadá­sul becsöppent iink a mon­f előlük. A család tüányát szun kellős közepébe, ilyen­természetesen végig éreztük, de sokat enyhített ezen a vendéglátók barátsága. El nem mondható, mennyire megszerettek bennünket, de az sem, mennyi nagyon tisz­kor a levegő páratartalma olyan magas, úgy érzi az ember, mintha gőzfürdőben ülne. És az eső, legalábbis nekünk, mindig váratlanul jött. Délben még ragyogott a tesseges, becsületes emberrel nap, öt perccel később meg hozott bennünket össze a sors. — Sikerült barátokra lelni? — Mind a hár,mánknak — mondja Bagdi Mihály. — A tolmácsunk egy Veszprém­ben végzett vegyészmérnök, Nguym Minh Hoang volt, ő remekül beszélt magyarul, természetesen nagyon jó ba­rátságba keveredtünk vele! De rajta kívül is megismer­kedtünk több olyan vietna­mi fiatallal, akik igen közel nőttek a szívünkhöz. BAGDI „SOUVENIRBE A magyar üzemmérnök mintha dézsából öntötték volna a vizet. S ilyenkor nem használ semmiféle eser­nyő, hiszen a nagy szói miatt majdnem vízszintesen zuhog az eső. S ha ilyenkor nincs a közelben fedett hely...! — A szállodánk persze légkondicionált volt, így ott a hőség nemigen izzasztóit bennünket — kapcsolódik a beszélgetésbe Sarkadi István. — Különben is, hála a szí­ves vendéglátásnak, megszo­kott életvitelünkön nem kel­lett annyit változtatnunk, mint azt gondolni lehetett. Tudni kell akt, hogy a szál­egyik szerelőjét említi, akivel lodában, de tapasztalataink NYÜZÖGÉPEN A VADDISZNÓ. A MAVAD nagyvadfel dolgozó üzemében évente mintegy 1000—1500 tonnányi vad­disznót dolgoznak (el. A feldolgozott, fagyasztott vadhúso' kát NSZK, Olaszország, Ausztria, Franciaország és Holtan' dia üzleteiben értékesítik. Képünkön: nyúzógépen a vad' disznó. (MTI fotó) szíteni az ottani természetes kaucsukböl. De nem tudnak elmenni szó nélkül a vietna­miak szorgalma, munkafe­gyelme mellett sem. bücsüztatAs — ÉRDEMRENDDEL — Azt még nem is mond­tuk, hogy Ho Si Minh város­tól húsz kilométerre, egy Hoc Mon nevű településen léte­sült az új üzem, melynek elődjét még a franciák épí­tették — folytatják az él­ménybeszámolót. — Az egyik nap megyünk vissza a szál­lodába, a liftben halljuk, hogy oroszul beszél néhány velünk egykorú fiatal euró­pai. Szóba elegyedtünk, s mi­re három emeletet megtet­tünk, már egymás kezét szo­rongattuk, hiszen kiderült, hogy szovjet válogatott fut­ballisták, s jó néhányszor szerepeltek már a nyíregy­házi stadionban is. Hajnalig folyt a szó ... S ami a legfurcsább, a kez­detben bármily hosszúnak, tűnő negyedév szinte észre­vétlenül szállt el, s elérke­zett a búcsú nap].a, A ceylo­ni fővároson Colombón, maid Abu-Dabim, s Szófián keresz­tül december elején érkeztek vissza Nyíregyházára. Zse­bükben apró ajándékokkal, egy szép vietnami kitüntetés­sel, Ho Si Minh város ér­demrendjével. Balogh Géza se. A résztvevőket arra is megkérték, ha birtokukban van Szabolcs-Szaitmárhoz kö­tődő nélkülözhetetlen tárgy, okirat, könyv, ajánlják fel a városnak. A klub rendezvényeire — melynek leggyakoribb hely­színe a Benczúr utcai SZOT- szálló, a Dohány utcai Metró klub és a Thököly utca 73. sz. alatti helyiség — minden hó­nap utolsó péntekjén délután várják az érdeklődőket, első­sorban a Szabolcs-Szatmárból elszármazottakat, de hozzá­tartozókat, más megyéből el­származottakat is. A külföldön élő, s haza lá­togató volt szabolcsiakat is várják a Benczúr utcai SZOT-szállóban minden év január, május, október má­sodik szombatján. Lakáshasználat, célszerűen Hol az útmutató? Sokáig emlékezetes marad hasznos tudnivalók olvasha- az a jósavárosi épülettűz, tők, mint például: hogyan mely a felelőtlenség, hozzá használjuk a liftet, miként nem értés miatt történt 1979- előzhetjük meg a tüzeket, ho­ben. Űj bútort vásárolt egy gyan szárítsunk a lakásban család, s a csomagolópapíro- Külön fejezet foglalkozik a kát begyömöszölték a szemét- fal- és padlóburkolatok, il- ledobóba. A torok azonban tetve a lakásgépészeti bérén - szűknek bizonyult a nagy fa- dezéseinek használatával, ja- lathoz. Az egyik szomszéd öt- vitásával, letére meggyújtották a be- Legutóbb három éve osz- szorult papírt... tották az útmutatókat. Kár, Esztendőnként százával ad- mert a most beköltözőknek is ják át az új lakásokat szerte szükségük lenne rá. Még ak- a megyében. Rengeteg család kor is, ha csupán tucatnyian költözik falurój városba, s a forgatnák haszonnal a köte- kertes házak sajátos rendje után bizony nem árt megta­nulni, hogyan is kell használ­ni a lakótelepi lakást. Hiszen nem ritka eset — mint a jó­savárosi épülettűz is bizo­nyítja —, hogy a hozzá nem értés miatt keletkezik kár, történik rongálás. Pár évvel ezelőtt a Szabolcs megyei Állami Építőipari Vállalat a kulccsal együtt egy lakáshasználati útmutatót is adott a beköltözőknek. A 83 oldalas kiadványban olyan Kötelező □ e kell vallanom, hogy sosem szerettem a kötelező irodalmat, de — ha kényszerből is —, többnyire elolvastam őket. Manapság azonban úgy lát­szik, hogy a körülmények a kezemre játszanának, ha ma lennék diák. Ugyanis remek adu volna a kezem­ben: a könyvek egy része beszerezhetetlen. Mert, már az alsó tago­zatban kiderül, hogy az elő­írt .és meg is követelt ol­vasmányok egy része sze­rezhető csak be. A köny­vesboltokban egyáltalán nincs, a könyvtárakban pe­dig csak elvileg van, hiszen a fellelhető példányokat idejekorán kikölcsönzik a legszemfülesebb szülők és gyerekek. Nincs például Kinizsi Pál (Tatai Sándor műve), hiány­cikk Móra Ferenc Titulász bankója, s nem kapható a Mátyás király és a száz- esztendős ember sem. A lista ezzel korántsem teljes, mindössze mutatóban áll itt néhány cím. Az (ossz) működés vala­milyen zavarát látom a kö­telező olvasmányok hiányá­ban. Mert, vagy a tanmene­tek készitői nincsenek tisz­tában azzal, hogy mi sze­rezhető be, vagy a könyv­kiadás nem törődik az isko lai igényekkel. De, a legva­lószínűbb, hogy kölcsönösen nem figyelnek egymásra. És, mint sokszor az életben, ezúttal sem a vétkesek húz­zák a legrövidebbet. Végül: úgy vélem, a kötelezőség nem csak az elolvasásra vo­natkozik. (speidl) Eét!^ V» i. ^ Még egyszer az ajándék udvarról _____________________________________________________ visszlUÜ M Tisztelt Szerkesztőség! Tiszteletem őszinte nyil­vánítása mellett kénytelen vagyok megjegyezni, hogy ami sok, az sok. A múlt­kor egy amerikai város közszóvá vált nevét írta helytelenül egy hírlapíró, a január 10-i számban pe­dig egy magyar (! !) falu nevét írta tévesen B. G. „Az erdők patrónusa” cí­mű cikkében, és még gyönyörűnek is mondja a téves nevet. Aknasugatag (románul Ocna Sugatag) helyett Aknazuhaitag a „gyönyörű” név a cikkben. Bár lehet, hogy nem az író tévedett, hanem a nyom­dász? A szerkesztőség iránt mély, a tévedő iránt na­gyon sekély tisztelettel: a Kelet-Magyarország egyik olvasója Egy baleset — két áldozat Komló László 28 éves aja­ki vízvezetékszerelő június 27-én ittasan — vérében 3,01 ezrelék alkoholtartalommal — közlekedett személygépkocsi­jával Ajak belterületén. Ugyanebben az időben a Hajnal utca 15. számú ház előtt beszélgetett Rajzinger János, ismerősével, Harkály Mihállyal, aki korábban egy baleset miatt mindkét lábát elveszítette, s mankókkal jár. A beszélgetést befejezték, és Rajzinger éppen áttette a jobb lábát a kerékpárja vá­zán, mikor a közelükbe ért gépkocsijával Komló. Komló részben részeg vol­ta, részben a vezetésben való járatlansága miatt későn vet­te észre Harkály Mihályékat, s előbb őt, aztán Rajzingert is elütötte. A baleset követ­keztében Harkály Mihály combcsontrepedést, Rajzín- ger pedig bal lábszárán tö­rést szenvedett. Komló az., eljárás során csak az ittassága miatt is­merte el a felelősségét, a bal­eset okozásában nem. Azt ál­lította, hogy ha Harkály Mi­hály a botját nem tartja ki, nem következett volna be a baleset. Csupán az volt a kérdés: miért ment olyan kö­zel hozzá, hogy egy mankó is elsodorhatta a két embert. De hát nemcsak erről volt szó: a két beszélgetőt a gépkocsi, ütötte el. A Nyíregyházi Megyei Bí­róság Komlót súlyos testi sértést okozó ittas járműve­zetés miatt egy év börtönre büntette, és három és fél év­re (!) eltiltotta a járműveze­téstől. Az ítélet jogerős. (k> Filmvetítés, kiállítás 4 Szabolcs megyei baráti kör fővárosi rendezvényeI Elkészítette idei első fél­évi programját a Szabolcs- Szatmár megyeiek baráti klubja, amely a fővárosban élő, megyénkből elszármazot­taknak szervez évek óta ba­ráti találkozókat, kulturális programokat. Filmvetítések, képzőművészeti kiállítások, irodalmi találkozók, különfé­le témájú előadások, fehér asztal melletti beszélgetések kaptak helyet az első fél év programjában. A klub vendégei lesznek többek között; a megye és Nyíregyháza több tanácsi ve­zetője, a két főiskola, a me­gyei könyvtár, a megyei-vá­rosi művelődési központ ve­zetői, Ratkó József József At- tila-díjas költő, Berecz And­rás festőművész, a nyíregyhá­zi zeneiskola kamaraegyütte­Több ötletet! Azt hiszem, igazán a gyer­mekek örültek a múlt de­cemberi nyíregyházi ajándék­udvarnak. Nem csökkenő lel­kesedéssel nógatták szüleiket, hogy másszák meg velük a narancsszínű tornyok lépcső­it, élvezték a jövést-menést, a ricsajt, rágták a főtt kukori­cát. Nekünk, felnőtteknek in­kább csalódást okozott a lát­ványosságnak is szánt kira­kodás. Nemcsak azért, mert — az erőfeszítések ellenére — szegényes volt a szűk ab- lakú, összezsúfolt pavilon­sor, mert sokan szétdobálták a szemetet, hanem mert sem­mivel sem árultak jobb, szebb, vagy különlegesebb, esetleg olcsóbb holmikat, mint a szomszédos üzletek­ben. S a vásárlók bosszúsága bosszúságot okozott a keres­kedőknek is. Hiszen a há­rom szervező vállalat közül kettő bizony kevesebbet for­galmazott pavilonjaiban, mint egy évvel korábban. Egyedül az élelmiszer-kiskereskedel­mi vállalatnak sikerült 24 százalékkal többet értékesíte­nie itt, mint egy évvel előbb. Sikere titka — akcióin kívül — alighanem az a kereske­dői fogás volt, hogy az udvar egyetlen hangulatos pavilon­jában igazi újdonsággal je­lentkezett: vadat, s fenyőket is árult — bár előbbit igen­csak borsos áron Termékei­ből végül is 1 millió 150 ezer forintért vásároltak az aján­dékudvarban. A legnagyobb tumultus a Szabolcs megyei Szálloda és Vendéglátó Vállalat pavilon­jai előtt volt — hiszen itt kí­nálták a sokat vitatott for­ralt bort — mégis ez a cég zárt a legrosszabb ered­ménnyel. Ezúttal 400 ezer fo­rint értékű árut forgalma­zott, ami csupán kétharmada az előző évinek. Nem dicse­kedhet nagy sikerrel az ipar­cikk-kiskereskedelmi válla­lat sem. Bár legutóbb már öt pavilonjában árulta portéká­it — az ajándéktárgyaktól, a könyveken át a kötöttárukig — majd 160 ezer forinttal ke­vesebbért vásároltunk, mint egy esztendeje. E pavilonok forgalma nem érte el a há­romnegyedmillió forintot. Már az ajándékudvar 1982- es bemutatkozása után fel­merült: vajon szükség van-e rá? A vélemények megoszla­nak. Kétségkívül nagy lehe­tőségek rejlenek egy ilyen vállalkozásban; de egy biz­tos : változtatásokra van szükség. Mindenekelőtt azt kell eldönteni, a Zrínyi Ilo­na utcában vajon versenyez­hetnek-e a szomszédos áru­házzal, s a többi üzlettel az alkalmi boltocskák? Mindezek ellenére biztos, hogy ez év végén is sokan várják majd az ajándékudvar megnyitását. Az alkalmi be­vásárlóhely a tavalyinál jobb forgalomra számíthat — fel­téve, hogy olyan árukínálat­tal jelentkezik, ami eltér a megszokottól. Csoportosít­hatnák ide az árengedményes árukat, vagy azokat, ame­lyekből kis tételhez jutnak hozzá — legyen sláger az ajándékudvar. S az is jó len­ne, ha nem az italozóktól lenne hangos a környék... H. Zs.

Next

/
Thumbnails
Contents